furcsagondolatok

[furcsagondolatok]

Gondolat

Sokat gondolkodtam azon hogy milyen lehet meghalni. Milyen mikor a teljes üresség átveszi az élet örökös elnyomásának szerepét. Milyen az mikor minden ami és aki valaha bántott, feledésbe merül. Gondolkodtam, merengtem rajta, de vajon tényleg tudni akarom? Mi tartja bennünk a lelket azután is hogy úgy érezzük ez az amit szeretnék? Az üresség. Miért nem hagy el minket a remény a legsötétebb órákban sem? S ami fontosabb, mi lesz ha megteszi, de mégis maradni akarunk? Érzünk eleget ahhoz hogy teljesek legyünk vagy inkább túl sokat érzünk és ezért nem sikerül? Érzékeny vagy érzéstelen? Szeretetre vagy figyelemre van szükségünk? Törődésre vagy törésre? Miért nem vagyunk elég jók önmagunknak? Miért kívánjuk mások elismerését oly nagyon? Sokat gondolkodtam, mindenen, bár ne tenném.

[furcsagondolatok]

Sötétben a hangok

“Ezt nem ajánlom senki másnak, csakis a halhatatlanoknak..”

Későn értem haza. Már sötétedett. Hangtalanul gurultam be a macskaköves udvarba. Mint egy macska. Tudtam hogy valami történni fog, éreztem már reggel , mikor rémálmomból felriadva az ő arcát láttam. Az ő csodálatos arcát. Még mindig szerettem, és fájdalommal, de ugyanakkor mély szerelemmel tekintettem rá. Ez már több volt, mint egyszerű kémia. Teljes érzelmi eksztázisba estem tőle. Több fájdalmat okozott mint boldogságot, de nem érdekelt. A lelkem is kiszívhatta volna, igen , a lelkem is oda adnám még egy éjszakáért. Vagy csak simán elvehetném az övét.

Már sokszor gondoltam rá, de sosem mertem megtenni. Talán itt az ideje, hogy gonosz tervem végre beteljesedjen. És akkor Ő örökké az enyém lesz. Nem bízom el magam, tudom hogy ő nem csak az enyém, ő másé , mindenkié, vagy talán épp senkié.De azt akarom, minden porcikámmal kívánom, hogy csak én birtokoljam az elméjét. Annyira, amennyire a sajátom nem tudom.

A házban csend volt, miért is lenne más? Az egyedüllét nem csak engem hanem a környezetem is felemésztette. A por úgy rakodott le a kályha szélére mint a magány homálya a lelkem köré.Belepte, áthatolhatatlan

sötétségbe borítva az utolsó tiszta gondolatom is.

Az ágyamra fekszem, s cigarettára gyújtok , de erről is Ő jut az eszembe.A temérdek sok kátránnyal teli füst melyet tüdejünkbe szívtunk együtt, ezzel is abszurd, de romantikus utat engedve a halálnak.Igen, azt akartuk, hogy majd egyszerre ragadjon el minket a kaszás. De ez sosem fog megtörténni. Csak egyikünk maradhat életben. Ő, vagy én. Én nem tudok nélküle élni. Viszont úgy sem, ha Ő másé lesz. Ördögi kapcsolat.

Szeretném hinni hogy ez még lehet más, hogy majd valaki szépen besétál azon az ajtón, rá lép a poros lábtörlőre , és azt mondja “vége van”.Ám leginkább Őt várom. Csakis őt. Hívó szavára most is ugranék, de tudom hogy vége van. Elnyomtak mint ahogy én nyomom most el az utolsó szál blázt.

Szédelegve felülök, de hirtelen még erősebben tört rám a szorító érzés. Térdem közé temettem fejem, és hangtalanul öklendeztem. Ez már a végső pont, az az állomás ahol már az érzelmi depresszió teljes erejével megtámadta a szíved legmélyebb zugait is, és ezt a tested fizikai jelekkel tudatja veled. Függő voltam.

Függtem tőle, a hangjától, a testétől, de legfőképpen a csókjaitól. A közelsége beszippantott, teljesen magával ragadott. Most is bőrömön éreztem finom leheletét, hallottam suttogását. “Gyere, Téged akarlak”.

A fürdő szobában pislákol a lámpa, akadozó fénye kiszűrődik a gyenge fedésű sötétítő alól.Valahogyan bebotorkáltam, bár már alig érzékeltem a körülöttem lévő mocskos világot. Csak Őrá figyeltem. Az Ő hangját követtem.Ő volt az, tisztán láttam. Engem akart, engem hívott. Levette a ruháim, meztelen testem most is pont ugyanúgy mérte végig sóvárgó tekintetével mint régen.A vágy kínja fájón szaladt végig az ereimben. Érezni akartam Őt. A lelkemmel és minden porcikámmal. Forró izzadság pergett le a homlokomról, majd könnycseppjeimtől kihűlve szántott végig pőre testemen.S ahogy szemébe néztem, egyszer csak megdermedt körülöttem a világ, a talaj ki csúszott lábam alól, s a kádba zuhantam. A hideg víz megremegtette testem minden porcikáját, de leginkább a szívemet, lemosta róla a port és a kátrányt, szemem felnyílt , s a lelkem bezárult .Körülöttem a víz és a világ is hűvös volt, de én úgy éreztem magam,mint akit leforráztak.

Rémülten, mégis reménykedve tekintettem magam köré. De már nem találtam őt. Eltűnt. Vége volt.

Már értettem végre. Tudtam , lehet hogy már ez előtt is , de nem akartam be ismerni. Oda adtam mindenem de vissza semmi sem járt. Felemésztett, mint a féreg a gazdatestet majd eldobott, mint a hajléktalan az üres boros üveget.A felismerés hatalmas erővel taszított le, de most már nem csupán élettelen bábuként zuhantam a mélybe, hanem kerestem a dolgot, amiben meg kapaszkodhatok. A vágy, amely hozzá fűzött erősebb volt mindennél, de a szabadság reménye kimondhatatlan erővel kínálta fel magát nekem.

Nem szabad fel adnom, ezt már biztosan tudom, a zsigereimben érzem hogy a bosszú édesebb lesz mint száz és száz vele töltött éjszaka. Ha majd meglátja mivé nőttem ki magam , hogy milyen messze tudtam kerülni abból a nyomorból melybe ő taszított bele, hogy mit tudtam felépíteni szívem romjaiból melyet ő buldózerként zúzott porrá. Akkor majd ő is megérti a hangokat melyek a sötétben szólnak.

#sajat #sajatgondolat #magyar #írnijó #szerelem #szerelmi bánat #szeretet #depreszió

[furcsagondolatok]

Pokolba

Szárnyalok szárnyak nélkül,

Az élet mély kék egén,

Tudom egyszer az én utam is,

Elindul majd lefelé,

De addig még kiélvezem,

A felhők lágy játékát,

A hegycsúcsok figyelmeztető

Éles csapdáját.

Azt mondják angyal vagyok, de nincs glóriám,

Szárnyam ha volna, fekete lenne,

Nem hoznék békét,se megnyugvást.

Akárhová szállok már, ott beborul az ég,

A sötétség lepjei szaporán tódulnak fölém.

Hittem hogy majd más lesz,

De a nap már nem fordul felém,

Vége, már csak zuhanok lefelé.

A mennyország ismét elveszett,

Földet érve nem állok meg, esek,

Áttörvén a földi lét talaját

A pokol már vár,

Addig nem állok meg,

Míg meg nem hallom,

Lucifer kacaját.

[furcsagondolatok]

Részeg éjszakák, gyenge hajnalok

Kígyó fészekben rágcsáló vagyok

[furcsagondolatok]

Infinitus Amatio – 12. rész (+18)

“Nem marad más, csak a sötét..” A hazaút homályos volt. Nem tudtam felfogni hogy mi történt, de tulajdonképpen ez így is volt rendjén. Nem mi lettünk volna, hogyha minden úgy alakul, ahogyan az a nagykönyvben megvan írva. Hűek voltunk önmagunkhoz, és igazán megadtuk a módját. Engem szét csapott a drog, Őt a terhesség, gyors zuhany és alvás. Másnap az irodában mindenki gratulált. Pár napja a gépemen nyitva hagytam a Tifanny’s webshopját, több se kellet és máris elterjedt a cégnél hogy mire készülök. A főnök titkárnője Beata úgy érezte picit személyesebben is át kell adnia a gratulációját, szó szerint rám törte a férfi mosdó ajtaját.

Szóval elveszed? – Förmedt rám flegmán.

El. Zavar? Neked is van férjed.

Akkor nem kell aggódnom?

Mégis miért kéne aggódnod?

Hogy már nem lesznek kalandjaink.

Beata fél éve nem volt kalandunk mióta leszoptál kora reggel. Azt hittem világos hogy vége.

Rohadj meg.

Azt gondoltam ez el van rendezve ennyivel. Keres majd magának új szeretőt engem meg végre elfelejt. Rosszul gondoltam. Délután három fele a főnök üzent hogy látni szeretne. Ez fura volt mert sosem szokott külön behívni az irodájába. Mikor beléptem két dolog tűnt fel elsőre, az első hogy Beata zokog az íróasztal előtt, a másik pedig hogy az aktám az asztalon van. A következő gondolatom pedig csak annyi volt hogy erre csúnyán rábasztam. A nemi erőszakot nem tudta rám bizonyítani, de felfüggesztettek az irodai munka alól három hétre, és bekerül az aktámba. Kellett egy ital, nem csak egy hanem egy tucat. Írtam neki egy smst hogy ne várjon haza megbeszélésem lesz késő estig, és gyalog elindultam a belvárosba, ennél jobban már semmit nem tudok elbaszni, inkább szembe mentem az árral, hagyom hogy megtaláljon a baj.

_

A félig elsötétített szobában ültem, és a kislányunkra gondoltam. Már vártam, hogy megszülessen, a karomban tarthassam. Az anyai ösztönök, melyeket a személyiségemmel teljesen összeférhetetlennek hittem, egyre nagyobb erővel borították el az agyam. Már elkezdtük berendezni a gyerekszobát, elborult kismamaagyam  az Ikea összes hercegnős gyermekbútorát magáévá tette volna. Ő persze mindenben támogatott, elviselte minden rigolyám. Mióta igent mondtam neki, teljesen máshogyan viselkedett. Esténként a szexi hálóingem alatt finoman gömbölyödő pocakom simogatva merült álomba, ezekben a pillanatokban talán életünkben először éreztem, hogy fontos tényleg fontos vagyok neki… Merengésemből a telefon pittyegése riasztott fel. Ő írt. A hormonoktól amúgy sem épelméjű agyacskámban egyből megszólaltak a vészharangok..Megbeszélés? Földhözbasztam a telefont. Ó, de ismerős szöveg. Biztos valami külföldi luxuskurvával erősíti a nemzetközi kapcsolatait. Persze, hogy mást dug. Mindig is csak a nőkhöz értett. Pinából sosem elég. Nem tudom, hogy a hormonok játéka, vagy a régen eltemetett csalódások -amiket ő okozott- hatására, de beültem a kocsiba, és az irodájába mentem. A düh elborította az agyam, nem tudtam tisztán gondolkodni. Még azt se vettem észre, hogy a lifthez rohanva majdnem fellöktem Beatat, a nagyfőnök titkárnőjét. -Jajj ne haragudj. -Csak nem a vőlegényed keresed? -nézett rám gúnyosan. -Gyere, majd én segítek megtalálni. Bevezetett egy elhagyatott tárgyalóterembe. -Nézd, én erre nem érek rá, le kell tépnem a tökeit. -Ooh drágám, szerintem kár lenne azért a szép példányért. Szerintem is érdekelni fog, amit most mesélek neked… _

Mit keres egy összetört férfi a belvárosban este fél nyolckor? Semmi jót, az egyszer biztos. Először a régi törzshelyemre a Balti’sba tértem be, kikértem a szokásos whiskeym és vártam. Iszogattam a pultnál magányosan, és vártam. Régen nem kellett több mint negyed óra, az utolsó két évben maximum harminc perc. Nem kellett ennél hosszabb idő és máris a hálóba repültek a kiéhezett legyek, de ez most nem így történt. A telefonom folyamatosan rezgett, Ő keresett, de nem válaszoltam. Úgy éreztem hogy még a ma este van rá hogy ennél is jobban megnyomorítsam az életem, mert holnaptól kezdve mindent helyre kell hoznom. Felelősségteljesen szembe kell néznem azokkal a dolgokkal amiket elkerültem, vagy csak ignoráltam a létezésüket. De ma este még férfi leszek, ma este még új értelmet nyer az hogy ha lúd akkor legyen kövér. 13 nem fogadott hívás és két és fél óra várakozás után be kellett látnom hogy kiégtem. Rá kellett jönnöm hogy már nem vagyok 24 de még csak 28 sem, és hiába iszom itt liter számra a piát, hiába próbálok meg felszedni valami ribancot, nem fog összejönni. A mosdóba mentem és belenéztem a tükörbe. Egy részeg, túlnövesztett borostát viselő, csapzott hajú két lábon járó szerencsétlenséget láttam. Kiöregedtem kimentem a divatból, és már annyira sem vagyok jó hogy egy kóbor numerát összeszedjek mielőtt örökre lekötöm magam egy nő mellett. Kikértem egy ütős felest, aztán még egyet, végül egy harmadikat is. Éjjel 11 óra, a telefonomra nézek, még több nem fogadott hívás. Tárcsázni kezdtem egy számot, egy férfi számát, ha már egy nőt sem tudok felszedni, legalább valami értelme legyen annak hogy olyan részegre ittam magam, mint még soha.

_

Az a büdös ribanc! A rák egye ki a szívét! Őszintén bevallva nem is rá voltam mérges, hanem főként magamra és persze Rá. A szemét megint nem bírt a farkával. De mit is vártam tőle? A felismerés elemi dühvel öntötte el az agyam. Nem tudtam gondolkodni, csakis a bosszú járt a fejemben. Beata cinikus mosollyal nyugtázta, mikor hátrabaszva a székem felálltam. Biztos voltam benne, hogy hazudik. Az erőszakról legalábbis. De a többi.. Az üvegasztalt egyetlen halk roppanással pókhálószerű repedések öntötték el. A düh hihetetlen erővel töltött fel. Zsíros hajánál fogva csapkodtam a rücskös pofáját az asztallapba. Kapálózott, visított, de csak ütöttem és ütöttem, sikolyait a fülemben doboló vér elnyomta. Nem, nem lehet igaz! Nem úszhatja meg. Egyikőjük sem… Sejtelmem sincs, mennyi ideig tarthatott, míg a nő hasztalan rángatózása abbamaradt. Az asztalt vérfoltok borították, és akkor eszméltem rá igazán, mit műveltem. De már nem volt mit tenni.. Gyorsan felkaptam a táskám, leoltottam a villanyt és az ajtóhoz indultam. Ám hirtelen a földön találtam magam. A szemét kurva, még megdögleni se képes! A hajamnál fogva rángatott vissza a sötét szobába. Fájdalom öntötte el a hasam, mikor a cipője a pocakomba fúródott. Ki kell jutnom innen. Az adrenalin lüktetését még a hasamból kiszűrődő fájdalomnál is erősebben éreztem. Maradék erőmmel feltápászkodtam, megragadtam a karját, és a sötét helységben vakon lökdösni kezdtem. Egyenesen az ablak felé.. Mekkora mázli, hogy a nagymenő üzletemberek teljes panorámás üvegablakokkal veszik körbe magukat, hogy a beszűrődő fénnyel elfedjék a sötét lényüket. Most már nem a viszonyuk, hanem a babám járt a fejemben. Ha bármi baja lesz..a ribanc meglakol. Nem volt időm gondolkodni, a hasamból kisugárzó görcsöktől már könnyek borították el a szemem. Utolsó erőmmel löktem el magamtól Beatat, kitaszítva a mélybe. Lerogytam az asztal mellé. Halálfélelemmel telített sikolyai betöltötték a sötét éjszakát, egyre messzebbről és mélyebbről visszhangzott, míg végül nem maradt más, csak a csend. És a sötétség.

[furcsagondolatok]

Infinitus Amatio -11. rész (+18)

Három hosszú hónap telt el azóta, most már a közös lakásunkban szenvedjük végig egymást a mindennapok szürkeségében. Ő most a fürdőszobában készülődik, vacsorázni viszem. A frissen vasalt Armani öltönyöm bal zsebében egy ékszer doboz lapul, benne hatalmas gyémánt gyűrű, a jobb zsebemből előhúzom a telefonom.

Egy új üzenet, a feladó Luis. -Nem válaszolsz hetek óta, még két napig a városban vagyok, találkozzunk, vagy kitálalok. Tudod hol találsz. Luis

A telefon átrepült a szobán, és a bal sarokban található komódnak csapódott, lehúztam a whiskeyt az előttem lévő pohárból majd újratöltöttem. Úgyis vennem kellett már egy új mobilt.

_

Néztem magam a tükörben, kerekedő pocakom, a már most kétszeresére duzzadt melleim, és boldognak éreztem magam. Bár széthánytam az elmúlt három hónapot, a rosszullét és a csillapíthatatlan szexvágy körforgásszerűen váltogatta egymást, de csakis a gyerekünkre tudtam koncentrálni. Ma étterembe megyünk, melyre mostanában nem volt példa. Igazából alig mozdultunk ki, akadt részünk élvezetben bőven itthon is.. Lassan húztam végig ajkaimon a legdögösebb színű rúzsom, minden porcikámban éreztem a szenvedélyt. Már megint kefélhetnékem lett. Jellemző. Alig negyedórám volt elkészülni, de nem érdekelt. A kezem komótosan kezdett vándorolni a szűk ruhába bújtatott testemen. Kéjes sóhajjal szabadítottam ki már ágaskodó mellbimbóim a szűk ruha fogságából, majd csavargatni kezdtem őket. Választhattam: vagy kimegyek és rávetem magam, vagy könnyítek a szenvedésemen itt és most. Az utóbbi mellett döntöttem. Vágytól remegve dőltem a mosdókagylónak, miközben megszabadultam zavaró harisnyámtól, szabad utat engedve ujjaimnak. Becsuktam a szemem, és gyors mozdulatokkal a csúcsra kergettem magam. Az orgazmus végigrobogott testemen, kellemesen összerándultam és elöntött a nyugalom. Tudtam, ez is csak körülbelül két óráig fog tartani..kurva hormonok.  Villámgyorsan visszahúztam a harisnyám, megigazítottam a hajam és már tipegtem is ki hozzá. Éppen a telefonját szedte össze. Idegesnek, sőt inkább dühösnek tűnt. Halvány rózsaszín fingom nem volt róla mi baja lehet, de nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Biztos a cégnél van valami zűr, ahhoz meg nincs közöm. Furcsa volt, hogy a kocsiban sem szólt hozzám egy szót sem. Félelmet láttam a szemeiben, mikor leültünk az asztalunkhoz pedig egyből kikért egy egész üveg whiskeyt. Nem értettem, de inkább nem akartam tudni róla..

_

Azt hittem hogy voltam már korábban is ideges, de az érzések amik kavarogtak bennem egyszerűen leírhatatlanok. Dühös voltam, legfőképp magamra, meg Luisra, meg Rá is. Miért nem lehet még mindig minden olyan egyszerű mint régen volt? Mikor még nem volt semmi más csak Ő és én, és a szex meg az érzelmek. Nem kellett folyamatosan a jövőn stresszelni, nem kellett arra gondolnom hogy hogyan fogunk felnevelni egy gyereket, és azon sem kellett idegeskednem hogy mi lesz ha nemmel válaszol a kérdésemre. Márpedig felteszem neki a kérdést, a kérdést amit már évekkel ezelőtt fel akartam tenni. Amit annyira nehezemre esik kimondani:

Leszel a feleségem?

Nyugtalan viselkedésem látszott rajta is, a második whiskeym után megkérdezte mi a baj, de ezt az “egy nehéz nap az irodában” sablon dumával le is tudtam.

-Nagyon szexi vagy ebben a ruciban, kismama.

Próbáltam picit oldani a feszültséget, több kevesebb sikerrel, amikor az előétel közepén megjelent a semmiből az az ember akit a legkevésbé akartam most látni.

-Nicsak kiket fújt erre felé a szél? Szia Hugi.

-Először is a nővéred vagyok, mit keresel itt Luis?

Legszívesebben az asztal alá bújtam volna. Egy halk üdvvel letudtam a köszönést és a poharam alját bámulva vártam hogy végre elmenjen, de a legnagyobb szerencsémre inkább meginvitálta magát az asztalunkhoz,és bájos csevegésbe kezdett Vele. Szűk fehér ing volt rajta és -bár ezt utáltam beismerni magamnak- egy picit még jól is nézett ki.

Kerek tíz percig voltam hajlandó elviselni a megjátszott jópofizást amit az asztalnál műveltek, felálltam és kimentem a mosdóba. Megcéloztam egy piszoárt és végeztem a dolgom, aztán hirtelen éreztem hogy valaki a fenekem kezdi tapogatni. Megfordultam, hogy lendületből leverjem a tagot, aztán láttam hogy Luis az. Hirtelen megálltam. Mozdulni se tudtam bár legszívesebben ott helyben kinyírtam volna.

-Akarsz egyet szívni ? – kérdezte meglepő jókedvvel.

-Elveszem a nővéred. Érted? Megkérem a kezét, ma este.

-Király. – Jelentette ki nemes egyszerűséggel, és két csík fehért port töltött ki a mosdó kagylóra.

-Hagyj engem békén.

-Figyelj cicafiú, engem nem érdekel a kis szerelmi tragédiátok a nővéremmel. Vedd csak el, ha azt akarod, áldásom rátok. De csak hogy tudd, videófelvétel készült rólad akkor éjjel. Szóval a saját érdekedben mondom, ha írok akkor nem érdemes ignorálnod, mert képes vagyok mindent tönkretenni, csak hogy jól érezzem magam.- Azzal felszívta az egyik csíkot és kiment a mosdóból.

Egy darabig csak álltam ott, nem is tudom mi sokkolt le igazán, a fenyegetés vagy a tudat, hogy elveszíthetem őt, az esküvőt, a babánkat. Összetörtem. Felszívtam a másik csíkot, és visszamentem hozzá.

Minden tétovázás nélkül egyből a széke mellé térdeltem, s előhúztam az ékszeres dobozt a zsebemből. Mélyen a szemébe néztem és megkérdeztem.

-Hozzám jössz feleségül?

_

Döbbentem ültem, a levesembe bámulva. Most mi a fasz van? Ez komoly? Úgy éreztem magam, mint aki egy elbaszott romantikus moziba csöppent. Szerettem..de magamat még jobban, és nem akartam soha, senki menyasszonya lenni. Nem az én világom a rózsaszín köd, meg a szűzies fehér. Szűzies? Ugyan már, a fél életem végigkeféltem, hogyan lehetnék ezentúl jó felesége lenni bárkinek is? A gyerek miatt? Nem, ennek az égvilágon semmi értelme. Nagy levegőt vettem, és kimondtam a választ, amire egyáltalán nem számított. -Nem. Ne haragudj, de nem. Még biztosan nem. Láttam a csalódottságot a tekintetében. És még valamit..a rémületet..A rémület, ami továbbra is jelen volt . Így, hogy már tudtam mire készült, azt hittem az izgalomtól, a visszautasítástól félt. De düh és harag helyett most még riadtabbnak tűnt, ami egyáltalán nem tetszett.. Luis kaján vigyorral a képén álldogált a bárpultnál. Felbaszta bennem a biztosítékot..Felsejlett egy régi emlék..ez a kis köcsög egyszer már elcseszte az életem. Kinézem belőle, hogy újra megtegye. De most rábaszik. Az idegesség tomboló dühvé vált bennem, melyet csak egyféleképpen lehetett csillapítani… -Gyere -suttogtam a drágám fülébe. Kézenfogtam, majd az ajtóhoz vezettem. Kábán vonszolta magát utánam. Végre kiértünk a sikátorba..falnak döntöttem, és vadul lesmároltam. Nem ellenkezett, be volt állva. Durván megmarkolta a csípőm, magához húzott, ám ezúttal nem erre vágytam. Kigomboltam a sliccét, majd erősen megmarkoltam a golyóit. Egy pillanatra megmerevedett, de elengedte magát..hagyta, hogy azt tegyek vele, amihez csak kedvem van. Lassú, kéjes nyelvcsapásokkal jártam körbe dorongját, mielőtt az egészet tövig eltüntettem volna a számban. Imádta..tisztán éreztem, ahogy farka extrém méretűre duzzadt. Megragadta a hajam, és kezébe vette az irányítást. Csak szopatott és szopatott, én pedig egyre jobban és jobban begerjedtem. Én megmondtam, hogy nem lennék jó feleség.. Egész testében remegett, már közel járt a csúcshoz, ígyhát feltűrtem a ruhám, és hozzádörgölőztem. Egyből tudta, mit akarok. Belémdöfte a szerszámát és kefélni kezdett. Nem ismert kegyelmet, keményen megbaszott. De egyáltalán nem bántam. Átadtam magam, az övé voltam. Testem, és a lelkem is. Ám én is vágytam rá, hogy birtokoljam..ezért eszembe jutott valami..mikor hangos zihálással belémlőtte a tárját, megcsókoltam és a fülébe súgtam: -A feleséged akarok lenni.

[furcsagondolatok]

“More issues than Vouge”

[furcsagondolatok]

Mindenkiben kereshetjük a hibákat, de a legtöbbet úgyis önmagunkban találjuk..

[furcsagondolatok]

Részeg éjszakák, gyenge hajnalok

Kígyó fészekben rágcsáló vagyok

[furcsagondolatok]

“Mikor már túl késő van a kávéhoz, de még túl korán van a borhoz”

[furcsagondolatok]

Pokolba

Szárnyalok szárnyak nélkül,

Az élet mély kék egén,

Tudom egyszer az én utam is,

Elindul majd lefelé,

De addig még kiélvezem,

A felhők lágy játékát,

A hegycsúcsok figyelmeztető

Éles csapdáját.

Azt mondják angyal vagyok, de nincs glóriám,

Szárnyam ha volna, fekete lenne,

Nem hoznék békét,se megnyugvást.

Akárhová szállok már, ott beborul az ég,

A sötétség lepjei szaporán tódulnak fölém.

Hittem hogy majd más lesz,

De a nap már nem fordul felém,

Vége, már csak zuhanok lefelé.

A mennyország ismét elveszett,

Földet érve nem állok meg, esek,

Áttörvén a földi lét talaját

A pokol már vár,

Addig nem állok meg,

Míg meg nem hallom,

Lucifer kacaját.

[furcsagondolatok]

Nekem nincsenek előítéleteim, én mindenkit egyformán utálok.

(via furcsagondolatok)

[furcsagondolatok]

Infinitus Amatio -10. rész (+18)

“Elfojtott félelmeink felszínre törnek”

Fehér falú szobában tértem magamhoz és fogalmam sem volt, hol vagyok és hogyan kerültem ide. Aztán megpillantottam anyámat, aki az ágy mellett üldög��lt. Természetesen még az éjszaka közepén is tökéletesen sminkelt és belőtt hajjal.

-Mi történt? -kérdeztem, miközben felkelni próbáltam. -Elájultál. Mentővel hoztunk be az ügyeletre. -felelte a mutter. Hirtelen eszembe jutott Luis és Ő. -Az öcsémék hazaértek már? -Nem hinném,én végig itt csöveztem veled. Megyek, szólok a dokinak, hogy felébredtél végre. Fasza. Itt ülök egy redvás kórházi ágyon, Ő pedig ki tudja éppen hol van és mit csinál. Biztos valamelyik pincérnőt dugja. Fogalmam sincs mitől lettem rosszul. Tuti elkaptam valamit, másra nem tudok gondolni. Jó kis tripper vagy kankó. Kellett ez nekem mindenképp. Megérdemlem.. Az orvos kedves arcú, mosolygós szemű férfi lehetett általában, de most aggasztóan nézett rám. -Hölgyem valamit meg szeretnék Önnel beszélni. Kérem fáradjon be az irodámba. Ajjaj. Már itt éreztem, hogy gondok lesznek, miközben ballagtam a vaskos faajtó felé. Hát mégse úsztam meg egy szifilisszel. Picsába. Picsába. Picsába.  

–

Reggel 8. A fejem annyira fájt mint még soha,és ilyen macskajajt se éreztem eddig. Ismétlem, soha. Pedig voltam már egyszer-kétszer másnapos. De ez most más volt. Ezt az érzést a legutálatosabb ellenségemnek sem kívánom. Próbáltam nem gondolni arra ami tegnap este történt.. De újra és újra bevillantak az emlékek. Letusoltam a szobához tartozó kis fürdőben, majd kiléptem az étkezőbe.

Szerelmem már ott várt, idegesen de mégis… még sosem láttam ilyen boldognak.

Rám mosolygott, majd örömkönnyek közepette a nyakamba vetette magát.

_

Fejben már a végrendeletem fogalmaztam mikor a doki közölte a hírt. Megállt bennem az ütő. Hirtelen nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. Ez a dolog mostantól mindent megváltoztat. Fogalmam sincs hogyan hoztuk össze, a legvadabb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy ez lesz. Mégis megtörtént. Terhes lettem. És alig vártam, hogy elmondjam Neki…

_

Apa leszek. Ez volt az első dolog ami hirtelen átfutott a fejemben. Apa. Én. Egy apa. Valakinek az apja. Nem tudtam ezt a kósza gondolatot valóssá vizualizálni, akármennyire is próbáltam, minél többször gondoltam rá annál szürreálisabb lett az egész.

Egyszerre éreztem boldogságot, és félelmet. Féltem attól vajon milyen szülő válhat ebből a két érzelmileg nulla, lelkileg instabil idiótából?

Féltem attól mi lesz ha kiderül mi történt a görbe estémen. Féltem attól mi lesz ha újra hűtlenek leszünk egymáshoz, és féltem attól hogy mi van ha nem is akarom ezt az egészet igazán.

A következő pár napot nem igazán lehetne körbeírni, egyszerűen csodálatos volt, csak Ő és én , az ágyban, szeretkeztünk, nevetgéltünk, terveket szövögettünk, elképzeltük a jövőt. Mindketten úgy tettünk mintha minden a legnagyobb rendben volna, mintha nem lennének félelmeink a gyerekkel kapcsolatban, úgy tettünk mintha igazán boldogok volnánk. Talán azok is voltunk.

_

Nem szabadott volna megtörténnie. Hiszen védekeztünk, szedtem a gyógyszert rendszeresen, ennek ellenére teherbe estem. Hát mit mondhatnék? Szar érzés. Sosem voltam anyatípus. Hogy a fenébe lehettem volna..anyám sosem törődött velem. Luis volt a mindene. Nem vagyok én erre felkészülve..mi lesz most? Összevissza baszunk mindenkivel, csak hogy a másiknak visszaadjuk a sérelmeinket. Örök, gyerekes játszma ez..hogyan is nevelhetnénk fel egy gyereket együtt, mikor még mi is zabolázatlan, felelőtlen tiniként viselkedünk.. Mi a szent szart csináljunk?   Kábán battyogtam ki az orvostól, anyám már a szobám előtt, az összekészített cuccaimmal várt rám. Mosolygott. Hát persze..örömhír a gólyahír..már akinek. Legszívesebben elkenytem volna az idióta vigyort a képén. A kocsiban egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ösztönösen a hasamra tettem a kezem..Már kezdtem felfogni a dolgokat. Nem akartam, minden porcikámmal tiltakoztam ellene, mégis elkapott valami jóleső érzés, amely egyszerűen felülkerekedett a józan paraszti eszemen. Talán mégis lehetséges a boldogság. Talán egyszer végre képesek leszünk valamiben egyetérteni, és együtt véghezvinni..Talán. Mikor kilépett az ajtón elfelejtettem mindent. Mindent, amit ellenem tett, mindent amivel valaha is megbántott. Már nem számítottak, nem volt többé jelentőségük. Valami más várt ránk.  Habár mélyen legbelül rettegtem a reakciójától, a boldogság, amit a születendő babánk miatt éreztem semmissé tette aggodalmaim. Megöleltem, s fülébe suttogtam a hírt… Csapzott, rettentő macskajajos arcán egy fél pillanatra értetlenség, majd tömény kétségbeesés suhant át. Pont, mint nekem, mikor megtudtam mi vár ránk.

A kezdeti sokkon átesve nekiláttunk, hogy berendezzük közös életünket. Mindketten eladtuk addigi züllött életünk mocskos helyszíneit, és vettünk egy hatalmas loftlakást a belváros szívében. Vártuk a babánkat, aki nem is sejtette, milyen körülmények között fogant, és mennyi változást hoz majd addigi fos, veszekedésekkel és játszmákkal teli életünkbe..

[furcsagondolatok]

Infinitus Amatio -9. rész (+18)

“Hasztalan menekülsz, úgyis utolér..”

Vacsora után Luis furcsa ötlettel állt elő. Azt akarta hogy nővére és én menjünk el vele iszogatni egy bárba. Nekem tetszett a gondolat. Ölni tudtam volna egy jó italért, de az én drága szerelmem azt mondta nem érzi jól magát, és ő inkább lefeküdne. „Akkor kan parti lesz” hangzott el a mondat Luis szájából, mire én csak annyit mondtam: rendben.

Tudtam hogy Ő ettől nem lesz boldog. Elmesélte múlt éjjel, hogy egy szerelmét már elcsábította a meleg öccse. Őszintén szólva,csak ezért mentem bele, hogy elmenjek a kan partira. Nem állt szándékomban lefeküdni vagy bármi mást csinálni egy férfival, nem vagyok buzi, és soha sem fordult meg a fejemben, hogy az leszek. De a tudat hogy az én egyetlen drága barátnőm egész éjjel idegeskedni fog azon, vajon mit csinálok a kistestvérével, totálisan boldoggá tett. Megérdemli azok után amit a repülőn művelt. Nem fogom megcsalni őt, se nővel, se férfival, nem akarom őt rettegésben tartani, ahhoz -ezt még magamnak is féltem bevallani- túlságosan szeretem. Szóval ez a kis bizonytalanság lesz a legjobb bosszú.

A Main Streeten lévő Libary AleHouse most is tömve volt mint mindig, viszont találtunk egy két személyes asztalt közel a bár pulthoz. A pincérnő kibaszottul nagy kerek mellei nyálcsorgató látványt nyújtottak. Meresztettem is rajta a szemeim, miközben próbáltam úgy csinálni mintha figyelnék arra, amit Luis mond. Sajnos ördögi tervem hamar kudarcba fulladt, elég hamar leesett neki, hogy nem rá összpontosítok. Hátrafordult, és ő is szemügyre vette a szőke pincérnőt.

– Megdugnád? –Kérdezte váratlanul.

– Őőő, tessék? Kit?

– A pincérnőt. –felelte teljes nyugalommal.

– Hát, ha úgy alakulna.

– Azt hittem a nővéremmel nyomulsz.

– Ezért is mondtam azt, hogy csak esetleg. Nem akarom és nem is fogom megcsalni a nővéred.

– Kár. –itt egy kis csalódottságot véltem felfedezni a hangjában.

– Mert? –értetlenkeddtem.

– Fogadjunk hogy, jobban szopok mint a nővérem.

Egy perce teljesen lefagytam. Nem is a kijelentése lepett meg a legjobban, hanem inkább a hidegvérű stílus amivel ezt az egészet levezette nekem.

– Hát szerencsére ezt én sosem fogom megtudni.

Inkább gyorsan áttértem a cégünk részvényeinek boncolgatására, jelezve, hogy itt befejezettnek tekintettem a témát.

Be kell vallanom, igazából imponált hogy egy homár fazon rám mozdult. Nem hiába kurva jó pasi vagyok. Viszont az, hogy a saját nővére paliját képes lenne leszopni, az egyenesen kiborított. Tényleg egy undorító féreg ez a gyerek..

– Képtelen voltam aludni. A tudat, hogy a szerelmem és a kotonszökevény öcsém egész éjjel édeskettesben iszogatnak, totálisan kiborított. Nem miatta aggódtam, tudtam, hogy ha valaki, na Ő aztán teljesen hetero és nem dőlne be Luis kicsinyes trükkjeinek. Mégis, ez a szorongató, dühvel vegyes érzés nem hagyott nyugodni. Fel-alá járkáltam a szobában idegességemben. Miért kell ezt tennie velem? Legbelül tudtam a választ: mert megcsaltam. Elkövettem azt, ami egy igazi férfi számára megbocsáthatatlan. Gyűlöltem magam. Belenéztem a tükörbe, és ismét elkapott a hányinger. A marcangoló bűntudat jött ki sugárban belőlem. Aztán elsötétült a világ…

–

Luis egyre több és ütősebb italt rendeltetett az asztalunkhoz. Volt egy sanda gyanúm, hogy le akar itatni, de ahogy minél jobban fogytak felesek, annál kevésbé érdekelt. Vodka, Martini, whiskey, bor, még két buzis Cosmopolitant is megitatott velem. Innentől már homályosak az emlékeim. Az még rémlik, hogy Luis flörtölt a pincérnővel, és azt mondta mindenkinek hogy testvérek vagyunk. Emlékszem a taxira is, az egész hazaútra, végül pedig arra,hogy hánytam. A következő tiszta emlékem az, hogy abban a földszinti vendégszobában fekszem az ágyon. Pontosan ott ahol délután a barátnőm száját kúrtam, most pedig itt fekszem. Az öccse pedig a farkam szopja. Nem tudtam mit csinálok, az alkohol mennyisége olyan nagy volt a szervezetemben, hogy csak feküdtem. S ami a legszörnyűbb, élveztem. Halk nyögésekkel a szájába lőttem, és mielőtt elsötétült minden még éreztem, hogy fölém hajol,és spermás csókot add a számra.

– Ugye megmondtam , hogy jobban csinálom mint a nővérem?

Azután nevetve kiment a szobából.

[furcsagondolatok]

Infinitus Amatio -8. rész (+18)

“Halkan, csendben lépkedem majd, szíved tetején.”

Őszintén bevallom, megbántam hogy ilyen durva módon a fejéhez vágtam a játékszabályaim . Láttam rajta hogy összetört belülről. És rosszul éreztem magam miatta, nagyon. Rosszabbul mint amit a tudat okozott, hogy megcsalt. Két romantikus napot töltöttünk el a hálószobában, ki sem mozdultunk, csak ennivalóért. Figyelmes voltam vele, gyengéd, olyan mint még soha. Magam sem értettem mit miért teszek, de úgy döntöttem inkább megmutatom neki, mit veszít ha még egyszer megcsal, és mit nyer, ha hűséges marad. A forró két napos szexmaratonnak Hederica vetett véget, mikor este 8 körül közölte velünk hogy második, s egyben legkisebb gyermeke Luis holnap reggel érkezik.. Váó.. A híres meleg Luis, a kisöccs. Sokat hallottam már róla, de még nem volt szerencsém megismerni. -Nem mondtad hogy az öcséd is hazalátogat. -Mert nem is tudtam, ha Anyám említette volna már rég egy repülőn ülnénk .. -De hát miért? -Majd megtudod…

Meg is tudtam….

_

Végül megbocsátott…legalábbis ezt mutatta. Őszintén szólva furcsa volt ez a pár nap vele. Gyanúsan odaadó és kedves volt, leste minden kívánságom. Talán a bűntudat emésztette a lelkét.. kár, hogy az nincs neki. Eszembe jutott a tárgyalásunk… Az volt, nem veszekedés. Hatalmas balhéra számítottam, üvöltözésre, dulakodásra, hiszen a legfájóbb pontját találtam el a ballépésemmel. Biztos voltam benne, hogy itt vér fog folyni..az én vérem. De semmi.Még most is beleborzongok, ha arra a napra gondolok…:Megvető pillantással leült, rágyújtott és csak meredt maga elé. Mikor végül megszólalt, a hideg rázott a hangjától. Furcsamód, ebben a lekezelő stílusban még tekintélyesebb, férfiasabb volt a fellépése. Azonnal feléledt bennem a vágy… Mikor közölte a feltételeit, elöntött a forróság. Düh, megalázottság és kínzó szenvedély lángjai mardosták a lelkem. Nem hiába, a rabja voltam… Odaléptem hozzá, mélyen a szemébe nézve ereszkedtem térdre, ujjaim már a nadrágja sliccénél kalandoztak. Tisztában voltam vele, hogy na erre aztán végképp nem számított, mégsem tiltakozott. Kaján vigyorral nézte, ahogy kiszabadítottam szűk börtönéből. Annyira akartam, annyira sóvárogtam azért, hogy kényeztethessem. Legszívesebben mohón rávetettem volna magam mint régen, de ennek még nem jött el az ideje. Vezekelnem kellett a bűneimért….. Nyelvem lassan, gyengéden járta végig kőkeményen ágaskodó dorongját.Hosszú, elnyújtott kéjt akartam nyújtani neki. De nem hagyta. Lehajolt, és erősen belemarkolt a fenekembe, majd ujjait keményen belémfúrta. Ám én nem éreztem a fájdalmat, az egész testem megfeszült, és átadtam magam az élvezetnek…

Gondolataim kalandozását az anyám szakította félbe, mikor belépett és közölte a kellemetlen hírt Luis látogatásáról. Nagyon nem voltam oda a tényért, hogy az elkövetkezendő pár napot az agyonszolizott műmájerrel töltsem. A kapcsolatunk néhány éve romlott meg, mikor drágalátos öcsikém közölte, hogy meleg, és egyúttal a hátam mögött kavarni kezdett az akkori szerelmemmel. A hányinger kerülgetett még most is, ahányszor eszembe jutott. Most pedig két teljes napig kell elviselnem a társaságát. Előre rettegtem tőle…

_

Hederica egyenesen tűkön ült egész délelőtt. Luis reggelre ígérte magát, az ebédet mégis nélküle kellett elkezdenünk délután kettőkor, miután közöltem anyósommal, hogy ha most azonnal nem szolgálják fel a kaját, akkor elmegyek a legközelebbi McDonalds-ba. Az ebéd pompás volt, 3 fogásos lakoma. Természetesen mind az öccsike tiszteletére, aki még csak ide sem tolta a képét, de még egy sms-t sem tudott küldeni.

Délután háromkor már nem bírtam magammal, szerelmem mögé álltam, átöleltem, a füllcimpájába haraptam, majd a fülébe súgtam hogy ki akarom nyalni. Ennyi elég volt neki, már mentünk is az egyik földszinti vendégszobába. Az ágyra dobtam, majd lábait szétfeszítve félretűrtem lenge szoknyáját, megszabadítottam rózsaszín csipke bugyijától, és vadul izgatni kezdtem csiklóját a nyelvemmel. Nedves volt, mint mindig, én pedig kurva jól csináltam. Mint mindig. Hiába is, ez volt a védjegyem. A remegésekből ítélve úgy háromszor élvezett el, de egy idő után már nem számoltam. Nagyon belejöttem, csak akkor hagytam abba, mikor már láttam rajta, hogy nem bír uralkodni a nimfo vágyain. A farkam akarta. Hát meg is kapta.

Erejét vesztve feküdt a hátán, én pedig fölétérdeltem, majd elkezdtem baszni a száját. Nem volt szükség a nyelv játékára, se arra, hogy mozgassa bármijét. Csakis a száját akartam. Keményen toltam bele, ameddig csak eltudta nyelni méretes szerszámom, míg végül teleélveztem a mocskos kis torkát.  Orgazmusom hangos nyögéseit egy másik hang zavarta meg a szobán túlról. Hederica hangja volt, az ahogy örvendezve kiabálja Luis nevét. Szóval végre idetolta a képét a híres öcsike.

Luis alacsony, kigyúrt, kifejezetten szép arcú, modell alkatú volt. 21 évével inkább még tinédzser, mint férfi. Fekete haja tökéletesen oldalra állt, fehér inge sima volt, mint a baba segge. Nem hiába, ezek a melegek már csak ilyenek.

Miután átestünk a kínos bemutatkozósdin, már el is jött az idő a vacsorához. Ez a gyerek tényleg mindenkit levett a lábáról. Értelmes volt, udvarias, okos, és mindig tudta mit kell mondani. Egészen meglepődtem rajta. Nagyon jól elbeszélgettem vele a cégről, ahol dolgozom, és még a saját modelléletéről is tudott nekem beszélni, pedig megvan a véleményem az ilyesfajta szakmákról. Hollywood és egyéb szarságok.

Az én világom a részvények, és a tőzsde. Na meg a szex. Természetesen.

Mindenki a fiúcska tenyeréből evett, a nővérét kivéve. Az én folyton mosolygós és pimasz szerelmem úgy ült egész idő alatt, mint aki citromba harapott. Nem beszélt, ha valaki kérdezett tőle valamit, akkor pedig válaszra se méltatva csakis lesújtó pillantásokat vetett mindenkire..

–

Hát persze. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Az én kedves kistesóm- bár nyelte volna le anyám, mindenkinek jobb lenne- szokás szerint hozta a formáját. Játszotta az ennivaló, cukimuki cicafiút, és mindenki bedőlt neki. Még Ő is. Pedig pontosan tudta miért utálom az öcsém, elmondtam neki az előző éjszaka. Szerintem direkt csinálta ezt a bájcsevejt. Bosszúból,a repülőn történtek miatt. Talán meg is érdemlem…de az biztos, hogy én nem fogok résztvenni ebben a színjátékban. Amúgy is furán éreztem magam. Tudtam, valami nincs rendben mostanában velem. Ez az egész napos hányinger, a feszülés a melleimben és az állandó fáradtság nem normális dolog. Csak remélhettem, hogy nem kaptam el semmiféle nyavalyát attól a stewardess fiúkától…

[furcsagondolatok]

Infinitus Amatio -7.rész (+18)

“Lélektivornya”  Nem értettem miért, de nem az bántott hogy megcsalt, hanem az hogy elmondta. Minek kell nekem erről tudnom? Miért kellett most még ezzel is nehezebbé tenni az amúgy is furcsa monogám életmódom? Nem éreztem semmit, üres voltam és gyenge. Nevettem magamon, kacagtam azon hogy ennyire gyenge voltam. Fájt még a lélegzetvétel is, a hideg nyári levegő olyan fájdalmasan hatolt  a tüdőmbe, mint ahogyan a hűtlensége tudatának kellett volna behatolni a szívembe. De ez nem történt meg .. Nem tudom miért, de egyszerűen nem érdekelt.  Az éjszakát egy olcsó motelben töltöttem a 12-es főút mellett. Nem akartam visszamenni a felvágós sznob villába. Csak egy kis időre volt szükségem. A méltóságom azt sugallta hogy dobjam ki, csináljak hatalmas balhét és repüljek haza. Viszont egy másik részem, az ami erősebb volt, mint a büszkeségem, azt akarta hogy hagyjam az egészet. Hiszen szeretem őt, ő is szeret engem. Akkor meg mi értelme lenne újra tönkre tenni ezt? Nem jelentett neki a kis repülős kaland semmit, engem akar, engem szeret,ez jól van így. Délután kettőkor ültem be a bérelt bmwbe. Elszívtam egy cigit, majd elfordítottam a slusszkulcsot. Eldöntöttem mit fogok csinálni, és nem érdekelt hogy Ő mit fog szólni hozzá. A hűtlenségével átadta nekem  kapcsolatunk irányításának képzeletbeli jogarát. Most már én diktálom a szabályokat. Az lesz amit akarok, amikor akarom, akárhol akarom is. Újra én leszek az irányító fél… A nap már lemenőben járt, a vendégház konyhájában ültünk. A cigaretta füst mindent ellepett. Ő nem nézett rám csak sírt, próbált erősnek látszani, de előttem már nem tudott színészkedni, azon már rég túl voltunk. Elmondtam neki a játékszabályokat, és azt is, hogy szeretem és nem akarom elhagyni soha többé, de amit velem tett, megváltoztatta a körülmények mivoltát. Kipukkasztotta a rózsaszín ködös léggömböt amiben addig éltünk. Az érzelmek megmaradtak, de a köd helyett már csak a külvilág büdös fekete mérgező gáza keringett kettőnk között. A szabályok a következők voltak: Ő hű marad hozzám, teljes monogámiában fog élni. Szeretni fog továbbra is, más férfire azonban nem néz, sőt nem is gondol. Csak engem elégít ki szexuálisan, és én lehetek az egyetlen aki őt kielégíti. Én viszont folytathatom tovább kicsapongó életmódom, sőt ha úgy tartja kedvem akár még az ő szeme láttára is megdughatok bárkit, akihez csak kedvem szottyan. Ő pedig tűrni fogja, mert szeret engem , és mert megérdemli. Nem szólt semmit. Csak sírt. Tudtam fáj neki, de azzal is tisztában voltam, hogy bele fog menni. Tudtam hogy tudja, ez jár nekem, és habár szívem szerint nem tenném, de ezzel meg kell őt büntetnem. _  Nem tudtam mit csináljak, amikor egyszerűen csak otthagyott az ágyon, félig pucéran, és elment. Remegve öltöztem fel, bevettem egy nyugtatót, a biztonság kedvéért kivettem a bárszekrényből egy üveg whiskeyt, leültem és előkerestem a telefonkönyvem. Kétségbeesve, sírva kerestem mindenhol. Tudtam, hogy nagyon megbántottam és féltem, hogy valami őrültséget akar csinálni. Nem csak a kapcsolatunkat gyaláztam meg, hanem egyenesen a férfiúi büszkeségébe tiportam bele. És ennél jobban még a halál sem fáj neki. Először a hoteleket hívtam, majd mikor sehol sem jelentkezett be, a kórházak és hullaházak számát is tárcsáztam. Semmi. Nem bírtam tovább, teljesen összetörtem. Az ajkaimhoz emeltem a piásüveget, és egy nagy lendülettel meghúztam. Nem tudom mennyit ittam, de egyszercsak elsötétült minden, én pedig szinte kómába zuhantam. Másnap kicsit kótyagosan ébredtem, és ahogyan a múlt éjszaka emlékei bevillantak, egyre rosszabbul lettem.A mosdóba rohantam, és kiadtam magamból mindent. Elég volt arra gondolnom, amit tettem, és már hánytam is. Gyűlöltem magam. Úgy döntöttem, hogy inkább visszatérek az öntudatlan állapotomhoz. Délután a telefonom pittyegésére ébredtem. Tudtam, hogy ő írt. “Mindjárt ott vagyok.” Lélekszakadva rohantam letusolni, de tükörbe nézni nem mertem. Nem is tudtam volna. Már nem ugyanaz a nő voltam. Mikor meghallottam a kocsiajtó csapódást, legszívesebben a lábai elé vetettem volna magam és úgy könyörögtem volna a bocsánatáért. Ő volt a mindenem. Nem veszíthettem el. Szótlanul lépett be az ajtón, nem köszönt, de ahogyan rám nézett már tudtam, hogy teljesen megnyugodott, és ez annak a jele, hogy már van valami terve velem kapcsolatban….

[furcsagondolatok]

Infinitus Amatio- 6.rész (+18)

“A bűntudat eddig ismeretlen szenvedélyt szít fel…”

Az irodában mint mindig, most is egy temetéshez hasonló hangulat volt. Mindenkin látszott hogy senkinek sincs kedve az üzleti tréninghez, főleg Beatán. Amióta tudatosult benne, hogy kapcsolatban élek és már monogám életmódot folytatok, akárhányszor rám néz felveszi a búval baszott arc kifejezését. Este nyolckor engedtek minket haza, az Ő gépe valamikor most száll le Santa Barbaraban. Még mindig felállt a farkam ha a fergeteges reggeli baszásunkra gondoltam. Ennél szebb búcsút egy férfi el sem tudott volna képzelni magának. Az igazat megvallva kicsit túl intenzíven gondoltam vissza a motorháztetőn történt eseményekre, ezért könnyítettem magamon a férfi mosdóban, mielőtt haza indultam. A kérdés ami a legjobban foglalkoztatott viszont az volt hogy most mihez kezdek magammal? Péntek volt, este nyolc és a gépem csak másnap délután négykor indul Hozzá. Gondolkodtam rajta, felhívom valamelyik barátom, hogy igyunk egyet és csapjunk egy jó kis kan bulit, de aztán realizáltam hogy egy barátom sincs, maximum csak ismerőseim, akiknek van jobb dolguk is mint hogy velem töltsék a péntek estéjüket. Így tehát egyből haza mentem és egy gyors zuhany után a kedvenc szakadt alsógatyámba bújtam, majd felbontottam egy üveg whiskeyt és leültem a laptopom elé. Elkezdtem böngészni a híreket de semmi érdekeset nem találtam. Aztán egyszer csak egy internetes hirdetés ablak ugrott fel a képernyőn amin  a következő szöveg ékeskedett : “Igazi nagy dudák. Igazi lányokkal. Egy időben. Próbáld ki a dugjmost.com webkamerás csevegő programját.” A szöveg mellé egy hatalmas kép is társult, amin egy gyönyörű meztelen nő feszített, hatalmas dudákkal, így már nem csak a szöveg ékeskedett hanem lassacskán a péniszem is. Hát egyszer élünk, én pedig nem vagyok semmi jónak az elrontója. Rákattintottam az oldalra és a laptopomon egy kis kék led jelezte hogy a webkamerám bekapcsolt, és már meg is pillanthattam magam a kijelzőn, félmeztelenül, borostásan, egy poharat szorongatva. Nem tudtam hogy ez egyáltalán lehetséges, de a kamerán keresztül még jobban néztem ki mint valójában,tuti meg áll nekem egy erkölcsöktől mentes fiatal kis bige, aki majd egy jót maszturbál nekem a kamerába. Elvégre ez nem megcsalás, nem érhetek hozzá, és ha törlöm a böngészési előzményeimet, Ő sem fog rájönni. Egy percnek sem kellet eltelnie és máris beadott egy lányt, aki minden volt , csak nagy dudájú nem. Kínai volt, fekete hajú (meglepő nem? ) és a melleinél csak az angol tudása volt kisebb. Valamiért mégis felizgatott… Pár perc beszélgetés után már felállt rá a farkam, pedig tetőtől talpig ruhában volt. Az unalmas átlagos sablon témával kezdtük majd mikor már majdnem tovább léptem megkérte hogy mutassam meg neki a farkam. Először ledöbbentem. Nem gondoltam volna hogy ez a szende szűz kinézetű kis cica egyből ilyen témát hozz fel amint látja rajtam az unalom jeleit, de legyen. Leírtam neki hogy ha ő utána meztelenre vetkőzik, megnézheti a farkam, erre felmutatta a hüvelyk ujjá, jelezve ezzel hogy benne van a dologban. Levettem az alsógatyám és full hd betekintést engedtem a faszomhoz, elkezdtem játszani is vele hogy egy kicsit ingereljem. Miután úgy éreztem hogy eleget látott visszadugtam a kobrát rejtekébe és bele mosolyogtam a kamerába. Vette ő nagyon hamar a lapot, még csak kérnem sem kellet máris meztelen volt. Kérdezte hogy van-e kedvem egy kis közös maszturbáláshoz. Erre írtam hogy amint az előbb láthattad kedvem az van, nagyon is. Aki azt mondja hogy a cyber szex szar, az vagy nagyon aszexuális, vagy még sohasem próbálta. Elképesztő élmény volt úgy verni a farkam, hogy tudtam ez a nő egy másik kontinensen, engem néz, és az én látványomra motoszkál oly nagy beleéléssel a pinájában. Furcsa mód miután végeztünk már nem akart velem beszélgetni, elbúcsúzott és tovább lépett, így azt már nem nézhette végig ahogy a spermát törölgettem egy zsebkendővel a képernyőről. Megittam a maradék italom, cigarettára gyújtottam, majd a kedvesemre gondoltam. Arra hogy mennyire szemét vagyok, ő valószínűleg egy négy éves gyerek ordítását hallgatta a repülőn, én meg egy kínai nő előtt vertem a brét. De végül is amiről nem tud, az nem fáj. Ez volt az utolsó gondolatom mielőtt elnyomott az álom. A reggel a szokásos fáradtság és enyhe másnaposság kellemes egyvelegével telt. Nem éreztem magam túl jól, tudtam hogy a repülőutat végig fogom szenvedni, de ez most a legkevésbbé sem érdekelt. A koffeinadagom elfogyasztása után egy gyors zuhannyal inditottam , átfaxoltam pár hivatalos papirt az irodába, majd ellenőriztem a telefonom.

“Szia Édes, megérkeztem. A repülőn minden rendben volt, hiányzol. Már várom hogy újra együtt legyünk. Csók”

Az sms még a szokásosnál is nagyobb melegséggel töltötte el a szivemet. Most először éreztem azt mióta egyetemre mentem, hogy hiányzom valakinek. Bepakoltam a bőröndömbe, csak a legszükségessebbeket. Még egy gyors kávé a Starbucksban és már indultam is a reptérre. A forgalom nem volt nagy, a taxi viszonylag hamar kiért a városból. Be checkineltem és vártam. 6 órával később  egy rövidnadrágban és egy ingben szálltam le a Santa Barbarai reptérren, Hederica és Ő már a terminálban vártak. Felemelő érzés volt újra magamhoz ölelni, beszívni hajának friss illatát,és csókot lehelni pihe-puha arcára. Nem tudom mikor lettem ekkora nyálgép, de életemben először felhőtlenül szerelmes voltam. Az anyósom házáig az út nem tartogatott nagy izgalmakat, leginkább csak a hátsó ülésen csókolóztunk, isteni volt újra magamhoz szorítani őt, de volt valami furcsa benne ,abban ahogy csókolt, abban ahogy rámnézett. Tudtam hogy valami történt, de kérdésemre csak egy “nincs semmi baj”-t kaptam. – Itt van.Végre. Igazi kínszenvedés volt ez a pár óra nélküle. A mardosó bűntudat és elviselhetetlen kéjvágy váltott hullámokban szaladt végig a testemen. Felemelő érzés volt újra magamhoz ölelni. Úgy csókoltam, ahogyan még sose. De a bűneim alól ez sem jelentett feloldozást. Nem bírtam a szemébe nézni. Inkább csak smároltunk. Egyfolytában. Tudtam, hogy kíván engem. Félreérthetetlenül kimutatta az autóban. Nem igazán bírtunk magunkkal a végtelennek tűnő hazaúton. Anyám hátra-hátrapillantott, majd a szinte egybeforrt testünk látványától elpirulva próbált inkább a vezetésre koncentrálni. Nem csodálom, hogy zavarba jött. A fürdőkesztyű kivételével régóta nem érintette más a testét. Mióta Apám elhagyta,  nem akadt dolga egy alfahímmel, aki jól megdolgozná. Alig tudta feldolgozni a szakításuk, és lemondott a férfiakról. Valószínűleg én is Anyám sorsára fogok jutni. Ha Ő elhagy, többé egy férfit sem tudok majd ennyire szeretni. Ezeken már nem volt időm tovább agyalni, mert amint megállt az autó, Ő kiemelt és a karjában vitt be a hálószobánkba. Csodálatos volt. Mintha a nászéjszakánkon lettünk volna. Puhán lefektetett az ágyra. Szólni akartam, de izzó ajkaival betapasztotta a számat, majd gyengéd csókokkal halmozta el a testem.  Éreztem, mennyire be van gerjedve, de miattam uralkodni próbált magán. Szokásától eltérően, ebben a pillanatban csak engem akart kényeztetni. Ettől még szarabbul éreztem magam. Amikor az egyre hevesedő nyelvcsapásaival a csúcsra juttatott, nem bírtam tovább és elsírtam magam. Döbbenten bámult rám, szemében értetlenség tükröződött. Nem tudta mire vélni a kirohanásom. Azt hitte fájdalmat okozott. De én sokkal nagyobbat okoztam.Magához húzott, és faggatni kezdett. Mindent bevallottam neki. Megrökönyödve nézett rám, és tudtam, hatalmas egója nem bírja elviselni a történteket. Miközben meséltem, éreztem ahogy a szorítása egyre erősödik a dühtől, majd a végén hatalmas erővel ellökött magától…