#ha nem nálad látnám

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Feledésnek olvasod

Ha már feledésnek olvasod A kisbolt polcán a félédes bort, Akkor kérlek, felejts rám egy kabátot, Amiben elsétáltam tőled a villamos felé. Felejts rám a cipőm, amit te láttál A lábamon először májusban. Felejts rám egy kalapot, Amit mindig olyan soknak találtál hozzám. Felejts rám kenceficéket, Amiknek sosem tetszett az illatuk. Felejts körém dohányfüstfelhőt, Mi miatt annyit mostam fogat, Hogy ne zavarjon, Ha esténként rád lehelem az álmaim. Felejtsd hozzám a „csakmégegy” napokat vidéken, És ezután a hajnali zötykölődést a zöld héven. Felejtsd a csokor virágot, Amit nekem hoztál magadhoz, Egy év alatt kétszer is névnapomra, Mert olyan könnyeden felejtetted el. Felejtsd el, ahogy én hagytam nálad Megrohadni a virágokat. Felejts nekem egy újabb troli járatot, Hogy kikerülhesselek. Felejtsd el a város felét, Mert nem tudok semerre járni, Az érintésnyomaid nélkül. Felejts nekem új emlékeket, Melyekben megfürödhetek, Míg te a meztelenségem nézed a kád széléről. Én meg majd úgy teszek, mintha nem látnám. Végül felejts rám egy elköszönést, Egy olyan utolsót, abban a felejtős megállóban, Ami után a szád többé nem fog szívesen nyílni felém És majd egyszer meghal rajta minden hámsejt, Ami valaha is összetalálkozott az enyémekkel.

#Feledésnek olvasod #feledés #rímgyár #magyar vers #saját vers #egykötetbőlamitsoseírokmeg

[mikozodgeci-blog]

12.18

lassan fél év telt el ... de még mindig hallom a hangodat a szélben kérdem én magamtól hajnalban , miért vagyok ébren? talán mert itt sírok érted térden élsz e még te lány, itt vagy e a létben érzem majd e illatod, az emberi térben minden este az istentől újrakérem legyél újra az élők között de ez nem létezik pedig sirnék örömömben ha látnám hogy a jenna megérkezik de az a kocsi nem fékezik eltűntél mint petőfi a ködben és én ebbe belehalok közben nem segít már semmi pedig mindent kipróbáltam volt már olyan is hogy miattad bogyókat dobáltam és voltam ezért jópárnap szobafogságban

haragszom magamra mert gyenge vagyok idebent szemedbe néztem de nem látok mást csak 1 idegent életem szerelme voltál de hova lettél össze törtél bazdmeg és élve eltemettél kiástam magamat onnan geci mélyről és közben álmodtam én ezer csoda szépről de ha felérek a peremre te vissza rúgsz egyből ezért lett egy depressziós fasz ebből a gyerekből

sirok érted este mert nem találom a kezedet fél év telt el de nem zárult le eza fejezet még mindig a szél viszi a te nevedet bárcsak vállamra hajtanád újra a fejedet akkor talán érezném a meleget de egyenlőre hideg van és tél nem tudja senki de ez a kölyök kurvára fél fél hogy nem tud majd újra szeretni az is csoda hogy egy poénon tud már nevetni nem eszik napokig, ezért kell őt etetni nem segitett az se ha drága cuccot vettek, mi? magamhoz szólok ezekben a sorokban látom magam ott sirok épp a sarokban kapaszkodok a nem létező karokban hangodat hallom jenni,a teljesen néma hangokban sokat hibáztam és bíztam néha ismeretlen arcokban de nálad nagyobb hibát életemben még nem vétettem istenem ne kínozz mert tudod jól nem védkeztem azt a lányt, feltétel nélkül csak szerettem és minden eltöltött percet ugyan ugy élveztem de elvetted tőlem ami a boldogságom nagyrészét kitette aznap az a lány a szívemet a helyéről kivette hangomat felvette a kazetta nem is folytatom mert könnyemtől véres már a paletta könnyemtől, csúszós a parketta add a kezed , megfoglak el ne essél mit meg nem addnék hogy újra felnevessél és hogy az életben újra, velem lehessél