Tumgik
#tanár
az-ejszaka-kiralynoje · 5 months
Text
Istennek hisznek de az ördög a tanár.
8 notes · View notes
sztivan · 2 years
Link
A vele beszélgető tanár hiába magyarázta, hogy ő félállásban tanít, sőt osztályfőnök is mellette, és mindezzel együtt is csupán 140 ezer forintot keres, az idős asszony hajthatatlan volt: azt válaszolta, nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy csak 140 ezer forintot keressen a vele beszélgető tanár. A pedagógus hiába akarta neki megmutatni fizetési papírjait, arra már az volt a válasz, hogy „úgysem fognak meggyőzni minket, egyelőre legyen elég”.
54 notes · View notes
Text
Igen, néha kellenek az ilyen támogatások is! Ezek a mondatok örökre belém égtek!
"Felejtsd el, túl dagad vagy hozzá!"
"Inkább hordj bővebb ruhákat!"
"Hagyd már magad, hogy nézzél ki te?!"
"Látszik, hogy jó húsba vagy!"
"Kieszed a családot a vagyonából!"
"Jó dolog hogy az edzést is beiktattad a napirendedbe. Gondolj bele ha most ekkora vagy mekkora lennél edzés nélkül!"
"Te tényleg dagadt vagy!"
"Vajon hány kg?"
"Úristen, nézd milyen bazinagy!"
~csakegyidegen ~
👽👽👽
10 notes · View notes
sapphosladyfriend · 1 year
Text
Bolond lennék elmenni tanárnak, amikor alig vannak megfizetve, a kormány elhanyagolja a közoktatást és ömlik össze a rendszer, szépen lassan.
Én világéletemben bolond voltam.
~lover of sappho
8 notes · View notes
zeroz2ro · 2 years
Link
Kosztümös szar
21 notes · View notes
pontosan-ahogy · 2 years
Text
Tumblr media
11 notes · View notes
hicapacity · 2 years
Text
Tumblr media
🍔PALYABURGER a billogban sajnos elérhető!
A gyermekeinkért🙋‍♀️ és az oktatásért harcoló és ezért kirúgott tanároknak🤦‍♀️ nem kell fizetniük a billogban, ha enni szeretnének.
Reméljük nem lesz ebből a burgerből nagy forgalmunk. 😔😔😔
‼️‼️‼️Minden további pedagógus 20% kedvezményt kap a billog streetfood ételeiből!‼️‼️‼️
#billog
#elakezekkelatanarainktol
7 notes · View notes
bellacsao · 1 year
Link
“Amennyiben valakit megbántottam azzal, hogy a pedagógusoknak ingyenes tiszteletjegyet biztosítottunk, ezúton is elnézést kérek.
Bízom benne, hogy az újévi koncertünkkel sikerül a közönség számára örömet szereznünk, a több országban látható televíziós közvetítés révén a magyar zenei kultúrát tovább népszerűsítenünk.”
hmmm... azért a főkoncert csak az esti lesz, zolika. a délutáni, a jótékonykodós, az a plepsznek szól. az esti meg a nernek.
2 notes · View notes
loren09 · 2 years
Text
Mindig is irigyeltem a maximalista embereket. Legfőképp a kitűnő osztálytársaimat, akik mellett úgy éreztem magam, mint egy sarokba szorított kisgyerek. Akinek nincs joga megszólalni, mozdulni vagy éppen kiállni saját magáért. Az elnyomás nagy úr. Azóta folyamatosan úgy érzem, hogy mindenki butának hisz. Lehet igaz, lehet nem.
8 notes · View notes
Quote
Szerintem akárkiről is legyen szó, egy tanár nem engedheti meg magának, hogy ilyen lekezelően bánjon egy egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő tanulóval.
Colleen Hoover - Reménytelen
3 notes · View notes
atlatszo · 2 years
Text
6 notes · View notes
kozbeszedhu · 7 days
Link
„A kormány szeretné a felsőoktatási béreket is emelni, de türelmet kérünk. A mostani háborús időszakban rendkívüli kiadások terhelik az országot.
0 notes
szarazkartoneszmek · 12 days
Text
Művészet?
Le akartam írni néhány gondolatot a művészettel kapcsolatban, de hirtelen húsvét lett és még bolondok napja is, ezért inkább játszottam a cicatappancsos jelvényekért.
Most bepótolom, remélem, nem, felejtettem el a felét annak, amit akkor kigondoltam. :)
Mindig egy kicsit vegyesek voltak az érzéseim a művészettel kapcsolatban. Ennek elég hosszas története van, nem fogok minden részletbe belemenni, értek jó és rossz élmények is.
A lényeg - az én személyes szemszögemből - hogy egész kicsi korom óta rajzolok, és még akkor is, ha nem mindig tudom megindokolni, valami tudatalatti dolog miatt késztetést érzek arra, hogy megtartsam ezt a szokást.
Ezt a hobbit néha tudják rólam, néha nem. Kifejezetten nem reklámozom a környezetemben, jobb a békesség. Néhányan művészetnek hívják a képeimet, amitől zavarban vagyok, de értékelem a kedveségüket. Viszont olyan is volt már, hogy kinevettek, akik rajzolni láttak. Olyan is volt, hogy valaki nem értette a viselkedésemet, és ezt hozta fel, ki tudja, milyen megfontolásból: "...tudom, hogy művészlélek vagy, de..." Mintha ez indokolna valami rossz dolgot a személyiségemmel kapcsolatban. Ezek a kellemetlen helyzetek felnőttként értek, talán jobban el tudtam helyezni valahová, de óvatossá tettek.
Diákként olyasmi is történt, amikor inkább csak éreztem, hogy helytelen, és zavar, ami történt, de akkor fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna. Ilyen volt, amikor a gimnázium irodalom szakkörének kiadták a válogatott verseit, és a megkérdezésem nélkül illusztrációnak beletették egy rajzomat, amit csak úgy kivettek a rajz szertári mappámból. Az osztályfőnököm keze volt a dologban, és be merte hozni a füzetet büszkén mutogatva, hogy benne van a rajzom. Nekem egy példányt sem adtak, és soha senki nem kért bocsánatot, amiért loptak tőlem. Egyébként a magyartanárom tudta, hogy verseket is írtam, mégsem szólt, hogy egyáltalán létezik ilyen szakkör, akkor tudtam meg, mikor ellopták a számukra a képem. Ez még ennyi év távlatából leírva is elég gáz rájuk nézve. Inkább nem mondom meg, melyik iskolában tanultam. XD
Az is jó kis élmény volt, amikor rajz szakkörön azt mondta a tanárnő, hogy ismer valakit, akinek valami írásaihoz kutya illusztrációk kellenének. Na most azért leszögezném, hogy én nem művészeti iskolába jártam, ez egy sima gimnázium volt. Mit tudtam én arról, hogy működik ez? Adott egy darab akvarell papírt, azt mondta fessek rá kutyákat, megmutatja ennek a valakinek és majd eldönti. Nem voltam ellene a jó kihívásnak, szereztem pár kutyás magazint, különféle tetszetős fajtákat rajzoltam, kifestettem. Elvitte, visszahozta, hogy nem ilyenre gondolt az illető.
Na most felnőtt fejjel azért másként állnék neki. Diákként meg akartam mutatni, hogy a kutyáim szépek, gondoltam, utána hozzá lehet igazítani a szöveghez. Ma arról kérdezném a tanáromat, hogy nagyjából mi is lesz a szöveg? Humoros? Mese? Komoly történet? Megpróbálnám kitalálni, hogy mit csináljon a kutya, jobban figyelnék a cselekvésre. Felnőtt fejjel már úgy gondolom, hogy pont azért jártam szakkörre, hogy ott ilyesmikről beszélgetni kellett volna, adhatott volna egy-két támpontot, tanácsot, és akkor talán nem bukok el egy jó lehetőséget. :( A képlopás dühítő, de ez meg inkább szomorú, mert gimnázium után tartottam a kapcsolatot a szakkörös tanárommal, de ahogy érett a felnőtt személyiségem, egyre több dologban kezdtem másképp gondolkodni, mint ő.
Szerintem alapvetően nem szereti a képeimet, régen giccsesnek tartotta, aztán amikor számítógépet is használtam, akkor szerinte a gép rajzolta, de szerinte a ceruzát sem úgy kell használni, ahogy én szoktam, és egyébként is mi az ott a háttérben, és ez a macska hatásvadász...
Tumblr media
Jó. Elfogadom, hogy nem értek hozzá, hogy jó képeket csináljak, de akkor miért mondja mindig, hogy "tudod te, mitől jó egy kép". Dehogy tudom! Honnan tudnám? Ilyesmikre nem tanítottak. Sem a rendes órán, sem a szakkörön.
Van egy elképzelésem arról, hogy a művészetnek minek kellene lennie, de ez az én értelmezésem.
Szerintem a művészet elsősorban egy kommunikációs forma. A kép elmond valamit - pontosabban akkor jó, ha elmond valamit. Ezt nem úgy értem, hogy feltétlenül figuráknak kell lennie a képen. A nagyon absztrakt is elmond valamit a színeivel, formáival, csak az nem olyan kézzel fogható lesz, hanem egy hangulat vagy érzés. Mint ez a kusza vonalam fentebb, ami befejezte a mondatom. :)
1.) Kell valami mondani való.
1/2.) Ha nincs is kifejezett mondani való, legalább legyen esztétikus, hogy dekoratív értéke legyen.
3.) Szerintem nincs értelme kizárni technikákat, és csak a tankönyv szerinti módszerekkel dolgozni.
Nem sikerült megértenem, hogy mi a baj azzal, ahogy a ceruzával bánok. Nem ártottam senkinek azzal a kis satírozással. :) Egyébként ez is egy olyan dolog, amit nem tanítottak meg, de számon kérik rajtam, szóval nehezemre esik komolyan venni. Szerintem egy kép attól még lehet jó, hogy nem évszázados módszereket használ, hanem akár szokatlan anyagokkal is kísérletezik. Ha a végeredmény nem lesz tetszetős, úgysem fogom úgy folytatni, de ha nincs gond vele, akkor - mivel nem fizetnek érte - dönthetek úgy, hogy használom tovább a technikát.
4.) Szerintem a művészethez kell még némi befektetett energia. Idő, odafigyelés, kidolgozottság.
Úgy gondolom, ezt értékelni kellene, amikor ránézünk egy képre. Elhiszem, hogy nagy poén lehet egy ötperces firka is, de egy részem nem fogadja be, amikor a közízlés, a nép felkap egy igénytelen kis valamit, mert mondjuk fanart, és süllyesztőbe küld olyan festményeket, amiken az alkotóik napokat, heteket dolgoztak, és látszik, hogy értik a dolgukat, szép a munkájuk. Egy rózsaszín birka skiccet F*** Y*** felírattal nem akasztasz a nappalid falára (jó esetben). A süllyesztőben eltűnt igényes képek közt viszont akad bőven, amit igen.
Itt érkeztem el a saját képeimhez. Én is úgy gondolom, hogy a képeim nem ütik meg azt a szintet, hogy művészetnek lehessen nevezni. Egy felől a technika, kidolgozottság nincs azon a szinten, másfelől gondjaim vannak a mondanivalóval. Ez utóbbi a nagyobbik hiányosság. Mostanában elgondolkodtam azon, hogy ha létrehozok egy képet, akkor mit akarnék mondani és kinek szólna?
Az a képem, amit hatásvadásznak nevezett a régi tanárnőm, egy bizonyos életkorú, bizonyos ízlésű csoportnak szólt. Az régen volt. Én is másmilyen voltam. Azóta öregebb lettem, és most az a helyzet áll fenn, hogy ahol be tudnám mutatni a képeimet, ott a többség elég fiatal, és én pedig már nem akarok olyasmiket rajzolni, amivel megütöm az ingerküszöbüket. Máshová, komolyabb helyre, mint egy kiállítás, pedig nem vagyok elég jó.
Fogalmam sincs, hol találnám azokat az embereket, akiket érdekelhet, amit most mutatnék, kifejeznék.
A gondolataim, témáim egy része általános, csak midnennapi szépségek, dekoratív dolgok, mint a virágok, természet, cicák, de egy része lehetne komolyabb, akár komorabb. Bizony megfordul a fejemben, hogyha megmutatnám ezeket a negatív dolgokat is, akkor nem szednének-e darabokra?
Ez a reckír benne van ebben a blogban is, természetesen. Számomra van különbség, hogy mit tennének tönkre. A blogírás más, ezt nem félek elveszíteni, de a rajzolást nem akarom abbahagyni. Egyszer majdnem eljutattak idáig a barátaim a reakcióikkal. Nem akarom a rajzolást társítani az állandó feszültséggel, támadásokkal. Nem akarok védekezni az érzéseim, gondolataim miatt, különösen, ha egyébként nem ártok vele senkinek.
Persze megtarthatnám magamnak a képeket. :) Aminek egy egész bejegyzést szenteltem nem rég, hogy az nem én vagyok.
Nem szeretem, hogy csak úgy rajzoljak, hogy már eleve tudom, hogy nem fogja látni senki, meg fogom tartani meg magamnak, mert az félbe töri az alkotókedvemet. Van, akinek működik, nálam nem, mivel én kommunikációnak tekintem az alkotást, és nem akarok "magamban beszélni". Szeretem megmutatni a képeimet, akkor is, ha nem művészet. :P
Úgy vagyok vele, hogy akinek nem tetszik, ne nézze! Legyen szíves, menjen tovább! Ezt nem olyan nehéz megtenni.
Mert, ha kifejezetten provokálnék bárkit egy alkotással, akkor rendben, szóljon bele! De ha nem, akkor csak a kötekedés kedvéért nem érdemes rám vesztegetnie az időt, vagy kioktatnia, hogy szerinte hogyan kellene húzigálnom a vonalakat. Rajzoljon magának olyat, amilyen neki tetszik! Nem igaz? :)
Úgyhogy gyűjtöm a bátorságom, de nincs kinek megkérdeznem a véleményét erről, hogy buta ötlet-e vagy sem?
0 notes
conqu3er · 10 months
Text
the hungarian government is gonna make teachers work 12 hours a day...also wanna get rid off their free speech and privacy
0 notes
dxnproducts-com · 1 year
Video
youtube
4 touchdown 1 meccsen & miért DXN: Al Bundy és a rém rendes tanár (Gondo...
0 notes
shrews-things · 3 months
Text
Using exclamation marks liberally to sound excited and happy turns into a problem once your every sentence looks like!!!! This!!!! :D and you physically cannot write even professional emails without them!! Because then you feel rude!!!! :0
8 notes · View notes