#történelmi festészet

[otthonzulles]

Page Not Found történelmi stúdióblog fb.:

Spanyolországban Jimmy Jump rohan be a pályákra, Latin-Amerikában meztelen amazonok, a Balkánon kóborkutyák, de ezek már annyira unalmas, fáradt, sokszor látott „rendzavarások”, hogy csak legyintést és ásítást váltanak ki minden nézőből. Arra viszont mindenki felkapta a fejét, amikor az 1995-ös Stadler FC – Parmalat (tudniillik a mai Videoton, de arról most ne beszéljünk, hogy milyen identitása lehet annak a futballcsapatnak, amely egy tejmárkáról kapta a nevét) mérkőzésen Disztl Péter fehérvári kapusnak nem egy égő petárdát, hanem egy kakast kellett kihajítani a pályáról.

A 90-es évek vadkeleti időszakának emblematikus focicsapata volt a Stadler FC, amely a nagy mennyiségű élelmiszerkonzervért barterben vett – ezt a lehetőséget ne keressék a Football Managerben – ukrán légiósairól – például a szóbeszéd szerint Sevcsenko helyett leigazolt Nicsenkóról – , a vesztegetéseiről és a meccseket kísérő ökörsütéseiről és nagy bográcsozásairól volt nevezetes. De mindenekelőtt a futballrajongó tulajdonosról, a saját stadiont építő „üzletemberről”, aki azzal bukott le, hogy meggondolatlanul az "Utolsó vacsora" című Leonardo da Vinci-freskó megvásárlása után igényelte vissza az áfát. Mivel a reneszánsz festészet mellett a bukaresti kézilabdás lányoknak hódoló Stadler Józsi bácsi kedvence a kakasherepörkölt volt, lehet, hogy éppen az ebédje szökött meg a konyhából, miközben a séfként alkalmazott akasztói öregasszony a fanyelű késével elmélyülten vagdalta a levesbe való tyúkok nyakát. Gyakorlatilag a „szabadság” metaforája volt, amikor a Stadler FC delelőjén a kakas besétált a pályára a kezdődő heresérvként lifegő taréjával, egyszerűen mindannyian ott voltunk vele. Ha beslisszol utána Wahorn András, és meghajol, akkor mindenki biztos lett volna benne, hogy a legnagyobb kortárs művészeti performanszot látta. A magyar foci emblematikus pillanatairól ebben a Régen minden jobb volt-adásban eszélgettünk igazi Stadler FC-hangulatban:https://anchor.fm/.../Top-10-A-magyar-foci-emblematikus...

#facebook #fb #page not found #a magyar foci emblematikus pillanatai

[intuitivasztrologia]

A HITETLENSÉG FELFÜGGESZTÉSE

Időnként eszembe jutnak dolgok, amiket az egyetemen hallottam, és nevetnem kell.

Képzőművészetet tanultam, ami még ma is egy olyan szakma, amit egy komplett filozófiai rendszerrel kell megtámasztani, hogy az egyszeri ember elhiggye, hogy jó lehet valamire. A jó képzőművésznek ismernie kell saját korának nézeteit, hogy meg tudja győzni a világot arról, hogy amit kommunikálni akar, az hasznos, és (tehát) értékes. Ha történelmi távlatból tekintünk ezekre az érvelésekre, feltűnhet, hogy sokkal többet tudunk meg az adott korról, mint magáról az alkotótevékenységről.

A reneszánszban például a megkérdőjelezhetetlen jelentőségű Leonardo da Vinci a Trattato della pittura című írásában vehemensen érvel a festészet mellett, hiszen az esztétika végtére is matematikai alapokon nyugszik, tehát voltaképpen semmi sem különbözteti meg az asztronómiától, amire a dicső antikvitásban is tudományként tekintettek.

És ez rettenetesen vicces ha a jelenkorban olvassuk, mondjuk egy kijelzőről, ami megjelenít egy képet amit valaki volt szíves beszkennelni a könyvtárban. A tudomány mellett ezek szerint nem igazán érdemes érvelni, és ha ezen még mindig mosolygunk valahol, akkor én arra gondolok, hogy máshonnan is meg lehet közelíteni a témát.

A matematikát eszünkbe se jut megkérdőjelezni, hiszen tudjuk, mivel megtanították, hogy az a tudomány nyelve, hiszen a fizika szabályai leírhatóak vele, tehát alkalmas különböző teóriák levezetésére, amit ha sikerül empirikus módon is bizonyítani, akkor felfedeztünk valamit a valóság működéséről; és végül is megállapodhatunk abban, hogy nem hülyeség. (Érzem én is, hogy ez egy körkörös érvelés, egyszer talán majd beszélhetünk róla.)

(Kapargathatjuk tehát a következtetést, hogy végül is valahol a matematika egy nyelv, tehát egy eszköz, amihez ha megfelelő szándékkal nyúlunk, akkor lehet vele jósolni.)

Rettenetesen blőd közhely, de kénytelen vagyok közölni, hogy csak nagyon homályos fogalmaim vannak arról, hogy az eszköz, amin most írok, pontosan hogyan is működik. De mivel azt tapasztalom, hogy alkalmas arra, amire használom, eszembe se jut megkérdőjelezni azokat a felfedezéseket, amik eljuttatták a technológiát arra a szintre, hogy én most, jelen időben képes legyek akadálymentesen legépelni, illetve megosztani a gondolataimat.

Nem tudom miért működik, de tudom, hogyan kell használni. Ha elutasítanám azokat az elveket, ami alapján működik, attól még ugyanúgy működne, de egyáltalán nem biztos, hogy képes lennék megfelelően használni. Ettől függetlenül léteznek olyan elmék is, akik kvantumszámítógépet fejlesztenek.

A hitetlenség felfüggesztésének fogalma a műélvezethez kapcsolódik, azt a kognitív folyamatot jelöli, ami lényegében elaltatja a tudatunkban többé-kevésbé folyamatosan kapirgáló kotnyeles cinikust, aki ha a ránéz egy kiállított piszoárra, egy egyszerű, mindennapi piszoárt lát - magyarul azt a hangot, ami elutasítja mű szakralitását, azaz el tudja fogadtatni veled, hogy amit épp befogadsz, az túlmutat a mindennapi, kézzel fogható valóságon. Emiatt van az, hogy onnan tudod, hogy jó filmre ültél be a moziban, hogy ki tud kapcsolni, magával tud ragadni, ha rossz filmet nézel, akkor csak dühös vagy, hogy pénzt adtál ki érte. Mindenkinél máshol van az ingerküszöb.

(Nálam sajnos ott van, hogy mire kijártam az egyetemet, teljesen leszoktam a műélvezetről, hiszen az átlagnál valamivel több fogalmam volt arról, hogy hogy keletkezik egy műalkotás. A helyzetet súlyosbítandó sajnos megtanultam azt is, hogy ahogy gondolkodunk a világról, az időnként sajnos hajlamos elévülni, ezért ha esetleg még ragaszkodnék ahhoz, hogy nem mindegy a minden, akkor sajnos kénytelen leszek saját magam kikaparni a gesztenyém. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy eljött az a pont az életemben, hogy sajnos kifejezett erőfeszítéseket voltam kénytelen tenni azért, hogy legalább a saját életemre, és a saját világomra képes legyek a hitetlenség felfüggesztésével tekinteni, magyarul, hogy ne legyek kiégett, örömtelen, cinikus tuskó.)

Ha elsötétedik az ég, és hirtelen víz potyog belőle, akkor a legnagyobb lelki nyugalommal veszem elő az esernyőmet, mert tudom, hogy az történik, hogy esik az eső, ami teljesen normális, hiszen tudatában vagyok annak, hogy adott feltételek közt a levegő páratartalma hajlamos ilyet csinálni, illetve hogy előbb-utóbb eláll az eső, és kisüt a nap.

Ha egy nap több kellemetlenség ér, mondjuk förtelmes dugóban ültem sokáig munkába menet, ahol kigyulladt alattam a számítógépem, pedig karban volt tartva, az amúgy barátságos kollégám meg valami olyan dolgot kér rajtam számon, ami nem is úgy volt, hazafelé a boltban a pénztárgép begyűrte a szalagot és húsz percig álltam a sorban, egyre nyomorultabban, hazaérve meg azt tapasztalom, hogy a macskám megette az adóbevallásomat, azt minek tudom be?*

Persze, minden különálló esetnek megvan a maga oka, és az sem kizárható, hogy én vagyok a hülye, és én nem figyelek eléggé, és megérdemlem ami velem történik, mert van merszem úgy élni, hogy nem vagyok mindig minden helyzetre felkészülve. Ha mindenről én tehetek, akkor tulajdonképpen végtelen hatalmam van, nem? Csak össze kell szednem magam, csak be kell tartanom pár szükségszerű szabályt, némi óvintézkedést, és akkor minden rendben lesz, nem vészes tényleg. Csak át kell lépnem ezt a repedést itt, a repedésekre külön ügyelnem kell.

Gondolhatom azt is, hogy ezek a dolgok csak úgy történnek, történt már velem pár szerencsétlen dolog, időnként csak úgy megtörténnek a dolgok, és akkor nincs mit tenni, van ilyen, lesz is ilyen, rossz dolgok történnek időnként, most csak az van, hogy sok rossz dolog történt, hát biztos szerencsétlen vagyok, pedig szívem szerint el se indultam volna otthonról, de hát dolgozni azt muszáj, a gyíkemberek bezzeg nem dolgoznak, hát a kurva anyját a gyíkembereknek is.

Szóval biztonságosabb lehet valahol középen evezni, és akkor lehet gondolkodni olyan dolgokon például, hogy azért abban mégiscsak van valami különös, hogy pont egyszerre szakadt a nyakamba a minden. Azt pedig általánosságban kijelenthetjük, hogy aki hosszú útra készül, bölcsen teszi, ha megnézi az időjárás-jelentést.

(*Én a retrográd Merkúrnak alapvetően, de ne szaladjunk előre.)

#asztrológia #horoszkóp #ezotéria

[bdpst24]

Múzeum+ Benczúr - múzeumi est a Magyar Nemzeti Galériában

December 9-én izgalmas programokat kínál a Magyar Nemzeti Galéria az idei év utolsó Múzeum+ estjén: kiállítások, tárlatvezetések, előadások, workshop, élő zene és bor várják a közönséget. A decemberi Múzeum+ est középpontjában a 19. századi magyar történelmi festészet kiemelkedő alakja, Benczúr Gyula áll.  Bellák Gábor művészettörténész Benczúr Szinyei Merse Pállal való kapcsolatáról és…

View On WordPress

[postkartenaushamburg]

Mein erster Monat in Hamburg

Az első hónapom Hamburgban... ...elvárásokon felüli és élményekben gazdag! Nem gondoltam volna, hogy négy hét után ilyen pozitív felütéssel írhatok bejegyzést. :) Azt kell, hogy mondjam, megérte a Campus Mundira pályázni. Kicsivel több energiát kell csak belefektetni a pályázat leadásába, viszont annál több élményt nyújt! :) Ahhoz, hogy ezt ténylegesen alá tudjam támasztani, egy időgép segítségére lesz szükségem. Ha valakinek van fölösleges, küldje utánam galambpostával.  Senki? Jó. Nem baj. Megpróbálom összeszedni március legmeghatározóbb pillanatait. 2018 március 1-jén délután 4-5 óra környékén érkeztem meg Németországba, Hamburgba. Csodálatos, tavaszi időjárás fogadott, csicseregtek a madarak. JA NEM. Persze, hogy nem. Még az észak-német időjárást is meghazudtoló zimankó várt engem. Persze, nem is tudom, mi másra számítottam. Otthon is ugyanez volt a helyzet. Ma március 29. 6 óra körül járunk, kint hó borítja a kertet. Elgondolkoztam rajta, hogy most akkor mégis visszarepültem az időben?! Na nem, mert látom magam körül a rendetlenséget, amit 4 hét alatt sikerült produkálnom... Az utazást megelőzően már minden napra pontosan meg volt tervezve az egyetem részéről. És itt nem egy-két héttel korábbról beszélek. Hanem 3-4 hónapról. Két hónappal a kiutazás előtt már online beszélgettem a jövendőbeli buddymmal. Egy buddy feladata az egyetemre érkező diákok fogadása, segítése, terelgetése. Ő Nick, aki ugyan nem szaktársam, viszont nagyon aktív része az egyetemi közösségnek. Megérkeztem elsején, és meglepetésként ért, hogy semmi dolgom nem volt a reptéren. Csak összeszedtem a bőröndöket és annyi. Nick ott várt az ajtó másik oldalán, kezében egy füzettel, amibe beleírta a nevem. A mókás az egészben, hogy indulás előtt siránkoztam, hogy nem fér be több sketchbook a táskámba. Erre ott várt Nick egy pont olyannal, mint amilyet otthon kellett hagynom. :) Nick vicces gyerek...Jóval az érkezésem előtt, még a WhatsApp-on megbeszéltem vele, hogy németül fogok vele beszélni. Na most ez a való életben korántsem volt olyan idilli, mint ahogy azt elképzeltem. Az első német megnyilvánulásom kb 4 év kihagyás után a “Hallo, wie geht’s’ szavak soráig terjedt. Így aztán egy jó hosszú útnak néztünk elébe, míg elértük a kollégiumot. Ő folyamatosan viccelődött, majd 45 perc után, amikor már a közelben jártunk, kitalálta, hogy nem fog segíteni megkeresni a szállást. Ő nagyon jól szórakozott, én már kevésbé. Persze megtaláltam. Egy lány várt minket, Maggie, aki körbevezetett, megmutatta a szobát. Őt már megkértem, hogy inkább angolul beszéljünk, amíg bele nem jövök.  Még aznap este csatlakoztam a lakótársaimhoz, akik a nappaliban mulatoztak. Kollégiumról van szó, egy szinten 14-15-en vagyunk. Ekkor csak a felével találkoztam, de olyan szeretettel fogadtak, hogy kicsit meg is voltam hatva. A lakótársaim nagy része itt tanul, de nagyon nemzetközi csapat. Van orosz, bolgár, olasz, üzbég, najó németek is akadnak! Ketten vagyunk Erasmusosok az emeleten. Jeff a másik, ő amerikai, Kaliforniából jött, Long Beach-ről. A HAW Hamburg (Hochschule für Angewandte Wissenschaften Hamburg) erre a szemeszterre 146 cserediákot fogadott. Túlnyomó többségben amerikaiak jöttek Kaliforniából.  Ezek az arányok:  Australia (5), Austria (2), Belgium (3), Brazil (1), China (10), Denmark (2), Finland (14), France (1), Greece (5), Hungary (1), India (1), Ireland (1), Israel (4), Italy (2), Latvia (1), Mexico (4), Poland (2), Romania (1), Russia (2), South Korea (9), Spain (17), Switzerland (5), Thailand (3), The Netherlands (4), Turkey (8), UK (4), USA (32) Igen, jól látjátok! Én képviselem a magyarokat! Eddig nem hiszem, hogy csalódást okoztam volna, igyekszem a legszebb oldalamat mutatni. De nagyon megmosolyogtató beszélgetéseken vagyok túl Magyarországot illetően. Az első nap megkérdezte egy fiú, hogy tényleg jelentős mértékben van jelen a maffia Magyarországon? Tegnap pedig egy új zélandi sráccal beszélgettem, aki betolakodott elém a kilométeres sorban a bárpultnál. Miután elmesélte, hogy kétszer is volt Budapesten, és hogy a Sziget Fesztivál a legkirályabb dolog, vett nekem egy sört. Deal! Brazilok, finnek, britek, skótok, németek, hollandok áradoznak Budapestről és nem győzöm megköszönni a város nevében.  Borzasztóan élvezem a nemzetköziséget, hogy bármerre járok, különböző származású embereket látok. Amennyire eddig tapasztaltam, a tolerancia itt alap dolog. Persze, most mondhatnák, hogy igen, igen, de én biztos csak a felszínt látom, nem tudhatom, milyenek a perifériák. Lehet, hogy igaz, de alapjában véve mégis hatalmas a szakadék a két ország felfogása között.  Az egyetemi szervezésnek köszönhetően az iskola kezdete előtti egy-két hónapban már tudtam, hogy nagyjából kik lesznek a szaktársaim, ezért elindítottam egy kis beszélgetést azokkal, akik biztosan illusztráció szakra jelentkeztek. Így az első héten, sőt inkább az első pár napban már tudtam velük találkozni, kávézni, mászkálni, felfedezni. Az egyetemen a grafika mellett van kifejezetten illusztráció szak is. Ráadásul azt mondják, hogy ez a legjobb képzés Németországban, és ide az egyik legnehezebb bekerülni, mivel állami intézmény. Ez az iskola NAGY! Persze ez eléggé relatív, de a Képzőhöz képest gigantikus. Egy évfolyamon kb 50-60-an vannak,akik illusztrációt tanulnak!!! Úgy 10-en vagyunk Erasmusosok ILLU-n, de itt bármilyen más szak óráira is járhatunk. Ahogy a németek is. Ezért aztán van olyan óra, ahova 60-an jelentkeztünk. Az After Effects karakteranimáció kurzusára viszont csak 25 szabad hely volt. Büszke is voltam magamra, amikor a reggeli órára fél órával korábban beértem, ezzel bebiztosítva magamnak egy helyet. Klasszikus székfoglaló. De ez még mindig kevésbé kínos, mint amikor húzni kell egy lapot azért, hogy bejuss az órára. Ha kék, bent vagy, ha fehér, akkor nem járhatsz. Ez a festészet órán történt.  Az iskola épülete csodaszép, régen kórházként, nővérszállóként működött. Vörös téglás, klasszikus hamburgi épület az Eilbekkanal csatorna közelében. Pezseg az élet a kreativitástól. (Ok, tudom, ez bénán hangzik, de igaz). A campus a DMI (Design, Media, Information) szakoknak ad otthont. Valamint kreatív ügynökségek, újságok, TV, és a HFBK (Hamburgi Képzőművészeti Egyetem) is az épületben található. Filmesek, sound designerek, designerek, mérnökök egy helyen tanulnak. És ez iszonyatosan inspiráló.  A tanítás csak ezen a héten kezdődött el, eddig tájékozódási hét volt és Erasmusos programok. Abból pedig rengeteg. Én próbálok minél több órára járni, ami később valószínűleg az utazgatás, nagyvilági szórakozás rovására fog menni, de őszintén szólva nem is ezekért jöttem. A fő tárgyam a gyermekkönyv illusztráció, amit a méltán híres Bernd Mölck-Tassel tart. Ő volt idén a Bolognai Gyermekkönyvvásár pályázatának zsűrije. Nagyon komolyan foglalkoznak itt a könyvvel, mint kreatív eszköz. Ebben a félévben pedig kifejezetten a képeskönyvvel fogunk foglalkozni. Az órán közreműködik Frank Kühne, aki Németország egyik vezető könyvkiadójának lektora.   Emellett három animáció kurzust vettem föl, mert úgy érzem, az animáción keresztül fejlődhet a rajztudásom a leghatékonyabban. Plusz a mozgás egy olyan pluszt ad hozzá az illusztrációs eszköztárhoz, mint semmi más. Az itteniek elhivatottságát tükrözi, hogy még hétvégén is vannak órák. Négy teljes hétvégét szentel Bernd a “Buch Fabrik” nevű órájára. Ami az experimentális könyvdizájnnal foglalkozik.  Jó érzés olyan környezetben lenni, ahol ténylegesen a legszűkebb értelemben vett azonos érdeklődésű emberek vannak. Ráadásul az illusztráció itt egyenértékű minden egyéb dizájn szakkal. Sőt, az illusztrátor munkája itt majdnem azonos megítélésű, mint mondjuk egy mérnöké. Legalábbis az egyetem berkein belül. Ezzel együtt viszont nagyon kicsinek is érzem magam, mert itt aztán baromi nehéz kitűnni a tömegből. Akik három éve ezt tanulják itt, azoknak olyan stílusuk van, hogy hű meg ha. De pont emiatt vagyok biztos benne, hogy itt számos húzóerő és némi motiváció hatására nagyot lehet előrelépni.

Személyes sikernek könyvelem el, hogy amikor megtudják az itteniek, hogy magyar vagyok, meglepődnek, hogy tudok németül. Egy lány megkérdezte, hogy miért, talán németek a szüleim? Szóval azt hiszem jó úton haladok. Valahogy nem érzem magam különösen kívülállónak a német diákok között, és számukra pedig egyáltalán nem meglepetés, ha valaki külföldi megjelenik az óráikon. Bár az azért vicces, hogy milyen sokan hisznek németnek. Nagyon sokan.  Amivel nehéz megbékélni, az az időjárás, de még így is sokkal jobb, mint amire számítottam. Szerintem meglehetősen sokat süt a nap, inkább a kiszámíthatatlanság az, ami kevésbé megbocsátható. És valahogy, az eső itt sokszor nem olyan kellemetlen, mint otthon. Hozzá lehet szokni.  A másik dolog, ami böki a csőrömet, az a mértéktelen bürokrácia. A lakcímem regisztrálására 2 hetet kellett várni, de megérte. Megérte, hogy még egy papírlappal gyarapíthattam a lassan könyvvé érő hivatalos dokumentumaimat. Juhú!  Ha eddig is csapongtam, most sem leszek rest! Visszatérve a pozitív élményekhez, az Erasmusos, illetve össznépi programok nagyon sűrűek, minden nap, vagy legalábbis minden este van valami történés. Az első héten Welcome Week volt, ami számomra egy életre szóló élmény. International dinner, közös városnézős versenyek, közös esti mulatozások. Minden nap másokkal találkoztunk. Mindig mindenki meglepődve vette tudomásul, hogy még nem találkozott az összes cserediákkal. Nyitott, kedves, intelligens emberek, mind ugyanazért jöttek. Megismerni egymást, tanulni, és persze szórakozni. Vagy utazni! Akik tengerentúlról jöttek, mind beveszik Európát ebben a félévben. Nem csoda, hogy kíváncsiak! Van olyan, aki itt látott először havat életében. Jeff, például tegnap látott először hóesést. És én ennek a kisebb történelmi pillanatnak szemtanúja lehettem. Hát nem megható valahol? Szerintem az. Nekem az. Persze jobban örülnék személy szerint, ha nem döntene úgy a tavasz, hogy visszafekszik aludni... Tervek a jövőre nézve: Nemsokára húsvét, ami a németek számára a karácsonnyal egyenértékű hatalmas családos ünnep. Mi ezekre a napokra kisebb kirándulásokat tervezünk a környező helyes kis városokba. Bréma, Schwerin, Lübeck, Celle, és Lüneburg is versenyben van.  Másfél hét múlva pedig irány Berlin, hogy beteljesíthessem hazafiságomat. A szavazás pedig egy remek indok arra, hogy végre eljussak Berlinbe, ahova már olyan régóta szeretnék.   Itt most berekesztem a mesélést, de megígérem, hogy jelentkezem. Ha minden a tervek szerint halad, akkor hetente írásos beszámolóval látlak el benneteket, hét közben pedig az aktuális képes-rajzos termést szeretném megosztani veletek.  Köszönöm, ha végigolvastad, vagy ha nem olvastad végig de idegörgettél. Liebe Grüße,  Juli     

[mult-kor]

Akire büszkék lehetünk: Madarász Viktor Harcolt az 1848-as szabadságharcban, majd bujdosott, később olyan népszerűvé vált, hogy egyik képét a francia császárné vásárolta meg. Hunyadi László siratása című, francia állami nagy aranyérmet nyert műve rendkívül fontos szerepet töltött be a magyar nemzeti öntudat erősítésében az önkényuralom idején. A magyar romantikus történelmi festészet talán legnagyobb alakja 1917. január 10-én hunyt el. #multkor #history https://www.instagram.com/p/B7JN-LuhSlD/?igshid=d8nzbj83k7i8

#multkor #history

[kasgaleria]

A budapesti BUM - Bevásárló és Tematikus utcák immár 7. éve vesznek részt különböző programokkal a Turizmus Világnapján. Idén a szokásos történelmi séták mellett más oldalukat is bemutatják az utcák, így szeptember 27-én számos kulturális és gasztro programmal várják a látogatókat. A Bartók Béla Boulevard nyitott galériákkal, utcazenével és esti galériák közti sétával várja a látogatókat. A La Nube-ban közösségi garázsvásárt rendeznek, a Gross Arnold Galéria Kávézó meghívott művészek beszélnek az alkotásról mint tevékenységről, de mi is alkothatunk ott a segítségükkel. A Faur Zsófi - Ráday Galériaban jógázni lehet majd a Downdog Buda Jóga Stúdió, míg a Moha Caféban közös alkotás lesz "Barangoló a művészetben – Alkosd újra a magyar festészet remekeit!" címmel kicsiknek és nagyoknak a Magyar Nemzeti Galéria jóvoltából. A K.A.S. Galériaban Ágnes Szabics kiállítása, a Túlélési gyakorlat 48. tekinthető meg ezen az estén, a Szatyor Bár és Galériaban pedig MARIMEKKO textilkiállítás lesz. Délutántól estig utcazene, este pedig galériaséta lesz még János Schneller vezetésével a Bartók Béla úton. A részletes programok: 14.00 Túlélési gyakorlat 48. Szabics Ágnes tárlata a K.A.S. Galériában

16.00 Garázsvásár - La Nube 16.00 Marimekko-kiállítás a Szatyorban 17.00 Barangoló a művészetben - művészeti foglalkozás kicsiknek és nagyoknak a Moha Caféban 18.30 Művészettel foglalkozó újszerű gondolkodást bemutató est a Gross Arnold Galériában 19.00 Jógázás a Faur Zsófi Galériában 20.00 Galériaséta Schneller Jánossal - találkozó a K.A.S. Galériánál 16.00 - 20.00 utcazene (Cirkusz-KA, Korányi Benjamin - felkérés alatt) Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/333879887058755 A La Nube, a Moha Café és a Faur Zsófi Galéria eseményeire, valamint a galériasétára jelentkezni a [email protected] címen lehet. A Nyitott Galériák program a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg.

[prolazimulicomtvojom]

Katarina Ivanović

Katarina Ivanović, szerbül: Катарина Ивановић (Veszprém, 1811. május 15. – Székesfehérvár, 1882. szeptember 22.) magyarországi szerb festőnő.

Katarina Ivanović (szerbül: Катарина Ивановић) egy veszprémi szerb polgári családban született. A gyermekkorát Székesfehérváron töltötte. Katarina Ivanović nagyon gyengén beszélt szerbül.[forrás?] A pénzügyi támogatásnak köszönhetően Đorđe Stanković Stúdiójában tanult Pesten. Amikor egy festményt készített Csáki grófnőnek, az támogatta őt egy bécsi iskola elvégzésében. Majd elvégezte a Müncheni Akadémia történelmi festészet szakát (1845-46). Itt kezdte el Belgrád felszabadítása 1806 című képét, majd elutazott Belgrádba, ahol 1 évet élt. Ezután több helyen is élt: Párizs, Zágráb, Hollandia.

1876-ban tagja lett a Szerb Tanítói Társaságnak, amelyben ő volt az első női akadémikus.

1882. szeptember 22-én halt meg Székesfehérvárott. Temetésére a székesfehérvári szerbek temetőjében került sor. 1967-ben földi maradványait exhumálták, és Belgrádban, az új temetőben helyezték örök nyugalomra.

Katarina Ivanović főleg portréfestészettel, történelmi műfajokkal és természettel foglalkozott. A legismertebb művei között az Autoportré (1836), Az ifjú portréja (1837), Szőlő kosárral (1838), Sima Milutinović Sarajlija portréja (1841), Az itáliai borász (1842). Harmincnyolc képe ismert.

#hu #katarina ivanovic #umetnica #likovnaumetnica

[nemzetinet]

Másfél milliárdot fizet a kormány a Horthy-rendszer ihletett pillanatáért

Egy szeptember elején a kormány honlapjára feltöltött dokumentum szerint az állam közel másfél milliárd forintért megvásárolja Aba-Novák Vilmos Lengyel–magyar barátság című pannósorozatát a Nagyházi Galériától. A műnek a Magyar Nemzeti Galéria adna majd otthont. A szakemberek szerint a kormány szándékát, tekintettel az alkotó és a mű jelentőségére, nehéz kritikával illetni, a vásárlás körülményei azonban felvetnek néhány kérdést.

Ám mielőtt még ezeket sorra vennénk, lássuk, mire megy el a magyar műtárgypiac áraihoz viszonyítva megdöbbentően magas összeg. Aba-Novák Vilmos a XX. századi magyar képzőművészet egyik legeredetibb alkotója, akinek azonban jelentőségét sokáig a Horthy-rendszerhez való viszonyában vizsgálták csupán. Számos állami és egyházi megrendelése miatt egyfajta „udvari festőként” jellemezték, megítélése és műveinek sorsa ennek megfelelően alakult a második világháborút követően. És az elutasítás finom nyomai a jelenlegi állami vásárlásra adott reakciókban is felfedezhetők. Aba-Novák nem egy helyen mint „Orbán Viktor kedvenc festője” jelenik meg, ami – párhuzamba állítva a 30-as éveket napjainkkal – egyértelmű magyarázatul szolgálna az ügyletre. Csakhogy az alkotó és a pannósorozat története ennél jóval összetettebb.

– Az, hogy megrendelésre dolgozott, nem jelenti azt, hogy Aba-Novák a Horthy-rendszer kurzusfestője lett volna, nem politizált, pragmatikus művész volt – mondta lapunk kérdésére Molnos Péter művészettörténész, a festőművész monográfusa. Kifejtette, Aba-Novák a 30-as évek elején rádöbbent, hogy a fejletlen magyar mecenatúra a kevés vásárlóval képtelen eltartani a festőket. Hogy megélhetését biztosítsa, elhatározta, hogy állami, közületi és egyházi megrendelésre fog dolgozni. Döntése minden bizonnyal összefüggött azzal is, hogy megszületett a lánya, így a korábbi vagabund festőéletmódnak véget kellett vetnie. És ennek köszönhetően vált a hazai monumentális festészet legnagyobb alakjává.

Az öt darabból álló, egyenként 2×2 méteres pannósorozat különlegessége Molnos szerint, hogy semmilyen szempontból nem lehet belekötni. A mű a Horthy-rendszer „egy ihletett pillanatában született”. A magyar külpolitika a 30-as évek második felében igyekezett csökkenteni a német hegemóniát, ennek egyik eszköze a kultúrpolitika volt. A diplomáciai tapogatózás Aba-Novák alkotásain is pontosan nyomon követhető: az 1937-es párizsi világkiállításra készítette Magyar–francia történelmi kapcsolatok című művét, és hasonló szerepet szántak a VI. György brit király koronázásáról készített (befejezetlenül maradt) faliképnek is.

1939 áprilisában Varsóban magyar képzőművészeti kiállítás nyílt, ennek részeként készült a Lengyel–magyar barátság pannósorozat, amelynek a helyi műcsarnok adott otthont. A lengyel köztársasági elnök, Ignacy Moscicki és a magyar kormányzó, Horthy Miklós védnöksége alatt létrejött tárlat megnyitóján a lengyel politikai elit a legmagasabb szinten képviseltette magát: az elnökön kívül a kultuszminiszter, a külügyi államtitkár, a volt budapesti nagykövet, valamint tábornokok és a lengyel arisztokrácia színe-java is megjelent. Magyar részről többek között Ugron Gábor, az irodalmi és művészeti tanács elnöke, Jalsoviczky Károly államtitkár, Say Géza osztálytanácsos, Gerevich Tibor, a kiállítás kormánybiztosa és maga Aba-Novák Vilmos vett rész a vernisszázson.

A pannókon – a Molnos Péter tanulmányában leírtak szerint – a szuperközeliben mutatott katonafejek jobb és bal oldalán a magyar és lengyel történelem kiemelkedő alakjai sorakoznak: az egyetlen élő szereplő, Horthy Miklós mellett a Második Lengyel Köztársaság első államfője, Józef Pilsudski, Báthory István, Bem tábornok, I. Ulászló, Károly Róbert, Sobieski János és a szentté avatott lengyel királynő, Hedvig alakjai az örök barátság ígéretét hitelesítő tanúkként jelennek meg. A kiállítás rendkívül feszült politikai légkörben nyílt meg, küszöbön állt Lengyelország lerohanása, így az alkotás figyelmeztetés is volt a náci Németország számára, hogy a fenyegető befolyás alól a két nép szövetsége jelenthet kiutat.

– Hihetetlen vizuális erejű műalkotás, amely nagyon jó állapotban maradt fenn – mondta Molnos Péter, aki néhány éve egy közvetítő segítségével megtekinthette a sorozatot. – Olyan monumentális történelmi mű, amelyet pironkodás nélkül, sőt büszkeséggel mutathatunk be. A teljes pannósorozat összeállítva, ha megfelelő teret kap, könnyen emlékhellyé válhat.

A kép varsói kiállítása utáni történetéről viszonylag keveset tudni. Kováts Kristóf, Aba Novák Vilmos unokája és hagyatékának gondozója lapunknak elmondta, bár nagyapja állami megrendelésre dolgozott, a kép tulajdonjoga az övé maradt. A művész 1941-ben elhunyt, a monumentális munkát feltekercselve tárolták a világháború alatt, befalazva az Aba-Novák-villában. A kommunizmus alatt a képek érthető módon rejtve maradtak, édesanyja sosem hozta szóba a sorozatot – mesélte Kováts. 2003-ban bekövetkezett halálakor derült ki, hogy a mű már nincs a család tulajdonában, eltűnt szem elől. Szerettük volna kideríteni, hogy mi történt a sorozattal, mikor vásárolták meg az örökösöktől, megkeresésünkre azonban a Nagyházi Galéria nem reagált.

A pannósorozat megvételét a Lázár János vezette Miniszterelnökség intézi, a szakmai intézmények teljes kizárásával. Információink szerint még a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria is csupán a kormányhatározatból értesült a kép megvásárlásáról, holott épp hozzájuk kerülne majd. Aba-Novák sorozatát a Nagyházi Galéria ajánlotta fel megvételre, és bár a mű nem az ő tulajdonuk, kizárólagos értékesítési joguk van. Az ügyletbe közvetítőcégként bevonták az Ész-Ker Kft.-t is, amelynek tulajdonosa, Kárpáti Péter György az elmúlt években nem panaszkodhat, a közbeszerzéseken sorra nyeri el a milliárdos megrendeléseket. És úgy tűnik, Lázár János régi jó ismerőse a gasztronómia és az építőipar mellett a műkincsekhez is konyít valamit. Az ügyben megkerestük a Miniszterelnökséget, ám sajnos tőlük sem kaptunk választ.

Korábban az állami műkincsvásárlások esetében három értékbecslő véleményét kellett kikérni, és az általuk meghatározott ár átlagát fizethette ki a vevőként megjelölt intézmény. Ezúttal elég volt két vélemény is. S bár mindkét felkért értékbecslő – Einspach Gábor igazságügyi szakértő és Tűzkő Péter, a BÁV műkereskedelmi üzletágvezetője – elismert szakember, az eljárás így is izgalmas. Különösen annak fényében, hogy a sorozatra az állam nagyjából hatszor annyit költ, mint amennyibe a nyilvános árverésen elkelt legdrágább magyar festmény eddig került. Csontváry Kosztka Tivadar Traui tájkép naplemente idején című munkáját 240 millió forinton ütötték le öt évvel ezelőtt, Aba-Novák alkotása most 1,45 milliárd forintért cserélhet gazdát. Ezzel a mű felzárkózhat Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című festményéhez, amelyért két éve csupán 50 millióval fizetett többet az állam.

A lapunk által megkérdezett, a műtárgypiac árait jól ismerő szakemberek között akadt, aki úgy vélte, a vételár reális, még akkor is, ha árverésen Aba-Novák legdrágább munkája a pannósorozat töredékéért, 85 millióért ment el. Hangsúlyozták, a mű méreteit és jelentőségét figyelembe véve a közel másfél milliárd forint sem tűnik túlzásnak. Mások szerint azonban a kép jelentősen túl van árazva, és „az üzleten sokan keresnek majd nagyon jól”. Többen felhívták a figyelmet rá, hogy a pannósorozatra az államon kívül aligha akadna vevő, és az árat is a kényszerhelyzethez viszonyítva kellett volna meghatározni.

Az állami műkincsvásárlás átláthatatlansága számos cikk témája volt az elmúlt években, Aba-Novák műve most újfent rámutat, voltaképpen ellenőrizhetetlenül mennek el milliárdok. A legnagyobb tétel eddig a két részletben összesen 13,2 milliárdért megvásárolt Seuso-kincs volt, amelynek második hét darabja idén június végén érkezett haza. Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című festményéért két éve 4,5 milliárd forintot fizetett az állam úgy, hogy a képet előző tulajdonosa 2005-ben 140 millióért vette a Nagyházi Galéria árverésén. A hihetetlen értékemelkedés magyarázata lehet, hogy Tiziano szerzőségét jó ideig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Igaz, néhány szakember a mai napig nincs meggyőződve róla, hogy valóban a velencei reneszánsz mester alkotása került a magyar állam tulajdonába.

A legtöbb kérdést azonban alighanem a Törő Istvántól megvásárolt erdélyi ezüstérme-gyűjtemény vetette fel. Törő Virág Judit férje, közös galériájuk ügyvezető igazgatója, az érmegyűjtemény pedig családi örökség volt, amelyért az állam 1,1 milliárd forintot fizetett. Virág Judit nem sokkal az adásvétel előtt adott szakvéleményt a Munkácsy-trilógia Pákh Imre tulajdonában lévő képéről, a Golgotáról. Mint ismeretes, Pákh kilencmillió dollárt kért a festményért, Virág (két másik szakemberrel együtt) azonban csak hatmillióra értékelte a művet. Szerepét azonban sokan ellentmondásosnak vélték az ügyben, hiszen úgy teljesítette az állami megbízást, hogy férje közben 1,1 milliárd forintos üzletet igyekezett nyélbe ütni.

Az ezüstérmékkel ellentétben a Golgota a mai napig nem került állami tulajdonba. És még Aba-Novák művének sorsa sem dőlt el. A kormányhatározat szerint ugyanis a Miniszterelnökség csak akkor veszi meg a képet, ha az 1,45 milliárd forint szeptember 18-ig megérkezik a Nemzetgazdasági Minisztériumtól.

Úgy tudjuk, még az ügyletre rálátó szakemberek szerint sem biztos, hogy az állam végül mégis megszerzi a pannósorozatot. Nem ez lenne az első eset, amikor a beharangozott üzlet kútba esik. Három éve Nancy Goodman Brinker korábbi budapesti amerikai nagykövet 150 festményét akarta megszerezni a kormány – érdekes módon éppen annyiért, mint Aba-Novák művét most. Talán ezért sem véletlen, hogy a Brinker-gyűjtemény végül mégsem került hazánkba.

Ha a mostani üzlet mégis megvalósul, az a Nemzeti Galéria munkatársait hozza rendkívül kellemetlen helyzetbe. Az intézménynek ugyanis rövid úton helyet kell találnia a monumentális alkotás számára. Tekintve, hogy a múzeum a tervek szerint a Ligetben felépülő Új Nemzeti Galériába költözik, ez nem lesz egyszerű feladat. Hiszen úgy kellene újraszervezniük állandó kiállításukat, hogy a gyűjteményt nemsokára útnak indítják.

A pannósorozat pedig alighanem megérdemelné, hogy ne ideiglenes helyre kerüljön, hogy aztán ismét feltekercseljék, és átszállítsák az új térbe. A városligeti épület tervezésekor ráadásul még aligha vehették figyelembe, hogy egy öt darabból álló hatalmas munkának is helyet kell találni. Méghozzá központi helyen, hiszen ahogy arra Kováts Kristóf is utalt, nagyapja művéért rajongana a közönség. – Annyit változott a korízlés, hogy azok a művek, amelyek az ő korában még esetleg borzolták a kedélyeket, mai szemmel már nagyon is szerethetők.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.14.

Másfél milliárdot fizet a kormány a Horthy-rendszer ihletett pillanatáért a Nemzeti.net-en jelent meg,

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Németh Szilárd, a pukedli-királynő - nem elírás!

New Post has been published on https://zarojel.hu/nemeth-szilard-pukedli-kiralyno/

Németh Szilárd, a pukedli-királynő - nem elírás!

[vc_row][vc_column][vc_column_text]DrMáriás életművének jelenlegi szakaszával több alkalommal foglalkoztunk. Az egyszerű szemlélő akár úgy is vélheti, Ő a kortárs festészet Őrkény Istvánja. DrMáriás  alkotásai – akárcsak a nagy író elődé – a valóságról szólnak, pontosan úgy, mint amikor Örkény leírta, milyennek látja a világot, ha lehajol és a lábai között néz hátra.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”140092″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1502523343379background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

Előttünk a lehetetlen

DrMáriás 2007 óta fest történelmi személyiségeket, politikusokat, celebeket.  Tavaszi debreceni kiállításának kurátora, Gulyás Gábor szerint:

Ahogyan Csáth Géza naplót írt, úgy fest drMáriás: szelíden, de ügyelve a durvaságokra,  már – már perverz módon. Fontos krónika ez: ha majd kétségek merülnének fel, milyen abszurd világban éltünk itt az ezredfordulón, elég megnézni drMáriás képeit. A művész a lehetetlent idézi meg, mint valódi kelet-európai realista.

A cívis városi kiállítás-megnyitóján Kósa Lajos, a művész közéleti embereket ábrázoló képire utalva mondta:

ebben az egészben van valami eltéveszthetetlenül magyar, meg közép-európai, ami nekem tetszik.

Kósa úgy vélte, a hatalmon levők szeretnek kurzust építeni, szeretik, ha “itt-ott feltűnnek”. Volt amikor “királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák” voltak a képeken, most más a módi.  Nem véletlen, hogy a debreceni MODEM „Kis magyar pornográfia” című kiállítására, az egyik művész éppen róla, Lali királyról készített mellszobrot.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Megjöttek a debreceni huszárok?

A hajdúság fővárosában egyébként is van „hagyománya” annak, hogy a politikusokat műalkotásokon örökítsék meg. A város egyik szállodájának hallját nagyméretű olajfestmény díszíti, a képen Kósa Lajos huszár egyenruhában pózol, mellette látható megfestve több kollégája is.

A zárójel is bemutatta drMáriás, Orbán Viktorról készített képeit.

A politikus-sorozat legújabb darabja a “Németh Szilárd hercegnéként pukedlizik a cirkuszban” című Chagall hatását némileg idéző alkotás.

Németh Szilárdnak, a Fidesz alelnökének megtetszett a kép, legalábbis erről árulkodik saját közösségi oldalán tett bejegyzése:

Ha elérhető az ára, megvenném drMáriás (Chagall-epigon) képét. Bár a második jobb, s gondolom, jóval többet is ér! Minden szempontból.

Korábban L. Simon László megvette főnökének a “Lázár János piruettezik, miközben piros hó esik” című alkotást. A képen Lázár zöld vadász zsakettet visel, ahhoz hasonlót, amely a hírhedt fácánvadászat során volt rajta.

A képért drMáriás meglepetésére a kért összegnél többet, mintegy 500 ezer forintot fizetett az államtitkár.

A rezsibiztos még talán nem olyan fontos  közéleti szereplő mint Lázár, így a kép is olcsóbb lehet.

Reméljük a “műalkotás” áráról a modell meg tud alkudni az alkotóval, és szobája becses dísze lesz a festmény.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#Debrecen #DrMáriás #Kósa Lajos #MODEM #Németh Szilárd