Tumgik
#uralkodsz
h-o-r-n-b-l-a-s · 4 months
Text
Az emberek nem érdemlik meg, hogy uralkodjanak, a saját elméjükön sem képesek uralkodni, nézz csak végig a szánalmas történelmükön, nem született olyan vezető közöttük, aki egységet teremtett volna, aki feltudott volna építeni, egy stabil és hosszan tartó birodalmat.
Szóval ezt az egészet az emberekért csináljátok?
😂😂 dehogyis... ez csak a reklám szöveg, nem érdekelnek minket az emberek, de túl sokan vannak, hogy mindet elpusztítsuk és az számunkra is öngól lenne, mert nélkülük mi is túl kevesen maradnánk.
Ne hasonlíts össze minket holmi diktaturával, azok a birodalmak ugyan úgy rombadölnek mint bármelyik.
A vegén egyedül maradsz és uralkodsz a nagy semmin.
Kösz, de nem.
Mi előre látóak vagyunk..
Az emberek szükségesek, hogy mi erősek legyünk, és ehez szükséges az oktatás, hogy az emberek fejébe verjük a rendet.
Ezek az alacsonyabb rendű lények veszélyeztetek a civilizacionk egyensúlyát.
A cégeknek túl sok pénzük van, és akár sakkban tarthatnak még egy államot is
Vannak akik vad barbárok, és vannak akik bemocskolják a vérünket, és vannak akik csak a betegségüket terjesztik.
Az egész civilizáció rohad.
0 notes
verseskotetek · 4 years
Text
Juhász Gyula:
Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen
46 notes · View notes
csilingelofelhok · 2 years
Text
Tegnap kimentem a rétre,
gyűjtöttem százszorszépet.
Koszorút fonok belőle
és megkoronázlak vele.
Megtennéd értem kérlek,
hogy uralkodsz a réten?
Hogy király leszel velem
az én virágos rétemen?
5 notes · View notes
mozinet · 4 years
Link
► Az első áruló ◄ Premier előtt! ► A láthatatlanok ◄ Premier előtt! ► A néma forradalom ◄ ► A pap gyermekei ◄ ► Az állampolgár ◄ ► Az angyal ◄ ► Az átkelés madarai ◄ ► Az ügyfél ◄ ► Eszeveszett esküvő ◄ ► Eszeveszett mesék ◄ ► Élősködők ◄ ► FOMO - Megosztod, és uralkodsz ◄ ► Hidegháború ◄ ► Ifjúság ◄ ► Jackie ◄ ► Kafarnaum - A remény útja ◄ ► Mindenki tudja ◄ ► Mustang ◄ ► Napszállta ◄ ► Ruben Brandt, a gyűjtő ◄ ► Saul fia ◄ ► Soul Exodus ◄ ► Szeretet nélkül ◄ ► Szobalány ◄ ► Testről és lélekről ◄ ► Valan - Az angyalok völgye ◄ ► Vörös teknős ◄ A vetítési időpontokért katt a linkre: https://film.artmozi.hu/ A BUDAPESTI TÁVMOZIRÓL: A Budapest Film Zrt. mozijai március 12-én az elsők között állították le a vetítéseket, hogy a nézők és a mozisok egészségét nálunk semmiképp se fenyegethesse a járvány. Most viszont elsőként is nyitunk újra – igaz, egyelőre csak biztonságos, internetes közvetítések formájában. Most pedig örömmel mutatjuk be új kezdeményezésünket, a Budapesti Távmozit. A Művész, Puskin, Toldi, Tabán, Kino Cafe filmszínházak április 21., keddtől ismét napi műsorrendben vetítenek a https://film.artmozi.hu/ címen keresztül. A kínálat folyamatosan új mozipremierekkel és filmfesztiválokkal bővül. Az előadásokra a szokott módon válthatnak kedvezményes jegyeket az interneten. A virtuális gépházakban ugyanazok a mozigépészek dolgoznak, mint rendesen, és az online nézőterek bejáratánál is ugyanazok a jegyszedők várják a nézőket, akikkel a kedvenc mozijukban máskor is találkozni szoktak. A Távmozi vetítéseire váltott jegyekkel közvetlenül a budapesti művészmozik fennmaradását és a Budapest Film munkatársainak megélhetését segíthetik a váratlan mozinélküliség idején. Az igazi mozik újranyitása nagyon nagy ünnep lesz nekünk, akármikor is jön el az a nap. Szeretnénk, ha a Budapesti Távmozi nézőit üdvözölhetnénk ott majd legelsőként, mert ők azok, akik ebben a nehéz időszakban is ragaszkodnak a mozizás élményéhez
73 notes · View notes
feereg · 3 years
Text
Új írás 2.
Így találsz vissza magadhoz. Hisz ami régen volt... Azt sohase tudtad megszokni. És most itt van, ami kell. Beletörődtél már a régibe, vissza is vágysz. De ha meglátod az igazi fényt, sohasem fogod megbánni. Így belegondolva, nem is szeretkezni Istennel. Van annál sokkal mélyebb kapcsolat is. Megölni Istent. Ha eljutsz a végsőig, akkor megölheted Istent. Csodálatában feljutsz az ő szintjére, megérted, és a legmagasabb csodálatosságban megölöd. Bár végsősoron mindig egy Istent ölsz meg, mindig Istent ölöd meg, ha ölsz, mert a meztelen lélek odaadása és uralma egyenlő Istenével, ki mindnyájunk gyökere. Bár ott nyilván mást is megtapasztalsz, vagyis... Ebben nem vagyok biztos. Meg azért mégsem Isten, mert az Isten rettenetes. Sokkal több egy embernél. Ha vele végezhetsz, az a legfölsőbb mennyország, és ő ebbe sem hal bele, mert Isten. Isten végtelenül kegyes, és kegyetlen, ezért minden méltót beleenged abba a pusztító élvezetbe, hogy vonagló testét megöljék. Onnantól már nincs visszaút, de nem is vesztesz el semmit, mert Isten a minden és semmi. Ha őt megölted, teljesen rádtapad, és egyesülsz vele, ahogy bárkivel, akit megöltél. Isten leszel. És Istenként te uralkodsz majd a világon. Fontos megjegyezni azonban, hogy Isten nem szajha. Csak a méltóknak, de még ők sem bírnak neki ellenállni, és a végtelenség törvénye szerint csak akkor bírod ki, ha megölöd. Bizony. Isten ereje mindenen átgázol, és legszilárdabb, legmeggyőződésesebb szépségelveinket is egy pillanat alatt elpusztítja, semmivé töri. Ha azt akarja hogy öljük meg, akkor megöljük. Csak méltatlanságunkkal szembeni kegyessége bizonyosodik meg azáltal, hogy hamis elveink ellenére is magához kényszerít. Vannak, akik az éjszakai démoni csábításoknak is ellenállnak: nem pucsítanak erőből, nem dugják az ujjukat a szájukba, nem simítanak végig magukon felakadt szemekkel. Vannak, akik a démoni nők csábításának is ellenállnak. Lefojtják izgatott gyomorérzetüket, és induló erekciójukat, amikor egy nőt látnak, aki éppen „olyan” mozdulatot, pillantást tesz. De ha Isten ott van... Akkor NINCS MÁS. Ez is isteni szint. Nincs. Ez már nem arról szól, hogy erő, ami bárki erejénél erősebb. Ez az erőnek az a szintje, ami már objektív tény. Az embernek itt legbelsőbb, legbefolyásmentesebb akarata egyezik a legkülsőbb kényszerrel. Voltaképpen a végső összeérés motivál arra a cselekedetre, hogy megöld Istent. És nem teszel mást, mert ebben minden benne van. Nincs más. Bármire is gondolsz, mind egységesen arra viszi a kezed, hogy ölj. Ez az, amit szabadságnak nevezhetünk. Mert hol van abban a szabadság, hogy gyorsan forgó agyadnak köszönhető váltakozó érzelmeid balra-jobbra rángatnak, miközben te nem tudsz semmit? A végső cselekedet egyszerre a tudás és a nemtudás. Mindent magába foglal mindkettőtökben. Nálatok naivabbat és tapasztaltabbat elképzelni se lehet. Az lesz egyetlen igaz cselekedeted. Az életbeniek csak attól, hogy nem tudtál, mert tudtál, itt viszont tudni fogsz, mert nem fogsz tudni. Minden egybefog, és megcselekszed a leghatározottabbat, és a leghatározatlanabbat. Minden erődet fölhasználod, miközben úgysincs más választásod, mert nincs más. Az isteni szinten dolgok: vannak. Alárendelve a legmagasabb teremtő akaratának. Ott minden megalapozott, és alapjának nem kell utánajárni, mert érezhetően tartalmazza a legbonyolultabb és legfinomabb: igazi létet. Értelme sehol sincs semminek, de valami mása mindennek van, amit nem csökkent agyú emberek találtak ki. Sőt: nem csak azt tartalmazza, melynek intimségéig mi gondolatunkban eljutottunk hanem rettenetet: a felfoghatatlan jóérzéstől remeg a lábunk, és ahogy közeledünk Istenhez, egyre visszafoghatatlanabb indíttatást érzünk a földre borulni, mely egy bizonyos közelség után teljességgel lesz visszafoghatatlan. Bár ugye Isten is végtelenpont, és kinek hogy mutatja meg magát. Hamvas egyszer állítólag megpillantotta, és olyan gyöngédség áradt a szeméből, hogy csak na. És talán igen. Az ember elég ebben a törődésben, mely sejtjeire bontva simogatja át legrejtettebb részeit is, és ez is: így van. Nincs más. Nem erő bontja szét az embert, hanem a ténnyé vált végtelen erő, melytől egy pillanat alatt meztelenebbnek érezzük magunkat, mint mikor részegen bevallottuk a perverzióinkat a haveroknak, és kétes volt a reakció. De itt nem kétes a reakció, itt szeretet van, amely úgy megszégyenít, hogy szétomolsz. Fürdesz a szégyenben, mert az igazi belső dolgokkal, nem csak társadalmi értelemben, szégyen jár, de annyira jó, hogy legszívesebben örökké lebegnél benne, mint mikor hajnalban hugyoznod kell, de nem mész ki, és olyan sebezhető vagy, hogy egy sima embert meg is ölnél, ha hozzádszólna ilyenkor, mert végre árad a sugárzás a letagadott részeidből is. Érvényesülnek. Te ezt a vetkőztető tisztaságot akarod, azt akarod, hogy uralkodjon, és lám, uralkodik, mert Isten így néz rád. Mindent megért. Neked volt igazad. Isten a legfőbb pártolód, nem az ellenséged. És feladatod az egész világra kiterjeszteni ezt a szégyenletesen szép vágygyűjteményt. Bárcsak mindenki megértené egymást... Ha fürödhetnénk a jóérzésben, ami igazi feladatunk lenne, akkor voltaképp emberek lennénk, és ez baromi jó. Kár, hogy a hatalom képviselői nem a szívükre hallgatnak. Pedig a gyerekek számára annyira egyértelmű. De később „fölnőnek”. Ja. Fölnőnek a csicskaságba, ahol konkrétan azért nem képviselik az érdekeiket, mert nem emlékeznek rájuk. Tipikus disztópikus sci-fi. Az ember először akar valamit, aztán kiverik belőle, és végül azt akarja. A megváltoztathatatlan akaratú főhős meg lázadást indít. Indítanék én, de ahhoz egy sokkal okosabb ember kéne. Csicskalelkű - e kifejezést használom azokra, akiket nem csak szavak és cselekedetek létrehozására, vagy hiányára lehet kényszeríteni, hanem a gondolkodásuk is formálható. Én mindig, mindent, mindenkinél jobban tudtam. A gondolataim precízek, komplexek, és tiszták. És sose felejtsd a magányt. Csak te tudod. Még Isten megöléséhez annyit hozzátennék, hogy a leghatározatlanabbaknak, tehát a legkevésbé befolyásolhatóknak is csak ez van, ami nagy ajándék, mert végre nem kell a tisztaságig a szokásos sziklaszilárd sodródást végigállniuk. Idelent semmi sem konkrét. De Isten világában minden az. Ott otthon van az, aki itt nincs. Még egy szó a létpotenciálról: abban különbözünk a többségtől, a tömegtől, hogy legbelül létezünk, és ezt a létezést kiterjeszteni személyünkre, majd környezetünkre, territóriumunkra: hivatásunk. A territóriumba tartozhat ember is, emberrel alkotni pedig a legkifinomultabb, leggyönyörtelibb művészet. Még létezést is adsz neki, és így talán nem fog a pokolban égni. A fájdalom és a félelem eleve megtisztuláshoz vezetnek. Nem rossz a rossz, hanem indokolt, szükséges, alapvető, és éppúgy felülírhatatlan, alááshatatlan, végtelen és végzetes, mint a jó. Nem kell túljutni rajta, mert nem lehet. Aki mindezt kívülről szemlélhető játéknak tekinti, az becsapja magát: nem ért végig, csak kilépett. Lemondott Istenről. Hiszen úgy ismered, hogy nem ismered, végtelenség törvénye, és tulajdonképpen csak az nem ismeri, aki ismeri. Bölcs dolog búslakodni és átkozódni, ha nyakunkon a baj, de még bölcsebb úgy búslakodni és átkozódni, hogy nem látjuk a végét, és nem is számítunk rá. Ez amolyan megátalkodottság. De épp úgy kell végtelenül rossznak lenni, ahogy végtelenül jónak is. Itt is összeér a kicsinység a nagysággal: aki annyira aláveti magát, hogy még kitalált túlgondolatokkal sem vigasztalódik, csak él, az az az ember, aki lát. Megélni a pillanatot. Jó kiindulás a végtelenhez a pont. Amikor minden olyan egyszerűnek tűnik, és nincsenek lépcsők, csak a teljes érvényű alaptények. Ez a teljes leszűkítés mindent magába foglal. Aki hozzátesz a végtelen egyszerűséghez, az hazugságban él. Aki elvesz a végtelen bonyolultságból, az hazugságban él. Végtelenül bonyolult. Ilyen egyszerű. Mindennel, és minden ellentétével kell iránta viseltetni. Voltaképpen legbelső lelkünk tükre. Éppúgy természetében, nem pedig meghatározható mérték szerint felérhetetlen, ahogy mi magunk. Mint a páros tánc, és baja egyikünknek sem eshet. Hisz mindenek vagyunk. Tökéletes páros. Idézném itt a föntebb írt „bármit megtanulni az mindent elfelejteni” dolgot, és amit a határozatlanságról írtam. És ez az egész a teljes intenzitás megvalósulása is. Az ókori és goethei naivitásé. A legtöbb könyvszereplő általában valami gyarló, valami rosszat, valami tudást csak-csak magára szedett ember, viszont például az Üvöltő Szelek, sok Salinger- és sok Poe-mű tartalmazza a végtelen ismeretét. Ahol nincs az a gondolat, hogy „az élet majd mindent elsimít”. Legjobb példa az egészre az erős szerelem. Olyankor teljesen az van, nincs múlt, nincs jövő, és végtelen, akkor is ha véget ér. A felek tudják, hogy nem ér véget. Kellő intenzitás ahhoz, hogy kilógjon az időből, vagyis megélői tudatát a valóságig emeli. Minden pillanat örök, mert létezik, és ahhoz, hogy mi is létezzünk, ki kell bontakoztatnunk magunkat. Értitek már, milyen fontos ez? Az ember csak akkor izzana a lét szintjére, ha élne, de pont az életet gyalázzák és tiltják, és próbálják még el is feledtetni az emberekkel. Egy ma élő tiszta embernek egy csomót kell tétováznia határozatlanságában, mire tiszta döntésre jut. Nem biztos hogy jóra, de tisztára. Azért, mert nem él, nem élhet értékeket, nem élhet létet, amire hallgathatna. Mint azok a levegővel lobogtatott, mosolygó, rojtos karvégű reklámfigurák, mikor már alig üzemelnek, és néha emelkednek egyet a földön. Sose találunk magunkra, mi, nem démoni emberek, el leszünk veszve, amíg nem kapjuk meg a létet, mert bennünket létnek kell kitöltenie, nem csábító, züllesztő erőknek, és még többre, sokkal többre is lennénk képesek! Akkor az lenne, mint Istennél: a dolgok önmagukban lennének, és nincs más. Mindig csak egy dolgot tehetnél, hisz a mindennel lennél tisztában, és teljes lenne az egyértelműség. Aki képes belegondolni, az tisztában van azzal, hogy nincs szabad akarat, sőt, a szabadság fogalma értelmetlen, viszont ez áll a legközelebb hozzá. Egyáltalán lenne akaratod. És ezt a pillanatélést nem kell egyfajta paradicsomi elhülyülésnek gondolni: csak egy kiindulópont. Az, ahonnan legjobban fejlesztheted magad, és gazdagíthatod a világot. Nincs itt semmi tudatvesztés, csak a hamis tudás elpusztítása. Mely felvértez mindennel. A haláltól sem félsz majd, hiszen minden pillanatban örökké élsz. Az ember szabadnak, és csodálatosnak teremtetett. A legcsodálatosabbnak. Ehhez a teljes, pontnyi kiinduláshoz, ehhez a naivitáshoz azonban szükségeltetik a tökéletesség, ami csak kis részünkben van meg, és ha kész a lét, megadatik az önbizalom. Ártatlan önbizalom. Nagy szó és ritka jelenség. A tiszta és ezért a jelenlegi, létet nem elégségesen tartalmazó életben határozatlan embereket zavarja mások határozottsága, irritálja, bosszúra ingerli, feldühíti őket. Mindezt nem azért, mert ettől a határozott, magabiztos ember hierarchiailag fölé rendelődik, és mind a hierarchia tetején szeretnénk lenni, hanem mert nem tiszta, ami már csak abból is következik, hogy ebben a világban határozott. Fellépésével a semmi pokoli építményét támogatja, kitalál valamit, ami onnantól fogva a nemlétezésből a pszeudoegzisztenciába emelkedik, (bár inkább süllyed), és nem megtalált. Ez mind. Össze fog. Omlani. Emberek, a létezést hagytátok ki művetekből, mely így az idő söprő erejétől megszűnik, és nem ér föl az öröklétig! Az igazság tűnhet a leggyengébbnek, de egyszer mindent elpusztít, ami nem felel meg neki. Szóval nem megtalált. És elvárják, hogy ezeknek felelj meg. Egyetlen joguk van: az erő. Erőszakban tartanak. Ez terror. Olyan undorító dolog a nevelés, hogy szavakkal el se tudom mondani. Emlékezni kell rá. Hogy vett körbe az a sok pofátlan... Az okos felnőttek tanítanak meg rá, hogy az erő jogán bármit megtehetsz, és mindig a gyengébbekkel kezdj. Aki ezek után tisztelni kezdi a rendszert, annak mély megvetésem. A rendszer iránt egyébként sem lehet egy normális emberben tiszteletet kivívni, mivel tisztelésének hiányához bőven elegendő probléma, hogy van. De ilyen agybamosott ságokat sem lehet már megkérdőjelezni. Mert jön a sok agymosott f, hogy jujcimujci, te máshogy gondolkodsz, ez probléma, menjél orvoshoz...
1 note · View note
felejtesvagymi · 4 years
Text
Mert ott vagy te.
Ott vagy mindenben.
Az utcán fújó szélben.
Ott vagy a mosolyomban.
Ott vagy az elcsukló hangomban.
A felkelő napban,és az éjjel érkező holdban.
A buszon,a padra firkált örökkében.
A kezem alatt forgó kormányban.
A párás üvegbe rajzolt szívben.
A részeg pillantomban meghúzott borosüveg alján.
Ott van a hangod a fejemben.
Ott van a könnyeim között az ölelésed ereje.
Az ajkamon a neved.
A szívemben te magad.
Élsz.
És uralkodsz.
Most, és mindig.
6 notes · View notes
vegtelenparafrazis · 4 years
Text
Átláthatatlan
Rengeteg választási lehetőségem van. Még is inkább várok, várok rád és arra, hogy meg mond mit csináljak, merre induljak. Nem én irányítóm már az életem. Te uralkodsz felettem és ettől én szenvedek.
6 notes · View notes
viktorizmus · 4 years
Text
megnézve:
Jay & Silent Bob Reboot 6/10
Meghívás egy gyilkos vacsorára (Murder by Death) 8/10
Lány kilenc parókával (Heute bin ich blond) 8/10
Always Be My Maybe 5/10
A nevem Dolemite (Dolemite Is My Name) 8/10
Ha a Beale utca mesélni tudna (If Beale Street Could Talk) 6/10
A befutó (The Front Runner) 7/10
FOMO: Megosztod és uralkodsz 8/10
Hidegháború (Zimna wojna) 9/10
Az utolsó akarat (The Last Thing He Wanted) 4/10
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
1 note · View note
bdgl246-blog · 5 years
Text
Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett képben és egész elhibàzott életemben élsz és uralkodsz örökre
2 notes · View notes
caiapahas · 6 years
Text
Fire from the Heart
Hazudsz Belial! Mégis mit várhattam volna tőled, soha sem tettél mást. Te nem adsz mást Phatranak mint hamis reményt és folyamatos félelmet! Akik idejönnek reménykednek a megváltásban, abban, hogy törvények nélkül felszabadulnak, abban, hogy elmenekülhetnek meggyötrőiktől, és zsarnokaiktól.
De mégis mivel vagy jobb bármelyikünknél? A határon túllépve minden elkeseredett menekülőt megtalál a városod igazi arca. Egy őrült kését fogják díszíteni, felfalják őket a veszett démonaid, vagy besorozzák őket egy rablóbanda csürhéjébe ahol aztán éhes patkányként szétmarcangolhatják egymást a hadurak alamizsnáján! Minden egyes nap milliók fénye aluszik ki a Te szabadságod oltárán, létezésük nem a rátermettségükön csakis vak szerencsén múlik. És azok akik kiemelkednek a csőcselék öleléséből mégis miben reménykedhetnek? A paranoia elemészti a tudatukat, a barátaikat kezdik felkoncolni és a saját árnyékukat vasra verni, mígnem egy nap maguk is úgy végzik mint mindenki más...
Ugyanúgy uralkodsz felettük mint a zsarnokok akiktől rettegnek, és észre sem veszi, hogy a te hatalmad ugyanúgy a rettegésen alapul. Mindegyikőjük pontosan tudja, hogy ha akarnád, egy új-mozdulatoddal elpusztíthatnád Phatrat és visszakényszeríthetnéd  őket a rabigájukba. És ez a tudat még a mindennapjaik borzalmait is képes elfelejtetni velük. Szánalmas véglényekként kapaszkodnak képzelt szabadságukba, hiszen ez az egyetlen amijük van.
Te pedig kegyesen fenntartod nekik a káosz eszelős forgatagát amit ezek a szerencsétlenek elkeseredettségből választottak maguknak. Mert ez a káosz a te egyetlen bástyád. A csőcseléked tömegei megvédenek a nálad is erősebbektől, a saját uradalmad folyamatos vérengzése és megállíthatatlan növekedése az ami erődet és biztonságodat kölcsönzi. 
Nem vagy más mint akármelyik Nagymester, kivéve, hogy hazudsz és csalsz, az ostobaságukra és az ösztöneikre játszol a gyengeségük helyett, és aki nem képes az örökké változó szeszélyedhez alkalmazkodni azt ugyanazzal a könnyedséggel taszajtod a porba, amivel “Ő” fojtott el bennünket
Szörnyeteg vagy Belial! 
Ne is próbáld áltatni magad!
Randulf tüze egy szempillantás alatt kiégett, arca eltűnt és a hatalmas kő test erőtlenül zuhant a karmazsin padlóra, hajszálvékony repedést törve a cifra mintázatba, ahogy a mellkasába ágyazott lélekkő sok ezer apró darabara tört. A Vörös Farkas visszhangja egy ideig céltalanul lebegett a levegőben majd gazdáját követve elenyészett. 
A patrónus trónterme nyomasztó csendbe burkolózott. Én csak álltam ott némán, megrökönyödve, a mellettem heverő élettelen monstrumot bámulva. Előttem a pokol egyik nagymestere, elképzelhetetlen hatalom birtokosa, Phatra védelmezője. Az örök rabságra ítélt angyal merengve nézett ki a kristálytiszta ablakon. Alakja erőtlenül vibrálni kezdett, mintha minden részecskéje szétfeszült volna.
-Cornelius Dale, nemde? Tudod miért vagy itt? - Belial hangjából, eltűnt a önelégültség, őszinteséget és bizalmat sugárzott.
-Nem. Azt sem tudom ki vagyok valójában. - vallottam be. Homlokomban enyhe fájdalmat éreztem.
-Lucifernek igaza van. Mind szörnyek vagyunk.
Meg mertem volna esküdni, hogy a démon elmosolyodott, még ha csak egy pillanat erejéig is. Megfordult, teste eszelősen vibrált, képlékeny alakzatok és a vörös árnyalatai között váltakozva. Hangja elmosódott, eltorzult.
-Meg akartalak nézni. Látni akartam milyen a tisztaság, mielőtt bemocskolják. Hogy milyen voltam én... Azelőtt. - a vibrálás egyre hevesebbé vált.
-Amikor találkozol a mestereddel, add át üdvözletemet. - a bukott angyal ezernyi apró porszemcsére hullott szét, melyek pár pillanatig a levegőben táncoltak, majd végleg elenyésztek.
A hatalmas Obszidián kapu hátam mögött remegve megnyílt. Egy automaton gördült be a terembe. Kifejezéstelen hangon beszélt:
-Elhagyhatja a tornyot. A patrónus köszönetét fejezi ki látogatásáért.
Szóval úgy döntöttem, hogy Dante Alighieri, Jon Milton és Wayne Barlowe után én is írok egy csapnivaló művet a pokolról, (vagy nem)
3 notes · View notes
bdpst24 · 2 years
Text
Félmillió szempár - Görbe tükör a 21. század új hódítói, a youtuberek előtt
Fiatalok készítettek kisjátékfilmet a Youtuberek világáról Az utóbbi években több film is bemutatta, mennyire káros tud lenni az online világ, ha felelőtlenül, önmutogató módon használjuk. Schwechtje Mihály: Remélem, legközelebb sikerül meghalnod és Hartung Attila: FOMO: Megosztod és uralkodsz című nagyjátékfilmje után a kisjátékfilmes formátumban is foglalkozni kezdtek közösségi média…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
weiclwy · 4 years
Text
Kék szemek:
Lehet az ő szemük barna
Míg a tiéd kék
De mit érnek el ezzel
Csak gyűlölet az övék.
Utáltad a szemeid
Mert azt mondták gyilkolsz
A fölre hullottak könnyeid
Melyből nyílt ezernyi bimbó.
Még ők mondják hogy pusztítasz
Miközben elvárják
Hogy gazdagságot adj
Mikor ők azt akarják.
Lehet az ő szemük barna
Míg a tiéd kék
Lehet velük van Földanya
De veled van az ég!
Veled van a tenger,
Mélyebb, mint az igazság
S a viharok, melyek
Eltipornak millió gyarlást.
Míg ők alkotnak hegyet,
Te alkotsz folyót,
Ami majd elsodorja
A nem kívánnivalót.
Lehet a te szemed kék,
Az övék meg barna.
De mikor ők földet nevelnek
Akkor te uralkodsz rajta.
0 notes
Text
Veled álmodtam..
Már 3 hónapja hogy úgy döntöttél, kilépsz az életemből. Azóta egy nap sem telik el hogy ne gondolnék rád. Még mindig nagyon hiányzol, és valamilyen szinten magamat is okolom a történtek miatt, de ha nagyon akarjuk, küzdünk egymásért, de ez nem így lett, neked lett más, én meg maradtam magam az emlékünkkel. Néha napján bele élem magam mi lenne ha úgy döntenél hogy megkeresel, és azt az üzenetet írnád: "találkozni szeretnék veled, beszéljük meg". Lelkem mélyén tudom hogy ilyen amúgy már sosem lesz, hisz te nagyon boldog vagy az új barátnőddel. Próbáltam már mást szeretni, vagy azt elérni hogy valaki tetszen, de még mindig te uralkodsz felettem, a szívem nem óhajt mást szeretni, csakis téged. Elhatároztam már azt is hogy neki állok a "felejtésnek" de hiába, akkor még többet vagy az elmémbe. Mint ahogy tegnap este is, idézetek olvásása és zene hallgatás közbe is feljöttél, próbáltam nem el sírni magamat, de hiába, kijöttél könnyekként a szememból. Ezuttal veled is álmodtam az éjjel.. épp a rajtad feküdtem és fogtuk egymás kezét, rettentően beléd bújtam és szorítottam a kezedet. Bíztam benne hogy ez nem csak álom. De tévedtem... végül felriadtam és magam mellé néztem, láttam te sehol sem vagy. Bízok benne hogy jól telnek a napjaid, és nem vagy szomorú. Legalább te nem.. fájó szívvel abba hagyom ennek a szövegnek az írását, mert patakokban folyik a könnyem, és több szó nem gördül le az ujjaimról. Szeretlek.
0 notes
cikkiro · 5 years
Text
FOMO - Megosztod, és uralkodsz
Tumblr media
Kamaszkorunk legjobb nyara?
A Z-generáció titokzatos, a felnőttek által alig ismert élete lassan legalább akkora slágertéma, mint a közelgő klímakatasztrófa. Nemrég az HBO készített egy tabukat is döntögető sorozatot a 2000 környékén született kamaszokról, itthon pedig egy elsőfilmes rendező, igyekszik megmutatni, hogyan is élik nem mindennapi életüket a 21. század gyermekei.
A FOMO (Fear of Missing Out) betűszó, annak az általános aggodalomnak a leírása, amikor attól félünk, hogy lemaradunk valamiről. A FOMO című film pedig Hartung Attila első nagyjátékfilmes rendezése, ami négy gimnazista fiúról szól. Gergőt (Jorgosz Golecasz) és barátait, azaz a Falka tagjait három dolog motiválja: a szex, a buli és hogy az ezekről készült videókat minél többen megnézzék a netes csatornájukon. A challenge-videóik idővel egyre durvábbá válnak, amikor pedig egy házibuliban egy lány, Lilla (László Panna) is a fiúbanda prédájává válik, egyetlen éjszaka alatt a feje tetejére áll a budapesti fiatalok biztosnak tűnő világa.
Hartung nem bízta a véletlenre a dolgokat, a Falka egyik tagját ugyanis a Csipesz néven is ismert magyar youtuber, Sipőcz András alakítja, a Gergőt játszó Jorgosz Golecasz, pedig a Deep Glaze nevű zenekar frontembere. Rajtuk kívül szerepel még a filmben Stohl András és Szávai Viktória is, a Lillát játszó László Panna pedig László Zsolt lánya.
„A film egy ártatlan házibulival kezdődik, de a folyamatos italozással teljesen szétcsapják magukat a szereplők. Ennek pedig az a következménye, hogy belemennek olyan versenyhelyzetekbe és olyan játékokba, amelyekről ők részegen nem biztos, hogy meg tudják állapítani, ártanak-e vele másoknak. Mert viszi őket a flow. És ez ennyi idősen nagyon jellemző” – mondta még a forgatás alatt a rendező. aki azt is hozzátette, arra is fel van készülve, hogy a FOMO, szókimondó stílusa miatt, komoly vitákat kavar majd a tizenévesek, de akár az idősebbek körében is.
A film egyébként pont a témája és stílusa miatt nem is készült el egykönnyen. Hartung még 2016-ban nyert is 62 millió forint gyártási támogatást a Filmalap Inkubátor Programjával, de a filmintézet annyira durvának és erkölcstelennek ítélte meg a forgatókönyv első változatát, hogy alaposan átíratta azt a rendezővel.
A fiatalokról szóló filmeknek mindig az az egyik legnagyobb veszélyforrása, hogy a forgatókönyvírók olyan szavakat, mondatokat adnak a kamaszok szájába, ami cseppet sem életszerű, és ettől pedig az egész hiteltelenné válik. Hartung tisztában is volt ezzel, így a forgatás előtt el is mondta a srácoknak, hogy ne tekintsék szentírásnak az általa írt szöveget, és nyugodtan fogalmazzák át a párbeszédeket valami olyasmire, amit ők is mondanának hasonló helyzetben. De a rendező nem csak a szövegek terén támaszkodott a fiatalokra. A FOMO egyik érdekessége, hogy a forgatás során a szereplők nem csak kelléknek használták a telefonjaikat, hanem tényleg rögzítették is vele az eseményeket. A készítők eleve úgy tervezték, hogy a jelenetek negyedét a telefonos videók teszik majd ki, de hamar kiderült, hogy az operatőr, Deák Kristóf nem tudja reprodukálni azt a trash-jellegű képi világot, amit a fiatalok ad hoc előállítanak nap, mint nap.
Wimmer Doro
Start: 2019. október 10.
(Megjelent a Mozimánia 2019. októberi számában)
1 note · View note
1mondatosbiblia · 5 years
Photo
Tumblr media
Fontos lecke ez a hitelről, s van aki saját bőrén tapasztalja meg, hogy jobb lett volna ezt ideje korán megjegyezni. ---- 5 Mózes 15:6 Mert az te WRad Istened meg áldott tégedet, miképpen meg mondotta te néked. Ackoron zálogot véuén kölczönt adsz soc népeknec, te pedig nem veszsz kölczönt, és soc képeken fogsz wralkodni, és te raytad nem wralkodnac. (Károlyi Gáspár 1590) Bizony megáld téged Istened, az Úr, ahogyan megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad! (ÚjFord 1990) #Biblia #Jézus #Krisztus #megváltó #Isten #Szentlélek #keresztyén #egymondatos #máj31 https://www.instagram.com/p/ByHJLYnhXhk/?igshid=1iv9qp3jim4sn
0 notes
kincsemtubicam · 5 years
Text
Pajszimnak
"Hálás vagyok, hogy értesz.
Hogy érted azt, amiről beszélek.
Hogy akarod érteni, miért mondom.
Hogy megpróbálod közelíteni magadhoz.
Hogy segítesz közelebb kerülnöm a te megértésedhez is.
Hogy engedsz kérdezni, ha nem érteném.
Hogy kérdezel, ha nem értesz.
Hogy nem tagadsz, hogy nem utasítasz el.
Nem egyből, nem élből.
Hogy adsz nekem teret.
Hogy elmondhatom. Meghallgatod. Befogadod.
Hogy nem uralkodsz rajtam.
Hogy nem is szolgálsz.
Hogy nem élünk egymás fölötti hatalmunkkal.
Hogy őrzöd a saját tered.
Hogy jelzed a határaid.
Hogy nekem is engeded őrizni a sajátjaim.
Hogy merünk szólni.
Mert nincs érte büntetés.
Hogy küzdünk, minden egyes napért.
De együtt tesszük.
Hogy egymás kezét fogva vállalhatjuk tévedéseinket.
Hogy tévedéseink felismerése közös növekedéssé lesz.
Hogy kimondhatjuk az erősségeinket is.
Hogy tápláljuk egymásban a kincseket.
Hogy gazdagnak és szabadnak érzem magam veled.
Hogy te is ugyanezt érzed mellettem.
Hogy rád nézek, és tudom, hogy értesz.
Hogy rám nézel, és tudod, hogy értelek.
Nem kérek többet, mint amit adhatok neked.
Nem veszel el többet, mint amit viszonozni vagy képes.
Hogy átsegítjük egymást a kínokon.
Hogy jóvátesszük sérelmeinket.
Hogy örülünk minden percnek, amit együtt élünk meg.
Hálás vagyok érte, hogy ilyen tisztán szerethetlek."
0 notes