a-kaosz-istene

[a-kaosz-istene]

“- Belegondoltál már valaha, hogy csupán egy döntés választ el minket attól, hogy úgy éljük le az életünket, mintha sosem ismertük volna egymást? Ugyanazon a bolygón, egy kontinensen, ugyanabban az időben, mégsem hatnánk egymásra. Mindössze pár kilométer választana el minket, egy közepes hosszúságú vonatút, de a létezésünk nem lenne befolyással semmire a másikunk valóságában.

A szemei nagyra tágultak, majd hirtelen összeszűkültek. Elgondolkodott.

- Abba belegondoltál már valaha, hogy ugyanígy csak egy döntés választ el minket attól, hogy egymás mellett haljunk meg a végén? - vágta hozzám hirtelen.

- Az nehezebb. - ráztam meg a fejem.

- Ezt miből gondolod? - kérdezte.

- Ahhoz nem elég egy ember.”

Alexander Levin: részlet a könyvből amit sosem fogok megírni

#hun #magyar #saját #gondolat #idézet #akaoszistene

[a-kaosz-istene]

Ha találkoznál a gyermekkori éneddel büszke lenne rád?

Nem tudom büszke lenne-e csak azt, hogy ha akkor ott lettem volna neki, nem igazán lenne most mire büszkének lennie. Mert pont az lettem akire szüksége lett volna és akkor nem lett volna semmi amiből ki kellett volna gyógyulni. Szóval, ha így nézzük, büszke.

[a-kaosz-istene]

“- Nem kell sok az életben. - mondta. Ígéretes fiatal, feje fölött több száz évnyi sötét felhővel. - Nincs szükségem hírnévre. - jött a legnagyobb tehetségtől, akivel valaha találkoztam. - Csak békét akarok. - motyogta és minden szavát értettem.

Ezt azoknak a lányoknak, akik édesanyjuk traumáját cipelve sétálnak végig az életen. Akik soha nem fonják majd a saját bánatuk elsőszülött lányuk hajába. A fiúknak, akik némán ülnek a vacsoraasztalnál, bennük az apjuk forrongó dühével. Akik majd felkelnek az éjszaka közepén, hogy átöleljék félelmükben felsíró gyermekeiket. Mindazoknak, akik nem tudják, mi történt velük az út során, valahol a harmadik és a hatodik osztály között. Mert nincs meg más csak a madárcsicsergés, a fülekben rezgő statikus zaj, a karácsonyt megelőző nap nyomása a gyomorszájon és hogy már nem pont olyanok a színek, mint előtte.

De mi előtt?

Fojtsa meg a szeretet azt, aki felnevelte önmagát s legyen törzsvendég a béke mindenkinél, aki a saját szüleit. Bocsátasson meg az emberiség ellen elkövetett eddigi legnagyobb bűnöm;

Hogy én is csak egy gyerek voltam.”

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

#magyar #akaoszistene #idézet #részlet #gondolat #saját #hun

[a-kaosz-istene]

A különbség jó és rossz között csupán annyi, hogy a jó csak akkor vesz téged észre, ha te is őt. Viszont, a rossz folyton figyel. Minden bokor mögül. Minden sarokból.

Alexander Levin

#magyar #akaoszistene #hun #gondolat #saját #idézet

[a-kaosz-istene]

Ha bármiről,

Majd gondoskodom róla,

Hogy emlékezzek,

A halandóságtól való elsöprő rettegésre.

Ahogy beléd csíp a hideg téli éjszakákon,

Hogy soha nincs elég idő,

És máris hiányzik,

Ami még ott van.

És mikor végül elhalad melletted,

Akár egy pályaudvarról kiguruló vonat,

Nézed elmúlni,

Miközben a szele megcsapja az arcodat,

És remegő kezekkel hagy,

A hazaút hátralévő részére.

De, hogy is ne szerethetném az életet,

Amikor a testem minden atomja,

Grafénkarmokkal ragaszkodik a létezéséhez.

Amikor olyan szemekkel ajándékoztak meg,

Melyek képesek egyszerre látni,

Borzalmat és csodát.

Én pedig mindre vágyom,

Mintha pontosan ezért jöttem volna.

Eternális fájdalom,

És a szépség.

Nem csoda,

Hogy rád találtam.

Alexander Levin: Hány óra ide Firenze?

#magyar #akaoszistene #szabad vers #vers #saját #kortárs

[a-kaosz-istene]

Vannak olyan emberek itt, Tumblr-ön, akik folyamatosan inspirálnak? Vagy esetlegesen bármi más a mindennapokban? :) /Gondolok itt a követőidre, vagy esetleg azokra, akiket Te is követsz... Akár egy-két témára, amiről szívesen olvasgatsz, stb... Tényleg érdekelne! ^^/

Vannak. Számos embert ismerek akik benne vannak a kortárs irodalomban, az internetről és személyesen egyaránt. Szívesen olvasom az irományaikat. Olyan az egész mint a régi időkben, csak nekünk nincs törzs-kávéházunk, de mindig megtaláljuk egymást. Nyitott vagyok a hasonló lelkekre, szóval ha valaki úgy érzi lenne valamije nekem, akkor várom. A témáik pedig széles skálán mozognak. Amik leginkább érdekelnek, azok a problémásabb emberi kapcsolatok, traumák, mentális zavarok, a tabu. Minden olyasmi, amit az átlag a szőnyeg alá söpörne.

[a-kaosz-istene]

“Mikor nem az ismerős melankólia, az elpazarolt potenciálod húz az ágyba. Akár egy madár, akinek szárnyai vannak, mégsem tud repülni. Lehet, hogy igazuk van és ez csak egy gyenge kifogás. Hogy amikor mások a fiatal éveiket a jövőre való felkészüléssel töltötték, minden energiád arra fordítottad, hogy életben maradj. De lehet nem. Mert ott állsz huszonévesen és nyom mindenki súlya, akiről úgy érzed, hogy bármilyen tekintetben előtted van. Köröket rajzolsz a pohár szélén, egy enyhe mosollyal, miközben próbálják megindokolni, hogy miért kellett volna felkészülnöd egy olyan jövőre, amelyről nem is gondoltad, hogy eljön majd. A múlt meg sem történt, a jövő lázálom. Minden ingóságunk a jelen. Talán azt hiszed, hogy neked ez jutott, hogy nem volt szerencséd. De nem a szerencsés emberek mennek tovább, hanem a bátrak.”

Alexander Levin: Things I wish someone told me when I was young

#magyar #akaoszistene #részlet #trauma #idézet #saját #gondolat

[a-kaosz-istene]

Egy nap elhagyod azt a sötét kisvárost

A vajkések élén táncoló embereket

Pitypangszőnyeggel borított mezők felett fogsz repülni

Letekinteni kilyuggatott felhőkkel körbeölelt nagyvárosokra

A nap egészben lenyel majd

És tudni fogod

Hogy eddig miért nem volt jó soha

Hazaérsz

És mikor megteszed

Emlékezz rám

Alexander Levin

#magyar #akaoszistene #kortárs #vers #saját #gondolat

[a-kaosz-istene]

Még mindig ír, a múlt

A nevemre címzett leveleket és meghívókat

Partikra amiken már voltam

Szinte érzem az ízét a számban

És mintha többre éheznék

Egy magányos gondolat hajt tovább

A vakító mézköd között

Könnyedén kötéltáncol

Egy párhuzamos valóság fölött

Nem tudom hogy éltelek túl

De többször nem menne

Alexander Levin

#magyar #akaoszistene #gondolat #kortárs #saját #vers

[a-kaosz-istene]

“…Olvastam, hogy Jeffrey Dahmer apja azt mondta, hogy fiatalabb korában neki is voltak megkérdőjelezhető gondolatai. Az emberek rögtön ráugrottak a témára és bizton állították, hogy vannak még testek, amik felfedezésre várnak. Ezúttal, az idősebb Dahmertől. Gyűlölöm, hogy el kell rontsam, de az igazság az, hogy elrettentően sok embernek vannak megkérdőjelezhető gondolatai. A gondolatok semmik. Egy légüres térben lebegő fantázia sosem ártott senkinek. Ha nem tudjuk, hogy az előttünk álló személy fejében mi jár, szinte mintha nem is létezne. Márpedig nem tudni. Rengeteg a bűncselekmény, szerte a világon és minden amit látunk az emberek azon csekély százalékának a műve, akik hallgattak is a csábítgató hangokra a fejükben. Képzeld el, hogy mennyien élhetnek hasonló természetű gondolatokkal, sőt talán küzdenek is velük, nap mint nap. Meglepődnél, ha tudnád, hány potenciális Dahmer mellett sétálsz el munkába menet. Viszont, egy különösen felborult elme kell ahhoz, hogy a hasonló gondolatait ténylegesen életre keltse és tettekké formálja. Abban a pillanatban, mikor rálépsz arra az útra, akár csak egy lábbal, vége. Ismerem az emberi természetet és nem félek tőle. Ez is csak egy másik döntés, pont mint az, hogy mit egyél vacsorára. A legtöbbünknek nem ember lesz.”

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

#részlet #magyar #akaoszistene #gondolat

[a-kaosz-istene]

Minden megváltozik, ha felhagysz a médiafogyasztással, nem veszel el a politikában, és nem hajszolod vakon a pénzt. Megváltozik, ha megkérdőjelezed a tekintélyt és rájössz, hogy minden, ami a társadalmunkban történik, egy maréknyi, hisztérikusan gazdag, többszörös személyiségzavarban szenvedő ember buta kis játéka. Semmi sem valódi, csak te. Miért pazarolnád el?

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

#magyar #akaoszistene #saját #gondolat #idézet #részlet

[a-kaosz-istene]

Ez az az otthon amit magamnak építettem

Egy otthon amit elköltöztethetek

Ahol a múlt nem ragadt be egy poros lépcsőházba

Ahol mégis lepattogtatta a festéket a korlátról az idő suhanó keze

Ahová hazafelé menet nem futok át az országúton

Majd gondolom meg magam a közepén

Mint fényszórók fényétől megzavarodott őzek

Mérsékelt szuicid gondolatokkal

Ez az otthon lágy és puha

Egy hely ahol sosem járok lábujjhegyen

Ahová az ünnepekre sem látogat haza a bánat

Itt nem látom magam az arcokban

Az arcok mégis látnak engem

Nem kényszerülök a homicid hajlamomat gondosan összehajtogatni

Álomra hajtani a fejem egy könnytócsában

Többé nem húzom végig az öklöm a falon

Az orrom az ingujjamon

Miután megmártottam a szerelemben

Már majdnem ember vagyok

Elmondanám neked

Táncolok a dalokra

Amikre régen sírtam

De nem laksz itt

Alexander Levin

#magyar #akaoszistene #saját #gondolat #vers #kortárs

[a-kaosz-istene]

Tudnál mondani pár szakítás utáni tanácsot? Kilátástalan vagyok mert nagyon hiányzik az illető, ő már szinte én voltam.

Mindig mielőtt szakítottunk valakivel, én már lezártam magamban a dolgokat. Ez egy lelki folyamat, amin át kell esni. Sokan csak a szakítás után kerülnek oda, mert gyakran így hozza az élet. Én gondoltam a jó pillanatokra. Sőt, néha a mai napig gondolok, de kimondottan nem hiányzott senki, akivel elváltak az útjaink.

El kell fogadunk, hogy az életben senkit sem birtokolhatunk, mindenkit csak kölcsön kapunk. Ajándék. Ezt gyakran mondom az embereknek, mert meg vagyok győződve róla, hogy ennek a tudata megoldja a legtöbb modern kapcsolati problémát. Sok dologra ráébreszt, többek között, hogy semmi sem magától értetődő. Ezáltal jobban megbecsülünk másokat.

Meg kell tanulni elengedni az embereket, ha már nem szolgál minket egy adott kapcsolat. Ha nem kellene, hogy vége legyen nem lenne, mert tettetek volna érte, hogy ne legyen. Ebben mi döntünk. Persze, egy ember nem elég…

Emlékezz erre és a jó időkre! Bízz magadban, hogy képes vagy arra vezetni az életed amerre mennie kell és amerre akarod, hogy menjen! Másokkal, vagy egyedül. Te vagy a kapitánya ennek a hajónak.

#szakítás

[a-kaosz-istene]

“- Szóval… Hogy vagyunk? - kérdezte, miközben egy komótos mozdulattal feljebb tolta szemüvegét az orrnyergére.

- Nos, olykor a tenger vagyok, máskor a tengerész, de mostanában leginkább mindkettő.”

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

#magyar #saját #gondolat #idézet #részlet #akaoszistene

[a-kaosz-istene]

Senki sem mondja, de sokáig hiányozni fog a szenvedés. Még ha már nem is, az érzés időről időre megpróbál majd visszakúszni a testedbe. Régi szokások, kimúlt érzelmek hallucinálása, összetört álmok felszippantása a fürdőszobai csempéről. Azt hiheted, már nagyon régen meghaltál. Robotpilótában kísérted ezt a világot, azért az időért, amit szellemként töltöttél. Néhány dolog örökre elveszett, mások még nem fellelhetők. Hajszolnod kell a fényt, akkor is ha már tudod, hogy te voltál az.

Alexander Levin

#magyar #saját #gondolat #idézet #akaoszistene

[a-kaosz-istene]

Hogyan ismerjem meg magam?

Próbálj ki sokféle különböző dolgot és figyelj arra, hogy ezek milyen érzéseket keltenek. Nem számít pozitív vagy negatív lesz az élmény, mindenképp tanít neked valamit magadról. Az dönti el kik vagyunk, hogy hogyan reagálunk a körülöttünk lévő világra. Az élet a megtapasztalásról szól, ezért van fizikai testünk, egy anyagi valóságban.

[a-kaosz-istene]

Ēlysium

Beléd szerettem, mert olyan kecsességgel hordoztad a vállaidon a világot, mintha nem is lenne nehéz. Mikor már azt hittem, semmi sem vár rám, te vártál. Olyan türelemmel, mintha esélyed volna az idő nyomasztó súlyával szemben. Sok szép arcot láttam, művészkezek által faragott testeket, halhatatlan tűzzel. Mégsem találkoztam még egy lénnyel, aki megkísértené éhes szemeim és megitatná szomjas lelkem. Még ha az élet kegyetlenül s többször is megpróbálta tompítani a fényed, itt vagyok, hogy visszatükrözzem feléd, mikor elhalványul. Ha váraink porba dőlnek, a jövő eltorzul, s vakokká válnánk a múltra sem feledem, hogy egy örökkévalóságig vártam, hogy a mellkasodra hajthassam a fejem, mikor elnehezedik mindentől, amivel egymagam megküzdeni nem tudok. Fiatal vagyok, alig éltem, de veled még nem haltam elégszer. Valahányszor visszajövök, a világ egy üreges tér, a lét súlyos. Gyötrő fájdalmában sír fel a szívem, amíg rád nem talál. Keresni foglak. Ahogy kerestelek most és mindenkor. Minden univerzum, minden csillagán. Higgy nekem ha mondom, hogy megtalállak, A következő életben és azután.

Alexander Levin

#magyar #vers #szerelem #saját #gondolat #akaoszistene