xszaszax

[xszaszax]

...berontottál az ajtón, a szemedből dőlt a félelem, kétségbeesés, gyűlölet, fájdalom.. megfogtad mama kezét, segìtséget kértél a szemeddel. Hírtelen egy naív kislányt láttam benned ki rossz döntést hozott egykor.. tényleg rossz döntés lett volna? Hisz nem lennék most itt.. mire ez végig futott a 8éves agyamon csak annyit vettem észre hogy már erőből üt téged.. azt a pillantásodat anya soha nem felejtem. Tudtam mit kell tennem hogy leálljon.... oda mentem és megöleltem, éreztem hogy lenyugszik, tudtam hogy nemsokára vége, de féltem, rettegtem... pár napon belül beadtad a vállást, 2hétig nem mentem suliba csak veled voltam, költöztünk a szomszéd házba, takarítottunk, ügyeket intéztünk. Fater is addig sikeresen elköltözött onnan. Tény hogy nem messze de nem a szomszédunk volt. Keztünk helyre állni. Újra tudtál nevetni, elkeztél beszélgetni, elkeztél élni. Felvettek az álom munkahelyedre, imádtál bejárni dolgozni. Sokszor mentem veled, én is szerettem ott lenni kedves, megértő, figyelmes emberek voltak ott. Aztán ismét felfordult az életünk. Vállás után 2 évre diagnosztizálták nálad a mell daganatot. Nem tudtam miről volt szó hisz 10éves voltam. Láttam hogy szenvedsz, de nem tudtam ellene mit tenni. Amit tudtam segíteni az az volt hogy elmentem veled minden kemoterápiás illetve sugár vagy bármilyen kezelésedre. Jó hírt közölt velünk az orvos, zsugorodott a rák így ki tudja műteni, de az egész melledet le kellett vennie. Láttam hogy ez megtört téged, de vakmerően bele mentél hisz ott volt melletted a 10éves kislányod. Műtét után 3év telt el. Tünetmentes voltál. Dolgoztál, tanultál velem, barátnőiddel voltál, házi munkát megcsináltad. Erre megint ez a kurva rák..! Közölte az onkológusod hogy a rák tovább terjedt a nyirokcsomódba és a csontjaidba. Ott sem keseredtünk el! Mentünk, hajtottunk, csináltuk. Kemoterápiák tömkelegén mentünk át megint. Itt már 2 hetente be kellett járnunk folyamatosan zoledronsav infuzióra a csont áttét miatt. A kórházban már mindenki ismert minket hisz 2éve minden második héten ott voltunk. Nem mozdultam mellőled, kivétel nélkül minden kezelésen ott voltam és fogtam a kezed. Augusztus 23.án születésnapom után 2 nappal közölték velünk hogy agydaganatod van... ott tudtam hogy fel fogod adni, hisz mama ebben hunyt el. Epilepsziás lettél. 1 percre nem lehetett egyedül hagyni téged. Igen. Ott hagytam az iskolát gondolkozás nélkül. Itthon maradtam veled és vigyáztam rád. Romlott az állapotod. Már munkába nem jártál be, beszélni nem beszéltél a barátaiddal, csak a testvéreddel és a gyerekeiddel beszéltél. Napi 12darab gyógyszert adtam be neked, amiből az egyik kimérős gyógyszer volt (amiben benne volt hogy ha többet vagy kevesebbet adok neked túladagolásban vagy épp a hiányában meghalhatsz) éjjel nappal fent voltam veled. Főztem, mostam, takarítottam, fürdettelek, pelenkáztalak mert már a wc-re nem tudtál kimenni. Egyik reggel panaszkodtál hogy rosszul érzed magadat. Elkezdted mondani hogy meg fogsz halni és hogy nincs sok hátra, “nem fogom megélni a karácsonyt” Amint meghallottam elkeztem veled veszekedni hogy ne mondj már hülyeséget… végére annyira fel idegesítettem magamat hogy kimondtam azt a mondatot… “nincs olyan szerencsém“ egyáltalán nem gondoltam komolyan de mélyen belül tudtam hogy mi fog rám várni de nem akartam elhinni hogy tényleg át megyek rajta. Hívtam a háziorvost, ő hívott neked S.O.S. mentőt. Pár óra múlva ki is értek... bementek hozzád a szobába, próbaltak téged szépen felemelni de a túlzott zoledronsav miatt teljesen el meszesedtek a csonjtaid és eltört a bordád. Toltak be téged a mentőautóba, kérdezte az egyik mentős hogy szeretnék-e tőled elköszönni, én azt mondtam neki hogy nem hiszen úgy is megyek be hozzád másnap kora reggel. Elvittek téged a mentősök én neki álltam az éjszaka még össze szedni a cuccaidat reggelre. Éjfél körül el is aludtam. Reggel 5kor keltem, fél 7kor ment a buszom, de 6órakkor felhívott fater hogy ne menjek sehova mert beszélni szeretne velem. Furcsának tartottam hogy mit akar, hisz évek óta nem igazán beszéltünk/kerestük egymást. 6:12kor megérkezett. Bejött a

[xszaszax]

Először elkezdesz remegni, majd meleged lesz és fázol egyszerre. Ilyenkor tudod, hogy itt van. Félsz tőle. Néha csak rádlehel és nem érzel többet, mint a jelenléte, de mikor teljesen beléd áramlik, akkor kezdesz mégjobban remegni, hányingered lesz, fáj a hasad és alig kapsz levegőt. Próbálsz mélyeket lélegezni, de nem megy, majd arra leszel figyelmes, hogy zokogsz, nem is tudod mikor kezdtél el sírni, de nem tudod megállítani, levegő után kapkodsz, de tudod hogy hiába. Ordítani akarsz, de mindenki alszik. A fejed szét durran, a remegésed fokozódik. Fogalmad sincs mit csinálj, és csak azon kattogsz, hogy legyen már vége ennek az elbaszott fosnak.

[xszaszax]

Senki nem tudja mennyire rettegtem minden alkalommal amikor azt mondtam "megoldom". Senki nem tudja ,hogy remegve sírtam a pánik rohamoktól és amikor a gondolatok elszabadultak pengével és a cigivel a kezemben könyörögtem az agyamnak ,hogy álljon le.

[xszaszax]

Jelenleg azt érzem, hogy be kéne baszni, kimenni a vaksötétbe bőgve, leszarni mindent és itt hagyni ezt a kurva várost

[xszaszax]

Azt mondod hogy szereted az esőt, de ki nyitod az esernyőt ha esik.Azt mondod szereted a napot, de árnyékos helyet keresel, amikor kisüt.Azt mondod szereted a szelet, de becsukod az ablakod, amikor fúj a szél.

Ez az,amiért félek amikor azt mondod, te is szeretsz engem.

[xszaszax]

Azt hiszem az érzelemmentes énemet jobban szerettem, Ő legalább nem sírta el magát minden kis apróságon.

[xszaszax]

Tragédia

Miért van az, hogy a halott emberek sokkal több virágot kapnak, mint az élők? Hogy inkább nézzük a temetőket gyertyafényben, mint a csillagos eget nyári éjjel? Miért nem vagyunk együtt míg még lehet? Inkább otthon ülünk, mint a megfáradt legyek... Miért ápoljuk a sírokat oly gondosan, s nem mondjuk el az élőknek az érzéseink pontosan?

-saját-

[xszaszax]

A saját szívemet töröm össze, hogy más már ne tudja.

[xszaszax]

Imádom, ahogy előadod a jó szülőt aki kompromisszum képes, de az első adandó alkalommal megszeged. Örülök, hogy már egy szavadat sem hiszem el így nem koppanok akkorát.

[xszaszax]

Apa egyáltalán az, aki nem képes lemondani az alkoholról a gyerekeiért?

[xszaszax]

Megfogadtam, hogy nem akarom a szüleimet cserben hagyni

De sajnálom, én már legszívesebben meg szeretnék halni

[xszaszax]

Ha őszinte akarok lenni..

Nincs egy igaz barátom se

Nagyon nehezen engedek közel magamhoz bárkit is

Nehéz eset vagyok, ezért inkább elkerülnek

Azt hiszik erős vagyok, pedig bellül csak egy kislány kuporog a sötétben

Olykor szeretem magam, de máskor tükörbe nézve azt kérdezem "Ki ez?"

A kezemet nyújtom sok emberért, de mindig az egész karom kell nekik

Azt akarom, hogy valaki folyton velem legyen de közben szabad akarok lenni

Nem szeretem ha más szomorú, de ha én vagyok az nem érdekel

Ha őszinte akarok lenni, mindent túl gondolok..és, hogy ez miért baj? mert sokat vagyok egyedül.

[xszaszax]

Először elkezdesz remegni, majd meleged lesz és fázol egyszerre. Ilyenkor tudod, hogy itt van. Félsz tőle. Néha csak rádlehel és nem érzel többet, mint a jelenléte, de mikor teljesen beléd áramlik, akkor kezdesz mégjobban remegni, hányingered lesz, fáj a hasad és alig kapsz levegőt. Próbálsz mélyeket lélegezni, de nem megy, majd arra leszel figyelmes, hogy zokogsz, nem is tudod mikor kezdtél el sírni, de nem tudod megállítani, levegő után kapkodsz, de tudod hogy hiába. Ordítani akarsz, de mindenki alszik. A fejed szét durran, a remegésed fokozódik. Fogalmad sincs mit csinálj, és csak azon kattogsz, hogy legyen már vége ennek az elbaszott fosnak.

[xszaszax]

Pánikroham

Random pánikroham az éjszaka közepén, hirtelen úgy érzed, hogy mindjárt megfulladsz, nem kapsz levegőt hiába kapkodod és a könnyeid is folynak