#még 2 hetet adok magamnak

[kinlodok]

Ha tudtam volna, ha láttam volna előre, hogy ez lesz, akkor bele se megyek... Bárcsak tudtam volna előre...

#még 2 hetet adok magamnak

[stromp-mark]

1 hét, 3 történet!

Répa story!

Úgy vettem rá magam, hogy hetente legalább egyszer egyek nyers zöldséget, hogy amikor elmegyek a Lidl-be bevásárolni, veszek magamnak répát. Ma különösen nagy dilemmában voltam. Nagyobbnál nagyobb répák közül kellett választanom :D. Mivel tudom, hogy ebben az esetben a nagyobb nem feltétlenül jobb :D, így ráhajtottam a kicsi és vékony darabokra. Nehéz dolgom volt, de sikerrel jártam. Közben jól kinevettem magam, mert azon gondolkodtam, hogyha most mások látnának a fejembe, biztos szánalmasnak gondolnának, hogy itt ez a sok hosszú és vastag répa, erre én a kicsikre hajtok rá.

Lakótárs!

A héten hosszú idő után tartalmasan sikerült beszélgetnem a lakótársammal, aki egyben a volt barátom és jelenleg még a munkatársam is. Igen, sokan most biztosan nagyot néznek, hogy ezt hogy sikerült összehoznunk. Nem volt egyszerű, de azért annyira bonyolult sem. Úgy alakult az életünk, hogy tudtuk egymással rendezni a dolgainkat. Nem azt mondom, hogy a legkönnyebb így az ismerkedés, de úgy gondolom, hogy aki komolyan gondolja velem, és van egy bizonyos értelmi szinten, az bízik bennem mindaddig, amíg okot nem adok ennek az ellenkezőjére. Okot pedig eddig még senkinek sem adtam a bizalmatlanságra. Az első randin szoktam közölni az illetővel, hogy mi a helyzet, ha arra érdemesnek találom (értsd, látom benne a “férjjelöltet”). Mikor közlöm, hogy együtt lakom és dolgozom a volt barátommal mindig egy kicsit összeszorul a gyomrom, mert félek, hogy megköszöni szépen az együtt töltött időt és távozik. Eddig erre még nem volt példa. A lakotársam, elmondása alapján úgy tekint rám, mint a testvérére. Én az életem részének tartom őt, sok mindent megtanultam mellette, amiért hálás leszek neki. Már 5 éve lakunk együtt és 2 év 3 hónapja dolgozunk együtt. Jelenleg furcsa helyzetben vagyunk, mert mindkettőnk egy része külön költözne, a másik része viszont nem. Meglátjuk mit hoz a jövő. Az utána megismert “férjjelöltjeimnek” köszönhetően, már nem tudnám azt elképzelni, hogy vele alapítsak családot. Nem szeretném, hogy eltűnjön az életemből.

Insecurity!

Pride-os Peti (milyen találó név :D) az, akivel együtt kávéztam egy szombaton. Nehezen jött össze a találkozó, mert elég mély dolgokról szerettem volna vele beszélgetni. Mióta megismertem (értsd: amikor először találkoztam vele a bécsi Pride előtt) éreztem, hogy bejön nekem. A kávézás óta rendszeresen beszélgetünk és kezdem egyre jobban megismerni. Ő jelenleg lazább dolgokat keres. A bizonytalanság pedig azért van bennem, mert nem tudom, hogy én most mit is keresek. Őszinte leszek! Ha Viktor az ISS (International Space Station), akkor Peti az égen szálló madár. Tehát Peti nem egy potenciális férjjelölt. Attól félek, hogy ha mindkettőnk részéről zöld utat kapna a lazább - fogalmazzunk úgy - ismerkedés, akkor én lennék ismét az, aki a rövidebbet húzza. Ismervén magam egy idő után elkezdenék kötődni, ő viszont nem. Ha viszont nem kezdek el kötődni, akkor meg egy idő után ez kevés lesz, és azt nem tartom korrekt dolognak, hogy amíg nincs ló, jó a szamár is. Jelenleg élvezem, hogy jó vele beszélgetni. Talán még hosszú távú barátság is kialakulhatna, amit nem szeretnék elrontani ilyen lazább dolgokkal. Viszont, az a bizsergés meg megvan bennem, hogy milyen lenne vele kipróbálni ezeket a lazább dolgokat. Sajnos sikerült már elrontanom így barátságot. Úgy érzem ezt le kell ülnöm és meg kell vele beszélnem. Talán az őszinteségemmel is elrontom majd a dolgokat, de ki tudja. Most egy kicsit úgy érzem nagyon kitárulkoztam, viszont valamilyen szinten meg élvezem. Azzal, hogy leírom a gondolataimat, összeszedem őket és megpróbálom megkereseni a megoldást rájuk. Szép hetet!

#napimark #this is me #répastory #lakótárs #insecurity #az élet apró örömei