#élni fogok

[sztivan]

Ádám megkérdezett, hogy ő meg fog-e halni

mondtam, hogy igen, ezt sajnos senki nem ússza meg, de addig még rengeteg idő van, amíg csomó szuper dolgot tud csinálni, például előbb nagyfiú lesz, aztán felnőtt, utána öreg bácsi még nagyon sokáig, és majd csak aztán

és akkor majd gyújtanak-e gyertyát érte?

hát igen, majd aki akkor élni fog, az majd fog

de hogy kettőnk közül ki fog korábban meghalni

mondtam, nagyon remélem, hogy én, ez így van rendjén, én fogok előbb megöregedni is, egészségesen kell élni, meg figyelni magunkra, és kis szerencse sem árt, de megoldjuk mindketten

miért, hány éves vagyok? harmincnyolc

az után a harminckilenc jön, aztán pedig ugye a negyven? igen, de szeretnék vagy százig élni. és az milyen lesz, ha százéves leszek? és akkor elkezdtem neki öregemberesen beszélni és hatalmas röhögésekbe mentünk át ezzel, úgyhogy sikerült egy kicsit kevésbé félelmetes irányba elvinni a dolgot és mégis válaszolni mindenre, és aaaaaaaaaaaa de mennyire érdekes figyelni, ahogy az édes kis ötéves agya összerakja magában ezt az egész rém bonyolult dolgot

[bugajakab]

Merevedési probléma

Erről a témáról aztán szinte senkivel sem tudok beszélni az egyik legnagyobb férfi tabutéma.

45 évhez közel engem is elért, eddigi kapcsolataimban ezt megoldottam mint utóbb kiderült erőből de ez az erő mára elfogyott, mondjuk ehhez kellett egy elég zűrös elmúlt négy évnyi magánélet és egy olyan mostani partner aki szinte mindent megtett hogy ez kialakuljon én meg abszolult partner voltam ebben.

 Az első randin elmondta hogy ő az elmúlt másfél évben talált magára szexuálisan jobbnál jobb partnerei voltak jobbnál jobb szexuális élményekkel. Ugye azok a magunkkal szemben támasztott elvárások szinte lebénítottak az első együttlétünkkor de ezt akkor még rá lehetett fogni az alkoholra. Viszont utána ha volt is kezdetben erekció az aktus közben megszűnt de valahogy csak sikerült a végére érni, míg egyszer egyik reggel egyáltalán semmi altesti reakció pedig volt ingerlés, teljes csőd ekkor jött a megjegyzés hogy lehet hogy le kellene cserélni engem egy fiatalabbra. Mint férfi itt teljesen összeomlottam hihetetlenül a szívemre vettem, napokig teljes letargia az okok keresése. Valami gyors megoldás kellett hát rendeltem a netről potencianövelőt. Nagy reményekkel bedobtam egy felet, a kezdeti hatás mindenhol vérbőség, szinte éreztem hogy zakatol a fejemben a vér de a hatás odalenn sem maradt el viszont a szex valahogy nem volt jó. Ez igy ment pár hétig aztán már a potencianövelővel is egyre bizonytalanabb lett az erekció és ekkor jött a következő felütés, megkérdezte hogy mit szólnék ha nyitott lenne a kapcsolatunk mert neki ez a szex nem kielégítő neki ettől többre jobbra van szüksége amit egy előző 30 év körüli partnerétől megkapna. Itt jött a következő összeomlás ekkor már jött a depresszió és a szakítás. Itt éreztem hogy ebből egyedül nem fogok kimászni.Hetekig szinte semmi életjel nem jött lentről se reggeli erekció, se magamnak ingerlésre semmi.

Kezdtem vérvétel,urológus,hormonszintmérés,ultrahang minden a legnagyobb rendben találtak. Az urológus mondta hogy a vérképem hormonszintem mint egy 25 évesé túl jó értékek hogy ilyen problémám legyen. Ő nagyon mást nem tudott csinálni mint receptre felírt potencianövelőt. Mivel rendszeresen sportolok súlyfelesleg sincs. Szóval a testi okokat kizártuk.

Ezután kezdtem el keresni szexuálpszichológust, mivel a város ahol élek itt nincs ilyen igy olyanok jöhettek szóba akikkel online lehet konzultálni. Érdekes hogy a szexuálpszichológusok nagy százalékban nők akikről eleinte azt gondoltam hogy ezekre a problémákra teljesen máshogy látnak rá mint a férfi kollégáik. Nagy gonddal kiválasztottam két férfi szakembert mivel telefon szám nem volt csak email cím igy emailben kértem időpontot semmi válasz nem jött aztán írtam még kettőnek onnan sem jött semmi válasz aztán akik szóba jöhettek írtam mindnek ebből kettő válaszolt hogy nincs időpontja végül sikerült időpontot egyeztetni egy tündéri kedves közvetlen szexológus nővel. Az első feltáró beszélgetés nagyon jól sikerült, szorongásos erekciós problémával küzdök. Ezt a szorongást próbáljuk feloldani a jövőben különböző módszerekkel. Már az első beszélgetés után éreztem hogy mintha valamennyit leraktam volna a lelki teherből. Visszatértek a reggeli merevedések és kezdek benne hinni hogy egy megfelelő partner mellett újra az lehetek aki régen voltam.

Szóval kb itt tartok most hosszú még az út mire minden rendben lesz. Kedves férfitársaim ne féljetek segítséget kérni mert még mindig jobb felvállalni ezeket a rázós beszélgetéseket mint nulla önbecsüléssel élni.

[csacskamacskamocska]

Felismerés

Sírok-zokogok-megvagyokhatva, fel vagyok pörögve és el vagyok keseredve. Miért nem tudtam én ezt korábban? Megmenthettem volna 10 évet az életemből. Sőt, megmenthettem volna AZ EGÉSZET. 😭😭😭😭

Na, szép sorjában. Egész kellemes kis hétvégém volt, egy másik városban, nagy nyugival, szép szállással, kényelemmel és egész harmonikus belső világgal. Vasárnap, éppen ültem a buszon, egy idegen városban, és csodálatos békességgel átitatva bambultam kifelé az ablakon. Napfény, strand, klassz, napfény, zöld, park, mégklasszabb, és a parkban 3-4 ember edzett. Együtt. De jó. Mármint biztos jó nekik, különben nem csinálnák. Átfutott az agyamon, hogy de miért? Miért megy ki vasárnap délelőtt valaki edzeni a parkba? Biztos örül, élvezi a meleg időt, a mozgást, élvezi, hogy tett magáért valamit, találkozott más hasonlókkal is, és majd amikor hazamegy, úgy érzi, hogy történt valami, klassz az élete. Én meg hülyének nézem, mert szerintem itt buszozni a belváros felé, ez klasszabb. Miért nem élvezem én, ha kimehetek edzeni a parkba? Miért nincs rá vágyam? És miért nem élvezem a cupákokat meg az ilyen-olyan kajákat az éttermekben (szembe se jutott kiposztolni a szombati vacsorámat a rozéfröccsel) és miért nincsenek egetverő kúrós sztorijaim és megintcsak miért szenvedek titokban, ha valami miatt mégis úgy döntök, hogy kimegyek a parkba edzeni és bár szeretem a zöldet, meg mozogni is szeretek, beszélgetni is, de miért érzem magam idétlenül? És rájöttem, hogy mert én nem ezt látom a fejemben magamról. Egyszerűen én nem ezt az életet álmodtam magamnak. Az én tervem gyerekkoromban az volt, hogy majd egész életemben rajzolni fogok, meg írni. Nem volt tervem házasságra, eskövőre, gyerekre. Valamikor akartam egy panziót, és akartam egy hajót is. Meg kertet, kőből rakott kerítéssel. De alapvetően az én boldog élet álomképem csak a rajzolás, és az írás volt. Erre világosodtam rá ott a buszon, hogy van a fejemben egy kép és az stresszel, ha ez a kép távol kerül és az tesz boldoggá, ha közel van vagy úgy érzem, hogy benne vagyok. Csak rajzolni akartam meg írni.

Tök jó érzés volt ezt elfogadni és bár volt egy erős AHA érzés, de azt is elengedtem, hát milyen kis hülyeség már, az ember nem tesz sorsfordító felismeréseket a buszon!

Csakhogy hallgatok tegnap egy előadást amitől elkerekedett a szemem. Nem akarom idemásolni az egészet, amúgy Pál Ferenc Romboló kapcsolataink volt az előadás. Volt egy sejtésem, hogy miről szól, és kíváncsi voltam, hogy egy pap, aki a kapcsolatok megtartásán dolgozik, hogyan mondja ki, hogy a romboló kapcsolatokat nem kell megtartani, sőt, menekülni kell, a saját érdekünkben. Az előadás egyetlen mondata sem szólt arról, amit előlegeztem neki. Az előadás (elképesztően leegyszerűsítve) arról szólt, hogy van egy álmunk, arról, hogy hogyan szeretnénk élni, és ebből álomból tudatos és tudattalan cselekvések fakadnak. A másik embernek is van egy álma arról, hogy hogyan szeretne élni és az álmaink nagyon nagyon mélyen gyökereznek a gyerekkorunkban. Ami miatt kibékíthetetlenné válik az ellentét, annak az oka, hogy egyikőjük sem tudja, hogy egy nagyon mély gyökerű álmuk az, ami éppen ütközik a másik ember nagyon mély gyökerű álmával. És, az amit gondolunk, és az amit teszünk, az köszönő viszonyban sincs egymással.

Az előadás ennél sokkal több felismertettetést tartalmazott, egyetlen konfliktushelyzetet nézet meg 5-6 nézőpontból és mindben volt új dolog, pedig én tényleg azt hittem, hogy azért nekem nem lehet újat mondani. Tudott újat mondani. Olyan nézőpontokat, amikre sosem gondoltam. Ismert dolgokra úgy rávilágítani, hogy már nem papírízű, hanem zsigerbevágó. Hogy baszná meg az élet!

Minden megfordult velem. Minden átértékelődött. Kb a múltam összes konfliktusa. Hirtelen olyan szeretetenergiák szabadultak fel bennem, amikkel fogalmam sincs mit kezdjek.

Aki most azt gondolja, hogy a sémáink... nos, nekik is igazuk van. A saját „álmomnak” a valós gyökereit is meg kell ismernem. De az, hogy nem jó és rossz van, és nem igaza van valakinek, a másiknak meg nincs igaza, hanem egy működés van, egy rendszer, benne mi, az álmunk, a törekvéseink, a múltunk, a fejlődésünk és ugyanígy a másik ember is, és gyilkolják egymást 10-20-30-50 évig, pedig azért vannak együtt mert szeretik egymást és közben azon vitatkoznak, hogy kinek van igaza... – ez borzasztó. Hogy nem bánunk jól egymással. Hogy a kapcsolataink, a boldogságunk, a jó életünk a tudatlanságon bukik el. Azt hiszem, elbasztam pár dolgot. :( :( :(

#élet álom #kapcsolatok #kommunikáció #04-09

[megtudommagyarazni]

...haverom kérdezi

Három opcióról lenne szó. Mindhárom oda-vissza át lett gondolva, számolva, másfél éve rajta vagyok van a haverom. 65 éves, nem bír, nem akar otthon ülni. A mutatványra lesz kb havi 1000-1200€, plusz a kezdő összeg, amiből a tárgyi kellékek kijönnek. Szerintem nagyjából minden számba lett véve, de roppant mód csodálkoznék, ha a tumbli nem világítana rá valami olyasmire, amire nem gondoltam. Barátom, csajom, jó ismerősöm, kutyám, macskám, hörcsögöm, aranyhalam nincs, 20 éve elváltam. Rég egyedül élem az életem, és rendben van így. Mármint érted, nem én, mondom, a haverom!

-A Lemennék végre hosszú távra Gran Canariára, mármint nem én, a haverom. Tavaly 400€ körül még lehetett bérelni kis lakást Las Palmasban, ott helyben jobb ajánlat is van. Persze olcsóbban is lehet, de azért ne kelljen a vegueta fölötti hegyen élni egy 20 emeletesben. Havi 3-400-ból nagyon alap szinten meg lehet élni (olcsóság van). Lakásvásárlás is lehetséges. Akár munka is, miért ne, minap jött szembe: buszvezető egy iskolához, diákszállítás, 1800/hó + lakás! Erről (is) készül egy útikalauz stopposoknak, majd felrakom. pros: nem kell magyarázni, ott lenne a szeretett városom és az óceán. cons: nem lenne egy magas élet, évente 2-3-szor haza kéne repülni, gyógyszerek, kontroll stb.

-B alig több, mint 2 miláért egy jól felszerelt 30 lábnál nagyobb vitorlást lehet venni a Balatonon, bútorozott, kényelmes, konyha-wc, napelemről működő hűtő, komplett felszerelés. pros: imádok vitorlázni, megvannak hozzá a papírjaim is. Szeret(t)em a Balcsit. Tök nyugi lenne cons: évi 8 hónap vízen, ezt még nem próbáltam. Nyilván sokat hajóznék, de 3/4 év egyedül talán sok lenne (bár ezt szoktam meg, 40 év kamionon nem a társas kéjhömpölyről szólt). Ahol kikötnék, csak a ner-rel találkoznék. Az arcpirító kikötői díjakra (ner, a kurva anyád) a hajó értékének felét-háromnegyedét kifizetném évente.

-C Talán a leginkább költséghatékony: 1-1,4mill körül lehet használt, de működő egyterűt kapni, VW Sharan, Ford Galaxy, esetleg kis szerencsével kisbusz, amiből a hátulját kidobnám, 200x80 cm matracot bele. Persze kicsit megpimpelve a belsőt, függöny, polc, szőnyeg, biszbaszasztalka stb. És irány Toszkana, Provansz, Andalúzia stb. Pl Béziers, 2,5 nap, 200-250eur benzin, mindenhol vágom az ingyenes utakat, az olasz SS, SP (Strada Statale meg Provinciale), francia RN meg RD (Route Nationale meg Départementale), osztrák Bundesstrasse, spanyol Autovias. 2-3-4 hónap lent, ahogy épp kedvem tartja, aztán haza, ügyeket intézni, ha kell. pros: egész éves. Bármikor meglátogathatom lányom családját, 3 pöpec unokámat Belgiumban, ők nem jönnek Neriába, érthető. Nagy szabadság, nyugi. Jó kaják, olcsóbban. cons: az is lenne, egy öreg kocsival hosszú utakon ne lenne?

_______________________________________________

Nos, ezek a tervek maradtak, kristályosodtak ki kb. egy év alatt, az idei év sajna beszart egy érsebészeti malőr miatt, pedig áprilisra már néztem a szigetet. Ne irigyeljen senki, 50 évet melóztam, az egész amúgy nagyon szoros volna költségvetésileg, tulajdonképp szinte nyomorgás, de szabadon, szebb környezetben. A nyugdíjam nagyobbik része sajna forintban jön, ha kuszaszem vagy orbán egyet trükközik, az euró ugrik egyet 400-420-450-re, aztán szívás az egész. Gondolom, jön számos trollkodó, utálkozó, genyázó komment, nem baj. Egyet lelövök most, az nem játszik: "B. B, BBB, BBB BÉ BÉ BÉ!" Na ok. Kíváncsian várom az okos hozzászólásokat, véleményeket. De a lényeg az, hogy nem fogok otthon ülni, és nézni bambán, ahogy a B oldal vége felé ugrál a tű, az hétszentség! Mármint nem én, a haverom, érted!

(ami nincs)

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[banatostenger]

Vallomás..

Kedves volt másik felem,

Remélem egyszer eltudod ezt majd olvasni…Szóval hol is kezdjem. A történetünk véget ért.

Tudod mindig hittem a csodákban, úgy gondoltam ez is olyan lesz…sajnos nem lett. Szerettem minden egyes pillanatunkat, mikor a kocsidban énekelhettem, mikor elvittél télen magaddal és együtt karácsonyoztunk, vagy mikor az éjszaka közepén beöltöztünk jelmezbe mert viccesnek találtuk, vagy mikor éppen kikunyeráltam tőled egy cigit. Minden pillanat mai napig feltört bennem, de el kell hogy engedjem ahogy téged is elengedtelek. Sok dolgot köszönhetek neked, mert megtanítottál élni és boldognak lenni, ugyan akkor megtanultam hogy sokszor fel kell nőnünk az érzelmeinket irányítani…megtanulni vezetni és kezelni. Köszönöm hogy mindig mellettem áltál mikor nem volt ott senki. De szó mi szó fáj… fáj hogy ilyen könnyen elengedtél. Vártalak… és várni is foglak még talán egy ideig, de már nem tudok veled menni tovább az úton. Egyedül kell ahogy te is ezt választottad. Remélem azért valahol most is boldog vagy és már nem gondolsz rám. Hiányzol és hiányozni is fogsz…. Hiányzik a csókod, az érintésed, ahogy a hajam a fülem mögé hajtod, vagy mikor letörlöd a könnyeim. Talán nem én lettem neked szánva vagy talán igen, remélem egyszer még látlak azért boldogan ha mással is de boldogan élni. Tudod vicces, azóta elkezdtem edzeni, foglalkozok szabadidőmbe többet az autókkal, most fogok pont venni egyet amit sajnálom hogy nem làtsz… hisz te mondtad érjek el a céljaim, nézd ! megfogom csinálni. Remélem te is ezt teszed majd és boldogan emlékszel vissza azokra a percekre mikor nem hagytalak magadra…tömérdek érzelem kavarog bennem, tudod? Egyszerre utállak és szeretlek… Utállak, hogy itt hagytál és talán már mással vagy, de ez az élet rendje nem? Lehet neked is jobb így, csak légy boldog! Egyszerre meg szeretlek és bennem van még a hiányod de tudod egyenlőre én is el akarlak felejteni. Remélem minden rendben és nem hajszolod túl magad, sokat pihensz és oda figyelsz magadra. Remélem a szüleid is sok dologban támogatnak téged és nagyon szeretnek! Mindenki nagyon szeret csak sose veszítsen el az az embert akit megismertem nem is olyan rég… fontos vagy mindenkinek és maradj olyan nagyon kérlek amilyen vagy, ne dobd el magad mert nagy szíved van csak nem mindenki veszi észre. Ne haragudj rám ha bármikor kudarcnak érezted a kapcsolatunk, sosem akartam rosszat. Sokat hibáztam amit nagyon is bánok de azóta minden percben próbálok egy jobb ember lenni! Még jobb és vissza térni ahhoz az énemhez akit megismertél! Fejlődők és fejlődni akarok még… már nem akarom feladni ahogy feladtam a kapcsolatunk. Küzdeni akarok ès fogok is! Kérlek ne haragudj a sok butaságért, meg akartalak védeni a múlt fájdalmaitól, sosem akartam olyat tenni veled ami neked rosszat adott volna, remélem ezért ezt tudod, mindig figyeltem rád még ha azt érezted nem is! Nem eleget foglalkoztam a te érzelmeiddel, ezért nem te vagy a hibás…Remélem te sem adod fel és napról napra jobb leszel, csináld azt amit szeretnél! Fiatal vagy, érettségiz le, csinálj szakmát! Dolgozz meg a pillanatokért! Sose legyél gyáva! Hidd el, hogy jó vagy és erős mindenkinél jobban! Ebben a világban előny ha jobb vagy és ügyesebb! Találd meg azt amit akarsz csinálni! Légy vakmerő ne félj az új dolgoktól, és cselekedj mert egyszer már túl késő lesz! Szeress mert csalódni nem hiba, hanem tanulság… Élj egy olyan világban amiben akarsz!

Remélem megérted, hogy minden dologban van valami szép ès sosem adod fel! Kérlek emlékezz majd egyszer rám azért!

Szeretlek!

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #hiány #elengedlek #nem jövök vissza #magyar idézet #magyar #sajnálom #Spotify

[csillagok-leszunk]

Leszarom ki mit vár tőlem, úgy fogok élni, hogy boldog legyek.

#hamis világ #élet a halál előtt #magány #fájdalom #halál #fajdalom #tumblr #magyar #magyar gondolat

[retisonic]

19. Galaxisok- Minket Ne Szeress!

Az van, hogy jó eséllyel én vagyok az a fajta Galaxisok rajongó, akit Benedek a leginkább lenéz és megvet.  Annyira nem szeretem az első lemezt, mert nekem az még túl Cseh Tamás, viszont eléggé karmolom a másodikat, amiről meg Benedek mindenhol elmondja, hogy nem a kedvence. Imádom a harmadikat, és csalódás volt a negyedik, és nem azért, mert hogy zongora, hanem mert furák sokszor a szövegek. Természetesen az ötödik lemez a kedvenc Galaxis lemezem, ami így kicsit ilyen dacból született, hogy a harmadik lemez világáért sivalkodó pondrók, mint én, megkapják, amit akartak. A hatodik lemezt, amiről egyszer Benedek egy interjúban azt mondta, hogy a zenekar fő műve, én megint nem szerettem annyira, mert szerintem túl sok szám volt rajta.

Nagy mák, hogy ezt az új lemezt úgy hallottam először, hogy semmit nem olvastam róla előzetesen. Valószínűleg ha meglátom, hogy a lemezt a spanyol új hullám, a MOVIDA MADRILENA legendái inspirálták, akkor legyintek egyet, és hagyom az egészet a faszba, és puffogok magamban, hogy most tényleg SZÜKSÉGES EZ?! Na ezért nem jó előítéletes bunkónak lenni! Mert, hogy a kedvenc Tik Tok/Insta influenszeremet idézzem, ez a lemez NÁLAM SIMÁN 10+ PONT! Az első hallgatás után csak egy problémám volt, hogy csak 27 perc. Ez furán hangozhat egy olyan valakitől, akinek a tűréshatára egy lemezzel kapcsolatban általában kb 43 percig terjed, és az előbb hisztizett, hogy a Történetek Más Életéből túl hosszú, de az van, hogy ez meg az alsó határt nem üti meg! Kimondom és vállalom: szerintem az ideális lemez hosszúság 31 és 44 perc között van! Ettől eltérni csak kivételes esetben lehet! A 27 perc szerintem egy EP, még két szám simán belefért volna!

Na de ez legyen a legnagyobb probléma! Elhiszem amúgy, hogy a MOVIDA MADRILENA ihlette a dalokat, tökre nem értek hozzá, de ha azt mondanák, hogy mondjuk a brit új hullámhoz nyúltak vissza, azt is simán elhinném, és még egyet is értenék vele, mert hogy én azt is kihallom a dalokból. A szinti baromi jó az egész lemezen. Nem tudom, milyen szinti, nem vagyok szakértő, és nyilván most valami orbitális hülyeséget fogok mondani, de mivel hatalmas Inspiral Carpets és Charlatans fan vagyok, én igazán értékelem. A dalokkal kapcsolatban kivételesen az sem zavar, hogy nincs nagy változatosság a tempóban, mert 27 perc alatt nehéz lenne bármit is megunni. Aminek viszont nagyon örülök, hogy megint olyan szövegek vannak, amikbe bele tudom élni magam, sehol egy Dominik, a szúnyogok királya, vagy mi. Én mindig ezt szerettem Benedek szövegeiben, hogy ilyen leíró prózák, nem kell kódfejtő tudás az értelmezésükhöz. Tudom, geci egyszerű vagyok. Na mindegy, a lényeg, hogy ez egy szuper lemez, és kíváncsian várom a következőt. Egyszer amikor hallgattam a Minket Ne Szeresst, akkor azon gondolkoztam, hogy milyen vicces lenne, ha így egy csomó ilyen visszajelzés menne a zenekar felé, hogy jó, jó, de mi a faszom ez a MOVIDA MADRILENA, és akkor a következő lemezen Benedek így beolvasna az akadékoskodó rajongóknak, hogy: NEM SZERETITEK A MOVIDA MADRILENAT? AKKOR BASSZÁTOK MEG! Persze ezt egy kicsit jobban megfogalmazva.

Kedvenc számok: Nem Tudom Megvédeni Magam, Ez A Nyár, Vissza A Természetbe

[lilcantina]

Meséljétek már el, mindenkinek kilátástalannak tűnik az élete fiatal felnőttként, vagy csak nekem nincs elképzelésem, hogy mikor, hogyan és mibűű fogok én valaha kertes házat venni, ahol aztán élhetek boldogan? Nem akarok a Dunakanyarban lakni, a nagy büdös székesfőváros közelsége sem vonz, csak egy kis falusi házat szeretnék, mondjuk közel egy olyan városhoz ahol van gyógyszertár, iskola meg egy nyomorult lidli. Nem lenne rossz ha nem lenne plafonig penészes, ha nem kéne kimenni az udvarra hogy kijuss a fürdőbe, és ha nem kéne az udvaron másik négy családdal osztozni, mert ők anno a nagymama pottyantósának az árnyékában akartak élni. És ha mindez megvan és még mindig nem kacsalábon forgó palota, még mindig szét kell verni a fürdőt és még mindig le kell cserélni a tetőt és előbb utóbb a nyílászárókat is ha nem akarsz belegebedni a rezsibe, akkor valaki árulja már el nekem, hogy miért is kéne ezekért a "kis fantáziával és lelkesedéssel csodás otthonná alakítható" ingatlanokért 40-60 milliókat kifizetni. És hogyan. És mibű.

#kilátások #ingatlanpiac

[boldognaklenni-01]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom.

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos mélybarna szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a következő kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“az egyetlened”

-Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #saját gondolat #szerelem #nagyon szar #szakítás #szomorú szerelem #szomorusag #nagyon hianyzol #hianyerzet #hianyzol

[diogenesz2020portugal]

Tudjátok, Portugália valahogy olyan, mint a drog. Soha nem enged el. Addikció. Beleszippantasz a levegőjébe, és nincs menekvés. Lehet, hogy tudnál máshol is élni, de minek? Aki csak egy hétre is, de "megkóstolta" ezt az országot, az örökre a hatása alatt marad. Olyan drog, ami nem árt, sőt meggyógyít. Ha megismerted, nem tudsz nélküle élni.

Vannak gazdagabb országok, ahol jólét van. Itt a jól-lét béleli ki a mindennapjaidat.

Mindig ámulni fogok az óceánon. Amikor a partján állok, valami hihetetlen nyugalom fog el. Tudom, hogy évmilliók óta itt van, és az én rövid életem nem több, mint egy homokszem a tengerparton. Lehet, hogy azok is így csodálkoznak rá, akik itt születtek?

Birtokolni a tér és az idő véletlenül éppen itt és éppen most benned egymásra csúszott darabját maga a kegyelem. Azt hiszem, végtelenül nagy szerencse, hogy részem van ebben.

Ma három éve, hogy repülőre szállítunk, hogy lakást keressünk Lisszabonban. Mondhatni, hogy a semmibe ugrottunk, hiszen én ezt megelőzően majdnem harminc évvel jártam Portugáliában életemben először, és egyben utoljára (bár már akkor is úgy mentem el innen, hogy itt akarok megöregedni) - a szerelmem, akinek köszönhetem, hogy Lisszabonban élhetünk, életében először lépett erre a földre.

Több mint 15.000 képet készítettem a városban, de (rám egyáltalán nem jellemző mértéktartással) ennek csak töredékét tettem ki. Ezek talán elárulnak valamit Lisszabon utánozhatatlan hangulatáról, bár nálam jóval tehetségesebb fotós kéne hozzá, hogy valóban meg tudja mutatni, milyen fantasztikus ez a hely.

Amiről azonban egyetlen kép sem tud mesélni, az az, hogy milyen csodálatosak a portugál emberek. Ezt valóban csak köztük élve lehet megtapasztalni.

Szokták kérdezni tőlem, nincs-e honvágyam. De van: akkor érzem ezt, amikor Magyarországra utazunk. Már az első naptól kezdve.

Portugália a hazám.

[tinemezeketarobotokatkeresitek]

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között, szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz, nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni, 5 hete, hogy nem tudom mi van veled az idő elrohant vérvörös falábakon az utak összebújnak a hó alatt, nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember? néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért. 1927. jan. A kép címe József Attila A bőr alatt halovány árnyék című verse, a kép alapja pedig Lackó álma <3

[csacskamacskamocska]

Utolsó nap

Délután mentünk Luccába, amiről én azt gondoltam, hogy valami picsányi kis falu, ami felkapott lett a Lucca Comics & Games miatt (ha majd itt élek, minden évben eljövök a Conra), de amúgy senkit sem érdekelne, de tévedtem. Egy Velenceszerűen szép meg sétálható város egy rakás mindnfélével, ahol gyakran vannak nagyszabású rendezvények, most is júniustól július végéig koncertek vannak, elég neves (bár már kiöregedő) előadókkal (vagy azoknak a nevét ismertem fel a plakátokon :D). Aztán tengereztünk egyet búcsúzóul mert vasárnap egy nagylélegzetű autózással hazagurulunk.

Több templom volt ennél, akik imádnak külföldön templomokat nézni azok biztos itt is elélveznek, én nem mentem be egybe se. Felkészületlenül semmi értelmét nem látom, de azt az élményt nagyon szeretem ahogy egy sikátor végén egyszercsak felbukkan egy tér egy gyönyörű templommal.

Piazza dell’Anfiteatro az egyik nevezetesség. Egí őkori amfiteátrum helyén épült ovális épületegyüttes. Tényleg jópofa! Poénkodtam, hogy lehetséges, hogy mostanában a baloldalon meg a jobboldalon levő pizzériák küzdenek meg egymással utolsó csepp kecsöpig, de a többiek szerint, idézem: "fárasztó vagy". Sajna ezen is tudok röhögni, ahogy komoly arccal várostnéznek.

Sikátorok minden mennyiségben. Ezek egy részét egy melóhoz fotóztam (másodállásban sikátorkészítő vagyok :D) de amúgy ez olaszország visszaadhatatlan része. Nagyon nehéz a térérzetet megjeleníteni, a hangulat elvész a fotókon. Mindenesetre Lucca gyönyörű kis város, és most mondhatni alig volt turista, szóval kellemesen sétálható volt.

És a mindenféle turistacsalogató, ami aztán két érdekes nem turistás gondolatot hozott. Egyrészt, egyszercsak felötlött bennem, hogy nem kell nekem semmit sem vásárolnom, mert én itt fogok élni, bármit bármikor megvehetek, nincs az a sohatöbbet érzés ami korábban arra késztetett, hogy minden vackot összevásároljak, másrészt, uh, ez fájdalmasabb volt. Valamit kezdenem kell azzal a dologgal, hogy minden szarról egy olyan férfi jut eszembe, akinek én sosem jutok eszébe. Úgyhogy hazamegyek és kikezeltetem őt magamból.

A tenger meg a hegyek, semmi különös, csak feküdtem a vízben és elképzeltem, hogy hínár vagyok és csak ringatózom és mit érdekel engem a világ összes baja, hát elég jól ment.

Búcsú

Majd írok egy elszámolást az ingatlanvásárlással kapcsolatban, hogy mire jutottunk, hogy halad a dolog tovább. Aztán egy ideig megint csak a nyafogás lesz. :D

#Olaszország #Lucca #tenger #07-15

[eltiron2]

Vadas marhát fogok csinálni

6-8 éve nem csináltam, utoljra valamikor 2020 körül kóstoltam, amikor beugrós szakácsként dolgoztam és az ottni séf nagyon nem jól, vagyis nem az én ízlésem szerint csinálta, maradjunk annyiban.

Mostanára ennyi maradt, ha valami komolyan odabasz, akkor kiiszom és/vagy kifőzöm magamból. Meg hallgatok melankólikus post-rockot (szeretem, hogy "shoegazing"-nek hívják, baromi találó.)

Pár hete örvendeztem, hogy végre bejutok öt hónap után a kardiológiára, megnézik hogy most akkor műteni kell-e a szívemet. Ma szépen elslattyogtam a Szt. Margit kórház kihelyezett intézetébe Békásmegyeren, vittem magammal a cetlit, amit a Vörösvári SzTK-ban kaptam, időpont, orvos neve.

"Hol az eredeti beutaló?"

"Hogy hívják azt, aki ezt adta megának?"

"Nincs benne a gépben."

"Várjon, telefonálok" (at least you made an effort)

"Így nem engedhetem be, csak fizetősen" (mennyi lenne?)

"Fzetős lenne, nem tudom mennyi, de nagyon drága"

Közben a szomszéd ablaknál 70 körüli néni

"Szeretnék bejutni a reumatológiára"

"Most nem megy, talán februárban?"

"De nekem most fáj a térdem!"

"Talán december 21-re be tudom szorítani."

"Jaj, az is jó lesz!" (70 év körüli nénike, aki egész életében fizette e TB-t meg az adót, elsántikál)

Vissza hozzám

"Ja és most látom, hogy van be nem fizetett TB tartozása, fizesse be és kérjen új időpontot"

.

.

.

Most tényleg utolértük Amerikát bazmeg.

Szóval kinyitottam a jégert, amit szülinapomra vettem, és vadasmarhát fogok csinálni, ha lesz türelmem, akkor zsemlegombóccal, de valószínűbb, hogy spagettivel. Az 51. szülinapomra átjön az öcsém meg a fiam, esznek belőle, viszkizünk/borozunk és valami finomított verzióját elmondom ennek a sztorinak. Öcsém fog poénkodni azon, hogy már 10 évem sincs hátra az életmódom miatt, én meg röhögök, persze, igazad van, a fiamat meg megnyugtatom, hogy csak viccelünk, jó sokáig fogok még élni.

Úgyis én/mi vagyunk a hibásak, az elbaszott generáció, akiket egy hazugságba szültek és neveltek, hogy egy másik hazugságban legyünk felnőttek, a következő generáció már lehet klímaszorongásos, ADHD-s, genderfluid és meg nem értett.

A boomerek lassan kihalnak, nekik már csak a lesajnálás jár, de az én x-generációm most az aktuális bűnbak, mi?

Karamellizált barnacukor, lime, dijoni mustár, basszameg, hogy friss babérlevelet nem lehet kapni Budapesten.

Tényleg kéne rendes zsemlegombócot csinálni.

#lájf #énblog #eltiron főz

[habkeinb0ck]

Z generációs vagyok.

Magyarországon élek.

Szeretem Magyarországot és szeretek itt élni. Szeretek és továbbra is szeretnék egy konzervatív, keresztény országban élni. Nekem nincs külföldön élési szándékom és én nem kívánok a lediplomázásom után egyből “lelécelni”.

Gondolkodó fiatal vagyok.

Gondolkodó ember vagyok.

Én is látok, hallok, tapasztalok, értékelek, mérlegelek.

És sajnos be kell látnom, a dolgom és a küldetésem egyre nehezebb. Olykor kisebbségben érzem magam.

Éppen ezért:

Ha a helyzet megkívánja, merek szembeszállni a saját generációmmal.

Ha szükséges, merek véleményt nyilvánítani.

Merem hallatni a hangom.

Nem fogom magam kényelmetlenül érezni.

Nem fogom magam kellemetlenül érezni azért, mert ezt a pólót viselem.

Nem fogom magam rosszul érezni azért, mert az idő teltével igenis tudatosan törekszem olyan emberekkel körülvenni magam, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én.

Nem engedek a nyomásnak, nem fogok megtörni és nem fogom hagyni magam.

Igenis kiállok és ki is fogok állni azért, amiben hiszek.

Z generációsként.

Mert a helyén van az eszem és a szívem.

A ”pride-hónap” okán - Kellemes júniust, barátaim!

Liliána Koncz, Fb

[starmythelonesurvivor]

Hogyan ne legyél párkapcsolatban

Mióta nem vagyok a nagynénémnél, és nem kell egyfolytában hallgatnom, mennyire, de mennyire szörnyű sorscsapás vagyok, mérföldekkel kellemesebb a közérzetem, most mégis, hogy vissza “kell” mennem a faszimhoz, már fél napja görcsöl a hasam, és a vonaton a sírás kerülget. Sajnálom, hogy engedtem a jómúlt-kor az érzelmi zsarolásnak, és nem fejeztem be, ő szívrohamot kap, belehal, nem éli túl, én meg ezt nem élem túl, de valamiért mégis csinálom. Nem tud nevetni semmin, sorvadok el, pedig alig vagyok vele, megoldom ügyesbe, cserébe dolgozom látástól vakulásig. A legtöbb napom abból telt a múzeumban, hogy a teljes kiégésem miatt próbáltam úgy tenni, mintha csinálnék valamit. Néha ha vezetek, visítok közben, nem hallhat úgy senki. Igazából már elmúlt rég a félelmem, amit szilveszterkor éreztem, mostanában leginkább csak sajnálom, olyan minimálisan vagyok benne ebben az egészben, hogy már egy süket-néma-vak is kiszúrná, hogy mennyire nem működik. Ő maga mondta, annyi funkcióm van, hogy legyek, ez még ha szegényesen is, de tudom nyújtani. Tegnap előtt elmentem indiai tavaszköszöntő fesztiválra a barátnőmmel, ősidők óta nem voltam ilyen felszabadult, nem egy 23 éves csődtömegnek, hanem kb bárgyu 17-nek éreztem magam újra. E. diktálta a tempót, táncoltunk, forgattuk egymást, bámultak. A kocsijainkban aludtunk, hajnalban kihánytam a merciből. Elegáns úriasszonyosan. Aztán délutántól strandoltunk estig. Aznap este eljött a nagygazdám is, E. azt gyanítja, hogy szerelmes vagyok, hallott vele beszélni telefonon, igazából tényleg így van. A gyakorlatias énem elég hangos, tudja, hogy ez a legtöbb, amit vele meg tudok élni. Mindig rengeteget nevetünk, biztonságban érzem magam, nincs egy fikarcnyi bűntudatom sem. Valahol tél végén, tavaly elején szörnyet halt, mikor miatta vártam egyedül a másnapot. Pár napja a barátaival voltunk a városban, a lány megkérdezte, hogy mi mióta vagyunk együtt. Nem vagyunk, én vagyok az első számú kurvája, a cicája. Szegény szeme olyan tágra nyílt, azt hittem beleesik a rozé-fröccsbe. A saját tervezésű/készítésű ruhámat viseltem, idegenek szólítottak le, és bókoltak, ragyogtam, pedig máskor feszélyez az ekkora figyelem. 3 éve ismerem. Ő is sokat változott, meg én is, és nem biztos, hogy tetszik az, akivé kezdek válni, de úgy érzem annyi minden szakadt mostanában a nyakamba, hogy nem tudnék róla lemondani. Nem leszek egy morális iránytű, egyszer az is biztos. Tulajdonképpen fenntartok sajnálatból, meg valamennyire érdekből egy boldogtalan kapcsolatot, miközben szerelmes vagyok egy másik férfiba. A munka terén annyira sokat vállaltam, hogy kb semmit nem tudok már normálisan elvégezni, és fogalmam sincs, merre kéne továbbindulnom. Ma egy-másfél órát állva sapp-oltam a tavon, holnap ilyenkor már a faszimnál fogok ön-sorsrontani, és interjút vágni, amiben egy nagyon öreg néni emlékezik vissza, milyen rossz volt neki a kényszermunka táborban. Kinek mi, ugye.