irodalomra

[irodalomra]

Beszélni nem lehet kagylóba, csak hallgatni

„A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy vadvirágos rét. Akkora csak, hogy kifulladás nélkül körbe tudja futni egy kisgyerek, s olyan rejtve él a magas törzsű fák közt, mint egy tengerszem. Túl kicsi még ahhoz is, hogy valaki lekaszálja; ennélfogva nyár közepén már derékmagasságig nő rajta a fű, a gaz meg a virág. Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott” – írja Örkény István a „Ballada a költészet hatalmáról” című egypercesében.

A történet egy költő verse által megérintett belvárosi telefonfülke kalandjairól szól, amely, miután átsétált a városon, végül a budai hegyekben megtalálta helyét. De vonalat soha többé nem adott. „Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn… A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt.”’

Április 6-án az Örkény által megálmodott helyen megelevenedik az irodalombarát telefonfülke. Az emlékmű egy régi típusú (zöld-sárga) fülke lesz, ahol a benne lévő korhű telefon szintén nem ad vonalat. Viszont, ha az érdeklődők felveszik a kagylót, Örkény-egyperceseket hallhatnak jeles színészek – Hegedűs D. Géza, Mácsai Pál, Gados Béla, Gábos Katalin és Oberfrank Pál – hangján.

Az Örkény-emlékművet – az íróra emlékező országos centenáriumi eseménysorozat zárásaként – április 6-án 11 órakor avatják fel Remeteszőlősön.

[irodalomra]

Polgártársak!

Ezt a kis

testi hibával

született kört

ki

vigasztalja

meg?

#örkény istván #kör #egypercesek #irodalom

[irodalomra]

Egypercesek

#egypercesek #örkény istván #dominik

[irodalomra]

Örkény István: Végső kérdés

#örkény istván #végső kérdés #kisfilm #portfólió #irodalom #egypercesek

[irodalomra]

Nekem Budapest.. - TÁZI

Nekem Budapest a szülővárosom. Itt nőttem fel, és ehhez a városhoz köt a legtöbb emlék (leginkább Pesthez). Ha épp egy számomra fontos helyszínen járok, rögtön eszembe jutnak múltbeli események. Ezek jó, vagy rossz érzésekkel töltenek el. 

Külföldiek és a helyiek legtöbbször másként látják a várost. Legtöbb budapesti a hétköznapokon rohan a városban, nem nézelődik, és már megszokta a várost. Gondolataiba mélyedve gondterhelten siet, bosszankodik, és mivel itt él már mióta, nem veszi észre a város szépségeit, természetesnek veszi, hogy ez ilyen. Szemben a turistákkal, akik általában nagyon szeretik a várost, boldogan lepik el az utcákat, mindenkire rámosolyognak, és lelkesen kérnek útbaigazítást.

Egyszer egy szürke hétfői napon edzésre tartottam. Gondolataimba mélyedve, hatalmas vívótáskával felszerelkezve, és az iskolatáskámat is cipelve siettem gyalog végig, az Erzsébet körúton (a villamosra nem férek fel...). Egyszer csak megszólított egy nagyon elegáns angol férfi, és elkezdett velem mosolygósan, lelkesedéssel beszélni. Elmesélte, hogy már három napja a városban van. Londonból jött, és sokáig ecsetelte angol akcentussal, hogy mennyire tetszik neki Budapest ("O, what a beautiful city"), mennyire élvezi az itt töltött időt, milyen sok helyen járt már. Megkérdezte hova menjen ebédelni, érdeklődött, hova megyek ilyen nagy táskákkal, még azt is felajánlotta, hogy segít cipelni  (és megkérdezte, hogy jut el a Blaha Lujza térre, de ez nem lényeges). Teljesen feldobta a napom, bár egy kicsit elképesztett, hogy egy Londonból jövő embernek mennyire tetszett a város, és büszkeséggel töltött el. (Az is vicces volt, mikor japán turisták fényképezték a megállóban a 4-es, 6-os villamost.)

Szeretem ezt a várost, a Lánchídon az oroszlánokat (meg a nyelvüket keresni), az eldugott, hangulatos boltokat, a Cserpes Tejivót, a LEVES.-t, a Jégbüfét, a mozikat, a Múzeum körutat, a Műjépályát, a Hősök terét, a követségek épületeit, az eldugott, regényes lakásokat, az új színes panelházakat, a Margit-szigetet, a Váci utcát, , a WAMP-ot, a  meghitt karácsonyi vásárokat, az Erzsébet körutat, az üres trolibuszokat, a random rohamosztagosokat/űrhajósokat, eltévedni a városban, céltalanul bolyongani, a BKV-val sincs különösebb bajom (az engem érintő járatokkal semmi ellenvetésem sincs, a 4-es metróra meg várhatok), és még nagyon sok minden mást.

A belvárosban folyamatos a pörgés, ami már életem részévé vált, a kertvárosban (ahol lakom) pedig ki lehet szállni a folyamból,meg lehet pihenni. Ez nekem Budapest, itt vannak a barátaim, ismerőseim, minden ide köt. A város, ahol élek.

#nekem Budapest #Tázi #vallomás #irodalom #házi feladat #Budapest #fogalmazás

[irodalomra]

Nekem Budapest - DOMINIK

#nekem Budapest #dominik #vallomás #irodalom #portfólió #házi feladat

[irodalomra]

Nekem Budapest - ÁKOS

#ákos #nekem Budapest #vallomás #irodalom #házi feladat #portfólió

[irodalomra]

Nekem Budapest.. - KRISTÓF

#nekem Budapest #Budapest #házi feladat #irodalom #portfólió #Kristóf #fogalmazás

[irodalomra]

Feladat: T-táblázat készítése, melyben összehasonlítani Petőfi Sándor: A négyökrös szekér, és Juhász Gyula: Falusi lakodalom című verset, különböző szempontok szerint.

#t-táblázat #irodalom #portfólió #életkép #Petőfi Sándor #A négyökrös szekér #Falusi lakodalom #Juhász Gyula #házi feladat

[irodalomra]

Rómeó és Júlia: Hogyan lehetett volna elkerülni a tragédiát?

#Rómeó és Júlia #Shakespeare #házi feladat #tragédia #irodalom #portfólió

[irodalomra]

Ady Endre: Párisban járt az ősz

A vers jellemzése  a lírai én szempontjából!

#ady endre #órai munka #pókhálóábra #lírai én #irodalom #csoportmunka

[irodalomra]

Kaligramm (József Attila: Ringató)

#képvers #házi feladat #József Attila #Ringató #kaligramm #hazifeladat