Tumgik
szentsegtores · 6 months
Text
láttalak ma is remélem félsz tőlem
0 notes
szentsegtores · 6 months
Text
buszmegálló
van egy kis rituálém. minden nap busszal bemegyek a városba. persze azért, mert muszáj. egyetemista lettem mióta nem láttál. te azóta is ott dolgozol, ahol az anyám.
a rituálé a buszra szállással kezdődik. mindig arra az oldalra ülök, ahol a legjobban látom a megállókat. leghátsó ülés, felszálló irányból balra, majd mikor hazafele megyek jobbra. leülök, felhúzom a térdem az előttem lévő ülésre és majdnem 40 percen keresztül azon gondolkozom, hogy vajon ma látlak-e abban a Megállóban. igen, nekem az már csak a nagybetűs Megálló.
tudom, hogy nem fogsz felszállni. te nem azzal a busszal jársz. én csak látni akarlak, akkor is ha nem kapok utána levegőt fél óráig. megmaradtál bennem, mint a kezemre golyóstollal firkált név kézmosás után, homályosan.
a másfél év alatt, mióta ez a rutinom kétszer láttalak. másfél évnyi buszbérlet ennyit adott nekem. két pármásodpercnyi pánikot.
tudom, te ezt nem fogod látni. már réges-rég elfelejtettél. mégis minden alkalommal elgondolkodom, vajon neked is van rituáléd?
0 notes
szentsegtores · 7 months
Text
Tumblr media
Tehát az, hogy egyedül maradtál, önmagában semmit sem jelent. Úgy, ahogy te sem jelentesz önmagadban semmit.
2023. 10. 14
0 notes
szentsegtores · 2 years
Text
Utálom mikor az emberek lebasznak ha szövegkiemelőzök, aláhúzok vagy jegyzetelek egy könyvben. Literálisan a legjobb dolog az olvasásban.
0 notes
szentsegtores · 2 years
Text
Még ahhoz is túl meleg van, hogy kimenjek cigizni a teraszra
klájmetcséndzs
0 notes
szentsegtores · 2 years
Text
hesteg szedgörl hesteg basszatok meg
0 notes
szentsegtores · 2 years
Text
Karambol
A busz padlójának recsegese elnyomja a gondolatok áramának búgását a fülemben.
minden egy kicsit nyugodtabb, ringatózik alattam az ülés és mire kibogozom a fülhallgatóm elérem a lelked mélyéig.
Meghallgatom az összes zenét amit nekem küldtél, szép rendezett lejátszási listában.
Félek hogy a kerekek alá ugrik egy fürge őz, ezért szorosan becsukom a szemem es a zene a füleimben süketítő sikítassá változik.
Hogyan lehet valami ennyire nyugodt de ennyire kaotikus?
Egymás hátát bámuljuk mikor kommunikálni próbálunk, minden szavad elmegy a fülem mellett. Vajon te hallod amit mondok?
Az egyetlen dolog amit tényleg hallok az a busz ablakainak nekicsapódó ágak zaja es a pulzáló szívem lüktetése.
Még mondani akarok valamit neked, utoljára, jó hangosan és te felém nézel, érzem hogy most tényleg figyelsz rám
És már indul a tüdőmből a levegő a szám felé, hogy kiejtsem a szavakat
De hirtelen nekiütközik az én buszom a te buszodnak.
Az én végállomásom itt van, úgy tűnik a tiéd is.
1 note · View note
szentsegtores · 3 years
Text
Ma este a magány kaparja az ajtóm. Alattomosan, pici kaparászással kezdődik majd később lassan már dörömböl hatalmas karmaival. Könyörög, hogy engedjem be és én megsajnálom és beengedem.
Még akkor is ha itt fekszel mellettem. Kitúr az ágyból, befekszik mellém ő is úgy mint te, átölel, ringat mint egy gyermeket.
Mikor elaludnék elkezd szorítani, mint a kígyó az áldozatát amíg már nincs levegőm segítséget kérni.
2 notes · View notes
szentsegtores · 4 years
Text
Egy hülye álomban ragadt
Dagadt madár vagyok.
Nevetségesen tárogatom
aránytalanul apró szárnyaimat.
Ugrálok a kis csonka lábaimmal,
próbálok kiszállni ebből az
olajfoltos, fekete világból.
A többi kecses darumadár csak nevet rajtam.
A peckes galambok lenéznek, míg
ők kunyerálnak az arra járó szintén szánakozó emberektől.
Én csak felszegett csőrrel és dagadtan ugrálok tovább,
míg végül a zsíros kis szívem nem bírja már.
3 notes · View notes
szentsegtores · 4 years
Text
Újra és újra felkelek.
Az óra mindig hetet mutat,
kereken.
Mellettem látlak,
alig vagy kivehető, de
amíg felkelsz addig várlak.
Várom, hogy normális legyél,
hogy normális legyek.
Tél.
Ilyesmi a köztünk húzódó
hatalmas jéghideg tér.
Ilyesmi a szemed mikor
végre észrevesz.
Ilyesmi a "szeretlek"
amit elsuttogsz.
Csak már nem Nekem.
2 notes · View notes
szentsegtores · 4 years
Text
Rímtelen Óda Egy Vöröshajú Lánynak
Ha szeretnél, lehetnél örökké a múzsám.
Leülnél, felállnál és én minden mozdulatod
lélegzetem visszatartva figyelném.
Rettegnék, nehogy eltörjön az a gyönge,
vékonyka test mely úgy mozog mint az álom.
Tapasztalatlanul, mintha csak repülne
és addig lebeg szemed előtt, míg el nem
kezded kergetni azt. Akkor nincs megállás...
Kívánod, kívánlak amennyire nő kívánhat
egy nőt. Messziről, akár az álmot.
Az álom nekem egy vöröshajú, őzszemű, félelmetesen törékeny leány.
5 notes · View notes