Tumgik
#szerelmesen
csakszavak · 3 months
Text
Akarom, hogy akarj. Hogy úgy nézz rám, mint régen. Olyan borzasztó szerelmesen…
291 notes · View notes
vagyokolyannaiv · 7 months
Text
Érintettek màr meg
Durván,
Vadul,
Szerelmesen,
Erősen,
Gyengéden,
Hevesen.
De hogyan, lehet, hogy valaki ennyire megérintse a lelkem,
Anélkül, hogy igazán hozzám ért volna?
Hogy lehet egy apró simogatásban, amit lopva intézel felém miközben elhaladsz mögöttem, ennyi érzékiség?
Hogy tudtad, úgy megérinteni a lelkem, hogy nem is ismerlek igazán?
187 notes · View notes
thefuckingtruth · 5 months
Text
Vigyél viszza oda, ahol önfeledten boldogok voltunk. Vigyél vissza oda ,ahol az első csòkot adtad, a szobàba ,ahol először mondtad, hogy szeretsz , a helyekre, ahol egymàs kezèt fogva, szerelmesen sètàltunk végig. Oda ,ahol a kèk szemed mèg èrtem csillogot és ahol mèg az enyém voltàl.
119 notes · View notes
Text
Egyszer egy állatmentő pasi mondta, hogy amikor a kutyát az öledbe veszed, akkor átadja neked az élete súlyát. A hajszoltság érzés, amiben élek, leginkább abból áll, hogy sehol nincs menedék. Nincsenek azok a felelősségmentes pillanatok, amikor átadom valakinek az életem súlyát. Intézem a dolgaimat, elrendezek mindent egyedül, felszerelem-megcsinálom, megtervezem, beszerzem, kifizetem, megszervezem, nincs ezzel semmi baj. Mondhatom azt is, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Lehetek kócos-pizsamás-szőröslábú, ha akarok, és akkor se szólna rám senki, ha otthagynám a morzsát a konyhapulton vagy kézzel ennék bele a tálba. Kibaszott kurvanagy szabadság. De az egyedüllétben soha nincs benne az a pillanat, hogy most egy kicsit más figyel a világra körülöttem, és rám is, az én biztonságomra vagy kényelmemre, boldogságomra. Mindig feszült figyelem van és mindig ugrásra kész az ember. Akkor is, ha kimerült vagy beteg. Ez nem tudatos dolog. Én is, más is tud laza lenni, elnylúni otthon a kanapén. Bezárkózunk, bebiztosítjuk a zavartalanságot, és majdnem olyan... de nem, nem „olyan”. Semmi sem olyan, mint amikor belül rábízod magad valaki másra. Igen, pont mint gyerekkorodban. És lehet mondani, hogy ez infantilis vágy, de a bizalom, a bizalmi viszony pihentető. Ez is olyan amit csak úgy lehet igazán érteni, ha megéli az ember. Valaki tud téged, számontart, az életed fontos neki, nem fárasztja az, ami téged frusztrál, és persze nem bánt, mert szeret. Amúgy meg csak a hajszoltság érzés van. A férfiak... azon gondolkodtam, hogya férfiaknak nehezebb ez az egész. Mert a nők megtehetik, hogy odabújnak, rácsimpaszkodnak, az ölébe ülnek a pasinak, (kicsi vagyok, fáradt vagyok, tutujgass, védj meg, szeress, simogass), de a pasiknak erre a teljes önátadásra sokkal kevesebb lehetőségük van. Örülj, hogy adnak enni (esetleg), hogy emlékeznek helyetted dátumokra, hogy elfeledkezhetsz erről arról, hogy esetleg betartják, hogy nem szólnak hozzád amikor arra van szükséged, de amúgy... mikor? Miben? Légy már férfi! Egyszer jártam egy pasival, aki azt szerette, ha elalváskor símogatják a hátát. Mert gyerekkorában úgy altatta az anyja. Én csak pislogtam, hogy mi a fasz? Az anyja? Altatás? Szexi fiatal nőként hogy jövök én ebbe a képbe? Egy felnőtt férfit fogok álombasimogatni? Felfogni se tudtam az igényt, hogy ő most nem férfi, hanem „csak úgy lenni” szeretne és megpihenni. A lényeg, hogy a pasiknak sokkal nehezebb megtalálni az önfeledt önátadási pontokat. Szerintem. A többségük csak hajszolódik és próbál FÉRFI maradni. Megszokják, hogy úgy tesznek, mint akinek nincs is szüksége erre a fajta pihenésre. Aztán infarktust kapnak és meghalnak. Persze, a szex. Igen, az egy erős önmegadás, kitárulkozás, de az elején azért tele van szorongással az ember. Vágy, teljesítmény, kommunikáció, ütközések, frusztráció. Persze, a filmekben úgy van, hogy szerelmesen ágybabújnak, mindketten pontosan ismerik a másik testét, reakcióit, vágyait, gátlásait, és csodálatosat kefélnek és persze egyszerre élveznek el egy egetvető orgazmust és közös csodát megélve. Aztán amikor az élet meg nem ilyen, akkor az ember befeszül, mert biztos vele van baj, esetleg minden partnerrel. Meg szerelemben biztos csodás lenne minden, ha nem csodás, nem elég nagy a szerelem. Upsz, elkalandoztam. Szóval szinglinek lenni, bármennyire is nem érzi az ember magányosnak magát, akkor is stressz. A társas kapcsolatok, beszélgetések, programok oldják ezt, és feltöltik az embert. De ott is helyt kell állni. „Megjelenni” és résen lenni, dominálni és elkerülni, hogy ledomináljanak, stb, stb, az összes önsorsrontó faszság ott van velünk együtt. A megpihenés valaki karjaiban, az más. Ha hosszasan nem adatik meg, az megváltoztatja az embert. Valahogy kilúgozódik belőlünk valami. Mintha már nem is tudnánk hogyan kell együtt lenni és átadni magunkat a pillanatnak, meg valaki másnak. Na mindegy, az van ami van. Megyek, megfésülködöm és felveszek valami itthoni ruhát a pizsama helyett :D
Tumblr media
259 notes · View notes
jeghideg-lelek · 4 months
Text
Vissza akarom kapni azt az embert, akit megismertem.
Aki gyengéd volt.
Aki úgy beszélt velem, mintha a hercegnője lennék.
Aki úgy viselkedett, ahogy kellett.
Aki dédelgetett.
Aki szerelmesen nézett rám.
Aki nem úgy beszélt rólam, mintha egy nehéz felfogású lennék.
Akinek tetszettem úgy ahogy voltam.
Aki nem piszkált a súlyom miatt.
Aki nem tette szóvá a külsőm hibáit.
Aki kívánt.
Vissza akarom kapni azt az embert, akin láttam amikor rám nézett, hogy mennyire is szerelmes volt.
60 notes · View notes
nitta86 · 3 months
Text
Az előző évben elég sokat gondolkoztam azon, hogy miért volt könnyebb régebben mindkettőnknek a nyitott kapcsolat/poliamoria. Egyértelműen azért mert régebben egy konkrét közösségből válogattunk, szóval ha a férjem összejött egy nővel, hogy ő lesz majd rajtam kívül a másik partnere, őt már régebben, legtöbbször évek óta ismertük, sokszor már haverok voltunk, már nevettünk együtt, és már lelkiztünk egy-egy házibuliban hajnaltájt. Szóval a legtöbb metamourom (a partnerem partnere), barátnőm volt korábbról, és mikor már nem jártak a férjemmel akkor is barátnők vagy haverok maradtunk. És ez fordítva is működött, a férjem is ismerte a nőket akikkel összejöttem, tudtam ki szimpi neki, kit ki nem állhat, ezt figyelembe vettem mikor választottam. Szóval volt egy nagyon informális kölcsönös rábólintás egymás partnereire. És emiatt a speciális helyzet miatt sokszor szerveztünk közös programokat pl. túra, múzeumlátogatás, hármasban vagy négyesben, sokszor egy ágyban is aludtunk, sőt voltak közös szeretőink is, akikkel logikus módon közösen szexeltünk, de olyanok is, akiket nem zavart, sőt még izgatott is, ha jelen vagyok. Szóval ez az egész polikapcsolat hiába nem éltünk sose mindnyájan együtt, ez inkább ilyen összetartó baráti közösség volt, akikkel időnként szexeltünk is. Ráadásul én elég introvertált vagyok, de így könnyebben ismerkedtem, hogy egyrészt ismertem mindenkit már egy ideje, másrészt régebbi és jelenlegi partnerek noszogattak, hogy jöjjek össze azzal, aki tetszik.
Aztán minden megváltozott, és széthullott, átalakult az egész. Ennek azért vannak előnyei, de persze hátrányai is, és néha minden hibája ellenére hiányzik a nagyobb közösség. Nagyon nagy hátránya, hogy most már nem úgy vagyunk polik, mint voltunk, ezért is hívom inkább nyitott kapcsolatnak, és hogy ez az átalakulás rögös volt és konfliktusokkal tarkított. Mert míg régebben (5-10 éve ) mindenkit ismertem és rábólintottam hogy jöhet a polihálónkba, pár éve ez megváltozott és az a helyzet állt elő, hogy a férjem tök lelkesen és szerelmesen hazahoz valakit, akibe bele van zúgva és aki nekem az első perctől kezdve enyhén ellenszenves és teljesen egyértelmű, hogy nem csak hogy nem találjuk a közös hangot, de a másik nőt is lestresszeli ez a helyzet és versengeni akar velem. Hosszútávon az lett a megoldás, hogy jobb, ha sose találkozom a metával és ez így most működik. Attól tartok, hogy a jövőben a további partnereivel is vagy jobb, ha nem találkozom, vagy majd egy rövid ismerkedős találkozó után eldöntjük, hogy jó ötlet lenne e.
Azt se tudom, hogy ő hogy fogadná az én vadiúj és általa csak akkor megismert plusz partneremet, ha lenne. Nekem most az is probléma, hogy nem tudom, hol ismerkedjem, meg hogy egyáltalán szeretnék-e ismerkedni. Mondjuk tavasszal próbálkoztam azzal, hogy OkCupidon ismerkedtem poliamor nőkkel és ez jó volt, meg tanulságos, és adott annyi önbizalmat, hogy nem csak a régi és szűk közösségünkből tudok válogatni, de végül haverokat találtam ott, aminek nagyon örülök, de szerelmet egyelőre nem.
Arra mindenképpen jó volt, hogy legalább ismerkedtem nőkkel, úgy hogy én kezdeményeztem, (régebben ez nem igazán volt jellemző), és hogy jobban belelátok, meg kapcsolódni tudok az LMBTQ közösséghez, mert régebben nem nagyon ismertem ezt a közeget, hiába voltak női szeretőim, mi elvoltunk a saját kis zárt világunkban. Volt, hogy az akkori barátnőmmel elmentünk Pride héten egy filmvetítésre és mindenki csak csodálkozott, hogy mi kik vagyunk és miért vagyunk szoknyában, de amikor látták, hogy fogjuk egymás kezét, már kedvesek voltak velünk. :) Szóval nem nagyon volt átjárás és ez is egy új világ, amit fel kell fedeznem.
Egyébként visszatérve a poliamoriára, szerintem ez most működik, és működni is fog így, csak valószeg ezzel az új és ridegebb szabályokkal, amikor nem, vagy alig ismerjük a másik partnereit. Szóval ez ilyen naptárpoliságnak ígérkezik, hogy ki mikor kinél alszik és nem annak a meghitt állapotnak mikor még egy kupacban aludtunk mindnyájan. Kicsit szomorú vagyok, hogy ez elmúlt, de valójában már mindenkinek kevesebb ideje van, nehezebb is lenne ilyen összetartó, mindenki ismeri egymást polihálót fenntartani, mint régebben.
17 notes · View notes
nemacsond · 1 year
Text
Csak dugunk és dugunk …
Te egyre jobban nyomod a puncim és egyre gyorsabb vagy. Érzed ahogy kiárad a forró nedv a puncimból. Egymásra nézünk. Látod hogy a szemem néha felakad a finom farkad érzetétől. A szemkontaktus közbe hevesen csókolózunk. Már a nyelveddel is játszadozol a számba. Szerelmesen dugunk .. egyre szerelmesebben. Aztán eljön a pillanat. Az a mély szemkontaktus. Amikor olyan mélyen nézünk egymás szemébe hogy azonnal az élvezet határára kerülünk. Mindkettőnk szíve egyszerre hevesen ver. Abban a pillanatban amikor a legnagyobbat lököd rajtam bebizsergek, majd elzsibbadok és elélvezek. Közbe végig a szemeidbe nézve. A gyönyörtől pedig elspriccelem magam. Amire te tövig löksz még rajtam kettő-hármat, majd kihúzod és rám élvezel. Majd rám nézel és azt mondod: - Ha mégegyszer ilyen mélyen a szemembe nézel, már nem fogom tudni kivenni belőled időben.
44 notes · View notes
ertelmetvesztettszo · 2 months
Text
035
Régóta részeg vagyok már, de úgy érzem nem ittam még eleget a vodka kevésbé marja torkom, mint az arcod képzelete lelkemet Reflexből ne mondj nekem semmit, előbb lélegezz két mélyet előre én sem tudhattam, hogy mi lesz majd ha nem nyomjuk a féket meghívtalak a világomba, ahol nem volt kerti tó csak mocsár ha üvegházban akarsz élni, ne ijedj meg ha eltörik egy pohár a valósággal találkozva hamar felszökött az egekbe a lázad áldozatot játszva kést adtál a kezembe és tartottad a hátad beszálltam a játékodba amiben csalni kellett hogy megnyerjem nyertem de a csalás után nem bírtam rendet tenni a fejemben megmutattam az életet, te megmutattad másnak amit tőlem tanultál szégyen nélkül értél hozzám, pedig tudtam hogy nála aludtál láttam a hátadon egy cipzárt ami a farkas rejtéséhez kellett túl hamar eljött a tavasz mikor az ártatlan bárány vedlett szelíd vad voltál, nem martál meg, sőt még csak rám sem morogtál évekig az éles karmaid közt éltem, míg egyszer torkon ragadtál mégsem szelíd vadállat vagy, hanem megvadult fekete lepke aki másokat bánt határ nélkül bármikor ha kétségbe van esve megmutattam hogy kell kötni, és egyből magadhoz kötöttél hozzá egymáshoz ijesztően közel kerülve mentünk mindketten rommá fulladoztam, lilult a testem és szétvágta a bőröm a fonál azt kértem lazíts kicsit a kötésen, és te még egyet szorítottál türelmesen kivártam míg a fonál lebomlott rólunk idővel teljesen végül méreggel a szívünkben váltunk el, de még félig szerelmesen ma éjjel abban bízva iszok hogy az alkohol fertőtleníti a sebet vagy legalább csak felejtsem el, már ha ilyen mélyeket el lehet.
8 notes · View notes
kockalany · 9 months
Note
kedden keményen kúrunk
akkor szerdán szerelmesen szopok!!!
10 notes · View notes
Text
Amit sosem kapsz meg..
Mar egy ideje orlodom azon, hogy irjak e, merjek e irni neked. Nem tudok donteni. Olyan mint valami hosszu ideje tarto megfazasos nyavaja amibol kikeveredni nem tudsz, pedig kint vagy 40fok van. Minden nap gondolok ra, hogy irok, aztan meg sem. Olyanokra gondolok, mi van ha megsem kene. Vagy ha nem olyan reakciot/valaszokat kapok amit szeretnek. Mert hogy, igen, vannak kerdeseim. Pontosabban lennenek. Ha irnek, olyanokat tennek fel, hogy mi a helyzet veled, hogy erzed magad, hogy telik a napod. Sablonos aprosagok..amik oszinten erdekelnek. Amiket minden nap felteszek magamban-magamnak vagy pontosabban neked, mint ha csak tudnal ra valaszolni. De nem tudsz..
a belso bator pici en viszont azt kerdezne toled, hogy van e kiszemelted, jarsz e valakivel, esetleg szerelmes vagy e. Hogy boldog vagy e. Igy bele a kozepebe. Megkerdeznem Toled, hogy (persze ha nemleges valaszokat kapnek) talalkoznal e velem. Tobbszor.. beszelgethetnenk e, hogy egyaltalan kivancsi lennel e ram, ugy melyebben.
Tudod, hianyzol. De ez nem olyan "gondolok rad neha meg eszembe jutsz parszor" hiany. Ez rendszeres, mindennapos mar inkabb allando hianyerzet. Fogalmam sincs miert van ez. Nem tudok ra esszeru valaszt adni onmagamnak, mert nem ertem. Hiszen regota nem lattalak. Nem talalkoztunk. Nem is beszeltunk ugy igazan. Meg is hianyzol.
Meglepo lenne ha azt mondanam, hogy szeretnek az eleted resze lenni?
Tudjuk jol mindketten, hogy koztunk van ez a hatalmas oszinteseggel teli bizalom. Ami mar szinte kezzel foghato, mert ha hiszed, ha nem mindig itt vagyok neked. Mindig! Es leszek is.
Tehat, akkor nem lepodnel meg a mondanivalomon, biztosan.
Eskuszom neked olyanok jatszodnak le a fejemben, hogy a Kozos eletunket eljuk. Szerelem, haz, gyuruk, gyerekek. Kozos boldog pillanatok, szep emlekek, jo erzesek, gondok, bajok, felelmek es nehezsegek. Amiken Kozosen jutunk tul.
Szeretnek az eleted resze lenni. Tudom ez igy nagyon meresz kijelentes. De en ezt erzem..
Mostanaban ugy erzem teljesen megvaltoztam en is es korulottem minden. Elek egy eletet, ami egyebkent tok jo. Mas boldog lenne benne. En viszont nem. Meg van mindenem, ami pillanatnyilag sot, hosszutavon is boldogga tehetne. De meg sem tesz. En nem vagyok elegedett. Nekem tobb kell, mert hiszem es tudom, hogy en ennel tobbre vagyok kepes. Itt vagyok 20 evesen, van egy tars az oldalamon, baratok, jo munkatarsak, munkahely, penz, auto. Kovetkezo a haz. Lenne.
Mert nekem ez nem kell. Pontosabban nem igy. Nem ebben a felallasban. Nem ezekkel az emberekkel.
Es tudom hogy ha ezt most elkuldom neked azt megbanom, mert kiadok a kezemkozul egy hatalmas titkot amit orizgetek mar egy ideje. Es butanak, gyerekesnek meg nevetsegesnek hangozhat ez az egesz, es felnek lepni egyedul, batortalanul barmit is. Oszinten elmondom. Viszont rajtad valahogy nem tud az agyam es a szivem tullepni. Valoszinuleg nem is akarom mar. En eskuszom neked mindenre, hogy en minden erommel probaltam. Mindent megtettem ennek erdekeben, meg is minden ut meg apro szalacska hozzad fuz. Fogalmam sincs miert. De hiszek a vonzasban. Es valami oka rohadtul van ennek az egesznek.
Naprol napra egyre jobban ismerem ki es szeretem meg sajat magam meg az egesz vilagot.
De valahogy maskepp kepzelem el az eletemet. Mashogy, massal, mashol.
Boldogabban, szenvedelyesebben, szerelmesen.
Elkuldom ezt egyszer neked ugy is, ismerem magam. Es tisztaban vagyok vele hogy csalodni fogok picit a valaszod miatt, ami amugy nem feltetlenul gond mert nyilvan a Te allaspontod egyaltalan nem ez mint ami az enyem ezzel a dologgal kapcsolatban. Es ez rendben van. Meg kell ertenem.
Bar remenykedni lehet, vegulis te mindig A ferfi leszel az eletemben.
Tehat lenyegeben hagynam ezt a jelenlegi eletem a francba csak hogy te lehessel egy masikban a foszereplo.
Sosem voltal igazan az enyem, meg is ugy tekintek rad.
Szoval csak hianyzol es tudod hogy tudatnom kell veled, mert csak igy nyugszom meg.
11 notes · View notes
csakszavak · 3 months
Text
Sosem láttam szebbet a csillogó szemeidnél, amelyekkel úgy néztél rám. Olyan szerelmesen…
59 notes · View notes
egy-lany-blogja · 10 months
Text
Veled vagyok évek óta,ismerem minden rezdülésed mégsem tudok már szerelmesen írni rólad,szerelemesen rád nézni ..valami megváltozott bennem,valami elmúlt talán ez a valami az érzéseim, rá kellett hogy jöjjek úgy szeretlek,mint mielőtt össze jöttünk....barátként.
6 notes · View notes
csacskamacskamocska · 2 months
Text
Különös igazság
Volt ma egy beszélgetésem a főnökömmel. Fura kapcsolatban vagyunk. (nekem minden kapcsolatom fura nekem) Bemegyek hozzá, gyerecsak, ülj le. Leülök, jó érzés, baráti. Mondom neki, hogy fáradtnak tűnt az értekezleten (kétes nyitás az ilyen szarul nézel ki mi van, de azt is szoktam neki néha mondani, hogy jól néz ki, életvidáman) Ja, fasz kivan, fáradt, válik, szokja az új lakást meg az egyedüllétet, és a barátnője is megint szakított vele (ez később fontos lesz) és mondja és mondja. Néha próbálok hozzáfűzni valamit, hogy nekem se valami jó most... De nem érdekli, ahogy engem sem érdekeltek a pszichológusom sajátéletes hozzáfűzései. Csak róla van szó. Örül, hogy mesélhet, gyógyul közben. Hát jó, akkor csak róla van szó. (amúgy mindig csak róla van szó és engem érdekel is az élete, hogy ő hogyan oldja meg, hátha máshogy mint más. Olyan kedvesen történik ez, hogy róla beszélgetünk, tényleg csak egy pszichológus venné észre, mennyire egyoldalú. Egy nagyon picit azért megüt, hogy az én dolgaimról nem akar így beszélgetni. Lehet azért, mert nem mondok semmi konkrétumot. Nem szoktam az ilyen furcsa félbarátaimmal megbeszélni az életemet, úgyhogy ha nincs erős ösztönzés, hogy meséljek, én nem mesélek) Nagyon szerelmes. Nagyon szerelmes, és meggyőződése, hogy kurvajó párost alkotnak, hogy jól működnek együtt, ezer szálon megvan a közös értékrend, közös érdeklődés és az isten is neki találta ki ezt a nőt. Aki meg nem szerelmes belé, és nem hajlandó ugyanezt a tökéletességet látni a kettejük kapcsolatában, bár azt elismeri, hogy jó. De most vége. Végleg. Én ebben ugyan nem tudok okos lenni, szerintem nekik nem ez az utolsó körük, ha a pasival tényleg ilyen jó a csajnak, abból nehéz kiszállni. Amúgy a nő kaphatna gazdagabb pasit is mert tényleg jól néz ki és elég értelmes. De ez csak egy ilyen kósza gondolat. Szerintem nagyravágyóbb a nő, mint amilyennek a pasit látom. Amiért az egészet írom, hogy hallgattam a pasast, aki a jövőről mesélt, és arról, hogy hány társkeresőn van fenn, és mindenki hülye, ronda, öreg és borzasztó, én meg mondtam neki, hogy ez hagyján, a baj az lesz, hogy ez a lány már másfél éve tartja őt egy ilyen izgalmas, huzavonás, érzelmileg túlfűtött, túlhúzott állapotban azzal, hogy nem tud dönteni, hogy időnként megkapja, de nem engedi teljesen magához, hogy ott van minden nap, de mégsem lehet biztos semmiben. Ezt az érzést semmi sem fogja felülmúlni. Semmilyen boldogságra törekvő, megértő, szerelmesen odaadó nő nem fogja tudni ezt a fájdalmas, lázas-szerelmes állapotot előidézni. Mindig hiányérzete lesz majd. Erről hiszi azt, hogy igazán szerelmes. Pedig csak szétszívatták. És ezt még sok nő meg fogja szívni majd. Sajnos. Akiket ő fog visszautasítani azzal, hogy nem szerelmes, ami van, az az érzés neki kevés. A nőre sem haragszom. Ő is csak a boldogságot keresi. Néha felcsippent öröm morzsákat, mert ki tudna ellenállni? Néha összeszedi magát és nemet mond, aztán megint elcsábul mert annyira szeretik, és az annyira jó.
Ilyen kis kegyetlen dolgokat mondok a főnökömnek, akivel valamiféle baráti viszonyt ápolok, de szerintem valójában ez sem egészséges. Valószínűleg ez nekem valami skillem is meg átkom is egyben, hogy felszínes kapcsolataimban is dolgok gyökeréig túrok, miközben más részek maradnak ismeretlen idegenségek. És én mindig az maradok nekik.
Szerintem ő nem tud rólam igazán semmitsem. Csak van egy benyomása, hogy valami izgalmas lény vagyok, talán egy másik bolygóról, akinek ő néha el szokta mesélni a legintimebb dolgait, és a titkai jó helyen vannak nálam. Bárcsak lenne az ilyen szerelemre gyógymód.
Tumblr media
29 notes · View notes
Text
Piásan, szerelmesen, egymásnak esni s szenvedélyesen tépni le a ruhát a másikról világ egyik legjobb dolga.
A❤️
27 notes · View notes
jeghideg-lelek · 6 months
Text
Melletted feküdtem. Átöleltél engem, fejedet pedig felkaromon pihentetted. Csak néztelek. Néztem, hogy milyen nyugodtan alszol. Egy darabig.
Megremegtél. Szemöldököt ráncoltál és halkan motyogtál. Nem értettem mit mondassz, de megérintettelek. Betakartalak. Elhallgattál. Kisimult a homlokod. Csend uralkodott a szobában. Csak a kinti szél susogását hallottam. Megszorítottad a derekam. Innen tudtam, hogy ébredezel.
"Szeretlek."motyogtad halkan, majd mégközelebb húzódtál.
Életemben nem néztem senkire sem ilyen szerelmesen, mint rád.
5 notes · View notes
hyachint · 7 months
Text
Névtelen
Könnyel ázott szemmel nézlek Kedvesem
Megannyiszor gondolok rád
Szerelmünk hajnalára emlékezem.
Bennem pereg megtöréseink pontja
S a hajnali hanyatlás hallata
Mindennek fájdalma.
Mit se nem számít egykori haldoklás
Halottból lenni
Halhatatlan maradni.
Még ha életünk múlandó is
Lelkünk, s szerelmünk
Örökké újraéledő virágos mező.
Szerelmesen merengek magam előtt
Halálom napjáig, s utánig szeretlek
Nekem te vagy az egyetlen.
2 notes · View notes