#feldobott kő

[magyarfilmekatolcettig]

Feldobott kő - 1968. Rendezte: Sára Sándor. Főszerepben: Balázsovits Lajos, Todor Todorov, Nadesda Kazassian.  https://podcasters.spotify.com/pod/show/magyarfilmekatolcettig.

#film #movie #régi #retro #hungarian #magyar #mfac #magyar filmek ától cettig #sára sándor #feldobott kő #1968 #balázsovits lajos #todor todorov #nadesda kazassian

[vizmozdulas]

káromkodja, az semmit se ér

feldobott kő, megdoblak kenyér

egyetlen vagy, én egyedül vagyok

te egyedül vagy, egyetlen vagyok

#30y #Ahogy elképzeltem

[csoori]

Csoóri a pápai járásban lévő egyik cigánytábor felszámolását örökítette meg: „Egy csóti cigányasszonynak gyönyörű, csánkig érő, kékfekete haja volt. Egyetlen nyisszantással úgy vágták le, mint a lófarkat. A gyerekek másnap botra kötötték, és durrogtattak vele, úsztatták a pocsolyában, odacsapkodták a fákhoz, élvezték, hogyan tekeredik a törzsükre. Az asszony pedig hetekig ki sem mozdult a szobájából. Ült az ablak mögött kopaszon, mintha gázkamra ajtaja előtt kellett volna várakoznia.” (x)

(A kép Sára Sándor Feldobott kő című filmjéből van.)

#csoóri sándor #feldobott kő

[ldavidx]

"Szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itt hagyott.

Visszadob az élet hozzád, fel-feldobott kő vagyok."

Gege - Félszavak

[matekonkol]

Negyven év negyven legjobb magyar filmje

A felszabadulás 40. évfordulója alkalmából „Sorsforduló” címmel országos filmrendezvényt szervezett a MOKÉP. 1984. szeptember 23. és 1985. május 9-e között az elmúlt négy évtized eredményeit, változásait bemutató, filmtörténeti értékű alkotások szerepelnek a mozik műsorán.

A rendezvény keretében a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége Kritikusi Szakosztályának és a MUOSZ Film- és tévékritikusi tagozatának tagjai szavaztak az elmúlt negyven esztendő negyven legjobb magyar filmjére. Az eredmény – a szavazatok arányában – a következő:

1. Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1966) 2. Valahol Európában (Radványi Géza, 1948) 3. Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971) 4. Hideg napok (Kovács András, 1966) 5. Napló gyermekeimnek (Mészáros Márta, 1984) 6. Talpalatnyi föld (Bán Frigyes, 1948) 7. Körhinta (Fábri Zoltán, 1956) 8. Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán, 1956) 9. Tízezer nap (Kósa Ferenc, 1967) 10. Szerelem (Makk Károly, 1971) 11. Mephisto (Szabó István, 1981) 12. Megáll az idő (Gothár Péter, 1982) 13. Csillagosok, katonák (Jancsó Miklós, 1967) 14. Sodrásban (Gaál István, 1964) 15. Angi Vera (Gábor Pál, 1978) 16. Budapesti tavasz (Máriássy Félix, 1955) 17. Ház a sziklák alatt (Makk Károly, 1959) 18. Húsz óra (Fábri Zoltán, 1965) 19. Veri az ördög a feleségét (András Ferenc, 1977) 20. A tizedes, meg a többiek (Keleti Márton, 1965) 21. Régi idők focija (Sándor Pál, 1973) 22. Bakaruhában (Fehér Imre, 1957) 23. Nehéz emberek (Kovács András, 1964) 24. Így jöttem (Jancsó Miklós, 1965) 25. Jutalomutazás (Dárday István, 1975) 26. Oldás és kötés (Jancsó Miklós, 1965) 27. Apa (Szabó István, 1966) 28. Álmodozások kora (Szabó István, 1965) 29. Fényes szelek (Jancsó Miklós, 1969) 30. Feldobott kő (Sára Sándor, 1969) 31. Fotográfia (Zolnay Pál, 1973) 32. A tanú (Bacsó Péter, 1968–1977) 33. Ajándék ez a nap (Gothár Péter, 1979) 34. Sípoló macskakő (Gazdag Gyula, 1972) 35. A kis Valentino (Jeles András, 1979) 36. Megszállottak (Makk Károly, 1962) 37. Ismeri a Szandi Mandit? (Gyarmathy Lívia, 1969) 38. Simon Menyhért születése (Várkonyi Zoltán, 1954) 39. Liliomfi (Makk Károly, 1955) 40. Két félidő a pokolban (Fábri Zoltán, 1961)

#film #magyar film #filmvilág #lista #jancsó miklós #makk károly #fábri zoltán #huszárik zoltán #mészáros márta #radványi géza #kovács andrás

[psychicweaselpaperkid-blog]

"Szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itt hagyott

Visszadob az élet hozzád fel-feldobott kő vagyok!

Az vagy nekem mint szövegtestnek kohézió

Ott érzi jól magát, ahol nem csak beszélni jo?!

Puha üveg, törd szét fájdalmamat

Zárja középre és én is középre zárlak majd!"

[nemszeretvagyszeret]

A bánat, akár az óceán feneke, Nem tudhatod, mennyire mély-e. A szomorúság, akár a feldobott kő, Nem tudhatod, hány ezer darab tör. A fájdalom, akár egy falon lévő kép, Nem tudhatod, mikor törik szét. A hazugság, akár egy pénzérme, Nem tudhatod, melyiket kapod éppen. A boldogság, akár egy fűszál, Nem tudhatod mikor, de elszáll. Ó, és a szerelem? akár a halál, Nem tudhatod mikor jön, de rád talál.

#saját vers #magyar tumblisok

[theothersideofthecinema]

The Upthrown Stone (Feldobott kő 1969) Sándor Sára https://vimeo.com/266679942 

[aliceherwonderland69-blog]

káromkodja, az semmit se ér feldobott kő, megdoblak kenyér

~ 30Y

#30y #ahogy elképzeltem #dohányzás #cigi #cigarette #underground

[imagyarorszagdaily]

Nem jó elfojtani egyetlenegy kivánságot se. Jobb, ha kiüt rajtunk minden vágyunk, mint a himlő; ha bennünk marad, jobban belébetegszünk.

Az ember nem olyan, mint a folyó, mely sohasem tér vissza többé a völgybe, a honnan forrása ered. Olyan, mint a feldobott kő: a maga sulyánál, ösztöneinél, vágyainál, szive sulyánál fogva, oda visszahull, a honnan feldobták.

(Werner Gyula - Anteusz)

[szvn]

Wildalpen

Ez olyasmi történet, ami a szavakon túlcsordul, és elmesélni nem elég, olyasmi továbbá, ami valaminek az eleje, ezért lehet a közepén kezdeni. Önellentmondásokkal tele szálltam vízre – nem csak valami metaforikus vízre, hanem név szerint a Salza folyóra az Alpokban. Az első métereken még az volt a legnagyobb gondom, hogy túl meleg a nap és hogy túl hideg a víz, és hogy melyik a jobbra és melyik a balra... Aztán már egyáltalán semmi gondom nem volt. A jobbra és a balra egységesedett abban a kifejezésben, hogy "tartani az irányt" és abban a fogalomban, hogy "mozgás". A tudatom olyan áttetszően tiszta lett, mint a folyó vize, amivel együtt haladtunk. Ellentétek megszűntek létezni, csak fokozatok voltak. Érezni és reagálni, ennyi alkotta a lényemet. Aktívan. Ha visz a sodrás, akkor is mozdulni kell, és ha nem, akkor is. Nem volt kedvem, nem volt értelme azon agyalni, hogy erősebben vagy gyengébben evezzek, hanem pont annyi erővel húztam a lapátot, amennyit a víz kívánt. A természet őszinte. Nem játszik rá semmire és nem tart ellene semminek. Ami van, az úgy van. És aki a természetben van, az is csak van. Egyetlen ellentétpár maradt meg... Az igen és a nem. Amik a létező lénynek a reakciói az ittésmostra. Az igen: egy vagyok vele, belehelyezkedem, örülök neki, az örömemet hozzáteszem. A nem: egy vagyok vele, elfogadom, de nem hagyom, hogy hasson rám – a helyzet a kezdeményező, ő vezet, de én olyan egyszerre lépek vele, hogy csak azt lehet érezni, hogy táncolunk! Nem sokkal később a jelen feldobott a feje fölé és el is kapott. Kikötöttünk egy sziklaszirttel szemben, úgy olyan magas lehetett, mint a házunk. Odaúsztam a túlpartra és felkapaszkodtam rá. Három... (Mi van már? Hol marad a...?) Kettő... (Na már mindegy.) Egy... A lábam alatt egyik pillanatban tömör kő volt, a másik pillanatban víz. Aztán az egész testem körül víz. És a lábam alatt megint kő. Letüdőztem egy kis vizet, de köhögtem kettőt és már működött is minden, mint az új. Érezve és nyugtázva, hogy micsoda remekmű az emberi szervezet, egyetlen egy valami kerített hatalmába. Nem gondolat, mint inkább tudomás. Felismerés. Szavakba nem erőltethető bele, de számokba sem. Csak egy előjel: pozitív. Egy IGEN. Mint aki először jár, úgy remegve és úgy nevetve sétáltam a hajóhoz. Világosság. Minden tajtéktarajban és hegyhasadékban ez jött szembe. A tér is tűnt annyira illúziónak, mint az idő. Valaki egyszer fogta a mindent, és kinyújtotta. Ennyi. Hogy külön-külön megízlelhesd az összetevőket, mielőtt kész lesz a tápláló étel. Az előttünk haladó hajó fara megfeneklett valamin. Az eleje keresztbefordult. Ki akartuk kerülni, de nem volt több hely letenni a lapátot. Merőleges helyett körülbelül harminc fokban nekiütköztünk. Mély levegőt venni sem volt időm előtte. A hajónk azonnal felborult. Beszorultam a pereme alá. Az egyik karomat kinyújtottam, azt kivéve mindenem víz alatt volt. Mondják, hogy ilyenkor lepörög az ember előtt az élete... Nem pörgött le semmi. Sem fény, sem alagút. Sem vége. Éreztem, hogy dobban a szívem. Mintha az engem körülvevő víz is együtt lüktetett volna vele. Hogy van még oxigén a tüdőmben. Hogy élek. És élni akarok. Nem akarok meghalni. A magzatvízben töltött időtől kezdve minden pillanat egyetlen NEM-be sűrűsödve a víz iszonyatos súlya alatt. Ahogy mindkét lábamat sikerült az üléshez tartozó hevederből kiszabadítanom, a másik karommal is belekapaszkodtam a hajóba. Próbáltam közelebb húzni magam, lecsúszott róla a kezem. Távolodni kezdtem tőle, az áramlásban megláttam libegni egy mentőkötelet, azonnal megkapaszkodtam. Partra húztak. Letérdeltem egy nagyobb kősziklára és leültem a sarkamra. A hajam vizesen lógott ki a sisak alól. Minden izmom fáradt volt, a legteljesebb alázattal, félbehajtva néztem magam elé. Az evezőm is náluk volt. Visszaültem a hajóba. Utasításra három mély levegőt vettem. Kérdésre válaszolva azt mondtam: Nem tudtam, meddig leszek lent!... Beeveztünk a célba. A partra tett hajók mellett elnyúltam hosszában. Igen, és igen.–"gondoltam". Halálközeli élményhez közeli élmény. Bepattantam a kisbuszunk hátsóülésére törökülésben, (ablak nyílik, ajtó csukódik, indítókulcs fordul, rádió bekapcsol) és nevetve néztem, ahogy az elöl ülő haverom a jobb karját, a volánnál mellette ülő pedig a balt lógatja ki az ablakon, és egyszerre, lassan csapkodnak, mint ha szárnyunk lenne.

#Ausztria #Alpok

[kezelhetetlen-onbizalomhiany16]

káromkodj, az semmit sem ér

feldobott kő, megdoblak kenyér

egyetlen vagy, én egyedül vagyok

te egyedül vagy, egyetlen vagyok

-30y:Ahogy elképzeltem

[ldavidx]

"Szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itthagyott.

Visszadob az élet hozzád fel-feldobott kő vagyok"

Gege - Félszavak

#magyar tumblr #magyar szoveg

[24hu]

A Feldobott kő című magyar filmet sugározzák.

#24.hu #hírek #news