#szavai

[fauxreveur-young]

#agnes szavay

[zeroz2ro]

"A Mandiner felvette a kapcsolatot Varga Judit egyik neve elhallgatását kérő volt kollégájával (=Rogán Antallal :-)))), aki közvetlenül a miniszter mellett dolgozott. "Pétert úgy írták le nekem, hogyha meghalna egy barátja, csak azért menne el a temetésére, hogy a sír felett ugráljon, és válogatott szidalmakkal becsmérelje az elhunytat, amiért idő előtt halt meg és nem járta ki neki, amit kért” - fogalmazott a forrás (=Rogán Antal :-))). "Mindenki tudta, hogy Magyar nem egy könnyen kezelhető illető, hirtelen csattan, mindenkit kiszekíroz maga körül, és úgy képzeli, mindenkinél mindent jobban tud”- tette hozzá (=Rogán Antal :-))).

Széles körben tudható volt, hogy az ellenzék új felfedezettje és Varga Judit házassága viharos volt. Szavai szerint egyértelmű, hogy ezért elsősorban a gyenge mentális állapotú Péter felel. Ez forrásunk számára két héttel munkába állását követően vált teljesen egyértelművé, mikor az egyik reggel Varga Judit beérve az irodába lelkileg érzékelhetően magán viselte a családi történeseket. "Látszott, hogy feldúltan, otthoni heves veszekedésből érkezik, és egyből elkezdte sorolni, hogy a férje milyen válogatott szidalmakkal próbálta ismét megalázni” – mondta a forrás (=Rogán Antal :-))). „Péterben mindig volt egy erős adag frusztráltság, a tekintetben, hogy miért nem ő lett a miniszter, éppen ezért próbálta Varga Judit miniszterségét úgy értelmezni, mintha ez kicsit rá is vonatkozna. Ez Juditnak is nagy küzdelem volt” – tette hozzá.

Kiemelte, nem véletlen osztotta meg minden volt kollégája Varga Judit emlékezetes, családon belüli erőszakkal kapcsolatos videóját, mert bár ezt senki nem kérte, de az évek során azt látták a miniszteren, hogy a mindennapjai hasonló körülmények között telnek, és így közvetetten az övéik is. Állítása szerint számtalan olyan eset is volt, hogy a szolgálati autóban, telefonálás közben is, a telefonból kihallatszódva Magyar finoman sem helyénvaló módon beszélt Varga Judittal, becsmérelte, szekírozta. Informátoruk közölte azt is, hogy Magyar folyamatosan a miniszter önbecsülését próbálta tönkretenni – csak a miniszter lelkierején múlott, hogy ez nem sikerült.

"Ez az, amit mi is megéltünk Varga Judittal együtt” - mondta (=Rogán Antal :-))). A korábbi igazságügyi miniszternek a volt munkatárs szavai szerint nem véletlenül volt az áldozatsegítés a szívügye. Mikor 2019-ben átvette a tárca vezetését, három áldozatsegítő központ létezett hazánkban, ahova tudtak fordulni a családon belüli erőszakot elszenvedők. Varga Judit miniszterségének végére lett ezekből 17. A volt munkatárs arról is beszélt, hogy szintén a miniszter lelkierejét mutatja, hogy az olyan egyeztetéseket is profin tudta megcsinálni, amikor a szakértők a lelki párkapcsolati erőszakról beszélve nagyon hasonló eseteket említenek ahhoz, ahogy Magyar Péter viselkedett vele. "Péternek van egy kifejezetten terhes, konfliktusos személyisége, sokszor járt be a minisztériumba és ez mindenki számára kifejezetten idegesítő, feszélyező volt” – jelezte (=Rogán Antal :-)))." Csodálatos cikk, egy igazi műalkotás! Varga Judit, a kemény miniszterasszony, aki a minisztériumban dolgozóknak sírja el az otthoni bajokat! Szalay Bobóhoz is odaülnek a büfében kávézás közben, hogy Miniszter úr, minden rendben otthon? Szandinak nem lesz sok ez a kampány? A szex is rendben megy, Szandi ügyeskedik még az ágyban?" Vagy Pintér Sándorhoz odasündörög egy beosztottja, hogy "Sanyikám, gondterheltnek tűnsz, otthon minden rendben? Akarsz róla beszélni?" Rogán a Legnagyobb Művész!

[whyyareallnamestaken]

szavai a lelkembe hatoltak, betömve olyan repedéseket, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek

#whyyareallnamestaken #Ana Huang #Twisted Games #Twisted sorozat #könyvsorozat #könyv

[retyerutya]

Szentesi Zöld szavai Magyarról egy maffiakönyvbe illenek, erkölcsnek nyoma sincs benne, csak a mindent felülíró lojalitásnak - nyilván azért is fogwlmaz így, hogy elrettentsen bárkit az árulastól. Ettől még szép dokumentuma ez a Ner-nek.

[csacskamacskamocska]

Úgy alakult, hogy csőbe húztak

Végigbőgtem az éjszakát. De nem csak e miatt, sírás közben rájöttem, hogy anyámat siratom. Azt siratom, hogy amíg egészséges volt, nem voltam vele eleget. Hogy nem segítettem neki, hogy nem beszélgettem vele eleget. Az más dolog, hogy van rá magyarázat és nyomós oka volt, hogy igyekeztem kivonni magam a hatása alól, de most már nem látok mást, csak a küszködéseiben a saját küszködésemet, a magányában a saját magányomat, az erölködésében, hogy szeressék, a saját erölködéseimet. Nem ő vagyok, tudom, nagyon máshogy oldom meg az életem, sokkal több szembenézéssel, önismereti munkával és komolyabb küzdelmekkel a játszmáim és a manipulációim ellen. De akkor is van hasonlóság, és ez megráz. Mert ahogy én szeretném, hogy megértsenek, megöleljenek, beszélgessenek velem, támogassanak és szeressenek, ő ugyanígy akarta. És az egyszem gyerekére nem számíthatott. Csak most, amikor már semmi értelme, mert akkor is csak kis együgyű gombócként ringatózna az ágyában, ha nem mennék meglátogatni. Bőgtem mint a hülye, hogy szörnyű ez, hogy mi lesz egy nagyszerű intellektusból, egy különleges emberből. Aki közben meg narcisztikusként tette amit tett. Szóval csőbe húztak, mert egy barátomról azt hittem, hogy tényleg meg akarja beszélni a problémát, ami felmerült. De végül csak az derült ki, hogy hülye vagyok, tök betegen látom a dolgokat. És úgy elkedvetlenedtem tőle, hogy miért hittem megint azt, hogy érdekes lehet, hogy nekem mi lenne jó vagy ami rossz azt hogy lehetne enyhíteni.

De valójában csak nagyon nagyon szomorú voltam és fáradt és elfelejtettem, hogy neki csak az agyamra van szüksége a testemet meg a lelkemet tartsam a ruhámban, tényleg hogy lehetek ilyen idióta, hgy nem veszem észre mennyire fontos vagyok neki, csak ne akarjak semmitse, örüljek annak amit kapok. Örülök.

Aztán éjjel csak az anyámat láttam, különböző időkben, hogy hogyan lett végül semmivé. A nevelőapámon gondolkodtam még, hogy miért rajongtam érte vajon és miért éreztem különlegesnek a köztünk levő kapcsolatot, amikor valójában soha nem dicsért vagy csak nagyon ritkán, de a hangja, a szavai, a tettei, mind tele voltak figyelemmel és szeretettel, mindig éreztem, de, ha nem dicsért, akkor mi volt amiért úgy éreztem, hogy szeret, sőt, mindennél jobban szeret engem? Egyszerűen eldöntöttük mindketten?

Nem volt jó éjszaka.

#éjjel #konfliktus #anyám #apám #emlékek #01-12

[vagyokolyannaiv]

Csak félig emlékszem az arcodra arról az estéről.

A padon ülünk és, hogy hogyan került a lábam a te lábadra, azt ne kérdezd.

Most csak az számít, hogy jól esik a meleg kezed simogatása ezekben a mínuszokban.

Egyszer-egyszer nem tudom eldönteni, hogy a szél, vagy az egymáshoz vágott hűvös szavaink kapnak bele a kabátomon és a ruhámon keresztül a csupasz testembe.

Mintha még a lelkem nem fázott volna soha ennyire.

Küszködök a szavakkal, amelyek a fél év alatt gátat építettek a torkomban és ha nem lett volna az a pár pohár bor, talán könnyek nélkül és összeszedetten el tudnám mondani, hogy hol is siklottunk ki a nyáron.

Minden egyes mondatom után megnyugtatlak, hogy én ezt már lezártam, de a szememből ömlő patakok lebuktatják amikor hazudok.

Mint egy mantra, hajtod te is és én is a mondatokat, amiket már ezerszer egymáshoz vágtunk, akkor amikor nem volt ennyire idegen a másik közelsége.

Ebből is versenyt csinálunk, mint ,ahogy mindig is tettük mindennel. Ki tudja többször, hangosabban a másikba folytani a szavakat.

Aztán egyszer csak elnémulunk és ebben a jól eső csendben valahol megértésre találnak a másik szavai bennünk.

-Sosem tudnánk újra bízni egymásban.- töröm meg a csendet miközben nagyon igyekszem nem rádnézni a teljesen elfolyt tusvonalammal.

-Sosem.

Életünkben először értünk egyet valamiben.

Csak félig emlékszem az arcodra arról az estéről, de tudom, hogy mindennél jobban meg akartál csókolni.

Életünkben először akartuk ugyanazt.

De most nem hagyom.

Lezárom.

[jeghideg-lelek]

Minden éjjel, mikor a karjaid között fekszem, nem kattogok semmin. Nincsenek a fejemben az elrontott döntésel, a kiközösítés érzése, a szüleim elkeserítő szavai. Csak te vagy, aki melegséget, biztonságot és otthont nyújt nekem. Talán mondhatom, hogy Te vagy a legjobb barátom. Mert te vagy, akivel mindenről szégyenkezés nélkül beszélhetek, mert tudom, hogy nem ítélsz el. Tudom, hogy nem beszélnél ki és tudom, hogy nem is szúrnál hátba egy-egy titok elmondásával.

Életemben nem gondoltam volna, hogy a párom személyében megtalálom azokat a "személyeket" akikre mindig is szükségem volt. Legjobb barát, szeme fényére vigyázó apa, büszke anya, őrült testvér, segítő tanár, pszichológus. És nem utolsó sorban egy tökéletes, szerelmes férfi, akiben látom a jövőm.

Szeretlek.

#gondolatok #szeretlek #hiányzol #szerelem #boldogság #annyira szeretlek #mindig csak te

[cikoria]

És akkor következzék az értelmetlen fasizmus ellen küzdő Ferencváros:

Nemzeti Sport, címlap 1944-ből:

és a tartalom:

Majd a másnapi címlap:

Június 27-én arról számol be a sportlap, hogy

A játékosok és a vezetők nagy figyelemmel hallgatták végig a miniszter közvetlen szavalt és beszéde végén háromszoros éljent kiáltottak az új elnökükre. A játékosok lelkesedéséből kivehettük, hogy Jaross Andor közvetlenségével nagyon közel férkőzött a zöld-fehér játékosok szívéhez.

Történt mindez azon a napon, amikor Horthy a koronatanácsban javasolta a magyarországi zsidóság deportálásának beszüntetését, amit Jaross belügyminiszterként elszabotált, és a deportálások csak július 6-án álltnak le.

Jarosst végül hivatalosan augusztus elején választotta elnökévé a Ferencváros, mégpedig a Függetlenség beszámolója szerint egyhangú felkiáltással:

A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elnökévé választotta vitéz Jaross Andor belügyminisztert, aki a választás után megjelent a lelkesen éljenző FTC táborban.

(...)

Szavai időnkint belevesztek a zúgó tapsba és éljenzésbe. Amikor befejezte beszédét, a hatalmas tábor egy emberként ugrott fel helyéről és úgy ünnepelte új vezérét. Szavai időnkint belevesztek a zúgó tapsba és éljenzésbe. Amikor befejezte beszédét, a hatalmas tábor egy emberként ugrott fel helyéről és úgy ünnepelte új vezérét.

----------------

Négy évvel később a Ferencváros már a kommunizmus ellen küzdött:

Nemzeti Sport, címlap 1948-ból:

Egész pontosan:

Majd három nappal később:

— Akik nem hajlandók a függetlenségi front szellemében dolgozni — mondta Bártfai Antal —, azokat távol kell tartani a munkától. Azon lessünk, hogy az FTC a magyar népi demokráciában a sportélet egyenlő és megbecsült tagja, legyen.

#történelem #1944 #FTC #Jaross Andor #Kubatov Gábor #Münnich Ferenc #1948

[egy-lany-blogja]

Ha megszeretlek, éreznem kell, hogy

az egyetlen vagyok, ahogyan veled is éreztetnem kell ugyanezt.

Szelídíts, és adj időt nekünk, mert én fülelni akarok, hallani akarom a lépteid neszét, ahogyan hazafelé lépdelsz.

Várni akarlak.

Hiányolni akarlak. Hagyni akarom, hogy megfényesedjen tőled az életem.

Ha megszelídítesz, akkor én évek múltán is ragyoghatok veled, mert fejlődni, haladni és felemelkedni akarsz velem, nem elszürkülni, elhidegülni, szívet bezárni.

Nekem olyan férfi kell, aki képes lehámozni rólam a lelkem rétegeit, ismeri a gyengeségeimet, de soha nem céloz rájuk szándékosan, mérgező, pusztító szavai fegyverével.

Olyan, aki nem tekint tulajdonnak, nem ír elő önkényesen számomra mindhalálig betartandó életszabályokat. Aki ismeri az összes arcomat, mégis tudja melyik az igazi, és ha ezt mégis elfelejteném, emlékeztet, és segít, hogy újra önmagamra találjak.

Aki akkor is ugyanezt az arcomat látja és szereti, amikor majd az idő és emlékeim mély ráncokat rajzolnak rá.

Király Eszter

[bluestrawberrycoffe2]

csak ő

bárki van velem,

mosolya oly üres

szavai súlytalanok,

a percek súlyok a vállamon

úgy érzem megfulladok

emlékedben.

miért kell mégis nekem?

hogyan felejthetném el,

felszabadító varázsod?

talán mert olyan régen

voltam ennyire önmagam

más kezei közt.

#magyar #magyar tumblisok #magyarversek

[zeroz2ro]

“Lapunk kérdésére Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtófőnöke fake news-nak nevezte, hogy vágott videót tettek volna közzé a miniszterelnök Facebook-csatornáján.

„A pénteki rádióinterjúkat párhuzamosan streameljük Youtube-on és Facebookon. Tegnap a jel a Youtube-on pár pillanatra megszakadt, majd magától folytatódott. Ezt mi nem érzékeltük. Így lett egy »ugrás« a Youtube-élőben. (A Facebookon nem.) A felvételt azóta cseréltük, és már fent van a hiányolt rész, újra elérhető a teljes interjú” – olvasható a lapunknak küldött válaszában.” Nálatok is már biztos előfordult hogy amikor arról beszéltek előben, hogy Ukrajna egy része ősi magyar föld, a stream “ugrik egyet” és ez kimarad?

[drakvuf]

Jó hát hs a Dűne messiása is kap egy fasza filmes feldolgozást, akkor kb meghalhatok, mert minden vágyam teljesült.

#dűne #24 #dűne messiása

[pandanett]

“Tudom, hogy szar és nem hiszed el, de idővel jobb lesz. Nem most. Idővel, de jobb lesz”

- egy jó barátom szavai :) <3

[csacskamacskamocska]

Ilyenkor amúgy nincs semmi

Szeretés van. Sok meló. Kevés bosszankodás. És nincs időm leírni amiken gondolkodom. Picit... Nem az önreflexió fárasztó. Ránézni arra, hogy egy adott dolog milyen érzelmet és válaszreakciót vált ki belőlünk, ez nem fárasztó. Főleg akkor nem, ha már igazán inkább az ismétlődésekre kell figyelni. Meg a túlzásokra. A fárasztó az, ha megpróbáljuk a valóságot az elfogadhatóság felé kalapálni. Az nagyon kimerítő. Elfogadni azt, hogy a valóság nem tökéletes, uh, az nem most fárasztó, az addig volt az, amíg elértem ide. Rengeteg minden kikopott belőlem. Anyám és mások szavai, romboló vélemények, frusztrációk. Néha sajnálom, hogy ennyire öregen jutottam el a nulla pontra. De ez van. Nekem ez az élet adatott. Másnak meg más. Jó ez így is. :) :)

#rövid bejegyzés #09-30

[starmythelonesurvivor]

Hm…egy igazi ADONISZ szavai, szaporodni szeretnék tőle.

#tinder

[homregeszet]

Ásatási élménybeszámoló blogger-stílusban

Október elején néhány múzeumi munkatárs azt a megtisztelő feladatot kapta Szolyák Péter igazgató úrtól, hogy a régészeti osztály kapacitásának leterheltsége miatt pár napot a bükkábrányi feltárás helyszínén segítségére legyen az ott dolgozó kollégáknak a mindennapi munkában. Békési Gábor és Szabó Attila október 3-7. között csatlakozott a bükkábrányi régészcsapathoz. Az ott szerzett élményeket dolgozza fel Szabó Attila beszámolója, amely „nyomokban tartalmaz” valóségelemeket is, de inkább hangulatokat, gondolatokat rögzít.

1. Csincse Öten ülünk a múzeumi terepjáróban. Három régész – és két alkalmi régészsegéd. A bükkábrányi ásatási helyszínhez vető út Vattán át a Csincse felé vezető út felől közelíthető meg. Csincse, Csincse… Hát persze! Vikár Béla!

A Kalevala fordítójaként is ismert Vikár Béla elsőként használta az 1877-ben megalkotott Edison-féle találmányt, a fonográfot néprajzi gyűjtés rögzítésére. Az új gépezetet Amerikában megkísérelték felhasználni az őslakosok körében végzett nyelvi gyűjtésre, erről az Ethnographia is tudósított 1891-ben, de folklórgyűjtésre hitelt érdemlően elsőként ő alkalmazta, 1896-ban éppen Csincsén (Csincsetanyán)!

A folyamatos falujárás, vonaton, lovas kocsin az 50 kg-os fonográffal – elképzelni is nehéz a százhúsz évvel ezelőtti gyűjtőmunkát. Mindehhez a munkához átlagosnál nagyobb teherbírásra volt elengedhetetlenül szüksége, no meg monotóniatűrésre, kellő testi-lelki energiára, illetve olyan hivatástudatra, amelynek mibenlétéről manapság azok tudnak érdemben beszélni, akik pl. régészetre adják a fejük…

A leletekhez vezető út - vízszintes és függőleges irányban egyaránt – a régész kitartását, szakmai alázatát teszi naponta próbára. Amolyan Bartók- és Kodály-féle emberek ők is, csupán a felszereltséget tekintve tettek szert némi komfortelőnyre: a szekeret terepjáróra cserélték, a fonográfot pedig drónra…

2. Látjátuk feleim szümtükhel… Anzelm testvér, akit elöljárója Boldváról Csincsére küldött missziós feladatot ellátni, álmatlanul töltötte az éjszakát: elméje és lelke megsínylette azt az ádáz vitát, amelyet a helyi kuruzslóval folytatott előző este. A „táltos” váltig hangoztatta, hogy a hosszú aszályt felváltó termékeny eső az ő vajákos cselekményének a gyümölcse. „Hogyan is nevezhetném szent rítusnak az esőcsinálás végett produkált artikulátlan üvöltözést és vonaglást, melyhez foghatót csak olyan ember kénytelen elszenvedni, kit tarantellapók csípett meg?” – morfondírozott magában Anzelm testvér. Régóta nyomasztotta az a gondolat, hogy az Úr végtelen nagy irgalmában megtűri az anyaszentegyházat érő folyamatos gyalázatot. Fülében csengtek a táltos szavai: Te csak fohászkodj Istenedhez, mormold a hókuszpókuszt, én esőt csinálok! Hókuszpókusz…? Jóllehet meglehetősen gazdag volt magyar szókincse, ezzel a kifejezéssel nem találkozott eddigelé. „Alighanem az eucharisztia szereztetési igéjét gúnyolta ki a kurafi táltos: Hoc est corpus meum! Igaza van Bernát testvérnek, a nép nyelvén kell az igét hirdetni…” – tűnődött Anzelm testvér, majd számba vette aznapi szent kötelezettségeit. Matutinum - letudva, laudes – félálomban abszolválva… Délelőtt temetés. Összesen négy. Egy hajadon, két asszony, egy özvegy…

„Milyen sekély sírokat ásnak ezek az asszonyok! Tudomásom szerint a sírásásra fogható férfiak most éppen az úzok ellen vonultak, így csak a fehér- meg az aprónép maradt otthon. A gyönyörű 23. zsoltárral fogom búcsúztatni őket: „Nam et si ambulavero in medio umbrae mortis non timebo mala quoniam tu mecum es…” Kár, hogy egy kukkot se értenek belőle… Aztán a Bernát testvértől tanult sermo super sepulchrum következik, amelyet Isten dicsőségére mától fogva nem latinul, hanem magyarul fogok elmondani a halott felett. Csak meg ne tudják a boldvai tudós atyák…”

3. Sic transit gloria mundi… Egyre szakszerűbben végzem a feltárási munkát, az eredetileg rám bízott félbevágott-pillepalackkal-gödörből-esővizet-kilöttyinteni feladatot summa cum laude teljesítettem, miáltal jogot formálhattam nagyobb szakmai presztízzsel bíró feladat ellátására: fejest ugrottam a mélyvízbe…

Ingujj feltűr, ásót a kézbe. Tíz perccel később: leguggol, kislapátot előkap. Újabb tíz perc: letérdel, behajol a sírba, spaklival végez finommotorikai mutatványt, és egyszer csak karc! Hoppácska! Bűvös szó fakad ajkaimról: melléklet! * Egy bronzkarika! Ez csakis lábujjgyűrű lehet! A sírban talált s-végű karikáknak se szeri se száma, de ezek hajdíszek, gyűrűk, egyéb felsőtesti viselmények! Az én síromban található karika viszont viselettörténeti szenzáció! Világraszóló áttörés a kora Árpád-kori életmódkutatásban! Lábujjgyűrű!

Felvillanyozó leletkülönlegesség a feltárt sírok hervasztó egyformaságában! Bódultan sütkérezem a hirtelen rám szakadó szakmai sikerben, és mint a régésztársadalom életébe üstökösként berobbanó titán már látom is az ásatásvezető (vagy az akadémia elnöke?) által vezetett régészdelegációt, amely lerója háláját a lábujjgyűrű bravúros feltárása nyomán óhatatlanul bekövetkező tudományos paradigmaváltás elindítója előtt – amikor is a mindig-mosolygó Antónia hirtelen megáll mellettem.

Szavai hét tőrként járják át lelkemet.

„Az ott egy hajkarika, amelyet a sírba bejutó rágcsáló odébb kotort.”

Csak ülök szárnyaszegetten, fél lábbal a sírban (szó szerint veendő!) és nézek ki a fejemből hosszú percekig. Sic transit gloria mundi – mondaná Anzelm testvér, ha itt ülne mellettem. Látjátok feleim, mik vogymuk? A siker csúcsáról a mélybe hulló senkik vogymuk.

4. A hiányzó darab „És képzeld, föladtam a küzdelmet – beletörődtem abba, hogy a hiányzó darabot sose találom már meg!” Akaratlanul is fültanúja voltam a bizalmas beszélgetésnek, mert az én sírom mellett álltak. A régésztechnikus zavartan paskolgatja a vállán zokogó kolléga hátát, az egyenpufimellény** pedig jellegzetes püff! püff! hangot bocsát ki. Feladta a küzdelmet? Istenem, tipikus régészsors! A hivatás teljes elköteleződést kíván, nincs a szakmája iránt lanyha érdeklődést tanúsító régész. Milyen emberfeletti kínokat kell kiállnia szegénynek, amikor éjt nappá téve kutatja, keresi a hiányzó darabkát, a csonka leletet egésszé – vagyis tökéletessé – tevő részletet! Ezért az egy darabért a régész kész tűzbe menni, képes leásni a Marianna-árok legmélyére, szent megszállottsággal, akár élete árán is! De mi van akkor, ha a kudarcélmény súlya alatt összeroskad? Ha nem tudja újrakezdeni? Vagy ne adj’ isten bedobja a törölközőt (pl. az ásatási gödörbe)? Hát, a régész is emberből van, nem róhatjuk fel neki, ha aláveti magát a sors akaratának… Most éppen egy ilyen szomorú esetnek vagyok tanúja.

Azon tűnődtem, ilyenkor illik-e részvétet nyilvánítani, amikor a vallomás folytatódott:

„És képzeld, azt mondja a fiam, a kisteszkóban még kapható a limitált széria, próbáljunk szerencsét! Mint az őrült, ki letépte láncát, nyargaltam a kisteszkóba, és megvettem mind a tíz kindertojást, és az egyikben OTT VOLT A HIÁNYZÓ KENGURU!!! Most már teljes az Ausztrália-gyűjteményem! Komplett a két Amerika, az Eurázsia, jövő héten dobják piacra a húsz állatot tartalmazó Afrika-sorozatot… A zsiráf állítólag nagyon ritka lesz!

Szabó Attila

*utóbb elmagyarázták, hogy a hajkarika nem tekinthető mellékletnek, mert a viselet része, tehát a csontvázhoz tartozik. **jellegzetes régészruhadarab.

#hermanottómúzeum #homregeszet #miskolcimúzeum #régészet #regeszet #miskolc #múzeum #feltárás #külsősszemmel #rólunkírták #magyarrégészet #ásatás