Kőgazdag Fiatalok 1: A pénz boldogít.
Alapvetően a társkeresős realityket szeretem, de nagy rajongója voltam a Luxusfeleségeknek is, szóval gondoltam teszek ezzel is egy próbát.
"Aki azt mondja a pénz nem boldogít, az hazudik".
Az első fiatal akit megismerhetünk PSG Ogli, influenszer, aki valamiért azt hiszi, hogy ő találta ki a kis pénz, kis foci mondást.
Róla hallottam már több ismerősömtől is, Tiktokon nagyot megy, de szerencsére engem megkímélt tőle az algoritmus. Talán, ha kigyúrt nő vagy macska lenne én is belefutottam volna.
Szegényt nagyon nehéz érteni, mert borzalmasan hadar, meg fotykos is picit.
Elmondása szerint szeret pénzben fürdeni és ezt demonstrálják is a kamera előtt: a managere, Ádám, szórja rá a lét.
Mivel szerinte Magyarországon csak középszerű bulik vannak, ezért szervez egy jó házibulit, amire meghívja az összes Kőgazdag Fiatalt. A belépés feltétele, hogy legalább kétmillás szettekben jelennek meg a meghívottak. Sajnos többen nem értik, hogy mit mond, de majd lesz valahogy.
A kádban feküdve eszébe jutott Commodus császár története, akit vízbe fojtottak a fürdőben és felveti a managerének, hogy szüksége lenne egy testőrre.
Ádám meghozta az ország legelitebb testőreit, de Ogli nincs elájulva a felhozataltól.
Véletlenül coming outol, amikor azt mondja, hogy nem az esetei ezek a férfiak.
Mindenesetre leteszteli őket, hátha mégis méltóak a feladatra. Először az intellektusukat teszteli, ami abból áll, hogy elhadarja nekik a napirendjét és vissza kell mondaniuk, de sajnos nem mindenki értette, amit mond.
Ezután az erőnlétüket tesztelte: fekvőtámaszokat kellett csinálniuk, de ezzel is voltak gondok.
Utána romantikusan fel kellett vinniük a lépcsőn, mert olyan férfit szeretne maga mellé, aki hercegnőként bánik vele.
Itt is csak csalódás érte.
Végül senki nem felelt meg neki. Ádámot elzavarja, hogy keressen másik jelölteket.
Annyira felbaszta a managere, hogy el megy edzeni, levezetni kicsit a feszkót. A teremben meg is pillantja az igazit: egy kb minden létező szteroidot szedő, nem túl szép faszit.
A csávó, viszont tisztában van a saját értékével és nem vállalja a melót a felkínált egymisiért, lazán bekért ötöt havonta. Megegyeztek. Ennek örömére Ogli felhívja a managerét, hogy lebassza, amiért ezt se tudta neki elintézni.
A második szereplőnk, Dulin Metta, "világutazó". A nő 32 éves és bár örök fiatalnak tartja magát, azért már nem biztos, hogy a Kőgazdag Fiatal mindkét feltételét teljesíti.
A szemfüles olvasóim emlékezhetnek rá a Nagy Őből, amiben elég sokáig jutott, de végül Attis nem őt választotta.
Elmondása szerint, neki minden nap vasárnap, természetesen arra gondol, hogy rendszeresen jár templomba.
Van egy cukorborsó macskája, aki viszont depressziós, mert mindig utazik a nő és nem foglalkozik vele. Cicaterapeutát akar találni neki.
Megismerjük Lizát is, a lány bejárónőjét, aki kurva idegesítő Metta szerint, de az egyetlen ember, aki eddig normálisan kitakarított.
Liza felborítja Metta csizmáját és a nő egyből meg is jegyzi, hogy többe van, mint a féléves fizuja.
Egyrészt, geci undorító az a csizma, másrészt, lehet többet kéne fizetned, akkor a takarítónőnek.
A nagy izgalmak után megismerjük Herceg Csabit, a luxusautó gyűjtőt.
Csávókám azzal nyit, hogy kimegy napozni az esőbe, mert ő akkor is napozik, ha nincs nap.
Van egy menyasszonya, Leti, aki szerint Csabi segghülye, viszont a faszi előtt azt se tudta mi a luxus, szóval nem számít, hogy retardált.
Csabin egy másik fazon is élősködik, Aurél, aki elvileg a barátja, de ő csak fogadott fiaként hivatkozik rá. A gyerek 19 éves.
A srác szerint nem az iskola számít, hanem, hogy milyen emberek veszik körül.
Üzenném a barátaimnak, hogy köszönöm, hogy miattatok vagyok csóró.
Csabi szeretne venni egy új autót, de a szalonba ahova besétált sajnos pont nincsenek azok, amiket kinézett.
Közben vészhelyzet van, mert Leti haja szarul áll, de szerencsére nem kellett hívni a fodrászát.
Csabi csalódott, amiért nem viheti el azt az autót, amit kinézett de kapott helyette átmenetileg egy másikat. A férfi ezzel is elégedett, de Leti szerint szar a kocsi, mert nincs benne elég hely. Meg amúgy se érti, miért ekkora kocsibuzi a vőlegénye.
Az új vásárlás meghozza Csabi kedvét egy kis versenyzéshez és ki is viszi, jól meghajtani egy lezárt útszakaszra.
Aurél véletlenül pont erre jár a saját verdájával, így nyilván versenyezniük kell. A srác összefosta magát, mert azt hitte szarabb kocsival fog jönni az "apja".
Csabi megnyeri a versenyt és hogy megalázza a vesztest, rábaszott egy marék füvet Aurél autójára.
Ezután a testképzavar hazai nagykövetét Katát ismerjük meg, akit bár 25 évesnek írnak, erősen éreztetve van, hogy mintha kurvára több lenne már. Mindenesetre ő bejelenti, hogy még kb 10 évig 25 marad.
Első utunk a plasztikai sebészhez vezet, mert Katának bőrfeszesítő műtétre van szüksége.
De nem ám Magyarországon megyünk sebészhez, mint a csóró prolik, hanem repülünk Dubajba.
Hamár itt járunk, veszünk egy lakást is, mert miért ne. Kicsit shady az ingatlanos, akit Kata talált, de magyar.
Nem csak Kata van Dubajban, hanem egy másik "versenyzőnk", Szandi is, aki elmondása szerint aranykanállal a szájában született.
Saját bevallása szerint testére költött eddig a legtöbbet, de nem ám a saját pénzét, kizárólag a szüleiét.
Mit ad Isten, nagy barinők Katával. Nagyon megörülnek egymásnak.
Szandi elhívja egy jó partikára a nőt, de ő ezzel nem tud azonosulni, mert már girlboss mindsetben van. Ezt meg is villantja szöszi barátnőjének és elhívja megnézni a lakást amit meg akar venni.
A lakásba belépve Szandi nincs elájulva, de a legnagyobb fájdalma az ingatlanos maga. Nem tudja komolyan venni, mert szerinte egy Aladdin papucsos pufirizs.
A nő szerint az ingatlanos átkúrja Katát és valszeg igaza is van, mert a nő elszalad "telefonálni", aztán közli, hogy hahó, másik ügyfél vinné a lakást...
Kata időt kér, hogy megmutassa a faszijának az ingatlan képeit, mit ad Isten, tud időt adni az ingatlanos.
Kata elpanaszolja a férjének, mennyire paraszt volt Szandi.
A férfi szerint foglalkozhatna a szöszi a saját dolgával és használhatna valami normális hidratálót is.
A lakást természetesen megveszik.
A dubaji kalandok után jön Filip, aki rendezvényszervező.
Minden nap étteremben eszik, de nem a Pléhcsárdában, hanem fine-dining éttermekben.
Nem tudja, mit vegyen fel a bulikára, de szerencsére ott van a barinője, Lia, aki stylist.
Nem érzik pontosan a buli vibeját, szóval Filip a ballagási öltönyében akar menni, de az már kicsi rá (csak Pléhcsárda lesz ez).
Sajnos a férfi nem tudja elengedni az öltönyt és elviszi egy szabóhoz, de szerencsére nem lesz kész a buliig.
Beesteledett és érkeznek a fiatalok (és Metta) a partikába.
Ogli frissen felbérelt gorillája fogadja őket az ajtóban és gyors lecsekkolja, hogy megvan-e a kétmilliós szett a belépéshez.
Szandi azzal nyit, hogy csak a mellei voltak kétmillába, szóval lehet átengedni.
Kata közli, hogy a fülbevalóiból kijön az összeg. Hozzáteszi, hogy eleve egy drága autóval érkezett és hogy egy húszmillió alatti kocsi olyan mintha traktorba ülne.
Filip, Ungár Péternek öltözve lép be és a kamerának megjegyzi, hogy kurva szarul öltözik Ogli.
Metta úgy jut át a kétmillás csekken, hogy neki az eszmei értéke kétmilla, aztán beszól, hogy szar a festmény Ogli falán.
Aurél fennakad a szűrőn, mert csak kb másfél millás szettben érkezett, de villantott egy geci drága Ferrari feliratú pezsgőt. Elmondása szerint félmillás ital.
Hercegéket is visszatartja a biztiőr, mert ők is csórón öltöztek, de Csabi zsebből előránt kétmillát, amit odaad a vendéglátójuknak és már bent is vannak.
Metta felhozza, amire mindenki gondol: Oglinak el kéne mennie logopédushoz, de a srácról ez lepereg vagy nem fogja fel.
Sajnos a fergeteges házibulit megzavarja, hogy pókok kerültek Leti italába. A lány szerint a színvonal a béka segge alatt van.
Ezután Ogli klubszendvicsekkel kínálja a vendégeit, de ettől sincsenek elájulva.
Filip kiakad, hogy a kaviár mellé járna pezsgő is.
Aurél inkább pizzát rendelne.
Kata úgy dönt legközelebb megadja a gyereknek a séfe számát.
Eléggé bezuhant a végére a hangulat és sajnos csak ennyi fért a mai epizódba, a következőben folytatjuk a bulikát.
151 notes
·
View notes
Anyámat el akarom vinni rehabra.
Foglaltam is időpontot az orvoshoz egy hónappal ezelőtt. Nov. 4-re kaptam időpontot. Kis aggodalomra adott okot, hogy nov. 4 az szombat. De megnyugtattam magam, hogy biztosan már annyi a beteg, hogy szombaton is rendelnek, és tulajdonképpen nem is akartam az a nehézfejű kuncsaft lenni, aki értetlenkedik, úgyhogy beletörődtem, hogy ha szombat, akkor szombat. Persze azért abban a hónapban négyszer is megnéztem az időpontról szóló visszaigazoló e-mailt, hogy egészen biztosan nem én néztem el a dolgot. De nem. Ott szerepelt, hogy november 4.
Úgyhogy szombaton bepakoltam anyámat a kocsiba, és bevittem a rendelőbe. Persze parkolót még szombaton sem találni, úgyhogy a rendelő előtt kipakoltam anyámat, hogy ne kelljen annyit mennie bottal, én meg majd keresek parkolót távolabb.
Már éppen indultam volna, amikor kijött a portás, és nevetgélve közölte, hogy márpedig itt rajta kívül nincs senki.
Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy fel kellett volna vállalnom a nehézfejű kuncsaft szerepet, mert most már innentől a szerencsétlen hülye fasz szerepet tolom.
Megkérdeztem a portást, hogy akkor ilyenkor mi van. Ő nem tudja, de talán érdeklődjek az ötszáz méterre lévő kórházban.
Arra gondoltam, hogy ott aztán végül is mi a faszt tudnának mondani arról, hogy a betegirányító adott nekem egy szar időpontot, én meg itt kóválygok anyámmal, mint postás a levéllel, aki egy másik faluban keresi a Kossuth utcát. De persze, ha már itt vagyok, végül is mit veszíthetek, ha ott is téblábolok kicsit? Úgyhogy anyámat visszapakoltam a kocsiba, és irány a kórház. Parkolót is találtam a közelben, kb. akkora üres helyet két autó között, ahová egy nyuszimotor fér csak be. Mondom, nekem ez elég, én ide beteszem az autót akkor is, ha az előttem parkoló rám hívja a halálfalókat.
Valamit biztosan rám hívott, mert kiszálltunk a kocsiból, és elkezdett esni az eső. Mindegy, ez pont jól illett a kedvemhez, úgyhogy esőben mentünk a kórházba.
Portás.
Ez is nevetve mondja, hogy nincs rendelés. Úgy látszik, itt valamilyen ellátmányba kapják a portások a füvet.
Mondom az orvos nevét, akihez az időpontot kaptuk.
A portás közli, hogy hát pont ő az ügyeletes az intenzíven. Meg van-e vele beszélve a dolog?
Akkorát bólintottam, hogy leesett a fejem. Hát persze, hogy meg van vele beszélve. Azt sem tudtam, ki az.
Akkor menjünk fel az első emeletre, ott van az intenzív. Mentünk. Az intenzív előtere tökre kihalt volt. Mondjuk, mégis, mi lenne egy kórház intenzívjének előterében, sajtpult? Sajtpult nem volt, de volt egy kaputelefonszerűség. Na, ezt megnyomkodtam, mire előkerült egy nővér, akinek mondom, hogy itt kérem én jelenleg át vagyok baszva időpontilag, és ha már így esett, akkor beszélnék a főorvosúrral. Oké, szól neki. Jött az orvos, ki is kerestem a telefonomon a levelet, amit mutatok neki, hogy bizony ez a helyzet, és a történetben én vagyok a kisebbik hülye. Nézi az orvos, aztán közösen, teljes egyetértésben megállapítottuk, hogy az időpont rossz. De mindegy, ha már itt vagyunk, akkor a folyosón megnézi anyámat. Megnéztük anyámat. Olyan volt, mint előtte. Szóval oké, akkor nem kell már bejönnie, mert látta, de én jöjjek be 7-én szerdán, és akkor beviszi a gépbe, felveszik rehabra.
Hát, kurvára örültem, mégiscsak a tenyerén hordoznak a halálfalók, sikerült elintéznem a dolgot, majd hetedikén szerdán én bejövök, hozom anyám papírjait, és mindent elintézek.
Anyámat be a kocsiba, és haza. Ott jutott eszembe, hogy baszd meg, szerda nem 7-e, hanem 8-a.
Úgyhogy nem csodálkozom semmin.
67 notes
·
View notes
Kamra
Tegnap azon gondolkodtam, hogy talán ideje lenne bevallanom Logannek, hogy hazudtam neki. Vagy mondjuk úgy, tévedésben tartottam.
Hogy én egyáltalán nem vagyok egy beszélgetős ember. Hogy amit látott, azt csak a szerelem tette velem. A valós��g az, hogy egy csendes, molyolós valaki vagyok, aki mindig is jól elvolt egyedül. Aki nehezen is teremt kapcsolatot. Aki nem kér segítséget, és egyáltalán nincs mindenre embere, akit ugraszthatna. Nagyon sok dolgot rettenetesen nehezen oldok meg. Gyakran szorongok és fáj a gyomrom attól, hogy valamit el kell intéznem vagy beszélnem kell valakivel.
Persze, félelmetes nekem az is, hogy egyszercsak felnézek a kis dolgaimból és ott állok teljesen egyedül. Igyekszem ápolni a kapcsolataimat. De mindig rettegek tőle, hogy aznap lesz-e majd kedvem a találkozáshoz. Amikor benne vagyok, akkor már jó, de amíg odaérek... uh. :( :( :( Szóval minden menjünk ide vagy oda vagy csináljunk ezt vagy azt, az nekem feladat. A kérés is. És a visszautasítások nem az egomat sértik, csak a készségemet koptatják.
Nem ilyennek ismernek.
Egyszer egy játékban az volt a kérdés, hogy milyen része lennék a lakásnak...
Az győzött, hogy a nappali. A család héderel, jönnek a vendégek, stb, stb.
Persze, volt, aki szerint a hálószoba.... :D
És volt egyetlen ember, aki azt mondta, a kamra. Őszinte felháborodással magyarázta a többieknek, hogy de nem látjátok? Odamész, kinyitod és MINDEN van benne.
Valahogy így van ez tényleg. Bárkivel találkozom, szívesen mesélek arról, amiket látok vagy amiken gondolkodom, amin nevetek.
De csak egy szerelmes kamra megy utánad, hogy néééézd, néééézd mennyi minden van itt, egyél, vegyél, a tiéd!
Kedves embernek tartom magam, szívesen segítek, együttműködöm, támogatok és lelkesítek. Azt gondolom, hogy erre szüksége van az embereknek.
Ezért gondolják azt, hogy én mindent el tudok intézni, mindenhol ott vagyok, folyton nyüzsgök és nagykanállal habzsolom az életet.
El kéne mondanom, hogy nem így van.
Vagyis nem kéne elmondanom mert teljesen mindegy, hogy hogy van. Inkább csak magyarázatként. Hogy nem azért nem írok, mert már nem szeretem. Vagy nem érdekel, hogy mi van vele.
Elfáradtam a színlelésben.
Elfáradtam a kivett és visszarakott dolgok sokaságában. Hogy nem kell semmisem, nem jó semmisem.
Azt gondoltam, hogy talán, ha hálószoba lennék, jobban szeretnének. Vagy ha konyha, enni mindenki szeret, vagy a nappali, a dolgozó, a TERASZ. De ne már egy kamra, kicsi, hűvös, senki sem büszkélkedik vele, hogy van egy KAMRÁja. Pedig van itt minden, a porszívótól a kagylókonzerven és aprószögön át a baracklekvárig.
Kamra vagyok. Nem túl nagy és elég csendes.
Jó, néha tényleg elég nagy a rumli idebent.
De ha valamit betettél, meg fogod találni.
65 notes
·
View notes