2024.04.11.
16 notes
·
View notes
Örkény István levele Nagy Angélának, részlet (1947. IX. 10.)
8 notes
·
View notes
A történet végén
mindenki arra kíváncsi,
aki a történet elején ragadt. Kár.
Közben lekapcsolt fényszórókkal
suhan a bolygó.
— Simon Márton, „Engem már csak az őzek és az árnyékok viszonya nem hagy nyugodni”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021
8 notes
·
View notes
A szeretettel nem tudok mit kezdeni---
Tartsanak el, és hízelegjenek,
de ugyanakkor hagyjanak békén,
küldjenek pénzt postán.
Azt is unom, hogy hízelegjenek.
Veszítsenek el nagyobb összeget az utcán,
amit én majd véletlenül megtalálok.
Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött,
hogy én tényleg egészen véletlenül visszahalljam
valakitől, aki nem is tudja, hogy rólam beszél.
Irassák rám a házukat, és haljanak meg.
— Petri György, „Horatiusnak rossz napja van”
17 notes
·
View notes
Linquenda...
Linquenda tellus et domus et placens uxor…
Horatius
Csak az a langyos ősz ne jusson már eszedbe!
A gomba, cserfa illatú,
a szarvashangon bődülő Bakony!
Nézd a szomszéd ház málló tűzfalát
a kórházablakon.
Hidd el: már csupa november jön eztán,
szél és eső csapkodja a világot.
Minden halálos szürkeségbe vész.
Ahogyan most te látod.
A víztükör se jusson már eszedbe!
(Négy napja szomjazol.)
A tó tegnap kiszáradt.
Partján üres a ház.
Bezörgettem. Senki se válaszol.
Nem esik többé kék reggeli hó,
szétszakadozott gyöngysora
a zománc nyakú vadkacsáknak,
Elmennek ők is egyesével,
a régi társak.
Latin poéták, görög istenek –
ők is elúsztak cifra gályán.
Törött karjukkal, csonkán intenek.
Mosolyuk csorba márvány.
Hallod, már világűri szél fütyül
papírcafattá málló tetteinken.
Ablak, tűzfal és mennyezet.
Milyen jó lesz elmenni innen.
A karcsú feleség megőszült tegnap óta.
Holnap kivágják azt a kertet.
Így könyörögtem apámhoz magamban
haláloságya mellett.
Rab Zsuzsa, 1967
4 notes
·
View notes
Valaki a látótér peremén a gyerekéhez
hajol, és elég dühösen azt mondja,
biztosan nem azt mondja, de úgy hallatszik,
Minden víz egyedül van, és mi víz vagyunk.
— Simon Márton, „Utolsó napok a torkolat mellett”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021
5 notes
·
View notes
Csoóri Sándor: Jelenés (Kezemben zöld ág, 1985)
4 notes
·
View notes
Érzem, hogy mindjárt kifolyik
az ágy alól a sötét, és azt mondja, ő nem tudja,
meg nem is azért,
de valami odabent kinyitotta a szemét.
— Simon Márton, „Ciklon”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021
4 notes
·
View notes
Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
és felrettentik lombjukon a csöndet,
a síró felhők halkan rádköszönnek,
fürge csikók zablájukat kioldják.
Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
minden vízen feszülnek a vitorlák,
torony körül vad csillagok keringnek.
Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák,
álmos virágok kelyhüket kitátják,
az érhetetlen égből gyöngy pereg,
a napraforgók szirmuk fényre tárják,
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
lábadhoz ejti arcát s szendereg.
— Szabó Magda, „Szonett”
4 notes
·
View notes
NOVEMBERI HAJNAL
Erdős Renée
Milyen szelid hajnal pihent a kerten!
A lila ég selyem palástban állt
És várta a nap első sugarát.
Rigó, cinege megkezdte dalát
A nagy fenyők közt s a sűrű berkekben --
A fák fölött halványkék köd szitált.
Nagy száraikon a dús krizantémek
Egymás felé merengve imbolyogtak
S gyémánt karéja a búcsúzó holdnak:
– Tündéri ékszer a lila paláston –
Még csillogott, örömére az égnek.
Álltam a nyitott ablaknál s lenéztem.
Némult gyönyörrel éreztem a hálát
Melyre nincs szó s melyet csak Isten ért meg.
6 notes
·
View notes