wipdia

[wipdia]

2019 május 15

Délutáni strand (Trigg beach)

[wipdia]

Január 30 - kedd - KL744

[wipdia]

Január 29 - hétfő - Lima

Lima, utolsó napom. Gyors reggeli után sétáltam egy kicsit, de beláttam, hogy a távolságok hatalmasak, ezért busszal indultam a történelmi negyedbe. Igazából fejben már kicsit otthon voltam vagy talán a túrám elején, ezért nehéz felidéznem mik is történtek. Sétáltam egy jó a belvárosban, és először ebédeltem úgy, hogy nem jött ki negyed órán belül minden. Ettem a kedvenc perui fagyimból, és leséltám a tengerparta is. Kicsit bele is mentem, így elmondhatom, hogy három héten belül két óceánban is megmártóztam.

[wipdia]

Január 28 - vasárnap - Cusco/Lima

Volt még egy bő napom Cuscóban vasárnap. Készülődtem Limára, elbúcsúztam a várostól és a Gaia-tól, még piacoltam egy kicsit, és délután kibuszoztam a reptérre. Az út gyorsan eltelt, sajnos nem láttam MP-t fentről. Késő délután szálltam le Limában, nagyon szép volt a naplemente - buszút be a városba kevésbé. Elég nagy város, de annyira sok látnivaló nincs, ezért jó döntés volt, hogy csak egy napot maradok. Este még sétáltam egy kicsit, majd melankólikusan, ed az új kihívásokra várva lefeküdtem utolsó éjszakámra Dél-Amerikában

[wipdia]

Január 27 - szombat - Cusco

Cusco király. Gyönyörű az építészete, kedvesek az emberek, állítólag finomak az ételek (haha). Simán el tudtam volna jó pár napot tölteni itt, de végül kettő maradt még Lima előtt. Sokat sétáltam, óvatosan csipegettem, piacra jártam és hasonlók. Beszéljenek a képek!

[wipdia]

Január 26 - péntek - Machu Picchu

Oh, Machu Picchu, hol is kezdjem. 4-kor keltem, gyorsan megreggeliztem, és készülődtem az induláshoz. Még Steven-től kaptam Chilében két poncho-t mondta, hogy kelleni fog MP-hez. Hát igen, éppen az esős évszak közepe volt, pár éve éppen ebben az időben nagy földcsuszamlás is történt, és reggel is éppen szakadt az eső. Viszont ahogy elindultam a folyónál lévő első ellenőrzési pontig, éppen elállt. Itt 5 óra magasságában már feltorlódtak az emberek, akik gyalog akartak menni a bejáratig. A teljes mászás maga közel két óra volt, éppen 6-ra értem a második ellenőrzési ponthoz. Itt már egész jó idő volt, de még mindig felhős, és néha fel- illetve leszállt a pára. Az elsők között álltam sorba a kapunál, így sikerült pár olyan képet csinálnom, ahol egyáltalán nincs turista. Sajnos rólam a viszonylag sok fotóból csak kevés volt használható, még a kínaiak képességeiben is csalódnom kellett.

Mindenesetre hatalmas élmény volt MP-t látni. A semmi közepén, egy hegy ormán magasodik, és így utólag a vonatsínekről is látható egy része. Sajnos nem volt vezetőm, ezért a wikipedia-ra kellett támaszkodnom, de azért jó lett volna hallani érdekes sztorikat róla.

Dél magasságában másztam vissza, majd irány a sínek mellett vissza Hidroelectrica-ba. Nem volt egyszerű, az elmúlt három napban 40km-et gyalogoltam a legváltozatosabb terepviszonyokon, eléggé legyengülve, de élményekkel teli.

Nagyon jó volt hazaérkezni a Gaia-ba.

[wipdia]

Január 25 - csütörtök - Aguas Calientes

A csapat csütörtökön három irányba indult: Sanne és Kirtan 5 napos túrát csinálnak (Salkantay trek), Kristen és Marie délnek mennek, én pedig Aguas Calientes felé indultam. A továbbra is fantasztikus hostel személyzet intézett nekem buszt, így közvetlenül tudok Hydroelectrica-ig menni, ami kb 5-6 óra volt. Onnan a vonatsínek mellett még két óra túra Aguas. A közérzetem itt már nagyon jó volt, de a testem továbbra is nehezen tudtam parancsolni. 

Késő délután érkeztem meg, egy eldugott kis völgyben van a városka, nem is tudom hogyan jutottak ide az inkák. A hostelem (Mama Simona) tökéletes volt, kár, hogy csak egy éjszakát maradtam.

[wipdia]

Január 24 - szerda - Rainbow Mountain

Reggel 4-kor keltünk, hogy megmásszuk a két éve felfedezett Szivárvány hegyet. Nagyon nem voltam jól, a buszba való beszállás után is még ki kellett ugranom egy WC látogatásra, de végül úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg. Szerencsére a buszutat, ami közel 4 óra volt, végigaludtam, ezért nem volt időm a kis helyiségre gondolni. Viszont ébredés után, a busz megállásakor egből rámjött a mehetnék, rohantam is a reggeliző helyre. Érdeks, hogy működik a testünk és az agyunk, mit az amit kontrolálni tudunk, és mi az, amit nem. Reggelire nem ettem semmit, a csapat orült, hogy megkapta palacsintámat, és pedig csak egy kis kamilla teát szürcsöltem. Természetesen az is kijött gyorsan. A továbbiakban nem térek ki WC szüneteimre, pedig volt pár a természetben, úttesten, és a civilizációban is.

Még kellett pár úrát utazni a hegy közelébe, de gyorsan eltelt. Míg aludtam a reggeli szakaszon, volt egy defektnk, ezért egy kicsit később érkeztünk, más turista csoport már nem volt a hegyen. Ez volt az egy ónap legmagasabb pontja, 5200m-ig másztunk fel. Néha esett az eső és a hó, néha fújt a szél, néha pedig kellemes volt minden. A képek szerintem magukért beszélnek. 

Este egy fantasztikus zöldésges spaghettit csinált a személyzet a Gaia House-ban, és már jóval jobb volt a közérzetem, de a sajnos a testem még mindig nem működött. A csapatnak nagyon hálás vagyok, nélkülök nehéz lett volna, támogattak, adtak gyógyszert stb. Emékezetes nap volt.

[wipdia]

Január 23 - kedd - Cusco

Hajnla 4-kor érkezett a busz Cusco pályaudvarra, egy német családdal osztoztam a taxin, ezért gyorsan beértem életem egyik legjobb hostelébe, Gaia House-ba. A személyzet nagyon kedves volt már az első pillanattól kezdve, cseréltek nekem szobát, és aludtam pár órát. Reggelinél kiderült megint, mennyire kicsi a világ. Ebben a hostelben, ráadásul ugyanabban a szobában aludt Kristen, akit Amszterdamból ismerek, és fél évet utazik Dél-Amerikában. Hihetetlen. Nagyon jó kis csapat alakult ki, meg is indultunk a városba ebédelni. A lányok egy nagyon jó éttermet választottak, én pedig a menűről egy láma burgert. Rossz döntés volt, innetől egy egyhetes kálvária kezdődött az anyagcserémmel. Ebéd után még volt erőm egy kicst sétálni a városban, de utána kidőltem, haza kellett mennem, és a reggelig tartó 12-14 órát a WC és az ágyam között töltöttem. 

[wipdia]

Január 22 - hétfő - Titicaca tó/Copacabana

Kb három óra buszút a La Paz - Titicaca tó/Copacabana. A táj lapos, de 4000m magas, kicsit sivár, de zöld. Mielőtt megérkeztünk a faluba/kisvárosba, egyszer át kellett kompolnunk: itt ki kellett szállni a buszból, a járművek külön utaznak, az utasok pedig kb 5 perc alatt átérnek a másik oldalra. Itt gyors pisi és banánturmix következett, majd nem sokkal később Copacabana, ami nem a rioi strandról kapta a nevét, hanem a rioi strand kapta erről településről - állítólag. Vannak, akik maradnak itt pár éjszakát, de engem annyira nem fogott meg, és sok tervem volt Perura, ezért csak 9 órám volt a városra.

A hátizsákomat leraktam egy nagyon cuki hostelben, ahol lámák legeltek a kertben, majd megmásztam egy helyi magaslatot, ebédeltem egy pisztrángot, pihengettem a lámákkal a hostel függőágyában, ettem még egy pisztrángot, majd felültem egy éjszakai buszra Cuscó irányába. Aludtam természetesen, mint a bunda.

[wipdia]

Január 21 - vasárnap - La Paz

Ébredés és reggeli után kicsekkoltam, és átmentem egy másik hostebe, hogy összefussak a korábban említett Katharinával, akivel Salta-ban ismerkedtem meg. Gyorsan felmentem még a kilátóhoz (Mirador Killi Killi), hátha látom a hegyeket, de sajnos ez most megint kimaradt, vissza kell még jönni. Utána elmentünk egy szervezett városnéző sétatúrára, jó volt végre helyiektől tanulni valamit La Paz-ról (a helyi bört��nök élete, piacok, áldozatok Pacha Mama-nak, kis politika).

Utána felmentünk teleferico-val El Alto-ba, ahol minden vasárnap hatalmas piac van. A többiek főleg nézelődtek, de én megállás nélkül ettem, mindent ami szembejött. Lebuszoztam a városba, kiszállás után elkapott egy hatalmas eső, megint felmentem a kilátóhoz, majd sötétedés után tettem egy kört a teleferico-val, hogy lássam a kivilágított várost. Este csirkéztünk egyet, és időben elmentem aludni, mert másnap várt a Titicaca tó és Peru!!!!!!!!!

[wipdia]

Január 20 - szombat - La Paz 2

[wipdia]

Január 20 - szombat - La Paz 1

La Paz egy kóbor kiskutya. Koszos, beteg, nincsen jó bőrben, viszont egy idő előjön az igazi az arca, ami szép és cuki, valahogy nincs szíve az embernek az utcán hagyni. Ez városra lefordítva annyit tesz, hogy az utcák zsúfoltak, koszosak, mindenhol kábelek lógnak, autók dudálnak, és egyes negyedekbe nappal se nagyon ajánlott bemenni. Viszont ha ezektől elvonatkoztatunk, azt látjuk, hogy érdekes az építészet, nagyon izgalmas a tájolás és a fekvés, az emberek kedvesek, minden nagyon olcsó, friss és finom.

A napomat egy városi kilátó megmászásával kezdtem, de sajnos a hófödte hegycsúcsokat nem lehetett látni most. Miközben a meredek utcákon sétáltam, éreztem, hogy egy kicsit gyorsaban ver a szívem, és kicit fogy a levegő, de ezen kívül egész jól viseltem a magasságot. Ezek után tettem egy kört a teleferico-val, ami tulajdonképpen egy kabinos sílift, ami nem síelők használnak, hanem helyiek az A-ból B-be való eljutásra. Medellinben, Kolumbiában is ilyenek hálózzák be a várost, mert jóval olcsóbb és egyszerűbb megépíteni, mint egy metrót vagy egy villamosvonalat. Egyébként svájci termék volt, Doppelmayr :).

Az állomásról a hazáig vezető úton belebotlottam egy utcai piacba, ahol MINDEN-t lehetett kapni, és vicces módon blokkonként specializálódtak az üzletek. Volt ahol szinte csak lakatot lehetett kapni, a következőben macskaeledelt stb. Közben 50 centekért árulták a kolbászos szendvicseket, churrost, hamburgert, nyami. Imádtam. Itt elkezdett szakadni az eső, ezért egy kicsit sziesztáztam otthon, majd újra útnak indultam, most iránytaxival. Ezek 9 fős kisbuszok, amik megállnak a fontosabb csomópontokon, ott elkezdik kiabálni az úticélt, és mennek tovább. Lementem hát a San Francisco térre, és beültem az elsőbe. Fogalmam sincs, hogy merre megyünk, de mentünk, és ez a lényeg, legjobb városnézés volt. Kb két órát volt a teljes kör, a végállomáson a vezető csodálkozott, hogy miért akarok egyből visszajönni.

Este úgy döntöttem, hogy maradok még egy kicsit, La Paz megér még egy vasárnapot.

[wipdia]

Január 19 - péntek - Arica/La Paz

A mai nap nagy része az utazásról szólt. Reggel 7 fele érkeztem Arica-ba, 3000m-ről hirtelen a tengerszintre, majd gyors jegyvásárlás (és rossz árfolyamú pénzváltás), irány La Paz, 4000m.  Összefutottam még egy osztrák sráccal San Pedro-ból, ő Peruba tartott. A busz kényelmes volt, és jó helyen ültem, bár a spanyol nyelvű flmeket ki tudtam volna hagyni. A táj gyönyörű volt, tulajdonképpen átkeltünk az Andokon, sok vad alpacát láttunk, havat, tavakat, csúcsokat.

5 óra magasságában érkeztünk az IGAZI La Paz-ba!!!

Lógott az eső lába, és kb 15 fokkal hidegebb  volt, mint egy nappal azelőtt Chilében. Szállást nem foglaltam előre, jó volt egy kicsit bóklászni a városban, és keresgélni. A hostelem egy nagyon családias hely volt, csak négy szobával a város közepén. Este pattogatott kukoricát vacsoráztam, hamburgert, és gyümölcsöt. Itt éreztem megint, hogy úton vagyok.

[wipdia]

Január 18 - csütörtök - San Pedro de Atacam/Calama

A csütörtök nagy részét a hostelben tölöttem, az első éjszakai buszutamra készülve. Kialakult egy jó kis csapat aznap, san franciscoi srác (ex-Apple, most Google munkás, frequent flyer), holland lány és én, így elég gyorsan eltelt a nap beszélgetéssel, főzéssel, kis falusi ügyintézéssel.

Este az ausztrál/holland társasággal elbuszoztam Calama-ba, őket otthagytam a reptér felé, én pedig utaztam egész éjjel Arica-ba, észak Chilébe. Aludtam, mint a bunda.

[wipdia]

Január 17 - szerda - San Pedro de Atacam (Valle de Luna/Valle de Muerte)

Szerdán két német lánnyal biciklit béreltünk, és megpróbáltuk így felfedezni a környéket. A túrákat elég borsos áron mérték, a bicikli viszont még szabadságot is adott a jó ár mellett. Délelőtt a Valle del Muerte-ben voltunk (Halálvölgy, barátságos név), hatalmas homokdűnéket és sziklafalakat láttunk, egyes szakaszokon akkora homok volt, hogy csak tolni lehetett a bringát. Nagyon meleg volt, a szél szerencsére nem fújt, de gyorsan ki lehetett száradni. 

(Ja, el is felejtettem mondani: az elmúlt napokban sok emberrel találkoztam, akik nehezen viselték a sivatagot és a magaslatot. A kokalevél rágás és tea fogyasztás egyeseknek segített. Én is próbáltam, finom, de nem hiszem, hogy valakinek ez hoz változást az állapotában. Én végig jól voltam, csak a szám száradt ki folyamatosan)

Ebédre visszamentünk a városba, és az előző nap felfedezett csirkés helyemen toltunk be egy egész csirkét jó sok sültkrumplival. Délután a Valle de la Luna-ba kerekeztünk el, és itt néztük a naplementét is. Ez jóval messzebb volt, és visszafele nem volt buli a sötétben tekerni. A csillagok azért kárpótoltak szerencsére.

[wipdia]

Janauár 16 - kedd - Eduardo Avaroa National Reserve/San Pedro de Atacama

Szerencsére nem a világ legkényelmesebb ágyában töltöttük a hétfő estét, ezért nem fájt annyira a reggel 4 órás kelés. Gyorsan megreggeliztünk, és még sötétben újra útnak indultunk. A csillagok egyébként gyönyörűek voltak, hatalmas mennyiséget lehetett látni a tiszta égbolton. Ez persze azt is jelentette, hogy nagyon hideg volt.

Az elős megállónk egy gejzír-mező volt. Meleg fuvallatok, záptojás-illat, nem si vágytunk másra ilyen hűvös reggelen. Ezek után egy melegvízű forrás következett, és itt pár bolíviánó befizetése után meg is lehetett merülni. Nagyon kellett!

Itt elváltak az útjaim a csoporttól. Armandóék elindultak visszafele Uyuniba, én pedig beszálltam egy másik terepjáróba, San Pedro de Atacama felé. Egy brazil csoportba csöppentem, nagyon kedvesek és befogadóak voltak, végig énekelték/gitározták az utat. Jött még két lagúna velünk szembe, mindkettő gyönyörű volt természetesen, és dél körül megérkeztünk a bolíviai-chile határhoz. Láttam már pár határállomást életemben, de idáig ez volt a legviccesebb/ez a kedvencem. A semmi közepén kis bódé, előtte kígyozó sor. 5 bolíviánó ejében a sofőrünk a sor elejére ment az útlevelünkkel pecsételni. Aki egyébként nem akart volna sorban állni, simán át tudott volna sétálni egyik országból a másikba, senki nem ellenőrzött semmit, viszont azt hozzá kell tenni, hogy lakott terület sem volt a 100km sugarú körben.

Chiléről az első benyomás: Svájc. Az úttalan bolíviai utak után itt suhant a busz, makulátlan volt minden. A belépés nem volt egyszerű, nagyon komolyan veszik például a gyümölcsök behozatalát, mindent átvizsgálnak, sok idő is telt el, mire megkaptuk a pecsétet.

San Pedro de Atacama Uyuni után felüdülés. Ez a városka is tulajdonképpen csak arról szól, hogy elszállásolja a környéket felfedezni kívánó embereket, de ezt nagyon stílusosan teszi. Tiszták az utcák (murva egyébként mindegyik), takaroska a házak, az utcanév táblák stb. Ennek sajnos viszont ára van, bőven amszterdami szinten és afelett lehet enni, aludni, vásárolni. A hostelben egy holland sráccal és egy ausztrál párral voltam egy szobában, és velük mentem tovább Arica irányába is. A hostel nagyon jó volt, kis medencével, jól felszerelt konyhával, bérelhetú bicikilikkel. Igazi oázis!