#ma reggel

[tartsdmegazaprot]

új rovatom indul,

az lett a neve, hogy KELEXIKON, és minden alkalommal valami teljesen felesleges információval fog szolgálni

szívesen

#kelexikon #én találtam ki igen!!! #ma reggel #:$

[agnesscliche]

5466

akarom őt fizikálisan reggel ahogy kikelt az ágyból, reggeli merevedéssel, félhomályban. azt gondoltam, nem tudok bejönni munkába.

azóta is csak ezt látom ha becsukom a szemem. nehéz így koncentrálni. akarom Őt

#kapcsolat #férfi #ma reggel

[sonnenscheinmano]

Mostanában csak nagyonpucér nénik isznak kávét, én meg nem akarok nagyonpucér néniket reblogolni.

#jó reggelt #különben is leszoktam a kávéról #ma reggel kakaót ittam

[21stcenturydigitalboy]

Chase & Status | Boiler Room: London 48:53tól

#ma reggel korán nyílt ki a táska #vagy tegnap óta be sem csukódott

[zoeeozzoeeoz]

A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.

#napi én off

[prokee]

Emberi történet, késekkel

Ma reggel nagy rendőri készültség volt Zwickauban. Valaki pánikban telefonált, hogy leszállt a vonatról egy srác, kurva nagy késekkel, aztán felszállt egy buszra. A rendőrök megállították a buszt, megtalálták a késes embert.

.

.

.

Aki egy fiatal srác volt, épp ment a hentesvizsgájára, saját késekkel.

Mivel esélyes volt, hogy lekési a vizsgát, a rendőrök a járőrkocsival, villogóval elvitték.

[sztupy]

Tegnap este töltöttük fel az eladó lakást pár portálra

Ma reggel már 15 ingatlanos keresett meg, ebből 11-en telefonon, 1 SMS-ben, 3 emailben.

Az egyik azzal hirdeti magát, hogy TikTok sztár

[oldmacykerenew]

Szerintetek ma felrugok valakit, vagy felrugok valakit?

Hajnalban megjott… faj nagyon. 🥺

Reggel 6:59-kor hivott a kertesz… IGEN 6:59-kor. 😀

Lehet nem lesz ma vizunk, mert serenyen qva anyaznak a sarkon a DMRV-sek.

Isteni napom van. 😒

#eletem #nyugok

[kezenani]

amúgy

nem is hinnétek, mit szenvedtem ma. reggel fél 7-kor megébredtem (vasárnap!! O.O), és abban a pillanatban máris kívántam valamit. ezektuán a nap folyamán összeedtem az alábbiakat (a teljesség igénye nélkül): vajkrémes pirítós, uborka, erőspaprika, paradicsom, karavánsajt, tejeskávé (cukor nélkül). kicsivel utána gombás-padlizsános-husis tésztát, sajttal megszórva, céklával. olyan hiányom volt mindezek után is, hogy majd elepedtem, ezért vágtam fel almát, ittam szőlőszörpöt, mostam áfonyát, betömtem egy fél banánt. a keservem nem múlott. tejeskávéval próbálkoztam újfent, aztán sósperecet pirítottunk, aztán húslevest kanalaztam, csipegettem diákcsemegét és burgonyaszirmot, de mivel továbbra is bánatosan tengtem-lengtem, férjem tanácsára ettem akkor csokit is, hosszas lamentálás után egy banánlikőr izű krémmel töltött kisnyúlra esett a választásom, ami annak rendje-módja szerint fel is baszta a savam, dejó, már nemcsak feszül a hasam és hiányban szenvedek, a vak is láthatja, márcsak ez hiányzott. tehát csuklok is és fájok, utolsónak tűnő lehetőségként megettem egy marék örökzöld olajbogyót vagymiaz, piros és fanyar, és kurvára remélem hogy most már lenyugszik a kis testem végre mert holnap korán kezd a hét és semmi kedvem egész éjjel folytatni ezt a kíméletlen zabálást amin ma végigmenni voltam kénytelen

[msbparker]

That's how we roll, avagy csak meglett a Shuttle is :) más kérdés, hogy mire este a dutynak vége lesz, addigra elmegy az utolsó is..

Mórahalom, reggel 7, 2°C, és ma a hajamat sem felejtettem el megcsinálni.

#rowing #umpire #erch2024 #gpoy

[mikropenisz]

de szép péntek

ma reggel is azon gondolkodtam , hogy miért nem vagyok(még) halott, hogy miért csak gondolkozom rajta, ahelyett, hogy tennék érte. Hogy az öngyilkosságot lehet, hogy csak azért nem követem el, mert félek a döntéseimért és tetteimért felelősséget vállalni? Aztán rájöttem, hogy ma még születésnapot is muszáj 'ünnepelnem'. Hát, megvan a kerek 42, avagy innen tovább minek? Vagy egyébként is minek?

[csacskamacskamocska]

nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et

és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat. Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba? Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember. Jellemeznek-e minket a szórakozásaink? A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasító, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki. Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :) A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol. Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg. Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által. És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja. Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság. Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :( Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve. Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.

Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.

Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel. Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok? Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart. Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét? Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin. Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam. Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :( Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D

#tumblr massza #a tumblr személyisége #elfogadás #kritika #trash #01-21

[egy-lany-blogja]

Mindannyian vágyunk valamire, vagy valakire. Erről szól az élet, a vágyról. Van, aki otthonról álmodik, ami az övé, és nem veszi el senki. Van, aki társra vágyik, aki majd a sírig elkíséri.

Lesz, aki gyermeket akar, minden áron, bármi áron, akit óvhat egy, és ezer életen át. Sokan vannak, akik munkára vágynak, ahol önmaguk lehetnek. Van, aki mindent odaadna, szépséget, pénzt és karriert, mert egészségről álmodik. És lesz olyan, számtalan, aki ma is kenyérbe csomagolt szeretetért koldul majd az utcán.

Vágyunk, mert vagyunk. Ezer féle álommal, de a lényeg mégis ugyanaz. Reggel felébredni, és érezni, értelme van az ébredésnek. Legyen borús vagy napfényes a reggel, mind ugyanazt akarjuk. Érezni, hogy dolgunk van benne, hogy a sors ránk is vár, hogy van még út, egyetlen apró remény, arra, hogy megélhetjük, átéljük a csodát. A csodát, amit úgy hívunk, boldogság. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

[sztivan]

random kisfiú odajön hozzánk, amíg Ádámot várjuk, és hozza a játékát

-Tudjátok, mi ez? Egy S70-es személyvonat.

-Óha, mész vele Vácra?

-Igen, és tudod, hol áll meg útközben? Dunakeszi-Gyártelepen. De Gödön nem áll meg mindegyik.

-Igen, arra a Z70-es nem jó.

-Csak a személyvonat.

Nem gondoltam volna, hogy ma reggel még hasznát veszem Dél-Pesten ennek a tudásomnak, de csak megkaptam tőle azt a nézést, hogy na végre egy értelmes felnőtt, akinek nem kell magyarázni ilyen evidenciákat

[magikus-miccentyu]

Ma reggel koponya MR-re megyek. (Amarra.) Nem mondom, hogy nem félek az eredménytől…

[kavekkozt]

Annyira szerettétek a vonatozást, most megyek visszafelé!

Londont már tegnap reggel elhagytam > Brüsszel > Gent, ahol egy csodálatos napot töltöttem. Ha repülök, akkor biztosan nem fért volna bele ez a kitérő, így viszont már nézem is a vonatokat hogy mikor jöhetek vissza.

Ma reggel Gent > Brüsszel egyelőre, 12 körül érek Frankfurtba és megyek onnan tovább.