jiminieismyonlysenpai-blog

[jiminieismyonlysenpai-blog]

One Shot? One Shot!

Cím: Hókristály

Típus: BoyxGirl

Eredetileg: Sztori lett volna

Félve pillantottam a fiúra aki eddig méregetett engem. Fekete íríszei mélyen tekintetembe vésődtek, de érzéseket nem láttam benne. Mélyet sóhajtottam majd el fordítottam fejem, hogy újra a tanárra figyelhessek. Ez a fiú csak ma reggel óta van itt de nem veszi le rólam szemét. Nem tudtam miért nézett ennyire engem, talán ma rosszabbul néztem ki mint eddig, vagy odáig elérezné a szagom? Az lehetetlen hiszen, ő az ablak mellett ül, majdnem teljesen hátul, én pedig az ajtó mellett középen. Ahh nem értem. Újra hátra néztem, még mindig engem bámult, ajkain egy apró kis mosolyal. Idegesen vissza fordítottam fejem majd jegyzetelni kezdtem. Már csak pár perc és csöngetnek, én pedig majd szépen oda megyek hozzá és meg kérdezem mi baja van velem! Igen, ez lesz a jó megoldás. A percek csiga lassusággal teltek, mintha hosszú évek lettek volna de végre megszólalt a csengő rikító hangja. Megkönnyebülten felsóhajtottam majd minden cuccom a táskámba dobáltam majd, meg vártam míg a fiú az én padom mellé ér. Megragadtam karját és magam felé fordítottam mire felvont szemöldökkel nézett rám.

- Miért? - kérdeztem mire lágyan elmosolyodott és tovább ment, majd megállt az ajtóban.

- Ha kíváncsi vagy rá... Gyere velem. - válaszolt vidám hangon majd kilépett a teremből. Mi az hogy menjek utána? Hogy képzeli hogy majd utána megyek? Hogy lehet ekkora barom?

Mélyet sóhajtottam majd én is ki mentem a teremből. Az ajtó mellett pedig a falnak támaszkodva állt ő.

- Szóval, miért néztél annyira? - álltam meg előtte és tettem csipőre a kezem. Fejem kicsit meg kellett emelnem hiszen ha nem tettem volna akkor a mellkasához kellett volna beszélnem. Így hogy közelebb kerültem hozzá, feltűnt hogy csokoládé barna hajában, néhány tincs halvány pink színű. Egészen jól állt neki. Lejjebb haladva, újra szemeibe nézhettem. Ahhoz képest hogy koreai igazán kerek szemei vannak. Orra pisze, pont mint egy cicának vagy épp nyuszinak. Ajkai másabbak mint a többieké. A felső ajka keskenyebb mint alsó de csodálatos cseresznye színűek. Arca napbarnított pont mint karjai vagy épp izmos nyaka. Arcának oldalán egy apró hegecske helyezkedett el, talán egy gyermekkori baleset vagy valami hasonló miatt lehet ott.

- Nyomós okom volt rá. - válaszolt komoran figyelmen kívűl hagyva azt ahogy látványosan végig mértem. Ez jó dolog is lehet. Vagy nem, nem tudom jaj. Kétségbeesetten néztem rá mire fel vonta egyik szemöldökét.

- Ha azon gondolkozol hogy feltűnt-e az ahogy végig mértél. Nos igen. Feltűnt. - mondta majd határozottan ellökte magát a faltól és elindult a suli kijárata felé, én pedig utána mentem.

- Kérlek mond el, miért néztél annyira? Tetszek neked? - kérdeztem remegő hangon mire megtorpant és nevetni kezdett. Különleges nevetése volt, illett hozzá. Amíg ő nevetett néhányan elsétáltak mellettünk és meglepetten néztenk ránk. Na igen, én nem vagyok valami vicces lány és ezt mindenki tudja, így biztos fel merült bennük a kérdés hogy miért is nevet ennyire. Idegesen dobbantottam lábammal mire abba hagyta a nevetést és rám nézett.

- Nem tetszel ne aggódj. Van más aki tetszik. - válaszolt majd tovább indult. Hát legalább tudom hogy nem ezért, de akkor miért?

- Jó, jó értem. De akkor mi okod volt rá? - mentem utána.

- Ne kíváncsiskodj Sun Bi. - mondta én pedig rá néztem.

- Honnan tudod a nevem...? - néztem rá azt várva hogy elmondja nevét.

- Jeongguk. Vagy Jungkook esetleg Guk.. - válaszolt pajkosan megbökve karomat.

- Jó de a nevem?

- A barátnőd Seo Hye mondta. - rántotta meg vállát.

- Seo Hye nem a barátnőm. - motyogtam halkan, mire meg lepetten nézett rám.

- De hiszen... Azt mondta hogy a legjobb barátnők vagytok évek óta. - válaszolt megállva az iskola kapu előtt, mire engem is megállásra késztetett.

- Seo Hye a legutálatosabb kígyó akit valaha ismertem! - háborodtam fel mire megértően bólintott és zsebre vágta jobb kezét.

- Haza kísérjelek? - terelte el a témát.

- Fényes nappal van, egy napja ismersz sőt nem is ismersz... - kezdtem de fel emelte bal kezét.

- Örömmel haza kísérlek. Nekem úgy sincs semmi dolgom, és nincs kedvem haza menni. - mondta de megráztam fejem.

- Kedves tőled, de biztos vannak haverjaid akikkel elmehetsz inni, vagy bulizni vagy nem is tudom... - válaszoltam de most ő rázta fejét.

- Drága Sun Bi! Fel ajánlottam hogy haza kísérlek, és ha egy fiú fel ajánlja egy lánynak akkor illik elfogadni. - oktatott ki mire felsóhajtottam.

- Akkor kísérj haza drága Jeongguk. - válaszoltam majd ketten együtt elindultunk.