#zavarodott
Text
Tobbet nem esek vissza..
Gondoltam, de neha megtennem
Minden pillanatban erre gondolok
De az isten csodat teremtett belolem
Megmutatom mindenkinek, nem az az eros aki mosolyog
Hanem az, aki kimutatja ha faj..
7 notes
·
View notes
Text
És végül ott állunk majd. Ketten. Csak én és jómagam.
3 notes
·
View notes
Text
youtube
HA csak egy videót nézel meg ma! Milyen is az, ha BEMEGY egy értelmes ember (Prőhle Gergely) egy rakás hülye közé. A Takács Áron nevű partizán meg se szólal, Ambrózy Jábobpéter Áron zavarodott fejmozága Grácért kiált. Igen kontrasztos kis előadás, hogy ezek mennyire gerinctelen kis csúszómászók. Ugye, @szupertibi
11 notes
·
View notes
Text
Megint
Megszólal a telefon. Messenger. Értesítés.
Üzenet jött. Tőled. Visszaírok, majd elgondolkodom: hogy érzem magam valójában? Egyszerre vagyok zavarodott, boldog és gyötört.
Ketyeg az óra, múlik az idő. Leszállok a buszról, ott állsz a megállón és vársz. Felmegyünk hozzád. Ölelések, csókok, érzelmek és érzelem mentességek. Vége. Fekszünk az ágyon, fáradtan, szapora lélegzetvételek és légkalapácsként dobogó szívek dübörgése közepette. Ölelések, csókok, megint.
A cigaretta íze a szádban. A bor íze a számban.
Világos színű szemedbe nézve mintha egy másik univerzumba látnék. Egy olyanba, ahol a csillagok még napközben is ragyognak, ahol a Nap és a Hold szerelmesek.
Olyan volt ez, mint egy álom, de a combomon éktelenkedő galaxishoz hasonló harapás nyom másról árulkodott. Teltek a napok. A galaxis halványulni kezdett, míg végül teljesen eltűnt. Vajon eddig álmodtam volna? Most végre felébredek. Semmi sem maradt már belőled rajtam.
Megszólal a telefon. Messenger. Értesítés. Üzenet jött. Tőled. Megint.
102 notes
·
View notes
Text
habar ilyen merest nagyon ritkan mutat az alvasfigyelo app, cserebe szerintem az ev legwtf?!abb almat sikerult osszehoznom, egyetlen logikai botlas nelkul, az almomban felmerulo ketsegek is azonnal bizonyito ereju valaszt kaptak.
szoval hogy kiderult, hogy anyam elottem es batyam utan szult meg egy fiut, aki elve szuletett, de par oran belul meghalt. neve is volt. ez ugy derult ki, hogy talaltam egy korrekt masolatnak kinezo koponyat anyammal, es en lelkesen es erdeklodve kezdtem vizsgalni, de o megijedt, magyarazat nelkul. kicsi koponya volt, de biztos voltam benne, hogy felnotte, hiszen a marado fogak voltak mar benne az allkapcsaban. a koponya mellett viszont volt egy boritek, ami fel is volt bontva, ugyhogy beleneztem, anyam zavarodott pillantasai ellenere. es akkor ebben volt egy cetli, orvosi papir, amin vilagosan rajta volt anyam neve, datum, a rovid korleiras, es ferike neve. anyam enyhe szegyennel osszezuhant es sirt, bennem csak a kerdojelek cikaztak, hogy ezt hogyan, es miert nem beszelt errol az egvilagon senki negyven even at nekem?! kaptam valami zavaros magyarazatot, hogy hat igen, hogy ez akkor olyan trauma volt mindenkinek, hogy apam nem is volt biztos benne, hogy akar tobb gyereket, o ott reccsent meg valojaban, es aztan hogy-hogynem nemsokkal ra megiscsak lettem en, es orom volt persze, de az uromben, es a fajdalmas hianyt es gyaszt az en jottom nem tudta teljesen kitolteni. ezt a felismerest aztan sokaig kellett nekem magamban forgatnom, a sok miertemre valaszt keresnem, mert apam nem beszelt, anyamat meg nem akartam megjobban felzaklatni azzal, hogy az elnyomott traumakat ujbol eletre keltem. szoval egyedul maradtam ezzel a dologgal. eloszor nagyanyamnal neztem korul, az elso szobaban talaltam is jegyzeteket apamtol, nehezen olvashato, de uzenet-fele volt arrol, hogy o ki akar ebbol szallni. aztan fotokat anyamrol, amin batyam kezet fogja, de nem velem terhes (obv., hiszen batyam kisebb a kepen, mint amikor akkora volt, mielott en szulettem). minden magyarazatot kapott: hogy rolam miert nincs csecsemokori kep majdnem ket eves koromig - a gyasz, es a feldolgozatlan elmenyek nem engedtek, hogy oruljenek es unnepeljenek, az erkezesem plusz feladat volt az amugyis terhelt, es egyensulyabol kibillent kapcsolatuknak. az is erthetove valt, hogy miert a tavolsag szuleim reszerol iranyomba, hiszen az en letezesem a korabban elvesztett gyerek hianyara emlekeztette oket minden pillanatban. az enyhe feloldast vegul hugom nem sokkal kesobbi, nem tervezett meglepetes-erkezese adta, ot mar tulajdonkeppen az elet ajandekanak es karpotlasnak tekintettek. igy maradtam en egyedul, ott kozepen, mint a veszteseg es hiany megtestesitoje es zavarodott zaszlohordozoja. anyam vegul megbanta, hogy nem mondtak el, ot emiatt is gyotorte a lelkiismerete, de apammal nem sikerult ezt megbeszelnem. az egesz csalad negyven even at hallgatott, oreganyamtol kezdve nagynenemen at a szuleimig, es senki meg csak nem is emlitette, nyomat sem hagyta annak, hogy mi tortent, hogy nekem nem kell tudnom rola.
hat bazdmeg.
4 notes
·
View notes
Text
Rezignáltan bámulok magam elé, és ezt most úgy érzem örökké tudnám csinálni. Eddig teljesítettem az egyetemen, megnyertem a kutatási ösztöndíjat, ott is vagyok, és a nagynénémnél is. Kell sajnos interjúztatnom a diploma munkámhoz, és hiába van annyi fája, hogy a falu teljes lakosságát is bármikor elégethetné százszor máglyán, a konyhában kell aludnom egy kis régi ágyon, nem fűt nekem szobát. Azért nem vagyok annyira pici, sőt, a majd 180cm-el hajnalban fájdalommal kelek. Minden héten eddig 1200km-ert vezettem 2 napra lebontva, és az elő diploma bemutatóm is megvolt. Nagyon kikészültem, mindenre is kiabálni, és vagy sírni lett volna kedvem. Elmentem előző nap nagyanyámhoz, hogy közelebb legyek, és ne kelljen olyan korán kelnem, és erre nem kipattan a szemem reggel 6-kor az elborzasztó felismeréssel, hogy Romániában 1 órával több van, annyira szeleburdi vagyok, hogy az időben odaérekből, csak ne késsek túl sokat lett. Rájöttem, hogy ha nagyon akarok, tudok menni 170-el is, és az a majd két órából lehet alig több, mint 1-is, ha nem muszáj, nem ismételném meg ezt a mutatványt. A bmv-s hapsik ijesztőek, még úgyis levillogtak, mintha 80-al araszoltam volna, és azoknak a kocsiknak a lökhárítója is olyan, mintha meg akarnának enni. A tanároknak tetszett, átment a tervezetem, meg az eddigi munkám. Reménykedtem, hogy majd visszatér az erőm, de hiába, 2 napja hímzek, és kb ennyiben kimerül a produktivitásom. A hapsim is nagyon idegesített, és ott visszhangoztak nagynéném szavai, hogy ő ugyan nem fogadna be, és úgyis kidobnak, mehetek vissza anyámhoz. Még mindig nem beszélek vele. Igazából nem tudom mi bajom van, gondolom csak lemerültem, ennyi, adnom kell magamnak egy kis időt, zavar, hogy nem tudnám magamnak boldognak mondani, szépen élek. Azt hiszem. Az élet csodaszép. Itt a tél. Nem kéne a nagynénémmel sem lennem, előhívja a régi önmagam, aki nagyon bizonytalan és nyugtalan, már elszoktam attól, hogy heti dózisban kapjam a nem érek semmit szövegeket. A volt főnököm felesége ajándékozott nekem egy klasszikus mintákkal teli könyvet(hímzés), a néném felhívta a múzeumot, hogy neki is adjanak, sült le a pofám. Nekem ez jutott családnak. Tudat alatt talán ez aggaszt, Én már nem tudnék visszamenni, már itt maradok, és jelenleg zavarodott vagyok.
9 notes
·
View notes
Text
Tudom, hogy naív vagyok.
De mégis mióta rossz naívnak lenni?
Ki mondta azt...
Ki ültette az emberek zavarodott elmélyébe azt a tényt, hogy naívnak lenni rossz?
Naívnak lenni csodálatos.
Legyetek naívak, hogy a jó pillanatokat és a jó dolgokat ne olyan gondolatokkal éljétek át,
mint, hogy később úgyis megbánom, biztosan csak játszik velem, ha ezt nem teszem meg érte, akkor elhagy...
Úgyse tart sokáig....
Már az első percben tudtam, hogy ennek nincs jövője...
LÉGY NAÍV! Ha már az elmédet elnémítani nem tudod..
#naív#saját gondolat#gondolatok#barátság#szerelem#fájdalom#bánat#pozitivitás#őrület#legrovidebborokke
9 notes
·
View notes
Text
December
Hallgatni a szívverését,
Lassú.
De a pulzusa lüktet és gyorsul.
Átvenni teste remegését és vele reszketni,
Néha olyan érzés mintha a kezek amik a melleiden a köröket futják igazából a tieid lennének.
Egyszerűbb így gondolni.
Lassan alámerülni és a tudatállapotod átkapcsolni.
Csak sodródni.
Tudod ,hogy meg kell tenned hát a kezeid megkegyelmeznek ,a testedben elraktározott kalóriákhoz nyúlnak.
Boldog emlékeket esznek ,hogy ezt túlélhesd.
Egy prostituáltnak gondolnia kell a jövőre.
Olyan ,mint amikor fáradtan es éhesen még elmosogatod az edényeket az étteremben.
Már egyedül vagy.
Forró víz ,csípős tisztítószer
és szemcsés kávé zacc a bőrödön.
Alig állsz a lábadon, alig viseled el magad fölött.
Csak egy hínáros mocskos áramlat ami végigfolyik rajtad.
Vagy te folysz végig rajta?
Elnyom és nem ellenkezel.
Egyszerűbb mosolyogni és csak a bizsergésre gondolni.
Mint a kellemes, világos lager.
Alámerülsz.
Éhes vagy ,hát harapsz és mozog a szád.
Nyelsz.
A nyelveddel nem érzed a falat ízét.
A jóllakottságot várod.
Túl hosszú nap volt.
Kimertültél és az emberek kiittak.
Nem könyökölsz fel ,igazából még a szemed sincs erőd most kinyitni.
Elképzeled ,hogy csak álmodod.
Csak hagyod, hogy a befeszült izmaid egy forró kéz ellazítsa és a combod szétnyissa.
A sikamlós dolgok is sokfélék lehetnek,
Szirupos ,nyákos, nyálas, olajos, csúszós...
Ez egyik se,
csak nedves, ragacsos és tapadós.
Mint nyári kánikulában a forró délutánok.
Amikor az emberek hűvös szobára és ropogós lepedőre vágynak.
Meztelen igazság.
Az úszás elött meg kell tanulni visszatartani a levegőt ,ha elsüllyednél.
A fulladás nem opció.
Megtanultam úszni.
A bőrkeményedéses ujjak amik előbb még finoman es puhán simogattak ,most a torkodnak feszülnek.
Az álkapcsod alá simul és ütemesen elnyomja a gégéd.
Ilyenkor nem úszni kell ,hanem nem megfulladni.
A nyitott ablakon egy zavarodott holló repül be véresen.
Eltörhetett a szárnya ,nem sikít.
Nem sír, nem sikít.
Megcsókol egy anyajegyet. Egy régen elnyomott cigicsikk.
A emberek szeretik a sebeket. Erre gerjednek.
Tiszta bőrön a szeplőkre.
Friss lepedőn a vérre.
Katolikus kislányokra felszakadt szájjal.
De ne legyen túl sok ,az már mocskos.
Étcsokoládé.
Amikor a torkod elszorul és sírni akarsz az a legjobb.
Éhes vagy és korog a gyomrod.
Előny a világos bőr ,némi szeplő vékony ,törékeny csontozat.
Kilátszó borda ,puha ,vékony bőr, lapos has ,kicsi, gömbölyű, izmos mell.
Ideálok fenntartások nélkül.
A kulcscsontodat szívja, beléd harap ,
eszik belőled.
Ő csak a létezésedre vágyik. A nem ellenkezésre.
Az irányításra. Nem kell csinálnod semmit.
Maximum egy párszor megsimítod a hátát.
Neki nem kell mozgatnod a csípőd.
Ha befeszítenéd a feneked csak még jobban fájna.
Fáj ,de a fájdalomtól kevésbé érzed helytelennek,
nem kellemes, nem élvezed.
Nem akarod hogy élvezd és ő sem.
Forró.
Olyan mint a gyömbértea egy kibaszott hideg éjjelen. Gőzölgő ,maró ,forró tea.
Méregtelenít, megöli a benned szaporodó vírust.
Erre vágysz most, egy maró vírusölőre.
Vodka?
Beléd helyezkedik és csak ,hogy legyen mit csinálnia a kezével lefogja a csuklód.
Mint egy kifeszített állat.
Forraltbor. Elég alkohol a felejtéshez és ahhoz ,hogy átmosson.
Fűszeres, kesernyés, forró.
Illatos szerecsendió, fahéj és szegfűszeg.
Alma és narancs az édeskés friss érzésért ,
egy kicsi nyár a rideg napokra.
A kardamom és a pirított cukor a titok.
Bors vagy chili.
Karácsony egy kurvának.
A nagyapád receptje.
Régen vadászni vitt, lőni tanított.
Nyulat nyúzni és megsütni.
Egy Gíber sosem lehet vad.
A sötétben jobban látszanak az égők.
Éjszaka örülsz a tompa ,sárgás közvilágításnak.
Télen a kevés melegnek.
Egy forró testnek.
Péntekig be kell fizetni a gázszámlát.
Itt legalább a koszos radiátorok melegítenek.
Nyitva hagyta az ablakot ,a csípős decemberi levegőtől kemény és lila lesz az ajkad.
Fázik a talpad.
Nem gazdag, de van pénze fűtésre, alkoholra és kurvákra.
Rád. Több ,mint ami neked van.
Abbahagyja, felnyög, rád nehezedik. Merev végtagok, megkeményedett izmok.
Mély levegő.
Alámerülni.
Nem megfulladni.....
Örülsz a puha ruháidnak, a már száraz bőrödnek.
Egyedüllétnek.
Otthon megfürödnél egy kád vodkában.
Vár a saját ágyad. Fáradt vagy és kimerült.
Az étteremből hoztál haza vacsorát.
Egynapos, félig kiszáradt pogácsa.
Ha átitatod vízzel és megsütöd frissnek hat.
Kívül ropogós ,belül puha és levegős.
Apró zsírcseppek, ha megnyomod.
Minden menthető.
A mai nap még menthető.
Lemostad a vért.
Most olcsó szappan illatod van.
Fáj a hasad.
A kikopott ágynemű és a kis, üres lakás megnyugtat.
Ez csak a tiéd. Ezért dolgozol.
Ezertől számolsz vissza ,hogy elaludj...
999, 998, 997, 996, 995, 994, 993, 992...
983, 982, 981.....
960, 959..
...............
6 notes
·
View notes
Text
1 kérdés
Tényleg szerettél engem?
Vagy csak az alkohol égette a tested
Mert mindig éreztem a leheleteden,
Ahogy a sör és a pálinka keveredett..
De mondd te tényleg szerettél engem?
Vagy a magányos kislányok az eseted..
Túl fiatal és naiv voltam veled
A legfájdalmasabb, hogy így is szeretelek
-Rita 🥀zavarodott
7 notes
·
View notes
Text
Bűnjel(5)
A bőröm hangszigetelő szivacs,
elnyeli az üvöltésedet, nem hallom,
mikor a nevemen szólítasz, pedig
tudod, hogy a közös nyelven
én vagyok a gyász. Egész délelőtt
egy festékcsepp megdermedt
zuhanását figyeltem egy zár üregében,
azt találgattam, átfolyhat-e rajtam
az eső, elképzelhető-e, hogy felszívódjon
az ereimbe. Úgy járkáltál föl-alá
meztelenül a lakásban, kezedben
a lemerült mobillal, mint zavarodott
anyaoroszlán, fogai közt halott
kicsinyével, hogy végül minden
visszavont tekintet és minden megtett
lépés közénk ékelődjön. Könnyű
összetéveszteni két hasonló szerkezetű
csöndet, viszont a miénk már
a cselekvésképtelenek némasága.
Feleslegesen próbálom túlordítani
a húst: ennyi hallatszik át a testből
(Závada Péter)
14 notes
·
View notes
Text
BAON - Bánatában a csúcsforgalomba tévedt egy zavarodott strucc (videó)
0 notes
Text
De nehez, az elet sokszor bant, bant, mert jezus a legnagyobb csatakat a legerosebbekre rakja, rakja, mig a sziv megnem szakad a fajdalom alatt, nehez, amikor egy csaladnak nevezett barmi szetesik, szetesik oly menthetetlen, neha okokat sem lehet erteni, miert.. de jezus a legnagyobb harcat csak eros lelkeknek adja.
12 notes
·
View notes
Text
✧ Chapter two: Hongjoong
A nap melege kellemetlenül csapta meg Hongjoong-ot ahogy kiért a cohors-ok árnyékos rengetegéből. A délutáni napfény túl erőszakosan ragyogott, bosszantó volt az égitest tökéletesnek mutatkozó, kérkedő jelenléte. Azt kívánta bárcsak szakadna az eső. De hiába is eredt volna el, a tábor felett láthatatlan, félistenek számára érzékelhetetlen búra húzódott, mely, ahogy a római és görög mitológiából ismerős szörnyektől, úgy az időjárás viszontagságaitól is megvédte őket. A halál fia csalódott lélegzetet vett, gondolatban megtöltve tüdejét párás, esőillatú levegővel s lassan tovább sétált.
A távolabb kirajzolódó, pavilon alatt szabályosan húzódó, terített asztaloknál már többen helyetfoglaltak. Úgy tűnt mintha az ötödik légió asztalán kívűl mindenki izgatott volna, rajtuk azonban csupán csendes feszültség látszott. Mingi tányérja mellett tízenöt, szalvétából készült, különféle origami madár, dínó és hajó sorakozott, Wooyoung és San egymás mellett, az asztal legvégén ülve egykedvűen beszélgettek, Yeosang a körömágyát piszkálta, Yunho az italát irányította ide-oda a poharában, Jongho pedig a méretes marhasztékét lapátolta a szájába maga elé meredve.
-Merre jártál? - mosolygott rá Mingi, ahogy Hongjoong egy halk köszönés után leült hozzájuk.
-Elmesélek mindent az ebéd után. - intette le az idősebb, mire a másik összeráncolta szemöldökét.
-De ma lidércfény-fogócska van. - tájékoztatta egy kissé zavarodott mosollyal, de Hongjoong-nak nem maradt ideje rosszul érezni magát a baki miatt, a másik tekintete ugyanis élesen feje fölé szegeződött, őt pedig kirázta a hideg.
Szüksége volt egy pillanatra, hogy felfogja miért.
-Ahogy a mocskos kezű barátod is mondja, ma játszunk egy kicsit. Olyan kis butus vagy, unom, hogy nem is kihívás titeket megverni. - suttogta a fejéhez hajolva, elvékonyított hangon, gúnyosan Dorian, megborzolva Hongjoong egyébként is rendezetlen haját. Plútó fiát szégyen áztatta agresszió öntötte el és felpattanva székéből készen állt megütni a fiút, ha az mégegy lépést tesz. A szeme sarkából látta, ahogy Mingi és a légió többi tagja is felemelkedik az asztaltól.
-Ne érj hozzám, baszdmeg! - köpte oda, mire a másik csak tettetett barátságossággal húzta grimaszra ütnivaló arcát.
-Ugyan ugyan, csak gondoltam feltüzellek kicsit a játékra. Unalmas mindig nyerni, bár gondolom nem érzed át. - Nevetett a preator.
-Talán egyenlő feltételekkel kellene játszanunk. - Sziszegte Hongjoong a fogai közt. Fájt, de nem volt mersze a tábort hangosan korrupcióval vádolni.
-Tessék? - kérdezett vissza Dorian, de Hongjoong ekkor már nem figyelt rá. Pontosan tudta, nem úszna meg bűntetőmunka nélkül egy első légiós ellen tett egyetlen rossz lépést sem. Nem akarta megadni neki ezt az örömöt. Hangos pillantással invitálta a csapattársait bosszúba, egy nyertes, innentől becsületről szóló háborúba… játékba. Becsületről szóló játékba, mielőtt holnap elindul meghalni.
•••
Nem indult minden reménytelenül. A lehető legjobb tervet dolgozták ki és bár fájt bevallania, a részben Dorian hatására fellángolt, vérszomjas motivációtól fűtve, mindd sokkal erősebbnek érezték magukat.
A startpisztoly eldördülése után a csapat védelmi része, feltűnésmentesen vette be az ez alkalommal is erdő közepe táján elhelyezett aprócska lidércfényét, Hongjoong és Mingi pedig a többi csapat felkutatására indultak.
A fák levelein átszűrődő játékos sugarak gyermekien pihentek meg a csendben. Úgy tűnt, lépéseik zaja zavarta meg csupán az erdőt, hisz a légió többi tagját jóval maguk mögött hagyták. Látszólag egyedül voltak.
-Ha a második légiót sikerül is kioltani, az egyesek bevehetetlenek. - morgott Hongjoong az orra alatt. - Hihetetlen, hogy ennyire pofátlanul képesek még mindig azt hazudni, hogy az elosztás véletlenszerű.
-Pontosan harminchatodjára sorsolta őket a legjobb helyre az az átkozott kocka. - húzta el a száját Mingi - A negyedik légiónak külön strigula fala van erre. Tőlük láttam.
-Bárcsak összefoghatnánk velük. Négy légió egy ellen, még ha az az Első is… ki tudnánk harcolni egy eg��szségesebb demokratikus rendszert. -álmodozott az idősebb.
-Szép is volna, ha nem féltené mindenki a saját kis kialakult pozícióját. A negyedik légió mit nyerne azzal, ha kiállna mellettünk? - morogta és mindketten pár másodpercig feszült némaságba burkolóztak.
-Szóval mi is az amit a vacsi után akartál megbeszélni? - puhatolózott a fiú elhajolva egy túl alacsonyra nőtt, kósza ág elől. Piszkosszőke haja sokkal világosabbnak látszott a későnyári napfény játékában.
-Öhm… - próbálta megtalálni a szavakat Hongjoong mire egy másik csapat majdnem tökéletesen irányzott nyila elsuhant az arca mellett, és a mögötte lévő fába szúródott.
Hongjoong szemei felizzottak ahogy az adrenalin szétáradt az ereiben. Ez volt az indok, amiért a vereségek ellenére újra és újra kiálltak társaik ellen. A keserű félelem és édes izgatottság elegye drogként késztette őket többre, újra és újra. Talán a génjeik miatt.
Pontosan tudta, Mingi ellenfeleik mögé igyekszik majd kerülni, így ő a nyílzáporral szemben futásnak eredt. Nem sérthették meg, hisz bányászott fémből készültek. Pluto fia egyszerűen eltérítette őket s elérve céljához lesúlytott fényes fekete, bőrrel borított kardjával a lányra. A fegyver a másik íjának csapódott.
Hongjoong megpróbálta kicsavarni a kezéből, de nem járt sikerrel. A fekete fém csillogó hangjával a köves talajra hullott. Utánakapott, de nem érte el. Az íjtest a torkához szorult, a nála alig alacsonyabb lány erősen tartotta. Szemei idegesen keresni kezdték fegyverét a levegőhiány okozta pánikban. Képtelen volt mozdulni.
Érezni kezdte a végtagjai bizsergését, ahogy lassan elhagyta az ereje. Vérének lüktetése egyre hangosabban visszhangzott mindenütt és nem lehetett biztos benne, a lány a szabályokat betartva elengedi-e őt, mielőtt magával ragadná a halál. De ekkor nem merengett ilyesmin, gondolatai foszladozva lebegtek az elméjét elöntő bánatsűrű szűrke ködben.
Majd hirtelen fellélegzett.
Fogalma sem volt, mennyi időre volt szüksége, hogy feltápászkodjon a talajról. Pár pillanat volt csupán, vagy nehéz percek, melyet Mingi egyedül harcolva töltött? A kardjáért nyúlt, miközben próbálta visszafogni kapkodott lélegzeteit.
Mingi minden erejével küzdött két ellenfelével. Fogalma sem volt, a férfialak mikor csatlakozott hozzájuk, de közelebb lépve Matthew személyét ismerte fel benne, a második légió egy kiváló harcosát.
-Darázsfészekbe nyúltunk. - sziszegte. Az istenek azonban mintha ezen a napon mellettük álltak volna. Hirtelen támadásával meglepte annyira a fiút, hogy néhány kardcsapással a földre taszítsa. Méretes sebet ejtett a lábán és domináns kezén, hogy harcképtelenné tegye, majd lélegzetet is alig véve Mingi-ék felé kapta tekinetét.
A fiú gyorsan mozgott s hangtalan, a másik harcmodorával teljesen összeférhetetlenül. Jól látszott, a lány karjain és ruháján kisebb, felületi vágások éktelenkedtek Mingi kiskései nyomán, melyek meggyengítették. Mire Hongjoong a közelükbe ért volna, a fiú teljesen lefegyverezte.
-A védelmetek? Hányan vannak? - kérdezte mogorván lihegve. Bal kezében tartott, birodalmi aranyból alkotott pengéje a lány torkának szegeződött, egy fához szorította vele. Nem a halála volt a cél, ez egy barátságos mérkőzés volt, és ezt mindeketten tudták. Azonban azt is, ha felel a kérdésére, talán néhány kínzóan fájó és nehezen gyógyuló sebbel kevesebbel távozhat.
-Élvezzétek ki, nyomorultak. - válaszolta vicsorogva, mire Mingi megrázva a fejét eltaszította őt.
-Csak oltsuk ki őket. - intézte Hongjoonghoz a rideg szavait, aki bólintott és mindketten sietősen a második légió lidércfényének irányába indultak.
Ahogy hallótávolságon kívűl értek a fiú elnevette magát. Nem hisztérikus nevetés volt, őszinte, ami barátját is mosolygásra késztette.
-Rohadtul kiejtettünk két második légióst! - ünnepelte pacsira emelve hatalmas tenyereit, amit a másik nevetve leütött. - Erre majd iszunk valamit ha a küldetésen leszünk. - tette hozzá halkítva a hangján, mire Hongjoong minden igyekezete ellenére elkomorodott.
-Vagy nem akarsz? - kérdezte olyan ártatlanul, hogy a fiú úgy érezte ott helyben belehal a bűntudatba.
-De, csak… erről akartam beszélni a kaja után. - felelte szinte suttogva. -Nem veled megyek a küldetésre. - jelentette ki olyan határozottan ahogy csak tudta. Nem nézett a legjobb barátjára, mégis tudta, hogy ő mélyen összeráncolt szemöldökkel, a szikrákat szóró, mégis valahogy tiszta gyermekies fekete szemeivel fürkészi őt. Nem tudott szembenézni vele.
-Tudom, hogy még csak gyerekek voltunk, de megesküdtünk, nem? -nevette el magát kínosan. Hongjoong tisztán hallotta a csalódottságot a hangjában.
-Mármint oké, nem én vagyok a legjobb harcos a vidéken, de vedd számításba, hogy…
-De nem erről van szó, csak Yeo…
-Együtt tényleg csapatban tudnánk dolgozni. Nem csak…
-Nem fogunk, mert Yeosang szerint valaki meghal! - kiabálta túl barátját, mire az hitetlenül megrázta a fejét.
-Yeosang nem jósol mióta a táborba érkezett. Azt sem tudjuk biztosra képes-e rá! -kiabálta- Nem tett veled kivételt.
-De tett, mert rohadtul megfenyegettem! - vallotta be vicsorogva. Mielőtt a másik reagálhatott volna, egy mögülük érkező, rájuk lesulytó harci balta megsebezte Hongjoong karját. Annyira belefeledkeztek a vitába, hogy semmit sem hallottak. A támadás szinte a semmiből érkezett. Mingi időben kitért előle, de az öt, pajzsokkal és nehéz fegyverekkel küzdő harcos köréjük gyűlt, teljesen csapdába ejtve őket.
Legalább sikeresen megtaláltuk a második légiót. - futott át Hongjoong agyán, de Mingi nem volt olyan mókás hangulatban hogy hangosan kimondja.
-Wooyoung-gal. - fogta rövidre a magyarázatot, majd az egyik harcos felé iramodott. Az kivédte a támadását, míg egyik társa finoman a buzogányát Hongjoong védelmet nem élvező oldalhasába állította és ő összerogyott a fájdalomtól.
•••
-Mingi is pillanatokon belül feladta utánad és San-ék sem tudták megvédeni a fényeteket.
-Nem érzem jobban magam, ha azt mondod az egész légió egy csőd. - húzta el a száját Hongjoong.
-Én nem gondolom így. Csak azt mondom, hogy nem egyedül veszítettél. - felelte Seonghwa a tőle megszokott kedves hanglejtéssel, miközben újabb öltést ejtett a fiú megtépázott testén - Legközelebb biztosan másképp lesz.
Hongjoong felszisszent. Nem volt elég ereje vitatkozni. Haragos gondolataiba merülve tűrte, hogy barátja ellássa a rajta ejtett sebeket. A vele járó, kínzó fájdalom régi barátként üdvözölte őt. Jelenléte egészen nyugtatóként hatott, de tudta, pár csepp ambrózia isteni gyorsasággal hozza majd helyre.
Az idősebb, fekete hajú fiú csak hallgatag figyelemmel tette amit kellett. Azt, amiben különleges volt, jobb mint bárki más a táborban. Hongjoong-ot néha igazán szomorúvá tette ez. Őszintén büszke volt rá, mégis minden gyengébb pillanatban szenvedett a torkába kúszó gondolattól, hogy bárcsak ő is jó lenne valamiben.
-Szerinted kikkel kellene mennem? - kérdezte végül az idősebb arcát fürkészve. Fekete szemei csillogtak a műtőlámpa erős fényében, olyan nyugalmat árasztott ahogy dolgozott, hogy Hongjoong egy pillanatra elfelejtette milyen bolond is tud lenni.
-Wooyoung, leszámítva a körülményeket is egy jó választás. Mozgékony és eddzett harcos ahogy én ismerem, ráadásul Nemesis fia. - mondta egy pillanatra a szemébe nézve.
-Igen, és olyan önfejű, hogy inkább eltaknyol a cipőfűzőjében, mint hogy más szóljon neki, kösse be. - forgatta a szemét Joong mire a Seonghwa felnevetett.
-Akkor nem leszel egyedül ezzel.
-Óh, fogd be! - Méltatlankodott, mire a másik visszafojtott mosollyal az arcán folytatta.
-Mondhatnék bármit, már úgyis tudod kiket akarsz hívni, nem?
A fiú kelletlenül bólintott.
-Jongho-t és Yunho-t.
Seonghwa arcán pillanatnyi meglepődés látszott, de csupán bólintott és egy hümmögéssel nyugtázta a hallott információt.
-Rossz ötlet?
-Nem, csupán meglepő, hogy nem Mingi-vel mentek. Nagyon pörgött a napokban ezen.
-A jóslat miatt nem tehetem meg. És egyébként is, Yunho Neptunusz fia, és ha tényleg a “Tenger oldozza keresztünk”, mindenképpen helye van a küldetésen. - magyarázta - Jongho pedig nagyon erős és ellenére annak, hogy fiatalabb nálunk, pokoli jó szerkezeteket hoz létre. Megérdemelné, hogy ne a szutyok ötödik légióban szolgáljon.
Seonghwa összeráncolta a szemöldökét.
-Talán meg kellene adnod az esélyt Mingi-nek, hogy saját belátása szerint döntsön. Tudja mivel jár mindez és én úgy gondolom képes felelős döntést hozni.
-Tudom. De nem érdekel. - felelte kimérten. Úgy érezte nem tud megbirkózni, a rajta uralkodó haraggal és fájdalommal. Seonghwa láthatta ezt, mert nem firtatta tovább, rántott egyet a vitorlán és békésebb vizekre hajózott.
•••
A küldetésen való reszvételeknek túl nagy nívója volt, hogy bárki, a halál ígéretének ellenére is visszautasítsa. Talán mindenki úgy vélte, ő győzi majd le a legyőzhetetlent, vagy csak a dicsőség lehetősége megrészegítette őket annyira, hogy vállalják a kockázatot. Az immáron csapat, néhány dollárnyi támogatás és alapanyagok ígéretével sétált ki a szenátori ülésről. Nem igazán tudták, mi lesz velük holnap, mikor a nap fénye felbukik majd a dombok között és tétován mosolyog a világra, de a nyugvó sugarak simogatásában távolinak érződött a reggel illata.
Hongjoong bágyadt nyugalomban sétált a barakkok felé. Gondolatai némán lebegtek felette, nem zavarva meg pillanatnyi békéjét.
-Joong! - hallatszott, mire az említett a mogorva hang irányába kapta tekintetét. Mielőtt megszólalhatott volna, az alak megragadta a grabancát és a mellettük lévő kőfalhoz taszította.
-Mi a fasz! - köpte a szavakat ahogy San feldúlt arcával találta szemben magát. A szemeiben tomboló düh látszott, homlokráncaiban megült a kegyetlenség.
-Miért őt?! Mi volt az agyaddal mikor kitaláltad, hogy azt a két gyereket akarod a halálba vinni?!
-Minden küldetés veszélyes. - nyögte ki válaszképp, de maga is tudta védelme gyenge lábakon áll. Fordított helyzetben, ha Mingi-ről vagy Seonghwa-ról lett volna szó, ő is hasonlóan dühös lett volna.
-Esküdj meg! Esküdj meg, hogy megvéded Wooyoung-ot az életed árán is! - parancsolta, öklét egy pillanatra mégjobban a másik torkához nyomva. Ahogy kiejtette a szavakat, Hongjoong meglátta a haragja mögött bújkáló rettegést.
-Saját akaratából mondott igent. - préselte ki az ironikusan csengő szavakat.
-Tisztában vagyok vele és nem érdekel. Ha arra kerül a sor, te vállalod a felelőséget ezért és te fogsz megdögleni! - vicsorogta. Hongjoong bólintott. Az erősebb fiú lassan, megtörten leeresztette a földre, így újra mély levegőhöz juthatott.
-Esküdj meg a sztüxre!
Parancsa úgy hangzott, mint egy mély, szenvedő könyörgés és Hongjoong nem volt képes ellentmondani többé. Felszegte fejét.
-Esküszöm a sztüxre, hogy megvédem Wooyoungot az életem árán is. - sottogta halkan.
San még egy pillanatra a szemeibe nézett majd hirtelen sarkon fordulva elviharzott. Talán csak a fény csillant meg sötét szemében, vagy egy kósza kétségbeesett könny volt az, a halál fia nem tudta megmondani. Összeszedte széthullott darabjait és folytatta útját a barakkja felé.
0 notes
Text
Larival nagyon gyenge volt Ciprus … egyből beporogtem Andira … annyira rossz volt 😀
Megígértem, hogy tavasszal költözzünk össze + gyerek.
Józanságom nem tartott sokáig mert gyorsan összeszedtem facen néhány .. hát Ő válogatott bénaságokat.
Niki: aki táncos … második randin már feljött fura🤓arc de nagyon kis bomba test állandóan uzenget agyamra ment szép auto de egy lyukban élt … kicsit zavarodott volt
Kriszta: másik flúgos első randin nekiment egy autonak tolatásnál közben mintha misén történt volna😀ex navos Ja és megharcolt direkt kulccsal egy másik autot 😀… pici cici viszont isteni teljes szopoka … végül nem írtunk egymásnak .. itt csak 3. randin 😀
Timi: érdekes … egy értelmes asszisztens fogászati akibe lehet lett is volna fantázia. Jól elvoltam vele de tudtam, hogy ismét nem Ô lesz az … kerestem majd nem … nagyon sokadik randin feküdt le … elég jó volt a néhány négyzetméteres lakáson a szex de olyan pici és csúnyácska cicik, hogy nagyon. Nagyon jó fantáziája volt fe Aranyaso Ő is de gyengébb verzió.Elhalt a beszélgetés …
Kriszta : Másik őrült Csamangó első találkozó erősen domináns al érezte magát aztàn rájött. Első randis csók majd második-harmadik randin màr fent voltam nalla … haaat őszintén maaagyon alul teljesítettem 🙄de már oda menni sem vt kedvem. Olyan nyomasztó volt de isteni cicikk és sérült volt a gyereke is most jut eszembe … semmit nem tudtam volna kezdeni vele mert a magabiztosság már sok volt egy olyan nőtől akinek meg az alapok is hiányoztak.
Dora Tata: jaj de gyönyörű teste volt/van te jó ég! Masofik randin ott volt nálam ujjatlan a popsid és szokott is … 😀de gyengén. Volt benne fantázia de nem annyi hogy komolyabb legyen. Olyan kicsit vidéki volt minden tekintetben de olyan jó kellemes agya volt olyan inteligensen csipkelodos. Szerettem részben vele lenni is karácsonykor is ott is voltam de hosszu távú elképzelése már kevésbbé volt szimpi. Sétálni és túrázni akart … hát én nagyon nem . És itt éreztem hogy nem akarom megismerni a gyereket nem tudom miért. Nem volt elegáns az elkoszonesem de ez van üzenetet írtam és többet nem vettem fel a telefont
Dora Buda
0 notes
Text
James Norbury: A macska, aki zent tanított
„Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni.Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja.
Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi…
View On WordPress
0 notes
Last Seen Blogs
archivedkookie
content fine
scrapcarremovalca
Scrap Car Removal GTA
faceclaimprincess
Jade
ciliegia-sims
CARMEN
