Tumgik
#veled boldog vagyok
holdkiralylany · 1 year
Text
Az idei karácsony veled lesz teljes
55 notes · View notes
tulsokatbantottlelek · 7 months
Text
Láttalak álmomban.
Pont olyan szép voltál mint az utolsó csókkor.
Nem voltunk ott csak mi ketten, hanyatfekve a puha fűben.
Fogtad a kezem, néztük ahogy a bárányfelhők aranyszínt öltenek, majd átveszik a helyüket a csillagok.
Beszéltünk pont mint máskor. Mindenről és semmiről egyszerre. Múltról, jelenről és jövőről.
Hallottam dobogni a szíved, olyasmi volt aminél szebbet elképzelni nem tudok. Azt hiszem ha nem hallhatnám többé a világom nem forogna tovább.
Tudod, időnként tényleg azt szeretném, ha néhány órára nem lenne más csak mi ketten. Szeretnék elveszni a szemeidben, hogy aztán csókodban találjak magunkra.
8 notes · View notes
Text
Te vagy minden boldogságom forrása.
112 notes · View notes
bernibooks · 1 year
Text
Tumblr media
11 notes · View notes
Text
Én nem látok semmit, ha téged nem látlak
Az emberek lassan szürkévé válnak
De az én szememben csak te maradsz színes
Hogyan éljem túl most nélküled az éjszakát
Ha reggelig várni rád túl félelmetes nekem?
Hogyan éljek túl most nélküled egy életet
Ha még egy percet is nélküled töltök, már elveszek?
🫶🏼⛓
10 notes · View notes
xszerelmes-lelekx · 5 months
Text
Megszereztél a szavaiddal, elveszítettél a tetteiddel
527 notes · View notes
mindigvankiut · 2 years
Text
Újabb nap vette kezdetét Nélküled, ahogy eddig mindennapom..
Megőrjít, hogy nem lehetek Veled és nem tudhatlak magam mellett..
Ma ismét előtörtek bennem az érzések persze szokásosan sírás lett a vége..
Nem tudom meddig bírom tovább ezt.. De úgy érzem, hogy ezen is túl leszek valahogy ahogy eddig is..
Ragaszkodom hozzád talán túlságosan is és ezért nehezek a napok Nélküled..
Vágyom rád, az ölelésedre az érintésedre a csókjaidra hallani akarom a nevetésed amit én okozok neked vágyom arra, hogy magam mellett tudhassalak végre..
Nehéz napok vannak mögöttem és ahogy elnézem előttem is...
22 notes · View notes
haruko-89 · 2 years
Text
Minden pillanat jó veled ❤️
7 notes · View notes
hoofsnclaws · 2 years
Text
Mi értelme van ennek a közjátéknak?
Nem fontosak a vágyaim, az érzelmeim, a gondolataim. Akkor mi fontos? Mert már nem értem. Igazából már azt se, amit eddig értettem.
Apróságnak tűnik, az is, de ha az apróságok nem fájhatnak, akkor mi fájhat? És nem is csak ez fáj, hanem ámblokk ennek a kiváltó oka.
Csak azt nem értem, hogy
ha az embernek, aki szerelmes belém nem fontos, hogy hogy érzem magam, akkor ki a fasznak lesz?
Mert nekem fixen nem. És ez fáj.
Egy percre komolyan elhittem, hogy rám írtál miután leléptem voice-ról, de nyilván csak stream értesítő.
De amúgy miért is írnál rám? Miért is? Igazából tudom, hogy észre se veszed, hogy megbántottál. Pedig ismersz, mint a rossz pénzt, tudhatnád, hogy sírni megyek.
Mi értelme, hogy ha az embernek van barátja? Mert így? Na így... Semmi.
Tumblr media
Első este, amikor meséltél érzéseidről nem gondoltam, hogy ez az összes.
Magányos vagyok, és fáj. Néha megbékélek és még akkor is hiányzol, amikor nem. Mindig várom, hogy itt legyél, pedig olyankor érzem magam a legmagányosabbnak.
Nem érdekel, hogy nem történik köztünk semmi az éjjel. Érdekel, de elnyomom, hogy egy romantikus emlékünk nincs és nem is lesz. A gondolataim felé érdeklődés sincs, sőt el vagyok csendesítve. Fáj, de igyekszem elfogadni, hogy még csak fel sem fog tűnni, hogy épp hogy érzem magam. Hiába mondom, hogy nekem fontos valami, akkor sem lesz figyelem szentelve neki. Csak akkor nem értem mi értelme ennek az egésznek?
Hallom, ahogy azt mondod szeretsz és hiszek is neked, de... Nem érzem úgy, hogy fontos lenne a boldogságom.
És ha neked nem, akkor kinek?
Tumblr media
Egyedül nem vagyok ehhez elég... Sajnálom.
3 notes · View notes
holdkiralylany · 2 years
Text
Látom már,
Én is akarom ugyanazt, ugyanúgy.
Rám nem kell várnod már,
Ez itt az a hely, ami kell.
9 notes · View notes
csacskamacskamocska · 1 month
Text
Válogattam
anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.
Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.
Tumblr media
36 notes · View notes
sajttajekoztato · 1 year
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
2009-ben a nyári UV időszak vége felé Bence haverom szólt, hogy mehetnék vele meg a gimis haverjaival Prágába. A tervezett túra időpontja pont egybe esett az UV héttel és a jogbölcselet utóvizsgámmal. Osztottam, szoroztam, arra jutottam, hogy a pokol bélai hermeneutikai pufferből való levizsgázás várhat egy fél évet.
Apám nem volt boldog, de adott pénzt, az ötnapos túra kb 40 ezerbe fájt, én meg szóltam Bencének, hogy ok, akkor így élünk.
Dolgok, amikről nem tudtam a túra előtt:
- hermelin,
- a nagyon szép naptárképek egy mucha nevű cseh művésztől vannak,
- kik a bence haverjai
Egy elég jó kirándulás volt, szerintem aranyos kis fiatal felnőtt makik voltunk, ahogy frizbiztünk a parkokban, söröztünk, megnéztük a mucha tárlatot,
de kulinárisan a legjobb az volt, hogy nagyon csóró voltam, tehát a legolcsóbb dolgot kértem ki az étlapról
a hermelint.
Imádkoztam, hogyha sült kisjószàg lesz, akkor legalább ne egyben legyen, de első alkalommal kiderült, hogy ez egy töltött marinált sajt és nagyon finom, a fiúk lelkesen belekóstoltak és utána kb csak ezt ettük.
Odahaza sehol sem ettem ilyen jóféle hermelint, nem tudom miért nem megy ez a műfaj, hogy félbevágják a sajtot meg megtöltsék fűszerrel meg hagymával, egy két helyen van hermelin, de meg se közelíti az ittenit.
Most itt vagyok Prágában és nagyon örülök, hogy anno képes voltam priorizálni Prága és a jogbölcselet között.
142 notes · View notes
bernibooks · 2 years
Text
Tumblr media
11 notes · View notes
pkbg · 5 months
Text
Egy korszak lezárult. Az a korszaka az életemnek, amit Veled töltöttem. Amikor Te voltál nekem a legfontosabb. Te voltál nekem minden. És tudom, hogy ez nem volt kölcsönös. Most viszont már egy senki vagyok számodra. És én elengedlek. Menj, légy boldog, remélem, én is megtanulok boldog lenni nélküled.
28 notes · View notes
pszichiatriaiintezet · 4 months
Text
Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.
Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..
A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.
Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.
Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.
Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.
De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.
A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.
Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.
Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.
Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.
De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.
Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.
“ Az életed”
22 notes · View notes
xszerelmes-lelekx · 1 month
Text
Tudom, hogy megint csak sérülni fogok, de akkor is bele megyek
40 notes · View notes