Tumgik
#szarság
Text
Egy éve még a világot jelentette számomra.
Mára már teljesen idegenné vált.
36 notes · View notes
anonimousgirlsposts · 2 years
Text
Tumblr media
37 notes · View notes
beautyfulwrites · 2 years
Text
Könnyek
Nem sírok csak a könnycsatornám túlnedvesítette a szemgolyóm. A ,,Nem sírok,, olyan hazugság mint a ,,semmi baj. ,, Aki nem ismer vagy csak szimplán nem törődik azzal, hogy akkorát hazudtál mint a Hiroshimai atombomba robbanásának hatótávolsága. Aki egy kicsit is törődik veled vagy ismer ő pedig már azelőtt megölelt, hogy a szemed sarkában összegyült volna a szomorúságod nyomatéka.
~2022 máj.6
9 notes · View notes
redmatyi · 1 year
Text
2013 óta növesztem a hajam. Azóta gecisok dolog történt velem. A jelenlegi kollégáim még nem láttak rövid hajjal. Pedig 7 éve vagyok a cégnél. Kíváncsi vagyok egyáltalán megismernek e majd nemsokára a karácsonyi bulin.
Tumblr media Tumblr media
6 notes · View notes
csacskamacskamocska · 2 years
Text
Nincs mese
Bele kell állnom a változtatásba. jajj. Ennyit tudok most a gondolathoz hozzáfűzni. Folyton menekülök mert fáradt vagyok fizikailag is meg érzelmileg is és mindennek/bárminek a megváltoztatása nagyon sok meló. Ültem tegnap, és bámultam AFAMMSZ-t (A Férfi, Akit Még Mindig Szeretek – nevezzük talán egyszerűen Fasznak), szóval bámultam és jó volt, hogy semmit sem kellett csinálnom, és jó volt, hogy ott volt, így rajta nem agyaltam, és olyan pihentető volt a békés együgyüség, hogy örökké úgy tudtam volna maradni. Minden ami eszembe jutott az olyan egyszerű és barátságos volt, mintha a jelenléte leföldelte volna a rosszat. Mondjuk, nagy dolog a honnan hova jutottam el, hogy a Fasz egy érzéketlen pszichopata állat, most meg egy komolyan normális, kedves csávó, akivel lehet felnőttként kommunikálni és aki még arra is gondol, hogy megvédjen a saját rossz beidegződéseitől. Valószínűleg mindkettőnkben változtak dolgok. Ha lenne még valami pici lelkierőm, akkor ez a változás hatalmas hittel tudna felruházni. Csakhogy az elmúlt évek felemésztettek mindent. Nade nem is a pasiról akartam mesélni (sosem szerettem a hosszúhajú pasikat, de amikor ő levágatja a haját, siránkozik bennem valami, hogy jajde kááár. Annyira tetszik amikor hosszú a haja. Na ezt rakja össze valaki) Namindegy is, tényleg, a baj az, hogy ahova a pszichológussal, a közélettel és az elmúlt évek eseményeivel közösen leromboltunk engem, én onnan most nem tudok felállni. Egyszerűen semminek nem látom az értelmét. Megcsinálok mindent amit kell, de az egyetlen dolog amire vágyom, hogy molyolhassak a kerámia építményeimmel és az kilúgozzon az agyamból mindent. Meg kell tanulnom valami minimális elektromos szerelést, hogy hogyan tudom összerakni a világítást benne. (Gondolom ledeket kén forrasztanom valami áramforrásra meg kéne egy kapcsoló. Ez azért logikailag hetedikes fizikaóra, csak nem tudom hogyan kell megvalósítani.) Ezt akarom csinálni valójában és a többi mind azért kell, hogy eljussak ide, ebbe az állapotba. A többit dolgot sajnos nem hagyhatom a picsába. A maximum amit tehetek, hogy kicsit foglalkozom a kötelezettségekkel, aztán kicsit a kedvteléssel.
Basszameg, most megint eszembejutott egy novellaötlet. :/ Jó, akkor írnék is, két makettépítés között. Meg jól van, egye fene, ezt is megírom. Nem pontosan értem, hogy minek, de megírom, beküldöm, hátha tudok venni belőle egy bojlert a régi helyett. Jó, hogy holnap van a határidő, azért kicentiztem.
Tumblr media
18 notes · View notes
csakszavak · 1 year
Text
Újra érzem a pillangókat a gyomromban…
Nem hittem, hogy ennyi szarság után újra megtörténhet…
57 notes · View notes
erosnekszulettem · 8 months
Text
Mentális betegségeim első rész:
- Időnként Folyamatosan attól félek hogy jön egy jobb és egyszerűen elveszítem néha kilátástalanul is azt érzem hogy el fogom veszíteni mert ki tudja hány olyan látja aki sokkal sokkal többet tudna adni neki mint én és az elmúlt évek harcai kimerítettek és úgy érzem hogy képtelen lennék felvenni a harcot ennyi emberrel aki őt akarja... igazából tudnék küzdeni de nem akarok aki elvárja hogy küzdenem kelljen az talán tényleg nem is szeret igazán és mikor nem tudok folyton írni neki a munkám miatt azon szoktam agyalni hogy x idő múlva ha újra tudok neki írni vajon szeretni fog e és hogy engem fog e szeretni... mert tudom ha nem én majd ír más ő lehet azt mondja sosem érdekelné más de annyiszor hallottam már és még annyiszor buktam bele ebbe...
Nagy kérés az hogy harc nélkül is boldog tudjak lenni nagy kérés az hogy valaki 1x az életben tényleg maradni akarjon és hogy ne kelljen folyton azon kattogni vajon mikor jön el az a bizonyos " Jobb lesz igy" vagy a " már beszélni akartam róla" vagy az összes hasonló klisés szarság arról hogy bocs van más akivel jobb vagy egyszerűbb..
10 notes · View notes
stickalittle · 6 months
Text
Ajakherpeszre lehetett kapni egy krémet, az volt a neve, hogy Fenivir.
Sok mindent kipróbáltam már, és amikor fél évben egyszer kicsapja a szám szélét a geci, semmi más nem használt. Ezzel bekentem, és pikk-pakk elmúlt az egész. Penciklovir volt a krém hatóanyaga. Na most, ez a krém megszűnt. És kurvára nem találok ezzel a hatóanyaggal semmilyen más krémet. Mindegyik másik hatóanyaga valami szarság, aminek a felkenése tökre felesleges, az égvilágon nem csinál semmit az ajakherpesszel, csak mintha bekenném arcszesszel. És el sem tudom képzelni, hogy miért nem lehet már kapni az egyetlen értelmes hatóanyagú krémet, azon kívül, hogy az embert ráveszik, hogy szorgalmasan kenegesse a száját valami értelmetlen szarral.
4 notes · View notes
angelofghetto · 2 years
Text
miért kell megfizetni a tanárokat
Elég vicces, ahogy Kövér László a fizetés és tisztességes munka kapcsolatáról beszél. Ha csupán pénz kérdése lenne a teljesítmény, a kormányzatunk dolgozna a legjobban. Na ugye.
Ami a tanárokat illeti, találkoztam mindenféle jómadárral, és emberi nagyságokkal is. Találkoztam szadistával, pedofillal, durván rasszistával, és olyan emberi hulladékokkal is, akik életeket tettek tönkre már gyerekkorban. Pont ezért tudom, mekkora felelősség tanárnak lenni. Láttam, ahogyan fiatal, lelkes tanárokat a vén begyepesedett “Margitkák” kimaceráltak, és igazából mindig utáltam a kötelezően elvárt kis ajándékokat pedagógusnapra vagy évzáróra. Micsoda képmutatás! Rendszerváltás előtt és után is bőven volt olyan tanár, aki pofára osztályozott, vagy a szülő által csúsztatott kis ajándékok határozták meg a gyerek osztályzatait.
És láttam olyan tanárt, aki óra után, tanítás után, külön foglalkozott a lemaradókkal, vagy akik nem értették az anyagot, mert azt vallotta, csak azt a tudást kérheti számon, amit a megfelelő minőségben át tudott adni. Találkoztam olyan töritanárral, aki nem az évszámok visszaböfögését várta el a témazáró dogában, hanem a ok-okozati összefüggésekre volt kíváncsi, és a saját gondolatainkra, hogy mit látunk a megtörtént események mögött, és hogyan lehetett volna másképpen. A munkavédelem tanáromnak minden fejezethez volt egy vicces története a saját szakmai életéből, nem a definíciók és adatok mantrázásáról szóltak az órái. Volt olyan tanárom is, aki körül egy kis kulturális-szellemi műhely alakult ki a diákjai számára, és rendszeresen beáldozta a hétvégéit, hogy ezt a kis nyitott és fogékony, gondolkodó kört fenntartsa. Saját tanítási tapasztalataimból tudom, hány tanár visz be a saját pénzéből krétát, fénymásoló papírt, miegymást a suliba, hogy ne álljon le a tanítás. Hogy egy 45 perces órára 45-90 perc is lehet a felkészülés, a szemléltető eszközök elkészítése (szintén saját pénzből), ha nem csak a tankönyvet akarjuk felolvasni.
Messze nem a pénzről szól az oktatás válsága. Ez a porosz szarság már az én gyerekkoromban is elavult volt, de még mindig ezt tolják. Mára már tök egyértelmű, mennyire felesleges olyan adatokat biflázni, amelyek három másodperc alatt kikereshetők a neten, ráadásul a háromnegyedét tíz év múlva már fel sem tudjuk idézni, tehát így a felejtésnek tanulunk. Az eszközöket kell tudni jól használni, és az kell, hogy mindenki hozzájuthasson, születési lottótól függetlenül. Hogy tudjuk, minek hol nézhetünk utána, és szelektálni tudjunk a valós és hamis információk között. Hogy tudjunk csapatban összedolgozni, hogy tudjuk képviselni a véleményünket, hogy tudjunk frappánsan érvelni, és arcvesztés nélkül elfogadni más, meggyőzőbb megoldásokat. Hogy ne a “csak más kárára nyerhetsz” szemlélet uralkodjon, hanem a nyer-nyer szituációkat keressük.
Vekerdy Tamás szerint a jelenlegi iskolarendszerben a kritikai gondolkodás szemtelenség, a kreativitás deviáns, a későbbi életben nem a “jó tanulókból” válnak sikeres felnőttek. Mélyen egyetértek vele. Sokszor láttam ítéletet hozni gyerekek feje fölött, mint Az ember tragédiája falanszterében. Meglátásom szerint legrosszabb a helyzet az általános iskolákban. Sok helyen már elsőben megtörik a gyerek akaratát, jellemét, és kialakítják benne a megszégyenüléstől való félelmet, pusztán a könnyebb fegyelmezhetőség kedvéért, vagy ki tudja miért. A jelenlegi szisztémában vagy azok maradnak, akik tényleg végletekig elkötelezettek a szakma iránt az önsorsrontás szintig, vagy itt ragadtak, mert máshova nem kellenek.
Jó, és ha sokat fizetnek a tanároknak? A jó tanár akkor sem "pénzért lesz jó tanár”. Azt hozza, ami a lényege: a jó jobb lesz, mert kevesebbet aggódik a megélhetése miatt, és a figyelmét, türelmét, kreativitását jobban a diákjai felé tudja fordítani. A rossz tanár nem lesz jobb. Viszont a több pénz nagyobb merítést jelent, és ebben több lehet a jó tanár, idővel több tanszabadságot eszközölhetnek ki maguknak, és megjelenhetnek a korszerű módszerek, az élethosszig önképzés, fejlődés, naprakész tudás.
Ehhez persze rendszerszintű átalakítás kell, mert ha csak a pénz lesz több, attól az még bevonzhatja a pártkatonákat az oktatásba. Csak nézzük meg, mi lett az SZFE-vel.
És akkor megint Vekerdivel zárom:
Tumblr media
9 notes · View notes
anonimousgirlsposts · 2 years
Text
Most azt hiszed, hogy én vagyok a világ legszarabb embere..
De majd rájössz, hogy pont én voltam veled szemben a legjobb.
22 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 2 years
Text
Túl jó kedvem van napok óta, vajon milyen szarság készülődhet a háttérben?
3 notes · View notes
mihasznamimoza · 2 years
Audio
A nagy negyvenötözésben szusszanásnyi, illetőleg haldoklásnyi pauza van most, és nincs a helyében nagy lájbrerizés, vagy egyáltalán bármi más, de posztolok azért valamit most, habár nem divat ez már, régen nem, de kell csinálni néha nem divatos micsodákat is, én alapvetően másfajta micsodákat nem is szoktam csinálni, már ha egyáltalán bármit... Szóval Cavendish először! Nem ilyen önfeledt a hangulat itt, nincs is hangulat semmilyen valójában, csak herehervasztó meleg, és egy rakás kiábrándító szarság, de hát legalább egykori blogomon legyen már valami, ha már sehol máshol, ez az apropó kábé, igen! (1972)
2 notes · View notes
horgoltbolygo · 3 months
Text
1. Sál sapka.
Már most sajnálom azokat akik horgolási minták után kutatva érkeznek ide, de itt nem biztos hogy megtalálják amire vágynak . A bocsánatkéréseim egyre hiábavalóbbak lesznek, mert ezen a blogon még én is könnyen eltévedek majd. Ismerem a határaim.
Az éjszakák mostanában nehezen telnek. A gyógyszerek mellékhatásai vagy azok bevételének elmulasztása miatt vagy talán csak azoknak a tablettáknak a hiánya az oka melyeket sosem veszek be többet. De a telihold és a betegség is csak egy a sok hülye kifogás közül, amik mind itt zúgnak a fejemben.
igazából tudom mi van. Veszítettem. Életemben először úgy, hogy annyi sem maradt a markomban hogy a vécés nénit kifizessem. Nem, rosszul gondolod, nem szerencsejáték, hanem egy másik szarság – a szerelem. Illetve annak végleges hiánya.
A gondolataim kavarognak, és elmerülök az önvád szédítő világában. Hány éve rontottam el mindent? Lehet, hogy hat, tíz vagy tizenkét éve? Hol voltak a kiút jelei, amiket észre sem vettem? Vagy talán láttam, csak figyelmen kívül hagytam, mert még mindig abban az illúzióban ringattam magam, hogy egy tarsasjáték része vagyok, pedig már régen egyedül bandukoltam a táblán.
Az eszem tagad, a szívem még mindig azt suttogja, hogy minden kudarc ellenére valójában játékban vagyok. Az ép elmém azonban újra lázad, és gondolataim ebben az örökös körben keringenek. Semmi sem hoz megkönnyebbülést, sem az evés, sem az ivás, és még a maszturbáció vagy az örökké unalmas sorozatok nézése sem. Éjfél elmúlt, és én csak egy szerelem hanyatlásáról szóló hülye blogot írok, mintha az írás lenne az egyetlen menedék az elkerülhetetlen elől.
Még nem készülök meghalni nyugi. Előbb mindent leírok, ami beszorult ebbe a nevetséges bohóc jelmezbe.
Holnap jöhet az rövid pálca, azaz a szereplők bemutatása. Közben lassan negyed kettő. Lehet még kellene tanulni horgolni.
Tumblr media
0 notes