Tumgik
#tündér
annwn · 9 months
Text
Tumblr media
88 notes · View notes
varyamw · 1 year
Photo
Tumblr media
"Felém fordult, én pedig visszabújtam a fatörzs mögé. Szívem kalapált, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Pár másodperc múlva összeszedtem magamat és óvatosan kiléptem fedezékemből. Fegyvereimet nem tettem el, de leengedtem kezeimet, hogy lássa, nem akarok támadni.Arckifejezéséből ítélve, ő sem értette a helyzetet. Jobban szemügyre vettem, és a lélegzetem is elállt. Még soha nem találkoztam ilyen gyönyörű szempárral. Mintha csak az álmaimban szereplő lángok keltek volna életre bennük."
Wattpadon olvasható!
7 notes · View notes
prologusblog · 1 year
Text
Laura Thalassa: Rhapsodic ​– Az Éjszaka Királya kritika
Anassa Könyvek, Budapest, 2022, 368 oldal Fülszöveg: Callypso ​Lillis egy szirén, aki az elmúlt hét év során egy fekete gyöngyökből álló karkötőt gyűjtögetett a csuklójára. Minden gyöngy egy-egy mágikus adósságlevél olyan szívességekért, amiket megvásárolt. Csak a törlesztés vagy a halál oldja fel őket.Mindenki tudja, hogy akinek szívességre van szüksége, az az Alkuszhoz fordul segítségért. Ő…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
tartsdmegazaprot · 1 year
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
🌸🐣
21 notes · View notes
zzsuzzska · 8 months
Text
Tumblr media
The fairy and the asteroid ☄️
A hetirajz fb csopiból jött egy felkérés, hogy egy novella író táborban készült novellácskához készítsek illusztrációt. A történet nagyon kedves, egy aszteroidáról szól, akit megtalál egy tündér, és megmutatja neki a földet. A végén mikor kihúny a fénye, méhecskévé változik, és csatlakozik egy méhrajhoz.
Nyilván a novella ennél szebben van megírva, mint ahogy én összetudom foglalni :)
7 notes · View notes
annwn · 2 years
Text
Tumblr media
🏡 Gorazd Kranjc
183 notes · View notes
tunderilona · 4 months
Note
remélem jól vagy, Tündér Ilona! hiányzol!
igen, csak ebben a hónapban úgy döntöttem sokkal többet fogok dolgozni úgyhogy este 6 körül végzek, utána kb állva elalszom, felkelek 8kor vacsorázok és megyek vissza aludni👍
2 notes · View notes
csacskamacskamocska · 11 months
Text
Visszajelzés a bajról
Olvastam egy posztot, amiről eszembe jutott, hogy mennyire fellszabadító az, amikor éveken át szorongva-fájdalmasan megélt kétkedésre (amire persze a barátok mindig mondták, hogy hülye a csávó, te is hülye vagy, ilyenek vagytok, olyanok, csináld ezt, csináld azt --- csakhát ők ugye csak az én verziómat ismerik és csak engem féltenek), szóval amikor egy közös ismerősből kibukik, hogy dehát XYról tudjuk, hogy ... jaaaaa, hogy ez másoknak eddig is nyilvánvaló volt? Jaaaaa, hogy másokat azért nem zavar, mert nincsenek annyira közel? Uristen, uristen, nem vagyok bolond! Kb ilyen élmény. Hogy az a valaki éppen narcisztikus vagy pszichopata vagy autista/aspergeres vagy hazudozó vagy mi, az ez esetben mindegy. A lényeg, hogy amikor kétséges, ellentmondó élmények közt kóvályog az ember, akkor egy idegen saját élménye a dologról nagyon nagy segítség. Pukk, a buborék kipukkad, és elindul a folyamat amiben az ember már tud másféle, normális döntéseket hozni. Nekem még a pszichológusom se tudta elpöccinteni bennem az iránytűt, amit egyetlen amúgy barátságos hangvételű kijelentés megtett: dehát XY az.... Ezt tudjuk. Hogy nagyon szeretem, ez nem változott ettől. Csak a bénultság szűnt meg. Amúgy, anyámmal kapcsolatban ugyanez a bénultság volt rajtam. Az eldönthetetlenség, hogy egy tündér, okos, különleges, jószívű, kreatív nő vagy egy manipulatív, hazudozó, önző, egoista, narcisztikus. A frdulópont az volt, amikor a doki azt mondta, hogy egy egész életében kezeletlen személyiségzava van a demencia melllett. Addig a pszichológusommal csak feltételeztük, hogy narcisztikus. (amúgy, anyám a lelke mélyén egy mélyérzésű, érzékeny, kedves és odaadó ember. Minden más csak azért lett, hogy védje magát a fájdalomtól. De ettől még a "minden más"-sal kibaszott nehéz volt együttélni) Egyébként az, hogy különböző helyzetekben vagy különféle emberekkel eltérően viselkedünk, máshogy reagálunk rájuk vagy mellettük akár ugyanazokra a dolgokra, az természetes. Ha életem szerelmével elmegyek egy kiállításra, akkor a lelkendezésem nem csak a kiállításnak, hanem a szituációnak is szól. Ergo, sokkal lelkesebb kiállításlátogatónak fogok tűnni, mintha a festő barátnőmmel szakmázgatunk egy kiállításon. Ezektől az eltérésektől még nem lesznek kétségeim abban, hogy normális vagyok-e vagy jól látom-e a dolgokat. Hogy mitől keletkeznek kétségek? Rengeteg időt fordít valamire, amire azt mondja, hogy az nem számít. Mosolyog, készséges, segítő, aztán leszólja azt, amiben látszólag lelkesen résztvett. Csábít (a csábító csak hiteget, de eszébe sincs beváltani azokat amiket mond) Mást vár el és mást ad, mint másoknak és szerinte ez így teljesen rendben van, bár kihangsúlyozza, hogy nem vagy különleges Az érzelmi nyitottsága és zártsága teljesen következetlen Most így hirtelen ennyi
A kérdés számomra a szándékos rosszindulat. Mert amíg egy pszichopatát szórakoztat a saját szarkeverése és örömet jelent neki a más fájdalma, addig egy narcisz az szenvedhet, egy autistáról, depressziósról, önrétékelési zavarosról, stb, nem is beszélve. Igen, a narcisztikus is szenved, csak nekünk ehhez nem feltétlenül kell türelmesen asszisztálni. El lehet menni onnan. A többiek viszont megérik talán a türelmet és tanulhatunk magunkról, az emberekről. A mi döntésünk, a mi életünk. Az, hogy valami nem komfortos számunkra, az nem jelenti, hogy gonosz. Igaz, a komfortos sem jelent azt, hogy jó. A saját belső értékeinkre vigyázni kell, és azokkal lenni, akik azt képesek látni és értékelni, túl mndn szaron amit időközben magunkra vettünk az úton. Egyenesbe rakni a dolgokat, aztán haladni, vagy ahogy tetszik.
Tumblr media
16 notes · View notes
dajkag · 1 year
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Voltam ma az oszakai ukiyo-e múzeumban, és hát egyrészt gyönyörű, másrészt a teremőr néni egy tündér, harmadrészt pedig teljesen ledöbbentem azon, hogy eredeti 1800-as évekbeli nyomatokat is árulnak a shopban. Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy nincs a zsebembe szaros 50-100.000 yen felesleg.
13 notes · View notes
Text
Néhány napra hazajöttem a nénémhez a gyakorlat, meg az elintéznivalók miatt másfél hónap után, anyámmal nem beszélek, hál istennek semmiféle kapcsolatom nincs vele. Három napja míg a szlovén tengerparton voltam mini-szabin, levettem végre apám nevét, a palim mellett vezetem a háztartást, az álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha ennyit, és ilyeneket fogok főzni. Valamennyire tudtam, mert ha Én nem csinálom, senki se, de anyám a kaján spórolta meg az extravagáns életmódot, igazi fekete komédia volt az egész, a semmiből nem igazán tudtam csodákat tenni, most meg…valamit vissza akarok adni, és így tudom, vagyis úgy érzem, így egy picit megnyugszok, csak hasznos vagyok Neki ott, kiemelt innen, ha társadalmilag nem is, életszínvonalban szignifikánsan emelkedtem, és Én tényleg szeretem, azt hiszem, most nem tehetek róla, hogy relatíve tehetős…a néném természetesen nagyon pozitív most is, mondja, hogy úgyis elfog hagyni, ne higgyem, hogy szép vagyok, vagy bármit is érek, és lesz míg Nekem nagyon rossz is, egy tündér, de igazából már tényleg nem tud mit mondani, mit kéne csinálnom, ostorral míg sem csapdoshatom magam, hogy vezekeljek, megfeszülhetek, úgysem leszek elég jó a családomnak…ne járjak sehova, ne csináljak semmit, de azért ne is dolgozzak egyetem mellett, a “mi családunkban ez nem szokás”, és tanuljak valamit hasznosat, mert ez nem ér semmit. Ezerszer hallottam, már ez sem hat meg, leszarom, hallgatok, és nem érzek semmit. Le vannak tiltva a román bankkártyáim a névváltoztatás miatt, ma voltam Szatmáron a bankban, a román nő majdnem ordított velem, mit keresek Én itt, menjek vissza Magyarországra, nem tud velem mit kezdeni, a másik román kolleginája 4 mondatban normálisan el tudta mondani, ami ennek a csodának több perces orra alatt motyogás után sem sikerült. Már nem szeretek románul beszélni, az akcentusom sosem tűnt el, megalázó. Télen meg Nyíregyen azt mondta az egyik hivatali maca, hogy menjek vissza Romániába, mit keresek itt. Hülyék mindenütt vannak, igazából ebből nem lehet lekövetkeztetni semmit, nem érzem jól magam keleten, vágyok vissza, amint elvégzem idén az egyetemet, soha többet egy román szót sem fogok kiejteni a számon, és ide sem nagyon tervezek benézni, két év alatt sikerült ennyire rasszista picsává válnom, pedig vannak jó, aranyos emberek itt is. Most jó, sosem volt ilyen jó, magabiztos vagyok, és belül is rendben vagyok, nem szeretnék az egyetemi időszak első félévének a végétől a másodév közepéig lévő önmagamra gondolni, utána az erasmus alatt valamennyire összeszedtem magam, nem foghatom egy személyre, viszont anyám nagyon kevéssel, nagyon mélyre tudott lökni, rendszeresen bántottam magam, szétestem, szorongtam, nagyobb tömegbe sem bírtam menni, és hiába voltam vele nagyon keveset, másfél hónapnyi “munkát” tudott két szóval elfújni, gyűlölöm az ilyen önsegítő, önfejlesztő könyvek baromságait, Én annyit tudok, hogy nagyon pozitív hatással van Rám, hogy egy ideje az anyám abszolút nem része az életemnek, az apámmal “leszámoltam” magamban, és a nénémet sem gyakran látogatom. Lehet igazuk van, és tényleg Én vagyok a leggonoszabb, legsilányabb teremtés, és minden az Én hibám, de már valahogy egyre kevésbé érdekel tudat-alatt is, azt hiszem…eltemettem a nyáron a dédnagyanyámat, meg az apai nagyanyámat, úgy érzem ezt a palit kaptam helyettük, bármilyen abszurd is, és néha hiába érzem úgy, hogy most Én lettem az a liba, akinek az a személyisége, hogy barátja van, már többé azt se tudom mi a nevem, nem fotózok már annyit, most tényleg hiszem, hogy feltalálom magam, nem félek annyira, mint mikor nem állt mögöttem senki, így meg egy jogtalan könnyítésnek érzem néha. Érdekes tényleg, hogy most, mikor a legrendezetebb, és magamhoz képest a legkiegyensúlyozotabb vagyok, nem szeretek képeket csinálni, mintha ha nem lennék összetörve, nem lenne mondanivalóm.
9 notes · View notes
sanguine-salvation · 1 year
Note
slurred words uwu
Like a cup of coffee, Viktor bounces back in their seat, bright-eyed (at least, somewhat), and grinning gleefully from ear to ear. “My pixie, my dearest pixie, ah, she brightensz this hooorrible world so much,” they sigh happily, tossing up their drink in a toasting fashion. “She makes for the best adventure, the world iss chaos, it’sz… bearable around her, it doeszn’t feel… heavvy anymore.” They laugh and down their drink. “Harley is my deareszt.”
They hum, almost sing-songy, as they stare at the bottom of their glass, “Tündér, tündér, játszanunk kellene~”
2 notes · View notes
Text
XXVI. Kierantől Juliannek
Címzett: Julian Blackthorn, Blackthorn Hall Ura
Feladó: Az Ellentündérek Udvara
Drága Fivérem,
Mark megosztotta velem a legutóbbi, Kerek Tommal és a kúriával kapcsolatos leveled tartalmát, mint megtudtam az engedélyeddel. Utána néztem mindennek, amit kértél, és sajnálatosan egyet kell értenem kend Thomasszal: Blackthorn Hall el van átkozva.
Biztos vagyok benne, hogy a te szemszögedből a rossz hír nem is a tény, hogy a házon átok ül, hanem a kiegészítő díjak, amiket Kerek Tom kiszabott a javítások és felújítás ára mellé, melyeket a csapata végez. Különösen bosszanthat, hogy ezek az új díjak nem tartalmazzák az átok megtörését, csupán a munkások számára fedezik a meggyarapodott fenyegetettség, és az emellé szükséges extra védelem biztosítását, amire szükségük lesz.
Már tettem lépéseket, hogy megtaláljuk a megoldást, de kérlek hadd magyarázzam el a tényállást valamelyest hathatósabban, mint K. Tom képes volt rá.
Először is, kérlek tudd az, hogy Tom nem hajlandó megtörni az átkot valójában erénye elsődleges példája (vagy ahogy Mark javasolta, az általam betöltött hivataltól való félelem; én továbbra is az előbbiben hiszek). A vállalatnak, ami Blackthorn Hall-on dolgozik nincs képesítése olyan komplex dolog, mint egy átok megtörésére. Ebben a helyzetben a legtöbb tündér (bár vonakodom beismerni) azt mondaná, képes a probléma megoldására, és hatalmas árat fizettetnének veled egy olyan feladatért, amit igazság szerint nem lennének képesek beteljesíteni. Hogy Tom nem ezt tette, az igazán dicséretes.
Értékeltem a javaslatodat, mely szerint az átok és a fantom, ami a házban kísért egy és ugyanaz lehet. Sajnálatos módon, mikor kapcsolatba léptem Kerek Tommal a kapcsolataim segítségével—
(Mark közbelépett, és felhívta rá a figyelmem, hogy nem egyszerűen csak Winter Tábornokot írtam; elnézésedet kérem! Világosan beszélni írott levelezés során különösen bonyolult számomra, mivel Tündérfölde politikájához vagyok szokva.)
Sajnos miután beszéltem Kerek Tommal Winter Tábornokon keresztül, biztosítva lettem róla, hogy a szellem és az átok két teljesen különböző ügylet. Kerek Tom szavai azt hiszem, így szóltak:
„A régi házakban mindig vannak szellemek. Nem bánjuk őket, és nem akadályozzák a munkánkat. Egy átok ugyanakkor igen, és Blackthorn Hall átkozott.”
Azt is egyértelművé tette, hogy az volt a benyomása, már tisztában vagy az átok létezésével, hogy mikor a tulajdonos és az épület ugyanazt a nevet viselik, valószínűleg ismerik eléggé a saját történelmüket ahhoz, hogy tudjanak egy átokról. Persze ő nem ismeri a Blackthorn család történelmét, így nem kellett volna ilyet feltételeznie.
Azért kisajtoltam belőle, hogy engedjen az árból szívességként, és elmagyaráztam neki, hogy váratlan körülmények között lettél a ház tulajdonosa. Sajnálom, hogy azt kell mondjam, nem lehetett meghatni. Egy valóságos könyvtárnyi szerződést, törvényt és okiratot állított elő, hogy alátámassza az állítását, mely szerint ezeket a védelmeket az emberei számára a Tündérek Udvarai biztosítják, és ami azt illeti, igaza van.
Abba a sajnálatos helyzetbe kerültem, hogy javasolnom kell, összpontosítsátok törekvéseiteket arra, hogy megtaláljátok az átok feloldásának módját. Igaz, hogy Kerek Tom és a csapata nem lesz képes segíteni benneteket a feladat során, de tudom, hogy jó kapcsolatokkal rendelkeztek a Nephilimek között, a barátaitok és társaitok között több boszorkánymester, Néma Testvér és egyéb is megtalálható. Minden bizalmamat képes lennék beléd és Emmába vetni; egyetlen átok sem maradhat sokáig feloldatlanul, ha ti ketten elhatározzátok magatokat a véget vetésének. Mellékelten küldök egy brosúrát, ami talán segíteni fog, elvégre olyanok számára készült, akik épp csak felfedezték, hogy a lakóhelyük átkozott. (Mark szerint soha senkinek nem kéne leírnia azokat a szavakat, hogy „mellékeltem egy brosúrát” egy személyes levelezésben, de nem tudom, hogy máshogy fogalmazzam meg, mit csinálok. Talán az „íme, egy pamflet” helyénvalóbb lett volna.)
Köszönet továbbá a ízletes tortáért, amit küldtetek. Bár nem mozgatta meg úgy a vad szívemben keringő vért, mint a tündérek ételei, jóízű kíséret volt egy kanna erős tea mellé, és rendkívül élveztük. Mark a tudtomra adta, hogy a tortát egy mondén készítette, bizonyos Viktória Sponge.[1] Minden elismerésem Sponge Úrnőnek, és nektek is, amiért megosztottátok velünk a művészetét!
Mark és Cristina üdvözölnek. Ehhez hozzáadnám a sajátom, és maradok stb. stb. Éljen Kraig!
Kieran
Tumblr media
Megjegyzés: A szerkesztési képességeim sajnos nem elég jók ahhoz, hogy a brosúrát magyarul el tudjam készíteni, így másolom a szöveg magyar fordítását.
Szóval megátkozták a házát?
- útmutató a meghökkenteknek –
Üdvözlet, földbirtokos! Ha ennek a kis könyvnek a tulajdonosa lett, házát mindenbizonnyal ÁTKOZOTTKÉNT azonosították a Tündérek és Ellentündérek Udvarai által elismert fogalmak alapján. Ennek okán akik birtokán dolgoznak jogosultak lehetnek egy magasabb összegű kártérítésre, mint ami eredetileg a szerződésben lefektetésre került. Ez a dokumentum igyekszik megválaszolni a leggyakrabban feltett kérdéseket.
K: Az én hibám, hogy a házam átkozott?
V: Valószínűleg nem! A házakat súlytó átkok kora általánosan kettő és háromszáz év közé tehető, ami túltesz több emberi generáción is. Egy átok feloldására a választ ritkán lehet megtalálni az élő családtagok köreiben; általában a család történelmének megismerésével, leszármazási iratok  átnézésével, a ház helyi folklórhoz való kapcsolatának vizsgálatával és egyebekkel érdemes kezdeni.
K: Találkoztam egy apró emberrel, aki adott nekem egy diadémot, ami az elmondása alapján eltávolítja az átkot a házamról. Megbízható?
V: Nem, nem az. Nagyon ritkán lehet megtörni egy átkot ilyen egyszerű cselekedettel, és még ritkábban jószándékú egy Ön  általal ismeretlen személy, aki felkeresi, és megoldást kín-
Artist: Cassandra Jean
Írta: Cassandra Clare
Szöveget javította: Kinga K.
Fordította: Eszter K.
[1] A süteményt, amit ettek Viktória-tortának, Victoria Sponge Cake-nek és Victoria Sandwich-nek is nevezik. Vaníliás kevert tészta.
2 notes · View notes
stegal · 1 year
Text
Tumblr media
"Jöjj, ó jöjj hát, embergyermek, Vízbe s vadonba vezetlek, De fogd a tündér kezét, Mert több a világban a jaj, mintsem azt értenéd. "
3 notes · View notes