#Szilassy József | Explore Tumblr Posts and Blogs

korkep-blog · 5 years

Text

Városnéző sétán Losoncon – zsidó emlékek nyomában

Az idei utolsó losonci városnéző sétán a losonci zsidó emlékekkel, a zsidóság benne a holokauszt történetével ismerkedtek meg a szép számban érkezett érdeklődők.

Az idei utolsó losonci városnéző sétán a losonci zsidó emlékekkel, a zsidóság, benne a holokauszt történetével ismerkedtek meg a szép számban érkezett érdeklődők.

A séta résztvevői a zsinagóga előtt gyülekeztek, majd az új zsidó temetőt járták be, amely a Tugári-tér délnyugati sarkában, a Vajansky utca mellett található. A kelet-nyugati tájolású temetőt 1871-ben alakították ki.

A temető első része lényegében egy fákkal beültetett nagy kert. A mai napig megmaradt díszített kovácsoltvasból készült bejárata. Mellette látható egy kis épület, amelyben eredetileg a halottas kocsit és egyéb eszközöket tároltak.

Közepén található a meglehetősen rossz állapotban lévő halottas imaház, a Codók-haddin, melyet 1909. június 21-én szenteltek fel. Az épületet Jakab Pál és Baksch Miksa tervezték, Fekete István építette, költségei adományokból gyűltek össze.

Az épületet Dr. Vajda Béla rabbi avatta fel.

„…büszkeségemet képezi, hogy itt e helyen én, Wohl Izrael unokája, Szilassy József méltó unokája előtt tolmácsolhatom a losonci zsidóság soha ki nem oltható kegyeletét nemes őse, hitközségünk és Hevra-Kadisánk nagy jótevője iránt, és határtalan tiszteletét az egész Szilassy-család iránt, melynek tagjai nemes ősükhöz hasonló érzelmekkel vannak eltelve…”

– hangzott el többek között akkoriban.

A Chevra Kadischa jótékonysági egylet megalapításánál (1822) legnagyobb érdemeket szerzett Szilassy József és Wohl Izrael emlékét az épület bejárata mellett elhelyezett táblákon örökítették meg.

Bal oldalon: Wohl Izraelnek. A losonci izr. hitközség és Chevra Kadisa alapítójának az elévülhetetlen hála jeléül 1786=1848 1909.

Jobb oldalon: A losonci Chevra Kadisa első nagy jótevője szilasi és pilisi idb. Szilassy József a magyar szent korona őre szeptemvir, Torna vármegye főispánja, a dunántúli ev. ref. egyházkerület főgondnokának 1755 = 1836 emléke iránti tisztelete és kegyelete jeléül.

A Losonci Újság 1909. június 24-i száma így jellemezte az épületet:

„A kívülről impozáns imaház belseje megragadó látványt nyújtott. A felülről világító ablak halvány kék fényt szór széjjel az imaház tágas belsejében. Az egyik oldalon hatalmas fekete kárpit díszítés áll, előtte művészi faragványú szószék, máig ez előtt egy fekete ravatalasztal áll. A falakon héber és magyar imák ízlésesen bekeretezve vannak elhelyezve. A bejárat két oldalán pedig állnak a perselyek, felettük ezen felirattal: Adakozzunk a szegényeknek.”

Az imaház bejárata és a temető felőli előterét lépcsős oszlopcsarnok képezi.

Az épület bal oldali részben a temetőőr részére készült lakás található kis udvarral, ahol jelenleg is a temetőőr lakik.

A temetői részbe a imaház jobb oldala mellett lévő kis kapun lehet bemenni. Előtte, a kerítésnél egy kerekes kút van, amely a vallási előírásoknak eleget tevő kötelező kézmosást is szolgálta. A temető sorai rendezettek, számozottak. A közepén vezető sétány bal és jobb oldali részre osztja őket. Összesen 54 azonosítható sor van benne, amelyekbe a bal oldalon a hetediktől, a jobb oldalon a tizediktől temetkeztek. Közel 1200 sírhely található benne.

Annak ellenére, hogy a temető zárt, őrizték a vandalizmus nem kerülte el. Bár az elvitt sírkövek száma alacsony, sokat ledöntöttek, megrongáltak, a mozdítható részeiket szétdobálták.

A város fejlődésében meghatározó szerepet betöltő jelentős személyiségek sora nyugszik itt. A teljesség igénye nélkül Herzog Ignácz, Sternlicht Sámuel gyárosok, Vajda Béla, rabbi, Wohl Rumi Adolf, Pavel Jónáš, Strenlicht Gertrúda a zsidó hitközség elnökei, Bergtraun Dezső, fényképész, Oppenheimer Rezső orvos, műgyűjtő (neki köszönhető, hogy a gácsi gyószertár padlásáról megmenekült Csontváry Kosztka Tivadar több festménye), Fischer György, a francia Becsületrend lovagja, Mühlstein Bernát, a losonci LAFC elnöke és sokan mások.

A temető hátsó részének jobb oldalán az első világháborúban elesett zsidó katonák sírjai találhatóak. A katonák kilétét megőrző zománctáblák jó része azonban már eltűnt. A losonci helyőrség parancsnoka a zsidó temetőben nyugvó 27 hősi halottal szemben érzett kegyeletének azzal adott kifejezést, hogy sírjaikat rendbe szedette, betonkerettel és fejtáblával látta el. Felavatásukra 1935. május 15-én került sor, amikor Reschowszky Atrhúr rabbi a mártírok imáját mondta el.

Az imaház bal oldalán található az egyszerű holokauszt emlékmű, mely 1951-ben. készült el, Winkler Oszkár losonci építész alkotása.

A háború áldozatai között volt Berkó Sándor, losonci költő, aki munkatáborban lelte halálát. Neve egy ma már ledöntött sírkőre került.

A losonci zsidóság tragédiája 1944. március 19-én a német megszállással kezdődött. Minderről már a zsinagógában esett szó. A zsidó lakosokat gyakorlatilag minden joguktól megfosztották, kötelezővé tették számukra a sárga csillag viselését. 1944 májusban kijelölték számukra a gettó területét, ahová be kellett költözniük. A zsidó lakosoknak katolikus családokkal kellett lakást és házat cserélniük.

A getto határait két körzetre, a területére eső evangélikus templom miatt két részre osztották. I. körzet: Varga u. (ma Husova), Kis u., Zsák u., Temető u, 2, 4, 6. szám, Torna u, Malom utcának a Rét u. (ma Poľná) sarkáig terjedő része, Telep u. (Malom kolónia), Kisvarga utcának (ma Barakova) a Rét utcáig terjedő része, Rét utca bal oldala. II. körzet: Toldi M. u., kivéve a Baptista imaházat, Busbak u. (ma Adyho) a Kossuth utcától a Raktár u., illetve a Petrogalli utcáig terjedő része. Zenész u., Lovagló u., Raktár utcának a bal oldala, Kossuth Lajos utcának (ma Vajanského) Toldi M. utcától a Búsbak utca sarkáig terjedő része.

A gettóba a városból és környékéről gyűjtötték össze a zsidó lakosokat, akiket 1944 júniusában a mai Zólyomi úti téglagyár épületébe összpontosították, ahol több napot kellett összezsúfolva eltölteniük. A jeruzsálemi Jád vá-Sém Intézet által kiadott könyv szerint 1944. június 12-én két vonattranszporttal szállították el őket Auschwitzba. Innen alig 10 százalékuk tért vissza.

A Losonc-Tugáron letelepedett zsidó családok már az 1820-as években felépítették az első imaházukat, mely a várossal együtt Losonc 1849 augusztusi elpusztításakor leégett.

Az első losonci zsinagóga felépítését 1863-ban kezdték el Schmiedl Albert, a hitközség akkori vezetőjének irányításával. A mai neológ zsinagóga helyén épült fel. Mauri stílusban, sarkain négy magas karcsú toronnyal.

A mai zsinagóga építését dr. Vajda Béla főrabbi működésének 25 éves jubileuma alkalmából megrendezett nagygyűlésén, 1924-ben dr. Oppenheimer Ferenc, a hitközség elnökének javaslatára határozták. A tervek elkészítésével Baumhorn Lipót (1860-1932) neves, elsősorban zsinagógákkal foglalkozó budapesti építészt bízták meg. Teljes költségét – 1,5 millió Kč – a hitközség és tagjai biztosították.

Az 1100 személy befogadására alkalmas épület építése 1925. szeptember 8-án fejeződött be. Az épület kőmíves-, ács-, vasbeton- és tetőmunkákat Schmidl Sándor építőmester, az asztalosmunkát Hodlik Pál, a lakatosmunkát Braun Gyula és Grünwald József, a diszlakatos munkát Einetter József, a villanymunkát Klein Fülöp, a bádogosmunkát Mandl Adolf és Fleischmann Zsigmond, a mázolómunkát Gross Ármin és társai a fehér üvegmunkát Bzened Ottó losonci lakosok, a díszüvegezést Krejčirik József moravska-ostravai cég, a márványdíszmunkát a besztercebányai Horn Lajos utóda cég készítették el.

A munkálatokat Hudovác Arnold budapesti pallér vezette, Nagy Jakab és Weiner Sándor losonci mérnökök ellenőrizték. Ünnepélyes keretek között 1925. szeptember 8-án adták át rendeltetésének.

A losonci zsidóság 1944-es, csaknem teljes elpusztítása után az épület gazdátlanná vált, 1948-ban a hitközség eladta az államnak. Több évtizedes hányattatás után Európai Uniós támogatással 2015-ben újították fel.

Jelenleg kulturális rendezvényeknek, konferenciáknak, koncerteknek ad otthont. December 28-án este a Csemadok losonci alapszervezetének szervezésében újra itt lesz hallható és látható Varnus Xaver orgonaművész karácsonyi jazzy Bach c. koncertjével.

Puntigán József

0 notes

korkep-blog · 5 years

Text

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt - V. rész.

Éppen azok, akik hazafiságukat és magyar voltukat oly sokat hangoztatták, – már nem tartják érdemesnek a magyarok és a város sorsával törődni.

A sorozat eddigi részei itt, itt, itt és itt olvashatók.

Nem mondható el, hogy Losonc történelmi emlékei között sok egészalakos szobor szerepelne. Mindössze két ilyen alkotásról (Kossuth-szobor és Lenin szobor) van tudomásom, melyek közül egyik sem élte túl a városban (is) lezajlott politikai/társadalmi változásokat. Az új rendszer képviselői már a hatalomra jutásuk első napjaiban hangsúlyosan törődtek azzal, hogy eltüntessék azokat alkotásokat is, melyek valamilyen formában az előző rendszer jelképei voltak.

Forrás: lucenec.dnes24.sk

A két szobor közül V.I. Lenin szobra „élt” hosszabb ideig. A mai kétsávos Nógrádi utca, Masaryk utcával szomszédos parkrészén, a mai Városi Hivatal (akkor a Kommunista Párt Járási Hivatala) és az YMCA között 1973-ban avatták fel. Az 1989-es bársonyos forradalom novemberi eseményeinek résztvevői távolították el a helyéről. Egy daruval leemelték az alapzatáról, majd a Nógrádi Múzeum udvarán helyezték el, ahol azután évekig porosodott.

Forrás: lucenec.dnes24.sk

Nem volt ennyire „szerencsés” a losonci Kossuth-szobor. A város magyar lakosai által nagyon tisztelt Kossuth Lajos tiszteletére emelt szobrot az éj leple alatt 1919. január 8-án távolították el a helyéről. A visszaemlékezések szerint a legionisták hurkot vetettek a fejére, s kötéllel lehúzták a talapzatáról, majd a város főutcáján végigvontatva a gácsi úti tüzérlaktanya egyik istállójában helyezték el. A szobor súlyos sérüléseket szenvedett el, a letört feje nyomtalanul eltűnt.

A szobor elviteléről először a Magyar Nemzeti Tanács 1919. január 21-i, rendkívüli ülésén esett szó. Ekkor hangzott el az a kijelentés, hogy az “elvitt szobor sértetlen s csupán biztonságba helyezés céljából vitetett el a helyéről”.

Az ülés történetéhez tartozik, hogy azért lett rendkívüli, mert azt megelőzően, a rendes ülésre olyan kevesen jöttek el, hogy az határozatképtelen volt. „Legnagyobb sajnálattal kell megállapítani, hogy még mielőtt a cseh-szlovák kormánytól a feloszlatásra utasítást kaptunk volna, a Nemzeti Tanács polgári tagjainak nagy része azok, kik a tanácsot feloszlatni igyekeznek, – éppen azok, akik hazafiságukat és magyar voltukat oly sokat hangoztatták, – már nem tartják érdemesnek a magyarok és a város sorsával törődni. – A nemzetköziségükről sokat emlegetett munkások azok, akik minden ülésen pontosan jelen vannak

Scherer Lajos azt indítványozta, hogy a kereskedőknek a lerombolt cégtáblák miatt felmerült káraikat térítsék meg. Ezzel kapcsolatban Tarján Ödön azt közölte, hogy a cégtáblák kérdésében úgy állapodtak meg Bazovsky zsupánnal, hogy a „magyar feliratok mellé a tót feliratok is alkalmazandók, erről a kereskedők plakátok útján lesznek értesítve.”

A Tanács elnöke, Szabó József azt jelentette be, hogy a városban megjelent egy plakát, melyet a Nyitrán székelő tábornok adott ki, s mely szerint mindenkinek teljes nyelvi szabadságot, az ipar és kereskedelme terén teljes szabadságot ígér. Mivel ez eltért a zsupán és a katonai parancsnok által kiadott plakátok tartalmától, Tarján Ödön, a végrehajtó bizottság elnöke úgy pontosította a helyzetet, hogy Bazovsky által kiadott, a cégtáblákra vonatkozó plakátok nem tartalmaznak kötelező rendeletet, abban csupán a zsupán azon kívánságát fejezi ki, hogy elvárja a lakosságtól „a tót nyelvű czégtáblák alkalmazását”.

A Magyar Nemzeti Tanácsa az utolsó ülését 1919. január 25-én tartotta meg.

A Kossuth-szobor leleplezése 1910. szeptember 19-én.

A történtek miatt nagyon sok támadás érte Bazovsky Lajost. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Városi Képviselő Testület 1919. február 4.-i ülésén az újonnan kinevezett polgármester, Golperger Viktor “ünnepélyes kijelentést“ tett arra nézve, hogy a Kossuth-szobor eltávolításában Bazovszky Lajosnak semmilyen része nem volt.

A szobor kérdését a losonci Városi Képviselő Testület 1921. március 30-i ülésen Szabó Lajos vetette fel újból. A Polgári Párt megbízásából a polgári székfoglaló beszédre való hivatkozással azt igényelte, hogy az eltávolított – ismeretlen tettesek által jogtalanul, erőszakos módon elhurcolt és eltulajdonított Kossuth-szobor visszaállításának ügyében intézkedés történjen. A polgármester válaszában súlyosan elítélte a cselekményt, s azt közölte, hogy illetékes helyekről azt az információt adták neki, hogy a szobrot ismeretlen tettesek összetörték, s így annak visszahelyezéséről szó sem lehet, s a kár megtérítése érdekében sem lehet semmit tenni.

A késői utókor az utóbbi állítás ellenkezőjét bizonyította be. A szobor testét a losonci B.S. Timrava Gimnázium tornatermének építésekor (az egykori tüzérségi kaszárnya területe), 1973 nyarán megtalálták – fej nélkül, egyéb részeiben is megrongálva. Krúdy Gábor, a losonci Műemlékvédelmi Hivatal akkori igazgatója azonnal a helyszínre jött, a szobrot elvitette és biztonságba helyezte. Érdekes epizódja a történetnek, hogy az egyik jelenlévő felkiáltása nyomán – a szobor gránátokkal van tele – a szoborhoz rajta kívül senki sem mert hozzányúlni. A szobor testét éveken keresztül Füleken őrizték.

A szobor talapzata 1925 márciusáig állt a helyén. A Kompis János vezetése alatt álló “lučeneci komisariátu s a 580/1925-ös leiratában az 1923/50 sz. törvényre hivatkozva elrendelte a volt Kossuth-szobor talapzatán lévő Kossúth feliratnak és a honvédeknek 15 napon belüli eltávolítását”. A városi képviselőtestület elutasította a felszólítást és az ellen a zsupáni hivatalhoz fellebbezést nyújtott be, melynek elkészítésével Keszler Lipót városi ügyészt bízta meg.

A zsupáni hivatal jóváhagyta a szobor talapzatának eltávolítására hozott I. fokú határozatot, ezért a testülete úgy döntött, hogy a határozat ellen a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz nyújt be panaszt. A testület magyar többsége megtagadta a talapzat elvitelét. A zsupáni hivatal határozata ettől függetlenül jogerős volt, ami azt jelentette, hogy az az ellen benyújtott panasznak halasztó hatálya nem volt.

Ezt követően Belánszky Károly polgármester elrendelte a talapzat eltávolítását. 1919. április 19-én rendőri őrizet mellett a talapzatot lebontották, melyet azután dr. Szilassy Béla állított fel kastélya parkjában.

A talapzat jelenleg a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria kertjében van elhelyezve.

Zárásul érdemes felidézni a határozat indoklását, melyet a Losonci Hírlap közölt.

“Kossuth Lajos megszemélyesítője volt az u.n. egységes magyar állameszmének. A szlovák nemzet szabadságának kifejezett ellensége volt, ami kitűnik főként abból, hogy amidőn 1848/49 években a szlovák honfiak Liptószentmiklóson a szlovák nemzet jogai érdekében rezolúciót hoztak, amely általában a volt Magyarország nemzetiségeire is vonatokozott, parancsot adott ki e szlovák honfiak elfogatására.

… Amikor Zólyom város képviselője a szlovák Štúr Lajos a volt magyar képviselőházban a jobbágyság eltörlését kívánta, Kossuth Lajos fulnimiásul állást foglalt ez ellen, mert meg akarta védeni a nemesség kiváltságait s csak a nyugat demokráciájának nyomása alatt és az általános felkelés következtében volt kénytelen később a jobbágyság megszüntetéséhez hozzájárulni (Új történelem! Szerk.)

…. A losonci és környékbeli szlovákok Kossuth Lajos szobrát a losonci téren állandóan a szlovák nemzet sérelmének és megcsúfolásának tartották. Ezért a forradalmi időkben az összes losonci és szomszédos szlovákok nyomatékosan kívánták, hogy ezen szobor, mint a szlovák nemzet szégyene (sose szégyelljék magukat Kossuth miatt! Szerk.) a losonci térről távolíttassék el.

Ez azonnal a városnak csszl. katonaság által történt megszállása utáni első napokban forradalmi módon megtörtént, azonban oly módon, hogy a szoborkő talapzatán még mindig ott maradt az egyrészt kihívó és sérelmes “Kossuth” felirat, másrészt a “honvéd katona” alakja a magyar zászlóval a kezében. A losonci rendőrbiztosság állandó megfigyelésének tárgya, hogy Losoncon minden mozgalom központja a Kossuth szobornak épen ezen maradványai. Állandóan figyeli, hogy ezen szobor maradványai körül gyülekeznek a csszl. köztársasággal szemben ellenségesen hangolt csoportok és bármikor itt, a nemzeti és állami határokon rosszakaratúlag terjesztett hírek kerülnek felszínre Magyarország integritásának visszaállításáról.

Főként a “Kossuth” felirat, s a magyar zászlós honvéd alakja állandó békétlenség kútforrását képezi, egyrészt a megbotránkozó szlovákok részéről, másrészt a magyar lakosság irredentisztikusan gondolkozó rétegének részéről (Érdekes rendőri megfigyelések! Szerk.)

A fent említettekből megérthető, hogy Kossuth Lajos szobra minálunk határozottan államellenes jellegű … a mi önálló államunk méltóságával és főként a most már felszabadult csszl. nemzet integráns részét képező szlovák nemzet méltóságával egyáltalán össze nem egyeztethető.

Végül indokul felhozozom azt is, hogy Kossuth Lajos az egységes magyar királyság kormányzója, illetve uralkodója volt. Ezek alapján úgy kellett határoznom, amint az elrendeltetett”.

Puntigán József

További ajánlott írások:

http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/04/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-resz

http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/06/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-ii-resz

http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/08/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-iii-resz

http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2019/01/10/mi-tortent-losoncon-100-evvel-ezelott-iv-resz

#1919 #B.S. Timrava Gimnázium t #kiemelt #Kossuth Lajos #Kossuth szobor #Krúdy Gábor #Lenin #Losonc #Losonci Hírlap #Nógrádi Múzeum és Galéria #Szilassy Béla

0 notes