#nem vagyok szép

[thefuckingfireflower]

Az a helyzet, hogy neki tényleg egyszerű. Mármint amiatt, hogy halál nyugodt a kapcsolatban. És ez mind azért van mert tudja, hogy nem kellek senkinek sem. Nem érdeklődik irántam senki sem úgy. Szép vagyok de nem annyira, hogy érdekelnék bárkit. Érdektelen vagyok.

Szép.

#magyar #magyar tumblr #saját érzés #saját írás #saját gondolat #fáj a lelkem #elegem van #Miért nem vagyok szép #Nem érdeklek senkit

[padgany]

A szüleimmel strandoltam + apám

Tegnap elmentem a Balcsira a szüleimmel. A barátaim nem értek rá, mindkettőnek programja volt, nem tudtak volna velem találkozni. Így hát gondoltam miért ne, eltöltök egy kis időt anyámmal és apámmal, pont úgy, mint gyerekkoromban.

Mondanám, hogy jó volt, de akkor félig hazudnék. Az igazat megvallva nem volt az, sőt, valószínüleg most jó darabig nem megyek velük sehova. A ludas a bélrendszerem és apám volt. Fura páros ugye?

Pénteken elmentem a barátaimmal iszogatni, az utolsó busszal terveztem hazamenni de ez nem jött össze, hajnal kettőre értem haza mata részegen úgy, hogy tudtam, fél hatkor kelnem kell az apám korai indulási igényeit kielégítve (legyen szabad fa, ami alá letáborozhatunk, ne legyen dög meleg az út során, stb.). Ezzel nem is volt bajom, ez az én hibám volt, de baromi melós és hosszú ez a hónap és nem tudom bánni, hogy elmentem egyet a barátaimmal inni, mert jólesett.

Végülis aztán felkeltem, nem volt gond, bevettem egy algopirint a fejfájásomra, elkészülődtem és elindultunk. Apám sík ideg volt, ő vezetett és ennyire idegbetegnek nagyon régen láttam utoljára. Először az volt a baja, hogy húsz perccel később indultunk, mint ahogy tervezte. Hatalmas probléma nem mondom… aztán pedig az út során tapasztalható általános jelenségek. Nagyméretű, magas kisteherautóval mentünk, a maszek-munkaautójával. Hát ki ne előzne meg egy magas járművet, ami előtte döcög nyolcvannal? Merthogy apám nagyon óvatos, rutinos sofőr, akinek minden közlekedési szituációra van valamiféle idegbeteg üvöltözős reakciója. Ő ilyen… talán el is felejtettem ezt a dolgot, vagy csak nem vettem számba amikor elhatároztam, hogy elmegyek vele valahova. Akárhányszor megelőztek minket, annyiszor tett valami ordenáré buta megjegyzést a haladni kívánó közlekedőtársakra. Többször megjegyezte, hogy mindez azért van, mert nem indultunk el időben és ez főleg anyám hibája.

Végül kurva lassan (nem mertem mondani, de ha én vezetek akkor legalább fél órával előbb odaérünk) megérkeztünk a strandra. Apám és anyám is idősebb már, az anyámnak gerincsérve van és, hogy ne a földről kelljen feltápászkodnia minden alkalommal, béreltünk három napozóágyat. Persze fa nem igen volt már szabad, de szerencsére sikerült vadásznunk még egyet. Borzalmas kirohanásai voltak apámnak, tisztára bestresszelt, miközben a strandon másnaposan sétálgatva kerestem vele a szabad fát. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem találunk. Letelepedtünk végül, bementünk a vízbe és azon filóztam, ha rajtam múlt volna, alszok még két órát és még úgy sem stresszelek a kurva árnyékos fák miatt, valahogy megoldom, de legalább kipihenem magam. Sebaj, majd alszom a strandon - gondoltam - alapon nem panaszkodtam, de amikor a napágyak elhozatalánál vissza kellett sétálnom plusz ezer forintért anyámhoz, akkor kicsit kiakadtam. Nem azért, mert vissza kellett sétálnom a kisajátított fánkhoz, csupán azért, mert az ,,eladó’’ előtt is anyámat becsmérelte, amiért kevesebb pénzt adott neki az ágyakhoz.

Nah valamikor ilyentájt kezdett el morogni a hasam, bugyogni a belem és lettem rosszul. Bementem a vízbe, úsztam egy negyed órát és ezután kezdődött a móka. Délután háromig hatszor kellett elmennem vécére, kb. kedvem nem volt már az egészhez és a strandon alvás sem valósult meg. Közben egyetlen pozitív megnyilvánulása nem volt apámnak, ami látszott anyun is. Őt próbáltam picit jobb kedvre deríteni két vécézés között, de látszott, hogy el lett baszva az ő napja is ezzel a folyamatos idegeskedéssel.

Egyébként nem lett volna rossz nap. Rengeteg ember volt. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára ennyit egy helyen. Talán ez volt kicsit zavaró a hasmenés mellett. Láttam nagyon sok szép nőt, ami nekem, főleg úgy, hogy már jó ideje nincs senkim, egy kínzással is felért. Próbáltam a figyelmem mindig másra terelni, amikor megláttam egy baromira formás feneket, de hát nehéz volt. Gondolkodtam is ezen, hogy mennyire übergáz vagyok, de hát na… azért voltak nyálcsorgató jelenségek és ilyenkor mindig nyeltem párat. Baromi meleg volt és a víz sem igen hűtött, de nem volt rossz megmártózni sem. Le is égett a hasam, ettem egy hekket és ittam egy almapálinkát is a gyomorbaj helyrehozása érdekében. Közben néha írogattam a nővel akinek valószínüleg gyengén/teljesen feleslegesen udvarolok, de az alvás nem jött össze.

Valahogy aztán eltelt a nap, jött a vihar és minden ember elkezdett pánikolni. Akkor nevettem először a nap folyamán. Pszichopata volnék? Ott vagy a kibaszott strandon, vizes vagy, harmincnyolc fok van és az emberek beszaladnak a büfék alá az eső elöl. Imádtam!! Összeraktam a cuccokat a fa tövébe és a napágyon ülve élveztem az esőt és a szelet. Lehet el vagyok baszva alapjáraton, de egész nap nem esett jobban semmi, mint az a rohadt vihar. Apám persze akkor is hepciáskodott, pakoltunk és indultunk. Szerencsére volt kábé húsz percem. Amíg ő pánikolt, duzzogott és világvégét játszott, volt egy kis időm, amíg tudtam gyönyörködni a tóban (emberek nélkül) és fel tudtam végre igazán frissülni.

A legrosszabb része a hazaút volt a napnak. Szerintem senkinek sem hagyta el annyi szitokszó a száját, mint ezalatt a két óra alatt apámét. Addigra már jóformán undorodtam.

Nem írtam még apámról, de tudni kell, hogy ő ilyen. A munka mindig fontosabb volt számára a gyerekeinél, beszélgetést sosem tudtam vele folytatni és ahogy öregszik, úgy tűnik, úgy válik egyre rigolyásabbá és idegesítőbbé. Egyedül anyámat sajnálom, aki vele maradt/vele van. De rajta is látszik, hogy többre vágyik. Kevesebb feszkóra, több törődésre, normálisabb értékrendre. Ez kibaszott szomorú számomra, főleg úgy, hogy anyám mindig ott volt nekem. Többet érdemelne.

A munkával és a sok pénzzel kitörölheti az ember a seggét, ha közben idegbeteggé és jóformán elviselhetetlenné válik. Sosem szeretnék olyanná válni, mint apám.

#1 nap a szüleimmel #strand #balaton #utazás #apám #ideggyengeség #gyomorforgató #embertömeg #szép fenekek #vihar #pánik #pszichopata vagyok #hazaut #nem leszek olyan mint apám

[zsofiiforever]

Egy mesés éjszaka után reggel felöltöztél, adtál egy puszit és azt mondtad :

-Holnap hívlak.

-Csak akkor mond, ha tényleg így lesz mert én elhiszem.

Nevettél.

-Tényleg hívlak.

Majd egy csábító mosollyal az arcodon kilibbentél az ajtón és azóta sem kerestél.

#majd hívlak #naiv vagyok #saját #élmény #mesés éjszaka #kaland #várom hogy hívj #hívj fel #egy vagyok az ezerből #neked nem számít #nekem számítasz #puszi #homlokpuszi #túl szép hogy igaz legyen

[lilgirlinthebigworld]

Újra és újra rá kell döbbennem, hogy én mindig az az ember leszek, aki valami miatt nem elég jó. Nem vagyok elég szép, elég merész, elég pozitív, elég rendmániás, stb.

Vagy legegyszerűsítve: szimplán csak nem vagyok elég.

#magyar #hungarian #idezet #fajdalom #life quotes #sajat #szó #szerelem #magany

[pauszkopkodo]

Rejtő Jenő egészalakos, dedikált fotója | 1928, Berlin

„A regényalakjaihoz méltóan kalandos életű, bokszolói múlttal is büszkélkedő Rejtő nem félt megvédeni magát, mikor az utcán belekötöttek. Ezen a felvételen látszik, hogy sportsérülés következtében az írónak arcizom-bénulása volt, ami miatt nem tudott nevetni, s mosolya is visszafogott. Rejtőről nagyon kevés fénykép maradt fenn, stúdiófelvételről nincs tudomásunk, pár családi, baráti, illetve fotóriporter által készített fotó őrzi az író emlékét.”

Rejtő Jenő levele Buttola Edénének Rejtő legjobb barátja Buttola Ede [Edi] (1902–1981) közkedvelt zeneszerző, jazzmuzsikus, szaxofonos. Edével, valamint annak ikertestvérével, Buttola Istvánnal együtt nőttek fel, Rákosi Szidi híres színiiskolájába is együtt jártak, barátságuk az író haláláig fennmaradt.

Kedves Mancika! Fogadja legőszintébb jókívánságaimat és gratulációmat és higyje el, ha most ott állnék maga előtt, középeurópa legünnepélyesebb arcát vágnám és zavaromban rángatnám a kabátom szegélyét, amint azt a néptanítók szokták a ministeri biztosok előtt. Szép versikét sajnos nem küldhetek, mert a költészet feslett múzsájával végleg szakítottam, de higyje el, hogy egy olyan igaz, őszinte jókívánság mint az enyém, nem szorul olyan erőszakolt díszítésre, mint a rím. Különben is, modern költő vagyok, és az üdvözlő vers hemzsegne a "halál puszpáng…lidérc szamóca…kápolnás pörösznyés" és egyéb kedvelt kitételeimtől. És remélem, hogy mi még nagyon jó barátok leszünk és ha van a szívében egy kis hely, egy érdektelen jóbarát számára, úgy kérem, ajándékozzon meg a szeretetével és meg fogja látni, hogy az unszinpatikus külső alatt egy baráti szeretet tekintetében, őszinte szív van. És nagyon szeretem az Edit és így természetesen most már Magát is. Bizonyos fokig elhagyatott és elvadult életet élek, aminek részben én vagyok az oka, és amit egy cseppet sem sajnálok, de ha mégis lenne egy kis hely valahol ahol kedves emberekkel eltréfálódzhatom és el "nagyképűsködhetem", azt nagyon megbecsülném. Nem igen tűrök meg barátot magam mellett, de az Edi az mindig más volt és az ő otthona is más lessz nekem, mint azok a családi helyek, amelyeken eddig hosszú téli délutánokat unatkoztam át végtelen zongora-(???) mellett. Higyje el, hogy most már nagyon szeretem és kezeit csókolom a viszontlátásig: Jenő U.i.: „A Gyuluson nagyot röhögtem. A töltő tolla nem szuperált, hát ugy rázta írás közben mint zsidók peszahkor a lülefet.” Jenő

Központi Antikvárium 164. árverése (2023. 12. 08.) 82. tétel, kikiáltási ára: 1.500.000 HUF: – Rejtő Jenő egész alakos fényképe dedikálással – Rejtő Jenő levele Buttola Edénének – Rejtő Jenő Vanek Úr Párizsban c. regényének gépirat részlete „Rejtő épp idegszanatóriumban tartózkodott, amikor a regény színvonalával elégedetlen kiadója, a Nova Irodalmi Intézet javításra visszaküldte a Vanek úr Párizsban kéziratát, amit a kritika miatt feldühödött író ketté tépett és többé nem foglalkozott vele. A darabokat gépírónője szedte fel és ragasztotta össze. Rejtő emiatt ekkor, 1940 végén – 1941 elején, több oldalas zaklatott levélben szakított a Nova kiadóval, mely 1935 nyarától a „kalandos regények” sorozatában P. Howard néven 14, Gibson Lavery néven pedig 5 regényét jelentetette meg. A töredék variáns, a kiadott regény szövegével nem egyezik meg. Másik különlegessége, hogy a regény egyik fele kézirat, a másik jegyzet formájában maradt fenn. Rejtő halála után bátyja, Révai Gyula dolgozta össze és egészítette ki a művet, melynek kiadására a Népszava és a Mikrovar kulturális szolgáltató kisszövetkezet vállalkozott 1986-ban.”

#rejtő jenő

[chaise-nous]

Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.

Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,

amiről 43 évig szedtük le a tapétát

578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és

890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.

Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.

Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.

Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.

Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!

Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.

Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.

Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.

Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.

Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.

Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.

Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)

Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.

Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.

Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.

Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.

[drakvuf]

Kőgazdag Fiatalok 1: A pénz boldogít.

Alapvetően a társkeresős realityket szeretem, de nagy rajongója voltam a Luxusfeleségeknek is, szóval gondoltam teszek ezzel is egy próbát.

"Aki azt mondja a pénz nem boldogít, az hazudik".

Az első fiatal akit megismerhetünk PSG Ogli, influenszer, aki valamiért azt hiszi, hogy ő találta ki a kis pénz, kis foci mondást.

Róla hallottam már több ismerősömtől is, Tiktokon nagyot megy, de szerencsére engem megkímélt tőle az algoritmus. Talán, ha kigyúrt nő vagy macska lenne én is belefutottam volna.

Szegényt nagyon nehéz érteni, mert borzalmasan hadar, meg fotykos is picit.

Elmondása szerint szeret pénzben fürdeni és ezt demonstrálják is a kamera előtt: a managere, Ádám, szórja rá a lét.

Mivel szerinte Magyarországon csak középszerű bulik vannak, ezért szervez egy jó házibulit, amire meghívja az összes Kőgazdag Fiatalt. A belépés feltétele, hogy legalább kétmillás szettekben jelennek meg a meghívottak. Sajnos többen nem értik, hogy mit mond, de majd lesz valahogy.

A kádban feküdve eszébe jutott Commodus császár története, akit vízbe fojtottak a fürdőben és felveti a managerének, hogy szüksége lenne egy testőrre.

Ádám meghozta az ország legelitebb testőreit, de Ogli nincs elájulva a felhozataltól.

Véletlenül coming outol, amikor azt mondja, hogy nem az esetei ezek a férfiak.

Mindenesetre leteszteli őket, hátha mégis méltóak a feladatra. Először az intellektusukat teszteli, ami abból áll, hogy elhadarja nekik a napirendjét és vissza kell mondaniuk, de sajnos nem mindenki értette, amit mond.

Ezután az erőnlétüket tesztelte: fekvőtámaszokat kellett csinálniuk, de ezzel is voltak gondok. Utána romantikusan fel kellett vinniük a lépcsőn, mert olyan férfit szeretne maga mellé, aki hercegnőként bánik vele. Itt is csak csalódás érte.

Végül senki nem felelt meg neki. Ádámot elzavarja, hogy keressen másik jelölteket.

Annyira felbaszta a managere, hogy el megy edzeni, levezetni kicsit a feszkót. A teremben meg is pillantja az igazit: egy kb minden létező szteroidot szedő, nem túl szép faszit.

A csávó, viszont tisztában van a saját értékével és nem vállalja a melót a felkínált egymisiért, lazán bekért ötöt havonta. Megegyeztek. Ennek örömére Ogli felhívja a managerét, hogy lebassza, amiért ezt se tudta neki elintézni.

A második szereplőnk, Dulin Metta, "világutazó". A nő 32 éves és bár örök fiatalnak tartja magát, azért már nem biztos, hogy a Kőgazdag Fiatal mindkét feltételét teljesíti.

A szemfüles olvasóim emlékezhetnek rá a Nagy Őből, amiben elég sokáig jutott, de végül Attis nem őt választotta.

Elmondása szerint, neki minden nap vasárnap, természetesen arra gondol, hogy rendszeresen jár templomba. Van egy cukorborsó macskája, aki viszont depressziós, mert mindig utazik a nő és nem foglalkozik vele. Cicaterapeutát akar találni neki.

Megismerjük Lizát is, a lány bejárónőjét, aki kurva idegesítő Metta szerint, de az egyetlen ember, aki eddig normálisan kitakarított.

Liza felborítja Metta csizmáját és a nő egyből meg is jegyzi, hogy többe van, mint a féléves fizuja.

Egyrészt, geci undorító az a csizma, másrészt, lehet többet kéne fizetned, akkor a takarítónőnek.

A nagy izgalmak után megismerjük Herceg Csabit, a luxusautó gyűjtőt.

Csávókám azzal nyit, hogy kimegy napozni az esőbe, mert ő akkor is napozik, ha nincs nap.

Van egy menyasszonya, Leti, aki szerint Csabi segghülye, viszont a faszi előtt azt se tudta mi a luxus, szóval nem számít, hogy retardált.

Csabin egy másik fazon is élősködik, Aurél, aki elvileg a barátja, de ő csak fogadott fiaként hivatkozik rá. A gyerek 19 éves.

A srác szerint nem az iskola számít, hanem, hogy milyen emberek veszik körül. Üzenném a barátaimnak, hogy köszönöm, hogy miattatok vagyok csóró.

Csabi szeretne venni egy új autót, de a szalonba ahova besétált sajnos pont nincsenek azok, amiket kinézett.

Közben vészhelyzet van, mert Leti haja szarul áll, de szerencsére nem kellett hívni a fodrászát.

Csabi csalódott, amiért nem viheti el azt az autót, amit kinézett de kapott helyette átmenetileg egy másikat. A férfi ezzel is elégedett, de Leti szerint szar a kocsi, mert nincs benne elég hely. Meg amúgy se érti, miért ekkora kocsibuzi a vőlegénye.

Az új vásárlás meghozza Csabi kedvét egy kis versenyzéshez és ki is viszi, jól meghajtani egy lezárt útszakaszra.

Aurél véletlenül pont erre jár a saját verdájával, így nyilván versenyezniük kell. A srác összefosta magát, mert azt hitte szarabb kocsival fog jönni az "apja".

Csabi megnyeri a versenyt és hogy megalázza a vesztest, rábaszott egy marék füvet Aurél autójára.

Ezután a testképzavar hazai nagykövetét Katát ismerjük meg, akit bár 25 évesnek írnak, erősen éreztetve van, hogy mintha kurvára több lenne már. Mindenesetre ő bejelenti, hogy még kb 10 évig 25 marad.

Első utunk a plasztikai sebészhez vezet, mert Katának bőrfeszesítő műtétre van szüksége.

De nem ám Magyarországon megyünk sebészhez, mint a csóró prolik, hanem repülünk Dubajba.

Hamár itt járunk, veszünk egy lakást is, mert miért ne. Kicsit shady az ingatlanos, akit Kata talált, de magyar.

Nem csak Kata van Dubajban, hanem egy másik "versenyzőnk", Szandi is, aki elmondása szerint aranykanállal a szájában született.

Saját bevallása szerint testére költött eddig a legtöbbet, de nem ám a saját pénzét, kizárólag a szüleiét.

Mit ad Isten, nagy barinők Katával. Nagyon megörülnek egymásnak.

Szandi elhívja egy jó partikára a nőt, de ő ezzel nem tud azonosulni, mert már girlboss mindsetben van. Ezt meg is villantja szöszi barátnőjének és elhívja megnézni a lakást amit meg akar venni.

A lakásba belépve Szandi nincs elájulva, de a legnagyobb fájdalma az ingatlanos maga. Nem tudja komolyan venni, mert szerinte egy Aladdin papucsos pufirizs.

A nő szerint az ingatlanos átkúrja Katát és valszeg igaza is van, mert a nő elszalad "telefonálni", aztán közli, hogy hahó, másik ügyfél vinné a lakást...

Kata időt kér, hogy megmutassa a faszijának az ingatlan képeit, mit ad Isten, tud időt adni az ingatlanos.

Kata elpanaszolja a férjének, mennyire paraszt volt Szandi. A férfi szerint foglalkozhatna a szöszi a saját dolgával és használhatna valami normális hidratálót is.

A lakást természetesen megveszik.

A dubaji kalandok után jön Filip, aki rendezvényszervező. Minden nap étteremben eszik, de nem a Pléhcsárdában, hanem fine-dining éttermekben.

Nem tudja, mit vegyen fel a bulikára, de szerencsére ott van a barinője, Lia, aki stylist.

Nem érzik pontosan a buli vibeját, szóval Filip a ballagási öltönyében akar menni, de az már kicsi rá (csak Pléhcsárda lesz ez).

Sajnos a férfi nem tudja elengedni az öltönyt és elviszi egy szabóhoz, de szerencsére nem lesz kész a buliig.

Beesteledett és érkeznek a fiatalok (és Metta) a partikába. Ogli frissen felbérelt gorillája fogadja őket az ajtóban és gyors lecsekkolja, hogy megvan-e a kétmilliós szett a belépéshez.

Szandi azzal nyit, hogy csak a mellei voltak kétmillába, szóval lehet átengedni.

Kata közli, hogy a fülbevalóiból kijön az összeg. Hozzáteszi, hogy eleve egy drága autóval érkezett és hogy egy húszmillió alatti kocsi olyan mintha traktorba ülne.

Filip, Ungár Péternek öltözve lép be és a kamerának megjegyzi, hogy kurva szarul öltözik Ogli.

Metta úgy jut át a kétmillás csekken, hogy neki az eszmei értéke kétmilla, aztán beszól, hogy szar a festmény Ogli falán.

Aurél fennakad a szűrőn, mert csak kb másfél millás szettben érkezett, de villantott egy geci drága Ferrari feliratú pezsgőt. Elmondása szerint félmillás ital.

Hercegéket is visszatartja a biztiőr, mert ők is csórón öltöztek, de Csabi zsebből előránt kétmillát, amit odaad a vendéglátójuknak és már bent is vannak.

Metta felhozza, amire mindenki gondol: Oglinak el kéne mennie logopédushoz, de a srácról ez lepereg vagy nem fogja fel.

Sajnos a fergeteges házibulit megzavarja, hogy pókok kerültek Leti italába. A lány szerint a színvonal a béka segge alatt van.

Ezután Ogli klubszendvicsekkel kínálja a vendégeit, de ettől sincsenek elájulva.

Filip kiakad, hogy a kaviár mellé járna pezsgő is. Aurél inkább pizzát rendelne. Kata úgy dönt legközelebb megadja a gyereknek a séfe számát.

Eléggé bezuhant a végére a hangulat és sajnos csak ennyi fért a mai epizódba, a következőben folytatjuk a bulikát.

#tv #tv2 #kőgazdag fiatalok #rich kids hungary #hogyvolt

[meg-megbanom-ezt]

Tudom, hogy ez rinyálás, és tudom,

hogy csúnya dolog az ageism (életkor-diszkrimináció? van ez magyarul rövidebben?), saját magammal szemben is, DE (ezt most kiadom magamból)

...ha valaki MÉG EGYSZER megjegyzést tesz az életkoromra, még ha nem is rosszindulatból mondja, akkor komolyan felkapom a szart. ->ILYEN<- közel vagyok az összeomláshoz. Főleg, hogy erről eszembe jut, hogy szökőévente egyszer próbál nekem valaki udvarolni, és még az is azt mondta, hogy "Te SeM VaGy mAi cSiRkE". Emlékeztessetek még arra lécci, hogy sosem voltam szép vagy tehetséges, csak a fiatalságom volt az erényem, de azt is elveszt(eg)ettem. :(

#rinya #ageism #öregedés #je suis katia managan #gif

[vagyokolyannaiv]

Két év bizonygatása után, mire kezdtem tényleg elhinni, hogy fontos vagyok neki,

Megkérdeztem tőle, tudja-e milyen színű a szemem.

Pár másodpercre csönd telepedett mindkettőnkre. Csupán a szíve hangos kalimpálása lengte be a hangos zihálásával ötvözve a hajnali borszagú szobát.

Igazából, mind a ketten tudtuk, hogy teljesen mindegy mit mond, mert ezek már a legutolsó mondataink lesznek egymáshoz.

-Barnák.

Nem. Sosem voltak.

Fontos.

Nem. Sosem voltam.

Amúgy zöld, 23 éve, de mindegy.

Én sem jegyeztem, hogy a tied kávé barna. Pont olyan, ahogy iszom. Mint amikor a kapszulásba beledobsz egy cukrot egy kis kanál tejporral, aztán miután leittad a habot, ott marad az a szép sötét vizes kávé.

Na pont olyan. Minden nap látom.

Fontos hogy figyelj az arányokra, mert több tejporral, már elveszik a varázsa.

De mindegy.

Végülis egy tudomány azt mondta, hogy nincs is zöld szem.

Csak valami olyan rémlik, hogy barna és kék keveredése, de mivel nem vagyok biológus - és sosem leszek- amúgy sem értem.

-Kék.

Nem. Sosem volt az.

Fontos.

Nem. Sosem voltam.

Neked?

Sosem leszek az.

[rejszelde]

Akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a konteókat, de sosem hiszem el azokat. Úgy vagyok vele, hogy annyira ritkán igazolódik valamelyik, hogy azokat simán bevállalom tévedésként.

Most például egy különösen finom falat jutott elém: hogy mi az oka a Vodafone látszólagosan teljesen abszurd felvásárlásának. Az közismert, hogy minden elérhető releváns forrás szerint a Vodafone felvásárlása abban az időszakban, és a Vodafone akkori állapotában teljes faszságnak tűnt, egy jól kivitelezett pénzelbaszásnak.

A konteo messzebről indít: onnan, hogy Orbánék mindig is a nagy nyilvánosságot tekintették a legnagyobb hátráltató erőnek, hogy teljes diktatúrát alakítsanak ki, és ez főleg az ellenőrizhetetlen internet miatt van. Amikor az oroszokkal összeborult az Orbán kormány, akkor Putyin felajánlotta nekik a SWORM rendszer használatát, amit természetesen nem a végpontokra kell telepíteni, mint a Pegasust, hanem a közvetítő állomásokra (telefon cellatornyokra és az internetre csatlakozást biztosító gateway szerverekre). Amikor ez a felajánlás megtörtént, rögtön beindult a gépezet, és létrehozták a 4iG-t, részesedést szereztek a Telenorban (most Yettel), felvásarolták a UPC-t, részesedést vásároltak a Digiben. A Telekomot nem sikerült megszerezniük, emiatt többször is biztonsági kockázatnak tekintették, különadóztatták a társaságot, szóval izomból csuklóztatták őket, hogy meggondolják magukat. Aztán volt egy találkozó Orbán és a Telekom vezetője között, amit a kormány nagyon sikeresnek értékelt, és nem sokkal később megszűntették a Telekom elleni szankciókat - ez alapján akár az is lehet, hogy sikerült megegyezniük a SWORM telepítését illetően. A cél az lenne, hogy az összes információt ellenőrizni akarják, amely keletkezik a Magyar Nép hálózatain, ehhez pedig az összes létező informatikai hálózatra kell olyan rendszeret telepíteni, ami totálisan megfigyeli az összes kommunikációt. Ez pedig a totális diktatúra kiépítéséhez kell.

Egyébként én szeretem azokat a konteókat, amik megtörtént eseményeket állítanak láncba egy elmélet igazolására, mivel olyan szép találat lenne, ha az elmélet igazolódna. Ebben az esetben viszont sajnos több sebből is vérzik a sztori.

Egyrészt, nagyon szép ez, hogy hallgassunk le mindenkit, de ez egy akkora mennyiségű adat lenne, csak órás szintre bontva is, amihez irgalmatlan kapacitásokat kellene bevetni még a nagyon felületes áttekintéshez is.

Másrészt, ha valaki manapság el akarja rejteni a kommunikációját, nincs az a csúcstechnológiás megfigyelőrendszer, ami le tudná hallgatni egy Tor csőben áthúzott VPN titkosított adatfolyamból a valódi tartalmat - vagy legalábbis csak nagyon hosszú idő után, úgy, hogy az eredeti végpont helyét csak úgy lehetne bizonyítani, ha a forrás eszköz is meglenne. Ez most úgy hangzik, mintha egy nagyon bonyolult dolog lenne, de valójában pár alkalmazás segitségével és némi odafigyeléssel rutinszerűen lehet elbújni és fantomként létezni a világhálón. Minél nagyobb a megfigyelésre fordított energia, annál inkább vált a lakosság gerilla üzemmódba - lásd Kína, ahonnan a legtöbb VPN előfizetést vásárolják. Ezt egyébként azok is tudják, akik ilyen kapacitásokat ki akarnak építeni, ezért még egy Kína méretű országban is csak kísérleti jelleggel építik ezeket a megfigyelő rendszereket, mert egyáltalán nem biztosak benne, hogy a kívánt hatásfokon működnek majd. Ezzel szemben egy Magyarország méretű populációra már szinte biztosan nem érdemes megfigyelőrendszert építeni, mert nagyon drága ahhoz képest, amekkora hasznot hajtana, pláne, ha még botrány is lesz belőle, mint a Pegasus esetében.

Ennek ellenére nem baj, hogy vannak ilyen konteók, ugyanis felhívják a figyelmet az errdeti problémára, vagyis annak a lehetőségére, hogy mégiscsak megfigyel minket a kormány. (ha nem ez, akkor az orosz. vagy az ukrán. vagy a német. vagy az amerikai.)

[thefuckingfireflower]

Ki kell hogy kövesselek, hogy ne lássam milyen gyönyörű nőket lájkolgatsz.

Én meg bokolok neked.

Undorító féreg.

Létezik férfi aki nem nézeget más nőket?

Kétlem.

Nem vagyok szent. Én is rá kukkantok néha másra. De téged ez nem is érdekel. Leszarsz engem.

Szánalmas.

#magyar #magyar tumblr #saját érzés #saját írás #saját gondolat #elegem van #utállak #menj a faszba #Tűnj el #miért nem vagyok szép #miért?

[kampeszino]

József Attila: Levegőt

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott   hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott,   mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak   a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok   a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott.   A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban,   amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,   e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi,   de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem,   mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam   s mikor miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam   s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot,   mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak   - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak,   mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse   s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.   Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,   aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ   és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.   Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,   mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van,   ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban   az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van   és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám,   ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!   Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,   nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd   szép, komoly fiadat!

#vers minden mindegy #józsef attila

[csacskamacskamocska]

Nem mondom, hogy szép dolog volt

Az egyik barátom felvetett egy szexszel kapcsolatos kérdést, ami eléggé nagy követ vágott az én békés kis pocsolyámba.

Mindig is tudtam, hogy van mit fejlődnöm, mert az nem elég, ha az ember agyban pozitív és nyitott, kicsit tényleg olyan a dolog, hogy attól, hogy megnéztél egy videót egy társasjátékról, még valójában fogalmad sincs, hogy ha játszanád egy társaságban akkor bejönne-e. Mert nem csak az érdeklődéseden, nem csak a játékon, hanem a társaságon is múlik. Sejtésem szerint az emberek úgy gondolják, hogy ők jól szexelnek, közben hülyére szorongják magukat, hogy mégse. 10-15 éve szexelsz valakivel, akinek jó veled, neked is jó, komfortos, aztán elválsz és döbbenten állsz, hogy csak egy valakit szokásait meg vágyait ismered. Vagy 10-15 éven keresztül vagy elutasítva, esetleg élsz meg néhanap szánalom dugásokat, éldegélsz a kognitív disszonanciában, míg már azzal sem tudsz mit kezdeni, akivel esetleg jó is lehetne. Egyrészt megtört az önbizalmad, másrészt kénytelen vagy elzárni a vágycsapot. Az meg berozsdásodik, ha nem használják. Gondoltam körbejárom kicsit ezt a dolgot, mert van két nagy kérdés, ami nem hagy nyugodni. A nők szeretik, ha a férfiak kezdeményeznek. De ugyanazon okból szeretik a férfiak is, ha a nő kezdeményez. Mert maga az, hogy tetszünk, hogy vágynak ránk, hogy beindul tőlünk a másik, az bennünk is izgalmat okoz. A vicces, hogy ez akkor is így van, ha a másik ember amúgy nem az ideálunk, vágyunk tárgya, nem tartjuk különösebben vonzónak. A kitartó „nem ideálok” ezért juthatnak végül célba. „hadd rajongjon” szokta mondani egy barátom, amikor egy nő érdeklődik utána. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt is, hogy ugyan miért venné el magától ezt a kis örömöt, hogy valakinek tetszik. A csavar az, hogy amíg az, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, megszokottabb, elfogadottabb, kevésbé megalázó, addig arra, hogy egy nőt utasít vissza egy férfi, arra inkább lenézőbb és megalázóbb körítés van. Ha egy férfit utasítanak el, mindenki veregeti a vállát, lesz másik! Ha egy nőt utasítanak vissza, a reakció az, hogy csináljon magával valamit, hogy tetszetősebb, vonzóbb legyen kívül és belül. Az idősebb, szexuálisan aktív férfiakkal elfogadóbb a társadalom, mint az idősebb szexuálisan aktív nőkkel. Nem hiszed? Nézd meg a vicceket, milyen szinten szólják le a szexuálisan aktív, érdeklődő nőket. De koncentráljunk a kezdeményezésre. Még abban sem tudunk megegyezni, hogy mi számít kezdeményezésnek. Honnan tudod, hogy a másik szeretkezni akar? Egyik barátnőm onnan tudja, hogy a férje olyankor megborotválkozik. Mondania már nem is kell semmit... :D Mennyire kell rámenősnek lenni? Pasi megöleli, megcsókolja a feleségét, erre a nő: jajj a hajam, most voltam fodrásznál, erre a pasi, jajj bocs, oké, bocs. Kész. Nő csalódott, mert mi másért ment volna fodrászhoz minthogy tetsszen a pasinak (legyünk idealisták), pasi csalódott, mert tetszik a nő, de lám, le lett állítva, nem kell a közeledése. Tényleg nem lehet tudni, hogy ilyen esetben, ha a faszi kicsit rámenősebb, abból mi jön ki. De ha a nő mindig talál kifogást, még akkor sem biztos, hogy a pasas ellen van kifogása. Lehet, hogy azzal van baja amit szex közben vagy után megél. Esetleg nincs erről kommunikáció. Nem sikerült jó szexet kialakítaniuk. Ha egy pasi sosem mondja nekem azt, hogy tetszem, vagy jól nézek ki, csinos vagyok vagy sosem emel ki semmilyen módon a "tömegből", akkor elkönyvelem, hogy neki nem tetszem, az ő szexuális érdeklődésén kívül esem. Nyilván, akkor sem fogok kezdeményezni, ha nekem amúgy bejön. Nem vagyok hülye. Ha meg sikerül párszor valami lenéző megjegyzést is tennie, hogy kövér vagyok (nem vagyok) vagy bármi gúnyosat egy általános jókedvű csipkelődésre, akkor nincs az az isten, hogy akár egy jókedvű flörtben részesítsem. Ki szeret megalázódni? Senki.

Ezeken rágódtam, mert végig kellett gondolnom, hogy ha kapok egy meghívást egy pasihoz, akit már ismerek egy ideje, akkor... vagy úgy megyek oda, hogy bármi történhet, de akkor a lelkem mélyén eldöntöttem, hogy szeretném, hogy a bármi megtörténjen, vagy úgy megyek oda, hogy barát vagyok és bármit teszek, még, ha pucérra vetkőzök, akkor sem lépem át belül a határt és fegyelmezetten úgy teszek, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, az ember a barátaival nagyon jó kapcsolatban van, de ez nem jelenthet vágyat. Szerintem 30 felett nincs barátság extrákkal. Nem tudunk hozzá elég lazák, felületesek, könnyedek lenni.

Hát, igen, nem tudtam mást odaképzelni a "feladatba", csak őt. Mert ő vetette fel. És ez összezavart, felkavart. Végigvettem minden blokkot, minden visszautasítást, minden gúnyos-komolytalan megjegyzést, amit a szexszel kapcsolatban megéltem, miközben ezeket nagyon nem akartam volna újraélni. Amúgy, „jártam egyszer egy sráccal”, aki azt mondta a szerelem alapja, hogy zavard össze a másikat. Ha bármivel rá tudod venni, hogy rajtad gondolkodjon amikor nem vagy ott, nyert ügyed van.

Háténmost úgy össze vagyok zavarodva, hogy szerintem erről még fogok posztolni.

#szex #kezdeményezést #visszautasítás #01-06

[sztivan]

aftersérv*

most vasárnap lesz napra pontosan fél éve, hogy egy másik vasárnap, harmadikán azt mondta a gerincem, hogy milyen szép kanapéd van, igazán kár lenne, ha nem tudnál felkelni róla

tegnap elértem egy fontos mérföldkőhöz, egyszerre vittem fel az emeletre a karomban a két gyereket

és most vasárnapra van betervezve azóta az első 10 km-s futásom

elég fos érzés volt akkor szeptember elején elvergődnöm a hétvégi ügyeletre, majd onnan átküldtek a dél-pestibe, onnan viszont haza, mert csak neurológusok voltak bent ügyeletben, úgyhogy másnap reggel, amikor újra két órámba telt felkelni, utána el a háziorvoshoz, ő továbbküldött az sztk-ba, ahol hét óra várakozás után sorra is kerültem, és végre kezdtek velem valamit

*valójában nem tudom, hogy ezt lehet-e sérvnek nevezni, az egyik orvos azt magyarázta, hogy a több stádiuma közül az orvosok még nem annak hívják ezt, a köznyelv már igen. akárhogy is, nagyon fájt. és persze aki orvosnak csak mondtam, hogy rohadt sokat sportolok, mind azt kérdezte, hogy az nem okozhat ilyen bajt, de ugye sok ülőmunkát végzek?

az első, tényleg gyors javulást hozó tipp az volt, hogy feküdjek mindig nagyon keményen, első lépésként két hétig a földön aludtam, és ettől már legalább nem két óra volt reggelente felkelnem álló helyzetbe. közben pedig beindult egy gyógytorna és fizikoterápia, az is sokat javított. pár hónapnak el kellett telnie, amíg beütött az eredménye - persze türelmesnek kellett lenni, sokáig annyi volt a javulás, hogy csak olyan érzés, mint ha megvertek volna, nem olyan, mint ha épp vernének, na de aztán működött. a lényeg az, hogy a fenékizmaimat erősítsem meg, azok tartsanak, ne a gerincemre nehezedjek, és tök furcsa érzés sok év sportolás után felfedezni, hogy új izmaim kezdenek el működni

teljesen mindent ez sem oldott meg, sőt, november végén lett egy visszaesésem is, amikor azért napi három-négy fájdalomcsillapítóra szükségem volt. még jó, hogy mielőtt szeptemberben bedurrant volna, a nyáron kisebb fájdalmakat már éreztem, mert arra augusztusban kaptam egy időpontot kicsivel karácsony előttre, és onnan elküldtek egy vízi kúrára. úgyhogy a január-februári délutánjaim egész komoly része arról szólt, hogy a Lukácsban masszíroztak meg áztam a termálvízben, közben pedig a gyógytornát csinálom tovább - és működött!

mostanra jutottam el oda, hogy 95 százalékban rendben vagyok, éles fájdalmam régesrég nem volt, tompa is csak nagyon ritkán, igazából csak a túl puha széken ülést és a hirtelen irányváltásokat nem szeretem. edzeni is tudok újra, úszni és bringázni már óvatosan október óta, futásban még nagyon el vagyok maradva a csúcstól, de boldoggá tesz, hogy nekiálltam megint. szóval haladok

vannak persze furcsa dolgok, például hónapokig nagyrészt otthonról, a kanapé mellett térdelve dolgoztam, de most már ez is sokkal jobb. a legnehezebben megszokható egyértelműen az, hogy meg kellett tanulnom nem hason aludni. (negatívum, hogy az immunrendszeremet ez jó alaposan igénybe vette, minden más nyavalya elleni küzdésre kevesebb erőm marad, úgyhogy a februárom arról szól, hogy amikor kicsit megfúj a szél, akkor utána taknyos és vörös orrú vagyok napokig), jó, meg amikor beküldtek MR-re, akkor gondolkoztam azon, hogy mások mennyi pénzt szoktak fizetni ugyanilyen hangok hallgatásáért, amikor azt technobulinak nevezik

és tényleg nagyon biztatni szeretnék mindenkit, akinek ilyesmi baja van - engem speciel a heti 40 óra ülőmunka ütött szét -, hogy menjen el és kezeltesse magát, mert azzal szemben, amit a defetisták állítanak, ebből bizony ki lehet jönni és csodálatos érzés újra mozogni meg teljes értékű emberként funkcionálni

[diogenesz2020portugal]

Ma van a születésnapunk, megemlékezünk róla egy mondatban, bár lejjebb van egy versem is, mivel ha mi nem gondoskodunk erről (is), akkor ki más, pedig ez a nap más, mint a többi, mert 6 évesek lettünk, ez mongyuk rám [SzörnyetegLajos] nem igaz, én április 10-én születtem, erre tisztán emlékszem, Margit meg csövimacska volt (na jó, igazából én is, de Apáék ismerik születésem napját, mert én egy hajléktalankunyhóban születtem a Hajógyári szigeten) szóval Margit korát csak becsülték, senki nem tud biztosat, de az ő könyvében valami miatt április tizenkettedikei dátum szerepel, szóval Apáék úgy döntöttek, hogy április 11-én van a születésnapunk, bár lehet, hogy ehhez József Attilának is köze van, nem tudom, de valami olyasmit hallottunk, hogy ez miatta fontos nap volt már előttünk is, úgyhogy bele kell nyugodnunk ebbe a dátumba, meg nekünk úgyis mindegy, mert amióta Apáékkal vagyunk, minden nap születésnap, meg Portugália kurvajó hely, és úgyis a kaja meg a játék a legfontosabb az életben, azt meg bőven megkapjuk itt, bár lehetne több is, de mit tehetünk, az emberektől nem lehet túl sokat várni, de elfogadjuk őket ilyen kis fogyatékosként is, mi mást tehetnénk, a bosszankodás csak elrontaná ezt a napot, szóval BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK nekünk! 😻 🎂 🥂 🎉 🐭 🌈👊💞👑🌹🍀🍺

MINDEN NAP ÜNNEP!

Immár hatéves lettem én, meglepetés e költemény, erény e tény.

Ez az hat évem elszelelt, észre se vettem, tán el se telt. kemény legény

vagyok, mint minden misztikus hős, de most nem lenne etikus dicse- kednem.

Nem adhatok mást, mint lényegem, számomra ez a lételem- (em) de jó e szó!

Másnak ez tán egy pillanat, nekem örökre megmarad: tapasz- talat.

De most már be is fejezem, kalapom meg is emelem magam előtt.

(Nem minden rím találkozott, de még csak hatéves vagyok. Az é- let szép.)

Meg Margit is.

[mirabellomonferrato]

Barátok és más blogok

Két éve meséltem el egy barátnőmnek a tervem. Pillanatok alatt megfertőződött. De nem csak ő, más emberek is. Az ötlet sokszor már korábban bennük volt, de elhangzott olyan is, hogy csináljam csak, ők majd tanulnak az elbaszásaimból. :D A barátnőm azonban beszállt a keresgélésbe, és mint rendszerszervező mérnök, hordta elém a házak mellett az információkat is. Sok, lelekes barátom mellett, ő volt az egyetlen aktív támogatóm, amiért végtelenül hálás vagyok neki. (azt gondolod, hogy egyedül vagy a világban, miközben naponta több ember próbálja áttörni a falat amit építettél vagy képes éveken keresztül beszélni hozzád a fal túloldaláról. Nem tudom min múlik, hogy az emberenek egyszercsak kinyílik erre a szeme. Talán nem akarja már tovább magányosnak látni magát. Csak ennyi)

A segítség mellett felmerült egy rakás probléma is azzal, hogy ők is akarnak házat. Először csal az volt a terv, hogy Olaszországban. Megbeszéltük, hogy délen nem, hogy a Pó síkságon nem. Aztán arra jutottunk, hgy jó lenne egymáshoz közel. Aztán arra, hogy ha együtt vásárolnánk, akkor megnőne a keret és amúgy tényleg baszom nagy 2-300 nm-es házak vannak, amik két családnak bőven elég. Minden logikája ellenére elkezdtem szorongani a közös ingatlan adta problémáktól. Csábító, ha valaki osztozik gondodban, bajodban, de hosszabb távon kibírja-e a barátság? Nem olyasmik miatt aggódtam, hogy becsapnánk egymás, inkább azon, hogy minek növelni bennem az elfojtást? A lényem egyik része nagyvonalú, a másik része aztán ugyan e miatt a nyagyvonalúság miatt magában rágódik. "persze, rakjatok medencét, kertibútort, kertitörpét, bénaházat a kertbe -- Ezt a kupit kell néznem, basszameg ez ronda, harcolni meg nem akarok" A külön villanyóra, külön gázóra megintcsak ügyintézés. A szerződés, hogy kinek mihez van joga, mi a kötelessége -- mint egy társasháznál -- megintcsak feladat. Betartani, betartatni, szinte lehetetlenség. Nem tudunk egymással annyira szigorúak lenni. Ha valaki ki akar szállni a közös házból, az megint csak probléma. Személyes fejlődésben az egyik legnagyobb lépés volt: nem hagyni magam sodródni az eseményekkel csak azért, hogy jófejnek meg cukinak tartsanak. De nem csak ez a porobléma jelent meg, hanem az igények közötti eltérés is. Úgyhogy csináltam egy táblázatot (mániáim egyike), hogy lássuk, mik az azonosságok és mik az eltérések. Az igényeket súlyoztuk, éls alaposan kibeszéltük. A lelkem mélyén tudtam, hogy "A ház" majd valószínűleg semminek sem fog megfelelni, de a rendszerezés és a megbeszélések könnyítették a keresgélés, jobban megismertük és megértettük egymás igényeit.

Kimondtam, hogy lehet együtt is, teljesen nem zárkózom el, de nézzünk külön házakat, amik 50 km-nél nincsenek távolabb egymástól.

Egyébként, ez a külön vagy egybe, ez egyszerűen egy gondolkodási séma. Ha papíron enyém a ház, nem alkalmazkodásként élem meg amikor engedékeny vagyok, hanem nagyvonalúságként. Ha nem az enyém, szenvedek az alkalmazkodástól, mert az érdekeim sérülésének veszélyét látom benne. (akárcsak egy párkapcsolatban. :D)

Kiderült, hogy vannak jól használható blogok, amit olyanok írnak, akik vettek, felújítottak Olaszországban. Bár a többség gazdag, szinte hobbi szinten foglalkozik ezzel, de mégis sok okosságot fel lehetett szedni. https://olaszorszagiingatlanvasarlas.linuxuser.hu/ Rengeteg hiteles adattal: https://olaszingatlan.blog.hu/

Most szedelőzködünk, és indulunk tovább. De közben kitaláltuk, hogy vénségünkre piacozni fogunk. A barátnőm az elképesztően szép keresztszemes képeivel, én meg a könyvespolclámpadobozaimmal. Muszáj sokáig élni, mert ennek bele kell még férnie!

#Piemonti kalandok adatok 03 #Barátok és más blogok