#nagggyon tetszik

[zsebike]

Csodálkoznak a szülők, hogy el vagyunk rontva?! Tarzan fél pucéran rohangál. Hamupipőke éjfélkor jár haza. Pinokkió állandóan hazudik. Aladdin mindig lop. Hófehérke pedig 7 pasival él együtt.

#vicces #ez tecc #ez tetszik #nagyon tetszik #tarzan #hamupipőke #pinokkio #aladdin #hófehérke #kedvenc #egyik kedvenc #nagggyon tetszik #el vagyunk rontva #mosolyogj #mosolyogj megérdemled #mosolyogj megerdemled #idezet #idezetek #magyar idezet #magyar idezetek #magyar idézet #magyar idézetek #magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar gondolat #tumblr magyarorszag #magyarország tumblr

[barbsvurts]

Tomb Raider, az összes kincs egy helyen van és egy gagyi kulccsal kell zárni az egész alagútat, tele van nagggyon para szörnyekkel és újfent gyerekek mászkálnak benne akik elcsórnak cuccokat. Szegény Jolie tuti bent marad mert a következő alkalommal 100% hogy beletörik a zárba a kulcs.

A régi szobámon akartam átfutni félmeztelenül, mert zuhanyozni mennék, és a haverom észrevesz, utànam jön mert tetszik neki a látvány, és ő már meztelen(??!) egy nagyon kínos aktus következik.

Hirtelen egy áruházban vagyunk este, a vasút mellett, és egy nagyon menő lánytársaság tagja levág egy darabot a vezetékből ami továbbra is össze vissza szikrázik majd azt mondja a csaj hogy Make a wish és a tömegbe hajítja. Futunk mint az őrültek de egynél nincs vége. Vagdossa tovább és mindenfele megy, make a wish és már dobja is. És mivel én rettegek a legjobban engem akar a leginkább megszívatni. Kigyullad egy karácsonfa is. Aztán engem keres: Brigii, Brigiiii

[nercz]

Bezzegamáté

Úgy kezdődik az egész, hogy apám valami isteni beavatkozás (a humora gondolom) segítségével összeszed egy abszolút nem az ő súlycsoportjába tartozó nőt, akinek van egy fia.

Tök izgi, mert meg lehet tanítani horgászni (engem is meg lehetett), lehet tanítani neki dolgokat az autókról (és nem elhessegetni azzal, hogy te lány vagy, ne foglalkozz ilyenekkel) és tökre fun az egész.

Mármint azt kivéve, hogy csávókám egy kibaszott ork.

Ez természetesen mindenkit zavar, de apámat sokkal jobban zavarja az, hogy én létezem.

Mikor megismerkednek a nővel, a srác még általános iskolás, eljár focizni a haverjaival, én pedig kapom az ívet, hogy miért nem tornázok, miközben a versenyistállő gimit nyögöm, ahová apám küldött. Külön élnek, mármint apám és a nő, apámra én főzök (amikor van időm), én mosok (amikor muszáj akkor mindig) és én takarítok (amennyire futja az energiámból). Tizenhat vagyok. Amikor apa munka miatt hetekre eltűnik, egyedül vagyok otthon, az osztályfőnököm megkérdezi, hogy de mégis mit eszek? Nem félek? Van kihez fordulnom, ha baj van? Két kislányos anyuka, ezért kérdezi meg. Azt hazudom, hogy van, bár anyám nem áll velem szóba még legalább fél évig.*

Telik az idő, és a srác nődögél, már nem focizik, hanem lolozik, és növeszt egy bájos kis szokást, hogy ha valamit elkúr a játékban, ököllel verni kezd maga körül mindent. Öt klaviatúrát ver szét, kiüt az asztalból egy darabot, és beleöklöz egy monitorba úgy, hogy az szétesik. Senkiben nem merül fel, hogy esetleg nem kellene neki újat venni, miután elhangzik egy három mondatból álló nagggyon szigorú ejnyekisfiam.

Mikor nyolcadik végén a középsikolai felvételire készül, apám matekozik vele, hetente kétszer, és nem hallgatok mást hónapokon keresztül, csak hogy a Máté milyen okos, milyen rendes, és ő bezzeg nem tiltakozik a tanulás ellen, mint én. Az valahogy kimarad a sztoriból, hogy anyám hosszú ideig kérlelte apámat, hogy üljön le velem matekozni, csak apa a felvételi előtt két hónappal adta be a derekát, és minden délutánom (amikor nem szakkörre vagy zeneiskolába jártam) és az összes hétvégém (az összes) ezekből a délután négytől éjfélig; hétvégente pedig keléstől fekvésig, cirka tizenkét órán át tartó szeánszokból álltak, aminek során apa olyan középiskolás és egyetemi anyagot is megtanított, amire hát szépen fogalmazva kibebakurváraszottul nem volt szükségem. Az is elfelejtődik, hogy a legtöbb alkalommal a kimerültségtől sírtam, nem hisztiből.

Aztán a srác nem ér el feleannyi pontot sem, mint én annó, nem kerül be a gimibe, ahova én igen, és valahogy erről sem beszél senki.

Végiggürcöltem a gimit és végre elhúzok egyetemre. Nem oda, ahová eredetileg menni akartam, mert apa azt mondja, hogy azt nem hajlandó finanszírozni, hanem egy másikra, amiről azt gondolom, talán majd meg tudom szeretni. Két félév után kiderül, hogy nem, de akkor már azt mondja, ki lett fizetve a tandíj, most már járjam végig. Megpróbálom. Mindenhez tízszer annyi energiabefektetés kell, mert miközben tanulom, folyamatosan az jár a fejemben, hogy minek kell ezt nekem tudnom, és hogy nem akarok ezen a területen dolgozni soha. Megismerkedek a depresszióval, nem tetszik, nem pacsiznék, de tapad rám. Egy idő után nem bírok felkelni. Kivágnak a suliból.

Apa azt mondja, ő nem ilyen gyereket akart. Csalódás vagyok. Kövér vagyok, buta vagyok, ő eltervezte, hogy majd nekem milyen jó karrierem lesz, és én hálátlan vagyok, amiért nem akarom ezt.

Nem igazán van mivel vitatkozni.

Összeszedem magam, elkezdek egy másik szakot egy másik egyetemen, és megdöbbent, hogy ha valami egy kicsit is érdekel, mennyivel könnyebben megtanulható.

Aztán újrafelvételizek. Eltervezem, hogy majd most befejezem, az orra alá dugom a hülye diplomát, amit ő akar. Az élet közbeszól, a szarlavina maga alá temet, épphogy kikecmergek alóla. Elúszik a félévem, majdnem vele úszok én is, de a gondviselés úgy van velem, mint George R. R. Martin Havas Jonnal - lehet hogy meghalt, (mint én belül, vágjátok, költői eszközt használok egy tumbliposztban, töltöm belétek a kultúrát baszdmeg) de ha most felkelteném, még úúúúúúgy meg tudnám szopatni, hogy kettéáll a füle.

Mikor felhívom apát, hogy elmondjam, hogy nem tudom végigcsinálni, felhozza példának Mátét, hogy neki sikerült ma reggel a vizsgája, és én miért nem tudok többet tanulni. Felesleges lenne még egyszer elmagyaráznom, hogy napi tizenkét óránál többet már nem tudok egy huzamban (öregszem) és hogy mást sem csinálok hónapok óta, csak próbálom valahogyan megtanulni ezt a sok szart, amit soha nem akarok látni többé.

Az, hogy a srác egy huszandrangú vidéki főiskolán tanul, hogy hetente ott akarja hagyni, hogy nincsenek barátai, mert elviselhetetlen, hogy minden szabad percét a gép előtt tölti, hogy életében két hetet dolgozott múlt nyáron, hogy egy igazi címeres, eredeti, tősgyökeres seggfej, akivel nem lehet beülni egy étterembe, mert húszévesen nem tud késsel villával enni...

Erről senki nem beszél.

* we don’t have time to unpack that

#hungarian #bocsika hazajöttem és felbasztam magam egy kicsit #lehet kikövetni