girl-in-loves-posts

[girl-in-loves-posts]

Bele fulladnék a mellkasodba

ha tudnám, hogy az az utolsó ölelésünk csendje.

A legkegyesebb halál nekem a karjaidban lenne.

[girl-in-loves-posts]

Foszlány

Emlékszem arra az estére, amikor hajnalig beszélgettünk, megállás nélkül szüntelenül csak beszéltünk, a lelkünk eggyé vált. Emlékszem arra amikor valami be villant bennem, Emlékszem. Akkor szerettem menthetetlenül beléd.

[girl-in-loves-posts]

Ha egy olyan ember aki túl gondol mindent azt mondja neked, hogy veled szeretni lenni.... akkor higyj nekem és bízz abban az emberben.

Mert át gondolta az ÖSSZES okot, hogy miért ne legyen veled...

De ő mégis téged választott!

[girl-in-loves-posts]

Valamiért azt érzem, hogy egyszerű a lelkem, mégsem értenek meg. Keresem a helyem, mégsem találom… Örökre így lesz? Azzal nyugtatom magam, hogy nem, de nem nagyon akarom még magam sem elhinni…

@neonkonnycseppek

[girl-in-loves-posts]

Tudod amikor azt mondom hianyzol, igazabol nem is Rad gondolok.

Hanem arra, akire hittem, hogy vagy. Akire azt hittem mellettem lesz akkor is ha nehez. Akirol elhittem, hogy szeret.

De ez nem Te vagy. Sose voltal es nem is leszel.

[girl-in-loves-posts]

Már rég nem..

Reménykedtem még, hogy hátha vissza térsz hozzám, holott Te már rég nem éreztél irántam semmit. Vártam, hagytalak kicsit megnyugodni, hogy majd hátha írsz nekem, hogy mennyire hiányzom és hogy nem akarsz nélkülem lenni. Mindez csak egy hiú ábránd volt, mert Te már rég nem szeretsz engem. Kidobtál mint egy rongyot semmibe véve az érzéseimet azt kérted hagyjalak békén. Két évet vártam arra,hogy végre egy életre az enyém legyél. És közel 9 hónap szerelem után Te a pokolba taszítottál. Én még akkor is reménykedtem, pedig Te már rég nem szeretsz engem. Nem tudom kit utálok jobban, Téged mert ezt tetted velem, vagy magamat amiért hagytam, hogy ezt tedd velem, pedig Te már rég nem szeretsz engem..

[girl-in-loves-posts]

Ha valakit közel engedsz, belehalsz amikor lelép.

[girl-in-loves-posts]

Mennyivel jobb lenne kezdeni egy új életet és a mostanit hátra hagyni

[girl-in-loves-posts]

Miért nem veszi észre hogy szenvedek????

[girl-in-loves-posts]

Teljesen szétcsúsztam lelkileg, csak amennyire lehetséges......

[girl-in-loves-posts]

Ez az első alkalom egyedül...

De ő neki nyilván nem egyedül

[girl-in-loves-posts]

“Szeretsz-e úgy tényleg, igazán?

Vagy csak elismétled, amit én?”

-T.Danny

[girl-in-loves-posts]

Tapasztalat

Az emberek röhejes okok miatt képesek otthagyni, bármilyen erős kötelék alakult is ki köztetek.

[girl-in-loves-posts]

Azt mondod nem érdekel, de mégis sírsz miatta.

[girl-in-loves-posts]

Hát a játék köztünk most véget ér, hogy végleg vagy csak kis időre azt majd az idő dönti el ...

[girl-in-loves-posts]

-Mikor fog minden elbaszodni?

[girl-in-loves-posts]

“- Belegondoltál már valaha, hogy csupán egy döntés választ el minket attól, hogy úgy éljük le az életünket, mintha sosem ismertük volna egymást? Ugyanazon a bolygón, egy kontinensen, ugyanabban az időben, mégsem hatnánk egymásra. Mindössze pár kilométer választana el minket, egy közepes hosszúságú vonatút, de a létezésünk nem lenne befolyással semmire a másikunk valóságában.

A szemei nagyra tágultak, majd hirtelen összeszűkültek. Elgondolkodott.

- Abba belegondoltál már valaha, hogy ugyanígy csak egy döntés választ el minket attól, hogy egymás mellett haljunk meg a végén? - vágta hozzám hirtelen.

- Az nehezebb. - ráztam meg a fejem.

- Ezt miből gondolod? - kérdezte.

- Ahhoz nem elég egy ember.”

Alexander Levin: részlet a könyvből amit sosem fogok megírni