Tumgik
#templomi ablak
olomuvegscs · 4 months
Text
youtube
Szigliget község egy kis ékszerdoboz Veszprém vármegyében a Balaton északi partján Badacsony és Keszthely között. Itt található a Balatoni panorámás Szűz Mária neve templom, a szigligeti vár alatt, amely templomot már 1427-ben is oklevélben említenek. Eme csodálatos templomba nyílott lehetőségem ólomüveg ablakokat elkészíteni, amelyek a Mária és IHS monogramot, valamint az oltár fölött egy galamb szimbólumot ábrázolják. Ha ezen a környéken jársz, okvetlenül keresd fel Szigligetet. Csodálatos kis község.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes
balazskisswriter · 5 years
Text
Kiss Balázs: A Káprázatosak szigete (novella)
– Én vagyok a szél, én vagyok a hullám, ami elmarja a szemetet. Én vagyok a szolga, aki a mocskot és a bűnt feláldozza. Ott álltam a sikamlós, sötétszürke sziklák között az óceán partján, és a sületlenségeket kiáltó nő felé nyúltam, mintha lenne esély rá, hogy elkaphatom viharkabátja szegélyét. A nő szemét csuklya takarta, az ölében csecsemő visított. Egy rozoga, fából eszkábált hajó orrán állt, amit vihar által korbácsolt hullámok dobáltak. Hajnalodott már, de a morgó felhők nem hagyták, hogy a kelő nap uralja az égboltot. Aztán a hajó fölé magasodott egy hatalmas, tajtékos hullám, és olyan csontig hatoló félelem kerített hatalmába, amihez foghatót még sosem éreztem. – Vigyázz! – üvöltöttem bele a vihar recsegő zajába, és még mindig a hajó orra felé nyújtózkodtam. Úgy láttam, a nő felém fordítja a fejét, majd letekint a zokogó csecsemőre. Mindhárman elnémultunk. A hullám jött, és beterített minket.
Izzadságtól csatakosan ébredtem, mint minden korábbi alkalommal, amikor az óceán vizén hánykolódó ódon hajóról és különös utasairól álmodtam. Már harminc napja ismétlődött a lidércnyomás, és minden egyes reggel egyre fáradtabbnak éreztem magam tőle. Sírtam egy kicsit, megtöröltem a szemem a lepedőm sarkával, majd készülődni kezdtem a munkába. Egyedül laktam egy parányi szolgálati lakásban, amit szerencsés közalkalmazottaknak adtak, akik nem tudtak albérletet fenntartani csekélyke fizetésükből. Egy viszonylag csendes kaposvári utca gangos társasházában volt ez a lakás, biciklivel igazán közel a könyvtárhoz, ahol dolgoztam. Praktikus, olcsó és nem túl nőies öltözékben siettem le a lépcsőn a tetőtérről, és nagyot sóhajtva pattantam a bringára. Nem vártam semmi szokatlant ettől a naptól sem, függetlenül a baljós hangulatú, ismétlődő rémálomtól, mert nem voltam babonás. Ha egy fekete macska átszaladt előttem az úttesten, akkor csak annyit gondoltam, „milyen kis aranyos”. Ha arról beszéltem a barátnőmnek, milyen régóta nem voltam beteg, nem kopogtam le az asztal alatt. Ezért hát az álmokból sem következtettem semmi természetfelettire. Apropó, a barátnőm. Emese a kolléganőm volt a könyvtárban, de nemrég felmondott, mert megelégelte az apró-cseprő vitákat, az intézmény alulfinanszírozottságát és a szánalmas fizetésünket. Pár napja felhívott, hogy ezen a bágyadt őszi pénteken találkozzunk munka után, mert valami fantasztikus hírt szeretne közölni. Óriási lehetőségekről meg rengeteg pénzről beszélt, és olyan izgatottnak tűnt, hogy egészen boldoggá tett vele, hiszen nem ilyennek ismertem. Előre örültem az örömének, bármi is volt az okozója. Miután leperegtek a kölcsönzésekkel, beiratkozásokkal, beszélgetésekkel és egyéb említésre sem méltó eseményekkel teli órák, elköszöntem a kollégáimtól, majd az Óperencia Kávézó felé vettem az irányt. A városi szagokkal megtelt szél vállig érő, mogyoróbarna hajamba kapott, ahogy álmatagon tekertem, és újra meg újra eszembe jutott a karjában csecsemőt tartó nő. Számtalanszor megkérdeztem már magamtól, vajon miért látom őket, és vajon miért élnek ennyire elevenen a képzeletemben. Huszonkilenc éves voltam akkor, már két éve egyedülálló, és nem különösebben akartam gyereket. Persze néhanapján eszembe jutott, hogy talán az lenne a normális, ha vágynék rá, de mégis miféle életkörülményeket és lehetőségeket tudnék adni neki? Jó ez az állott levegőjű posvány, ami ebben a városban megüli az utcák csendjét? Úgy gondoltam, nem, ezért szerettem volna megkímélni őt ettől. Amikor megérkeztem a szökőkutakkal teli utcába, lepattantam a biciklimről, és lelakatoltam az Óperencia Kávézó előtti tárolóban. Odabent minden végtelenül bájos volt és hupikék, mintha az élet egyetlen öröme a kávé és a süti lenne. – Eszti, ide! Itt vagyok! A hang a hátsó sarokból, a fehér keretes ablak mellől érkezett. Emese úgy nyújtogatta vékony kezét, mintha egy koncertre összegyűlt sűrű tömegből kellene kiemelkednie. Nem tudtam nem elmosolyodni rajta. – Szia! – köszöntöttem kedvesen, és leültem a parányi székre, amit mintha gyerekeknek terveztek volna. – Úgy örülök, hogy eljöttél, és nem faggatóztál túlságosan! Még kikotyogtam volna mindent, és akkor biztosan gyagyásnak hiszel! El sem tudtam képzelni, pontosan miről lehet szó. Csupán arról sikerült meggyőződnöm, hogy köze van a megélhetéshez, a munkához és a boldogsághoz. – Ugyan, Mesi, én téged sosem tartanálak gyagyásnak! – legyintettem. Egy darabig a könyvtárról beszélgettünk, közben megrendeltük a vaníliás kapucsínónkat, aztán mihelyt az italok megérkeztek, Emese rátért a lényegre. Míg beszélt, néhány perc alatt felfigyeltem az apró változásokra a külsején, amiből rá kellett jönnöm, tényleg jót tett neki, hogy elment tőlünk. Copfos, szőke frizurája mintha élénkebb színben fénylett volna, a szeme körüli karikák pedig csodával határos módon felszívódtak, mint a pára. Gyönyörűen mosolygott, a nevetése pedig tele volt élettel. – Nem fogod elhinni, de megtaláltam a tökéletes melót! – Az álommelót? – kuncogtam két korty között. – Aha, de tényleg! – bólintott. Mindkét kezével rákönyökölt a kerek asztalra, és olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy azt hittem, meg akar puszilni. – Képzelj el egy szigetet Skócia és a Feröer-szigetek között, ahol a nép puritán életmódot folytat, és a levegő olyan friss, mint sehol máshol! Ezen a helyen az emberek furcsa, de hatalmas istenekben, a Káprázatosakban hisznek, és nekik ajánlják a terményeik és állataik felét. Mégis, időnként meghívnak magukhoz külföldi segítőket, akik részt vesznek a templomi feladatokban. Olyan busásan megjutalmazzák őket – hiszen a Káprázatosakat szolgálják –, hogy amikor letelik az idejük, hatalmas vagyonnal térhetnek haza. A fura kis népség hihetetlenül bőkezű, és nagyra értékeli, ha a vallási szertartásaikban segítik őket. Na, ezt akarom én is bevállalni, Eszti cicám! – Öö… – Először köpni-nyelni nem tudtam. Az jutott eszembe, talán nem kellett volna olyan elhamarkodottan azt állítanom, sosem tartanám őt gyagyásnak. Felnéztem a barátnőm feje fölött lógó képre, ami egy szép másolat volt Arnold Böcklin Holtak szigete című festményéről. Nem értettem, mit keres egy ilyen sötét hangulatú kép egy ilyen csinos kis kávézóban. Minél jobban belemerültem a részleteibe, annál rosszabbul éreztem magam. Fázni kezdtem, és megint magam előtt láttam a hullámot, ami hamarosan elsodorja a nőt és gyermekét. – Nem hiszel nekem, mi? Összerezzentem a kérdésre, de legalább kizökkentett a rideg mélázásból. – Nem is tudom – mormoltam, miközben a mutatóujjammal lassú köröket rajzoltam az asztallapra. Korábban ott állt a bögrém, és amikor arrébb tettem, nedvességet hagyott rajta, amibe mindenképp bele akartam nyúlni. Mindig is ilyen szórakozott voltam. – Eléggé átverés szaga van, Mesi. Sosem hallottam még ilyen szigetről. Olyan, mintha… mintha valami meséről beszélnél. Ugye nem csak szívatsz? Mesi horkantva, csúnyán nevetett fel, ami szöges ellentétben állt a korábbi, édes modorával. – Én vagyok a szél, én vagyok a hullám, ami elmarja a szemetet. Én vagyok a szolga, aki a mocskot és a bűnt feláldozza. Elkerekedett a szemem, és majdnem lesöpörtem a bögrét az asztalról. – Mi-mit mondtál? A barátnőm megint elmosolyodott, bájosan, ártatlanul. – Azt kérdeztem, van-e kedved velem jönni. Azt kérdeztem, elég bátor vagy-e, hogy te is otthagyd a munkahelyed. Nem gondoltam, hogy megőrültem, de hittem a fülemnek. Biztos voltam benne, hogy tényleg elismételte a csuklyás nő borzongató szavait. Mindössze ez győzött meg arról, hogy követnem kell a Káprázatosak szigetére, vagy ahogy a helyi, angolajkú lakosság nevezte, az Isle of the Magnificentsre. Ateista és realista voltam. Nem hittem a mesékben, legendákban, babonákban, pokoli, túlvilági képzelgésekben vagy a nevetséges kreacionizmusban. Ezért minden energiámmal bíztam abban, hogy minderre találni fogok valami racionális magyarázatot. Mindössze ezért kellett elvállalnom a munkát, ezért kellett megüzennem Mesivel, hogy jelentkezem a Káprázatosak Egyháza segítői pozíciójára. Fogalmam sem volt arról, hogyan kommunikál a sziget lakóival, akik nem használnak se internetet, se telefont. Nem is érdekelt. Meg akartam találni azt a nőt, aki felkeresett az álmaimban.
Novemberben hagytuk Magyarországot magunk mögött. Nem árultam el Mesinek, hogy csak fizetés nélküli szabadságra mentem, és azt sem, hogy semmit nem hittem el abból, amit a mesés meggazdagodásokról csacsogott. Feszülten készültem a napra, amikor repülőgéppel, busszal és hajóval szeltük át Európát, csak azért, hogy eljussunk a nyilvánvalóan emberi fantázia szülte szigetre. Aztán egyszer csak megtörtént, és már nem tudtam teljes bizonyossággal azt mondani, hogy amit látok, az nem valós. Ott álltam egy egyszerű halászhajó orrában – mert valamiért se modern utasszállító hajók, se kompok nem közlekedtek Skócia és a Káprázatosak szigete között –, és néztem, ahogy a bodros köd szétoszlik előlünk, és felderengnek az első sziklaormok. A viking őseire büszke kapitány azt mondta, ezek a sziklák valójában óriások megkövesedett csontjai. Beismerem, már ez sem tűnt egészen elképzelhetetlennek. – Te jó ég! – hebegtem, és úgy markoltam a hajó korlátját, mintha egyedül az jelentené a valódi életet, amihez feltétlenül ragaszkodnom kell, mert különben elveszek. – Te jó ég! Hát tényleg létezik! Mesi mögém lépett, és a vállamra helyezte az állát. – Én megmondtam, Eszti cica. Parfümje illata összekeveredett az óceán sós szagával és a rakományként felhalmozott osztrigák és halak bűzével. Egészen megszédültem, csoda, hogy nem zuhantam a hajónak csapódó, habzó víztömegbe. Hamarosan kikötöttünk egy nyikorgó móló mellett, amin egy kis időre megtorpanva alaposan megbámultam a kikötői épületeket. Úgy nézett ki minden, mintha legalább száz évet visszamentünk volna az időben, de itt-ott még annál régebbi, masszív kőházak is terpeszkedtek a hevenyészett tákolmányok között. Például az egyik kocsma, a Purple Narval is ilyen volt, cégérén a valóban lila színű narvállal. – Üdvözletem, hölgyek! – harsant fel egy rozsdás és öreges hang az orrom előtt, és akkor vettem észre, hogy valami papféle jött ki elénk, hogy elkísérjen minket a szállásunkra. Derekánál megkötött csuhája úgy vöröslött, mint az alvadó vér. – Remélem, elég fárasztó és kihívásokkal teli útjuk volt! Nem értettem, miért mond ilyeneket. Ám a későbbiekben lassan kénytelen voltam ráeszmélni, hogy a Káprázatosak papjai nem szeretik se a kényelmet, se a kitörő vidámságot, se a küzdelmek nélküli mindennapokat. A papok ugyanis úgy vélték, legtöbbet a szenvedéseinkkel áldozunk a hatalmas isteneknek, és csak utána következik az életáldozat. Mint kiderült, utóbbi alatt nem csak a termények és állatok feláldozását értették. Egy kollégiumban kaptunk szobát, mindketten külön egyágyasat, mert minden segítőnek egyedül kellett aludnia. Állítólag erre azért volt szükség, mert a múltban több gyilkosság is történt a szobákban. Szóval minden éjjel ránk zárták az ajtókat, és akkor sem nyitották ki, ha álmainkban hangosan sikítottunk. Persze ez velem elég gyakran előfordult, mivel a lidércnyomásaim egyre valóságosabbak lettek. Három hónapig csak a könyvtárban olvasgattuk a Káprázatosakról és a sziget népéről szóló történeteket, majd a papok szigorú vizsgáin letesztelték a tudásunkat. Néhány külföldi sorstársunk könnyes szemmel mesélte, hogy elbukta ezeket a teszteket, aztán soha többé nem találkoztunk velük. Azonban Emese és én minden energiánkat bevetettük, és egyszer sem buktunk el. Így kerülhettünk a legjobbak közé, akiket viszont sosem dicsértek, ellenben rendszeresen megkorbácsoltak, hogy a fájdalommal is áldozhassunk az isteneknek. Tudtam, mekkora megtiszteltetésnek kellene tartanom, tudtam, mennyire átszellemültnek, nyugodtnak és tisztának kellene éreznem magam, mégsem jutottam odáig. Titokban, hűvös, sötét szobám magányában azon gondolkoztam, hogyan tudnék kiszabadulni ebből a fogságból. Nem kívántam a kincset, nem is hittem benne, hogy csodás gazdagság vár ránk a végén – nem volt ezeknek szinte semmi vagyonuk –, egyszerűen csak meg akartam szökni. Egyik este a Purple Narvalban iszogattam a helyi kézműves fekete sört, a Sárkánynyálat – amit mindenki ízletesnek tartott, de én csak azért fogyasztottam, mert erős volt –, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik pap ül mellettem a pultnál. Ezen a napon veszítettem el egyetlen igaz barátnőmet, Emesét, aki miatt idekeveredtem, és aki sokkal többet érdemelt annál, mint hogy egy több száz éves, szellemjárta kastélyra emlékeztető kollégium szobájában felakassza magát. Mert végül ez történt vele, és ezzel valahogy muszáj volt megküzdenem. Egy héttel ezelőtt Mesi megkapta első nagy feladatát a Vén Szolgák Templomában, amit három természet formálta bazaltoszlop közé építettek a sziget közepén. Az volt a feladata, hogy megkereszteljen egy fiúgyermeket, de mivel a szenteltvíz hatására a gyermek homlokán megjelent egy vörös folt, azonnal fel kellett áldoznia. A pap a kezébe adta a csontmarkolatú kést, és elvárta tőle, hogy ölje meg. Mesi tudta, hogy ha nem tesz eleget a kérésnek, akkor a pap mindkettejükkel végez majd, tehát elvágta a gyermek torkát. Úgyhogy semmi gorombaság nem volt abban, hogy nem akartam hosszabb beszélgetésbe elegyedni a pappal. – Jó estét – motyogtam oda neki, majd rögtön visszafordultam a sörömhöz. – Áh, tűrhető estét, gyermekem! – mondta kenetteljes hangon, majd hangosan belekortyolt az italába. Biztos voltam benne, hogy olyan löttyöt iszik, ami kínzó érzést vált ki a torkában. Ezek a papok már csak így éltek. – Szívből reménykedem benne, hogy kegyed nem búslakodik barátnője halálán, hiszen a teste végül áldozatul szolgált a Káprázatosaknak. Halála nem volt annyira hiábavaló, mint azt maga gondolhatja. Ennek ellenére azt sem szeretném, ha örömkönnyekben törne ki, amiért halálában a barátnője közelebb került az istenekhez, mint mi, akik még élünk. Azt kívánom, fogadja el belenyugvással, legyen szenvtelen és vonja meg a vállát a történtekre. Dolgozzon keményen, áldozzon tisztességesen, segítsen minket tökéletes feladatainkban! Csak egyetlen rövid pillanatra néztem a pap sárgás szemébe. Az az egyetlen pillanat is elég volt ahhoz, hogy lássam benne az ürességet és a tompa érdektelenséget. – Miért jó ez, atyám? Mondja ki! Miért csináljuk ezt az egészet? A pap arcán archaikus mosoly terült el. Ennél szélesebb vigyorba sosem húzták az ajkukat, mert különben le kellett volna vágniuk a saját kezüket a szemtelenségért. – Amíg rendesen viselkedünk, amíg rendesen áldozunk, a sziget életben marad. Ennek a szigetnek ugyanis minden köve, minden atomja él, és azért van, hogy szolgálja a Káprázatosakat. Egyszer majd eljönnek a Nagy Oomlothtapl vezetésével, és átveszik az irányítást az emberek fölött. Innen indulnak hódító útjukra. Övék lesz Európa, Amerika, Ázsia, Ausztrália, minden lakott kontinens és sziget. Oomlothtapl a vulkánunk mélyéből jő elő, Slurchboyh a kettérepedő Holdból, Umanahyoth az óceánból... Sokáig folytatta volna, mert rengeteg isten volt az őrültek panteonjában, de én otthagytam a borzasztó italával, és ahogy csak a lábam bírta, futottam a part felé. Elegem volt a rohadt Káprázatosakból, pedig a lelkem mélyén nagyon is tisztában voltam vele, hogy léteznek, és nem lehet előlük elmenekülni, még a halálba sem, mert ők oda is eljönnek érted. Még az a parányi gyermek is, akit Emese feláldozott, még ő is az isteneket szolgálja halálában. Talán éppen Oomlothtapl eledeléül szolgál, és amint az isten kiüríti magából, újra összerágja és lenyeli. Az élet egy rettenetes körforgás, erre a papok és a könyvek már megtanítottak. Az emberi élet arra való, hogy a Káprázatosak játszadozhassanak vele. Szóval torkom szakadtából üvöltöttem, és addig szaladtam a part mellett, amíg el nem jutottam ahhoz a sziklás szakaszhoz, amit már az álmaimból is ismertem. Sírtam Mesi miatt, és sírtam azért is, mert rettegtem az istenektől. Aztán megláttam a gigászi hullám elől menekülő ódon hajót, és a nőt, aki a következőket kiáltotta a háborgó éjszakába: – Én vagyok a szél, én vagyok a hullám, ami elmarja a szemetet. Én vagyok a szolga, aki a mocskot és a bűnt feláldozza. Ugyanez akkor is elhangzott, mielőtt Emese elvágta volna a kisgyermek torkát. Méghozzá az ő szájából.
A következő pillanatban már a hajó orrában álltam, viharkabát és csuklya fedte a testemet, és az ölemben egy bömbölő csecsemőt tartottam. Láttam magamat odalent is, a sziget sziklás partján, a köveken csúszkálva, és karomat előre tartva. Megbomlottam teljesen, a tudatom kettészakadt, mintha valaki erőnek erejével szétfeszítette volna. Lenéztem a csecsemőre, akinek nem volt arca, mégis sikított, és apró ujjaival próbált elérni, mintha ki akarná kaparni a szemem. Aztán mindhárman elnémultunk. A hullám jött, és beterített minket.
0 notes
olomuvegscs · 4 months
Text
youtube
Templomi Ólomüveg Ablakok: Ragyolci Magyarok Nagyasszonya római katolikus templom - Soós Csilla.
Ragyolc község a szlovák magyar határ régióban található, Nógrád megyében a Lucenec – Salgótarján főútvonal mentén. 2023ban a hívek erejének köszönhetően újult meg a 110 éves ragyolci Magyarok Nagyasszonya római katolikus templom. Ezen megújulás keretein belül kapott két új ólomüveg ablakot, amelyek Szent Margitot és Szent Erzsébet ábrázolják.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes
olomuvegscs · 5 months
Text
youtube
Templomi Ólomüveg Ablakok: Kópházi Sarlós Boldogasszony-templom - Soós Csilla.
A kópházi Sarlós Boldogasszony-Templomban található ólomüveg ablakokban ábrázolt szentek az ablak felső felében mandolla formában kerültek megjelenítésre. A következő személyeket ábrázolják: Szent László, Szent Erzsébet, II. János Pál Pápa, Boldog Stepinac Alajos, Boldog Apor Vilmos, Szent Margit. Kópháza lakosságának több mint a 40%-a horvát eredetű, emiatt is került megjelenítésre Alojzije Stepinac, aki a Zágrábi főegyházmegye érseke, bíborosa.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes
olomuvegscs · 7 months
Text
youtube
Templomi Ólomüveg Ablak Készítés: Nižná na Orave - Soós Csilla
Nižná na Orave templomban járunk, ahova stációkat készítek, amelyek Krisztus kínszenvedését ábrázolják 14 jelenetben. A csodaszép Nižná na Orave templom pedig egy völgyben található az Alacsony-Tátrában.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes
olomuvegscs · 11 months
Text
youtube
Templomi Ólomüveg Ablakok készítése az ózdi templomban - Soós Csilla. Szentek láthatók az ólomüveg ablakokon, amelyeket az ózdi templomba készítettem. Szent Rita, Szent Anna, Aquinói Szent Tamás és Assisi Szent Ferenc. Ez a kis csodálatos templom a szenteket ábrázoló ólomüveg ablakok beszerelése után egy kis ékszerdobozzá változott.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
1 note · View note
olomuvegscs · 1 year
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
A galériában a veszprémi Szent László Templom Ólomüveg ablakok beszerelésének folyamata látható. Általában állványzat kell az ilyen méretű ablakok beszereléséhez, mivel a templomok ablakai a földtől elég magasan helyezkednek el. Az ólomüveg ablakokon Szent Gizella és Szent István látható.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes
olomuvegscs · 1 year
Text
Tumblr media
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok🎄⛄🌟
0 notes
olomuvegscs · 1 year
Text
youtube
Templomi Ólomüveg Ablak Készítés: Dercsika (Jurová) Templom - Soós Csilla Dercsika (Jurová) Szűz Mária Mennybemenetele Plébániatemplomnál a külső kertben Szűzanyaát ábrázoló szobor is található, amely inspirációt adott az ólomüveg ablakok elkészítéséhez is.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA:
• WEB: http://hu.sooscsilla.com/
• E-MAIL: [email protected]
• MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes
olomuvegscs · 2 years
Text
youtube
Templomi Ólomüveg Ablakok Készítése: Zalacsányi Templom - Soós Csilla.
Az ólomüveg ablakok Zalacsányba készültek: A képeken az ólomüveg ablakok szentelése látható, és a mise amelyet ez alkalomból tartottak. Mindig nagy megtiszteltetés számomra az ólomüveg ablakoknak a szentelése.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
1 note · View note
olomuvegscs · 2 years
Text
Templomi Ólomüveg Ablak Restaurálás: Balatonfüredi Templom – Soós Csilla.
Jégkár érte a Balatonfüredi templom rózsaablakát és engem kértek fel a restaurálására. Jól látható, hogy micsoda kárt tud okozni az üvegen a jégeső. Fontosnak tartom az ilyen károk elkerülése végett, hogy az ólomüveg munkáimat védőüvegek közé helyezzem el.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes
olomuvegscs · 2 years
Text
Ólomüveg Fali Kép (Barna és Bíborvörös)  – Soós Csilla, ólomüveg művész munkája.
Ez az ólomüveg alkotás egy modern kép, melyet a megrendelő a nappalijában a kandalló felé rendelt meg, egy hátsó megvilágítású szerkezetre. Az ólomüveg nem csak ablakként tud funkcionálni, de széppé varázsolja az otthonunkat akár egy fehér falra akasztva is. Nektek van otthon valamilyen ólomüvegetek?
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes
olomuvegscs · 2 years
Text
Ólomüveg Ablak Restaurálása az Unitárius Templomban Soós Csilla ólomüveg művész által.
Az Unitárius Templom gyönyörű, neogótikus és 1888–1890 között épült Pecz Samu műegyetemi tanár, építőművész tervei alapján. Különleges rokonságban áll a később épült Országházával: a tervezésnél figyelembe vették a majdani Országház közelségét, az ajtók és bútorzat Thék Endre műhelyében készültek, az ólomüveg ablakokat Róth Miksa készítette. Isten és ember találkozásának tökéletes helyszíne ez a második emeleten elrejtett templomi gyöngyszem.
Te, jártál már ebben a Budapest belvárosában található „ékszerdobozban“?
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes
olomuvegscs · 2 years
Text
Kültéri Ólomüveg Mozaik Sasmadárral és Címerrel Soós Csilla ólomüveg művésztől.
A mozaik Izsára, az Izsai múzeum homlokzatára készült. Egy 2 cm mélyedésbe van besüllyesztve és egy Sas madarat ábrázol, mely a falu címere. Az üvegmozaik egy alaphordozóra van felragasztva darabonként. A fugázás után ahol a mozaik felragasztásra és fúrásra kerül, azt a részt utólag a helyszínen ragasztottam be, majd fugáztam ki. Mit szóltok hozzá, hogy tetszik?
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
1 note · View note
olomuvegscs · 2 years
Text
youtube
Templomi Ólomüveg Ablakok Készítése: Salzburgi Kápolna (Ausztria) - Soós Csilla.
Az ólomüveg ablak képeken: Szent Hubertus, Szent Joachim és Jézus Krisztus láthatók. Érdekessége az ólomüveg készítésnek, hogy manapság már hőszigetelt üvegek közé készítem. Így jobban védve van az üveg, valamint a templomnak a szigetelése is javul ezáltal.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
2 notes · View notes
olomuvegscs · 9 months
Text
youtube
Templomi Ólomüveg Ablak: Újvár Református Templom - Soós Csilla.
Egy 2 méter átmérőjű körablakot láthatunk a beszerelése közben és az elkészült állapotában. Egy szőlőt, valamint a Bibliát ábrázolja búzakalásszal. Ez az ólomüveg alkotás egy református templom ablakának a dísze.
ÓLOMÜVEG KÉSZÍTÉS – SOÓS CSILLA: • WEB: http://hu.sooscsilla.com/ • E-MAIL: [email protected] • MOBIL: 06 30 557 6233
0 notes