Tumgik
Tudod, a te fejedben még mindig az a vodka narancsot iszogató, 15 éves, lelkileg gyenge lány vagyok, aki minden buliban éjféltájt keservesen zokogni kezdett és képtelen volt összeszedni magát.
Csakhogy azóta eltelt 10 év.
Az a lány már elment.
Fogalmad sincs ki lettem azóta, mert valójában soha nem is érdekelt. Fogalmad sincs, hogy az a 10 évvel ezelőtti, keservesen zokogó, kínlódó lány most már nem létezik.
Ugyanis én lettem az a nő, aki végül összeszedte magát.
Az a nő, aki nem fakad sírva éjféltájt.
Az a nő, aki mosolyogva borozgat egy teraszon a barátaival, anélkül hogy megpróbálnák elmagyarázni neki, hogyan élje az életet.
Az a nő, aki az elázott bulikat emlékekre cserélte.
Az a nő, aki mer egyedül is szórakozni és elég neki egy vodkaszóda és egy koncertjegy.
Az a nő, aki végül büszkévé tette magát azzal, hogy felállt onnan, ahonnan nem gondolta volna, hogy fel fog valaha.
Te ezt a nőt már nem is fogod megismerni soha.
Talán nem is kár érte(d).
14 notes · View notes
Először azt hittem, hogy a döntéseimet, amiket meghozok, azért teszem, hogy büszke lehess majd rám.
Végül rájöttem.
Ha a végén büszke is leszel rám, az nem azért lesz, amilyen döntéseket hoztam.
Azért leszel rám büszke, mert olyan döntéseket hoztam, amik után végre én is büszke lehetek majd magamra.
18 notes · View notes
Talán azért, mert világéletemben így volt. Így nőttem fel. Olyan emberek között, akik szelíden és halkan szerettek engem. Ezért én is szelíden és halkan szeretek. Mindenemmel, de némán. Ebben a világban, ahol mindenki hangosan és hevesen szeret, akaratlanul is beleszökik a fejembe a gondolat.
Talán én nem szeretek eléggé? Tudok én bárkit egyáltalán szeretni? Tudom-e úgy szeretni, ahogy megérdemli, hogy szeressék?
Mégis a bennem tomboló őrjöngésben, ahol minden percben, olykor a legelviselhetetlenebb a hangzavar, a szeretet az egyetlen, ami néhány pillanatig, de nyugalmat ad. Amíg szeretek, addig az őrjöngés elhallgat.
Amíg szeretlek, addig mindig meglelem a nyugalmamat.
15 notes · View notes
Tudod, ha te nem vagy, talán sosem fogom fel igazán. Talán sosem értem meg, hogy ha én nem teszem meg magamért, senki sem fogja, és ha most nem teszem, talán sosem fogom megtenni. Nélküled nem lenne elég bátorságom még csak beismerni sem, hogy mit szeretnék. Bátorságot adtál ahhoz, hogy az az ember legyek, aki lenni akarok.
Tudod, az a beszélgetés megváltoztatott mindent.
14 notes · View notes
Azt hiszem ismét aktuális lett.♥️
Kedves!
Tudom most úgy érzed, egyedül vagy és az egyetlen, akire számíthatsz az te magad vagy. De hidd el, néhány év múlva csodálatos emberekkel találkozol majd, rengeteg gyönyörű emléked lesz velük, és rádöbbensz majd, hogy végtére is sosem voltál egyedül, csupán az időzítés nem volt a helyén.
Azt is tudom, hogy úgy érzed, a te hibád, hogy mindenhonnan itt-ott kilógsz. Nagyon fontos, hogy tudd, nem kell mindenhova beillened és nem kell megijedned, amikor azt érzed kicsit különbözöl a többiektől. Mert egyszer majd lesz valaki, aki ugyan úgy kilóg ahogyan te is, és néha lesznek pillanatok amikor még te is azt hiszed, olyan ő, akár egy tükörkép.
Nem kell kiszakítanod darabokat önmagadból azért, hogy mások szeressenek, és ha azt érzed valahol nem vagy jó helyen, mindig szabadon elsétálhatsz.
Lesznek emberek, akik csalódást fognak neked okozni, te mégis makacsul ragaszkodsz majd hozzájuk, majd fájdalmasan, de elengeded őket. Ezeket sose bánd, mert habár akkor csalódni fogsz, és talán egy ideig fájni is fog, mégis nagyon sokat fogsz tanulni belőlük, ahogy minden alkalommal, amikor valaki változást hoz az életedbe. Ugyan ezek az emberek fognak neked fájdalmat okozni, és te buta módon fájdalmat okozol majd olyan személyeknek, akik nem tehetnek semmiről. Sajnos erre nagyon későn fogsz rájönni, azonban sokat fogsz ebből is tanulni és elhagyod ezt a rossz magatartásodat.
Egy nap megtanulod értékelni az apró dolgokat, felismerni az őszinte szavakat, úgy adni, hogy nem vársz cserébe semmit sem.
Számtalanszor leszel harcban önmagaddal és lesznek olyanok, akik meg akarják majd vívni ezeket a harcokat helyetted, csak azért, hogy úgy lássanak téged, ahogy nekik komfortos. Soha ne utald magad senkire se! Időbe telik majd, de megtanulod megvívni ezeket a csatákat egyedül, de mégsem magányosan.
Lesznek nagyon nehéz idők, lesz amikor arra gondolsz, mi lenne, ha feladnád, de végül sikerülni fog. Lesznek álmaid, céljaid és emberek, akik úgy szeretnek, ahogy vagy.
Csak ne add fel!
Sokkal erősebb vagy, mint azt most gondolnád, és ezt te is beismered majd idővel.
Nem kell úgy gondolkodnod, érezned, élned ahogy mindenki más teszi, mert a TE életed, nem az Ő boldogságukról szól.
Hanem a TIÉDRŐL.
És habár kicsit jobban kell majd igyekezned, tovább kell kitartanod, mégis az egész megéri a végén.
Mert az a nő leszel, akiről most álmodni sem mersz.
— levél a lánynak 10 évvel ez előttről.
97 notes · View notes
Az éjjeli fagyban, füstölgő cigarettával az ajkaim közt meredtem a csillagos égboltra. Az apró pontszerű fényeket figyelve, csak arra tudtam gondolni, hogy a csillagok ragyogása olyan, mint amilyen Te is vagy bennem.
Talán már rég meghaltál odabenn és csak a fényed világít bennem a távoli messzeségből. Te már nem vagy itt, csak a halvány fénye pislákol annak, amit bennem hagytál.
Most már egyre ritkábban jutsz az eszembe.
Lassan halványul a fényed, ahogy kifakulsz belőlem.
83 notes · View notes
Mintha két életet élnék egyszerre.
Egyszerre a jelent és a jövőt.
Egyszerre vagyok önmagam és az, aki leszek majd.
Az vagyok, aki menni akar és nem nézni vissza.
Kínoz ez a kettősség, amiben ott csillognak a jövőm darabjai, mégis közben egy gyötrő jelenben élek.
Most hajlandó vagyok elviselni ezt a kínt, míg oda nem érek, ahol lennem kell.
Megéri majd.
23 notes · View notes
Sosem fogom tudni megmagyarázni, miért ragaszkodom hozzád ennyire. Talán egy életen keresztül keresem majd rá a szavakat. Megláttam benned azt a szépséget, amit nem gondoltam, hogy valaha is meg fogok látni bárkiben. Megláttam azt a szépséget, amit magamban még nem tudok. Megszerettem benned azt, amit önmagamban talán sosem fogok.
Bármi is történik ezután, ez a szépség nem halványul el.
Bármit is tegyél ezután, bennem mindig szép maradsz.
192 notes · View notes
Azt hiszem, az első perctől szerettelek, csak még én sem tudtam igazán.
Ragaszkodom hozzád.
Talán jobban a kelleténél.
Az, hogy itt vagy mellettem, még ha távol is, még a számomra is hihetetlen.
Senki sem maradt ilyen sokáig.
Mégis minden nappal jobban érzem azt, hogy ez meg kellet, hogy történjen.
Te voltál a hiányzó darab.
A hiányzó darab, ami újra értelmet adott ennek az egésznek.
Ennek a mindennek.
Aki mellett nyugodt lehetek.
Az, aki lenni szeretnék.
Tudom, hogy nem szerelem ez, mégis úgy söpör át rajtam, mint semmi más.
Mi lenne velem, nélküled?
17 notes · View notes
Természetesnek vetted, hogy mindig magam elé helyeztelek, még akkor is, ha nem érdemelted meg.
Abban a pillanatban, hogy fontosabbá váltam magamnak, mint te, hirtelen önző lettem és gyerekes.
Abba a percben, hogy fontosabbak lettek a saját érzéseim, fontosabb lett a saját jóllétem, árulóvá váltam a szemedben.
Nem kell megértened, miért döntöttem így.
Nem is várom el tőled.
Pontosan tudom jól, hogy ameddig te leszel a világod közepe, addig nem is fogod megérteni, miért történt az ami, és miért úgy, ahogy.
297 notes · View notes
Megtettem magamért. Végre valamit magamért tettem.
Elmentem, mert el kellett.
Elmentem anélkül, hogy mondtam volna bármit is.
Nem szóltam egy szót sem, mert ezt tettem az elmúlt tíz évben is.
Hallgattam.
Hallgattam, mert az, amit mondtam volna sosem számított annyira, hogy meghallgass.
És most mégis kérdőre vonnál.
Ha eddig nem számított, most miért érdekelne az, amit mondok?
Már nincs mit mondanom a számodra.
14 notes · View notes
Időnként még megrezzen bennem a hiányod.
Legalább is ezt érzem.
Észbe kapok.
Nem a te hiányod remeg ilyen erősen, csupán a pillanatra belém csapó magányom ver bennem visszhangot ilyen keservesen.
Aztán mindig rád fogom.
Mostanra a hiányod nem más csak fantomrezgés.
Egy “úgy érzem, mintha”.
Nyugi.
Majd elmúlik.
106 notes · View notes
Néhány éves emlékekből visszhangzó üzenetjelző hangok, amik mindig rád emlékeztetnek.
Rád is fognak.
Mintha akkor és ott, lett volna egy titkos nyelv, amit csak te és én beszéltünk.
Amit csak veled beszéltem.
Csak veled értettem meg.
65 notes · View notes
Kérlek!
Ha csak azzal tudsz segíteni neki, hogy ott vagy mellette. Ha a jelenléted lehet akkor, ott a legnagyobb segítség.
Ne hagyd egyedül! Légy ott! Kérlek!
35 notes · View notes
Még akkor is, ha az csak a tizenhét éves énem fejében létező illúzió volt, érezni hogy valakit érdekel, mi történik velem, mindennél többet jelentett akkor. Hittem abban, hogy tényleg érdekel, amit mesélni akarok. Még akkor is, ha jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Számomra azt jelentette, hogy igenis megéri valamiért, valakiért itt maradnom. Mindig hálás leszek neked. Mert most, lassan huszonöt évesen, ha vissza mehetnék a tizenhét éves énemhez, és mondhatnék neki valamit, akkor az ez lenne: Tarts ki, mert igenis lesznek olyanok, akikért megérte maradni!
27 notes · View notes
Otthontalannak érezni magunkat sokszor nem is azon múlik, van-e tető a fejünk felett, vagy ágy amiben aludhatunk.
Álomra hajthatod a fejedet minden este ugyan abban az ágyban, ha a lelked közben ugyan az alatt a takaró alatt, ugyan abban a testben vacog minden éjjel.
És sokszor nappal is.
365 notes · View notes
Amikor azt mondom, önbántalmazó vagyok, nem a vágásokra gondolok, amik tíz éve történtek.
Hanem a cigarettákra, amikből soha nem szívok boltit, mert azok nem fájnak eléggé.
A kezeimre, amiket addig szorítok ökölbe, míg a körmeim a tenyereim húsába nem vágnak.
A szám belsejére, amit vérzésig rágok.
A becsmérlő szavakra, amiket bárkitől elfogadok.
A szavakra, amelyekkel önmagamat húzom le a mélybe.
A terápiára, amit már tíz éve tagadok meg önmagamtól makacsul.
A maró gondolatokra, amiket képtelen vagyok elengedni.
A kiáltásokra, amiket még mindig hagyok a mellkasomban feszíteni.
Azokra a dolgokra gondolok, amiket minden nap megteszek, így váltak már a számomra is teljesen hétköznapivá.
Azokra a dolgokra, amik már annyira a részemmé váltak, hogy észre sem veszem őket.
És senki más sem.
286 notes · View notes