Tumgik
Text
Össze fogod törni a szívem, és én minden bizonnyal hagyni fogom neked
1 note · View note
Text
Nem tudok aludni
Ideges vagyok
Valami b@ssz@ az agyam
De nem tudom mi
És ez mégjobban felidegesít
0 notes
Text
Neha belegondolok abba hogy hogy lehetek ennyire idegbeteg
20 notes · View notes
Text
NEM TUDOM
Szerelmes voltam egy olyan emberbe aki nem szeretett viszont
És szeretett engem egy olyan ember akit nem szerettem viszont
Néha még mindig nem tudom, melyik a rosszabb:
Egy megtört lélek, vagy megtörni egy lelket.
0 notes
Text
Menekülök. Menekülök, de fogalmam sincs, hogy hova, hogy honnan. Azt sem tudom, hogy kitől és kihez. Hozzád. Előled. Senkihez. Bárkihez. Mindenkitől. Nem tudom. Nem tudom, hogy ki vagyok, hogy mit akarok és mit nem és, hogy azt miért akarom vagy épp miért nem. Fogalmam sincs, miért csinálom ezt. Minek írom le azt, ami bennem kavarog, úgyse érti senki, aki meg mégis az úgyis leszarja. De talán igaza is van, mit foglalkozna ezzel bárki is, mit foglalkozna bármivel bárki is. Na meg pont Te, Te mondtad, hogy ez mekkora ostobaság, hogy nem jelent semmit és értelme sincsen, de én mégis megcsinálom. Írnom kell, ki kell írni magambol. Felrobbantam. Ez miattad van, de nem hibáztatlak, mert lehet velem van a gond. Én csak egyszerűen nem tudom, oké? Nem értem, senki nem érti és nem is akarják érteni, szerintem még én se akarom. Csak tudod, ha bennem van nem lehet csak úgy megszabadulni tőle. És mindig ez van érted? Érted. Mármint azt érted, hogy mindig "hisztizek". Te így hívod, én jobban szeretem azt használni, hogy " szétesek" vagy nem bírok többet, ezért "robbanok". Kinek beszéljek arról, amit senki nem érthet meg? Illetve de, Ő ha akarná meg tudná érteni, de nem akarja. Miért is akarná, hiszen ez csak az én hisztim. Úgy érzem nehéz minden. Nehéz beszélni, nehéz gondolkodni. Már nem bírom játszani, hogy minden rendben, mert semmi sincsen rendben. Vagy nekem ez jár? Nálam nem telhet be a pohár? Nem lehet elegem végleg? Nem mondhatom, hogy feladom? Mit rontottam el? Miért fáj minden ennyire, miért gyötör valami olyan, amin senki nem tud segíteni, de aki tudna az se fog, mert nem az ő dolga. Szétestem. Vállalom. Egy roncs vagyok. Minden mosoly kamu, nem vagyok boldog, nincs okom mosolyogni. Szomorú vagyok. Üres. Szánalmas, mert megint nem tudtam kezelni. Saját magam nem tudom kezelni, nem bírom el a saját problémáimat, gyenge vagyok. És most még idióta is, mert ezt mind leírtam. Amiért leírtam, hogy mennyire fáj. Igaz, hogy nekem ezek érzelmek, de mindenki másnak csak buta szavak. Ostobaság az egész, amivel nem érek el semmit. Ettől nem lesz jobb se nekem, se másnak, és nem fog kevésbé fájni. A helyzet ugyanugy szar maradt. Ugyanugy nem érti senki és én továbbra is egyedül vagyok. Talán ez a sorsom nem? Mármint vannak barátaim, nagyon szeretem őket, annyira jó emberek. De lelkileg. Nem találom azt a megnyugvást, amire mindenkinek szüksége van. És valaki megtalálja, az anyukájában vagy az apukájában, a testvéreiben, rokonaiban, de talán a barátaiban, a szerelmében. Valakiben. De én? Én nem találom senkiben és a lelkem össze-vissza rohangál és keresi a helyét, keresi az okot, a bizonyítékot, hogy énis ugyan annyira érdemes vagyok az életre és a világra, mint bárki más. De nem találja. Egyedül van, akárcsak én. És elfáradt, próbált értem mindent megtenni, de csodát még ő sem tehet, mostmár csak barangol. Keresi a megnyugvást, ahol végre pihenhet. Lehet, hogy megtalálja, odaát. Az egy jobb hely, ott már nem fáj semmi, oda megy mindenki, akiről a sors úgy döntött, hogy ott kell lennie. De velem miért szórakozik? Miért nem dönti el végre, hogy hol a helyem? Lehet, hogy csak szeret nevetni rajtam, élvezi, hogy szórakoztatom. Látja az újabb "hisztim", mert valójában neki se jelent ez többet, és végignézi, ahogy lelki roncsként, a könnyeimmel harcolva, küszködök, hogy leírjam ezt a szöveget, Mert néha annyira homályos minden, hogy a billentyűzetet se látom. Lenéz. Szánalmasként tekint rám, amiért megint leírtam. Ezt a rengeteg sor butaságot, ami nem jelent senkinek semmit. És most, hogy lesz tovább? Fogalmam sincs. Gondolom abbahagyom végre ezt a hülyeséget. Mert úgysem jelent semmit, és meggyőzöm magam, hogy ez valójában így van. Minden, amit érzek hülyeség, szánalmas. Nem jelentenek semmit. És nem jelentek semmit, ezzel együtt megszűnik minden gondolatom, érzésem és megszűnök én is. Egy senki vagyok, aki egy percre megint többnek hitte magát. Már bánom is. És szégyellem, hogy a butaságommal pazaroltam bárkinek is az értékes idejét, aki eljutott eddig. Mert mindez csak hülyeség.
7 notes · View notes
Text
,,Szétvált szülők"
Anyai szemmel:
Agy: basszameg neki lehet jobb lenne az apjánál, nem kéne ennyit stresszelnie az itthoni dolgok miatt
Szív: a pénz, a PÉNZ!!
Apai szemmel:
Agy: jobb lenne neki itt
Szív: jobb lenne neki itt...
1 note · View note
Text
Amikor csak azért jársz küzdősportra hogy levezesd az itthoni sresszt.
1 note · View note
Text
Sírtál valaha csak azért, mert te, te vagy?..
0 notes
Text
Amikor a saját "mostohapád" leribancoz miközbe barátaid alig vannak.
0 notes
Text
Fogadd el, bármit csinálsz, úgyis te leszel a szar:)
16 notes · View notes
Text
Felbecsülhetetlen érzés az amikor fekszel a mellkasán, finom puszikat ad a homlokodra és romantikus zenéket hallgatva halkan a füledbe súgja:
Szeretlek
5 notes · View notes
Text
Ki ültem az ablakba, rágyújtottam egy cigire és egy pillanatra elfeledkeztem arról, hogy minden összeomlott körülöttem.
33 notes · View notes
Text
"A pszichopaták nem őrültek. Tisztában vannak a tetteikkel és a tetteik következményeivel."
18 notes · View notes