Hogyan lehet jól szeretni egymást? És tudjuk-e, mi a másik szeretetnyelve?
Hogyan lehet jól szeretni egymást? És tudjuk-e, mi a másik szeretetnyelve?
A szeretet nyelveiről szól a szeptember 21-i Képmás-est
Nem elég nagyon szeretni, meg kell tanulnunk jól szeretni egymást – ebben egyetértenek a pszichológusok. De hogyan lehet felismerni a másik szeretetnyelvét, hogyan befolyásolják saját szeretetnyelvünket a szülői minták, a gyermekkorunkban szerzett tapasztalataink, és mit árul el rólunk az, ahogyan haragszunk? Ez lesz a szeptember 21-i…
View On WordPress
0 notes
Továbbra is nagyon ajánlom a C'mon C'mon - Az élet megy tovább című 🎞 filmet, és tudjátok mit? Nem csak Ayának, nem csak neki - 20, hanem mindenkinek, aki még képes nyitott lenni, megértő, és többnek tartja magát annál, mint hogy keservekre, negativizmusra, depresszíóra, és gyűlöletre építse az életét.
Tényleg kell hozzá egy bizonyos szintű érzelmi intelligencia, türelem, de ha megvan, biztos vagyok benne hogy érteni fogjátok, és ez 📦 egy életre elteszitek majd.
Megtörtént eseményeken alapul, és valójában a rendező története, a saját élettapasztalata inspirálta, amit szerintem 🎬 🎥gyönyörűen vitt fel a vászonra. Sok nosztalgikus villanást ölel fel, és maga a film is egy emlékként avanzsálódik pont a szemünk láttára.
Röviden a történet pedig arról szól, hogy van egy régen csodálatosnak mondható, ma már inkább töredezőben lévő család, ahol az apa teljesen kiesik a szerepéből egy súlyos mániás zavar miatt.
Míg az Anya segíteni próbál a férjén, és olyan akinek muszáj helyt kell állnia, talán a saját lelkiismerete, és a gyerek apaképe miatt is, és minden egyes percét lefoglalja, addig a gyerekre akit meg akarnak kímélni az ijesztő problémától, a nő bátyja kezd el vigyázni...
Ilyen bárhol, bárkiknél megtörténhet.
A sors kiszámíthatatlan. Az élet nem tökéletes.
Bármelyik tiptop családban is bekövetkezhet súlyos baleset, komolyabb betegség, eladósodás... És bizony ott is kieshet valaki, és azt is rendesen megszenvedhetik mind. Éreznek, választanak, döntenek, és ki tapasztalhatják az élet többi nehézségeit, a másik cipőit.
Ez a film mesterien megmutatja, hogy egy bátyjnak mint "kivülállónak" milyen megtapasztalnia a szülői felelősséget, a gondoskodást, egy gyerek megértését. Hogy milyen nehéz egyik pillanatról a másikra átállnia, és helyesen kezelnie a nehézségeket. Minden szépségével együtt is kőkemény, és tiszta para, tökéletlenség... Az idegesítésektől a konfliktusokon át, egészen a kibékülésekig. A szeretet rengeteg spektrumával találkozhatunk.
A bátyj pedig sokszor vissza-vissza mereng és nosztalgiázik régi konfliktusokon, és ahogy telik az idő egyre jobban kezdi megérteni a húgát, és tisztelni. = Ebben a történetben a testvérek kapcsolata is rengeteget javul.
Mindenkinek van problémája, és valójában gyógyulnak a lelkek.
A gyerek szenzációs, szerintem ennél jobban nem is lehetett volna ábrázolni. Tökéletesen ad vissza minden megélt pillanatot, sérülést, bolyongást, titkot, eszességet, a játszást, stb...
Az anya alakja nekem egy deszkára hasonlít, ami próbál mindent egyensúlyban tartani. Nélküle azért nagy bajban lennének mind.
A film ráadásul végig könyv 📚 ajánlókat is mutat. Kicsit tényleg olyan mint egy mesterien elkészített terápia. (Többet ad vissza, mint bármelyik hasonló témákkal foglalkozó száraz, kioktató, és light-os bulvár írás).
A szívnek 💙 kedves film. ツ
🤔🤫Amúgy tudod miért gondoltam - 20 - rád, és miért neked ajánlottam (tudat alatt) reflexszerűen? Waaazért, mert pontosan olyan felismerések, bölcseletek, és 1 mondatok hangzanak el benne, mint amikkel mi szórtuk tele a netet anno. ツ csitt
.
0 notes
Ma bemutatom a legnagyobb bukásom és azt, hogy mit tanultam belőle. És, ez nem más, mint a szülői nyomás hatására tett pályaválasztási baklövésem egy saját zsebből fizetett főiskolával. Baromi kemény volt huszon egy-két évesen vadászni a munkákat, szó szerint éjjel-nappal dolgozni, külön lakva, mindent magamnak fedezve, fizetve a tanulmányaimat, ami ráadásul egyáltalán nem is érdekelt. Kínkeserves szenvedés volt, azt hittem soha nem lesz vége. De, ha valamit elkezdek, akkor azt be is fejezem. Meg már benne állt a pénzem, nem hagytam veszni, szóval a sok másik okj-m és tanfolyami végzettségeim mellett, a legmagasabb végzettségem közgazdász, logisztikai szakirányon. Végülis, a logisztikát most bőven kamatoztatom a gyerekek és az egyetem mellett, a vállalkozással és marketinggel kapcsolatos tanulmányaimat szintén, de sosem vonzott ettől mélyebben. Már általános végén a Raul Wallenberg-be szerettem volna menni biológiára, érdekelt is volna és közel is volt az iskola, de csak az utolsók közt jelölhettem meg, “úgy sem vesznek fel” alapon. Emiatt elsodródtam teljesen más irányba. Olyanba, ahol azt sem tudtam mit lehet kezdeni ezekkel a szakmákkal, de akkoriban ezek dübörögtek, úgyhogy majd lesz valami alapon ott kötöttem ki. Hozzáteszem, a szüleim teljesen más pályát képzeltek el nekem, ami a legkevésbé sem áll közel hozzám, és mivel már akkor is teljesen ellenálltam annak, onnantól kezdve olyannyira nem érdekelte őket, hogy mit tanulok, hogy szerintem a mai napig nem tudják milyen végzettsége(i)m van(nak). És az én baklövésem ebben az, hogy olyan embereknek akartam bebizonyítani, hogy nem vagyok hülye, azzal, hogy képes vagyok elvégezni egy főiskolát, akiket igazából nem is érdekeltem. Nagy lépés volt ezt felismernem az önfejlődésem során, de kétségkívül kellett, hogy utat engedhessek a belső intuícióimnak és visszatérjek oda, ami a gyerekkori vágyaim közt is megfogalmazódott. Fehér ruha, segítségre szoruló emberek, kedvesség, alázat, gyógyítás, felemelés, szeretet. És valahogy mindig azt éreztem, hogy az egészségügyben dolgozni baromi menő!🙃 Legyen az bármilyen területe. Mi lehet attól menőbb, hogy segítségre szoruló embereket gondozol szívvel-lélekkel?!🥰 (helyszín: Szentendre) https://www.instagram.com/p/Cj3ceL5IE6a/?igshid=NGJjMDIxMWI=
0 notes