#több verset a dessre

[eltiron2]

#több verset a dessre

[lutramatrica]

Napivers

#több verset a dessre

[borekdothu]

Vers töredék

KURVANYÁDAT

#több verset a dessre

[udv-wilson]

A port.hu-ban még mindig ez az egyik legjobb:

Több verset a dessre!

[eltiron2]

#több verset a dessre

[eltiron2]

Kerek szemekkel, Gyerekszemekkel Ámulni még, mint valaha, Ha még lehetne, Be jót tehetne Szememmel egy vidám csoda. De jaj, ha fáradt, Könnye-kiszáradt, Fénye-fakult a régi szem, Hiába vár a Drága csodára, Őnéki több fény nem izen. Hiába nógat, Legyez, cirógat Selyemszárnyú tavaszi fény; Amit én látok, Üszök és átok, Vad világ int rám feketén. Egy széthullt ország... Nyomorú morzsák... Az elmúlt nagyság roncsai... Szent, régi eszmék... Húsvétjuk lesz még? Ki tudná most megmondani? Jaj, annyi sárfolt, Jaj, annyi kárvolt Vér és gyász mocskol, vén világ, Szemem lehúnyom, Sajgom és únom A tavaszi komédiát. Rügyek és harcok, Hetyke kudarcok És százszor édes diadal - Csak lesse más már, Álljon a vásár, Még győzhet, aki fiatal! Én már öregszem, Lomhán verekszem Fáradt fejem lehajtanám; Ragyogj helyettem, Te sok gyerekszem, És szebben, mint én hajdanán!

Tóth Árpád - Gyerekszemmel

#több verset a dessre

[lutramatrica]

Családi keretes

ARCOM,

amikor este fél 10kor apámmal kimászunk a vörösborozásból a konyhába, 

és a tűzhely felett álldogálva 

a tepsiből 

csipegetjük a csülök 

zsírja alól a maradék húst, 

és meglátok a tepsi szélén egy sült fokhagymadarabot,

talán az utolsót, amit a hús mellé ügyeskedek,

de pont 

elfogy 

a fehér 

kenyér 

a kezemből.

Odébb lépek, hogy vegyek 

a kosárból, de mire visszalépek, 

nincs ott a jó falat. Felnézek, 

és apám

ARCA.

ui.: na, de nem az én apám, fájt is éjjel a hasam. Apu, légyszi, legközelebb vedd el előlem!

#több verset a dessre

[fuckyeahjozsefattila]

József Attila: [Töredékek*]

Hizlalt eső kapirgál           a vastetőn – csak kotyogj, vén tyúk s immár           költsd ki az én időm.

Te drága anya, tojj s költs           tojásokat, aranyos, kék, piros, zöld           gyönge nappalokat!

S én addig várok. Pénzem           nincs semmire. Szivem ver és ráz; érzem,           hogy’ száll a pihe.

Ráz, ver. Borongva, hetykén           elhallgatom. Ez a csavargó gondja           a lukszusvonaton.

Esik, esik fecsegve           s hol ott, hol itt, mint hálót hal, szelecske           rángatja szálait.

*1934

#József Attila #1934 #több verset a dessre #több verset a dashre #töredékek

[kissloofahs]

Neved

ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd

Latinovits egy zseni volt.

#több verset a dessre #latinovits zoltán #Arany János

[eltiron2]

Faludy György: A JÖVŐ SZÁZAD LESZ A VÉGSŐ A jövő század lesz a végső, kipusztulnak az emberek – mögéjük kapdosni is késő. Zabáljatok! Élvezzetek! Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét. A pusztuló idő szele port fúj belőle. Unokátok nem tud mit kezdeni vele. Hol van a szerelem s a szépség? Hol hagytátok az irodalmat, társalgást, könyvtárt és lugast? Mind haldokolnak vagy meghaltak. Le télen az Amazonászra luxusban, míg csak van vize, nyáron Báliba, Saint Tropez-be (nem tarthat vissza senki se), s ha nincs reá mód, üljetek le a TV-hez olcsóbb utakra, hallgassatok rossz zenét, filmet, mely nem hatol le a tudatba, a politikát se hagyjátok üres locsogásnál alább, s jegyezzétek meg a reklámot, az áruk sírfeliratát.

#több verset a dessre #aktuális

[szinesgeza]

Hogy mondjak egy meglepőt: alapvetően érzelmes alkat vagyok, csakhogy ez meglehetősen szégyenlős érzelmesség, amit csak iróniával lehet elfogadhatóvá tenni a magam számára, különben elviselhetetlen

Petri György

#több verset a dessre #petri #petri györgy #több irodalmat a dessre #kind of gpoy

[fuckyeahjozsefattila]

József Attila: A fán a levelek...

A fán a levelek lassan lengenek. Már mind görbe, sárga           s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár köztük föl-le jár, mintha kalitkája          volna a fa.

Igy csinál lelkem is. Jár-kel bennem is, ágról-ágra lépked          egy némaság.

Szállhatnék – nem merek. Meghajlik, remeg a gally, vár és lépked          a némaság.

1934. szept.

#József Attila #A fán a levelek... #több verset a dessre #több verset a dashre

[kissloofahs]

költészet napjára

ideteszem az egyik hatalmas nagy, örök kedvencemet.

Radnóti Miklós NEM TUDHATOM Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntrõl pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kõre léptem én, ím itt e kõ, de föntrõl e kõ se látható, nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bûnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költõk is bûntelen, és csecsszopók, akikben megnõ az értelem, világít bennük, õrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval õk felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

#több verset a dessre #költészet napja