fajosziv

[fajosziv]

Túl

Vannak pontok az életben amikor egyszerűen csak el fogsz fáradni. Mentálisan kimerülsz. Mert túl sokat adtál, túl sokat vártál, túl sokat tettél, túl sok mindent néztél el. Egyszerűen túl sokáig volt rajtad egy túl nehéz álarc,egy túl nehéz teher. Ezeken a pontokon fogsz megállni pihenni. Megérdemled ezeket a pontokat.

[fajosziv]

Kiégve érzem magam. Olyannak, akit már a legtöbb dolog egyáltalán nem hat meg. Egyszerűen nem érdekel, mi lesz holnap.

[fajosziv]

Neked van a legédesebb lelked,amit valaha láttam.

[fajosziv]

Annyira faj a szivem, erted es mindenert amik lehettunk volna.

[fajosziv]

2024.01.08.

Miért nem tudtál szeretni? Mivel érdemeltem azt meg, hogy megtudjam, hogy te nem szeretsz engem úgy, mint őt?...Mindig is gyanítottam, hogy sosem törölted ki őt a szívedből, de te mindig azt mondtad, hogy engem eleve jobban szerettél, mint őt valaha...nem szereted a hazugságot, nekem mégis hazudtál. Hogy lehet egyszerre két embert szeretni? Sehogy egyszerűen. Csak arra kellettem, hogy ne érezd magad magányosnak. Kihasználtál, miközben terveztem a jövőnket. A feleséged, a gyerekeid anyja akartam lenni. 2 évig mámorban éltettél, aztán fel kellett ébrednem ebből és realizálnom, hogy neked is csak egy pótlék vagyok. Holott a legelején leszögeztem, hogy nem szeretnék az lenni. Prioritás szerettem volna lenni, hogy én legyek számodra az első, a legfontosabb személy az életedben. Mert nekem te az voltál. Amennyire szerettelek és az életemmel is végeztem volna érted, ma már annyira gyűlöllek. Sosem utáltam senkit, de te ezt érdemled 2 év folyamatos áltatás után. A cselekedeteidet és a bizonyításaidat néztem, de még az is hazugság volt. Az egész kapcsolatunk az volt.

[fajosziv]

Gondolkodom, tehát vagyok

/2024.01.10/

Cogito ergo sum. Vagyok. Lenni...Lét és élet. Az ember e két szó univerzumában tengődik. S emberek sokaságából én is így vagyok. Mintha cérnaszálon táncolnék lábujjhegyen, s mint egy bábu, aki nem tudja megtartani egyensúlyát, dülöngél jobbra-balra. Egyszerre akarok mindent és semmit. Halott lennék, de nem is dobnám el az életem.

Nonszensz...

Életünkből csupán a száguldozó éveket konstaláljuk, tükörbe nézvén őszülő hajunkat és ráncos bőrünket vizsgáljuk. Mindennapjainkat szinte azzal töltjük el, hogy pisztolyt tartunk a fejünkhöz. Mert mi vagyunk önmagunk parazitái. Pontosabban a gondolataink...ezek veszik el az életünket, s így válunk csupán létező földlakókká. A vitalitással teli ember az ilyesmit sznob jelzővel illetné, én viszont a byronizmus jegyeit vélem felfedezni önmagamban.

Kiábrándultam. Életem során a barokk elveit követvén menekültem a művészetbe, de az emberek önzősége felriasztja a művészlelkeket álmukból. Mintha nem hagynák a halott embereket, hogy békében nyugovóra térhessenek.

Immár "ébren", két lábon járó tetemként élem a mindennapjaim. Sodródom a napokkal, nem találok sem örömöt, sem békét. Önmagam Luciferévé váltam. Hisz a Pokol elszabadult a Földön, s büntetésem leróvom önmagam sanyargatásával, ám nem érzek leheletnyi fájdalmat sem.

Egyszerűen csak fáradt vagyok. Belefáradtam a folytonos próbálkozásokba. Abba, hogy álmodozzak, fejlődjek, hogy tegyek magamért, a boldogságomért. Hogy szeressek...hisz nem is vagyok szeretve. Ez az egész folyamat egy ördögi kör, melyből nem tudok szabadulni.

Nem tudom, hogyan találjak vissza önmagamhoz. Talán nem is tudok, mert mindig csak egy szerepet játszottam el mások kedvéért azzal a céllal, hogy végre érezzem: tartozom valahová, valakihez...

S ez megannyi gondolat, engem mégis egy kérdés foglalkoztat:

A közönyt vajon lehet érezni?

[fajosziv]

[fajosziv]

Állt*

A közöny nagyon fájdalmas tud lenni. Leginkább akkor, ha olyan embertől kapod, aki a lehető legközelebb áll hozzád...

[fajosziv]

Fogalmam sincs, miként tudok ennyire kötődni valakihez, aki ennyire semmibe vesz.

[fajosziv]

mennyivel egyszerűbb lenne, ha valóban tudnám hogy mit gondolsz

[fajosziv]

Azok a dolgok tudják startból kigáncsolni az embert, amiken kurvára nehéz változtatni: 

egy gyökér család,

szar fizikai adottságok,

toxikus helyen felnőni.

Ha mindhármat beszoptad, akkor gratulálok, hard levelben tolod az életet.

[fajosziv]

Rám mikor fogsz időt szánni?

[fajosziv]

The Vampire Diaries

[fajosziv]

Egyszercsak minden átmeneti lesz. Az emberek, a szeretet, az élmények. Az életünk.

#gondolatok #magyar #fájdalom

[fajosziv]

És a végén minél jobban bizonyítani akartam, annál nagyobb csalódást okoztam..

~nightskyblue

[fajosziv]

az emberek addig provokálnak, míg elő nem jön a “ronda”, a “gonosz” éned - aztán eljátszák, hogy ők az áldozatok

[fajosziv]

-Te sokkal jobbat is találnál nálam!

-De én Téged akarlak és nem mást!!