egykotetbolamitsoseirokmeg

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Légszomj

Több mint tíz ember csókolt meg azon a héten. Én pedig alig emlékszem. Viszont rémlik, hogy az ágyamon fekve fejbe dobtalak egy műanyag szívvel, és hogy három napon keresztül ott maradtál. Nem tudom miért. Annyival egyszerűbb lenne, ha elmennél, mint mindig, ha elegem lehetne, ha foglalkozhatnék bárki mással. Kiszívod a szobámból a levegőt, de már nem fuldokolom, mint régen, csak kiszárad a szám. Akárkit rád ihatok, ha nem maradsz.

#Légszomj #pszichopatika #egykötetbőlamitsoseírokmeg #rímgyár #saját vers

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Sör

A csapolt sörök felfrissülést hoznak a pohár ajkához.

#Sör #jajjdtóth #pszichopatika #rímgyár #saját vers #saját haiku

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Insomnia

Szavak vannak vésve a szemhéjaim belsejébe. Megmarkolom az asztali lámpa fényét. Megfullaszt a tettkényszer. Inkább csak átaludnám a jégesőt.

#Insomnia #egykötetbőlamitsoseírokmeg #pszichopatika #jajjdtóth #rímgyár #saját vers

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Kaktuszok II.

Mesélted, hogy kiskorodban rengeteg kaktuszod volt. Olyan is, amelyikről én meséltem, hogy folyton bántott és láthatatlanul szúrt. De egyszer elkaptak valami betegséget. Meghaltak. Te mindent megtettél. Most gyűlölöd a kaktuszokat.

#Kaktuszok II. #kaktusz #egykötetbőlamitsoseírokmeg #rímgyár #pszichopatika #saját vers

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Kaktuszok I.

Meséltem, hogy tetszik egy ismerősöd képe, és felismerem rajta a kaktuszt. 7 évesen Horvátországban egy szikla széléről szedett ki ilyet a keresztapám. Mondjuk ezt nem mondtam. Mi hazahoztuk a döglött tengericsillaggal együtt. Ez olyan volt, hogy nem láttad a tüskéit és csak percekkel később vetted észre, hogy fáj. Keresztapám az egész nyaraláson nem tudott dohányozni utána. Egy évtizeddel később, mikor anyám megunta gondozni, kesztyűben kiültettük a kaktuszt télire. Nem miattunk halt meg. A hideg az oka.

#Kaktuszok I. #kaktusz #pszichopatika #egykötetbőlamitsoseírokmeg #rímgyár

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Könyörgés

Inkább nem mondtam semmit, mert csak könyörgés lenne egy olyan szeretetért, mi nem csordul túl sehogy se határaidon.

#Könyörgés #pszichopatika #rímgyár #egykötetbőlamitsoseírokmeg #saját vers #saját haiku

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Feledésnek olvasod

Ha már feledésnek olvasod A kisbolt polcán a félédes bort, Akkor kérlek, felejts rám egy kabátot, Amiben elsétáltam tőled a villamos felé. Felejts rám a cipőm, amit te láttál A lábamon először májusban. Felejts rám egy kalapot, Amit mindig olyan soknak találtál hozzám. Felejts rám kenceficéket, Amiknek sosem tetszett az illatuk. Felejts körém dohányfüstfelhőt, Mi miatt annyit mostam fogat, Hogy ne zavarjon, Ha esténként rád lehelem az álmaim. Felejtsd hozzám a „csakmégegy” napokat vidéken, És ezután a hajnali zötykölődést a zöld héven. Felejtsd a csokor virágot, Amit nekem hoztál magadhoz, Egy év alatt kétszer is névnapomra, Mert olyan könnyeden felejtetted el. Felejtsd el, ahogy én hagytam nálad Megrohadni a virágokat. Felejts nekem egy újabb troli járatot, Hogy kikerülhesselek. Felejtsd el a város felét, Mert nem tudok semerre járni, Az érintésnyomaid nélkül. Felejts nekem új emlékeket, Melyekben megfürödhetek, Míg te a meztelenségem nézed a kád széléről. Én meg majd úgy teszek, mintha nem látnám. Végül felejts rám egy elköszönést, Egy olyan utolsót, abban a felejtős megállóban, Ami után a szád többé nem fog szívesen nyílni felém És majd egyszer meghal rajta minden hámsejt, Ami valaha is összetalálkozott az enyémekkel.

#Feledésnek olvasod #feledés #rímgyár #magyar vers #saját vers #egykötetbőlamitsoseírokmeg

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Vedlés

Ma is az vagyok, A magasban meggyújtott gyertya. A melegség, ami ott fenn hagysz. A kéz a kezeden. A lépcsőtök századjára is meredek. A szádon a vállív. A garbód a hidegben felhúzva állig. Az emberpárna melletted. A nyomóerő mellednek. A női test rajtad. A kiszáradt ajkad. A kétszemélyre főzött kávé. A pohár, mely volt már másé. Több beszéd, kevés írás. Hídlábánál hangzó sírás. Megbicsaklás egy-két éven. Utazás a zöldes héven. Birtoklási-narkózis. Az ágy közös, a takaró is, De folyton lehúzom. Pár veletűnt szívizom… Vártam már, hogy elengedjél. A bőröm belül üres, szívesen levedleném.

#Vedlés #rímgyár #pszichopatika #egykötetbőlamitsoseírokmeg #saját vers

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Kávésbögre

Mint a bögrémet, Rólad is hiszem, majd még Újra használom, Így el se mosom, Csak várom, mikor töltöm Tele magammal.

#Kávésbögre #bögre #kávé #magyar vers #saját vers #saját haiku #dupla haiku #egykötetbőlamitsoseírokmeg #rímgyár #pszichopatika

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Telihold

Sebtapasz lelkem egy szekrény alján nézi a teliholdad.

#Telihold #jajjdtóth #pszichopatika #rímgyár #saját vers #saját haiku #haiku

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Kád

Meztelenül ültünk a kihűlő víz fodraiban Hirtelenharaggal kerülted, hogy fontos dolgokról beszélj, mint ahogy én kerültem a derekad alatti habokra pillantani Csak ez nem megy hosszan. Aztán még hónapokig úgy éreztem magam, mint az öregek, akik megvették a házastársuk mellett a sírhelyet és ráíratták, hogy 19.., de még ma is locsolják a muskátlikat mellette.

#Kád #egykötetbőlamitsoseírokmeg #rímgyár #pszichopatika #magyar vers #saját vers

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek.

Szabó Magda - Megmaradt Szobotkának

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Ülni egy téren

Bűnöd magadra méretezed. Kell is. Rajtad elkövetett ütéseket rezegsz le a csontjaimba. Én vagyok a legmegfelelőbb erre? Három és fél óra. Nevetek és cigarettázom. Te nem nevetsz. Sapkádat a fejedre húzod és a padba karcolsz a körmöddel. Régóta vártam, hogy innen két irányba hazamehessünk.

#Ülni egy téren #pszichopatika #egykötetbőlamitsoseírokmeg #jajjdtóth #saját vers

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Harmadik emeleti földszint

A harmadikról dobom le a szemetet. Látom elrepülni a darut, ami a szomszéd ház falára van festve. Nem merek az ablakban öltözni, annyi szembogár érződne a testemen. Hajnalokon át keresem a pontot, ahol beszélhetek rólad, úgy, hogy már nem hallgatod ki a gondolataimat a fejemből.

#Harmadik emeleti földszint #pszichopatika #rímgyár #saját vers #jajjdtóth #egykötetbőlamitsoseírokmeg

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Oktogon

Mindig túl nagynak éreztem a teret az Oktogonon. Nem értettem, mit lehet ott csinálni kávézáson és átszálláson kívül. Viszont az egyik évben minden oda-lett. Arra dolgoztam és ott laktál te is az egyik mellékutcában. Együtt pont kapóra jött. Természetessé vált éjfélre odaérni, hisz egyig úgy sem fekszel le. Csakhogy a szobádban is igénytelenül nagy volt a tér, És azt hittem nem szabad szólni, ha mondjuk rosszul alszom melletted, Vagy ha megbántanálak vele. A látszat-tökéletesség ecsetével festettem az arcom. Neked pedig nem volt elég vastag a máz, Nem takarta el a szemem kaotikus rendetlenségét sehogy sem. Tudom, akkor szerettél a legjobban, mikor elmentünk Egy barátunk lakását kifesteni és nekem fehér festékes volt Az arcom mindenhol; bár így nem csókolhattalak meg, mert összekenlek. Mielőtt visszaindultunk volna, véletlenül levágtál egy darabot az ujjadból. Még jó, hogy közel volt a kórház, ahol négy órát ülhettünk És én váltig állíthattam, hogy nem is komoly a bajod, Miközben te nem nevettél az időhúzó poénjaimon. A hajnal kettes tetanuszod után a Keleti sarkánál vártunk a taxira. Csendtörésképp beleszerettem egy romos házba, Ami mellett pótlóbusszal később hónapokig eljártam. Próbáltál megcáfolni, hogy csak az erkély miatt szeretem, Meg amúgy is igénytelen és rossz ez a környék meg zajos. Mint én. Olyan erőteljesen kerested a különlegest bármi másban. Az Oktogonra érve kifizettem a taxit. Lemostam nálad az arcom, de halkan kellett, Mert a bátyád a szomszéd szobában aludt. Lefekvésnél akkor is féloldalasan aludtál, mert hason nem tudsz. Én mindig hason, de miattad átszoktam a bal oldalamra, De akkor megkértél, hogy ne érjek hozzád, mert fáj az injekció. Én ezt álmomban már elfelejtettem. Hónapokkal később az Oktogonon akartál szakítani. Innen már te úgy is könnyen hazajutsz. Milyen kár, a kávézó tele volt, ahova menni akartál. Azt mondtad legyen vége, mert már túl sokat bántasz, Én pedig váltig állítottam, hogy nem, S hogy ettől majd nem hullik részeire a testem.

#jajjdtóth #rímgyár #pszichopatika #egykötetbőlamitsoseírokmeg #oktogon #magyar vers #saját vers

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Veszekedtünk

A vidéki kis konyhátokban veszekedtünk utoljára. Nagyon szerettem azt a kis házat, de főleg a konyhát. Innen látni lehetett a faluszéli hegyeket, és ahogy a köd átöleli őket reggelente. Már este volt. Éppen teát főztél. Én meg megvádoltalak, hogy sosem mondod el, mi nyomja a lelked. Talán, abban a percben beszéltél először és utoljára. Igazán. A szüleid elváltak. Évekig tartó megcsalás. Titok. Természetesen tudtam ezt már előtte is. Csakhogy ez három éve volt és te már akkor is felnőtt. Próbáltam megmagyarázni, miért nem fájhat neked. Ráció. Ebben nem volt. A szentimentalizmusod nem hagyott, példákkal dobtad ki a szoba falát, miszerint együtt kell maradni és minden megoldható. Minden megoldható. A gyerekeknek így jobb, még ha felnőttek is. Felnőttek nem értik egymást. Én sírtam. Nem lehetett érvekkel meggyőzni. Mondtam, ha két ember már csak bántja egymást, nem éri meg. Nem hittél nekem. … Egy hónappal később szakítottál. Eltervezted jó előre. Hol, hogy, mivel mi. Titok. Kerek naptári nap. Már nem volt időm elmondani: pár napja valaki más… Nem számít. Már nem. Úgy lesz, ahogy szeretnéd. Minden megoldható.

#Veszekedtünk #jajjdtóth #rímgyár #pszichopatika #egykötetbőlamitsoseírokmeg #saját vers

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Eszter

Az ajtód mindig nyitva áll. Mert nyáron eltörtük a festésnél benne az üveget. Nincs is ajtód. Minden beszéd átszűrődött és te kacagva hánytál. Többet tudsz, mint bárki. Tudástöbblet. Egyre jobban fáztam, ahogy a kényelmes csend kínossá válva átkúszott az ajtókereteden. Az ujjlenyomataid is csak úgy kerültek a bőrömre, ha egymás után simogattuk a macskát. Csak szólj hozzám, ha kész vagy, vagy ha újra le kell festeni a szobákat fehérre, és az ajtót újfent a keretébe helyezni. Ott leszek. Mert én már előre megbocsátottam mindenért. Csak szólj hozzám és mondd el újra a titkaim.

#Eszter #jajjdtóth #rímgyár #saját vers #egykötetbőlamitsoseírokmeg #pszichopatika