Vevő: Igen, tudom. Csak legyen szíves felnagyítani, mert nem lehet elolvasni.
Én: Kinyomtatás előtt felnagyítom, kinyomtatom.
Vevő: Megnézi majd: Ez nem jó. Nekem az kell ami a második oldalon van, meg a negyedik oldalon.
Én: őőőőőőőőőőő...... Ön egy képernyő fotót nyomtattatott ki velem, ami egy oldalas. Nincs több oldala.
Vevő: De én otthon kitöltöttem egy 8 oldalas dokumentumot, de annak csak a 2. és a 4. oldala kell nekem.
Én: Megnézem ismét, ekkor tűnik fel h konkrétan lefotózta a telójával a monitort, és azt a képet küldte el nekem nyomtatásra. Nem tudtam mit mondani, annyira meglepődtem uh megkérdeztem: A telefonján is elmentette a dokumentumot?
Vevő: Igen, és megmutatja a teljes dokumentumot.
Én: Áttudná azt küldeni?
Vevő: Nem! Azon olyan adatok vannak, amiket nem szeretném ha kikerülne bárhova is.
Én: Rendben, de ez esetben nem fogom tudni kinyomtatni a kért oldalakat, mert nekem csak egy fotót küldött át, az első lap felső egyharmadáról, és azt nem lehet lapozni, mert abból az egy képből áll. Én azonnal törlöm, még itt a jelenlétében az átküldött anyagot a címemről, meg minden honnan, és ígérem, én sem fogok beleolvasni.
Vevő: Ön is egy adathalász csaló gazember! Viszlát!
Én: Őőőőőőőőőőőő........viszlát....
2,
Vevő: Hoztam egy pendrive-t, ami rajta van azt kérem kinyomtatni.
Én: Nézem. Konkrétan egy parancsikon lett elmentve , ami természetesen az én gépemen nem nyit dokumentumot. Elmondom a Vevőnek, de nem érti.
Vevő: De nekem tegnap este megmutatták, hogy hogy kell, és mindent úgy csináltam, nem értem most miért nem jó.
Én: Mert Ön nem a dokumentumot mentette rá a pendrive-re, hanem csak a parancsikont.
Vevő: De az otthoni gépemen ez nyitja a dokumentumot.
Én: Igen. Azért, mert az Ön gépén van elmentve a dokumentum. De az Én gépemen nincs rajta az a dokumentum, így nem tudja megnyitni.
Vevő: Nem értem. Mindegy. Viszlát!
Higgyétek el, nem én találom ki ezeket, és még csak nem is az idősebb korosztályból kerülnek ki ezek a történetek, mert ők többnyire kezembe adják a telefonjukat, hogy oldjam meg amit kérnek. Tisztában vagyok azzal, hogy hiába élünk a 21. században, és hiába nem mindenkinek egyértelműek ezek a dolgok, vagy nem ért hozzá, nem használja nap mint nap, de ha szembe jön egy ilyen eset, akkor kicsit ledöbbenek.
Nem gúnyolódásból írom le ezeket! Sokkal inkább meglepődésből.
Az összes miniszter és Orbán Viktor szerint nem osztanak állást rokoni alapon, így Varga Judit és Kocsis Máté hazudott ezzel kapcsolatban. Nem mondom hogy meglepődtem ... :-)
a sarkon egy vietnámi kisbolt. pár hete a nagy rohanásban ott hagytam egy palack ásványvizet, amit már kifizettem, és persze tök sokára jutott eszembe, és úgy voltam vele, hogy tök mindegy, sokat járunk oda, ha valakiktől, akkor tőlük nem sajnálom azt a párszáz forintot. aztán egy darabig nem voltam, ma viszont megint, és eléggé meglepődtem, amikor a fizetésnél a lány a kezembe nyomta a vizet, és közölte hogy ezt három hete itt hagytam, most már vigyem el. #hetijó
másfél éve már, hogy új életet kezdett, ritkán beszélünk, más város, stb
igazán nem szokásunk a figyelmeskedés a szülinapokon és karácsonyon kívül
hosszas töprengés után arra jutottam, a társasjáték lesz az, amit egyszer felajánlott, de elutasítottam
de rendes tőle nagyon, és tudtomra adta legutóbb, hogy aggódik miattam
aztán elmentem a csomagért, és biciklin alig tudtam hazahozni... sokkal nagyobb, mint egy társasjáték
nagyon, nagyon össze vagyok zavarodva
ez itt vagy valami baromi mély és figyelmes, amitől el fogom bőgni magam, vagy valami teljesen banális, mint hogy egy pár németkönyv, ami nála maradt, amitōl teljesen hülyén fogom érezni magam
Félreérthető téma, szóval megpróbálom óvatosan kezelni, senkit sem hergelni sem megbántan nem szeretnék.
Szinte mindannyian úgy kezdünk bele a gyerek projektbe, hogy gőzünk nincs mennyi meló, mennyi pénz, mennyi feszkó, micsoda egy emberpróbáló feladat. És nem kell jönni azzal, hogy egy csoda, meg a legjobb kaland, meg az élet értelme, meg minden egyéb jóság, ami igaz, de ha nem is igaz, nagyon jó arra, hogy rendbe tegyük magunkban, miért is éri vagy érte meg.
Aki szeretne, de nincs, velük mélységesen együttérzek. Merthogy eredendően van bennünk vagy valamikor felbukkan az emberben, hogy jó lenne, hiszen annyian csinálják, biztos jó és megéri, meg akkor van valami folytatása az életünknek, és a sok szart amit összegyűjtöttünk van kire hagyni, és amúgy tényleg kibaszottjó végignézni ahogy egy gyerek felnő és okosodik. Aztán hátha benne megmarad valami belőlünk is.
Aki nem is akart soha és nem is akar, annak is tökre igaza van. Totálisan jól el lehet (ett volna) tölteni az életet gyerek nélkül. Teljesen más dolgokat csináltam volna, ha nem marad ki ez a húsz év, amit persze így utólag nem adnék semmi másért cserébe, de képes vagyok felfogni, hogy más marhajó dolgokat is tudtam volna csinálni.
Csakhát, van ez program bennünk, hogy gyerekünk legyen és ha van hozzá valaki, akkor az is elkezd gyereket akarni, aki korábban nem akart, ahogy pl én. Semmi sürgetésem nem volt se házasságra, se gyerekre úgyhogy én is meglepődtem amikor lett. Mármint a gondolat a gyerekre.
Csak azokra haragszom egy kicsit, akiknek nincs gyerekük viszont sajnálják a gyerekesektől a kedvezményeket, az ilyen-olyan juttatásokat vagy bezzegelnek, hogy nekik mi mindenre jut pénzük meg idejük.
A gyerek rettenetesen sokba kerül! Elképzelhetetlenül sok pénzbe. Kb az összesbe amid van. Mert annyit teszel bele, amennyit csak tudsz.
És valójában mi mind nem tudtuk, hogy ez ilyen.
Tudatosan vállaltunk gyereket, de úgy, hogy gőzünk sem volt, hogy ez mivel jár, csak volt egy elgondolásunk, ami aztán sehol sincs a valósághoz képest, se jó se rossz értelemben.
És miért kettő meg három meg akárhány?
Ha az elsőt bevállaltad, rájössz, hogy már tökmindegy és kitalálsz ilyen célokat, hogy majd nem lesznek egyedül, meg eljátszanak, meg jó lenne egy fiú/lány is, meg olyan jó illatuk van... szóval dolgoznak a hormonok is.
Ráadásul, úgy van ez kitalálva, hogy mint a kábszeres, függővé válsz az élményektől amit a gyerek közelében lehet kapni. Rádnéz, téged elönt az endorfin. Hoz valami meggyurmázott kis szart, elönt az endorfin. Kimondja az első szót, elönt az endorfin. Összekeni csokis kézzel a fehér kanapét... ja, ezt nemide.
Tényleg nem kéne a gyermekteleneket büntetni, de amúgy egy jóféle társadalomban kiemelten kellene a gyereknevelést, a gyerekeket támogatni, segíteni. Nem röghözkötő hitelekkel, hanem valódi, jóféle szociális hálóval, igazi családtámogatással, használható kedvezményekkel.
És bocs, de nem a te adódból.
Egy állam pénzügyi gazdálkodásának csak egy része az az adóbevétel, amit az emberektől szednek be. Úgyhogy gondold azt, hogy a gyerekesek kedvezményei az egyéb forrásokból van fedezve, és akkor nem fog annyira fájni.
Amúgy a gyerekes családok tartanak el rettenetesen sok szolgáltatást, üzletet, gyárat és ezeken keresztül sok embert. Szóval sokszorosan megfizetjük mi azt a te adódat.
Eh, tudom ez kicsit agresszívre sikerült. Elnézést érte, de tényleg bosszantó és buta mondat, amit sokszor lenyeltem már.
Van olyan gyermektelen ismerősöm, aki belenyugodott, hogy ő "csak" nagynéni. Érzésem szerint a világ legjobb nagynénije díjra hajt, jó esélyekkel. :)
Van olyan tanár ismerősöm, akinek nincs gyereke, és nagyon rossz véleménye van a gyermekes szülőkről (mindről) és nem is adna egy fillér támogatást se, egyék meg amit főztek alapon.
Van, aki szerintem nem lenne jó szülő, ennyi stresszt nem bírna el, és van akiért a szívem szakad meg, mert szerintem boldog gyerekeket nevelt volna.
Eh, annyiféle okból van gyerekünk meg nincs gyerekünk, de azt még elmesélem, hogy ha van, hát akkor sincs bebetonozva a boldogság.
Mert nem tudod milyen lesz.
Felnő, és arra senki nem készíti fel az embert.
Felnő, és fájni fog a leválás, hiába örül az ember az újra visszakapott független életének, már semmi sem lesz ugyanolyan.
Felnő és lehetséges, hogy olyan életet él majd amit döbbenten nézel.
Felnő és túlnő rajtad ami boldogság is meg kényelmetlenség is. Ha esetleg olyan a jelleme. :/
Vagy felnő és nem szeret téged. Vagy nem szeretitek egymást! Ezt képzeld el, hogy ez nem teljesen rajtad múlik.
Reménykedsz a legjobban, én is még mindig abban reménykedem, hogy a szeretet hozza őket hozzám és nem a kötelességtudat vagy a szorongás. Ráadásul, jobb stratégia, ha nem haragszunk a dílerre, hiszen ki vagyunk neki szolgáltatva. :D
MEGINT
Sosem tudtam elmondani, mi az, ami bánt
Számtalan dolog tett kárt
Bennem,
Nem vagyok érzelmi zseni
És nem tudom mi a megoldás
De a világvégére már elmentem
Csak hogy értsem, mit érzek
Mindig kinéztek
Kiutáltak innen is, onnan is
Viselkedtem emígy, voltam, amolyan
Nem tudom, mikor voltam igazi, mikor hamis
Nem tudom ki vagyok, mondd meg te
Ismertess meg önmagammal
Világosíts fel okvetlen
Mert a bennem lakó szörny összevagdal
Tele van igénnyel, mindig kitalál valamit
De nem mondja el, mit szeretne
Csak dalolja melankolikus dalait
Miatta érzem magam elveszettnek
Az szörnyem nem von be semmibe,
Meglepődtem, hogy ő is kizár?
Sosem éreztem magam senkinek ennyire
Még csak nem is támad vele vitám
Megtanultam vele együtt élni csendben,
Azt hiszem, nem bánthat engem, de felemészt
A passzivitása felborzolja a lelkem
A cselekvés helyett választom a feledést
Hagyom, hogy sodorjon, tegye a dolgát
Barátom az idő, kérés nélkül telik
De talán nem értem az idő koncepcióját
Mert nálam megállt, és egyedül hagyott magammal
megint
Kapcsolódva az előző bejegyzéshez, most lett egy csomó pletykám a volt áltsulis osztálytársakról és a helyről ahol felnőttem és azóta is élek. Igazából sok mindent gyanítottam, de sok mindenen meglepődtem.
Például a 32 fős osztályunkból két milliomoscsemetéről tudtam, de Kata szülei szerint minimum heten (!) voltak, csak többségüket jól nevelték és nem kérkedtek a pénzükkel. A saját családom anyagi helyzetét se tudtam jól elhelyezni annak idején, mert azt hittem, nagyon gazdagnak számítunk, de kiderült, hogy sok lány azért nem barátkozott se velem, se Katával, mert nem voltunk elég gazdagok. (Csak ezt nem mondták ki nyíltan, mert nem illett.) Ja és ehhez képest mind Kata, mind az én családom annyira felsőközéposztálybeli, hogy az azóta szerzett ismerőseinknek gyakran szabadkoznunk kell, hogy ne utáljanak minket amiért szerencsések vagyunk...
A másik amit szintén sejtettem, hogy a legtöbb gazdag vállalkozó a környékünkön, tényleg azért volt jókor jó helyen a rendszerváltáskor, mert magasrangú párttagok voltak vagy ők vagy a szüleik. A leggazdagabb osztálytársamnak konkrétan miniszter volt a nagyapja a rendszerváltás előtt.
Nyolc republikánus elnökjelölt közül hatan akkor is támogatnák Trumpot, ha bűncselekményt követett el
Szomorú hogy hová süllyedtek a republikánusok, de nem meglepő az eredmény.
Amin meglepődtem hogy Mike Pence is feltette a kezét, akiről mint a szarról beszél Trump + mindenféle törvénytelenségre akarta rávenni a Capitolium ostroma előtt.
remélem nem túl indiszkrét, de megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? Olyan jó hangulatú posztjaid vannak, Lisszabon egyszerűen még gyönyörűbb a te szemszögedből. Az 1960-as nápolyis nasis poszton kicsit meglepődtem, csak azért gondoltam, hogy megkérdezem. 😅
Bő két hónap múlva 60 leszek. 😊 Mondhatni boomer vagyok. De az ember egy rákbetegség árnyékában talán még jobban látja az élet napos oldalát. Az élet kurvára szép - és Lisszabon még annál is szebb. ☺️