Nem tudom, van-e még valaki, aki olvassa ezt a blogot, de úgy érzem, hogy azután a sok törött szívvel bepötyögött bejegyzés után csak helyénvaló lenne megosztanom, hogy végül végre megkaptam a csillámporos, tündérmesés, boldogan-éltek-amíg történetemet. Egy olyan személlyel, aki olyan varázslatos, hogy kitalálni vagy elképzelni se tudtam volna mielőtt az életembe lépett volna.
Megtanította, hogy a szerelem nem mindig tűzvész és vihar és szívrobogás meg gyomorgörcs, hanem sokkal inkább valami kedves és szelíd és gyengéd. Ami lassan, békésen ver gyökeret a szívben, aztán meg hirtelen minden teret kitölt az emberben. Valami szép. És szolid. És mindig, mindig boldoggá tesz.
- finálé
238 notes
·
View notes
Láttalak álmomban.
Pont olyan szép voltál mint az utolsó csókkor.
Nem voltunk ott csak mi ketten, hanyatfekve a puha fűben.
Fogtad a kezem, néztük ahogy a bárányfelhők aranyszínt öltenek, majd átveszik a helyüket a csillagok.
Beszéltünk pont mint máskor. Mindenről és semmiről egyszerre. Múltról, jelenről és jövőről.
Hallottam dobogni a szíved, olyasmi volt aminél szebbet elképzelni nem tudok. Azt hiszem ha nem hallhatnám többé a világom nem forogna tovább.
Tudod, időnként tényleg azt szeretném, ha néhány órára nem lenne más csak mi ketten. Szeretnék elveszni a szemeidben, hogy aztán csókodban találjak magunkra.
8 notes
·
View notes
Haragszom az egyik beosztottamra.
Tegnap délután egykor ráírtam, hogy esetleg betegszabadságon van-e, mert aznap még semmi munkát nem láttam tőle.
Nagyon hosszú litániában - időpontokkal megjelölve, mikor kávézott és hogy ebédre csak egy joghurtra volt ideje, - írta le, hogy mit csinált aznap.
Pontosan tudom, melyik feladathoz mennyi idő szükséges.
Volt egy félórás meetingünk aznap délelőtt, arra készült. Ezen a meetingen a téma szakértőjének kellett bemutatnia egy problémát. Hebegett, habogott. Gondoltam, izgul, még szoknia kell ezt.
Nyolc hónapja dolgozik itt.
Haragszom az egyik beosztottamra.
Múlt héten azt figyeltem, hogy nem igazán látom, hogy dolgozna. Otthonról voltunk. Gondoltam, majd szól, ha segítségre van szüksége.
Másnap szólt, hogy inkább otthonról lenne aznap is, mert beteg.
Aznap sem dolgozott. Délután megírtam neki, hogy ha nem képes dolgozni, vegyen ki szabadságot vagy betegszabadságot.
Hosszú litániában kifejtette, hogy egész nap egy ügyön dolgozott, így, még betegen is. Másnap már kivett betegszabadságot.
Ennek az ügynek azóta sem láttam semmi hírét.
Haragszom az egyik beosztottamra.
Egyik reggeli késésénél (minden reggel késik fél-egy órát, ami nem zavarna, ha nem rendelkezésre állási idővel dolgoznánk, határozott időrendben) megírta, hogy jó indoka van a késésre: 180 centi és barna hajú.
Haragszom az egyik beosztottamra.
A neki és az utána érkezetteknek naponta tartok tréningeket. A többiek jegyzetelnek, kérdeznek, ő a telefonját nyomkodja. Haragszom rá ezért. Az ő korában én is pontosan ezt csináltam. Rám is haragudtak.
Haragszom magamra, hogy szombat délután itthon fekszem, szorongok, lemondom a barátokkal a közös programot, mert azon gondolkozom, hogy szar vezető vagyok-e. Hogy mikromenedzselés-e rákérdezni, min dolgozik. Hogy azon gondolkozom, hogy lehetne neki jobb.
Holnap együtt utazunk az angliai irodánkba pár napra.
6 notes
·
View notes
mindig csillog a szemem
csillog mikor a szenvedélyeimről beszélek
csillog amikor dühös vagyok
csillog amikor zongorázok
csillog amikor meglátlak
csillog amikor nevetek
csillog amikor sírok
de ma valami megváltozott
tükörbe néztem
és már nem csillog
2 notes
·
View notes
Rant
Csütörtök: Megjött a hír a pályázatról. KETTŐ ponton múlt, hogy nem lett támogatott, így viszont már tényleg veszélybe került a disszertációm. Ezen annyira felkúrtam az agyamat, hogy utána képtelen voltam dolgozni és az sem vigasztal, hogy tartalékosként valszeg listavezető vagyok.*
Péntek: Elért a havi rendszerességű depresszió. Megint végiggondoltam az életemet, életünket, és teljesen elment a kedvem tőle. Képtelen voltam dolgozni.
Szombat: Reggel úgy ébredtem, hogy beteg vagyok. Már megint elért valami gyereklepra/87. kovid alvariáns/azonosítatlan gyíkember-kór és teljesen ledöntött a lábamról. Értelemszerűen a mai nap is ment a lecsóba, mert semmivel sem haladtam.
Kéne valami, ami átlendít ezen a szar helyzeten, mert ez így nagyon nem jó irány. Mondjuk “híreket” sem kellene olvasnom talán...
*Indoklás: Költségvetési okokból feljebb kellett meghúzni a ponthatárt. Szerintem meg költségvetési okokból dögöljön meg mindenki a magyar kormányzatban, amiért megint két mogyoróval kevesebbet szántak a kutatói ösztöndíjakra.
7 notes
·
View notes
Amikor annyira fáradt vagy, hogy három, HÁROM!, ébresztőt is átalszol, ezáltal a remegve várt terápiás alkalmat a pszichológussal is.
Hogy a kurva életbe is már! Utálom ezt!
2 notes
·
View notes
"megadta mindkét félnek azt (…) az élményt, hogy van ellenszer a magány ellen, és van emberi kapcsolat amelynek szorításában érdemes rajta lengeni azon a nagy hullámon, ami a vég felé sodor minden embert."
Szabó Magda, A szemlélők (1973)
6 notes
·
View notes