dgeipril20

[dgeipril20]

163.Titok

Már hajnal 1 van.

Te alszol én pedig próbálom magamba folytani a könnyeim.

Nem akarom, hogy lásd. Nem akarom, hogy azt érezd vissza szeretnélek tartani.

Az utolsó pár óra, ez az ami nekünk maradt. A boldog önfeledt nevetésekkel elöltött nap után mégis itt vagyok magam alatt.

Itt vagyunk egymás mellett, aludhatnék melletted még néhány órát, de nem megy.

Nem megy mert tudom, a reggel eljöttével te mész, és nem láthatom az arcod napokig, sőt hetekig.

Nem fogom látni a két tündöklő szempárt amelyek az életet jelentik számomra. Nem fogom látni a mosolyt amelyből nap mint nap új erőre kaptam.

Nem menekülhetek majd két karod biztonságába a világ borzalmaitól. És nem lesz ki megóvjon az álmatlan éjszakáktól. A könnyekkel teli hajnalokat sem tölthetem melletted, nem érezhetem a jelenléted mely megnyugtat engem.

Nem tudom mikor láthatlak majd újra kedvesem. De szükségem van rád mindenem. Nevessünk együtt, önfeledt gyermeki kacagással, mégha tudjuk is mindent elveszíthetünk az elmúlással.

Nem kérlek,hogy maradj hiszen tudom, menned kell, de mégis mond majd ki mellett kelek fel? Egyedül maradok, és mosolyommal mások előtt majd mindent tagadok.

Várok rád kedves, gyere hát vissza hozzám. Csak siess egyetlen, kérlek csókold újra a szám. Mosolyogj majd rám újra, hogy érezzem élek. A legszebb álmaim veled mesések.

Szeretném, hogy maradj. Ne menj el soha. Persze, kitartok majd és segítem az utad. Támogatlak bármerre jársz, várom a percet mikor újra két karodba zársz.

Már hajnal 1 van.

Te alszol, én pedig már nem próbálom könnyeim magamban elfolytani. Azt akarom, hogy lásd és érezd magam mellett akarlak tartani.

Az idő mind az ami egyre csak múlik, emiatt talán a lelkem kicsit, darabokra hullik.

Aludnék kedves, de nem merek, félek ha felkelek már nem lehetek veled.

Nem tudom hogyan fogom bírni nélküled, nehéz lesz az biztos, csak hagy legyek veled.

Kellene a tekinteted melyben elvesznék kedvesem, a mosolyod amely hozzád köt engem.

Ne menj kérlek, én szeretlek, sosem mondtam de érted lélegzem.

Erősnek lenni már nem akarok, gyermekként menekülnék a védelmező helyre, amely két karod.

Sírni. Csak sírni van erőm.

Már hajnal 1 van.

Te alszol, én pedig csak nézem az arcodat.

Próbálom eszembe vésni minden mozdulatodat.

Csak nézlek és arra gondolok, mennyire fog hiányozni ez az egész dolog.

Melletted elaludni, és melletted kelni. Számomra édesem ezért érdemes élni.

Ez nem igazság, hogy van ez?

Nem tudtam, hogy mindeddig téged kerestelek. És most itt vagy. Itt mellettem. Ennyi idő alatt, vajon mindent megtettem?

Szeretlek. Nem tudok többet mondani. Tudod a szívem fájdalmában ki akar szakadni. Miért igazságtalan ennyire az élet? Miért adott nekem, ha most elvesz tőlem?

Nem baj kedves, majd boldogan mosolygok, ott sírok majd ahol nem látod. Nem mutatom mennyire fáj,hogy elmész. Hogy téged nem ölelhet ez a két kéz.

Hogy nem mosolyoghatok rád, hogy lásd jól vagyok.

Nélküled úgy érzem semmi vagyok.

[dgeipril20]

162. Titok

Tudod kedves!

Két szemedbe nézek,

és azt érzem már semmitől sem félek..

Oh te drága, te vagy a menedék számomra, az otthon,

Te tudod minden gyenge pontom.

Te vagy az, ki mosolyt hoz a szürke napjaimba,

Ki minden egyes nap, a szívem megdobbantja.

Az aki előtt soha nincsenek titkaim.

Neked suttogom könnyed szavaim.

Neked adom hát a szívem, s önmagam,

Vigyázz majd rá, mert sok dolga van:

Szeretni téged, és minden nap várni,

Hogy két karod ölelésében, újra el tudjak veszni.

Hogy szemed csillogására, boldogan tekintsek.

Hogy maradhassak neked, sokáig a kincsed.

Hogy nevetve pillantsak rád, a nehéz napokon,

Hogy fáradt lelkem, melletted megnyugodjon.

Hát gondolj rám minden nap, nevetve

És minden nap jusson eszedbe,

hogy mennyire vagy szeretve.

Nem mondtam, nem mertem.

De mindennél többet jelentesz nekem,

Édesem tudd hát,hogy te vagy az életem,

Tudod a szívem neked egy dobozba rejtettem,

És a kulcs nálad van,

Mert az életemben helyed, csak neked van.

Csodáló tekinteted látni akarom,

Csókjaidat érezni az ajkamon.

Tudom, mindenem neked adhatom.

Bármikor az életem is rád bízom.

Téged én már, el nem engedlek!

Hogy miért? Mert szeretlek!

[dgeipril20]

161.Titok

Gyere és maradj velem!

Gyere és fogd a kezem!

Gyere és mosolyogj úgy mint rég!

Gyere és ölelj át!

Gyere és ne menj már tőlem sehova!

Gyere és tarts mindig a két karodba!

Gyere és vigyázz rám,ahogyan eddig!

Gyere és bánts kérlek,úgy hogy ne érezzek belőle semmit!

Gyere és vigasztalj meg,ha valami nincs rendben!

Gyere és tartsd a kezem a két kezedben!

Gyere és tegyél újra boldoggá!

Gyere és ne engedj el soha már!

Gyere és ne törjük össze egymást!

Gyere és bújj hozzám!

Gyere és aludj velem!

Gyere és nézd,hogy csillog a szemem!

Gyere és szólogassunk be egymásnak!

Gyere és nevessünk mindenen!

Gyere és vesszük össze!

Gyere és beszéljük meg!

Gyere és tegyünk bármit,mert semmi más nem számít!

Gyere és szeressük egymást határtalanul!

Gyere,csak az kell,hogy ide bújj!

Kedvesem,hol késel?

Kérlek,gyere már!

[dgeipril20]

160.Titok

Édesem,mond miért mész el?

Miért van a búcsú,hozzánk oly közel?

Miért kaptalak téged az égtől,

Ha most elvesz tőlem,ez oly sértő.

Végre jöttél az életembe,csak úgy megérkeztél,

Velem valami hihetetlen csodát műveltél.

Nem gondoltam,hogy ez lesz belőle,

Hogy fájni fog,ha a távolság elszakít tőle.

Remélem,látlak még drága kedvesem,

S,hogy vissza jössz még,hozzám szívből remélem!

Mert vissza kell jönnöd,ennek nem lehet itt a vége,

19 évet vártam,most rád találtam végre.

Nem szeretnélek elengedni,

magamtól oly távol tudni.

De tudom, neked így lesz jobb, mert az álmaid valóra kell váltani.

Kérném,hogy maradj,

hogy két karomba szaladj,

De nem tehetem ezt veled,a céljaid felé kell haladj.

Annyira nehéz ez,

Hogy félek velem így mi lesz,

Hogy tudom,itt fogsz hagyni,

De tudom,hogy szeretetem irántad nem fog múlni.

Én itt leszek kedves,és várok rád!

Azt akarom tudd, büszke vagyok rád!

Vigyél magaddal,kérlek ne hagyj itt,

Lehet,hogy az agyam megint mindent felnagyít.

De akkor is várok rád hiszem,hogy látlak még,

S a két karod akkor,majd újra úgy ölel mint rég.

Akkor majd,szám újra a tiédhez tapadhat,

S a könnyem akkor téged talán majd meghat.

Nem csak bánatomban sírok,egyetlen angyalom,

Örömömben is érted könnyeim hullatom.

Utolsó pár percnél mosolyt fogok mutatni,

Talán így nem lesz oly nehéz,ezt elfogadni.

Ha elmész,mond kedves,gondolsz-e majd rám?

Mikor eszedbe jut,hogy senki nem érinti a szám.

Ha tudod majd,hogy nincs kihez oda bújni,

Két kar biztonságába a világ elől menekülni.

Annyira messze leszel tőlem.

A világnak nem fogom mutatni mi válik belőlem.

Nem ígérem,hogy minden rendben lesz velem,

De igyekszem,azért,hogy ne csalódj bennem.

Ne aggódj édesem,minden rendben lesz,

Támaszom leszel tudom,bármi is lesz.

Ne aggódj értem,miattad kibírom,

Ígérd kérlek,hogy te leszel a jutalom.

Tudod drágám,nekem két karod közt van az otthon,

Melletted boldog vagyok,ezt nem csak úgy mondom.

Tudod egyetlen,te vagy nekem a megnyugvás,

Ha lenne,akkor sem kellene helyetted más.

Nem ígérem,hogy tudok majd nélküled aludni,

S távol tőled,őszintén mosolyogni.

De azt megígérem kedves,hogy el nem feledlek.

Ha messze vagy is tőlem,mindenhol téged kereslek.

Mert Mindennél Jobban Szeretlek!❤️

[dgeipril20]

159.Titok

Ha felhívnál a semmiből,hogy “gyere ki a kapuhoz,itt vagyok a ház előtt”.

Annál boldogabbá semmi sem tenne,mert szükségem van rád!

Csak rád!❤️

[dgeipril20]

158.Titok

Körbe vesz engem ezeregy fal,

A lelkemben mélyen, most nagyon nagy a zaj,

Mondanám,hogy kiszabadulok lelkem sötét bugyraiból,

De ebből csak az lesz,hogy sírás lesz egy mosolyból.

Mondanám, hogy könnyű ez az egész,

De,hogy az igazat lásd elég,hogy szemembe nézz.

Látod,hogy fáj az összes gondolat,

Mindaz ami napról napra nem hagy.

Érted sírok hűvös téli éjszakákon,

A szám,már sosem lesz a te szádon.

Magamba fordultam,mint egy bánatos kisgyerek,

Ki mindig-mindig csak érted pityereg.

Bezárkóztam eme falak közé,

És az emlékeim fel emésztik a lelkem zömét.

Már nincs szükségem segítő társra,

És több ilyen undorító,fájdalmas csalódásra.

De talán nem is tőled félek,vagy a csalódástól,

Szimplán senki mástól,csak magamtól.

Mert mi vagyok én nélküled?

Sikoltozok,de ezt már nem hallja a füled.

Mert nem mutatom mit érzek,

Én senki másban,csak magamban hiszek.

Menekülök az érzéseim,s előled.

Tudod semmi sem hiányzott belőled.

Te tökéletes voltál,én pedig csak próbáltam,

Az érzéseim azthiszem, egy kukába dobáltam,

A kukát felgyújtottam,minden hagy égjen,

S az összes emlék,fent ragyog majd az égen.

[dgeipril20]

157.Titok

Miért?Miért kell mindig,hogy fájjon?

Hogy a mosolyod minden nap látom?

Hogy Két kezed,nem érinthetem többé

És,hogy mi ketten így váltunk köddé?

Eltűntünk,mint a múló tavasz,

Ez az egész csak sovány vigasz,

Szerettelek téged,mint még soha semmit,

Talán nem tehetek ez ellen már semmit.

Mosolyognék rád,mintha minden rendben volna,

A tekintetem mindig csak rád sodródna.

Messze vagy tőlem és így is tudom,

Nélküled már nem lehet nyugtom.

Benned találtam megértő társra,

Mosolyodban fénylő ragyogásra.

Mindig meghallgattál,bármi baj volt,

Ez az érzés engem megfojt.

Miért kell el engedjünk azt,ami boldoggá tesz?

Miért van,hogy a fájdalom gyengévé tesz?

Miért van,hogy már nem fogod a kezem?

Miért van,hogy már nem ölelsz engem?

Lehet valaki más melletted,

De én úgy gondolom,hogy a szivem elvetted.

Magaddal vitted,s talán soha nem kapom vissza,

Nem is kell,tartsd meg és ne hagyd hogy ettől a lelked bárki megfossza!

Sajnálom,hogy így lett vége,

Könnyes szemmel néztem az égre,

Őszinte tekintetem nem mondott neked mást,

Csak,hogy kérlek soha ne szeress mást.

Legyek én,ki a szívedben megmarad,

Ki a szomorú napokon kézen ragad,

Ki át segít,a nehéz éjszakákon,

Ki majd segít,hogy semmi ne fájjon.

Ha még nem is lehetek veled,

Tudom,az emlékeid között,mindig ott leszek neked,

Nem fogsz elfelejteni,hiszen nem hagyom,

Amit bennem hagytál,hatalmas fajdalom.

Csak üres űr,az amit hagytál bennem,

Miattad úgy érzem,megint könnyes a szemem,

Hiányzol még,s bár tudom nem jössz már vissza,

A szívem mégis azt kéri,gyere-gyere VISSZA!

[dgeipril20]

156.Titok

Jesszusom,ha tudnám miért mindig a rossz emberek felé nyitok,

Ha tudnám,hogy naivul,ártatlanul miért bízok?

Ha nem lennék ilyen,talán egy kicsit okosabb,

Lehet hogy nem lennék,ennyire offosan.

Igazából nem érdemelted meg soha a bizalmam,mégis megkaptad és kurvára eljátszottad.

De tudod mi a vicc? Meg mindig vissza mennék hozzád, amúgy imádnám,ha az érzéseim viszonoznád.

Ja,Oke ez nem megy,semmi baj,de én még mindig nem vagyok olyan,mint a többi csaj.

Sajnálom,de könnyen jött,könnyen megy.

Ja várj mégsem, pont ez az amitől a személyiségem tönkre megy…

Bassza meg én bolondultam érted,

Minden szavad simán elhittem..

Hol szerettél,hol csak voltam.

Remelem majd sírsz,ha rám találnak holtan.

Látni fogod mit is tettél,és hogy miféle gödörbe löktél.

[dgeipril20]

155.Titok

Szeretném,ha szeretnél…

Szeretném,ha szeretnél,

Mint emberek a tavaszi szellőt.

Szeretném,ha szeretnél,

Mint én, az együtt töltött pillanatokat.

Szeretném,ha gondolnál rám,

Mosolyogva,mint a gyerekkori emlékekre.

Szeretném,ha nem fájna,

Mint egy feltépett seb.

Szeretném,ha úgy szeretnél,

Mint én a felkelő nap sugarait.

Mint egy hosszú sétát.

Szeretném,ha éreznéd,

A fájdalmat amit érzek,hogy a kezem, s a szám, már nem érhet a tiédhez.

Hiányozni fogsz,

Mint télen a nyári napsütés,

Mint szomorú könnyek közül,az önfeledt nevetés.

A történetünk itt abba maradt,

De talán ez csak egy vessző,nem pont.

Talán egyszer a szereteted irántam,majd falakat bont.

Talán egyszer megtörik majd a jég,

És leomlik a fal,ami közénk épült, elzárkózom tőled,a fajdalom magába fon.

Kellene egy ölelés,a megnyugvás jegyében,

Oh,de lennék most valaki boldognak a helyében.

Melletted lennék, s mindennél boldogabb, és nem hagynám már,hogy elkerülj tőlem soha távolabb.

Szükségem van rád,

Mint a levegőre,mint a virágoknak a vízre.

Rengeteget kaptam tőled,sosem fogom tudni viszonozni,talán számodra egy boldog emlékként fogok elúszni.

Mert remélni merem csak,hogy boldog voltál,hiszen minden egyes nap miattam mosolyogtál,volt sok hülyeség és komoly dolog,

De bármi jött is te és én együtt úgy éreztük a két szív, együtt dobog.

Szeretném,ha szeretnél,

Mint ahogyan én szeretlek téged!

[dgeipril20]

154.Titok

Kedves apa!

Tudod ezzel a tetteddel a szívemig hatoltál, nagyon fáj,hogy drága mamától elszakítottál.

Nem tartottuk a kapcsolatot,nem beszéltem vele,mert nem engedted,és tudod-e mennyire bántam meg?

Most,hogy elhunyt és én nem láthattam,nekem ez nagyon fáj,az elengedéséhez szükségem lett volna legalább arra,hogy a temetésére elmehessek,de te mit tettél?

Inkább a barátnődet viszed mert te betegesen féltékeny vagy! Talán az ő nagymamája volt? Neki szerinted fontos?

A kurva életbe apa! Kitépted a szívem egy hatalmas részét! Összetörtél és tudod,ez az a dolog! Amit valószínűleg….

Soha nem fogok neked megbocsátani!!!

[dgeipril20]

153.Titok

Ó,ha tudtam volna,hogy itt lesz a vége,

Mindent megtettem volna,vagy talán ennek a felét sem,

Nem hagytam volna,hogy beléd szeressek!

S szabad utat adjak neked a sebzett apró szívemhez!

Ó,ha tudtam volna,hogy sosem szerettél,

Nem kellettél volna nekem,úgy mint szerető fél!

Támasztnak hittelek,mégis csak átverés volt,

A szívemen mindig ott marad miattad ez a mocskos folt!

Ó,ha nem mosolyogtál volna rám,

Akkor nem sodor magával ez a hullám,

Mert te hoztad,csendes életembe a reményt!

Majd elvetted tőlem az utolsó maradék fényt!

Ó,ha tudtad volna,hogy rajtad kívűl semmi nem számított!

Talán nem hiszel mindenkinek random,itt-ott!

Félek kimondani,de talán már késő,

Fogalmad sincs ez milyen magas lépcső!

Ó,ha tudnád milyen hálás vagyok,

Miattad újra egyedül harcolok!

Erőre és kitartásra leltem benned,

De tudom,hogy neked most el kell menned!

Ó,tudod én vissza nem foglak,

De tudod hiányolni még néha mások is szoktak!

Elengedlek,szabad vagy rohanj,

Én is elveszek mint egy apró kis porhany!

Ó,tudod nagyon fáj ez az egész nekem,

Sírni már sajnos miattad többet nem tud a szemem!

Csalódtam benned,te is csalódtál másokban,

De az életem jobb lesz nélküled,hisz leírom pár sorban!

Ó,talán lehettem számodra valaki?

Vagy csak egy biztos pont,ha kell valami?

Szeretetre vágytál és figyelemre,

Megadtam,elvetted és egyedül maradok a végére!

Ó,azt hittem te leszel az igazi,

De nem vagy már más csak egy egyszerű fecni!

Egy aprócska fejezet a szívemben,

Melyet sosem engedek el igazán!

Valahol mindig csodáló tekintettel nézek rád!

Ó,de szeretnélek gyűlölni!

De a szeretetem irántad így meg fog ölni!

Mert magammal küzdeni nagyon is fáj,

Olyan lettem én is mint egy láthatatlan homály!

[dgeipril20]

152.TikTok

Amúgy geci vicces,hogy ha másnak kell segítség én mindig ott vagyok!

De ha nekem kell senki nincs ott!

[dgeipril20]

151.Titok

Mi volt az ami köztünk volt?

Mára vajon már mindez holt?

Mi volt,mit egymás iránt éreztünk,önvédelem?

Akárhogy is azt hiszem egyedül majd kiheverem!

[dgeipril20]

150.Titok

Az emberek az életünkbe jönnek és van hogy mennek is, Oké de mi van azokkal akik vissza térnek évek múltán? Vajon szabad őket újra szeretni?

Ő vissza jött,én megszerettem, és talán magamhoz túl közel engedtem! Bármit teszek úgy érzem nem elég. Ó bárcsak nyitna felém!

Jött és megszerettem,el akarta ezt érni,döntést várt,én döntöttem most pedig azt hiszem az életemből totál ki akar lépni!

Nem tudja! Nem érzi nekem ez mennyire fáj,hogy néha úgy tesz mintha semmi sem lenne más szimplán csak az én hibám!

Szerette hallani a hangomat,számára cuki kacajomat,de most itt van velem,mégis egy szót sem beszél nekem!

Talán bele fáradt,ki tudja mibe,vagy csak a baj van velem,tőlem származik mindaz mi fajdalom! Ennek mindnek a súlyát cipelem a vállamon!

Valami baj van,mégsem mond semmit,tehát akkor a támasz mit nyújtók számára nem ér ennyit? Vagy csak nem bízik bennem azt is megértem,de talán pontosan ettől féltem!

Talán nem kellett volna segítenem,s ezzel saját magam hülyítenem,talán ő volt az kivel önfeledten,boldogan,őszintén mosolyogva nevettem!

De nem elég! Sem amit nyújtok sem én,sosem leszek jó,bárhogy is próbálom elúszott az a hajó! Hiába hittem hogy tökéletes leszek,senki sem az! De nekem vajon majd ki nyújt vigaszt?

Kiskoromban mindig attól féltem,hogy nem lesz senki aki szeret. Most itt vagyok s látom azt,hogy a félelem vezet! Ma még itt van,holnap merre lesz? Talán mindent egyszerűen majd csak leleplez!

Bár tudom sok a hibám én mégis csak szeretni akarok,az sem baj ha vissza semmit nem kapok!És nincs olyan fájdalom melyet ki nem bírhatok!

Most itt vagyunk, csak ő és én,csak megfognám a kezét,vagy szorosan magamhoz ölelném,de azt hiszem számára ez már nem elég!

Vajon mit akarhat még? Hisz mindenemet neki adtam,két kezemmel simogattam,vágyaimat mind elmondtam!

Két gyönyörű kék szemébe nézek!

S kérdem:

Te vagy az aki engem telintetével megigézett?

[dgeipril20]

149.Titok

A világom közepe vagy! ❤️

[dgeipril20]

148.Titok

Olyan nehéz mosolyogni mikor legbelül sírni szeretnék,

Olyan nehéz,aludni,mikor veled lehetnék,

Olyan nehéz,ellent mondani a fájó szívnek,az agyam suttogásától változik az énem!

Messze vagy tőlem,mégis téged akarlak,

S ez az akarat,erősebb mint bármely gondolat!

Olyan nehéz,csillagot hazudni a be borult égre,

Olyan nehéz küzdeni,mikor feladnék mindent,

Olyan nehéz,magamban tartani mindent mit irántad érzek!

Hiányzol nekem,mint télen a melengető napsugár,

Nélküled az életem,mint egy sivatag,oly sivár!

[dgeipril20]

147.Titok

Néha csak arra vágyom,hogy megdugj!

Nagyon durván!