#Ülni egy téren

[fovarosiblog]

Elmúlt 5 év, újabb 5 év

Az elmúlt 5 évben sok minden történt Budapesten. A koronavírus járvány óriási idegenforgalmi adó kiesést okozott, a járványügyi intézkedések jelentős többlet kiadással jártak, az állam pedig semmilyen támogatást nem adott ehhez a fővárosnak. Sőt, azóta különadókkal több száz milliárd forintot vontak el a fővárostól.

Ehhez képest - csúszással és nem a legmagasabb színvonalon, de - sikerült felújítani a város leghosszabb metróvonalát. Sikerült felújítani a Lánchidat úgy, hogy a szerződések, költések a lehető legnyilvánosabbak voltak, nem a főpolgármester veje és lánya tartoltak a felújításon.

Folytatódhattak az EU által erősen támogatott jármű beszerzések is, ma már evidenciának mondható, hogy a busz alacsonypadlós, és a CAF villamosokból is jön még több is. (Remélem, hogy a kerékpár szállítást megoldják végre rajtuk!) Az pedig az állami mutyinak köszönhető, hogy míg a 2-es metrón és a 4-es metrón új szerelvények futnak, addig a 3-as metrón felújítottnak hazudott, elcsalva beszerzett metrószerelvények futnak légkondi és átjárhatóság nélkül. Hogy eközben az állam mennyire volt ezen a területen aktív, az megtekinthető a MÁV-nak átpasszolt HÉV vonalak bármelyikén. Noch dazu: igen szép tempóban bővült a MOL Bubi kerékpáros rendszer is.

Örülök neki, és támogatom, hogy az újabb és újabb köztéri parkolóhelyek helyett végre a zöldfelületek növelése és a kerékpárutak építése kapott prioritást - miközben az összes fideszes önkorményzati jelölt az autós parkolóhelyeket siratja. Bátor húzás volt a Nagykörúton az egyik autós sáv átadása a kerékpárosoknak. Volt benne kockázat, ma is küzdeni kell a fennmaradásáért. Itt említem meg a Blaha Lujza téren és a Nyugati téren, most pedig az Astoriánál létesített felszíni gyalogos átkelőhelyeket is - nem túl drága, de értelmes húzásnak mondható beruházások.

Ennyi megszorítás közepette még arra is futotta, hogy a munkanélkülieket (álláskeresőket, hívd ahogy akarod) ingyenes tömegközlekedési bérlettel támogatták. Been there, done that, ma is hálás vagyok érte.

Bőven van még mit tenni. A dunai kishajókat nem siratom, amíg voltak, addig is hol jártak, hol nem, teljesen megbízhatatlan szolgáltatás volt. A fogaskerekűre nagyon ráférne a felújítás, az 1973 óta futó járművek cseréje és a meghosszabbítás a Széll Kálmán térig. Kellenének már új szerelvények (szintén 1973, és a maiak túl kicsi kapacitásúak, nincs légkondi) a földalattira is. Kellenének a város szélére és az agglomerációba P+R parkolók, hogy a városon kívülről és a város széléről is könnyen be lehessen jutni a városba. (És nem a József nádor tér alá kell parkolóházat építeni.) De leginkább a gyors bejutást elősegítő tömegközlekedési fejlesztésekre lenne szükség, hogy eleve autóba se kelljen ülni.

Rengeteg közterület, park szorul felújításra - a Széll Kálmán tér korábbi, és a Blaha Lujza tér, Bakáts tér, Széna tér nemrég történt felújítása után még rengeteg tennivaló van. Még mindig áll a felüljáró a Nyugati téren és a Baross téren. Még mindig kevés helyen üzemel nyilvános wc. Tovább >>>

Elkezdtek végre foglalkozni a zöldterületekkel is. Nem, nincs felújítva a Népliget és a Városmajor. De van Budapest Fatár, értelmes ember Budapest főkertésze, és ahol lehet, ott nem marad el a faültetés, a parkosítás vagy horribile dictu a méhlegelő kialakítása. Remélem, hogy lesz még Mocsárosdűlőn és Csepel északi végében is közpark - Békásmegyer és a Duna-part között nagyon jó lett a terület kialakítása a gát mentén (a.k.a. Pünkösdfürdői Park).

De legalább ennyire fontos, hogy a pénz költés mellett a filozófia, a stílus is változott. A munkanélküliségre nem az a válasz, hogy takarodjá dolgozni lusta geci, hanem az, hogy akkor adunk ingyenes tömegközlekedést, hogy segítsünk a bajban. Egy csomó egészségügyi intézményben valósult meg egészségügyi fejlesztés. A drogostól nem elveszik a szabadulás lehetőségét, nem csak kriminalizáció van, hanem segítségnyújtás is. A hajléktalan elől nem ráccsal lezárják az aluljárót, mint ahogy Tarlós csinálta, hanem igyekeznek a fővárosi hajléktalan ellátást fejleszteni, lakhatási programokat indítani (V.ö. Iványi Gábor állami vegzálása.) A melegek ellen nem gyűlöletet szítanak, hanem a főpolgármester is ott van a Pride-on. Eközben az állam több józsefvárosi lakóházból azért hajítja ki az ott lakó, vagy inkább ott nyomorgó embereket, hogy a saját propagandáját harsogó egyetem kaphasson újabb épületet. Míg az állam beszántotta az FSZE-t, addig a főváros a saját szerény lehetőségeihez képest támogatni igyekezett a kisebb színházakat.

Brüsszel szidása helyett 5 milliárd forint közvetlen EU-s támogatást szereztek Budapestnek. Nagyon jó lenne, ha a jövőben még több forráshoz juthatnának a városok önkormányzatai közvetlenül, a magyar állam lenyúlásai nélkül.

Ja, és egy csomó helyről kibaszták a Metropol nevű propaganda szemetet, hát ezért külön jár egy pont.

Szerintem ez a helyes irány, ezért én Karácsony Gergelyre fogok most szavazni. (És nem, nem haragszom rád, ha te meg nem.)

[egyidiotakisfiupanaszai]

Csodák csodájára semmilye sem tűnt el, pedig korábban akárhányszor járt a városban, valamitől mindig megszabadították. Egyszer egy tolvaj mesterterv szenvedő alanya is lett, legalább egy tucat sorstársával együtt. Éppen a Placa de Catalunyán üldögélt a nagy melegben a szökőkút körül, mikor megjelent egy eszméletlen jó nő, pont annyi ruhában, hogy még nem tartóztathatta le az erkölcsrendészet, de tényleg valami csodacsirke, akinek éppen akkor és ott véletlenül kiborult a retikülje. A téren található férfi populáció szigorúan csak két részre oszlott: akik odaugrottak segíteni összeszedni a kacatokat és akik tátott szájjal, levegőt sem véve bámulták. Mire a cicuka a szempilláit rebegtetve megköszönte a segítséget és ellejtett az egyik mellékutca felé, a társai minden mozdíthatót elvittek a nézőközönség soraiból. Volt, akinek a fotóstáskája tűnt el, volt, akinek a hátizsákja, Camfordnak pedig a 36 hónapig érlelt iberico sonkája szatyrostul, amit pár perccel korábban vett a piacon.

Ha már ott volt, Camford bement a templomba, életében először. Néhányszor már próbálkozott korábban, de a hosszú sorokat látva mindig meggondolta magát, ott lesz az még pár évig, nem kell kapkodni. Meglepően kevesen vártak a bejutásra, Barcelonában a reggel nyolc nagyon korainak számít.

Leült az egyik szélső padra és próbálta megemészteni a látottakat. Valahogy nem akaródzott neki elhinni, hogy ez az Isten háza, hogy valaha is fogják ezt az épületet áhítatra és imádkozásra használni. Persze, fogják, minden bizonnyal hatalmas és fényűző miséket cerebrálnak majd, de az egész, a hangulatában olyan Camp Nou szerűnek tűnt. A Camp Nou-ban nem egyszerű focimeccseket tartanak, az egy óriási, világméretű show része, amit mindenki szeretne látni, még azok is, akik nem szeretik a focit. Camford is járt ott, noha egy játékost sem tudott volna megnevezni Messi kivételével. Ez az óriási csorgatott homokvár, építészetileg nagyon szép, de hasonló sorsra fog jutni, mint a Camp Nou, ide cool lesz eljönni és végig ülni egy misét, de aki el szeretne mélyülni a hitében, az máshova menjen.  

Oké, oké, most még melósok kalapácsolnak meg kiabálnak egymásnak, ami nem segíti az áhítatot, de nincs benn meleg és nincsenek is sokan, ami viszont igen, úgyhogy Camford maradt, szeretett volna átgondolni néhány dolgot, ami az elmúlt hetekben többször eszébe jutott.

Itt van például a halál. Ugyan a fogyás még nem kezdődött el, sőt, mióta eljött az Adriáról talán még hízott is valamennyit, tehát nagy eséllyel fél éve még biztos van hátra, de sokkal több nem nagyon, és mégsem tud az elmúlásra úgy gondolni, hogy sajnálja magát, mert lefőtt a kávé. Emlékezett rá, hogy mikor az apja meghalt, nem érzett semmit, pedig a maguk módján, nagyon jóban voltak az öreggel. A temetésen egy kicsit elérzékenyült, de a fogadáson már jobban érdekelte ki készítette a kacsamáj pástétomot, mert istenire sikerült. Hisz az élet megy tovább. Ha akarja az ember, ha nem, akkor is és úgy jobb neki, ha akarja.

Mikor már látszott, hogy komolyabb jövőt szánnak neki a cégnél, elküldték egy gyorstalpaló üzleti tanfolyamra, hogy konyítson ahhoz is valamit, biztos nem árt. A cég a Harvarddal állt szorosabb kapcsolatban, az összes amerikai partner ott végzett, de Camfordot mégis inkább az MIT-ra küldték. A Harvard a nagyképű és gazdag okosgyerekek presztízs szórakozóhelye, de az MIT-n ott a híres-hírhedt East Campus, ahol a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy belőtt diák hajnali kettőkör eccálfaszban pizzázót keres és az illető diák pár év múlva vagy Nobel díjat kap, vagy feltalálja hogyan lehet az internetet marha trágya nemesítésre használni és milliárdos lesz harminc éves korára. A partnerek azt gondolták, Camford jobban illik az MIT diákok közé és igazuk volt.

Az egyik órán, a saját köreiben világhírű professzora arról adott elő, hogyan lehet sikeres a vezető és a legfontosabb tényezőnek a motivációt nevezte meg. Az ő elmélete szerint a sikeres vállalatvezetők szinte mindegyikének a legfontosabb drivere, hogy a halála után maradjon valami, egy „big thing”, ami lehet egy forradalmian új termék, egy új, róla elnevezett főhadiszállás, egy új üzleti modell, egy kórház modern szárnya, egy alapítvány, akármi, és ő ezáltal halhatatlanná válik, mert az öröksége tovább él.

Ezen Camford nagyon kiakadt, ő a munkában azt akarta elérni, hogy jól dolgozzon, hogy a kollégái, ha megkérdezik ki írta alá a jelentést és meghallják, hogy Camford, akkor azt mondják, hogy akkor annak tökéletesnek kell lennie, pont. Szart ő arra, hogy emlékezni fognak-e rá ötven év múlva.

Vissza is kérdezett a profnál, hogy ez fordítva is igaz-e? Akit nem érdekel, hogy mi lesz a halála után, abból soha nem is lesz übermanager?  A prof szerint nem. Ekkor komoly vita kerekedett, mert Camford szerint akkor az ilyen vállalatvezetők egyszerűen csak hülyék, mert a statisztikák alapján 70%-uk vagy elválik vagy pocsék házasságban él, a gyerekeik soha nem látják őket, nagy részük narkós vagy alkoholista lesz és olyan emberek vélt imádatáért gürcöl egész életében, akik nem is ismerik és leszarja azokat, akik igen. Sőt, direkt magukra hagyja azokat, akiknek még szükségük is lenne rá egy olyan társaságért cserébe, akik, ha hálával is gondolnak rá, a gondolat max másfél másodpercig tart. Az üzleti életben semmi sem tart húsz évnél tovább, jön egy új forradalmi termék, a székház lepukkan, az üzleti modell kifullad, a kórházi szárny elavul. Ezek a faszfejek sokkal jobban tennék, ha inkább ültetnének néhány olajfát, azok több ezer évig élnek és sokkal hosszabb ideig viszik tovább az ember nevét.

Többen Camforddal értettek egyet, többen a proffal.

Ahogy ott ült a padban, eszébe jutott ez a beszélgetés, de most máshogy, mint akkor. Vajon hogy vannak ezzel a kérdéssel az átlagemberek? Nem a vállalati főmuftik, hanem a hozzá hasonló Kolbászjóskák? Vajon ők is szeretnének hátra hagyni valamit? Camford biztos volt benne, hogy a világ hét és félmilliárd egyedéből hét és félmilliárd mínusz egy kicsi semmi mást nem akar, csak hogy a gyerekeinek hagyjon hátra valamit, amitől nekik jobb lesz.

De akinek nincs gyereke? Azok hogyan békéljenek meg magukkal?

Camford nem hitt a túlvilágban, sem a reinkarnációban, sem a feltámadásban, szerinte csak a kézzelfogható világ létezik, abban kell boldogulni és jól éreznie magát. Ha meghal, nem számít, hogy mi jön utána, mit írnak róla a könyvek vagy újságok, mit gondol róla Mrs. Smith Pittsburgh-Alsón. A születése és a halála között eltelt idő számít csak, semmi más.

Ezért nincs is értelme azon gondolkodni, mi lesz a halála után. Hiányzik-e valakinek, vagy úgy felejtik el, hogy nem is gondoltak rá sohasem. Meghalok, oszt annyi, alászolgája.

Camfordnak egyszer kezébe került egy könyv, egy olyan szállodában szállt meg, ahol található egy polc, amiről a vendégek nyugodtan levehetnek egy könyvet és ott is hagyhatják a sajátjukat, hogy más is olvassa. Találomra kiválasztott egyet, hogy ne unatkozzon, míg várja a taxit és kiesett belőle egy kézzel írott papiros. A legrégebbi zsidó vicc szerepelt rajta: הם שנאו אותנו; הם ניסו להרוג אותנו; אבל ניצחנו; בוא נאכל, vagyis They hated us; they tried to kill us; but we won; let’s eat. Gyűlöltek bennünket, megpróbáltak megölni, de mi győztünk, úgyhogy menjünk és együnk valamit. Itt van ez a rák, de szarjunk rá, inkább együnk valamit.

Ezzel Camford a halállal kapcsolatos gondolkodást befejezettnek nyilvánította, nem sikerült ugyan tökéletesen a katarzis, de legalább rosszabb sem lett.

Jöjjön a következő agyalni való.

Camford nagyon nem „mi lett volna ha” típusú ember volt, ami történt, megtörtént, nem lehet vele mit kezdeni, ne is foglalkozzunk vele. Ennek ellenére, rengeteget gondolkodott azon, mi lett volna, ha harminc évvel korábban, a tévé alatt álló Lolóhoz, vagyis akkor még csak Nso Csi-hez, odamegy. Utálta is, hogy ilyen haszontalan hülyeségen jár sokat az agya, de nem tudott ellene semmit sem tenni, jött magától és a Sagrada Familiában sem hagyta békén.

Lerázta volna? Összejöttek volna? Elment volna vele táncolni? Jártak volna? Meddig? Egy hétig? Tovább? Végig az egyetemen? Loló beleszeretett volna egyáltalán? Hozzáment volna feleségül? Jó lett volna a szex? Ki tudta volna egyáltalán elégíteni? Túlélték volna a szürke hétköznapokat? Megcsalta volna? Vagy Loló csalta volna meg? Akartak volna közös gyereket? Egyet? Kettőt, többet? Ugyan oda szerettek volna menni kirándulni? Hasonló lehet az ízlésük a filmben, kajában, életmódban, vagy tök más?

Az üzleti iskolában felhívták a figyelmét, hogy a valószínűségeket nagyon rosszul becsüli meg szinte minden ember. Ha van öt paraméter, amitől a kimenet függ és mindegyikben 80%-ban vagyunk biztosak, ami egyáltalán nem rossz, akkor annak az esélye, hogy tényleg minden úgy történik, ahogy tervezik, alig több mint 30%. Ha pedig 60% a bizonyosság, akkor még a 10%-ot sem éri el, vagyis szinte tuti, hogy tök más lesz a végeredmény, mint amit szeretnénk. És hány paramétere van egy boldog párkapcsolatnak? Biztos több tucat.

Az egyik volt évfolyamtársa bíróként dolgozott Budapesten és mikor Camford visszaköltözött, néha elmentek vacsorázni. Sokat beszélt az érdekesebb ügyeiről, a válóperek is szóba kerültek és Camford nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, amikor arról sztorizott, hogy mi minden szerepelt már indokként.

Ugyan ritkán mondták ki, de sejteni lehetett, hogy a szex sokszor nem stimmelt, hol túl kevés, hol túl sok, de a prímet egy nagyon aranyos hatvan körüli nénike vitte el, aki negyven évnyi együttélés utána adta be a keresetet. Az évfolyamtársa hiába futott neki többször is, a néni csak hallgatott és hallgatott, míg végül kibökte, nem bírja már, hogy a „papa” minden teliholdkor seggbe dugja. Borzasztó.

Voltak a „fogkrémesek”, ahol már az is probléma lett, hogy a tubust a közepétől vagy a végétől kezdik kinyomni. Egy férfi azért akart válni, mert a felesége minden reggel túlsütötte a tükörtojást és ő utálja az égettet. Egy nő azért, mert a férje főzte a kávét és minden reggel megkérdezte hány cukrot kér bele. Hét éven keresztül, minden reggel. A rekord az esküvő után egy nappal beadott válóper volt, mert kiderült, hogy a férj az anyját is magával akarta vinni a nászútra. Egy nő azért, mert a férje a konyhaasztalnál vágta a körmeit és nem takarította le. Egy férfi azért, mert a felesége egész nap takarított. Egy férfi azért, mert a nő megrögzött természetgyógyászként minden nap megevett három nagy fej nyers fokhagymát és neki is minden reggel préselt répalevet kellett innia. Egy nő azért, mert a férje minden egyes alkalommal vagy fél tekercs vécépapírt elhasznált. Egy nő azért, mert észrevette, hogy a férje naplót vezet, és neki erről nem szólt. Egy férfi azért, mert a felesége elkapcsolta a vébé döntőn a meccsről a tévét, hogy egy főzős műsort nézzen. Egy férfi azért, mert a felesége állandóan Bon Jovit hallgat és a telefonján sem a gyereke vagy ő, hanem Bon Jovi a háttérkép.  

Ha házasságok ilyeneken is tönkremehetnek, ha ilyen kicsi szarok is számítanak, akkor nem több tucat, hanem több száz paraméter is lehet. Persze, ezek csak a pont az „i”-n, de akkor is.

A valószínűségekről pedig fogalmunk sincs, főkent a kapcsolat elején. Ha mindenki matematikus lenne, nem lennének családok, de hát a matematikusok is házasodnak... ki a fene érti ezt...

Az MIT-n sok nagyon okos külföldi gyerek is tanult, Camford csoporttársai között is volt egy lengyel gyerek, aki még az MIT-s közegben is extrém máshogy gondolkodott, mint az ottani átlag, ami nem kis szó. A gyerek nem volt több, mint 25 éves, de már három cégét vette meg egy-egy multi nagyon drágán és annyi pénze volt, hogy a lengyel Forbes a Top 50-be saccolta. Az MIT-ra is inkább világot látni és nem tanulni ment.

Az egyik órájukon arról volt szó, hogy ki mit szeretne legjobban kapni a jövőtől, mire vágyik a leginkább. Volt ott persze karrier, pénz, hatalom, világbéke és hasonló sablonok, mikor Jaczek felállt és azt mondta: I want to have a good wife. Csak Camford nem nevette ki, mindenki más hülyének nézte.  Két válás után Camford már kapizsgálta, hogy Jaczek beletrafált a kellős közepébe, ha valaki olyan szerencsés (?) ügyes (?) meggondolt (?) következetes (?) hogy megtalálja a másik felét, minden más jönni fog, majdnem magától. Vajon Loló good wife lenne? Egészen biztos. És ő good husband? Az biztos, hogy dolgozna érte. Dolgozott volna érte. De már mindegy. Ó, hogy baszná meg a...

Gracias Sagrada Familia, de nem lettem sokkal okosabb, Madridra fel.

[egykotetbolamitsoseirokmeg]

Ülni egy téren

Bűnöd magadra méretezed. Kell is. Rajtad elkövetett ütéseket rezegsz le a csontjaimba. Én vagyok a legmegfelelőbb erre? Három és fél óra. Nevetek és cigarettázom. Te nem nevetsz. Sapkádat a fejedre húzod és a padba karcolsz a körmöddel. Régóta vártam, hogy innen két irányba hazamehessünk.

#Ülni egy téren #pszichopatika #egykötetbőlamitsoseírokmeg #jajjdtóth #saját vers

[ka-steve]

Wieler szerint most az a feladatuk, hogy megakadályozzák, hogy a vírus ismét gyorsan és kontrollálhatatlanul kezdjen terjedni. Mint fogalmazott, aggasztónak találja az új fejleményeket, és szerinte a számok emelkedéséhez az vezetett, hogy hanyagok lettek. Szerinte csak rajtuk múlik, hogy hogyan alakul a járvány Németországban, de a sikerhez az is kell, hogy az emberek betartsák a biztonsági előírásokat, tartsák a megfelelő távolságot és gyakran mossanak kezet. Hozzátette, hogy ahol nem lehetséges a 1,5 méteres távolság betartása, ott szabadtéren is maszkot kell hordani.

Szerintem a legkárosabb cucc, ami ebben a járványban született, az az a kutatás anno tán márciusban, ami megnézte pár száz random emberről, hogy hol fertőződött meg, és mivel januárban-februárban a hideg miatt Kínában csak beltéren bandáztak a népek, és ezért csak beltéren fertőződtek meg, ezért egy gyönyörű logical fallacyvel levonták a következtetést, hogy ezek szerint szabad téren nincs fertőzés, és azóta is mindenki úgy tesz, mintha szabad téren közvetlenül arcon köhögni oké lenne a másikat. 

Itt Münchenben szabadtéri éttermekben az asztalok pl rendszeresen a megszokott “épp hogy elférek köztük” távolságra vannak egymástól, és ugyan vannak, ahol egy kicsit távolságtartanak az asztalok, de semmi olyan, mint Malajziában, ahol konkrétan biztos lehettél benne, hogy 2 méterre (mert ott ugye eleve nagyobb távolság lett a szabvány) senki idegen nem lesz tőled, de még egy asztalnál is fogtok tudni kellő távolságra ülni egymástól ha nem egy háztartásból jönnétek azzal, akivel épp találkoztál. És ez ugye még az, ha te magad egyáltalán akarsz távolságtartani, de a biergartenek esténként elvileg pont ugyanolyan tömöttek, mint a járvány előtt, szóval ha te leszarod az egészet, akkor több száz hasonló gondolkodású polgártársaddal bármikor létrehozhattok egy gócpontot. 

Mindezt egyébként úgy, hogy München konkrétan a 200e német és az 50e bajor fertőzésből 7200-ért felelős. A bajorok hozták a német fertőzések 1/4-ét, és a 98 bajor statisztikai régióból München elhozta a fertőzések 1/7-ét, szóval az ország egyik legerősebben érintett területéről van szó, minden 200. müncheni regisztráltan elkapta a vírust, szóval még arra sem lehet hivatkozni, hogy azt hinnék, hogy őket elkerüli, mint Budapesten. 

#germany #covid19 #rki #munich

[ndav1d42]

na, most annyira nem válogattam (akit érdekel, nézze meg az egész albumot)

Majd egyszer kipróbálom, milyen otthon ülni egy hétvégét meg sokáig aludni meg ilyenek (haha!). Ehelyett inkább vettem jegyet Prágába, mert egyrészt rég voltam Prágában, másrészt Prága mellett Brünnbe is el akartam menni, régóta kíváncsi voltam rá. és innen írtóhosszú beszámoló, hogy megmaradjon az utókornak, de főleg magamnak.

És rég vonatoztam, márpedig én nagyon szeretek vonattal utazni! Ráadásul annak ellenére, hogy én egész gyerekkoromban sokt��zezer kilométert utaztam Európában vonattal, végülis ez volt az első alkalom, hogy egyedül mentem volna külföldre (többet repültem már egyedül, mint vonatoztam, fura!), mert eddig vagy apámmal vagy több családtaggal szerveztük az ilyen utakat. Szóval vettem jegyet a Metropolra, ráadásul az éjszakai vonatra, fekvőhelyesbe (couchette!), mert az külön jó móka. És hatágyasba, mert az meg olcsó :D (aki nem vágja, mi ez, keressen rá). Amúgy csak négyen voltunk végül (bár a hálókocsi-kalauz azt mondta, tele lesz): egy francia lány, egy ausztrál srác és végül egy kínai lány. Tökjó társaság volt, egész későig beszélgettünk (legalább gyakoroltam az angolom). Volt aki karácsonyi vásár miatt jött, más átutazóban volt, többük először járt BP-n. Szóval tiszta osztálykirándulás-fíling volt az út :D Fura amúgy ez a Metropol EN, mert régen mintha hajnali 5-6 körül ért volna Prágába a reggel 8 helyett, de legalább már világos volt, amikor nekivághattam a városnak. Tekintve, hogy rengetegszer voltam már itt (és nem unom), most inkább a korábban nem látogatott helyekre mentem, mint pl. a tévétorony! sztem egész jól néz ki, bár többször is beválasztották mindenféle világ-legcsúnyább-épületei kontesztbe. Napi első látogatóként legalább a töküres kilátóból láthattam ki. Hogy mennyire éri meg a 250 koronás belépőt... Hát, annyira azért nem, de yolo, azért egyszer érdemes, a panoráma fasza! Az oldalán a mászó csecsemőket David Cerny készítette, az ő neve még elő fog jönni később. Nem árulta el sose, mit jelképeznek a tévétorony oldalán mászó csecsemők, de amúgy minek kéne? Nem elég, ha ott vannak, l'art pour l'art stb.? Minek mindig mindent megmagyarázni? Innen jöhettek az izgi részek, meg a belvár. A Vencel-téren több, az 1989-es események 30. évfordulójára készült dolog is volt. a Franz Kafka csupa króm feje szobrot régóta látni akartam, csodálatos alkotás (Cerny!), 42 db (heh!) folyamatosan forgó rétegből áll, amik időnként összeállnak az eredeti fejjé. Aztán megkerestem a tetőről lógó Freud "szobrot" (Cerny!), majd az embriót, ami egy ereszcsatornán van és sötétben pirosan lüktet (igen, Cerny!), majd jöhetett a Károly-híd a millió emberrel. A túloldalon megkerestem Prága legkeskenyebb utcáját, aminél jelzőlámpával lehet jelezni az áthaladási szándékot, ilyenkor a túloldalon lévőknek pirosat mutat. Amúgy inkább egy lépcső, mint utca, és persze egy étteremhez vezet – véletlen? Továbbhaladva véletlenül botlottam a Csehország-alakú medencében egymás felé pisilő, mozgó szoborba (naná, Cerny!). Aztán tökvéletlen megtaláltam a pávás kertet (nem is tudtam, h van ilyen). Hát, tele van mindenféle színes pávákkal, őrület! Utána elsétáltam megkeresni a négylábú Trabantot (Cerny!), majd fel a szőlőkkel teli domboldalak mentén a Fekete Ökör kocsmához. A csapos ugyanolyan bunkó, mint volt :D de a sör jó! (tele volt természetesen magyarokkal) A kolostori sörözőben is ittam egy sört, aztán elsétáltam a Petrin toronyhoz, amit többször is láttam kívülről, de most végre felmentem! Fasza a kilátás. Visszasétálva a várhoz konstatáltam, h kilométeres sor áll a bejutáshoz, fel is adtam rögtön, láttam már elégszer. Véletlen belebotlottam a Lennon falba, ezt amúgy nem terveztem, mert már láttam. Bár mindig átfestik és új, végülis megérte. Megkerestem a sárga pingvineket, majd visszasétáltam az óváros felé a Károly-híd iszonyú tömegén keresztül. A könyvtárban meglett a végtelennek tetsző könyv-kút. Az Óváros-téren Orloj és meridián jel a földön. Vacsoraidő közeledtével útba ejtettem a Havelská Koruna éttermet egy jó knédli+magyarszkigulyás+sör kombóra, betoltam egy kávét is. Karácsonyi vásár, lőportorony, elsétáltam a hostelig. A hostel... de erről majd később. A hostelben lepakoltam, töltöttem telefont, aztán irány vissza a város. A Florenc felé sétálva eszembe jutott, hogy soha nem metróztam még Prágában, és noha nem szívesen tömegközlekedem ilyenkor, ha nem muszáj, mégis azzal mentem az U Kalicha közelébe. Először azt hittem, zárva a hely, olyan csönd volt. Nem sokan voltak a svejkes kocsmában, nem is bántam, ittam egy sört. Ez is mindig kimaradt. Többször is felkerestük a helyet korábban, mégsem ültünk be, de hogy miért... Elsétáltam a Moldva felé, táncoló ház, éjszakai kivilágítás. Újra útbaejtettem az embriót, most a sötétben látszott, ahogy lüktet a "szíve". Az U Flekuban tömeg volt és 30 fok 100%-os páratartalom mellett, inkább nem mentem be. Az U zlatého tygra dettó... Vencel téren ettem egy jó sültkóbit, meg is volt a vacsorám, olyan bőséges volt. Még bóklásztam kicsit, de volt vagy 30km a lábaimban, visszasétáltam a hostelhez. A hostel. Kapszula-hotel! Tehát ilyen kis kutyaólszerű kabinok vannak. Maga az ötlet tetszett, a sokágyas szobákhoz képest itt legalább van egy kis intimszférája az embernek, elszeparáltan lehet lenni. Meg végülis kényelmes is volt, az egész egy nagy ágy. Mivel elfogyott az egyszemélyes kabin, kétszemélyest kaptam, legláabb bőven elfértem. Nade. Szóval visszaértem éjszaka. Kezdjük ott, hogy a kártya nem nyitotta a hostel bejáratát. Egy másik lakó alig egy perccel utánam érkezett, beengedett. Kérdezte, h hol a kulcsom. Milyen kulcs bazz, csak kártyát kaptam. A kártya a kapszula "redőnyét" se zárta. Mármint magában se lehetett bezárni, mindegy, lent maradt lehúzva. A fürdőben centi vastagon állt a víz. A tusoló vagy tűzforró vizet tudott, vagy langyost. Mindezt max nyomással, semmilyen állítási lehetőség nem volt. Csap helyett infrás érzékelő volt, ilyenkor 5-10-15másodpercig (tök random) ömlött a víz (növelve az amúgy is elárasztott fürdő víztömegét), majd abbahagyta. Élmény volt a fürdés. Ja, pakolni se lehetett sehova pár akasztón kívül.

A kapszulában van tévé a plafonra rögzítve, felhajtva. Ez egyszercsak "leszakadt", fel se tudtam hajtani, hogy ott maradjon. Egy konnektor volt csak (itt én voltam a hülye, elfelejtettem az elosztót vinni). Egész éjszaka egy  – nem túlságosan, de pont annyira hangos, hogy zavaró legyen – zümmögés" hallatszott (~600 Hz, mi lehetett vajon?). Mindegy, egy idő után észre sem vettem, amúgy jót aludtam. Reggel felkeltem fél7-kor, összecsomagoltam, léptem volna le. A recepció rész az utcáról egy másik ajtóról nyílt. Csöngetésre semmi, megadott, kiírt telefonszámra nincs reagálás, pedig reggel 7 múlt. Mentem volna vissza a hostel részhez, kártya nem nyitja az ajtót. vissza a másik ajtóhoz, telefon, semmi. Vissza a hostelhez, sokadszorra végre kinyitotta annak ajtaját, bent leraktam a kártyát meg a szekrénykulcsot a picsába egy üzenettel, h bocs, ment a vonatom. Csak azt nem írtam oda, h basszátok meg a recepciótokat. Kisétáltam a főpályaudvarra, kerestem kávét, aztán fel a már bent álló brünni vonatra. Amúgy fasza appja van a CD-nek, pillanat alatt megvettem azon a jegyet. Három óra út, 11-re Brünnben voltam. A nap mintha próbálkozott volna kisütni, de emúgy kicsit hűvös volt itt is. Piactér, karácsonyi vásár, már tele emberrel. Krokodil, vagyis sárkány felfüggesztve egy átjáró-alagút plafpnjára. Óra! Zseniális ez a cucc, mozog amúgy, a tetején lévő szekciók látványosan mozognak, meg gondolom a többi is, csak olyan lassan, hogy nem észlelni. A 11 órás üveggolyó-futamról lemaradtam sajnos, kíváncsi lettem volna rá. Kicsit kezdett sütni a nap! Ezen a téren lesz amúgy az igazi, fú karácsonyi vásár, még építették. Kicsit odébb egy másik vásár is volt mindenféle kajás-italos részekkel, nagyon élik ezt a csehek. A lovasszobor sajna körbe volt kerítve, épp egy műjégpálya közepén állt, így nem tudtam elkészíteni a nevezetes képet. Felsétáltam ezután a Spilberk dombjára, majd be a várba.

Körbejártam, ittam egy sört és melegedtem a kávézóban, közben kisütött a nap. Aztán belül is körülnéztem az udvaron, zenéltem bocibocitarkát a kirakott fémcsöveken. Körbejártam a falat is, kiláttam, megkerestem a Kazinczy emléktáblát, meg a fura, csövekből álló fej-szobrot. Vissza a piactérre, fura Mozart szobor. Körbejártam, megnéztem a katedrálist, felfedeztem, hogy jéé, de hisz ez van a tízkoronáson! Keveregtem még a vásárban, ittam kávét meg ilyenek, aztán be is sötétedett, hűvös is lett még jobban, elsétáltam a főpályaudvaron át a Dolny Nadrazira, ahonnan az előbbi átépítése-felújítása miatt megy egy rakat vonat. Közben bevásároltam a teszkóban mindenféle cseh cuccokat. A vonatig így is maradt vagy egy órám, de legalább nem fáztam a váróban, olvastam is. A vonattal meg fél11-re a Nyugatiban is voltam. A hibát ott követtem el, hogy amúgy a Keletinél hagytam két nappal azelőtt a bringám, úgyhogy kevereghettem vissza oda, h még haza is kelljen tekerni.

Prága még mindig kurvajó hely, és annak ellenére, hogy sokszor voltam, rengeteg új látnivalót fedeztem fel. Brno/Brünn meg irtó cuki város, szívesen megnézném nyáron is, nagyon hangulatos az egész. Ez egy roppant jól sikerült túra volt, még ha elég spontán is volt az ötlet, és tényleg 3-4 nappal előtte kezdtem szervezni. Ezek a legjobbak! Jó volt egyedül, mert kötöttségek nélkül jöhettem-mehettem egész nap, amennyit csak akartam (és bírt a lábam). Szar volt egyedül, mert egymagamban enni vagy sörözni szar. Meg tökre megmutattam volna ezt mind másnak is, de tartok tőle, h sokakat kiakasztana már az első órában ez a programsűrűség és ennyi jövés menés meg pörgés. De aludni meg üldögélni órákat egy helyben itthon is tudok, nem? Nem azért utaztam sokszáz km-t, hogy pihenjek, hanem, hogy minél többet lássak  :)  Asszem most sikerült.

#Prága #Brno #Brünn #Csehország #ndavid kirándul

[rakiasanitablog]

Róma

Szeretném megosztani a római utunk által szerzett tapasztalatimat / tapasztalatainkat, hogy Neked, aki most olvassa, minden gördülékenyen menjen, és egy csodás, stresszmentes utazásod legyen!

Az első kettesben eltöltött külföldi utazásunk és első közös repülőutunk volt,  a Wizz Air-rel utaztunk. (érdemes online elintézni a becsekkolást)  Az olasz repülőtéri sztárjk miatt késett a gépünk 4 órát --> ennek ellenére a Wizz Air késéssel, de indult, viszont az olasz légítársaság "ALITALIA" törölte járatát) Olaszországban a Róma-Fiumicino nemzetközi repülőtéren szállt le a gépünk. Innen ugye el kellett jutnunk a szállásunkra, ajánlották a buszos közlekedést a repülőn mellettünk ülő magyar pár, sajnos nem tudtuk kipróbálni a késés miatt, mert 6 óra után a repülőtérről nem indult több busz.   Óriási segítség volt ezért a "Google Térkép", hisz többféle megoldást mutatott számunkra. Viszont sajnos, amit a Google Maps írt vonatjáratszám SOSEM volt azonos a számunkra szükséges járattal. Mivel nem volt kedvezőbb más választás (taxi árak minimum 50/70 euro) a vonattal közlekedést választottuk (8 euro/fő). Kerestünk egy "Vonatjegy automatát"- illetve a kijáratoknál mindenhol volt a külföldieknek/turistáknak segítő informátor, akinek elmondtuk hova szeretnénk eljutni, bepötyögte a gépbe, meg is lettek a jegyeink, mehettünk a vonathoz. Nem nagyon találtunk semmit sem angolul kiírva egyébként, ami picit nehezítette a dolgunkat. Nade amikor már átmentél egy "kapun", tudod, mint a repüléteren, amikor a vonalkódot kell mutatni, utána mindenféleképpen a vonatra szállás előtt ÉRVÉNYESÍTSD a jegyedet, ez sem volt kiírva, csak láttam, hogy valami körül tömörülnek az emberek, megnéztem és KÉT kis gép volt, amit az érvényesítésre szántak. A kétemeletes vonaton a  felszállást követően egy idő után jött a kalauz és ellenőrizte az érvényességet. 

Furcsa dolog történt a megérkezésünk után, elment a mobilnetünk (T-mobile) egészen pontosan a visszautazásunk napjáig, nem azért volt furcsa, mert ne lettünk meg volna nélküle, hanem maga a tény, hogy pontosan érkezéstől- visszautazásig. (a szállásunkron Free Wifi volt)

 Írnék pár hasznos tippet, ajánlanék pár éttermet kávézót, nevezetességet, amiket ne hagyj ki semmiféle módon! 

Fontos telefonszámok: Római Magyar Konzulátus: Elérhetőség: 00198 Roma Via Messina, 15 II. em. Telefonszám: [phone] Fax: [phone] E-mail: [email protected] Olaszország előhívószáma: 39 Róma körzetszáma: 06 (Róma hívása tehát: +3906 ...) Rendőrség: 113 Carabinieri: 112 Mentők: 118 Tűzoltók: 115 ⦁ Érdemes ide felírni egy szülők vagy egy családtag / barát / ismerős telefonszámát, aki olaszul- vagy nagyon jól angolul tud - bármi történhet ..! :)

Szállás:  

Itt nem szeretnék név szerint megnevezni szállást (persze segítek benne vagy megadom a mi szállásunk adatait, ha nem találsz sehol), hisz mindenkinek más az igénye. Viszont azt szeretném kiemelni, hogy amennyivel többe kerül egy belvárosi szállást (nem vészes), annyival többet spórolsz  az utazási költséggel (mi nem költöttünk a rómapass-ra), a tömegközlekedés helyett válaszd inkább a gyalogos túrát, hisz az olasz "dolce vita" életérzést így fogod jobban megélni, a macskaköves utakon való barangolással könnyen bejárható a város, és ez nem csak a testünknek jó, hanem környezetünknek is (!), fedezd fel a város szépségeit, csodás- monumentális nevezetességeit, szűk utcácskáit! Vedd észre az építészetet, a stílust, a tájat, illetve ülj be valahova egy pohár házi borra.. néha nem árt csak csendben ülni és észrevenni, hogy mi vesz minket körül…

Megnézendő nevezetességek:

A kirándulásunkat egész egyszerűen úgy kezdtük, hogy a szállásunktól legtávolabb eső nevezetességet néztük meg először, ami számunkra a Colosseum-Capitolium körüli helyeket jelentette.

Egymáshoz közelebb lehetséges helyek:

1.nap:

⦁Capitolinum:

Marcus Aurelius lovas szobra (nem eredeti)

⦁Piazza Venezia:

Legforgalmasabb tér. Érdemes megnézni a csodálatos hatalmas emlékművet, amely a Monumento a Vittorio Emanuele II --> nyitás: 9:00, a II. Viktor Emánuel király nevét viselő hatalmas emlékmű fehér alakjával élesen emelkedik ki a Piazza Venezia hátteréből. Itália egyesítésének emlékére emelték, hogy dicsőítse a haza és a nemzet legszentebb értékeit, valamint a szabadságharcot és a katonai hősiességet. A széles középső lépcsősor a haza oltárához vezet, ahol az ismeretlen katona sírja van.A sír mellett állandóan két katona áll díszőrséget. Fölötte, a szentély fülkéjében Róma szobra áll, tőle balra a munkát, jobbra pedig a hazaszeretetet dicsőítő menet. --> itt olvashatsz róla: https://roma-szenvedely.eu/latnivalok/piazza-venezia/ Megragadnám az alkalmat, minden történelmi helyről olvastunk az utazásunk előtt.

Tipp: A következő 3(+1) helyszínhez cselesnek ítéltük a bejutást. Hisz ha elmész a Colosseumhoz (időpont úgy gondolom nem számít), látni fogod, hogy millióegy ember várakozik és ha saccolni kellene egy laza 2-3 óra várakozás minimum --> szokták mondani, ha nem veszel előre online jegyet (4euroval egyébként drágább online)! Mi nem vettünk előre online jegyet - egy másik szuper bejutást ajánlunk számodra! Fél 9-re odaérsz a Forum Romanum jegypénztárjához  (9 kor nyit) garantáltan elsők között jutsz be, és ami a hab a tortán, hogy ezt a 3(+1) nevezetességet ennél a pénztárnál (azaz egy helyen) megtudod venni a legolcsóbban és leggyorsabban (mi csak 20-25 percet álltunk sorban)! )..

A kombinált jegy a Colosseumhoz (+ látod Constantinus Diadalívét), Palatinus dombra, a Forum Romanumhoz való belépésre jogosít. (a szuper ár 14 euro/fő)

Fontos!! : a jegyen rajta van az az időpont, hogy mikor tudsz belépni a Colosseumba, csak akkor! se előtte, se utána! azaz először megnézed a F.R-ot, aztán a Palatinust és utána tudod a Constantinus Diadalívét majd a Colosseumot, utóbbi kettőt fel is cserélheted, ahogy időd engedi.

⦁ Colosseum: Piazza del Colosseo, 00184 Róma, Olaszország A Római Birodalom legnagyobb és legjobban megőrzött amfiteátrumja, hihetetlen látni a római építészet egyik legjelentősebb alkotását. A hely elsődlegesen a gladiátorharcok és más játékoknak adott otthont. Nyitás: 9:00 ⦁ Forum Romanum: Piazza Santa Maria Nova, 53, 00186 Róma, Olaszország Nyitás: 9:00 ⦁ Palatinus domb Piazza Santa Maria Nova, 53, 00186 Róma, Olaszország Nyitás: 9:00 ⦁ Constantinus diadalíve: Via di San Gregorio, 00186 Roma RM, Olaszország Nyitás: 9:00 

2. nap:

⦁Pantheon: (Piazza della Rotonda, 00186 Róma, Olaszország) A főépület előtt oszlopcsarnok áll 16 oszloppal. Kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással.   Nyitás: 8:30 (vasárnap: 9:00) ingyenes a belépés!

⦁Piazza Navona:

00186 Róma, Olaszország Egy tér, amelyet három barokk szökőkút díszít, tényleg magával ragadó művészet ez. A középső és legnagyobb kút, a Fontana dei Quattro Fiumi, vagyis a Négy folyó szökőkútja a kút négy férfi alakja négy kontinens folyóit jeleníti meg: a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Rio de la Platát.A tér északi felén található a Neptun-kút - tengeri nimfákkal (Fontana di Nettuno), a délin a Mór-kút -delfin (Fontana del Moro).

⦁Campo dei Fiori- legrégebbi piac

Piazza Campo de 'Fiori, 00186 Roma RM, Olaszország Nagyon vártam ezt a "kis programunkat", aminek ajándékoztunk egy kora reggeli fél hetes indulást, hisz úgy tűnik, hogy az olvastam blogja érdekes korábban odaérkezni, ott reggelizni egy zűrzavarban, friss alapanyagokból készült szendvicset, friss. Érkezésünkkor láttuk, hogy kicsit elnézhettem ezt az időpontot, az árusok épphogy kipakolták, előkészítsék és kezdjék meg egy nyüzsget. Nem tudom, hogy csak mi képzeltük-e bele, de egy képet lehet visszanézve ugyanaz, hogy véleményt keltsen a termékek magas minőségéről, imádtuk. Nem mellesleg jegyezném meg, tehát érdeklődik a reggeli levegő és csönd miatt a korábban felkelni és úgy tűnik, hogy meglesni egy várost.

⦁ Trevi-kút: 

Piazza di Trevi, 00187 Róma, Olaszország) Aki vissza szeretne térni Rómába, az dobjon ebbe, egy kútba egy kútnak háttal állva egy aprópénzt! a hiedelem szerint .. nem lehet ember lábán, aki egy tömegben odajut egy kúthoz .. (nyilvánosan odajutottam haha) Mindenesetre, csak egy egyedülálló képet képzel el, és csodáld meg egy barokk stílusban kialakított szökőkutat.A tisztelet, zöldeskék víz alján apró pénzdarabok csillognak.Ide szerintem a legeslegkorábban kell érkezni, azt szeretnéd, hogy senki ne legyen rajtatok kivül ott :)

⦁ Spanyol lépcső:

(Piazza di Spagna, 00187 Róma, Olaszország) A Fontana di Barcaccia-t előtt egy érzéki elsődleges látod meg egy spanyol lépcső előtt. (márvány szökőkút) Nem szeretném lelőni a poént. Erre valószínűleg helyet talált (esetleg fizetősre, esetleg nem) csak mert neked épp kiválasztott lenne rá.

Bor Villa Borghese:

A Piazza del Popolo térről egy egyedülálló parkoló, mi péládul kifogtunk egy csokifesztivált van, itt egy egyedülálló mezõ található, ahol a csónakázva megpihenhetünk, és élvezzük az idillt! :) Ingyenes.

3.nap:

⦁ Vatikán:

(Piazza San Pietro, 00120 Vatikán, Olaszország)

https://roma-szenvedely.eu/latnivalok/vatikan/

Nem hagyhatja ki a szent Péter teret, a Szent Péter bazilikát belülről (Michelangelo tervezte csodálatos kupoláját, ahonnan csodás kilátás nyílik Rómára, külön kell választani.) - kápolnát. (Rövidnadrágban, szoknyában, fedetlen vállakkal a nem lehet belépni!)⦁ Mi nem vettünk előre online jegyet, fél 9 kor érkeztünk és 9-re már bent voltunk. Úgy gondolom érdemes olvasni  minden "turisztikai látványosságról", mielőtt oda érkezünk, ha nem fizetünk be egy idegenvezetőre, vagyis mindenesetre kinyomtatni róla az információkat, mi is így tettük és szuperül eligazodtunk, elcsodálkoztunk minden, a kis belső múzeumokba pedig tessék bemenni, csodás élmény. -->     Szent Péter tér: mivel nekünk 600 méterre volt a szállásunk és e tér esett hozzánk a legközelebb minden nap ezen a téren keresztül vettük az utunkat, még akkor is ha ezzel plusz km-ereket tettünk meg, lenyűgözö hatással volt ránk.

Angyalvár: (Castel Sant'Angelo) Ez az egyedüli nevezetességet csak kívülről néztük meg. (reggel-napközben és este, hisz mindig előtte mentünk el) Más nevezetességek hajtottak minket, napi 10-15km-ereket sétáltunk.

Trastevere: az este megtekintendő! (00153 Róma, Olaszország) Ha igazi római hangulatra vágyunk, látogassunk el a Teverén túlra, azaz az élelmezés és az érzés eljut a városba, ahol egy szűk utcácskákon végigsétálva újra tudunk menni! Hagyományos és innovatív trattoriák, kézműves sört kínáló kocsmák és kézműves termékekket árusító boltok. (mi minden nap mentünk)

4.nap (utolsó):

Önfeledten átadtuk magunkat annak a hangulatnak, amibe csak szerelmesnek lehet lenni, sőt a kirándulásunk végére oly mértékben, hogy mi is sziesztáztunk egy kicsit már az utolsó napunkon! A vacsorát illetően választuttunk egy előételt, egy első fogást (náluk ez egy tészta ételt jelent), egy második fogást és egy desszertet is, illetve egy óriási romantikus esti sétát ejtettünk (passeggiata), hogy úgy igazán kereken zárjuk le a napot :) Fontos szavak, kifejezések:

Ezeket kigyűjtöttem különböző oldalakról .. komolyan próbálkoztam vele, minden helyen találhatólték! :)

⦁ Vino della casa - házibor :)

Üdvözlet! (szalúte) - Egészségedre! (koccintáskor és tüsszentéskor használók)

Buon appetito! (buonappetíto) - Jó étvágyat!

⦁ Scusa! (szkúza) - Bocsánat!

⦁ Buona notte! (buonánotte) - Jó éjszakát!

⦁ Grazie! (grácie) - Köszönöm!

⦁ Prego! (prégo) - Kérem!

Di niente! (diniénté) - Nincs mit!

Ia Ciao! (csáo) - Szia!

(érkezéskor és távozáskor használók, informális köszönés)

⦁ Ci vediamo (csivediámo) - Majd találkozunk! / Viszontlátásra!

(elköszönéskor használják, informális köszönés)

⦁ Buon Giorno! (buondzsorno) - Jó napot!

(reggeltől egészen dél-2-3-ig használják, érzéskor és távozáskor)

⦁ Buona Sera! (buonasérá) - Jó estét!

(3-tól estig felhasználóknak, érkezéskornak és távozáskornak van.)

⦁ Érkezés! (arrderdercsi) - Viszontlátásra!

(távozáskor használják)

⦁ Scusi, dove si trova il ristorante? (szkúzi, dové szitróvá il risztoránté) – Elnézést, hol van az étterem?

⦁ Sí (szi) – Igen

⦁ No (no) – Nem

⦁ Bene, grazie! (béné, grácie) – Jól, köszönöm!

⦁ Sono ungherese. (szono ungeréze) – Magyar vagyok.

⦁ Non lo so. (nonloszo) – Nem tudom.

⦁ Non capisco. (non kápiszko) – Nem értem.

⦁ Non parlo l’italiano. (non párlo litáliáno) – Nem beszélek olaszul.

⦁ Mi dispiace. (midiszpiácsé) – Sajnálom.

⦁ Come stai? (kome sztái) – Hogy vagy?

Venni valamit :

I. Quanto costa? (kuánto kosztá) – Mennyibe kerül?

II. Un cappuccino, per favore! (un kappucsínó, per fávore) – Egy kappucsínót, legyen szíves!

III. Un bicchiere di vino rosso/bianco, per favore! (un bikkiére di víno rosszo/biánko, per fávore) – Egy pohár vörös/fehér bort, legyen szíves!

IV. Due biglietti per l’autobus, per favore! (due biljetti per láutobusz, pe fávore) – Két buszjegyet, legyen szíves!

V. Il conto per favore! (il konto per fávore) – A számlát legyen szíves!

Ajánlások: étterem és kávézó

Mindenféleképpen fordulj meg a csodálatos Trastevere negyedben , ami egyértelműen a város legizgalmasabb kerülete, itt érdemes elveszni, szó szerint!!!Mindenféleképp ülj be egy tradicionális olasz étterembe, ahol az asztal egy nagy “agora”, nincs telefonozás, csak beszélgetés, örömködés vagy panaszkodás, alapvetően hangos mondatok, nevetés, sírás összessége, haha én ezzel abszolút tudok azonosulni  + a már korábban említett "dolce vita" érzéssel... (a barátaim akik ezt most olvassák biztosan nevetnek)

Ezeket mind szívvel ajánlom/ajánljuk!

1. Trattoria Otello Trastevere --> Trastevere negyedben! Via della Pelliccia, 47/53, 00153 Roma RM, Olaszország Imádtuk, igazi tradícionális olasz étterem, egymáshoz közeli asztalok,  sűrgés-forgás a pincérek által, de mégis romantikus egy ablaknál lévő asztalnál - isteni ételek! Itt kipróbáltunk előételként egy óriási mindenes tálat - sonkákkal- sajtokkal- salátával- különleges olivabogyóval, hagyományos bruschettákat.  ( ház ajándékaként ajándék töményt is kaptunk a vacsoránk végeztével)

2. Trattoria Papa Re -> Trastevere negyedben! Via della Lungaretta 149, 00153 Róma, Olaszország Itt csak egy tudományos folyóirat, imádtuk! Egy háromfogásos menüt ettünk 12euro / fő. Itt szerettem megnézni a karamellátást egy karamellás panna cotta előtt 3. Két méret - Római tiramisú: Via del Governo Vecchio 88, 00186 Róma, Olaszország A mogyoróvajas és pisztáciás és epres tiramisut próbáljátok ki mindenféleképpen !!!!!

4. 433 Étterem Via del Governo Vecchio 123, 00186 Róma, Olaszország Hangulatos kisutcában van. A 3 fogásos menü van - nagyon jó áron minden. Nem puccos, inkább autentikus, nagyon finom házi borral.

5. Pastificio Guerra: Via della Croce, 8, 00187 Roma RM, Olaszország Tésztázó hely, frissen ők készítik, de csak különféle különféle Vanímiákban találhatók meg, csak a paradicsomos és kovászosuborkás szószos tésztát kaptunk (nekem bejött), viszont egy spanyol lépcsőig áll egy sor , 4 € / adag! 

6. Sant Eustachio il Caffè

Piazza di Sant'Eustachio 82 Centro Storico, 00186 Róma, Olaszország Rettentő vonzó volt, és ezáltal az emberek kiültek kávévezetékre, és nem voltak képesek ágyneműt megválasztani, és megváltoztatni őket.

7. Pizza zizza Caffetteria Birreria Desszerteria Kedvenc pizzázó helyére kerül, a szeletenként vehettek pizzát, azaz nem kell teljes egészében kikérnetek. (többféle izű szeleteket választhattok össze)

8.Feffo Caffe

Via delle Fornaci, 2–6, 00165 Roma RM, Olaszország Itt van egy lábciklus Canollikat ettük (minden ízt kipróbáltuk, nyilvánvaló volt ami ami kevésbé ízlett) és egy pisztáciás (tele volt) sajttortát kipróbáltuk.

9. Hostaria San Pietro  Via delle Fornaci, 12, 00165 Roma RM, Olaszország Szálláshelyhoz közeli kis teltházas étterem, itt minden más olasz karbonát és egy pár bablevest házi tésztával.

10. Mimi e coco : Via del Governo Vecchio 72, 00186 Róma, Olaszország

11. La Casa del Caffe Tazza d'Oro Via Degli Orfani 84, 00186 Róma, Olaszország

12. I Pizzicaroli: -Via della Fossa, 9, 00186 Róma, Olaszország

3 teljes ott töltött napot ajánlott (vagy ha tavasszal vagy ősszel! Ilyenkor meleg volt), az örök város megnézi, ha igazán nyugodtan, nem sietősen, gasztrotúrával szeretné megkísérlni, hogy megismerni ezt az új kultúrát, egy tényleg kihagyhatatlan helyszínenket emeljön ki, sokkal többet felvegyen. mégis egy csodálatos városban, ha több napot tudsz ott tölteni, kicsit engedd el magad és csak menj tervezés nélkül!

Köszönöm szépen, hogy elolvastad és remélem hasznos tippekkel / ajánlásokkal láttalak el.

KAPCSOLAT:

Több kérdésed lenne nyugodtan keress meg elérhetőségeim egyszerén!

⦁ Instagram: @rakias_anita

⦁ Facebook: Rakiás Anita

⦁ E-mail: [email protected]

Továbbiakban a képeket támasztom aláírva és a szeretetből készített barátságot!

A Fotók felhasználása TILOS!

#róma love kettesben örökváros

[story020-blog]

1.rész

Nem mindenki tudja milyen jó néha egy sötét szobában, egyedül, headsettel a füledben csak ülni és gondolkodni az élet dolgain. Legyen szó akár a suliról vagy éppen szerelemről, éppen arról ami bánt vagy aggaszt… Na én is ezt szoktam mostanában csinálni. Hogy ti is értsétek, hogy miről van szó: van egy fiú aki nekem nagyon-nagyon bejön (Ádámnak hívják) , csak az a kis baki benne, hogy Ő nem régen szakított a barátnőjével vagyis a volt barátnőjével és még nincs felkészülve egy újabb kapcsolatra mert az a csaj nagyon sokszor átverte Őt, meg kihasználta. Egyrészről megértem, mert tuti nagyon szarul esik neki, de valahogy bizonyítanom kell Ádámnak, hogy én nem vagyok olyan. De mivel még egy éve sem ismerem nem nagyon fog menni. Ugye mostanában nem nagyon találkozunk mert nyár van. Ő is és én is nyaralunk meg ilyesmi, ráírni viszont nem nagyon merek mivel a mostani osztálytársaimról jó tudni, hogy ilyen téren ha megtudnák akkor már jönne a cseszegetés. Ha meg nem tudnák meg akkor félek, hogy leégnék előtte. Eléggé félek ettől a dologtól úgy őszintén🙃. De majd alakul valahogy… Addig is nagyon rá kellene hajtsak a tanulásra is mivel most megyek nyolcadikba és azért szeretnék egy jó középsuliba bekerülni akkor is ha vért izzadok emiatt. (Bár én ezt most ígérgetem, csak az a szomorú, hogy ezt általában nem tartom be év közben.) Mert, hogy is tartanám be mikor fent vagyok hajnal kettőig és reggel meg alig érem el a buszt mert olyan későn kelek fel. Szomorú meg minden de hát sajnos ez van. Most is már nem soká éjfél és még telefonozok meg minden. Érdekes, de nyáron hamarább elalszok mint év közben, pedig akkor is eléggé elfáradok… De én már csak ilyen vagyok! Akinek nem tetszem nem kell szeretni, ez az oldala nem igazán hat meg… Vannak bőven olyanok akik nem kedvelnek de ettől csak pozitívabb leszek. Ja és még egy valami…: mindig legyen jó feneked mert az utálóid mögötted vannak.! (Ezt én is nem rég olvastam az instagramon😁) De majd meglátjuk mit hoz a holnap. Milyen új lehetőségeket, új alkalmakat és egy csomó minden történhet akkor és addig. Szóval éljen a mának mindenki… 👑

Remélem tetszett az első rész. Nem soká jön a folytatása. 😘❤ #puszi #joéjszakát #goodnight #summer #remelemtetszik #love

[legendakuty]

Szegedi tumbászok

Mi van a Széchenyi téren a bíróság közelében, ahová délelőtt be lehet ülni egy iható kávéra, esetleg enni is valamit úgy, hogy közben érdemben tudjon az ember egy asztalnál beszélni is egy ügyféllel?

@akurvaanyadatbuttersofficial @ajtostolahazba és más szerencsétlen sorstársaik, akik kénytelenek ott élni?

[baby-on-board-germany]

Montessori bútorok otthonra

A terhesség természetesen nem csupán a várakozásról, illetve a tünetek többé kevésbé kibírásáról szól, hanem a tervezgetésről is. Főleg, ha első baba, nagyon sok, addig számodra még ismeretlen szituációt és problémát kell majd megoldanod, ami elegendő anyagot szolgáltat az egész napos álmodozásra - erre van egy nagyon jó német szó: "Kopfkino", avagy a mozi, ami a fejedben megy.

Nos, az én Kopfkinom természetesen a születés utáni első időszakról is sokszor szól, de legalább annyit gondolkodom a különböző gyereknevelési kérdéseken, illetve konkrét gyerekbútorokon.

Maria Montessori a 20. század elején, Olaszországban alapította meg - az én szememben az első igazi - óvodáját, a Casa dei Bambini-t, ahol árva gyerekek számára valósította meg először pedagógiáját a gyakorlatban. Többek között az ő intézetében voltak először gyerekméretű bútorok.

A montessori-pedagógiát egy egyszerű elv vezérli: a szülő és nevelő hagyja a fejlődés irányát és menetét a gyermeki individuum által meghatározni. A szülő kíséri a gyermeket, alternatívák felkínálásával észrevétlenül esetleg irányítja a figyelmét. Nincs büntetés és dícséret, nincs értékelés. Ami viszont nagyon fontos: a szülő határozza meg az adott szituáció keretét. Nézzünk egy példát - amihez még segédeszközök sem kellenek: reggeli öltözködés, szeles őszi nap. Anyukának több lehetősége van:

engedi, hogy gyermeke szabadon válasszon ki akármit a szekrényéből, amit aznap fel szeretne venni,

előre meghatározza, hogy mit vesz fel a gyerek,

vagy meghatározza a felveendő ruhadarab típusát (pl. pulcsi), de a pulcsik között a gyermek választhat.

Nos, a montessori-pedagógiának az utolsó pont felel meg: a szülő meghatározza a keretet, amelyen belül a gyermek szabadon mozoghat, saját belátása szerint.

Ez a bejegyzés arról hivatott tehát szólni, hogy hogyan gondolkodom el a hagyományos gyermekbútorok, illetve gyermeknevelés során használt berendezési eszközök értelméről és próbálom gondolatban belerakni a montessori-koncepcióba. Előre meg szeretném jegyezni, hogy első gyermekemet várom, ezért nem biztos, hogy az általam megálmodott dolgok a valóságban így működnek is, mindenesetre két csodálatos és rettentő mód felvilágosult pedagógus szülőnek és négy testvérnek - értsd nagycsaládi élet - köszönhetően szerintem van egy kis tapasztalatom a téren. Nézzük hát.

RÁCSOK. Elsősorban a rácsokkal hatalmas bajom van a szokványos gyerekbútoroknál. Rácsos kiságy és járóka, hogy csak ezekkel kezdjem... Biztonság ide vagy oda, én nem szeretném bezárni a gyermekem sehova, egyszerűen ráz a hideg a gondolattól.

A rácsos gyermekágy-korszak két részre osztható: az első fél évben-évben, amíg a gyerek nem képes saját magától helyváltoztató mozgásra, elsősorban a megemelt felülete miatt a szülők derekának egészsége érdekében ajánlott :D A megemelt felülethez tartozó rácsok pedig biztonságot teremtenek. Mivel ebben az életkorban a csecsemő még nem képes elkúszni-mászni oda, ahova szeretne, ezért a rácsok ebben az életkorban inkább a szülők biztonságérzetét növelik (főleg ha babafészket is használunk az ágyikóban). Ennek ellenére viszonylagos rácstalanított verziók az ágy mellé állítható kiságyak, amelyeknek egyik oldaláról hiányzik a rács, így az édesanya éjszaka egy mozdulattal ráteheti a kezét a babára vagy akár odahúzhatja magához szopizni.

A rácsos gyermekágy második időszaka a kúszás-mászástól kezdődik. Itt a gyermek már elég nagy ahhoz, hogy saját maga határozza meg, hol szeretne lenni és helyváltoztató mozgásra képes. Ebben az időszakban véleményem szerint a rácsos ágy az éjszakai nyugalmat szolgálja, hogy a kisgyermek éjszaka ne mászkáljon mindenfelé, ne essen ki az ágyból, ne keverje magát veszélyes szituációba felügyelet nélkül. Nos, a montessori-bútorgyár-dömping már erre a problémára is talált megoldást: az alacsony védőráccsal - inkább kis kerítés szerintem, egy helyen rács nélkül, a földhöz közel elhelyezett ágyak minden montessori-pedagógiai elvnek megfelelnek: az alacsony elhelyezés balesetmentességet, az alacsony kerítés a bezártságérzés hiányában mégis biztonságot ad - ha a gyerek álmában oldalra gördülne, sem tud kiesni. A rácson lévő közlekedő lyuk pedig megadja a gyereknek azt a szabadságot, hogy eldöntheti ő maga, hogy éppen hol szeretne lenni. A többi - hogy ne mászkáljon éjszaka, ne kerüljön veszélybe felügyelet nélkül: csak szülői praktikák kérdése. Egy fix napi rutin megszokása segít az éjszakai mászkálást elkerülni, a gyerekszoba berendezése pedig nem kellene, hogy lehetőséget adjon a balesetekre (pl. konnektorokat biztosítani, kábeleket elrejteni / kábelvédővel ellátni, bútorokat a falhoz rögzíteni stb.)

További gondolkodást okozott számomra a bili kérdése. Mi a francért ültetjük a gyereket egy külön kis műanyag izére a szoba közepére, miért nem tanulja meg úgy intézni a dolgát, mint a nagyok? Ha wc-zni kell, a wc-re megyünk. Anyának és apának sem kell utána extra takarítani. Erre is vannak manapság már szuper segédeszközök, például egy ilyen:

A fürdőszobát montessori-elven berendezni szintén nem nehéz: rendezz be egy fiókot / dobozkát a gyereknek a saját, fürdőszobában használatos dolgaival: fésű, fogkefe, fogkrém, stb. és tedd egy olyan helyre, amit könnyen elér. A piacon lehet kapni gyerekméretű kis bútorkákat, amik kis polccal, törölközőtartóval, tükörrel és lavórral vannak ellátva, amit szülőként feltölthetsz vízzel, és a gyerek mindent elér. Ezek szintén nagyon hasznosak, de ha nincs egy ilyenhez helyed a fürdőben / pénzed rá, akkor egyrészt te is berendezhetsz fillérekből egy ilyen sarkot, vagy: veszel egy kis sminktükröt és kirakod a mosdókagyló szélére, illetve használtok egy sámlit, amire a gyermeked felállva eléri a kagylót.

A sámli egyébként nagyon sok szempontból értelmesen bevethető. Minden olyan felülethez használhatod, amit a gyermeked nem ér fel, és nem tudod lejjebb helyezni - elsősorban mondjuk a konyhában, sütés, főzésnél, tésztagyúrásánál ésatöbbi. Ehhez egyébként vannak külön "tanuló torony"-nak nevezett bútorok, amik a sámlinál kicsit több biztonságot és mozgásszabadságot adnak a gyereknek. Mind a sámlinál, mind a tanuló toronynál fontos, hogy a gyerek szabadon fel és le tudjon mászni rá / róla.

Következő bútordarab, amin sokáig gondolkodtam, az etetőszék. Ez is egy tipikusan olyan bútordarab, ahova lerakod a gyereket, ott marad amíg te úgy nem döntesz, hogy vége az étkezésnek és aztán kiszeded belőle. Nos, ugye nagyon fontos, hogy a csecsemőket, amíg saját maguktól szabadon ülni nem tudnak, nem szabad etetőszékben etetni. Ez a 4-9. hónapban történik meg, innentől mehet az etetőszékbe. Ebben a műfajban nekem elsősorban ez a gyerekkel együtt növő etetőszék a befutó eddig, itt a szék magasságát a falapok megfelelő távolságra való beállításával szabályozhatjuk, illetve a több lépcsőnek köszönhetően a gyerek önállóan is fel tud rá mászni.

Továbbá szimpatikus még ez az egyben etetőszék egyben asztal-szék koncepció is, amivel az ember megspórolhat es komplett gyermekméretű bútorszettet.

Ami a járókát illeti, azt már a nyusziknál megtanultam: nos, őket sem zártam be a ketrecbe, hanem egész nap szabadon rohangálhattak, eleinte az egész lakásban. Amikor a kutyus megérkezett a családba, kialakítottam az egyik szobát nyusziszobának: a szoba volt lekerítve, nem a nyuszik bezárva, a szoba minden eleme át volt ellenőrizve, hogy ha véletlenül megrágják, ne legyen belőle bajuk. Szerintem járóka helyett a gyerekeknél is érdemesebb inkább ilyen gyerekbiztos régiókat kialakítani a lakásban. Ehhez lehet kapni szuper térelválasztókat. (A képen egyébként a kialakított tér pont nem bababiztos nézzük csak a laptopot, növénykét illetve rádiót, de most itt nem ez a lényeg :D)

Ami egyébként még fontos a gyerekszoba berendezésénél: csak olyan dolgok legyenek benne, amit a gyerek elérhet, és azt tudja is elérni. Gondolok itt a gardróbra, játékokra, könyvekre, akármikre. Szóval alacsony bútorokat vásárolni, én főleg komódokban, siteboardokban meg ilyenekben gondolkodom - van is itthon egy pár, amit át lehet alakítani megfelelően. No és ilyen apróságok, hogy a konyhában kirámolni egy alacsony polcot és odapakolni a gyerekedényeket, evőeszközöket meg akármiket, amiket akár főzés-kuktáskodásnál nyugodtan használhat, az előszobában olyan akasztót montírozni, amit elér, ésatöbbi. De ez már az apróság része.

Kívánok nektek (is) sok örömet a képzeletbeli mozizáshoz :)

[florealise]

Dieci mesi a Molfetta

Tíz hónapja Molfettában

Már május van, kimondani is furcsa hogy tíz hónapja vagyok itt, illetve azt még nehezebb mondani, hogy most már ténylegesen csak két hónap maradt az önkéntes évemből.

Néha felmerül bennem a kérdés: igen, itt voltam egy évig, de hagyok-e majd bármilyen nyomot magam után? Néha úgy érzem, hogy észrevétlenül jöttem és észrevétlenül megyek is el; nem voltam sose egy emlékezetes személyiség, nem alkottam semmi maradandót ez az év alatt, és azok az emberek, akiket valóban közel érzek magamhoz, mind szintén külföldiek akik velem együtt távoznak majd. Bár szereztem helyi barátokat, nem is keveset, egyikük sem valóban közeli, mert nem volt elég idő vagy lehetőség elmélyíteni ezeket a kapcsolatokat, és attól tartok, ez a két hónap nem elég arra, hogy ez megváltozzon; és ha visszatérek ide bármikor, nem lesz kihez visszajönni, csak egy szellemvárost fogok járni, tele egy évnyi emlékkel, élménnyel, de minden már csak a múlté lesz.

Persze, tudom, hogy fognak rám emlékezni néhányan. Még ha az önkéntescsapatunkból nem is én vagyok a legemlékezetesebb, vannak dolgok, amikkel azért mégiscsak beírtam magam az itteni kis "történelembe". A koordináló szervezetben már most példálóznak velem időnként, mint a lány, aki újraalkotta az önkéntes projektjét és aki megtanult alkalmazkodni még egy kellemetlen helyzethez is. 

Illetve én vagyok az, aki zenél, énekel, dalokat ír - valószínűleg koncertet már nem fogok tudni játszani itt, viszont ez egy nagyon fontos dolog volt számomra végig. Azt hiszem, ebben az évben szereztem úgy igazából magabiztosságot ezen a téren. Korábban is írtam, zenéltem, énekeltem, de legtöbbször csak otthon, a szobám négy fala között, vagy ha felléptem, akkor valami olyan dalt adtam elő, ami nem igazán "én" voltam, amivel megmutattam, hogy igen, tudok énekelni, de azt nem, hogy ki vagyok én és mit szeretnék átadni. A saját dalaimat még a családomnak is alig mertem megmutatni, nemhogy idegeneknek vagy ismerősöknek, féltem a kritikától, féltem attól, hogy valaki megismeri a belső gondolataimat, érzéseimet, mindazt, amit gyakran nem mondtam el senkinek sem. Aztán valahogy úgy tavaly kezdtem úgy érezni, hogy talán mégis van valami értékes abban, amit alkotok, kipróbáltam magam vadidegenek előtt Budapesten egy-egy open-mic esten, majd a karantén során vettem magamnak egy (alacsony költségvetésű) mikrofont, hogy felvegyek vele egy-két dalt és megosszam másokkal. Majd az egyik legijesztőbb, de végül legszebb dolog volt, amikor a furcsa, családias, júniusi ballagásomon egy saját dallal búcsúztam el az iskolámtól, az osztálytársaimtól, a tanáraimtól, valószínűleg életemben utoljára énekelve a gimi színpadán. Ugyanezt a dalt fel is vettem (megkérdőjelezhető minőségben), és feltöltöttem YouTube-ra, amolyan búcsúzásként Magyarországtól is, hiszen néhány napra rá már utaztam is ide.

Amikor pedig ideértem, az első dolog, ami hiányzott, a gitárom volt, és egy hónappal később, amikor sikerült hangszert szereznem, az első dolgom az volt, hogy írjak. Az itteni barátaimnak az első pillanattól kezdve játszottam saját dalokat, de azt hiszem, főleg azért mertem ezt megtenni, mert tudtam, úgysem értik a szöveget, kivéve ha lefordítom és elmagyarázom, hiszen azóta se tudok más nyelven írni, mint magyarul. A legnagyobb szerencse, ami a zenével kapcsolatban ért itt, az az volt, hogy szereztem egy helyi zenész barátot, aki felkarolt, és akivel közösen tudok zenélni, dalokat felvenni, gyakorolni. Azt hiszem, mostanára jutottam el odáig és értettem meg, hogy bár nem vagyok a legjobb gitáros, gyakorlással lehetek egész tűrhető, és talán vagyok elég jó ahhoz, hogy az emberek meg akarjanak hallgatni, ha énekelek. És talán nem fogok most még mindent feltenni erre a lapra, de tudom, hogy érdemes folytatni amit csinálok, nem csak magamnak, a szobámban, csak mert szeretem, hanem van értelme meg is osztani másokkal.

Azt hiszem, talán ez a legfontosabb ok, amiért talán mégis csak fognak rám emlékezni azok az emberek, akiket itt megismertem. És ez nem egy rossz dolog, csöppet sem.

Mindenesetre még ha ezt nem is biztosan veszik észre az itteniek, magamból mindenképpen itt hagyok egy kis darabot. Egy kis darab Molfettát pedig meg fogok tartani magamnak viszonzásképp, és vinni fogom magammal, bárhová is megyek, mindazzal a rengeteg emlékkel, élménnyel és tapasztalattal együtt, amit magamba szívtam ezalatt az egy év alatt.

Nem ért még véget az év azonban: még van kicsit kevesebb, mint két hónap hátra, két hónap, ami egész biztosan emlékezetes lesz. Lassan már gyalogolunk a nyitások felé: a másfél hónapnyi vörös zóna után most már narancssárga színű Puglia, ami gyakorlatban számunkra nem változtat sokat, csak annyit, hogy ugyanazt, amit eddig csináltunk, most már legálisan tesszük. Mindazonáltal a narancssárga már kecsegtet a sárga zóna közelségével, remélhetőleg hamarosan újra be tudunk majd ülni kávézni, vagy étterembe menni, és fogunk tudni majd egy kicsit utazgatni is, kiruccanni Molfetta városából. Nem tudjuk, tényleg úgy lesz-e, persze, de reménykedünk abban, hogy legalább egy kis időre visszanyerjük a múlt nyári szabadságunk egy töredékét, mielőtt hazamennénk.

Mindenképp meg fogunk tenni mindent, hogy kiélvezzük az utolsó heteinket itt, de közben már mindenki tervezi, hogy mi lesz utána.

Az otthoni nyaramról jelenleg már tudom, hogy igencsak rövid lesz, másfél hónapot fogok otthon tölteni, mielőtt újra elköltözöm és egy új fejezetet kezdek Malmö városában, Svédországban. Merthogy, mint az pár hete kiderült, felvettek a Malmöi Egyetemre, ahol nemzetközi kapcsolatok szakon fogok tanulni. Már elkezdtem a lakáskeresést, és látom, hogy nem lesz egyszerű menet. Elkezdtem a kapcsolatok kiépítését is, már benne vagyok pár Whatsapp csoportban a leendő nemzetközi diákokkal együtt, akikkel mind egy cipőben járunk. 

Bár még nem vagyok kész elengedni Molfettát, úgy érzem, már épp ideje, hogy visszatérjek a tanuláshoz. Tudom, hiányozni fog az a rengeteg szabadidő, amim van most, talán sose lesz ennyi időm szociális életre, hobbikra és más dolgokra, mint jelenn pillanatban, de most néha az hiányzik, hogy valami valódi kötelességem legyen. Valami, amit meg kell csinálni, amit meg kell tanulni. (Nem mondom, hogy ilyenem egyáltalán nincs, most, de ezek a dolgok inkább olyanok, amiket meg “kéne” csinálnom, de senki sem erőltet, minden teljes mértékben rajtam múlik, ahogy az önkéntes projektben a feladataim egy elég nagy részét én találtam ki magamnak.) A tanulás is hiányzik. Bár ezt az iskolában nem mindig vettem észre, szeretek tanulni, új ismereteket szerezni, információkat magamba szívni. Itt is sokmindent tanulok persze, csak más módon, de az iskolai tanulás azért mégis más. Tudom persze, hogy ha a jövőbeli önmagam visszaolvassa majd azt, amit itt leírtam, valószínűleg visszasírja majd ezt a szabadságot, és azt hogy nem kell tanulnom úgy igazán, mert az egyetem biztosan nem lesz könnyű, főleg egy év kihagyás után. Ettől függetlenül azt hiszem, kezdek készen állni egy új fejezet elkezdéséhez. Nagyon jó döntés volt ez az év, néha azt kívánom, hogy mindig itt maradhassak ebben a helyzetben, ezekkel az emberekkel, de tudom, hogy azon kívül, hogy nem lehet, több időre nem is igazán lenne értelme. Itt az ideje továbblépni, új helyre menni, új embereket megismerni, és elkezdeni a “nagybetűs életet”, ahogy ezt annyiszor szokás mondani a végzős gimiseknek. Én egy évvel később jutottam el idáig, de ezt egy pillanatig sem bántam meg. Ezalatt az év alatt pedig több élettapasztalatot szereztem mint sokan, akik már úgymond hamarabb elkezdték. 

Olyan furcsa belegondolni, hogy már egy éve ballagtam volna el, ha persze nem jött volna a koronavírus. Emlékszem, hogyan teltek az utolsó gimis heteim: otthon, a szobámban, az egész családdal együtt, esténként néha társasozva, gyakran videóhívásokkal, napközben néhány online órával. Tankönyvek, papírok, füzetek, tételek, tanulnivalók szétdobálva a szobám padlóján; felváltva írtam matekérettségiket, néztem át töritételeket, és a magyar tankönyvemet, ami teljesen kipingálva, mindig nyitva állt az íróasztalomon, a listámon áthúzandó átnézendő leckék, folytonos stressz. Néhányszor kiborultam, sírtam, esténként egy-egy órát szobabicikliztem hogy levezessem a sok felgyülemlett feszültséget. Aztán nem ballagtunk el, hanem csak érettségizni mentünk, először találkoztunk egymással két hónap után, akkor vettem fel életemben először maszkot az arcomra, ami akkor egészen furcsa, szinte szürreális érzés volt, mára azonban csak a megszokás, a normalitás része (most is éppen maszkban ülök az irodában, miközben gépelek).

Mindennek már egy éve. Egészen elképesztő ebben belegondolni. Annyi minden történt ezalatt az év alatt! Igazán szerencsésnek mondhatom magam emiatt, hiszen sokaknak megállt az idő erre az egy évre, nekem viszont iszonyatos sebességgel száguldott el. Annyira megváltozott minden számomra és bennem, hogy nehéz lenne igazán megfogalmazni.

Ez a hétvége talán az első hetek, vagy hónapok óta, ami nincsen betáblázva programokkal, és nyugalomban telik. A utóbbi időben ugyanis vagy mi hívtunk meg valakit ebédelni vagy vacsorázni, vagy mi voltunk hivatalosak valahová, de bárhogy is, mindig tele volt a hétvége; de hétközben is elég sok mindent csináltunk, az az igazság. Megünnepeltünk nem egy születésnapot, a végére már nehéz volt igazi meglepetést szervezni, mert már mind hozzászoktunk, hogyan rendezzük a meglepetés összejöveteleket, de persze mindig egész jól sült el végül, még ha az ünnepelt tudta is előre, akkor is. 

Közben pedig újabb ételeket húztam le a főzési bakancslistámról. Csináltam lángost tíz főre, és bár ez már a harmadik alkalom volt, hogy elkészítettem, minden alkalommal sikerélmény, hiszen bár nem nehéz, de időigényes, ráadásul most csináltam a legtöbb embernek az eddigiekhez képest. Egy este meghívtam vacsorázni néhány barátnőmet, amikor parmigianát főztem, ami hasonló, mint a lasagna, csak tészta helyett padlizsánlapokkal, és hús nélkül készül, az egyik kedvenc olasz ételem lett egész biztosan; bár nem hiszem hogy gyakran fogom csinálni, mert egy egész délutánt igénybe vevő feladat volt. Készítettem ezen kívül carbonarát egyik nap ebédre magamnak, ami szintén az egyik kedvenc olasz ételem, nem nehéz elkészíteni egy csöppet sem, de eddig valahogy nem sikerült összeszednem magam eléggé, hogy megcsináljam jól. (A carbonara, ha a valódi olaszról beszélünk, szigorúan tejszín nélkül készül, csak tojássárgája van a szószban illetve bors és reszelt pecorino sajt, és egy speciális típusú szalonnát kell pirítani hozzá. A legjobb dolog, de tényleg.) Ezen kívül egy olasz barátomtól megtanultam, hogyan kell igazi házi készítésű pizzát csinálni, amikor egyik este egy pizzavacsorát tartottunk nálunk. Szóval, azt hiszem, viszek haza magammal pár receptet mindenképp, mindazokon kívül, amit egyébként itt megtanultam csinálni magamnak. Lassan kezdem elvetni magamban azt a rögeszmét, hogy rossz szakács vagyok, mert azt hiszem, már egyáltalán nem lenne igaz, ha ezt mondanám, még akkor sem, ha a lassúságom továbbra is fennáll és mindenképp van hová fejlődnöm.

Mindeközben pedig hiányoztok, mind, akik otthon vagytok és megmaradtatok mellettem, időnkénti üzenetek vagy hívások, videóhívások formájában. Tudom, az utóbbi időben annyira nem sokszor kerestelek titeket, ami sajnálok, hiszen mindig szeretek felőletek hallani, de igyekszem bepótolni hamarosan. Már rég elszakadt az életem a tietektől, és nem tudom, visszatérek-e igazán, de nagyon sokat jelent az, amikor időnként megdobtok egy-egy üzenettel, vagy tudunk beszélni. Sokszor előfordul, hogy annyira benne vagyok az itteni valóságban, hogy nehéz már belehelyezkednem a tietekbe, de ha nem is írok gyakran, tudjátok, hogy gondolok rátok, és mindig jó egy kicsit beszélni, egy kicsit mesélni egymásnak, nagyon hálás vagyok értetek. Mindenesetre, bár szomorú vagyok, hogy két hónap múlva itt kell hagynom Molfettát, egy jó dolog viszont mindenképp van ebben: az, hogy újra láthatlak titeket. Addig is legyetek jók, és oltakozzatok!

[buszbam]

2.1 - A Normális Ember Mítosza

'A szavak ablakok vagy falak.' Ezt Rosenberg mondta. 'Minden fal egy ajtó'. Ezt Emerson mondta. 'Túl a helyes és a helytelen cselekedetekről vallott gondolatokon van egy rét. Ott várok rád'. Ezt meg egy perzsa költő, akinek annyira jó neve van, hogy érdemes kibetűzni: Dzsalál ad-Dín Rúmí.

Nem olvasok több könyvet.

Jó lenne minden gondolaton túl ülni azon a fránya réten, és végre elmondani neked, hogy. Bezárom hát mások szavait majd kimászok az ablakon, és keresném az enyémeket, de nem találok senkit; végülis érthető, régen nem mondtam már semmit. Nélkülük viszont hiába a gondolatlan rét, csak ülnénk csendben, azzal meg még mindig nem tudok mit kezdeni, elkezdem hát inkább keresni őket.

Ott az egyik az utcán, görnyedten, sietősen jár, arcán egészségügyi maszk, amikor látja hogy közeledek feléje, riadtan int hogy ne, majd eltűnik a sarkon. A villamoson is meglátok egy másikat, nem néz ki jól, koszos és csúnya lábszaga van, hortyogva alszik a végállomáson, fel se tudom ébreszteni. Találkozok eggyel a metróban is, barátságosnak tűnik, együtt jövünk fel a mozgólépcsőn, de aztán nem lép le időben, és begyűri a mozgólépcső vége, próbálok neki segíteni, üvölt a fájdalomtól, meg kell állítani a mozgólépcsőt, folyik a vér, az emberek dühösek lesznek, hát erre számítani kellett volna, oktat ki egy úr, francnak nem tudnak egyesek emelkedetebb szavakat használni, mondja egy másik, borzasztó hogy mi folyik ebben a városban, sopánkodik egy néni, az ilyen mért nem hallgat inkább, mondják a munkások; ő csak üvölt, a mozgólépcső áll, a szerelők jönnek, én meg inkább elsomfordálok. Aztán kávézóban is ott ül az egyik, pont rendel, de amikor meglát, úgy néz rám, és közben odaszól, hogy inkább igazi tejjel kéri, hogy ebből tudom, nem érdemes odamenni. Kóválygok a városban, nem tudom merre menjek, segwayosok suhannak el mellettem, alig tudok félreugrani, csak utánuk nézve ismerem meg, hogy őket keresem. Leülök, előveszem a telefonom, felmegyek a facebookra, az egyiket megtalálom, írok neki, látni hogy látta, de nem ír vissza. Hívnám a másikat, de megváltozott a szám. Az egyiknek tudom a címét, hát levelet írok; normális-e, kérdem, hogy ennyire nem találom a szavakat? Meglepődök, hogy milyen gyorsan visszaír, de csak egy linket küld, Máté Gábor egyik előadásáról. Kétségbeesem; te ott vársz a réten, én meg itt állok az Orczy téren, és nem tudok mit mondani. Bemegyek a Gólyába, ott a stúdió. Felveszem a fejhallgatót; hallani fogod, ha a helyes és helytelen gondolatokon innen szól majd a rádió?

  -

  Apropó rádió. A Bambuszrádió második évadjában lesz némi változás: a 'mindent egy előadóról' koncepció változik a 'nem tudom hogy mi lesz' koncepcióra. A hónap első vasárnapja változik a hónap második vasárnapjára. A két órás műsoridő változik az egy órás műsoridőre, és az adások elején való selypítés változik az ide írt efféle blogbejegyzésekre, mint amilyen ez is. A mostani adás a hármashangzatok, a szintetizátorok, és a spiritualitáshoz való visszatalálás jegyében telik: 01 Biosphere - Birds Fly by Flapping Their Wings

Geir Jenssen is egyike azoknak, aki majd ott fog mézsörözni Asgardban, az elektronikus zene Valhallájban, olyan vikingekkel koccingatva, mint mondjuk Anders Trentemøller, Terje Olsen vagy Erlend Otre Øye. A fáma szerint a Substarata a legdicsőbb album tőle, amit nem vitatok, de én a Dropsondet szereztem meg először cdn, amiről ez a madaras lett a kedvenc, már csak a címe miatt is. A román minimál őrület jegyében Alex Temesvárról piszkálta meg az eredetit - az is itt van. 02 Vid - Aquarius

Titokzatos csávó, és egy zseniális kiadó, ez a szám viszont a Nachtdigital fesztivál kiadványán jelent meg tavaly. Én az efféle hömpölygő, sehová se tartó akkordoktól elolvadok. 03 Marc Romboy - Deuxieme Voyage de la Planète (Ben Lukas Boysen Rework)

Van akinek jég és whiskey, van akinek sok pénz és sok nő, nekem meg a nagyzenekar elektronikával az a párosítás, amiről álmodozom a díványon fekve. Egyre többen csinálják, egyre több a kimelekdő végeredmény, de még ezeket is fölülről előzi Marc Romboy ambíciózus projektje, ami vonósokkal vegyített technóval nyúl ehhez a bolygó - űr témához - míg Gustav Holts szelleme kering körülötte. Ha mindez nem lenne elég, még ezeket is megfejeli az ebből készült remix ep, ami most februárban jelent meg: nem hiszed el, az egyik oldalon Ben Lukas Boysen, a másikon Occeur! Mindkettő akkora zseni, hogy egy külön bejegyzés nem lenne elég rájuk, szóval ennyi elég is erről. 04 N’to - Every Wall is a Door

A hárommillió megtekintést nézve valószinűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a szám volt a kapudrogja ehhez a melódikus technó - neo trance, vagy mi a búbánatnak nevezett stílushoz. Ez a csávó azóta is nagyon el tud találni valamit ezekkel a jellegzetes gurgulázó szintihangjaival, a kevés lépegetős - bólogatós producerek egyike, akit nagyobb dózisban se unok meg, de a legjobb dolog ami konkrétan ezzel a számmal történt, az akkor is ez. 05. Bakradze - Voice Image

Róla írtam már az mmmnmm-nek, konkrétan erről a számról ezt: '(...) a másik kedvenc az arpeggiókból épülő Voice Image, amire még a nagyi is eltipegne süti csinálás közben – mondhatni ‘nagyi technó’ 06 Niklas Paschburg - Blooming In C (Original / M8N Remix) 

Az ún. kortárs klasszikus húrokat már pengettük Marc Romboynál, még úgy is, hogy közben nem beszéltünk az egyik legjelesebb képviselőjéről, Ben Lukas Boysenről. Ebben a körben mozog az egyenlőre még inkább titkos kedvencnek, mint befutott sztárnak számító Niklas is, akinek a tavalyelőtti Oceanic lemezétől rengetegszer repültem el, ráadásul most a napokban jelent meg az új albuma, amit a Spitzbergák ihletett, szóval aki most ismerkedik vele, az rögtön hatalmas dózist kaphat. Gustav Holts után most egy Bach parafázissal kezdünk, aztán előkerül a tangóharmonika is. 07 Poppy Ackroyd - Time (Original / Lone Figures Remix)

És akkor továbbra is kortársak, klasszikusok; egy fura, de fantasztikus nő, Poppy, akit a Hidden Orchestra (róluk is volt már szó) vonósaként ismerhetett meg az ország (az eddigi egyetlen Hidden koncerten a hajón ő volt az előzene, aztán meg banda tag is; és ennek a turnénak a végén ott ült a többiekkel az autóban, amikor az M5-ösön borultak egy részeg teherautós miatt; és Poppy volt az egyik, aki súlyosabban is megsérült az incindensél, szóval biztos imádja kishazánkat). Igazi multiinstrumentalista zseni, aki a hegedűt laza mozdulattal cseréli zongorára, de ütősként is láttam már, a gombnyomogatós producerkedő tudásáról nem is beszélve. Neki még az agyonhasznált hangdrumot is meg lehet bocsájtani, és egyébként élek a gyanúperrel, hogy a titokzatos Lone Figures név őt, meg a pasiját takarja, de erre egyenlőre nincs konkrét bizonyítékom.. 08 Robot Koch x Jo Lack - Instructions for Time Travel (Original / Recue Remix)

Még mindig ez a komolykodó kortárs vonal, de talán zeneileg, tempóban, meg mindenhogyan ez a legnagyobb kakutojás. Egy amerikába szakadt német robot, bizonyos Koch munkája, aki szorgalmasan, évente többször is jelentkezik jobbnál jobb dolgokkal, és filmzenei díjakra épp úgy jelölik, mint hogy meghívják a Boiler Roomba. Saját kiadója is van, ott egyengette útját egy érdekes, elektronikával bátran kísérletező hegedűsnek, Savannah Jo Lacknak, akivel aztán pár kollab után egy konkrét lemezt is összeraktak (majd aztán tavaly egy újabb ep-t). A már eleve eléggé epikus szerzeményt még epikusabbá csiszolta Recue, aki egyébként régi finn motoros, és főleg haladóknak ajánlott, nekik viszont nagyon, itt pl már a stúdió puszta látványától csorog a nyálam. Ugyanennek a számnak van egy gyönyörű Deru remixe is, úgy terveztem hogy valahogy azt is belepréselem, de végül sajnos ki kellett hagynom. 09 Detmolt - Memories (Original / Philipp Fein Remix)

Egyszer már emlegettem, hogy milyen kérdésekre vagyok felkészülve, ezek közül az egyikre ez a szám lenne a válasz (neked mi a kedvenc arpeggiód? - de egyébként az akkordjai is gyönyörűek, ez úgy ahogy van, nekem a szívügyem). A beőle készült remixet nem szeretem különösebben, de ártani nem árt. 10 Landhouse & Radanze - Zeppadella

Egy német kisváros, közel a francia határhoz, ahol két producer lakik, akik álmos - langyos, de néha azért megkapóan szép zenéket csinálnak, és van egy stílusirányzatuk is, amit slowtechnónak hívnak, ennél a kiadványnál pedig írtak valami homályos szöveget egy bizonyos Zeppadella hercegnőről; mindez szép és jó, nekem mégis legjobban az a sustorgás tetszik, meg azok a Jean Michel Jarre-s hangok, de azok viszont nagyon. 11 Roy Rosenfeld - Shadow Of Truth

Ez a szerzemény egyike azoknak a kevés felvételeknek, amiknek egyszerre van kimondottan szomorú, és kimondottan vidám hangulata, megmutatva, hogy nincs is egymástól annyira messze ez a két érzés. Az egész úgy ahogy van egy mestermunka egyébként, pedig én az ilyen feelgood doboktól óckodni szoktam, de ez okosan épitkezik, zeneileg is gyönyörű, nyár is van benne, tél is van benne, vonósok, csilingelés, mi kell még? 12 Snorri Hallgrimsson - Týnd Er Tunga Þín (Luke Howard Remix) 

Luke Howard a másik (akiről nem beszéltünk, ő az egyik - Ben Lukas Boysen), aki úgy tud ebben a kortárs klasszikus szépelgésben úszkálni, hogy közben elképesztő grúvokat, harapós szintetizátorokat, és térdremegtető basszusokat se fél használni, az övé az a fajta zene, ami túl jó ahhoz hogy elaludj rajta. Az eredeti szerzemény címe egyébként egy izlandi mondás, kb 'elvesztetted a nyelved', amit vagy akkor szoktak mondani, amikor nem tudsz mit mondani, vagy amikor tényleg pontosan az történik, hogy elvesztetted a nyelved. Arrafelé állítólag mindkettő gyakran előfordul. 13 Deadbeat - Organ In The Attic Sings The Blues

Pár hangból, zörejekből, és egy szellős dobképből ilyen szintű hangulatot összerakni talán csak Scott Monteith képes. Ha utazás közben hallgatsz Deadbeatot, olyasfajta spirituális élményben lesz részed, amit többek között ez a mix is próbál pedzegetni. 14 Brian Eno - An Ending (Rhaado's Edit for Afters / Ascent)

Közeledek a végéhez, így bátrabban jöhetnek a nagy szavak; számomra ez minden idők egyik legszebb zenéje. Sokszor írtam róla, pl Jon Hopkinsnál, illetve még nagyon régen, amikor a világ végére készültünk. Így kellene a dolgoknak vége legyen, ilyen pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. Folyton ez a keretes szerkezet, így ahogy az elején, úgy itt is jönnek a román minimálok, egy francia nővel a képzavar kedvéért, aki azt magyarázza hogy nem akar már többé a királynőnk lenni, zavarja ez az egész, unja, ki akar lépni a normális szerepéből. Natessék.

A bejegyzés képeit, és az adás borítóját Ryota Kajita, egy alaszkában élő japán fotográfus készítette.

#melodic techno #ryota kajita #panda

[greenhemp-blog1]

http://intuicio.hu/penteki-horoszkop-valoszinuleg-talalkozni-fog-egy-olyan-szemellyel-aki-komoly-hatassal-van-onre/ Pénteki Horoszkóp “Valószínűleg találkozni fog egy olyan személlyel, aki komoly hatással van önre…”

Kos

Valószínűleg találkozni fog egy olyan személlyel, aki komoly hatással van önre, de fontos, hogy ne veszítse el a fejét. Viselkedjen teljesen nyugodtan minden helyzetben, így nem fogja zavarba hozni magát. Érdemes lenne egy kicsit lelassítania, hiszen nincs most semmilyen határidős munkája. Használja ki minél jobban a szabadidejét. Látogasson el egy kézműves műhelybe. Ha nem szeretne egyedül menni, akkor hívja el az egyik barátját is magával. Váltson diétát. Egyen több zöldséget és használjon kevesebb sót. Garantáltan jobban fogja magát érezni.

Bika

Néha nem lehet elkerülni a kisebb “kegyes” hazugságokat. Ha egy jó ügy érdekében él velük, és sikerül általuk igazolnia a cselekedeteit akkor nincs is ezzel semmi baj. Arra viszont vigyázzon, hogy minden ilyenen esetben “vékony jégen” jár. Családi problémái adódhatnak. Ne legyen közömbös és segítsen azoknak, akiknek szükségük van rá. Amikor ön lesz hasonló helyzetben, biztos lehet benne, hogy számíthat majd a támogatásukra. Ha rossz döntést hoz, akkor minden kártyavárként omolhat össze a munkahelyén. Szánjon időt a családtagjai meglátogatására, töltse el az egész estét a körükben, így minden fontos témát jó alaposan kivesézhetnek.

Ikrek

Mivel most szerencsés időszaka van, szánjon valamennyit a szabadidejéből a tanulásra is. Biztos lehet benne, hogy a környezetében mindenki értékelni fogja, a tudásvágyát és a kezdeményező készségét. A kapott bókok és dicséretek javítanak a közérzetén és sokkal jobban érzi majd magát. Csak túl későn fog tudatosodni önben, hogy más döntést kellett volna hoznia. Sajnos már nem tudja helyrehozni a hibáját, de annyit azért megtehet, hogy tanul belőle, így a jövőben nem fogja újra elkövetni. Beszélje meg a partnerével vagy a barátjával, hogy menjenek el egy estélyre. Ez egy remek szociális kikapcsolódási lehetőség. Önnek most lelki egyensúlyra van leginkább szüksége, törekedjen a harmóniára.

Rák

Szenteljen kellő figyelmet a környezetében lévő embereknek, Ne legyen önző, és ne helyezze mindig önmagát mások elébe, hiszen, ha folyamatosan így tesz, akkor idővel eltűnnek ön körül a barátok. Néha az a legjobb, ha az ember félre áll és beismeri, hogy hibát követett el. Ha túl sokat dolgozott az elmúlt napokban, akkor itt az ideje, hogy kivegyen egy szabadnapot és feltöltődjön kicsit. Jobban jár, ha nem vesz részt olyan tevékenységekben, amik komoly kockázattal járnak. Veszélyben van az egészsége; ne tegye ki magát további káros hatásoknak.

Oroszlán

Ha az ember képes tanulni a hibáiból, és fel tud készülni az előtte álló kihívásokra, az minden téren az előnyére válik. Arra viszont ügyeljen, hogy ne tűnjön túlságosan “mindentudónak” mások előtt, mert az ellenérzéséket válthat ki belőlük. Senki sem szereti a nagyképű embereket, ne szerezzen magának feleslegesen ellenségeket. Lepje meg valamivel a párját, amit kimondottan szeret. Ez lehet egy kisebb ajándék, vagy egy kellemes, romantikus vacsora is. A lényeg, hogy mindketten élvezzék a kettesben eltöltött időt. A friss levegőtől garantáltan jobban érzi majd magát, főleg, ha lefekvés előtt sétál egy nagyot a szabadban. Észre fogja venni, hogy sokkal jobban kipiheni majd magát. Ön irigyli azokat, akik üdék és szépek, de ezért ön is tehetne, ha akarna!

Szűz

A rohanó élet következtében és digitális világ információáradata miatt az ember könnyen megfeledkezik, a romantikáról. Vegyen egy kellemes gyertyafényes fürdőt a partnere társaságában, vagy egyedül és próbáljon meg lazítani, kikapcsolódni kicsit. Úgy fog tűnni, hogy a családja titkol valamit ön előtt. Ne félje megkérdezni, hogy miről van szó. Látogasson el egy múzeumba vagy kiállításra. Ki fog kapcsolódni és új ismeretekre tehet szert. Ne féljen az orvosi vizsgálatoktól. Évente egyszer egy teljes körű vizsgálatot kellene csináltatnia, ráadásul ez kevés időt vesz igénybe.

Mérleg

A csillagos rossz konstellációban helyezkednek el az égen, ezért kerülje el a bonyolult helyzeteket legyen szó akár a munkájáról, vagy a magánéletéről. A felesleges konfrontációk súlyos vitákhoz vezethetnek. Ha úgy érzi, hogy túl sok feladatot vállalt be egyszerre, akkor muszáj lesz jobban beosztania az idejét. Böngésszen csak a neten, sosem lehet tudni, hogy mikor talál rá arra, ami igazán érdekli. Nagyon fontos, hogy időben felfedezzék a bajt és kigyógyítsák az embert a betegségből. Önnek sem hiányozna, hogyha folyton visszaesne ugyanabba a betegsége, tegyen érte, hogy ez ne történhessen meg.

Skorpió

Töltse el tartalmasan a szabadidejét. Otthon ülni a számítógép, vagy a TV előtt nem a legideálisabb elfoglaltság ebben az időszakban. Csináljon valami hasznos, értékelhető tevékenységet és később büszke lesz majd magára. A párja valami miatt nem osztozik az ön derűs hangulatán. Ha valamilyen probléma van önök között, akkor érdemes minél gyorsabban megbeszélniük. Még ha ki is merítette az előző este, akkor se töltse lazsálással a napot a munkahelyén. Tartsa észben, hogy a főnökei folyamatosan figyelik önt. Ha túlhajtja magát és egy ideje stressz gyötri, azt az egészsége sínyli meg. Gyakrabban kellene lazítania.

Nyilas

Jó hírekre számíthat, aminek köszönhetően percről-percre jobbá válik majd a hangulata. Ettől függetlenül vigyázzon, hogy ne ragadja túlságosan magával a képzelete. Álljon két lábbal a földön. Legyen óvatos a barátai körében, mert egy áruló rejtőzik közöttük. Vele egyedül kell valahogy dűlőre jutnia. Értess meg vele, hogy egyáltalán nem jó ötlet rosszindulatú viccek tárgyává tennie önt. Ha túlságosan elhúzódik néhány munkahelyi megbeszélés, ne legyen emiatt ideges. Ez időről-időre megtörténik, így jobb, ha megbékél vele az ember. Ez a megfelelő idő egy komoly beszélgetésre. Az érvelése biztos, hogy helyénvaló lesz, mert a csillagok állása rendkívül kedvező önre nézve.

Bak

A csillagok állása rendkívül kedvező önre nézve, ezért aztán nem is csoda, hogy remek hangulatban van. Használja ki minél jobban ezt a periódust, és élvezze ezt a nagyszerű napot. Nem igazán stresszeli most magát a karrierépítéssel, mivel eléggé passzív hangulata van. Ha egy állásinterjú vagy fontos találkozó vár önre, hagyjon elég időt arra, hogy kellőképpen felkészülhessen rá. Ne becsülje alá a dolgok jelentőségét. Akkor se hanyagolja el a személyes higiéniáját, ha fáradt hozzá. Egy nap még kieshet, de ha több napig elhanyagolja magát, az semmi jóra nem vezet.

Vízöntő

Érdemes időnként egy kicsit leszakadnia másoktól. Tény, hogy a remek jellemvonásinak köszönhetően több igaz barátja is van, de időről-időre saját magával is muszáj azért törődnie. Lassítson le, és ne stresszelje túl magát. Vegyen egy mély lélegzetet és figyeljen a teste jelzéseire. Ne halassza el másnapra, amit ma is megtehet. Minél hamarabb letudja a feladatait, annál több ideje marad más tevékenységekre. Látogassa meg a családtagjait. Könnyen meglehet, hogy jó ideje hanyagolta a szeretteit, de ha érdeklődést mutat irántuk, biztos, hogy boldogság tölti majd el a szívüket. Ne legyenek önmagával szemben túl nagy elvárásai. Az igazgatói pozíció még várat magára.

Halak

A csillagok állása most kedvező önnek, ezért ez a periódus különösen alkalmas a fontos döntések meghozatalára. A karrierje alakulása és a magánélete terén is jelentős aktivitásra számíthat. Ne merüljön el túlságosan az új kapcsolatában. Ne feledkezzen meg a barátairól sem, és töltsön el legalább egy kis időt az ő társaságukban is. Nagyon csalódottak lesznek, hogy ha hanyagolni fogja őket. A “kreativitás” szó nem mond túl sokat az ön számára ezekben a napokban. Tény, hogy voltak már jobb napjai is, de azért ne essen kétségbe. Mostanság nem élt valami túl aktív társadalmi életet. Itt az ideje, hogy ezen változtasson: menjen el moziba és nézzen meg egy jó filmet.

#Horoszkóp

[uthenger]

EmerIN?!

Hivatalosan is megerősítésre került az új edző személye. Az én részemről ezt egy korrekt döntésnek tartom, bár nem a lehető legjobbat, mégse egy nulla reménnyel kecsegtető, totális tévutat sikerült kinevezni.

Nyilvánvaló, hogy Unai Emery neve nem fogja az ellenfeleket és szurkolóit rémülettel eltölteni, de lássuk be, reálisan olyan edzőre, aki erre képes lett volna amúgy sem túl sok esélyünk volt. Állítólag jó pár nevet meginterjúztattunk az utóbbi pár hétben és ezek közül a baszk szakember tette a legjobb benyomást Gazidis-ékre. A keret összes játékosával tisztában volt, kit hol és hogyan kell fejleszteni, milyen szerepet szán nekik a jövőben.

Sokáig Arteta volt megnevezve tuti befutónak és lehet emiatt sokan már megbarátkoztak ezzel a gondolattal, de számomra meglepő az a magabiztosság, amivel páran kiállnak Mikel azonnali sikeres edzői karrierje mellett. Én személy szerint szívesen hallanék a lózungokon kívül, olyan érveket is, amiket komolyan lehetne venni vele kapcsolatban. Elég csak belegondolunk abba, mennyi esély van arra, hogy egy Arteta-hoz hasonló teljesen kezdő edző mondjuk egy Iwobi vagy Bellerin szintű tehetséges fiatalt a következő szintre építsen. Emellett jelenleg valaki teljes meggyőződéssel tudna érvelni? Ez nálam körülbelül az a szint, mintha én az utóbbi 1 év csatárkérdését lezárnám azzal, hogy majd Nketiah úgy is megoldja, minek ide 50 és 60 milliós csatár…

Lehet gyáva, megúszó döntésnek nevezni Emery kinevezését, de akkor Arteta meg egyértelműen a „fan service” kategóriába esik, amivel a vezetőség szintén csak a saját seggét mentené. Természetes a negatív prekoncepció a vezetőséggel szemben, de most egy új fejezetet nyitunk, ezért ne az előző időszak döntéseiből induljunk ki, ahol nem volt tiszta ki(k), mikor, hogyan hozta meg azokat. Ahogy korábban írtam a jelenlegi keret minőségéhez sokkal jobban passzol egy komoly tapasztalattal rendelkező edző, mint olyan, aki életében nem vezényelt még le egy meccset sem. Semmi problémám nincs Arteta-val, én is látom benne a potenciált, hogy később nagy koponya váljon belőle, de nem most „csak” két év Guardiola melletti tanulással. Ezt a potenciált az én meglátásom szerint nem lehet realizálni a közeljövőben, így a kinevezésével túlságosan nagy kockázatot vállaltunk volna. Később még mindig ott lesz a lehetőség, hogy akár első komolyabb padját nálunk kapja meg.

Őszintén a „nekünk mindegy, ennél rosszabb már nem lehet”, „nincs mit vesztenünk” érveket sem tudom hova tenni, amik Arteta esetleges kinevezése mellett szóltak. Azért azt magabiztosan kijelenthetjük, hogy a keret minősége jobb az összeszedett 63 pontnál. Szerintem pont Mikel vezetésével betonoztuk volna be magunkat a köv 2-3 évben a 6. helyre, a keret gerincének legjobb éveit elpazarolva arra, hogy a kezdő edzőnk elkövesse az ilyenkor szokásos kezdők, rutintalanok hibáit. Ez nálunk most nem fér bele, mert bár kicsit foltozni kell a keretet (főleg hátul), már az első évben eredményeket, fejlődést kell produkálni, nem várhatunk 1-2 évet amire a jelenlegi távolságunk, lemaradásunk megduplázódik. Azonnal vissza kell ülni a lóra.

Mit kapunk az új edzőnktől?

Akik olvasták az omlettdufromage-on két évvel ezelőtti Unai Emery-ről szóló posztot, azok sok mindenben megismerhették, hogyan gondolkodik a játékról, milyen típusú edző. Az első pletykák arról szólnak, hogy Aubameyang és Ramsey köré szeretné építeni a csapatot. Nem kell túl sokat ezekbe belelátni, de ha a baszk érkezésével csak annyit elérünk, hogy walesi capitan futuro meghosszabbítja a szerződését, akkor kis túlzással már megérte idehozni.

„Én azért védekezek, hogy támadhassak.”

Szervezettség

Emery komoly hangsúlyt fordít a videózásra, az ellenfélből való felkészülésre, ezért megköveteli a taktikai fegyelmezettséget a játékosaitól. Ez az elején egy kisebb kultúrsokk lesz egyes játékosok számára, de mivel az utolsó évben már voltak olyan hangok, akik nehezményezték a kevés segítséget a padról, így számomra komoly csalódást jelentene, ha a játékosok nem lennének partnerek az új szisztéma elsajátításában. Szerintem az egész projekt ezen fog állni vagy bukni, ha a játékosok képesek lesznek elfogadni az új módszereket akkor előreléphetünk, fejlődhetünk, ellenkező esetben azt sem tartanám kizártnak, hogy jövő nyáron megint új edzőt kelljen kinevezni.

Az egyik ilyen kulcsfigura Özil lehet. Számomra komoly kérdőjel hogyan fog reagálni arra, ha megvonják tőle az eddigi free role státuszt és például komolyan be kell segítenie a letámadásba. Volt már rá példa, hogy ilyen felfogásban is tudott játszani és a csapat is eredményes volt, nem ezzel van a probléma, de egész évben szinte minden meccsen nem biztos, hogy ízleni fog ez neki. Márpedig őt nagyon nehezen lesz kihagyni a legerősebb kezdőből és ha ez mégis összejön, nem tudni Özil mennyire tudná maga mellé állítani az öltözőt, őt azért nem egy “öltöző bikája” típusú vagy Neymar-egóval rendelkező játékosnak ismertük meg.

Támadó futball

Azt hiszem az idézet magáért beszél. A támadó futball szerelmesei (tehát a szurkolók 99,9%-a) nem fognak csalódni, a kellő minőség is az edzőnk rendelkezésére áll, így minden adott, hogy ezen a téren ne kelljen nélkülöznünk.

Fiatalok be/felépítése

Valenciában töltött ideje alatt olyan játékosokat adott elit kluboknak, mint Silva, Villa, Mata de egyesekkel képes volt elhitetni Soldado-ról, hogy minőségi csatár. Sevilla-ban például Rakitic fejlődésében segédkezett, de Bacca-ból is egy 30 milliós támadót csinált. Bár legtöbb esetben inkább projekt játékosokkal dolgozott, a legtöbbjüknél nem csak maga a rendszer tette naggyá a játékosokat. Természetesen volt ellenpélda is, hisz Isco-t az ő regnálása alatt vitték el a valenciai B csapatból Malagába.

örülhetnek a teátrális edzői mozdulatokat hiányolók is

Hátrányok

Legnagyobb hibájának azt szokták felróni, hogy nem igazán tud belenyúlni a mérkőzésekbe. Amint nem működik az adott meccsre kitalált gameplan, esetleg az ellenfél edzői változtatnak, akkor a mérkőzés alatt már kevésbé hatékonyan tud reagálni. Ennek szemtanúi lehettünk az elmúlt két évben a PSG-vel való BL kiesései alkalmával. Ez kicsit aggasztó lehet elnézve a PL-ben felsorakozó edzőtehetséget, viszont az EL-ben ez garancia lehet egy hosszú menetelésre.

Másik komoly hiányossága az öltöző kezelése. Nyilván Párizsban egy különleges, addig sehol sem tapasztalt szituációban találta magát, tele sztárokkal és a világ legdrágább játékosával. Szerencsére(?) nálunk ilyen egók nincsenek -vagy eddig nem törtek a felszínre-, így kevésbé érzem ezt az előrelépést hátráltató tényezőnek.

Tulajdonképpen ez a mostani helyzet is meglehetősen új lesz számára. Ez nem hátrány, csak a bizonytalanságot növeli. Eddig többnyire komoly underdog csapatokat vezényelt, akikkel a zavarosban halászott, kvázi best of the rest-ként tudott teljesíteni. PSG-nél megkapta az első minőségi keretét, viszont akkora előnye volt a többiekkel szemben (leginkább országon belül), ami megnehezíti helyén kezelni a két év alatt begyűjtött öt kupát. Most először kap, klasszisokat/sztárokat a keze közé úgy, hogy meglesznek mellé a magas elvárások, viszont a konkurencia is sokkal erősebb és több szereplős lesz.

A pontos elvárásokkal azért várjuk meg az átigazolási időszak végét, de Emery személyében olyan edzőt sikerült hozni, akitől az első évben elvárható, hogy előrelépjen a csapat. Kimondottan extrém gyenge teljesítményen (lsd legutóbbi idegenbeli forma) kívül fél év összerázódást meg kell adni majd a keretnek. Erre azért már most mindenki lelkiekben készüljön fel. Az elején főként az eredmények számítanak majd, később kell kialakuljon a csapat igazi játéka. A legfontosabb, hogy tavaszra érjen össze a rendszer a fejekben és a formaidőzítés is akkora legyen időzítve. Ha nevesíteni kell, akkor a top4-et el kellene érni és/vagy kupát a vitrinbe tenni, leginkább az Európa Ligáét.

#welcomeunai

[nemzetinet]

Schiffer András: „A stadionépítési őrület halálra sebezheti Orbán Viktort”

A Vasas-őrült Schiffer András első futballsokkja az 1986-os szovjet–magyar vb-csoportmeccs volt. Azóta végigjárta a legkietlenebb magyar stadionokat, de képtelen kiszeretni a hazai klubfutballból. A fradisták előli futásról és arról is beszélgettünk az egykori parlamenti képviselővel, miért fontosabb a jó körülmények között megtartott testnevelésóra egy csillogó stadionnál. Bírálja az MLSZ edzőképzését, és úgy véli, Patyomkin-falu a jelenlegi futballépítmény, mely ha összeomlik, a miniszterelnököt is magával ránthatja. Interjú.

– Minden egyes Vasas-meccsen kint van? – Az összesre sajnos nem tudok kimenni, de keveset hagyok ki. A maradék alkalmakat a technika segítségével meg tudom oldani. Például tavaly októberben voltam a PlanB konferencián Lisszabonban, ahol furán néztek, amikor kiültem az előtérbe és a Vasas–Balmazújvárost elkezdtem nézni streamen. Nem kellett volna, elég lehangoló látvány volt. Amíg képviselő voltam, azért nehezebb volt megoldani a meccseket, ráadásul a német tulajdonos idején nem is volt kedvem. Nem jó, ha a tulajdonos hülyének nézi a drukkereket is.

– Aztán visszatért? – Igen, amikor Jámbor János visszavette a klubot, utána már sűrűbben kijártam. Sőt, a 2014-es kampány idején úgy alakítottam a békéscsabai látogatást, hogy az egybeessen a Békéscsaba–Vasas NB II-es rangadóval.

– Nem furcsállták ezt a közvetlen kollégái? – Nem. A tapolcai időközi előtti kampányban például úgy mentünk Ajkára, hogy a Vasas elleni összecsapás azért beleférjen, a tapolcai jelöltet is vittem magammal. Thomas Sowunmi, aki előtte a jelöltünk volt Székesfehérváron, akkor épp a Vasas ellen játszott az Ajkában. Furcsa helyzet volt, mondhatom.

http://mno.hu/

– Miért lett Vasas-szurkoló? – Az apámtól 2-3 éves koromtól azt hallottam, hogy a Vasasnak kell szurkolni. Őt és a bátyját a családi legenda szerint a nagybátyjuk vitte ki ’45-ben: egy rendes szociáldemokrata családban a Vasasnak kellett drukkolni. Ennek ellenére apám először egy Fradi–Tatabánya meccsre vitt ki, mert valami tanítványa meglepte a jeggyel. Arra emlékszem, hogy végig azt kérdezgetem tőle: na, de hol a Vasas? Amikor már elég csúnyán néztek ránk, azt mondta, hogy most már fejezzem be. Rendszeresen 10-11 évesen, 1982 körül kezdtem el Vasas-mérkőzésekre járni osztálytársakkal, a nagybátyámmal. 1983-84-ben már egyedül jártam, célba vettem a B közepet. A mai napig van, akit a Népstadion kakasülőjéről ismerek.

A nyakamba akasztottam a nagyanyám piros-kék függönyét, és mentem, aztán amikor a megállóban megláttak a fradisták, kellett szaladni.

Válogatott meccsre is jártam persze.

– A Costa Rica elleni összecsapáson a sajtópáholy alatt láttam ülni. Most is kijár a válogatott találkozókra? – Persze, igyekszem. Gyerekkoromban tetőzött a fociláz, az 1986-os világbajnokság előtt mi vezettük a világranglistát, meg voltam győződve róla, hogy mi nyerjük a tornát. Gimi elsős voltam, meg akartak fűzni, hogy menjek a nyári táborba. Én meg mondtam, hogy nem fog összejönni, mert úgy számítottam, akkor fog majd hazaérkezni az aranygép a magyarokkal Mexikóból. Finoman szólva nem a tanulással foglalkoztam, hanem a válogatottal, s bukásra álltam fizikából. A 3-0-s magyar-brazil után kizárólag a nemzeti csapat járt az eszemben. Aztán megírtam ötösre a fizika témazárót, elkezdődött a vébé, és ott – ahogy a kortársaim nagy részében – bennem is eltört valami. A magyar-szovjetre valamiért pár perc késéssel kapcsoltunk oda, azt hittem képhiba van, amikor megláttam, hogy 0-3-ra állunk. Dráma volt, sokkal ritkábban jártam ki meccsekre ezután. Ahogy akkor Mezey Györggyel elbántak…A magyar foci máig tartó gyötrődésének sok oka visszavezethető oda. A hazai futball utolsó sikeres időszaka volt ez: 1984-ben ifi-Eb-győzelem Bicskei Bertalan vezetésével, 1985-ben a Videoton menetelése az UEFA-kupában – a Real elleni meccsen kint voltam szakadó esőben –, majd a vb-szereplés.

http://mno.hu/

– Teljesen eltávolodott a focitól a 86-os „dráma” után? – Az 1996-97-es idényben kezdtem újra rendszeresen Vasas-meccsekre járni. Illovszky Rudolf megmentette a kieséstől a Vasast, és elkezdte pályára küldeni Váczi Zoltánt, úgyhogy volt mit nézni.

– Váczi nekem azt mondta, nagyon jó a kapcsolatuk, együtt jártak Vasas-meccsre, és ön beszélte rá a politikai szerepvállalásra. – Zolit aktív játékoskorától kezdve ismerem, az igazságérzetével tisztában voltam, így a 2014-es parlamenti választás előtt kértük meg, hogy segítsen Angyalföldön. Moldován Laci barátom volt akkor az angyalföldi LMP-s jelölt, szintén hatalmas Vasas-drukker. Egy óriási szerelmi csalódás után ő csábított vissza 1996-ban a Vasas-pályára. Együtt jártunk végig olyan kies – NB I-es csapatoknak helyet adó – helyeket, mint Akasztó vagy Tiszakécske. Aztán ott voltam a debreceni Nagyerdőben, 2002-ben, amikor először kiestünk, majd a klub jelképes temetésén 2003. februárjában. Váczi Zoli nagyon aranyos volt, az önkormányzati választásokon is besegített. Néha nem értette, miért ott húzódnak a körzethatárok, ahol, s ő miért nem gyűjthet kopogtató cédulát az utca egyik oldalán, csak a másikon..

– Vissza a pályára: ahogy tudom, az Eb-n is kint volt a magyar válogatottat buzdítani. – Toulouse-ban már ott voltam, óriási élmény volt. Azt persze kijózanító volt látni, ahogy Nagy Ádám labdaként pattan le Lukakuról. Viszont az eredménytől függetlenül a szurkolói vonulás egészen elképesztő érzés volt. Ahogy megtelt több ezer magyarral a folyóparti szűk utca…

http://mno.hu/

– Nem veszi el a kedvét a meccsre járástól egy andorrai vagy luxemburgi vereség? – Nem. Engem a magyar foci érdekel, a külföldi nem is igen hoz lázba.

– Nincs is kedvenc csapata határon túl? – Dehogy van. Nem is értettem azt, hogy másnak hogy lehet, mi közöm nekem egy spanyol csapathoz? A vb-ket, Eb-ket mindig megnéztem, viszont a BL, EL-döntők se érdekelnek. Én magyar klub csapatokkal, a magyar válogatottal tudok azonosulni, így vagyok összerakva..

– Szóval akkor is szurkol, ha a Ferencváros vagy a Videoton játszik nemzetközi meccset? – Persze, ez csak természetes. A Vasas-táborban persze ez mindig vita tárgya volt. A 90-es évektől például a Videotont övezte a legnagyobb utálat a Vasas-drukkerek között. A Videotonról a vasasosok közül most sokan azt mondják, a hatalom csapata, nem szeretjük. Erre én meg azt mondom: a Honvédnál nem volt nagyobb állami kedvenc az ötvenes években, akkor Puskásékat is utálni kellene? Hazafias kötelesség szerintem, hogy az ember az aktuális nemzetközi kupaszereplőnek drukkoljon a nemzetközi kupameccsen.

– Amikor meccsre megy, cikkeket olvas a tao-pénzek elfolyásáról, elképesztő közpénzszórás mellett csökkenő nézőszámokról, és látja a színvonalat, nincs olyan gondolata, hogy hagyni kéne ezt az egészet a fenébe? – A magyar közgondolkodás perverz mivoltának bizonyítéka, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet. Mondok egy példát: szeptemberben aláírtam a Jobbik által felkarolt bérunió tervét. Miután ezt megtettem, egy idősebb szociológus barátom – aki egyébként egyetért a törekvéssel – nyilvános Facebook-oldalon tette közzé, hogy mivel én „aláírtam a fasisztáknak”, megszakítja velem a barátságot. Látszólag ennek semmi köze a futballhoz, de mégis van. Ha valaki a barátom, abba bele kell, hogy férjen, hogy politikai kérdéseket homlokegyenest eltérően ítélünk meg. Ugyanígy elfogadhatatlan lenne, hogy én, aki egy másik politikai rendszerben megszerettem a focit, most azért ne járjak meccsre, mert az aktuális miniszterelnöki agenda élén a foci szerepel. Akkor is jártam meccsre, amikor azt sem tudtam, hogy Orbán Viktor a világon van.

http://mno.hu/

– A profi fociban való, minden eddiginél komolyabb állami szerepvállalást illetően korábban azt mondta, bizonyos szintű közpénzköltést elfogadhatónak tart a labdarúgásban. – Anno politikusként is elmondtam:

a Fidesz problémafelvetése, ahogy más témakörökben, úgy a fociban is néhol helyes, de a helyes diagnózis után egy pusztító terápiát választanak.

Helyes, hogy Orbán felismerte: a 20. századi Magyarországon a sport, azon belül a futball nagyszerű közösségszervező erővel bírt. Az erre szolgáló terek azonban a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus idején elkezdtek megszűnni, plázák épültek például a helyükre. Ebben egyébként a Fidesznek, az első Orbán-kormánynak is felelőssége van. Az egészség, a hazafias nevelés, a közösségépítés szempontjából egyaránt fontos a sport, s így abban sincs feltétlenül kivetnivaló, hogy az állam szerepet vállal benne, így a fociban is.

– Na, de hol a határa a közpénz elköltésének ezen a téren? – A futballba befizetett összegek volumenével nem lenne gondom. Azzal viszont van, hogy vasba, betonba öntik. Eközben még a budai agglomerációban is tudok olyan települést, ahol a suli pincéjében tartják a testnevelés órát. Azok az ellenzéki megszólalások, melyek a stadion vs. lélegeztetőgép tengelyen mozognak, a nettó demagógiáról szólnak, ez nem fog lyukat ütni Orbán Vikor páncélzatán. Viszont

amikor valaki a falusi iskola szenespincéjében berendezett tornatermet összeveti a csillogó-villogó kisvárdai stadionnal, az már érdekesebb kép.

Miközben a mindennapos testnevelésnek a szervezeti keretei finoman szólva sem adottak, százmilliárdokat költünk stadionra. Ez a bajom. Ahogy a világon máshol is, a futball alapjait az iskolákban rakják le. Bár én a miniszterelnökkel szemben nem tartom magam futball szakembernek, az már látszik jó tíz év után, hogy a például a futball akadémiák rendszere sem sikertörténet.

http://mno.hu/

– Ráadásul most a Bethlen Gábor Alapból – vagyis a határon túli magyarok megsegítésére szolgáló összegből – olyan határon túli akadémiák is kapnak több milliárd forintot, melyek egy része biztosan nem magyar fiatalokat fog kinevelni, hisz az adott területen alig él magyar ajkú lakosság. Nem valószínű, hogy az intézmény kapujában megkérdezik majd, hogy az illető magyar-e vagy sem…Ha mégis, akkor ez etnikai megkülönböztetés. – Önmagában nem bírálom, hogy a Kárpát-medencében keresünk honosítható játékosokat, az akadémiák gyér hatékonyságát viszont ideje lenne észrevennie Orbán Viktornak. A stadionépítésről pedig annyit: ez az őrület csimborasszója, teljesen értelmetlen folyamat.

– Mitől értelmetlen? – Például attól, hogy Kozármislenybe építenek egy kétezres stadiont, majd a csapat kiesik a harmadosztályba. Ha a hülyeség fájna, sokan üvöltenének. Hogy Kisvárdán, Mezőköveden, Balmazújvárosban, és a magyar futball hasonló fellegváraiban miért kell új stadion, szintén nem fér a fejembe. Emlékszem, amikor bíráltam a stadionépítést, a miniszterelnök odaszólt nekem, hogy mit panaszkodom, a Vasas is kap új stadiont.

– Gondolom, nem plenáris ülésen történt. – Nem, egy ötpárti után. Mondtam neki, hogy figyelj: én 11 éves korom óta megtanultam, hogy meccs elején, meg a végén megyek mosdóba, közben nem. Hozzászoktam a puritán szocreálhoz, nincs gondom vele. Azt gondolom, hogy Magyarországnak kell egy több tízezres nemzeti stadion, melyben akár nemzetközi kupadöntőket, óriási koncerteket meg lehet rendezni. Az összes többi arénát feleslegesnek érzem a magyar futball jelenlegi állapotában, amikor még a testnevelés órák szervezett megtartása is gondot okoz, az NB I-es átlag-nézőszám viszont alig haladja meg a kétezret. Olyan ez, mintha a tetőtől kezdenénk el építeni a házat. A taónál is meg kell nézni, hogy hasznosul.

– Hogyan?  – Tisztázzuk: a társasági adó – ezt a parlamentben is elmondtam többször –, attól, hogy sportcélra fordítják, ugyanúgy adóbefizetés, így közpénz, még ha nem is kerül be a központi büdzsébe. A közpénz hasznosulásáról: meg lehet nézni, hogy kisebb kluboknál a 10-14 éves gyerekek milyen körülmények között öltöznek, milyen fizetést kapnak az edzőik? Az ő trénereiknek kéne a legmagasabb fizetést adni a fociban, hisz ők a legfontosabb lépcsőfokok a fejlesztésben. Ha majd az utánpótlás, az iskolai sport rendbe lesz téve, el lehet gondolkozni, hogy a stadionokat is fel kéne már újítani. Addig nem.

http://mno.hu/

– Ha egyszer itt kormányváltás lesz, az NB I össze fog omlani, mert nem lesz többé kiemelt sportágfejlesztési támogatás, taó, klubok élén álló kedvezményezett helyzetű politikus, irgalmatlan tévés pénz – lépten nyomon ezt hallani a hazai szurkolóktól, futballkedvelőktől. Osztja ezt a nézőpontot? – Nem fekete-fehéren látom a dolgokat. Egyrészt ha egyszer kormányváltás lesz, az új hatalom már csak választói nyomásra is kivonja az irdatlan mennyiségű közpénzt a fociból, tehát ha innen nézzük, ez valós veszély. Nem követelték meg az állami pillér nélküli biztos fennmaradást a kluboktól, tehát az összeomlás simán bekövetkezhet. Az sincsen kitalálva, mitől fognak rentábilisan működni a frissen átadott stadionok.

– Tehát ön szerint a létesítmények felhúzása nem sportszakmai, hanem kizárólag politikai célt szolgál?

– Így van. Nem a fejlesztés az elsődleges cél, hanem a klientúra építés, egyes nagyvállalkozók kitömése közpénzzel. Ugyanezért titkolja körömszakadtáig a kormány azt is, hogy mely cégek, hova adják a taójukat, hisz így kiderülne, hogy politikailag motivált rendszerről van szó. Ha az iskolai testnevelést, vagy az utánpótlást fejlesztem, abból problémásabb kivenni a pénzt. Nyilvánvalóan erről van szó, ne nézzük egymást hülyének. Plusz Orbán Viktor az erőből ért, a nagy dolgokban lát fantáziát, s a stadionépítés ilyen. Sok pénzből húzzunk fel monstrumokat, melyek 50 év múlva is az én dicsőségemet hirdetik, majd ettől megjavul a magyar futball – ő így látja ezt a dolgot.

– Visszatérve a bajnokság összeomlásának lehetőségére.. – Tény, hogy 2015-ben, amikor a Kecskemétet, a Pécset, a Nyíregyházát kirúgták az NB I-ből, pénzügyi összeomlás szélén állt a bajnokság. Jó döntés volt a 12 csapatos első osztály, most – legalábbis a felszínen – nincsenek csődközelben lévő egyesületek. Viszont ez egy Patyomkin-falu, ebben benne van a taó, a direkt, indirekt politikai beavatkozások, melyeknek közük sincs a piaci viszonyokhoz. Ezért a kérdésben megfogalmazott félelem valahol jogos. Azokat a strukturális gondokat, melyek 2012 környékén majdnem bedöntötték itthon a profi focit, nem oldotta meg az MLSZ vagy Orbán Viktor. 2013-ban bent volt egy törvényjavaslatom, hogy kőkeményen szabályozzuk a látványcsapatsportágakban előbb a szakmai-pénzügyi követelményrendszert, utána az állami befektetést: nem szabad a sorrendet felcserélni. A javaslatom az volt, hogy ha már ilyen előnyt élvezhetnek a sportszervezetek, akkor feléjük is támasszon hasonló feltételeket az állam, mint mondjuk a banki és tőkepiaci szereplők felé.

– Ez pontosan mit jelentene? – Hogy ne kelljen állami részről megtámasztani őket, valódi piaci folyamatok menjenek végbe. Ehhez persze társulnia kéne komoly kritériumoknak a szakma felé is. Például van ez az MLSZ által 20-25 éve működtetett Pro-licences edzőképzés. Eközben a Testnevelési Egyetem is ontja magából a sportmenedzsereket, képzett szakembereket, de a magyar futballra ez semmilyen hatást nem gyakorol. A szűk kör, aki Pro-licences-diplomát kap, bekerül a vérkeringésbe, és soha ki nem lökhetővé válik onnan. Az MLSZ részéről nem az volna a normális, ha játékosmenedzserként, klubmenedzserként csak olyan személyt engedne dolgozni, aki államilag akkreditált intézményben szerzett diplomát? Micsoda dolog, hogy az államilag megszerzett papírnak az MLSZ szemében semmilyen értéke nincs?

– Az MLSZ az edzőképzésre mondhatja azt, hogy az az európai szövetség, az UEFA égisze alá tartozó, a szervezet által elismert tananyagra épül. – Bocsánat, de magyar adófizetőként hadd tegyem már fel a kérdést: ha az általam befizetett adóból fenntart a magyar állam egy egyetemet, ahol van edzőképzés, akkor a közhatalmi jogokkal felruházott, direkt és indirekt állami támogatásban részesülő sportszervezet, az MLSZ miért nem fogadja be az adóforintokból fenntartott képzést elvégző edzőket? Az orvostovábbképzés érdekes módon például megoldható az egyetemen, az edzői miért nem?

Nem arról van itt inkább szó, hogy a Mezey György – akit szövetségi kapitányként amúgy végtelenül tisztelek – és köre által anno megálmodott belterjes, szűk körnek fenntartott, kudarcot kudarcra halmozó futballvezetői lobbi megtartsa a hatalmát? Mert szerintem erről van szó.

Hány olyan magyar futballedzőt adott az MLSZ-képzés, aki Nyugat-Európában sikeres? A két világháború között, a kommunizmus alatt valósággal elárasztották a világot a fantasztikus tudású magyar trénerek, most hogy állunk ezen a téren? Egy csődtömeg a jelenlegi képzés, a stadionépítések előtt a kormányoldalnak talán ezt a helyzetet kellett volna például orvosolnia.

http://mno.hu/

– Nem ön az első, aki ádáz kritikusa az MLSZ-edzőképzésének.  – Külföldön a 10-12 éves gyerekeknek nem az erőnlétüket fejlesztik, hanem hagyják játszani őket. Itthon meg bajnokságban kell futballozni, ez őrület, romboló döntés… A magyar fiatalok 18-19 évesen még versenyképesek, aztán vége a dalnak. Nézzük meg Mervó Bence, Filkor Attila, Koman Vladimir történetét, ők a bizonyítékok arra, hogy fiatalon a magyarok még egy szinten vannak a későbbi világklasszisokkal, a felnőttek között pedig csődöt mondanak. Szerintem nem a fizikumukkal, technikájukkal volt a gond, mentálisan nem bírták a terhet, ez pedig elsősorban az elfuserált magyar edzőképzés hibája.

– Az edzőképzést a szövetség irányítja. Probléma-e az ön szerint, hogy az MLSZ vezérkarában zömmel nem futballhoz szorosan kötődő szakemberek ülnek? – Az, hogy egy sportági csúcsszervben nem csak az adott sportágat tökéletesen értő szakemberek ülnek, természetes. Ez mindig is így volt. Garancsi István a pénzét teszi bele a magyar fociba – azt most hagyjuk, hogy Orbán Viktor oligarchájaként miként tett szert a vagyonára –, persze, hogy ott van, és az sem baj, hogy Török Gábor a magyar társadalmi viszonyokra rálátó politikaelemzőként bent van az elnökségben. Picit olyan ez, mint a kormány: oda sem a szakemberek kellenek, hanem a megfelelő politikusok. A kérdés az, hogy az elnökség alatt milyen szakapparátus ül a bizottságokban, ők értik-e a szakmát?

– A magyar foci egy időben járta a holland, később a német utat, utóbbi szakemberek most is ott vannak az utánpótlás válogatottak körül. A külföldi tudást kell mindenképp importálni, vagy érdemes ötvözni a magyarral? – Én kívülről, nem szakemberként azt látom, hogy a német út – Dárdait, Bódog Tamást, Michael Oenninget és Bernd Storckot is ide veszem – kifejezetten pezsdítőleg hatott a magyar közegre. A magyar futball történetéből, hagyományaiból fakadóan is számos ponton kapcsolódik a német-osztrák labdarúgáshoz. Még akkor is, ha a 30-as évektől kialakult a magyar stílus is. Viszont az is látszik, hogy a német mentalitással megáldott edzők a magyar focista lelkületével nem tudnak mit kezdeni. Ami a zuhanyhíradóból kihallatszott a játékosok részéről Storckkal szemben, most ugyanez hallatszik Oenninggel kapcsolatban a Vasasnál. Az a panasz róluk, hogy nem törődnek a játékos lelkével. Ők bizonyosan nem olyan közegben nőttek fel, ahol erre egészen különleges figyelmet kellene fordítani. Érdekes, a volt Honvéd-edző olasz Rossinak nem volt ilyen típusú konfliktusa a játékosokkal. Megjegyzem, van sportpszichológus képzés is a hazai állami felsőoktatásban, mégsem veszi ezt igénybe minden hazai klub. A futballfejlesztésnek ez is a része kellene, hogy legyen, akár tegyék kötelezővé az NB I-ben. A futballista menedzserekről csak annyit, tele van kóklerekkel a magyar foci. Az Eb-n szerepelt játékosaink nem voltak rosszabbak, mint az albán, izlandi játékosok, mégis alig lehetett eladni néhányukat a torna után. Hogy lehet ez? Ez egyszerre menedzselési és mentális probléma.

– Van egyáltalán megfelelő piac idehaza ahhoz, hogy iparággá váljon a futball? – Miért ne lehetne? Portugáliában is van, mely sok tekintetben hasonlít Magyarországra. Ha valahol jól érzem magam külföldön, az ott van. A múltjukat, a lélekszámukat, az életszínvonalukat nézve nem állnak annyira távol tőlünk. Bár nekik előnyük, hogy volt gyarmatbirodalomként Afrikából számtalan fiatal tehetséget tudnak áthozni, de állítom, hogy ha ők velünk azonos lélekszámmal tudnak világszínvonalú klubfutballt, válogatottat csinálni, mi is tudunk.

– A sokszor csillagászati focista fizetésekről mi a véleménye? – Ugyanúgy az állami dotációnak köszönhető, hogy a közpénzből kisegített klubok többet tudnak költeni a bérekre. A lengyel bajnoksághoz képest ugyanakkor nincs szó csillagászati összegekről, és ha a magyar foci akarja tartani a szintet, akkor lépést kell tartani a lengyel, horvát, osztrák, cseh fizetésekkel. A probléma a következő: a magas hazai focistabérekhez nem társul komoly mentális erő, így eredmények sem jönnek, ez pedig a gigászi futballköltségek mögött elolvasztja a megmaradt társadalmi támogatottságot, és csak dühöt szül a futballal szemben. Ha nem lesz változás, szép lassan ki fog alakulni egy futballellenes közhangulat, ez pedig végképp tönkreteheti itthon ezt a sportágat.

Talán a stadionokat nem fogják lerombolni, de az emberek azt fogják mondani, hogy évekig öntötték bele a pénzünket, nulla eredményt sikerült elérni vele, inkább pusztuljon az egész.

– Szóval azt állítja, hogy amíg ez a politikai kurzus van, addig nincs remény a rendszerszintű megújulásra a magyar futballban? – Azt nehéz lenne állítani, hogy Orbán Viktort ne érdekelné a politikai racionalitás. Ezért abban bízom, hogy ha már neki szívügye a foci, fel fogja ismerni, hogy az általa képviselt fejlesztési irány hosszú távon veszélybe sodorhatja a sportág fennmaradását. Ráadásul a stadionépítési toposz nagyon könnyen Orbán Waterlooja lehet. Előbb-utóbb rá kell ébrednie Orbánnak, hogy ha egyéb politikai okokból valamikor kedvezőtlenné válik a lapjárás számára, akkor a stadionépítési őrület halálra sebezheti.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.17.

Schiffer András: „A stadionépítési őrület halálra sebezheti Orbán Viktort” a Nemzeti.net-en jelent meg,

#foci #futball #stadion

[korkep-blog]

Bartha Dorka: Budapest 2017: Így változott a város idén

Régóta várt felújítások indultak el, de megújult számos fürdő, park, köztér és műemléki villa, valamint a FINA is rendesen felforgatta a város hétköznapjait.

Minden év végén kicsit megállunk, és visszapillantunk az elmúlt időszakra, hogy mi is történt a városban, hogyan változott Budapest. Összegyűjtöttük a legfontosabb változásokat: építkezéseket, rekonstrukciókat, fejlesztéseket, amelyek elkészültek, vagy már majdnem kulcsrakészek. Régóta várt felújítások indultak el, de megújult számos fürdő, park, köztér és műemléki villák, a FINA is rendesen felforgatta a város hétköznapjait, valamint több olyan gigaprojekt is útjára indult, amelyek a jövőben döntően befolyásolják a város képét. Van, aminek örültünk, van ami elgondolkodtató vagy megosztó, de így változott a város idén.

  (…)

  A vizes világbajnokság, és a kapcsolódó fejlesztések

  Fenekestől felforgatta Budapest életét, és nem csak július második felében, a FINA vizes világbajnokság megrendezése is. Az eseményhez kapcsolódó fejlesztések, építkezések és felújítások között voltak olyanok, amiket a többség örömmel üdvözölt, és a város hosszú távon prosperálhat belőle, de voltak igencsak megosztó részletei is, csúszó átadások és kevésbé indokolt fejlesztések is.

  Régóta szükséges volt például a Margitsziget megújítása: az utcabútorok, illemhelyek, burkolatok és a növényzet cseréje, frissítése, modernizálása már igencsak időszerű volt, de a zenélő szökőkút ezentúl fényárban is úszik, a környező parkkal együtt. A Palatinus Starndfürdő felújítása és bővítése is befejeződött, ettől az évtől télen-nyáron üzemelő részleggel is várja a vendégeket. (…) A Hajós Alfréd Sportuszodán is voltak kisebb mértékű felújítások, és – megkésve bár, de törve nem – átadták az Ybl Miklós tervezte, hányatott sorsú margitszigeti Casinót is. (…)

  Fotó: Napur Architect

  A legnagyobb beruházás és fejlesztés azonban tagadhatatlanul a NAPUR Architect tervezte Duna Aréna volt, az egykori Dagály strand helyén. A kivitelezés során a látványtervek megnyirbálása körüli viták beárnyékolták az átadást, hiszen egy visszafogottabb, egyszerűbb épület született meg, mint amit eleinte vártunk, ám az itt versenyzők és szurkolók szerint az építmény technikai felszereltsége jól bizonyított a versenyek során. (…)

  A Budai Vár és a Hauszmann Terv

  Idén lassan látható formát öltött a Budai Várban a Hauszmann Terv is, aminek keretében számos várbeli épület megújul. Még a második világháború során megsérült vagy elbontott épületek sora – a Hauszmann tervezte Lovarda és Főőrségi épület,a Stöckl-lépcső, valamint a volt Csikós-udvar – az eredeti tervek alapján épülnek fel. A felújítás során az eredeti építkezéskor használt anyagokat szerezték be, és ez több esetben is elég bonyolult volt, a római cement, vagy az épületet fedő angol pala ma már kevésbé elérhető, mint 100 éve volt. (…)

  MTI Fotó: Közti Zrt.

  Változások a föld alatt: az M3-as metró

  A régóta várt felújítások közül talán a legnagyobb változást a budapesti lakosok életében a 3-as metró korszerűsítési munkálatai hozták, az év vége felé. (…) Ne felejtsük el, a fehér, Oroszországban felújított metrószerelvények áprilisban indultak útjukra, és hol több, hol kevesebb sikerrel róják a föld alatti sínpályákat. Valamint a Deák téren megjelentek az első beléptetőkapuk, egyelőre még csak tesztüzemben. (…)

  Fotó: Mudra László / WLB

  Renoválások, felújítások

  Az életveszélyes 3-as metró mellett több olyan renoválási, felújítási projekt is elindult, amelyekre évek, ha nem évtizedek óta vártunk, jó pár pedig hamarosan a végéhez közeledik. Idén szeptemberben bezárt az Iparművészet Múzeum, hogy végre megkezdődjön a teljes rekonstrukciója és bővítése. Az épület egy új, modern, kristályszerű szárnnyal is bővül majd, így kiállítótere a háromszorosára nő, és korszerű restaurálási és raktározási körülményeket is teremtenek. Az épület előreláthatóan 2022-ben nyitja meg újra kapuit.

  Szintén elbúcsúztattuk a bezárt Néprajzi Múzeumot. Az egykor kúriának épült patinás épület bár szép, és szuper helyen van, múzeumnak alkalmatlan. A NAPUR Architects tervezte új épület a Liget szélén lesz. (…) Szintén bezárta kapuit ideiglenesen az Operaház, a felújítási munkálatok miatt, idén ősszel az évad már az Erkelben indult. A restaurációs munkák során az átépítések mellett korszerűsítik a fűtést, a klímát és az elektromos hálózatot is. Várhatóan 2019 január elsején már újra felcsendülhetnek itt az áriák és suhoghatnak a tütük. (…)

  Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

  Zöldellő játszóterek, parkok, közterek

  Játszóterek közül a klasszikus, legendás Gellért-hegyi csúszdapark is megújult, és a környezete is megszépült, emellett a Kő Boldizsár tervezte mesevilág is életre kelt Terézvárosban, a Benczúr-kert néven, ahol találunk páros hintát, amire a szülő is fel tud ülni, mozgássérült gyerekek által is használható libikókát és pelenkázós mosdót is. (…)

  WeLoveBudapest.com, Bartha Dorka: Budapest 2017: Így változott a város idén

#Budapest 2017 #építkezés #fejlesztések #FINA #rekonstrukció #Szemle

[autoaddiktt-blog]

New Post has been published on AutóAddikt

New Post has been published on http://www.autoaddikt.hu/teszt-peugeot-3008-1-6-bluehdi-120-allure-legmereszebb-elkepzelesek/

[TESZT] Peugeot 3008 1.6 BlueHDI 120 Allure - legmerészebb elképzelések

Ha esetleg keresnénk a hasonlóságot a Peugeot 3008 korábbi verziója, és a jelenlegi legfrissebb, 2016-ban megjelent kiadás között – el kell szomorítanunk mindenkit, ugyanis ilyesmi nem igazán létezik. Mármint hasonlóság terén, ami a küllemet illeti.

  Jelen tesztünkben a Peugeot 3008 Allure felszereltségű variánsát vesézzük ki. BlueHDI aggregáttal, 6 gangos manuálissal – alapvetően ez már majdnem a csúcsfelszereltség, a GT Line, illetve maga a GT van már csak feljebb, illetve a motorverziók különbözhetnek még (130, 150, 165 és 180 lóerős teljesítmények, illetve 2 literesek az 1.6-osok mellett. Tesztmodellünkben a legkisebb, 120 lovas dízelmotor került.

A Peugeot 3008 formaterve zseniális. Ahogy említettük feljebb, a koncepció nyomokban sem emlékeztet az első 3008-ra, maximum annyiban, hogy a SUV-s karakterisztika azért megmaradt; bár inkább hajaz egy megtermettebb kombira a jelenlegi, friss 3008, mintsem crossoverre. Persze ez beállítottság kérdése, no meg amúgy is manapság már szinte minden szegmensbe be lehet kategorizálni bármit.

Minden kétséget kizáróan a Peugeot 3008 fő ismérve, hogy nem túl sok helyen alkalmaztak a tervezőmérnökök szimmetriát a vonalvezetésnél. Nyilván megvannak a párhuzamok, a dupla kialakítások mindkét oldalon, elöl és hátul is, de maguk a szóló leadek egyediek, tört ívelésűek, tulajdonképp csak a stílusirány az, ami egyezik.

Tökéletesen eltalált dizájn- és stíluselemek

Rögvest példaként nézzük a fényszórók tokozását: morcosra húzott felső vonalak, alul pedig a kaszniból, jobban mondva a front lökhártító idomból nyúlik be jelentős szelet az összképbe. Rendkívül egyedi, és látványos, e kialakítás mellett szinte eltörőpül és ezzel együtt háttérbe is szorul a hangsúlyos hűtőmaszk kiképzése, megannyi krómmal és kitüremkedő motorháztér-fedéllel.

Annak érdekében, hogy domináljon a terepes hatás, jelentős arányban foglalja a helyet az alsó traktusban a lökhárító fémes hatású, matt műanyag berakása: itt számítunk arra, hogy a farnál hasonlóan ismétlődik a motívum, de nem, helyette masszív krómberakást kapunk. Mint ahogyan a front szellemiségét követni kell, oldalt is kapunk hasonszőrű díszítőelemeket, de a tetővonal rajzolata is jól alkalmazkodik a tálaláshoz. Sok prémiumhatást keltő részlettel, ugyanakkor jól variálva az egyediséggel.

Hátul sincs mindez másképp a Peugeot 3008 dizájnját vizslatva. Ha különlegesnek éreztük a fényszórók buráinak kialakítását, erős a gyanú, hogy hátul sem csalódunk majd. Ugyanis a zárófények mindössze három fő elemre tagolt együttese mindkét oldalon hordozzák az egyszerű, minimalista vonalak komplexitását, úgy, hogy a tradicionális oroszlánkarom-feeling azért megadja a módját újra meg újra, megspékelve a LED csíkok mintázatával.

Több bekezdésen át lehetne ódákat zengeni a Peugeot 3008 külsejéről, de akkor mi lesz az enteriőr taglalásával? Ha hiszik, ha nem, az utaskabin is remekbeszabottan sikerült, annak ellenére, hogy egy jól eltalált formatervhez nem mindig sikerül passzentos, jól harmonizáló belső kialakítást rittyentenie a tervezőmérnököknek. Hála az égnek, az új Peugeot 3008 esetében minden együtt van e téren is: a formaiság, a hangulat kitűnően simul össze, a már többször hangsúlyozott egyediség itt is folyamatosan virít, hangot ad magáról.

Jók az anyagok az utastérben

Megszokhattuk a jelenlegi Peugeot palettánál (208, 308, 2008 és a 3008 is egyben), hogy a kormánykerék átmérője PC-hez, vagy játékkonzolhoz csatlakoztatható FFB kormányperifériára hajaz, legalábbis a méretezést tekintve. Érthetően: kimondottan aprócska kormánykerekek kerülnek a Peugeot alsó-középkategóriás modelljeibe, optimális állíthatósággal, alapból alul kiegyenesített ívvel – a Peugeot 3008-nál a felső ívelés is inkább egyenes, mintsem félkörív.

Jó ez, hiszen a kormányoszlop fölé gondolt infotainment 1 LCD panele (ami az alapvető kijelzőket, mint a fordulatszámmérő, digitális komplex sebességmérő, üzemanyagszint, és a többit tartalmazza) még kivehetőbben, még komfortosabban és könnyedebben látható, jól feldolgozható információ-közvetítéssel menet közben.

A már megszokott középkonzoli táblagépre emlékeztető infotainment 2 kissé döntött a sofőr irányába, itt már kapacitív érintésérzékeny kijelző került beépítése, számos innen elérhető funkciót felsorakoztatva. Mindezek mellett megmaradt azért egy sornyi klasszikus kezelőgomb, megint csak egyedi megoldásokkal (kedvencünk volt az elakadásjelző használata például).

Mindent az ergonómia jegyében – vagy mégsem? Bár a Peugeot 3008 belső elrendezése, az ülések ülő- és hátlapjainak kialakítása már-már a tökéletességet súrolja, nagyok az első- és hátsó fejterek és alapjában véve minden kellemesen lett kialakítva, a középkonzol első utasülés felé eső része jelentősen elvesz az ottani lábtérből. Nem kell féloldalasan ülni utazás közben, de itt a vezetővel ellentétben azért kell kompromisszumot kötnünk a komfort tekintetében.

Jó minőségű anyaghasználat jellemzi a Peugeot 3008 Allure felszereltségét, a bőrök selymesek, strapabírónak tűnnek, az ülések kárpitozása is rendben volt tapintásra, de megvalósításra és küllemre is. Külön ki kell emelnünk az ajtók burkolatába integrált filcszerű anyagot, amely leginkább az újrahasznosított vonalat idézte, nem mellesleg még jól is mutatott.

Hátul a lábterek visszafogottabbak, főként, ha az első foteleket úgy állítjuk pozícióba, hogy terpeszkedni tudjunk. Ehhez nyilván az kell, hogy az elöl helyet foglalók termetesebbek legyenek, 190 centi feletti testmagassággal – az átlag ugyanakkor nem ez. Összevetve: átlagos férőhelyet kapunk a Peugeot 3008-tól, négy, vagy akár öt felnőttel számolva.

Rendesen brillíroz az 1.6-os BlueHDI

120 lóerős, közös nyomócsöves dízelmotor dolgozik a tesztmodell Peugeot 3008-ban, 120 lóerővel (3500-as percenkénti fordulatszámon), kerek 300 Newtonméter forgatónyomatékot biztosítva, mely 1750-től már el is érhető. A gázolajos erőforrás nem kimondottan dinamikus, legalábbis alsóbb fordulatszám-tartományokban, de nagyjából közelítve a gyári adathoz, úgy 2000 környékén kap erőre, és majd’ 4000-ig elemében is marad.

A hajtásba integrált 6 sebességes kéziváltó fokozatai jól eltaláltak, megfelelő váltásokkal a gyorsítófokozatok hamar elfogynak annak rendje s módja szerint, már 60 körül lehet nyugodt szívvel kapcsolni a hatodikat. Cserébe pluszban aszkéta fogyasztási rátát kapunk, országúton simán hozható a 3.5 literes átlag, és városi környezetben sem sikerült 5.5 liternél többet kicsalogatnunk.

2016 Peugeot 3008 1.6 BlueHDI 120 specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 1560 cm³

Maximális teljesítmény: 120 LE @ 3500 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 300 Nm @ 1750 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatfokozatú manuális kéziváltóval

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4447 mm

Szélesség: 1841 mm

Magasság: 1624 mm

Tengelytáv: 2675 mm

Első gumik mérete: 225/55 R18

Hátsó gumik mérete: 225/55 R18

Tömeg, üresen: 1300 kg

Megengedett össztömeg: 1970 kg

Csomagtartó mérete: 170 liter, bővíthető 663 literig

Üzemanyagtartály mérete: 53 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 189 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 10.9 s (gyári), 10.5 s (saját mérés)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 5.5 l/100 km

Országúti: 3.5 l/100 km

Vegyes: 4.4 l/100 km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 4.7 l/100km

Országúti: 3.5 l/100km

Vegyes: 4.0 l/100km

CO2 kibocsátás: 104 g/km

Bővebb információ a Peugeot hazai honlapján, IDE kattintva.

Még több fotó: AutóAddikt Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük.

Együttműködő partnereink: Acer Hungary, ASUS, Sony,  Canon, Camera Kft.

Utómunka hardver: Acer, ASUS

#3008 #autó #autóteszt #bluehdi #crossover #év autója 2017 #jármű #kocsi #peugeot