#keresnelkul

[koltomata]

János

János jó gyerek mindig pontosan a pocsolya közepébe ugrik szépen szaval március 15-én lekaparja a sebet a lábáról. később is maradó hegek nem szereti a nagynénje levendulaszagát, de mindig kap tőle egy ezrest fülig szerelmes Andiba, de sosem tudja meg senki van rajta egy pici túlsúly, nem szeret futni János jó gyerek

János jó barát ugyanannak a csapatnak szurkol, néha meccsre megy a srácokkal mindig vicces, amikor spicces vannak róla mókás sztorik, amin bármikor jó nevetni, ha elmondja valaki rövidujjú ingben szokott jönni kipirosodik az arca, ha valami kínos a számára nehezen udvarol minden hülyeségben benne van János jó barát

János jó kolléga pontos néha hoz egy új ötletet, ezeket elmondja a meetingen szórakoztatóan mondja el, néha mindenki nevet együtt ebédel másokkal, olyankor a cégről beszélnek este is felveszi a telefont, ha sürgős hétvégén is a nyaralás viszont szent. minden évben egyszer János jó kolléga

János jó férj az első nagy szerelmét vette el. holtáiglan péntek este szeretkezik. rövid orál, aztán felül van, végül hátulról egyszer kiverte, miközben Júliára gondolt, de szégyellte magát spórol gyakran vesz virágot. a virágos a sarkon van egyszer tévedésből azt hitte, félrelép a felesége, de pénteken másképp gondolta János jó férj

János jó apa focizik a gyerekkel, néha meccsre is viszi, ha nincs túl későn várja, hogy akkora legyen a gyerek, hogy együtt quadozhassanak nekimegy újra és újra a deriválásnak. régebben ment neki jó, hogy spórolt vicceskedik, amikor a gyerek odaviszi a barátnőjét titokban észreveszi, hogy nem hord melltartót János jó apa János jó halott elmondják róla, hogy jó gyerek, jó barát, jó kolléga, jó férj, jó apa volt a biztosítása minden költséget fedez az autója patika. pöccre indul még mindig az unokája emlékszik, hogy papa vicces volt a dédunokája tudja a keresztnevét János jó halott

#koltomata #keresnelkul

[koltomata]

Váróban

Sokan vagyunk. Nem baj.

Várunk.

Kopott metlaki. Kipattogzott fuga. Ebédek falba szítt illata.

Őt ismerem. Ismert ember ül itt. Nem tudom miről ismert. Szoktam látni. Talán vicces dolgokat csinál, vagy csak osztja az észt. Nem emlékszem pontosan.

Amott. Őt is mintha láttam volna már. Költő talán, vagy író, vagy mindkettő. Néha kint van a fotója, meg amit írt, de nem olvasom el.

Az a fickó meg csak ül, mosolyog, csetel. Ajándékszatyor van nála. Biztosan udvarol most is. Vagyis... jegygyűrű van rajta. Talán friss házas. Mit írhat? Valami pajkos dolog juthatott az eszébe és most elküldi neki. Emiatt biztosan várja az estét.

Na és ő? Az ő telefonjában gyerekek vannak háttérképnek beállítva. Láttam, itt ül mellettem. Kisportolt sportcipő van a lábán. Kissé izzad, a haját a felesége nyírja szerintem.

Szemben egy srác megint feláll, újra hívást kapott, most épp magyarul beszél. A könyöke kissé magasabban van. Azt mondja, hogy akkor legyen 14, ne pedig 15 és hogy jó lesz ez így is. Várj, hív valaki mondja és megnyom a telefonon egy ikont.

És akkor itt vagyok én. Igazából egy senki. Mit gondolhatnak ők énrólam? Néha rámpillantanak. Gyakran pillantanak rám. Ez zavarba hoz. Egyáltalán mire várunk? Zavaromban a fali plakátot nézem.

“Gazdátlan ének”

Valami koncert, vagy együttes, gondolom. Milyen egy gazdátlan ének? Amit senki sem akar elénekelni, csak úgy van?

Nagyon hülye név.

Lehet, hogy csak én nem értem.

#koltomata #keresnelkul

[koltomata]

újjászületni

meghalni és újjászületni kellene

persze nem tudatlan csecsemőtestben

nem ragasztanám magamra a múlt mocskát, mint holt terhet

ami bután leng és cibál, ha szaladni vágynék

hanem itt, most ebben a mihasznában

valahogy megszerettem

vagy megszoktam

vagy csak ismerem, mint egy öreg autót

amit apámtól kaptam

ez jó lesz így, ebben újjászületni

de még előbb meghalnék.

nem csapnék nagy hűhót belőle

valójában nem is venné észre senki

mondjuk éjjel csinálnám.

innék egy sört, elszívnék egy cigit

merengenék kicsit a múltamon, voltak, vannak benne szép jelenetek

aztán meghalnék

és mennék lefeküdni ugyanúgy, mint máskor

csak talán könnyebb léptekkel

másnap reggel újjászületve kelnék

ebben a mihasznában persze

(nem csak én szerettem meg)

és más lenne a kávé íze, talán cigit sem szívnék mellé

mondjuk azt inkább mégis.

és tudnám

valahogy tudnám

vagy a tudatalattim tudná

hogy merre megyek

és akkor, azon a reggelen

abba az irányba indulnék el.

#koltomata #keresnelkul

[koltomata]

nagy zsákokba

egy idős úr (olyan hetvenes forma)

söpri az őszi leveleket az ablakom alatt

nagy zsákokba lapátolja a nyár emlékeit

némelyiket még tavasszal megrágta egy hernyó

az is azóta elröppent, mint ez az év is

nagy zsákokba

ez az idős úr is oda tart

én is oda tartok

emlékeinket összesöprik

megy bele az ifjonti gőg

meg a kifogyhatatlan, holnapba vetett, hiábavaló remény

amit épp a minap engedtem el

nagy nehezen. kínkeservvel

de talán még épp időben

söpör serényen, nézem egyre

helyette én merengek, ha már csak kívülről látni a fejét

felváltva drukkolok a szökött leveleknek

és a seprűnek

mindkettőben élne még a remény

ha lenne bennük élet

vajon az öreg elengedte már?

pár óra múlva visszanézek majd

és akkor kiderül

az otthagyott levelek számából

#koltomata #keresnelkul

[koltomata]

ne sajnálj

ne sajnálj már annyit éltem sok lenne akár tíz férfinek nem félek már temethettek úgy is, hogy a föld jéghideg mosolyogva dobd rám a sarat mondd hangosan: "te vén csibész szinte látom huncut szemed mi a síron túl is még igéz" s idézz ez volt küldetésem lehunyt szemmel látni a valót kinevetni s odavetni a végére való csattanót

#keresnelkul

[koltomata]

mindenki cserélhető, csak mondom mindenkit cserélnek is egy ponton te sem vagy éppen egy unikális jószág nem számít, ha amúgy szétrepeszt a jóság

#keresnelkul

[koltomata]

lélektelen

úgy mentem el, hogy a lelkem nálad felejtettem érte menni már nem volt pofám, gondoltam megleszek észre sem vetted, elég nagy a rumli nálad mindig talán mikor bekúrod az ajtót, a polc mögött megremeg

új lelkem nem nőtt, élek hát így lélektelen jobb is talán. kelek, fekszek, dolgozok, baszok ikes igékkel töltöm ki az éber perceket nemmeghalással telnek el a napok

gondolom majd egyszer kitakarítasz otthon talán a polc mögött megtalálod ami az enyém vissza is adhatnád. kézből kézbe. kezedből de attól tartok inkább a kukában végzi szegény

#keresnelkul

[koltomata]

mit érdemel?

valami zúg a város felett odalent egy szerelem épp odalett hűtlen volt a fiú, de már nagyon bánja azzal fog telni a délutánja hogy mit érdemel?

nem messze a játszón gyerekzsivaj az egyik kis óvodás nagyon szilaj nem adja másnak az almaformáját az anyja kérdőn figyeli párját hogy mit érdemel?

a tér mellett egy csendes lakásban özvegy néni gubbaszt magában öt éve ment el az ura örökre magányos, nem volt idejük kölökre most mit érdemel?

egy merci zúg el sarkon hamar egy dílernek volt szűk a kanyar orvosnak készült, de betett az élet töpreng, hogy ennek hogy vessen véget s hogy mit érdemel?

valami zúg a város felett a repülő egy bombát elengedett ez csak egy város, pont mint a többi szerelem, önzés, magány, satöbbi de ezt érdemli?

#keresnelkul

[koltomata]

örökké

kinek kell az örökké? mert nekem nem még hogy mellette keljen felkelnem minden reggel. pfff. még hétvégén is egyének vagyunk nem? ő is, én is

nem két kibaszott fogaskerék hogy "egymás nélkül.. blabla" ebből elég "örökké"!? hát az nagyon sok kérem vitatkoznék vele nagyon sok téren

amúgy meg.. ha jobban belegondolok volna itt kérem egy aprócska dolog úgy hívják: szerelem. nem hipotézis mert bassza meg, örökre kellenél mégis

#keresnelkul

[koltomata]

kávéházban

tompa massza csak a kávéház zaja ajkán a tejhab, csak azt figyelem s ahogy vállára omlik hullámban a haja én is ott úszom e lágy vizeken

jaj az a kis hab, nem veszi észre le kéne nyalni, csak óvatosan mit mond? sajnos szarok az egészre az sem zavar, hogy néznek sokan

#keresnelkul

[koltomata]

minden nap nőnapot kérek

nőket minden kormány élére! követelem a vezető anyákat így lelhetünk csak örök békére így védhetjük meg szeretett hazánkat

kisfaszú putyinok, zsírfejű orbánok takarodjatok el végre miattatok égnek az országok tűz helyett titeket raknálak a jégre

nőnapot! minden nap nőnapot kérek követelem a vezető anyákat s ti, katonásat játszó vének zabáljon fel benneteket a bánat

#keresnelkul

[koltomata]

ne felejtsd el

ne felejtsd el hogyan szerettél belém bújva, csókokkal hintve nehezen kibírva nélkülem már akár egy órát is szinte

ne felejtsd el hogy tettél tönkre én sem felejtem, hogy hibáztam vigyük magunkkal amit tanultunk hogy egyikünk sem hibátlan

azt a tortát viszont felejtsd el amit szülinapodra sütöttem az tényleg szarul sikerült

#keresnelkul

[koltomata]

volt egyszer egy én

volt egyszer egy én egy érdekes egyén ő fújta a passzátszelet ormok tetején

hullámot kavart őszi, mély avart dallamot sok lány fülébe s szíveket facsart

puhán, könnyedén egy kósza könny, remény libbent át a pesti éjben hát, ez volt az én

de jaj most ki vagyok csak csendben dadogok se hullám, se őszi avar csak a múlt ragyog

#keresnelkul

[koltomata]

eljön-e az idő?

eljön-e az idő, mikor lenyugszom a picsába s azt mondom elég volt, már nem éltem hiába mikor egy lenge női szoknya már meg nem igéz csak a sokból egy régi emléket megidéz

eljön-e az idő, mikor elég már, ami van s egy lehetőségre már nem nézek naivan mikor nem húzza a zsebem a kisebb vagyonom s a vége, hogy a szegénység újfent agyonnyom

eljön-e az idő, mikor a jelent is megélem s nem hagyom, hogy egy képzelt jövő regéljen csak hagyom a múltnak, hogy daloljon lágyan hogy lássam, végül is teljesült minden vágyam

#keresnelkul

[koltomata]

ki kéne törölni

miért nem töröltem ki minden közös képet miért visz rá az ujjam aljas, észrevétlen elmúlik fél óra, óra vagy egy egész élet beszippant a múlt, a boldognak vélt létem

kitörölhetném. most. újra itt az alkalom nem fenyegetne álnokul a tárhely mélyén nem kéne újra csak méláznom az ajkadon hisz a mostban is itt van még ezernyi élmény

mégsem teszem. félek, mintha egy végérvényes mozdulat eltörölne minket is, mik voltunk mik lehettünk volna, ha lettünk volna képes de akkor mi mégis más utat választottunk

#keresnelkul

[koltomata]

sosem szerettelek csak egy elképzelt valódat aki ébren is álmodik csakis az csalódhat

#keresnelkul