#valaki írjon

[oldmacykerenew]

Sziasztok,

Pihe vagyok, a nyuszi 😍🐇🧶

Pihe-puha, hatttttalmas nagy fülekkel és ölelő, szerető kezecskékkel 🫣

Jön majd az a nyuszis ünnep, készülhet addig még belőlem, de én nem szeretném azt megvárni, hogy tesóm legyen… Egyke akarok maradni, egyetlen ember szeretetére vágyom🫣😏 Valaki vegyen magához🥺

Melinél érdeklődhettek irántam ❤️ Szerintem jófej, én makacsul ragaszkodtam hozzá eddig, húztam az időt a füleimmel, hogy még vele maradhassak… de na, mennem kell 😩🥺 Írjon, aki szeretné, hogy ragaszkodjak hozzá ❤️

Nyuszi-puszi 😘

Pihe ❤️🐇

#horgolt nyuszi #oldmacyke horgol #vagyis horgolni tanul #horgolás

[csacskamacskamocska]

Nem akarni semmit

Napok óta gondolkodom ezen (megint), hogy az összes problémánk abból adódik, hogy akarunk valamit. Nagyon nagyon akarjuk (valójában), mintha az életünk múlna rajta, hogy úgy legyen ahogy elgondoltuk vagy szerintünk jó. Aztán ezek a dolgok egy sorsfordulatnál értelmüket vesztik és hirtelen az életünk hosszabb-rövidebb része is értelmét veszti. A fejünkben képek vannak arról, hogy valaminek milyennek kell lennie. Családnak, barátoknak, párkapcsolatnak, szexnek, munkának, önmegvalósításnak, de még egy közös vacsoráról is van egy kép a fejünkben. Valójában nem bírjuk, ha ettől eltérnek a dolgok. Akkor sem, ha ezek a képek marhaságok. Ha éretlenek vagy torzak vagy túlzóak.

Aki bírja, olvassa tovább:

Egyszer egy tréner mondta, hogy ő általános iskolában eldöntötte, hogy az osztálytársnőjét veszi majd feleségül. És 30 év múlva tényleg feleségül vette! Szóval akarni kell meg küzdeni a céljainkért mindenekfelett. Ez valójában mekkora faszság! 30+ évesen egy kisfiú álmát beteljesíteni párkapcsolatilag. Mert oké, veszel magadnak vizipisztolyt, amit anyád nem vett meg, de mit kezdesz a beteljesült álommal, ami csak arról szólt, hogy „akarom”. Amúgy később elváltak.

De nem is a párkapcsolatokra akartam én ezt kihegyezni, meg nehezen is tudom átadni, hogy mi jár a fejemben, de valami olyasmi, hogy túlságosan előre bebiztosítjuk a vágyainkat és ettől nem csak rugalmatlanok leszünk, hanem szenvedést generálunk. Nem azt kapjuk amit a sémáink tartalmaznak = fájdalom. Nem kapjuk meg a valamit =fájdalom. Fájdalom, düh, gyötrődés aztán annak a keresése, hogy hogy lehetne ezt alkohollal, bogyóval, kokóval csillapítani mert tényleg elviselhetetlenül tud fájni. De akkor 10 év távlatából miért nem érezzük már, miért törődünk bele, mitől felejtjük el?

Amiről még írni akartam az kicsit ellentmond az előzőknek, pedig nem. A projekt alapú gondolkodás merészsége. Az is egy séma a fejünkben, hogy dolgokat csak úgy kapnunk kell az élettől. Majd jön egy lány... majd betoppan A férfi.., majd egyszer, ha jól keresek..., majd, ha lesz időm... Minap azt mondtam a barátnőmnek, hogy álljon bele a társkeresésbe. Ne fanyalogjon meg érezze szarul magát, hogy miért nem pottyan le az égből egy csávó, hanem írjon, randizzon, beszélgessen férfiakkal, tegye feladattá, hogy ő megtalálja a párját, de közben egyszerűen élvezze a keresgélést. Lesz nyilván, egy rakás hülye meg szóra sem érdemes meg majdnem jó, de legalább lesz mozgás ezen a területen. Annak semmi értelme nincs, hogy itt sírdogál, hogy mondjam meg mikor lesz neki valakije. Gondolja át az elvárásait, aztán dobja a kukába mindet. Csak egy dolog legyen, ez aranymosás. Én belecsöppentem valaki életébe, aki azt mondta, pfuj, ez nekem nem kell! Nem ilyen, nem olyan, nem valamilyen. Néha tudom, hogy jobbat nem kap. Néha azt gondolom, hogy egy nap ő is rájön, hogy semmi sem számít, és lehorgonyoz az első nő mellett, aki egy valamilyen pillanatban mellette lesz. Ettől a gondolattól néha halálra rémülök, néha megőrülök a féltékenységtől, hogy ő lesz az vagy az a másik vagy melyik lesz az a lány. Pedig akárhogy is alakul az élet, valójában semmit sem tehetek a sodródás ellen. Nagyobb részt nézve mindenki sodródik. Szélesebb áramlattal vagy nagyobb örvényben, közben azt hisszük, hogy az valami önálló akarat.

A lényeg talán, hogy kibaszott nagy rugalmasságra van szükség és a képességre, hogy ne okozzon gondot közelről és távolabbról is megszemlélni az életünket.

Változnak-e az emberek? A napokban ezen is gondolkodtam, hogy ha akarjuk, kialakíthatunk új szokásokat. Magunkban vagy másban. Miért gondoljuk erről, hogy ez rossz? Szeretném, ha minden nap elmosogatnál. Értem, hogy fáradt vagy, én is fáradt vagyok, de a békés estének ez az egyetlen módja. Hazajössz, elmosogatsz. Hazajövök felporszívózok. (ezeket csak írom, mert ilyesmiről beszélgettem egy barátnőmmel amúgy bármilyen tevékenység lehetne). Aztán az este hátralevő részébe azt csinálsz amihez kedved van. Eleinte valamiféle félelemből csinálja meg az ember, hogy ne legyen balhé. Aztán megszokja. És voálá, működik a dolog. CSAK azok a kurva sémák ne lennének a fejünkben arról, hogy na nehogymár más mondja meg, hogy mit csináljak, meg nekem valami jáááár (mármint szabadidő, pihenés, önrendelkezés), meg így papucs leszek/rabszolga, de talán a legerősebb a lustaság meg a kényelem és persze a legfőbb: ha ő lenne az igazi, akkor magától működne az egész. Szereted, lehoznád érte a csillagokat, de nem mosogatnál el a kedvéért minden nap? Gondolod, hogy létezik valaki, akinek semmiféle elvárása nincs feléd, hogy a saját életét jobbá tegye? Mi a vonalkódja és mennyiért adják?

Amúgymeg, lehet, hogy tévedek az új szokások kiépítésében, de azt tudom, hogy nem rakom vissza a használt gyufát a dobozába és sokkal jobban vigyázok a tisztaságra a konyhában, és érthetőbben írok, türelmesebben kifejtve dolgokat, és pórázon tartom az agggodalmam. Rövidebb idő alatt tudom lecsillapítani magam. Viszont, sokkal szabadabban elmondom, ha valami nem tetszik, nem hagyom magam lerázni, akkor azt mondom el, hogy szerintem ezt meg kéne hallgatnia. És változott. Én pedig boldogabban élek.

#berögzülések #sémák #kényszerképzetek #tervek #rugalmatlanság #szokások #változás #kapcsolatok #09-28

[nyuszimotor]

Amúgy

a munkahelyem, ahol már cirka 10 éve vagyok eléggé leépülőben van - még egy új nagyobb konkurencia is megjelent aztán erősen gondolkodok a váltáson. Ha tudok valamilyen melót, leginkább UI/UX designeri postban gondolkodom (most nem ebben dolgozom, de 1,5 éve már folyamatosan átképeztem magam), de nagyjából érdekelnek hasonló pozik is, bár most épp logisztikával foglalkozok, sok excellel, de a Figmát preferálnám már inkább. Elkészítettem már több esettanulmányt (egyet épp a Tumbl-ről), vettem már részt valódi projektben is - több képzést is megcsináltam angolul. Így leginkább ez votl a főirány. Mostanában a ChatGPT-vel/Midjourney-vel is elkezdtem foglalkozni, de ez még upgradelendő. Beszélek magyarul, angolul, valamennyire szerbül és most tanulok kínaiul is (1 hónap múlva vizsgázom majd az alapfokon) Ha valaki tud a témában releváns dolgot, az ne tartsa magában és írjon rám chaten. LinkedInen is aktív vagyok és most rátaláltam fácsés csoportokra is,de hátha majd itt látja meg Sauron szeme ezt a postot. Előre is hála meg béke és kiscicák.

@kozszolg

[kontrollszumma]

Beleírtam a telefonszámom a cv-mbe. Mi ez, ha nem az elszántság jele?

(Ugyanitt: ha valaki tud a járműiparban ITsec-es munkát nyugodtan írjon a szerkesztőségbe, 'pentesztelnékvillamost' jeligére :D)

[kezenani]

valaki

volt az inboxomban. rákattoltam, eltűnt valahogy. ha én basztam el, kérem szépen írjon megint :))

[eltiron2]

170 ezer, az anyád picsája, az

Felhívtam random google hirdetéses takarítócéget, elmeséltem hogy örökölt lakás, felújítás előtti állapotban, és hát lesz lomtalanítás, ami közben kéne egy nagytakarítást csinálni, etc, etc. Elmondtam azt is, hogy lesz mellettem 3 benga srác, akik a bútormozgatást és a nehéz fizikai munkát megcsinálják, nekik ablakot kell mosni, csempét, wc-t pucolni, függönyöket felcsipeszelni, stb. 48 nm, tényleg 3-4 óra alatt lehet végezni vele. 

170.000 az ajánlat, két ember pár órai munkájára, de ők hoznak tisztítószereket, meg gépeket. “De a helyszínen még felmerülhetnek plusz kőccségek”.

Hát persze. Kicsit nevettem, udvariasan közöltem vele, hogy még meghallgatok más ajánlatokat, és két napon belül visszahívom, letettem.

Nem telt el három perc (szó szerint) és már csörgött a telóm, visszahívott a nőci (erős 50 körülinek gondolom a hangja alapján, a magyar nyelv szabályaival komoly gondjai vannak - “Meglássuk” “Értesíccsük”), hogy ha nem kérek számlát, akkor “megoldhassuk” 120-ból, mert ő “beszélt a kollégákkal meg osztott-szorzott”. Három perc alatt, persze.

Ha idejön két normális arc, megcsinálják pár óra alatt, amit kérek, számlát adnak a szükséges tisztítószerekről, etc. akkor kurvára nem sajnálok tölük 10 rongy/óra munkadíjat, mert rohadt melóról van szó, de hogy egy suksükölős megélhetési kamuvállalkozó lehúzzon rólam egy kiló+-t, amiből talán visszacsorgat 20 rongyot két szerencsétlen ukrán menekültnek, azt azért nem, baszki. 

Szóval ha valaki ismer normális takarító vállalkozót (számlaképest), az írjon. Thx.

#rant #örökösödési ökörségek

[retisonic]

24. The Mountain Goats- Jenny From Thebes

Azon gondolkoztam ma, hogy állandóan puffogok azon, hogy Sajó Dávid bármiről ír kritikát, sosem bírja ki, hogy ne írjon benne magáról, aztán közben meg én is ezt csinálom. Mentségemre szóljon, hogy én ezt nem az ország egyik legnagyobb hírportálján csinálom, hanem egy sokkal menőbb helyen, a retisonic tumblren! Na akkor jöjjön egy kis klasszikus sajózás!

A Mountain Goatsot 2004-ben ismertette meg velem @mengisztu a Soulseek Igényes Zene Magyaroknak chat szobájában. Ezt a szobát én alapítottam egy sráccal, aki sajnos már nincs velünk, és elvileg egy nyílt, bárki számára elérhető szoba volt, de az esetek 99%-ban mindig ugyanaz 8-10 IRL haver volt ott. Nagy ritkán betévedt valaki, akit megtévesztett a szoba neve, aztán általában 10 perc múlva ki is lépett az elképesztő bullyingtól, amit kapott. Ami vicces, hogy volt egy-két ember, aki megragadt ott a zaklatások ellenére is, ezeket sosem értettem. Fun fact 1: a szoba a mai napig létezik, egy-két évente felnézek, de senki nincs ott.:( Na szóval itt ajánlotta mengisztu ezt a zenekart, méghozzá ezt a számot, ami azért mókás, mert ez egyáltalán nem mountain goats-os, viszont elérte, amit akart, felkeltette az érdeklődésem! Akkor már jópár éve működött a Goats, ami John Darnielle egyszemélyes lo-fi projektje volt. És amikor azt mondom, hogy lo-fi, akkor azt értsétek úgy, hogy LO-FI! A korai lemezekhez/kazettákhoz képest a magyar hálószoba-pop szcéna dolgai nagyzenekari mesterművek audiofil technikával felvéve! Ha mengisztu a korai dolgokkal próbálkozott volna, talán sosem szeretem meg a Mountain Goatsot, de szerencsére van egy csavar a sztoriban, mégpedig, hogy 2003-ra John Darnielle leszerződött egy viszonylag nagy kiadóhoz, kapott lóvét stúdióra, és még lettek zenésztársai is. Ez lett a Tallahassee c. lemez, ezen volt a szám, ami felkeltette az érdeklődésemet, és ez azóta is a kedvenc lemezem a Mountain Goatstól. Egy válásról szóló gyönyörű konceptalbum remekül idézhető szövegekkel, ami amúgy is Darnielle erőssége. Még egy kisebb sláger is lett róla, a No Children. Fun fact 2: egy-két éve ilyen trending dal lett a Tik-Tokon, még ilyen koreográfiát is csináltak hozzá a fiatalok! Na, és ezután a lemez után így nagyon megindult a szekér, Darnielle ilyen intézmény lett, kiadott három iszonyat jó lemezt három év alatt, de nem lassított, csak jött a többi lemez, én meg feladtam, nem bírtam a tempót. Mindig meghallgattam azért az aktuális lemezt egy ideig, és nem is tűntek rossznak, de mindig az volt bennem, hogy hé, még az előzőt sem dolgoztam fel, időt kérek! De nem volt idő, én meg elengedtem, és az utolsó egy-két lemezt már meg sem hallgattam.

Így jutunk el 2023 őszéhez, amikor egyik délelőtt a gyűlöletes levélszedéshez választottam volna valami zenét, és a Spotify feldobta ezt a lemezt, mint újdonság. Miért ne? Rossz biztos nem lesz, mert rossz Mountain Goats lemezt még nem hallottam. Meg olvastam, hogy gitározik meg vokálozik rajta Alicia Bognanno, akiről (SPOILER!!) még lesz szó a listában! És hát nem az, hogy nem volt rossz, hanem, hogy tök jó volt!! Bár a kezdetek óta sokat finomodott, gazdagodott a zenekar hangzása, de amennyi vonós meg fúvós ezen a lemezen van, engem is totál meglepett. Persze rengeteg vonós és fúvós sok zenében van van, szóval ez még nem lett volna le a lábamról, de itt tök ízlésesen elhelyezve a tök jó dalokban, amik pont addig tartanak, ameddig kell, szóval lehetőleg ne egy November Raint képzeljen el senki, hanem mint pl. a nyitószám. Azt hiszem, életem legjobb levélszedése volt, bár nem volt túl magasan a léc, de na. Szerintem már így elsőre tudtam dúdolgatni a dalokat, és tök jó kedvem lett a lemeztől, pedig a szövegek sokszor a szokásos nyomasztó témákról szólnak. Eleve a lemez címében szereplő Jenny egy ilyen visszatérő karakter a lemezeken, egy lecsúszott drogfüggő csaj Nyugat-Texasból. Most is tök sok kevésbé vidám dolgot csinál, még embert is öl. A legjobb, vagyis inkább a legváratlanabb pillanat az volt, amikor az utolsó számban megszólal a szoprán-szaxofon (legalábbis azt hiszem, hogy ez a szoprán-szaxofon), mintha valami régebbi Sting szám lenne, ami egyáltalán nem rossz dolog szvsz imho. Azóta sokszor meghallgattam ezt az albumot, és talán lehetne előrébb is a listán, de igazából nem tudom kit előzhetne be. Ez is jelzi, hogy innen már nem kispályás lemezek lesznek, hanem csupa igazi nagyágyú!!!

Kedvenc számok: Clean Slate, Only One Way, Murder at the 18th St. Garage, Great Pirates

[nitta86]

Meg Mason: Bánat és öröm

Szerettem ezt a könyvet, de közben néha idegesített is. A főszereplőnk Martha, kamaszkorától 40 éves koráig ismerjük meg az életét. Diszfunkcionális művészcsaládból származik, 17 éves kora óta depressziós és eléggé csak sodródik az életével, de mindezt középosztálybeli keretek között teszi. Igazából nem rossz könyv, nagyon realista és életszagú. Olyan, mint maga az élet a nyomasztó dolgok és a nehézségek mellett megjelennek az örömök is, meg a fontos emberi kapcsolatok. Nem csak Martha komplex szereplő saját lelki problémákkal, hanem minden családtagja is. Az anyja ugyanazzal a meg nem nevezett mentális betegséggel küzd, mint Martha és mellette alkoholista. Utóbbit jellemzően senki nem mondja ki, pedig elég egyértelmű. Az apja igazából nem csinál semmit csak meg nem értett művész. Mindenki Martha nagynénjének a pénzből él, aki meg maximalizmussal és sznobizmussal kompenzál a meg nem valósult álmai miatt, de különben segítőkész és jobb fej, mint az anya. A húg Ingrid és a férj Patrick is elég összetett szereplők.

Szóval nem rossz könyv, nagyon lelkizős, csomó kisebb katarzissal, de volt pár dolog, ami eléggé idegesített. Az egyik az, hogy chick litnek túl komoly, komolynak túl chick lit volt nekem. De lehet, hogy ez csak engem zavart, meg végül is fontos, hogy könnyedebb formában is lehessen komoly témákról olvasni, de könnyednek meg nem volt elég könnyed. A másik problémám, hogy amikor az anya Martha unszolására végre leszokik az alkoholról, akkor előlép bölcs öreggé meg megmentővé, aki jó tanácsokkal látja el Marthát. És ne már, egész addig, évtizedekig mindenki életét megkeserítette a viselkedésével, nehogy már ő legyen az akire hallgatni kell. És nem is ad jó tanácsokat, csak boomer közhelyeket. Akkor már Ingrid meglátásai jobbak. Oké, azt végül is elismerem, hogy van egy pont, amikor önzetlenül segíti Marthát, meg hogy teljesítmény hogy végül képes leszokni, de ettől még tönkretette a gyerekkorát és nem segített rajta kamaszkorában, mikor szintén válságban volt. (Ja és mint a végén kiderül Marthának volt igaza abban, hogy Patrick sejtette, hogy baj van, és azért se tett semmit, mert kit tud megmenteni, ha Martha jól lesz. Szóval még csak értelme se volt, hogy az anyja leszidta, de a regény erre nem reflektál semmilyen formában)

A harmadik problémám maga a meg nem nevezett mentális betegség. Ahogy néztem ezt sokan kritizálják rajtam kívül is. Értem, hogy a szerző nem akart semmi konkrétumot mondani, hogy általánosságban írjon az örökölhető mentális betegségek problémájáról. De nem hiszem el, hogy elég egy tabletta és elmúlnak a tünetek.

Egyébként meg mennyire lehet pocsék, ez alapján a brit egészségügy… És oké, elhiszem, hogy az, de ebben a könyvben mindenki relatíve gazdag. Martha és Patrick túl nagy házat bérel és mikor Marthának depressziós epizóda van, elmehet Párizsba környezetváltozásért. Azt megtudjuk a történetből, hogy jár magánpszichiáterhez. Senkinek se jutott eszébe egyrészt pszichoterápiába menni, másrészt több szakemberrel próbálkozni magánban?

Mondjuk valószeg az a megfejtés, hogy mindenki ugyanannyira tagadásban volt arról, hogy Martha nem csak élhetetlen, hanem valami szisztematikus problémája van, mint arról, hogy az anyja alkoholista, az apja nem csinál semmit, a nagynénjének meg nem tett jót, hogy nem a saját életét éli. És ilyen szempontból ez nagyon életszagú könyv, csak pont emiatt időnként rendkívül idegesítő.

Ott van még a gyerekvállalás kérdése is. Igazából érdekes volt ez a szál a regényben, de kicsit csalódás, hogy Martha mégse tudatosan gyermektelen. De fontos és provokatív téma, már az is nagy szó, hogy valaki hozzá mert nyúlni. A lényeg, hogy Martha nem mer gyereket vállalni, mert nincs jól mentálisan és közben azt hazudja, hogy nem is vágyik rá. Közben az összes többi szereplő tudja, hogy nagyon is vágyik rá, de nem beszélnek erről, mint ahogy más problémákról se. És végül mikor kiderül, hogy a gyógyszer mellett van annyira jól, hogy lehessen gyereke, akkor kiakad az anyjára aki korábban is tudta a diagnózist (jogos) és Patrickra aki tudhatta volna (csak részben jogos). Ezt az egészet értem és érdekes fordulat volt, annyi a problémám, hogy Martha még a gyógyszer mellett se funkcionál túl jól, amivel nem azt akarom mondani, hogy ne vállaljon gyereket, csak hogy nagyon át kell gondolniuk. Szerencsére a regény is nyitva hagyja végül a kérdést, hogy lesz e gyerekük, de a lezárás még így is indokolatlanul rózsaszínű nekem.

#szövegesposzt #mitolvastam

[dedibelyegei]

Ahogy az előző posztban már említettem ez a sorozat egy igazi több éven át tartó long run volt, a következő évben, 1987-ben a Kastélyok II. sorozat két részletben jelent meg, ez az egyik fele. Dizájn, tervező maradt mint látható, csak jöttek új színek, meg persze magasabb névértékek. Eléggé meglepődtem, hogy a 100-asok egész értékesek, még lepecsételve is mennek ilyen 700 forintért, egy postatiszta példány akár 2.000 forint is lehet nemzetközi eladásban! Darabszámokat nem találtam, de gondolom akkoriban jóval kevesebbet nyomtak ilyen nagyértékű bélyegekből, ritkán volt rájuk szükség. A 20-asból amúgy nekem rengeteg van, szerintem legalább tizenöt, szal ha valaki szeretne csak írjon :D No és akkor, úgy láttam szerencsére szerettétek, nézzük a friss kastélyokat!

Keszthely - Festetics kastély (10 Ft)

A birtokot Festetics Kristóf vásárolta meg Pethő Jánostól 1739-ben, aki Keszthely akkori legnagyobb földbirtokosa volt. Néhány évre rá, 1745-ben meg is kezdődött a kastély építése, azonban mérete és a folyamatos változtatások, koncepcióváltások miatt, végleges formáját csak az 1880-as években nyerte el (pl. az ikonikus torony is csak a legvégén épült fel), szóval elmondhatjuk, hogy ezzel a cirka 140 évvel, a leghosszabb építési idejű létező épület alighanem Magyarországon! Látszik is amúgy a sok variálás, a főhomlokzat meg úgy az egész épület a megszokottól eltérően egyáltalán nem szimmetrikus, cserébe hatalmas, az egyemeletes épületben összesen 101 szoba található! Szerencsére a II. világháború Keszthelyt kevéssé érintette, így a kastély, a könyvtár, és a bútorzat nagy része sértetlen maradt. A háború után azonban az értékes egyedi berendezési és dísztárgyak mégis elkezdtek szerteszét kallódni az országban, kisebb dolgok örökre felszívódtak, illetve bizonyos sérült bútorok a budapesti Iparművészeti Múzeumba kerültek restaurálásra, aztán hogyhogynem ottmaradtak. Emiatt, lényegében a 2010-es évek eleje, közepéig a XVIII.századi rokokó berendezés nagy része az Iparművészeti múzeumban, annak raktárában, esetleg az előző posztban már taglalt Nagytétényi Kastélymúzeumban leledzett. Ezek aztán '14-16 között fokozatosan visszavándoroltak, és a kastély, amúgy húsz teremre kiterjedő állandó kiállítását tették sokkal hitelesebbé, és részletesebbé. A Helikon Kastélymúzeum, folyamatosan keresi amúgy a további elveszett Festetics-eredetű műtárgyakat, alkotásokat és próbálja visszavásárolni. Itt található a Helikon Könyvtár is, melyet maga Festetics György alapított a XVII-XVIII.század fordulóján, és 80 ezres gyűjteményével, jelenleg is Európa legnagyobb épen maradt főúri könyvtára. 2015-től amúgy nagyon jelentős állami beruházással történtek fejlesztések, megújult a teljes kastélypark, az úgynevezett Amazon ház egy új kiállítással, korabeli főúri utazások témájában. További nagyszabású fejlesztések is tervben vannak, ezek forrása, különösen manapság persze kérdéses.

Martonvásár - Brunszvik kastély (20 Ft)

A terület ahol a kastély elhelyezkedik a török idők után először a Beniczky család birtokába került (a török idők alatt amúgy Martonvásár teljesen elnéptelenedett). A kastély első részét, akkor még csak egy kúriát még ők húzták fel 1783-85 között. A Brunszvik családhoz Mária Terézia adományozása által kerül, a grófi címmel együtt, id. Antalhoz. Halála után sorshúzással szétosztották birtakit, Martonvásár ifj. Antalhoz került, kinek fia Ferenc fejlesztette kastéllyá a meglévő kis barokk kúriát az 1820-as években, ráépítéssel és klasszicista átalakítással. Az 1870-es években újabb átépítés következett fia, Géza által, ekkor kapja meg az épület jelenlegi neogót stílusát, végül aztán 1893-ban eladja a birtokot, ami után több rövidebb tulajdonlás után 1897-ben Dreher Antalhoz kerül! Ő egészen a háború végéig, 1945-ig birtokolja, mialatt szintén több kisebb-nagyobb átalakítást végez rajta. '45-ben hadikórház lesz belőle, aztán gazdátlanná válik. 1953-ban a Magyar Tudományos Akadémia kapja meg, akik a '70-es években történt helyrehozatali munkák óta, a Mezőgazdasági Kutatóintézetük székhelyeként használják - a kastélyhoz amúgy 70 hektáros angolpark is tartozik, saját patakkal, kis szigettel. Az épület egy másik része látogatható, Beethoven emlékmúzeum üzemel benne, mivel a világhírű zeneszerző a Brunszvik lányok - Teréz és Jozefin - zongoratanárja volt egy darabig, és háromszor is megfordult hosszabb ideig a birtokon, jó kapcsolatot ápolt a családdal, néhány levél tanulsága szerint különösen Jozefinnel...

Noszvaj - De la Motte kastély (30 Ft)

A kastélyt 1774-78 között építette a báró Szepessy család, copf stílusban. Sajnos viszonylag hamar meg kellett tőle válniuk, és gróf Almásy Antal özvegye Vécsey Anna lett a szerencsés vásárló. Az ő második férje volt egy francia ezredes De la Motte, Mária Terézia udvarából, innen kapta a kastély a nevét. Az Almásyak pezsgő társasági és művészeti életet tartottak fent a belül francia stílusban berendezett kastélyban, majd a kiegyezés után több különböző család birtokában is volt. '44-ben a kommunista hatalom elűzi a tulajdonosokat, és a kastély 12 évig magára marad, majd némi tatarozás után '57-ben üdülőt nyitnak benne. Ekkor restaurálják a 200 éves frekókat, parketta burkolatot, korszerűsítik a villanyt, világítást. '72-ben a Heves megyei tanács átveszi az épületet teljesen befejezi a restaurációt és megnyílik a mai napig is látogatható kastélymúzeum. Szintén jelentős és látogatható angolkerttel rendelkezik, ha nem is akkorával mint a Brunszvik kastély. 2016-ban az egyik szárnyban 6 szobás kastélyszállót nyitottak, most is foglalható.

Fertőd - Esterházy kastély (100 Ft)

A mai Fertőd elődje egy Süttör nevű falu volt, ami a török uralom után a Nádasdyakhoz került, majd tőlük kamarai kezelésbe került, mivel részei voltak a Habsurg-ellenes rendi mozgalmaknak. 1681-ben aztán Esterházy Pál vette meg az elkobzott javakat a császári adminisztrációtól. A kastélyt Esterházy (Fényes) Miklós elképzelései és tervei alapján, több építészmester közreműködésével kezdték építeni 1720-ban, előtte már állt a helyén egy kisebb U alakú vadászkastély egyébként. A teljes épületegyüttes megépülése több, mint húsz évbe telt, de a teljes elkészültsége minden elemnek, a parkot is beleértve 1766-ban történt csak meg. Az Esterházyak művészetpárti tevékenysége miatt a kastély Magyarország egyik fő kultúrális központja volt a XVIII. század utolsó harmadában, 'Magyar Versailles'-ként is emlegették, már csak a stílusa miatt. A kastély elkészültével egyébként körülötte új település is született, neve Esterháza lett, jelenleg Fertőd egyik városrésze, de így hívják a mai napig. 1946-tól az egyik szárnyban Kertészeti Középiskola és Szakkollégium működik. Jelenleg a kastélyok tekintetében Magyarország legnépszerűbb turistalátványossága, évi több százezere látogatóval, melyből 50-60 ezer külföldi. Része a Nemzeti Kastélyprogramnak melynek során jelentős EU-s támogatás segítségével nagyszabású teljeskörű felújításon esett át, kívül-belül a parkot is beleértve. A kiállítások mellett, a nyári szezonban minden héten komolyzenei koncertek, hangversenyek kerülnek megrendezésre, vendégművészekkel és nagyzenekarokkal. Érdekesség, hogy az állam a kastélyban a mai napig fenntart egy lakosztályt az Esterházy család még élő tagjainak, közvetlen leszármazottainak.

#bélyeg #stamp #magyarország #hungary #kastélyok II. #dudás lászló #hungarian castles #kastély megaposzt #1987 #10 forint #20 forint #30 forint #100 forint #keszthely #festetics kastély #martonvásár #brunszvik kastély #beethoven #noszvaj #de la motte kastély #fertőd #esterházy kastély

[g0om]

ha valaki vmikor szerencsétlennek érzi magát akkor írjon és elmesélem miket csinál a szerenscétlen fasz bátyám

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Erre a koncertre sem tudunk nagy szomorúságunkra elmenni holnap, szóval ha valaki early bird tumblr kedvezménnyel szeretne kettő darab jegyet venni mindenképp írjon, de ne anont!

#PASO #dürer kert #lubricators #koncert

[tartsdmegazaprot]

Szabó Magda: KINEK MÁR ÁLMA SINCS

Rólad, terólad. Míg erőm tart,

s a lopott pillanat szabadsága

szavakra bomlik, megnyitja torkomat.

Ó, hadd kiáltsam messzire,

mi vagy nekem e súlyos ég alatt!

Talán utólszor. Mert a nappal

kiszopja csontjaimat,

mert ébren várom, a hegyen

hogy gázol át a virradat.

Kinek már álma sincs, meddig tart élete?

E test meddig lesz még erős?

Itt lassan-lassan minden ismeretlen,

csak a halál, meg te vagy ismerős.

Hogy írjon verset, aki fél?

Hogy írjon verset, aki fáradt,

hogy írjon, aki nem remél,

ki úgy tölti az éjszakákat,

hogy mire új reggelre kél,

várja, valaki nekitámad?

Lásd, rólad írnék, s szüntelen

másról beszélek én,

világunk iszonyú vizében

gázol e költemény.

Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad

sorsunk keserű kortyait nyelem,

rémült testem meg tud pihenni

békítő testeden, s az éjjel

szörnyei közt lehelleted a védelem.

Mily sötét van mindenütt!

Csak az ablakunk fénylik.

Csak dadogok. Szeretlek,

annyira, hogy még kívánok élni.

Vezess! Támaszd meg homlokom

szelíd homlokodon, ha

mint a részeg, dülöngőzve járok,

s kiáltozom.

Átláthatatlan téli reggelek:

alig virrad, hogy munkába megyek;

csiszolja ifjú érdességemet a város.

Egyszer oly kerek leszek, oly síma,

mint a többi odalenn.

Őrizd lelkem épségét, szerelem!

#szabó magda #kinek már álma sincs

[jozanorultseg]

Ozora jegyet a népnek egy főnek!

Van egy darab ozora fesztivál belépőm, ha valaki megszabadítana tőle pénzért cserébe, írjon privátban!

194 euróért lett véve, én in this economy 165 eurot kérnék érte.

A reblogokét puszilok mindenkit!

#közszolg

[kinlodok]

Nem akarok senkivel sem beszélgetni, találkozni (bár barátaim nincsenek, egy darab se), mindenki hagyjon békén a gecibe, mindenki csak bántani tud, senki nem képes szeretni engem. Mindezek ellenére betegsen szükségem van a törődésre, és hogy valaki, bárki írjon nekem.

#magány #nagyon fáj #nincs senkim

[csacskamacskamocska]

Hát így

Tele félelemmel és sírással a fenyegetés miatt, hogy elvész a kapocs Logannel is, de mit tehetnék, a változások ilyenek, mindennek ára van. Tényleg mindennek. Ha elvész, elvész, akkor vesszen! Pusztuljon minden, minden volt és lesz is, máshogy, másokkal, aztán érdektelen, lényegtelen emlékké szelidül a legnagyobb dolog is. Alig marad meg valami. Egyszer régen azt mondta, nem fogsz emlékezni rám, el fogod felejteni, hogy segítettem neked. Azóta ezerszer írtam le, hogy ő volt az első, hatalmas lökést adott az írásban, és még ezernél is többször írtam le, hogy mennyire fontos nekem. De senkit sem szabad fenyegetni. A halálról beszélgettünk. Azt hiszem, akik hozzám hasonlóan azt mondják, hogy nem akarnak semmit a haláluk után, nem akarnak sírhelyet (gondnak-bajnak) nem akarnak rendelkezni a dolgaikról, csak rendbe tenni mindent és úgy itthagyni, azok hozzám hasonlóan, nem bíznak benne, hogy valójában bárkinek hiányoznának 5-10 év múlva. Én ezért őrizgetem emberek emlékét. Hogy megcáfoljam ezt a félelmemet. Hogy megcáfoljam Logant. De igen, mindig emlékezni fogok az első szerkesztésre, hát hogy a picsába tudnám elfelejteni azt a mondatot: ez az írás nem sf, de baszki, te jól írsz, belőled még lesz valaki! Lehet, hogy apámnak kellett volna ezt mondani vagy anyámnak, és akkor nem Loganhez ragaszkodnék ennyire, bár jó lenne ha a szerelmemet nem silányítanánk egy kiskacsa szintjére, aki az első élőlényt követi, akit meglát amikor kibújik a tojásból. Nehezen bírkózom meg a veszteség fájdalmával, de még annál is nehezebben a kudarccal. A pszichológus szerint azért akarom, próbálom barátsággá szelidíteni a kapcsolatot, mert így nem kell átéreznem a visszautasításból adódó kudarcot, halogathatom és hosszú szenvedésre ítélem magam. Biztos mániákus vagyok, igen, de ami nem múlik el belőlem pár év alatt, az nem múlik el attól, hogy a másik nem része az életemnek. Apámat is szeretem, pedig 23 éve meghalt. Egy barátnőm mondta, hogy az ember akkor a legmagányosabb, ha nincs akit ő szeretne, nem akkor, ha őt nem szeretik.

Azt hiszem én így menekülök a magány elől. Dolgokra, emberekre rázúdítom a ragaszkodásomat, gondoskodásomat, a figyelmemet, minden érzésemet. És nem akarom meglátni, hogy nincs szükségük erre. Nincs szükségük rám valójában. Aztán, menekülök tovább, újabb építkezés, újabb valamire zúdítom rá magam, keresem a helyem, azt ahol úgy érzem, hogy megbecsülnek. A pszichológus milliószor elmondta már, maga értékes, maga okos, maga különleges, sajnálhatja aki elveszíti, nem kell kaparnia azért, hoyg szeressék, legyen önmaga, csinálja amit szeretne, amihez ért, írjon! Uh. Olyan harminc évvel ezelőtt kellett volna, hogy anyám ezzel a szöveggel utamra indítson. csakhát, neki is megvolt a maga rettegése.

#változás #10-15

[aestheticbadboy]

2022.10.12(Éjszaka 2:22)

Az életben most veszitettem a legtöbbet!És a fontosat...

Család... Barátok... Barátnő...:/

Legnehezebb idő amikor saját magamba küzdök az érzésekkel és senki nem tudja hogy mennyire magam alatt lehetek másképp el is szarják.

Nem tudom őszintén mit kellene érezni de a sok fájdalom és idegesség teljesen kinyirta az érzéseim így jártam a legjobban hogyha magam nézem mert nélkülük több leszek és bizalmas emberekre fogok építkezni.

Az én jelenlegi gondolataim:Legyen az élet akármilyen nehéz mindig új tapasztalataid lesznek amik mar a jövőben kevesebb gondot eredményez.

Amikor az élet elvesz tőled mindent akkor megtudod hogy milyen szar egyedül magadban elgondolkodni hogy mit kell tegyél. Ilyenkor nagy káosz van benned harag,fájdalom, bánat, szomorúság, letörtség . De mindig bízok a legjobban és pozitívan gondolkodom de egyszerűen nem érzek teljesen megbízható embert és rengeteg dolog kavarog bennem. Rengetek dolog történik az életemben 17 évesen 4-honappal a születésnapom előtt. Lezárul egy szar gyerekkor.

Nem tudom éppen mi történik az életemben az elmúlt 4-nap nagyon durva nyomot hagyott az eletemben és igy zárni a gyerekkorom ennyi mindennel...

Mindennap kint lenni sok baráttal ismerőssel volt "baratokkal" találkozni és nem tudják hogy mit is érzek legbelül én közben teljesen széttörve ott ülök velük kívülről szerintem nem látni jol takarom hogy bajom van. De rettenetesen jól esne hogyha valaki észre venné mar hogy nem vagyok rendben és meghallgatna és talán lehetne egy jó baráti akar kapcsolati személy az életemben.

Muszáj volt leírnom ezt a pontot az életemben mert nekem jelenleg nagy káosz van a fejemben. Szóval remélem minél hamarább változik ez.4-nap alatt az életemben rengeteg fájdalom ért egyszerre minden napra jutott valami.

Valaki valami biztató dolgot írjon mert jelenleg szar a kilatasom mert ezek az elmúlt napok egyszerűen hihetetlenek...:(

Senki se érzi át de mindenkiért aki fontos volt megtettem mindent és mindenkinek a legjobbat akartam:( a szarban is ott voltam. És a végén minden ellenem fordult. Nem tudja senki hogy mekkora szívem van!egy lány megkapta teljes mértékben és rengeteg dolgot elnéztem de konkrétan játék voltam neki 1ev 5-honapot. igazságtalannak érzem az életet megvannak a bűneim a hibáim de nem ezt érdemlem:( szenvedek mindennap a gondolatoktol nemtudom feldolgozni hogy ez hogy történhet meg.

Igazságtalan hogy én kapom ezt a fájdalmat, amikor kellene valaki akire ténylegesen szamitanom kellene nem marad SENKI. Mar csak egymagam maradtam SENKI más. De kérdezem én?

Miért a jószívű emberek szenvednek akik a jót akarják akik kedvesek mindent megtesznek a másikért több éven keresztül mindig ott vannak neked számíthatsz rá boldoggá tesz segít fejlődni és azt akarja hogy a közös jövő jó legyen...:(

Meg kellene becsülni az ilyen személyeket nem hiszem hogy sok embernek van ekkora szíve.

Mellesleg akármilyen szarul is voltam eddig bármikor én mindig ott voltam másnak amikor megvolt a saját bajom is.:(

Valaki értékelje könyörgöm azt aki vagyok és segítse biztatja lelkesitse végre mert nem ezeket kellene kapnom:(

Remélem minél hamarabb rendeződik minden és sok új igaz személy lesz az életemben!:D

Szép napot kívánok neked hogyha elolvastad a helyzetem egy jó tanácsot adnék! Amikor szomorú vagy bármikor is mindig bízz magadban és légyel határozott pozitív minden fejben dől el sok gondolkodás után megtalálod hogy mi lesz az ami a legjobb!Egy ilyen nehéz időszak közben az ember sokat tanul akarmennyire szar és balszerencsés minden! Lekellet írnom a helyzetem mert nagyon szomorú szar elbaszott mély pont. És egyszer vissza olvasva lehet megköszönöm az életnek hogy így előrébb is juthattam gondolkodásban fejben és és boldog ember leszek jó szemelyekkel!

!MINDIG POZITÍV ÉS ERŐS LÉGY!