Tumgik
ictok-blog · 12 years
Text
Opa Czech style!!!
Szóval, mire jutottam az eddig 2 és fél hónap alatt?
Igyekeztem feltérképezni a cseh kultúrát, szokásokat és valamennyire önkéntelenül is alkalmazkodtam.  Vegyük a történtet 2 hősét - az egyik P. aki egy középkorú kb. 40 éves cseh családapa. Pavelnek jól fizető munkája van, jó patrióta módon egy Skoda Octaviával jár. Nős, 2 gyereke van. A fiú focizik, mint ahogy ez illik, a lány kórusban énekel. Büszke rájuk, neje pedig kemény kézzel terelgeti a család életét. P. kijár sporteseményekre, hétvégénként pedig lemennek vidékre, otthagyva a nagyvárosi nyüzsgést. Eddig ideális családi kör, semmi igazán extra, kifejezetten tipikus. De ez miért cseh?
Nos, ahogy a cseh férfiak nagy része, szeret inni. De nem akárhogy, mindent töményet felszív. Nem akarok nagyon részletekbe bocsátkozni, de egy sima földi halandó nehezen tartja vele a lépést. Szóval gyakran iszik és sokat.
Viszont itt következik az igazán cseh vonás. P. és ahogy észrevettem a csehek általában tudnak keményen és sokat dolgozni. A vicc pedig az, hogy a kettő összefér. Egy példa: most vasárnap szülinapot ünnepeltünk. Én 9 feles után (ezt nagyon gyorsan ittam meg egymás után) érezve a hatást elővigyázatosságból inkább elmentem aludni, legalább amíg a végtagjaimat uralom. Ő még maradt és ivott. Unokabátyjám elmondása szerint ezt hajtogatta 1-kor: "Még ezt az uccsó (nagyon sokadik felest) megiszom - attól még nem fújok be reggel" És tényleg - reggel fél 7-kor egy nagyon kicsit talán komorabb arccal ült be az autóba és ment munkába. Ez nem egyedi eset, a másnaposságot hírből sem ismeri. Opa czech style...
Egyedül abban lóg ki P. hogy sört már nem nagyon iszik, azt mondta 15 éves kora óta volt abból elég... És mi a helyzet a másik főhőssel, velem? R. megszokta a munkát és hála a remek kollégáinak szívesen jár oda. Néha rengeteg meló van, néha alig, de elvan. Megfizetik, egy szava nem lehet és nincs. Metrózik minden reggel, vagy eszik reggelire egy tatrankyt, vagy nem. Inget vesz fel, néha be is tűri.
Iszik kávét, bámulja a 2 monitort, kattintgat majd elmegy kollégájával a cseh kajáldába. Itt indokolatlanul nagy adag egészségtelen kaját töm magába, ezzel egészen késő estig elvan. A érdemes megjegyezni, hogy cseh konyha kiváló, de rendkívül hizlaló/gusztustalan, kinek a vérmérséklete szerint. Így eltelik a nap majd kezdődik újra. És hogy áll R. a cseh stílussal. Nos, R. kicsit próbálgatta a határait az elmúlt hetekben. Már óvatosan issza a 21 fokos Primator sört, mert kiderült hogy 4 pilseni után még 2 ilyen és a világát nem tudja, sőt azt, hogy taxival ment haza csak a híváslistája és barátja elmondása alapján tudja ellenőrizni. A sört szereti, egyre jobban bírja de még nem képes vízként tekinteni rá. Felkel munkába egy ivás után (nincs is más választása!) de nem őszinte reggel a mosolya és olyankor a metrón sem szívesen adja át a helyét. Az ominózus 9 feles után ugyan magától kelt (tért magához) negyed 7-kor, a kiadós és alapos zuhany stb. és 2 kávé is úgy érezte magát, mint akit elgázolt egy kamion. Mivel ilyen állapotban rendeléseket beütni, de főleg a főnökkel és ügyfelekkel társalogni nem egy élmény, ezért most úgy döntött, inkább nem lesz belőle jó cseh. Folyt. köv 
0 notes
ictok-blog · 12 years
Text
All I ever wanted is a Simple Kind of Life (?)
Szóval ja, elkezdtem dolgozni. Egy nagy cégnél, irodában, ahogy a "filmekben". Nem tudom igazából máshol hogy megy ez, de nekem nagyon megtetszett. Igaz, ezek "filléres" dolgok a vállalatnak, de kaptam laptopot, külön monitort, egy teljes papír-írószer boltot, saját asztalt, minden ami szem-szájnak ingere. Bemutattak, végigvezettek, néztem ki a fejemből és próbáltam a létező legnagyobb udvariasabb fejet kipréselni magamból. Gyors ismerkedés a könyvelőprogramokkal, 3 hónapom lesz elsajátítani a BPCS-t SAP, Lotus nevű csodákat. Aláírtam mindent, amit elém tettek, nem válogattam és "Nem tudok róla" feleltem a "Van-e gyereked" kérdésre. Kis vidámság.
Maga a hely egy mesterséges kis "falunak" néz ki, üveg, beton nyakonöntve vízzel és "zölddel". Sok-sok elegáns és fontos ember + én, aki valahogy idekerült. Kapkodtam a fejem, próbáltam (próbálok most is) kinézni valahogy, próbálva valami minimális komolyságot mímelni. Több-kevesebb sikerrel, pedig már az inget is betűröm.
Mesterségem címere Customer Support, igazából ilyen "aktakukac" vagyok, meg kommunikálok nagy bőszen e-mailekkel. A telefon még nem csörög, vagy amikor először mégis, akkor nem nagyon voltam ura a helyzetnek :D
Viszont eddig élvezem amit csinálok. Én, aki ritka szétszórt vagyok, és a precizitás sem az erősségem (mondjuk szépen, bölcsész) annak egy ilyen fajta munka "kihívás" . De pont ez benne a jó, kezdem észrevenni magamon, hogy akár még hasznomra is válik a dolog. Úgy 3 éve volt egy igazán rossz időszakom, amikor az önbizalmam nagyon lerongyolódott, abból csak nehezen tudtam kikászálódni, ha egyáltalán sikerült. Az Észtország és az orosz nyelv mindenesetre sokat segített. Most pedig jó érzés, hogyha egy apró dolgot már magamtól intézek el, akkor megdícsérnek stb.
A másik óriási bónusz a kollégáim. A román A. és a lengyel P. nagyszerű srácok, segítőkészek, remekül érzem magam. Inspiráló az egész, példaként lehet rájuk tekinteni. Járunk ki közösen ebédre, szocializálódom, pedig ilyen téren elég gyenge vagyok.
0 notes
ictok-blog · 12 years
Text
Why don't you get a job?
Másnap miután kitisztultam, nekiálltunk az igazi célomnak, amiért végülis idejöttem. Az bizony, munkakeresés Gyorsan összedobtunk egy CV-t, mindeféle jól hangzó frázissal, mi mindent csináltam én anno a "családi cégben". Nagyon menőnek éreztem magam, az emufemizmus csúcsa volt a stock-handling, meg a customer support. JO, mondom, optimális. Elküldtük vagy 8 helyre, majd kimentünk inni. Megittunk 3-an 16 sört, kész.
0 notes
ictok-blog · 12 years
Text
"Zabald ki magadbol, azt amit erzel..."
Különösebb atrocitások nélkül megérkeztem Prágába, a 6 órás buszút simán kibírható. Este vacsoráztunk unokatesóméknál, majd "kimentünk a városba sörre".
Nem voltam már különösebben éhes, de csak az állatok esznek akkor, amikor jólesik, így aztán én is néztem magamnak valamit. A csülökhöz nem volt erőm, ezért valami "könnyűt" akartam - sajtos galuska szalonnával. Hogy ez mennyire volt ésszerű döntés, az majd később kiderül. Közben kérdés nélkül hozták a társaságnak a sört, NAGYON tele voltam. A galuskát (nem volt nagy adag és iszonyat finom volt) leküzdöttem és vártam. Emésztettem békésen, nagyon drukkolva a gyomromnak.  Lefeküdtem aludni, de sajnos egy óra múlva felkeltem. Egy kődarab volt a gyomromban, ami növekedni kezdett. "It started something that I could not control..." (ön)tisztulás, megkönnyebbülés
Gyakorlatilag hányásig ettem(!!) magam. Vigyázni kell, na. Holnaptúl munkakeresés, nem tudom, melyik lesz a könnyebb.
0 notes
ictok-blog · 12 years
Text
Prague
In random pub: 
 "Do you have wi-fi ? - No, we have beer."
<3 Prague 
0 notes
ictok-blog · 12 years
Text
Kontraszt
"Igazán kitakaríthatná a szobát, ahelyett, hogy a fehérorosz demokráciát próbálja menteni. Így legalább valami hasznosat is csinálna" - Belorusz lakótársaim mindennapjai
0 notes
ictok-blog · 12 years
Link
"Kell ez a lengyel-ukrán rendezésű Eb, és ezt nem csak a lengyelek és ukránok gondolják így"
0 notes
ictok-blog · 12 years
Video
youtube
Viszlát Észtország, csodálatos 10 hónapot töltöttem itt. Jövő héten már otthon.
Mogwai - Yes! I am a long was from home 
0 notes
ictok-blog · 12 years
Text
Fun
Tegnap kikísértük Mariannt a buszállomásra, ahol egy kedves dolog történt velem. Egy fiatal, kb. 12 éves srác árult újságot. Kellemes emlékeket idézett fel bennem a eset, mikor még alsósok voltunk és a Siófoki Hírekkel "zaklattuk" a jónépet, örülve minden 20 forintnak amit nagy ritkán kaptunk.
Mondtam a srácnak angulul, hogy "Köszi, nem kérek, nem tudok észtül" Ő azonban nem jött zavarba, kapásból jött a válasz - "De a képeket megnézheted" :D
 Jót nevettem, egyből kellemesebb lett a napom :) 
0 notes
ictok-blog · 12 years
Text
Belarusz portrait 1.0
Most, hogy a társadalom férfi tagjainak jelentős része az EB lázában ég, mi sem vontuk ki magunkat, rendszeren járunk ki meccset nézni lakótársammal.
 A vasánapi rangadó kétségkívül az olasz-spanyol volt, előtte még kiültünk a híres Pirogov parkba sörözni. Beszélgettünk mindenféléről, ami éppen eszünkbe jutott.
Szép fokozatosan szóba kerültek a komolyabb témák is, mint például a belarusz ellenzék (aminek Ihar aktív tagja) és annak sanyarú sorsa. Egészen elképesztő dolgokat hallottam, például az egyik aktivistát azért csukták le 4 évre, mert kitűzte a régi fehérorosz zászlót (az 1991-1995 közötti hivatalosat) az ország legmagasabb pontjára. Akit érdekel, az itt olvashat egy összefoglalót a  hazájukban a dolgok jobbra fordulásáért küzdő emberekről. Helyenként igazán elszomorító.
Szintén gyanús, ha valaki a belarusz nyelvet használja. Olyannyira, hogy a rendőrség (ami szinte mindenhol ott van) ilyenkor legtöbbször igazoltatja az embert, de esetenként az őrszobán is kiköthet emiatt. Szomorú belegondolni, hogy az erőteljes diszkrimináció miatt egy európai ország egyik hivatalos nyelve az UNESCO Nyelvi Atlasza szerint is veszélyeztett státuszú. Egy népet a nyelvétől megfosztani pedig aljas dolog.
Hogy jön ezekhez a nem éppen vidám dolgokhoz a foci? Nos, a labdarúgás (mint a sportok általában) összehozza az embereket, főleg ha némi alkohollal kombinálják. Találkoztunk egy ír sráccal (az írek is aznap játszottak) akiről kiderült, hogy beszéli a régi ír (gael) nyelvet. Ez nagyon megtetszett a lakótársamnak, és a nyelvi korlátokat áthidalva (Ihar nem beszél angolul, újdonsült barátunk pedig oroszul nem ért) folytattuk az beszélgetést. Kiderült, hogy mind a ketten nagyon keveset tudunk arról, mi is folyik ott. Pedig a távolság nem is olyan nagy, de annyira más ott minden. Egy olyan rendszer él még mindíg, amit az én generációm szerencsére csak a történelemkönyvekből ismer. Diktatúra.
Sokszor hangzik el, hogy "Máshol még rosszabb..." és hogy ténylegesen becsüljük meg azt, ami nekünk adatott. Ez a tudat nem mindíg vigasztaló, de akkor én ezt nagyon elevenen éreztem. És ha nincs a foci EB, akkor mi hárman, az ír és a fehérorosz srác (akik csak a tolmácsolásommal értettek szót) valamint jómagam valószínűleg soha nem találkozunk volna. Így pedig egy igazán emlékezetes napja lett ez az észtországi tartózkodásomnak.
0 notes