lelkiszemetesstuff

[lelkiszemetesstuff]

Hogy a fenébe kéne elmagyarázni azt extrovertált embereknek, hogy az aktív semmittevés és nem találkozok senkivel és hagyjatok békén erre a hétvégére nekem a világ legpihentetőbb programja??? “Igen, hát van programom, az a programom, hogy nincs programom.” Mert így igen, ráérnék, ha normálisan végiggondoljuk a dolgokat, de nem akarom másokkal megosztani ezt a pár napot, hetek óta áldozom fel a teljes szabadnapjaimat másoknak, hagy legyen egy kis időm magamra? Amikor nem kell csinálnom semmit? Nagyon szeretnék semmit csinálni. Még fagyim is van hozzá.

[lelkiszemetesstuff]

a párnába sikítás nem segít és az egész egy kibaszott hazugság, soha többet nem hiszek egy sorozatnak sem

...........eddig se tettem, de az részletkérdés

hogy kell megküzdeni a kétségkívül idegesítő érzéssel, hogy valami borzasztóan kínos dolgot műveltem? mindössze félreértés, félreszólás, csak egy véletlen “bocs, rossz nevet értettem”-mel el lehetett volna simítani, deeee lekéstem és most két órája folyamatosan szorongok.

agyfehérítőt akarok.

(ha leírom, az segít? eddig sosem segített. de legalább azt tudom logikusan, hogy a másik fél már nem emlékszik erre rég, csak én pörgök a témán, és én érzem úgy, hogy borzasztóan kínos az egész, de bár elfelejthetném, de ha a húsz évvel ezelőtti kínos dolgaim is ugyanilyen tisztán jutnak eszembe és még mindig ugyanezzel a szorongással tudom felidézni, akkor nem sok reményt fűzök ehhez)

(az áthúzás a legjobb funkció)

[lelkiszemetesstuff]

hogy kell megküzdeni a kétségkívül idegesítő érzéssel, hogy valami borzasztóan kínos dolgot műveltem? mindössze félreértés, félreszólás, csak egy véletlen “bocs, rossz nevet értettem”-mel el lehetett volna simítani, deeee lekéstem és most két órája folyamatosan szorongok.

agyfehérítőt akarok.

(ha leírom, az segít? eddig sosem segített. de legalább azt tudom logikusan, hogy a másik fél már nem emlékszik erre rég, csak én pörgök a témán, és én érzem úgy, hogy borzasztóan kínos az egész, de bár elfelejthetném, de ha a húsz évvel ezelőtti kínos dolgaim is ugyanilyen tisztán jutnak eszembe és még mindig ugyanezzel a szorongással tudom felidézni, akkor nem sok reményt fűzök ehhez)

(az áthúzás a legjobb funkció)

#szorongás #kérlek legyen vége #valaki állítsa meg

[lelkiszemetesstuff]

elkövettem egy hibát, ami miatt TALÁN akadt volna valaki, aki TALÁN megtalálta volna ezt az oldalt.

mint minden épeszű ember, pánikba estem, letöröltem az egészet, újraposztoltam a hiszijeimet, és most rettegek, hogy mi van ha mégis. mi van, ha. folytatás nélkül, mert nem kell ide konkrétumot elképzelni, a “mi van, ha” rész bőven elegendő ahhoz, hogy nehezebb legyen levegőt venni.

nem mintha az elmúlt egy-két napban nem ezt tettem volna, de mindegy, kibaszott tumblr, hogy nem tüntet el rendesen minden nyomot a tévedésemről, és teljesen visszakövethető leszek.

éééééés ezért akad az a probléma, hogy még mindig nem merek írni ide igazán a problémáimról. a felszínt kapirgálom. hurrá

#szorongás #magyar #mi a fenét csinálok

[lelkiszemetesstuff]

Fogalmam sincs, mi a neve annak az érzésnek, amikor minden annyira törékenynek tűnik. Amikor úgy érzem, az egész lényem tele van repedésekkel, és a következő esemény darabokra törheti, és nem fogom tudni, hogy kéne ezek után összeraknom magam. Amikor szeretnék eltűnni, mert tudom, hogy még egy pofont nem fogok kibírni, köszönöm szépen.

És amikor szeretnék abbahagyni mindent, mert csak kiszipolyoz az értelmetlensége, és még vékonyabb és törékenyebb lesz minden.

és ránézek a kezemre, és szinte az várom, hogy átlátok rajta, mert nem normális, hogy törékenynek érzem magam, de közben a karom szilárd, át kéne látnom rajta, mint egy üvegen. egy nagyon rossz minőségű üvegen, amiből ötven évvel ezelőtt gyártottak olcsó poharat. csak kevésbé masszív fajta

És nem tudom elmondani, hogy rettegek attól, hogy darabokra hullok, vagy erre vágyom a leginkább.

#magyar #szorongás #kiégés? #kiégés

[lelkiszemetesstuff]

gondoltam, leírom a problémáimat, de a fenébe is, még most itt is szorongok és rohadt kényelmetlen az igazságot lepötyögni, mert mi van ha valaki megtalálja, aki ismer, és rájön, hogy az amúgy nem igazán megjátszott szorongásos kiakadós állapotom nem éppen drámai túlzás (de) aztán hallgatom majd, hogy “nemsokára minden rendben lesz, csak a belerázódás időszaka” és “meglátod, milyen jó lesz később” és a kedvencem, a “ne aggódj”.

és persze, örökké hálás vagyok, hogy van egy teljesen masszív támogató rendszerem, épp csak évek óta nem érzem magam rendben.

aztán olyan nagy meglepetés, amikor már nincs is energiám úgy viselkedni-

#4 days ago a szorongás egy fasz főleg ha elvileg ez nem is az? ki tudja

[lelkiszemetesstuff]

nem akarok ebből semmi szépet kihozni;

csak a funkcionalitás szélén táncolok, és fogalmam sincs, hogy küzdjek ellene, szóval az átmeneti megoldásom, hogy mint valami idióta, kiírom a világba, felcímkézve, mintha büszke lehetnék eme csodálatos tettemre, mert képtelen vagyok alapvető változásokat huszonévesen feldolgozni;

és képtelen vagyok értelmesen befejezni egy mondatot;

vagy szimplán csak szorongás nélkül élni, de hé, a szarkazmus és az önironikus mosoly remek módszer arra, hogy soha senkinek a büdös életbe ne tűnjön fel, hogy baj van, mert hé, úgyis túllesz rajta, később minden rendben lesz NINCS RENDBEN ÉVEK ÓTA DE MINDEGY

ez az oldal valami üvöltés lesz a semmibe, mert erre van szükségem és megtehetem azt, hogy túlzottan melodramatikus módon sírjak az amúgy nem túl problémás életem okozta szorongásomról köszike.

#magyar #szorongás