hellashell-blog

[hellashell-blog]

Lassan fél éve

Élem a kis Pesti életet. Őszintén. Azt hittem az egyetemi illetve a városi élet során ilyenkorra már azt se fogom tudni, hogy melyik nap kit mondjak le a sok új barátom közül. Ehelyett azon gondolkozok a szabadnapjaimon melyik pozícióban a legkényelmesebb az alvás. Nem, egyenlőre nem vagyok valami népszerű, és ez teljes mértékben kiborít.:D Képtelen vagyok megülni a seggemen és sajnos muszáj még magamat szórakoztatnom. Ez alatt a pár hónap alatt már kb 3x-ra fogok költözni. Annyira unom. Meg akarom végre találni a kis helyemet, új barátaimat akik követnek minden hülyeségemben, visszamenni röplabdázni. És nem, semmire nincs időm. Megértettem miért olvas/alszik mindenki a metrón. MERT KURVÁRA OTT VAN IDEJÜK RÁ. annyit ki vesz az életemből az utazás hogy képtelen vagyok tervezni. 15 éves korom óta pultosként dolgoztam mindenhol Itt is egy kis kedves helyen, csak sajnos itt egyedül vagyok 12 órát, nincs személyzet akivel munka után bebaszunk. Habár itt van mellettem a szomszédos pub, amikor éppen nem a véremet szívják és szopatnak szarrá (haha nemnem úgy) a fiúk egész jó társaság.:D najo szeretem őket. És pont az a nevetséges, az egyetlen csoporttársam akivel jó viszonyt ápolok, átjelentkezik másik szakra, nem lesz több közös óránk. A szomszédból már volt egy barátnőm, de nem sikerült elmélyíteni a kapcsolatunkat, mert felmondott. Most az új fiú helyette, mire jóban lettünk elmegy Angliába, a munkatársa (akivel mellesleg erős kémia volt közöttünk) kiköltözik nyáron Amerikába. Még valaki?:D Najó ígérem összeszedem magam és nem hátrálok meg, minden új, komfortzónából való kimozdulás nehéz. De nem az a fajta vagyok aki feladja ;)

[hellashell-blog]

Amúgy

Elvagyok kepedve. Hajnalok hajnalan ram ir a -legyunk oszintek, dugopajti- (nevezzuk mondjuk Adamnak) Adam hogy otthon vagyok e mert amugy unatkozik es oromot akar nekem okozni. EL.VAGYOK.KEPEDVE. tobb mint egy eve huzodik nalunk ez a dolog, hogy megismerkedtunk, aztan a rengeteg beszelgetessel toltott ido soran kiderult hogy kurvara nem passzolunk ossze kapcsolatilag de szexben...hat eldobom az agyam. Szoval ez egy ki nem mondott megallapodas, igazabol mar regota nincs semelyikunknek senkije, es ha egy tarsosagban vagyunk, vagy eppen egy unalmas este mindketten raerunk, ossze szoktunk keveredni. Ez kozos kellemes idotoltes. Nyilvan jo kurvasan hangzik ez a dolog de szerintem inkabb egy olyannal hosszutavon akit ismersz is es utana pacsiztok egyet mint minden buliba 3idegennel... Szomiszo, durva hogy ennyi ido alatt tenyleg egy ilyen intim dolgot ennyire erzelem mentesen is lehet csinalniy es rezzenestelen arcal invitalni a masikat, mintha csak azt kerdezned tole "hogy vagy". Ez az egyetlen meg maradt "rossz tulajdonsagom". Most ahogy fekszem a sotetsegben es bamulom a beszelgetesunket, elgondolkodtam mennyire nincs szuksegem nekem mar egy jo ideje ezekre a bulikra meg hogy ramtapadjon az a sok idiota nagykepu barom.

[hellashell-blog]

Amúgy

Kikeszulok ettol a teltol. Tele van olyan dolgokkal ami elvileg "kotelezo". Ertem en, kezdodik a karacsony. Kotelezo a bajolgas a csaladi asztalnal, hogy szeress mindenkit magad korul, lehetoseget ad a nyomorek exeknek, hogy a "boldog karacsonyt kivanok.. amugy mizu" szarbduma moge rejtozve ujra megkeressenek es tonkre probaljak tenni az eleted:D van az a lappangas karacsony es szilveszter kozott amikor csak ugy vagy.. nem tudod mit kezdj az eleteddel, es mar elore stresszelsz mit csinalj 31.en. Mert hat valamit muszaj, ez az az este amikor kotelezoen jol kellene erezned magad. Na kapjatok be. En inkabb dolgoztam, aztan jol berugtam a mellettem levo szinten dolgozo vendeglatosok tarsasagaban. Persze meg jon a kotelezo havazas, minden gyonyoru romantikus, altalaba elkezdesz gondolkodni, hogynmiert nincs senkid, hiszen milyen jo dolgokat csibalhatnatok ebben az idoszakban, tooook romantikus osszebujni ilyenkor a fenyek, a hangulat. Na helo. Persze hogy ilyenkor sokkal tobb az ongyilkos hat enis mar lassan kardomba dolok a picsaba!!:D

[hellashell-blog]

Első lépések

És hogyan készüljek? Mennyi cuccot pakoljak?

-2 évre készülj! Aztán majd meglátjuk hogy alakul. De majd megbeszélünk mindent itthon! Az a bizonyos párbeszéd, amit anyuval folytattunk az este, belém égett.

Én, aki gyűlöli a változást, és már attól kitör a világháború a fejemben ha az íróasztalom 10 centivel arrébb van tolva a szobában... Azt mondják pakolj, mert fel kell költöznöd.. Mert felvettek, amire nem számítottam. Nem vagyok rossz tanuló. Nagyon értelmes lánynak tartom magam, csak valahogy mindig minden jobban lázba tudott hozni mint az iskola. Gyűlöltem az osztályomat is. Persze meg volt az a kis kör, pár ember akiket imádtam, imádok mai napig, és igazából, inkább ők voltak a motivációm, hogy néha bejárjak. Az osztályfőnököm nem utált, de azért igen mert képtelen volt megnevelni. Nem bírta el az egója, döcögős volt a viszonyunk. Utolsó évemben naponta hallgattam meg, hogy nem lesz belőlem semmi, le sem fogom érettségizni. Nem tudom... fontos a tanulás de valahogy mindig fontosabbnak tartottam, hogy valaki az élethez legyen talpraesett, hiszen jó ha van egy diplomád, de lószarra sem mész vele, hogy ha nem tudod eladni magad azzal sem. szómiszó.. itt vagyok végül, éretten. 

Őszínte leszek. Fogalmam sincs mi lesz belőlem még.. Annyi minden érdekel, ki a faszom tudja eldönteni 19 évesen mit akar csinálni élete végéig?? vagyis 15, mert már nyolcadikban azzal nyomják a válladra a súlyokat, hogy tanulj, mert ha nem abba a gimibe mész amelyikbe akarsz vége az életednek... köszi. hazugság. Persze vannak azok a szerencsések akik már kiskorukban eldöntik, ők orvosok, fodrászok, mérnökök, meg isten tudja mik lesznek. Irigylem is őket! És akkor itt vagyok én, aki csak van dobálja az élet össze vissza “majd csak lesz valami” alapon... de ez nem igy működik. Mert ha nem te irányítasz az élet kurvára ki fog baszni veled. Mert egy szemét köcsög, és még jól ki is röhög.

Szóval vagyok én friss érett leány, megindul ebben az évben is a szokott nyári munkahelyére a balatonra jobb hiján. Ott mér ugyis ismer mindneki, 3.ik évemet húzom le ebben a kis családias helyen. Az első két év kicsit eseménydús volt, de ez a harmadik...Semmi titkos szex, semmi nagy ivás, se buli, se új emberek.. Még az én imádott főnököm is megjegyezte hogy iden igen lapos a szerelmi életem. Na igen az érett nő bizonyítani jött most, megígértem magamnak nem csinálok semmi rosszat. Így is lett. Aztán egyik este megy a nagy izgalom.. küldik a felvételi értesítőket. Sorra kapom a hívásokat, üziket a barátnőktől. Mindenki boldog örül, felvették. Én még nem kaptam semmit.. aztán órákkal később meg is jön a várt elutasítás. Nem értem el a ponthatárt, nem sikerült. Zokogva vonulok el felhívni a nővéremet, de igazából belülről röhögök magamon mert.. MIÉRT SÍROK?!?! tudtam hogy ez lesz, nem is akartam ezekre menni igazán de azért a visszautasítás az visszautasítás.

Telnek a napok, hetek. Anyával minden telefon beszélgetésünk vitába torkollik. Képtelen vagyok neki választ adni arra, mit szeretnék csinálni. Mi lesz belőlem. Aztán eljön a nap mikor azzal hív, elküldte a jelentkezésemet valahova. Pestre. Fel sem fogtam mit csinált, úgy voltam vele, felesleges erölködés, oda sem fognak felvenni. Meg hát Pest?!?! Mi a fenét kezdenék ott magammal? Én meg a tömegközlekedés? Első utamnál Metróközé esek vagy a végén Angliába kötök ki. Ismét telnek a napok, hetek.. Jön egy e-mail...Felvételt nyert. Anya majd kiugrott a bőréből, bevallom az én egómat is megsimogatta a dolog. De nem értem rá ezzel foglalkozni hiszen nyár van, rohanok vissza  a pultba, mert közben mindenki hekket akar aztán ha nem adom meg nekik még agyon is vernek vele. 

Miután lezajlott a nap, nem foglalkoztam az ujdonsült hírrel, mivel már ugrottam át a vasuti sineken, hogy várjam az én baratnőm érkezését, akivel 3 évvel ezelőtt azon a szent helyen ismerkedtem meg és dolgoztunk/éltünk együtt egy nyáron keresztül. Otthon a kis városunkban rengeteget talalkoztunk majd ő kiment németországba szerencsét próbálni..annak mér egy éve, és most újra láthatom végre. Nem vagyok érzelmes fajta, nem oylan család vagyunk akik össze vissza nyalják egymást, kerülöm az emberi érintkezéseket. Ezért nem tudtam hogyan fogom majd lereagálni az érkezését. Majd hallom a távolból a vonat érkezését, lelassít, kicsapódnak a vagon ajtajai, és azzal a lendülettel lepattan ez a 150centis szeretetcsomag és a nyakamba ugrik. Boldogan vihogva megyünk vissza, nosztalgiázva, milyen jó lesz újra együtt dolgozni, mint mikor megismerkedtünk itt. Csak sajnos az örömünk nem tartott olyan sokáig, mivel anyukám telefonhívása következett. Augusztus 26.a volt. A beiratkozás 29.én lesz. Magyarul ma este szedjem össze az életemet a balatonról, holnap az első vonatra pattanjak fel, otthon szedjem össze a maradék életem, és a következő nap AZ EGÉSZ ÉLETEMMEL költözök Pestre. Lemerevedtem. Én nem állok készen ilyen gyors változásra.. Meg.meg itt van a balaton, meleg van, erős hétvégénk lesz mégsem hagyhatom itt a személyzetet a szarban?! Pedig meg kellett tennem. Az az este volt a 3 évem egyik legintenzívebb érzelemdús estélye.

Ez a kis strand oylan mint egy nagy család. Mindenki szeret midnenkit tud is rólad mindenki mindent ahogy te is mindenkiről, ha rosszat csinálsz ők eéőb tudni fogják mint ahogy megtennéd. Aztán a szezon végén van egy nagy közös berugás, amikor azösszes büfés és a személyzete megsirattja a nyarat mindenki kiengedi az egész szezon fáradalmait majd elbúcsuzkodunk. Jobbik esetben jővőre újra találkozunk. Ez most is megvolt, nem bírtam magamban tartani, és bőgve mentem vissza a többiekhez. mindenki összeborulva nosztalgia, nevetgélés...Imádtam.

Aztán most jelentem itt vagyok, az újban, komfortzónán kívül, magányosan, de legalább a tömegközlekedéssel megbírkóztam (haha)