pitypangosgitar

[pitypangosgitar]

Amikor beszökik a magány, gyűlölöm magam csak igazán

Hogy súlyosak a lépteim

Hogy összeér a combom

Hogy én sosem leszek szép, sem vékony

[pitypangosgitar]

[pitypangosgitar]

jessnoons via instagram

[pitypangosgitar]

Credit/Source

[pitypangosgitar]

[pitypangosgitar]

Az mi hogy cipő alapján azonosítom magam körül az embereket, csak hogy véletlen se teremtsek szemkontaktust és véletlen se kelljen hozzászólnom senkihez?

[pitypangosgitar]

Alig várom hogy hazaérjek, egyedül, a csendbe. Leülhessek a gép elé, egyedül, csendben. Baszakodhassak a szarjaimmal, egyedül, csendben.

[pitypangosgitar]

Annyira egy antiszociális, mufurc kis görcs vagyok megint. Szociális szorongás. Üdv drága barátom.

[pitypangosgitar]

[pitypangosgitar]

Igazából tényleg nincs benne semmi különleges. Az egyetlen vonzereje hogy helyes. Ezen kívül semmi kisugárzás, semmi egyediség. Vagy csak én vagyok túl szerelmes valaki másba?

[pitypangosgitar]

[pitypangosgitar]

A tulipánok szépek

Én nem kaptam tulipánt

Én voltam a tulipán

Szép és sugárzó

Sokszínűsége elragadó

Én voltam a tulipán

Fogtál s eltapostál

Por és szürkület

Ez lett belőlünk

Szegény kis tulipán

[pitypangosgitar]

[pitypangosgitar]

Minden nő örök kettőssége.

Két személyiségem van. Az egyik menyasszony akar lenni, büszke anyuka, hűséges feleség.

A másik meg rossz lány akar lenni, akit nem kaphat meg senki és azt csinál amit akar.

Nem férnek össze...de senki sem tudja melyik nyer a végén

[pitypangosgitar]

[pitypangosgitar]

[pitypangosgitar]

Meleg, napos tavasz délután volt. A langyos szellő lágyan lengedezett a közeli fák lombjai között, a lány gesztenye barna haját arcába fújva. Fakó bőrét kellemesen melegítették a nap első kedves sugarai. Talpát szinte égette az autó út betonja, mégis lassan lépkedett rajta. Fehér lenge ruhája délibábként ragyogott a fényben. Léptei az út melletti erdő felé vezették. Madarak csengő énekkel várták, hogy talpa a puha, hűvös fűre érjen. Felüdülést nyújtó kellemes érzés, a beton perzselő szúrása után. A lány lépett, a nap tűzött. Mintha csak egyenesen őt fogadná, az erdő szinte életre kelt. Oda tartozik, haza talált. A lány lépett, egyre mélyebbre az erő békés nyugalmába. Lépett, s örökre eltűnt a zöld tenger suttogásában. Nyugalmat talált, s eggyé vált a természet békés csendjével.