#megérdemeltem volna | Explore Tumblr Posts and Blogs

faszom-azegeszbe · 2 years

Text

El rontottam

Tudom belátom sokszor voltam kiállhatatlan és idegölő, sokmindent másképp csinálnék de utólag könnyű ezt mondani.

Iszonyatosan szerettelek és nem mondtam el elégszer, nem mondtam el elégszer, ahogy azt sem, hogy szerelmes vagyok beléd és csak veled akarok lenni és azt szeretném hogy velem legyél

nem mondtam, talán soha pedig így volt.. Hidd el.

Igyekeztem lehozni a csillagokat is neked bár nem mindig sült el úgy ahogy én szerettem volna sokszor bántottalak sokszor bántottál.

Bántottuk egymást.

Őszintén sokszor azt éreztem hogy nem is éri meg nekem mert azt éreztem te semmit nem teszel hogy dűlőre jussunk, hogy nem vagy kompromisszum képes és nem engeded el a méltóságod nem teszed félre az egód egyetlen egyszer sem miattam, nem kezelsz nőként vagy csak nem tekintessz rám egyenrangú félként és ez fájt

Tény.

De akkor is a sok szar ellenére veled akartam lenni.

Veled tudtam elképzelni a nyaralásokat, az ünnepeket, a lakást, a családot a jövőt.

De ez már rég nem szólt erről. Ami nem is gond feltétlenül. Barátom voltál már csak. Vagy csak annak hazudtam nem emlékszem. Lényegtelen őszintén.

Támasz voltál a legszarabb időszakokban is amiket akár más, akár mi okoztunk magunknak.

És ez egyik pillanatról a másikra megszűnt létezni.

De miért?

Hiszen te akartad, te kérted, hogy maradjak az életed része hogy maradjak a barátod

és én itt is lettem volna de elkezdtél nem keresni és nem egyszer nem kétszer kerestelek én

belefáradtam, feladtam, miért én legyek az aki tesz is értünk valamit

Boldog vagy mással ezt tiszteletben is tartom,

de én soha de soha nem zártalak ki egy pillanatigse az életemből amikor jött valaki akivel alakultak a dolgok.

Sem a munka miatt, sem a család miatt.

Ez mind csak kifogás. Nem vagyok hülye. Másra jut és jutott időd. És ez borzasztóan fájt.

De mostmár akár hálás is lehetek érte amiért hagytál lógva az elmémnek teljesen kitéve lezáratlanul, hisz másképp nem szakadhattam volna el. Bár én magam is ezt akartam egy időben hogy hagyj és tűnj el, de végül a barátságom és a szeretetem felülkerekedett.

És még így is hogy nem beszélünk okozol nekem csalódást és kapom a késszúrásokat a szívembe mikor a legjobb barátom, a bizalmasom adja tovább azokat a dolgokat azoknak az embereknek akikre mindig is jutott ideje és hallom vissza tőlük amiket csak neki mondtam.

Nem hibáztatásként írom ezeket.

Megérdemeltem egy részét az évek során annak amit kaptam, de ezeket már nembiztos.

El olvastam a régi posztokat miket te írtál annakidején úgy volt fair hogy én is írok.

Ez egy békés lezárás és összefoglalás amire már nagyon szükségem volt.

Visszajelzésre nincs szükségem csak felforgatná a dolgokat.

14 notes · View notes

anonime-things · 4 months

Text

Homály

Hozzád szólok most élet:

21 évet éltem ebből fene tudja mennyit ép ésszel. Hát nem tudom mit tettem előző életemben, de kapom a rosszat folyton. Gyerekkorom óta egészen idáig egy rémálom az életem. Ott a pénzéhes anyám, aki mindent elakar tőlem venni, közben pedig szívből gyűlöl. Ott az alkoholista bátyám, aki most méltó helyén van, de ígyis egy nyűg. Ott a legjobbnak hitt baránőm, aki szintén útál mert kimerem nyitni a számat.

Egy ideje nagyon gondolkodok hogy véget vetek ezeknek. Eddig 2x akartam megtenni, de megakadályozták. Most napról napra minden egyedül töltött időben megtenném. Megtenném mert gyáva vagyok és belebetegszem a sok érzelmi bántásba.

A munkába menekülök. Éjjel nappal dolgozok és dolgozok, 7ből 6 napot, 8 helyett 12 órát, azért hogy ne legyek azon a helyen, amit otthonnak kéne hívnom.

Tepertem mindenért. Hajnalokig tanultam, mert napközben lehetetlen volt itthon. A folytonos napokig tartó kiabálás és veszekedés mellett. 1-2 óra alvással mentem iskolába. De felkészültem minden vizsgára. Jól is teljesítettem. Egy olyan szakmát tettem le amit nem akartam, mert ami igazán szerettem volna lenni, azt nem engedték. Most meg már mindegy. Leraktam a jogsit, de minek. Autónk nincs, és most hírtelen nem tudok venni, mert harcolok a pénzemért. És nem tudok, mert "nem is tudsz vezetni" mondatokat kapom.

Elértem az 1. megspórolt 1 milliómat és büszke vagyok magamra.

Élet, elgondolkodtam azon is hogy véget vetek neked itt és most. Az hogy mindenkit bántok, olyanokat akik nem érdemlik meg. Az hogy én is csak egy nyűg vagyok megőrjít. Jót akarok én, de elrontom. Szeretnék mindenkinek örömöt adni, azért hogyha talán egyszer elmegyek ne rosszként gondoljanak rám, vagy hogy megérdemeltem.

Te lány, túl tökéletes vagy. Szinte fáj, amit tennem kell veled, pedig megkedveltelek. Pont miattad is érzem azt hogy ezt így nem bírnám ki. Rossz ember jó időben mint szokás mondani. Egy olyan ember vagy akinek a bizalmába nehéz beférkőzni, nekem sikerült. De nem kellett volna. Észre sem vettelek, most meg láthatóvá váltál. Azok az idők amiket együtt töltöttünk boldoggá tettek engem is. De nekünk nincs közös jövőnk. Szerelmes lettél, de egy iszonyat szar emberbe. Nem akarok több rosszat, mint ami már van. Az én szívem már foglalt.

Szerelmem, most hozzád szólnék. Szeretlek téged és mindennél fontosabb vagy nekem. Te adtál löketet, hogy merjek önmagam lenni és meg is tettem. Sok harc és veszekedés árán. Most pedig egy rettentő szar emeber lettem veled szemben. Tudom hogy nem kéne bántanom téged érzelmileg, mégis sikerül. Folyton. Vállalom amit teszek. Ha úgy gondolod hogy csak elpazarolt idő amit eddig eltöltöttünk ilyen messziről, legyen. Nekem egy cseppet sem voltál pazarlás vagy rossz döntés. Harcoltunk egymásért, és sokszor győztünk is. Nem akarom feladni továbbra sem, megsem próbáltunk még közös nevezőn lenni. Én szeretném hogy amit eddig felépíttettünk szépítsük is meg.

Odafigyelésre és meghallgatásra van szükségünk. Tisztán látásra. De az hogy érvelünk magunk mellett azzal nem fogunk senkit meggyőzni.

Teljes szívemből szeretlek. És ha olyan közel leszünk egymáshoz amennyire csak lehet, bízok benne hogy nagyon sok boldog percet, órát, napot, éveket tudunk egymásnak okozni. Együtt többmindenre leszünk képesek. Veled akarok átlendülni mindenen. Jóban rosszban kitartani. És megmutatni neked hogy igenis, igazán fontos vagy nekem. Nem vágok semmit a fejedhez, ahogy én is, szerintem te is tudod mit rontottál el és nem kell másban keresni a hibát. Mindennek van oka, ahogy megoldása is. És szeretlek. Mindezek után is. Azután is hogy eljutottál arra a pontra miattam, hogy úgy beszélj velem mint egy szardarabbal. Ezek után azt tanácsolták hogy szóba se álljak veled. De ez nem megoldás. Engem nem érdekel. Megalázhatsz egész nyugodtan.

Tudod hogy szeretlek és melletted maradok. Lenne választásom de nem gondolkodok egy percet sem rajta. És lehet épp ez is a baj hogy tehetsz velem bármit tudod hogy melletted maradok.

De nem érdekel, megérdemlem a sorsom.

Most azt is tudom hogy ha ezt olvasod, a rossz marad meg. De én már túl sokszor hallgattam a mély érzelmeimről. Most kiadom magamból utoljára. Bár tudom hogy rajtad kívül nem sok ember olvassa ezt el. Én egy igazi porszem vagyok. És beletörődtem hogy láthatatlan vagyok.

Egy homály, aki egyszer van, majd nincs többé.

1 note · View note

almodniszabad · 10 months

Text

Bele fáradtam abba hogy mindig azt nézzem neked mi a jó és te mit szeretnél. Azt érzem igenis megérdemeltem volna hogy megkapjam tőled azt amire évek óta vágyom.

1 note · View note

setesuta · 1 year

Text

szerintem a legnagyobb bajom a világgal - és saját magammal - az, hogy anyám sosem szeretett úgy engem, mint ahogy arra szükségem lett volna

én mindig csak teher voltam, egy teendő, amit ha volt rá idő kipipált a listáján és ment tovább

akire foghatta azt, hogy miért szar az élete

szerintem ő maga sem tudta - és a mai napig sem tudja - sokszor eldönteni, hogy egyáltalán szeret-e engem

szar úgy felnőni, hogy azt éreztetik veled, hogy megszületned is kár volt és habár a fél életemben meg akartam halni - milyen beteg azért hogy 14 évesen még végrendeletet is írtam geci - anyám szerint csak “hisztiztem”

jaj, és

amikor úgy 5(?) évesen - és tovább - molesztált anyám barátnőjének a nálam 8(?) évvel idősebb fia azt hittem, hogy amúgy anya tud róla csak nekem akar rosszat mert nem jól viselkedtem és ez a büntetésem :DDD ez mi

nem mertem elmondani, mert féltem, hogy kinevet a saját anyám és elmondja, hogy tudta végig és megérdemeltem

egy kibaszott gyerekként

nem hagynak aludni a gondolataim

és mindez azért amúgy mert a semmiből megintcsak megjegyezte hogy milyen kibaszott önző vagyok

#gpoy #mommyissues #amugy meg azert is buntudatom van mert ezt erzem #biztos hogy nem vagyok normalis

1 note · View note

tevagyanapsugaram · 1 year

Text

Észrevettem magamon, hogy valamiért mindig, ha beszélek vele, egy bizonyos idő után rossz kedvem lesz...

Nem miatta... Nem azért, mert bármi rosszat mondana rám, vagy bántana...

Egyszerűen csak a "közelsége" felidézi bennem a régi hibáimat. Azt a régi én-t, akit iszonyatosan szégyenlek, és akinek a tetteiért talán a mai napig is azt érzem, hogy csak Ő adhatott volna felmentést azzal, ha észreveszi azt aki lettem mellette, és képes lesz szeretni a "régi én" hibáival együtt...

Hiszen ő volt az, aki szenvedett miatta... Hogy söpörhetném le az asztalról a fájdalmat amit okoztam, és mondhatnám azt, hogy de nem számít, mert már más lettem, amíg ő nem teszi meg ezt...

Ez olyan lenne, mintha valaki, aki bűnös, a saját tárgyalásán kiáltaná ki magát ártatlannak...

Nem lenne igazságos...

Az ellenkező oldalról viszont tudom, hogy nem emészthetem magam ezeken életem hátralevő részében... Tettem azért hogy más legyek, tanultam a hibáimból, Ő pedig már nincs, mert a saját boldogságát keresi... Ő lezárt engem, a szép és rossz pillanataimmal együtt, az összes örömmel és fájdalommal együtt, amit okoztam neki...

Én miért nem tudom megtenni ezt saját magamban?

Miért kell ennyire szörnyen éreznem magam mindig ezekért?

Rájöttem, hogy azért kezdek el nosztalgiázni mindig, ha vele beszélek, hogy ezzel próbáljam csökkenteni a bennem feltörő szörnyű bűntudatot, amit a fájdalom miatt érzek, amit okoztam neki...

És hiába...Hiába tudom, hogy ő is bántott... Hiába tudom, hogy mindketten elkövettük a hibáinkat, vagy hogy nekem mennyire fájtak bizonyos tettei vagy mondatai, még így is, hónapokkal a szakítás után is azt mondatja velem egy belső hang, hogy de én megérdemeltem azt amit kaptam, ő viszont nem...

És ha belegondolok ebbe, akkor tudom basszameg, hogy nem, nem érdemeltem meg én sem...

De akkor miért érzem magam állandóan ennyire rosszul ezek miatt??

0 notes

orokmasodik22 · 1 year

Text

amikor belenézek a szemedbe egyszerre érzek hiányt, gyűlöletet és dühöt

mai napig úgy érzem hogy megérdemeltem volna egy választ, vagy egy magyarázatot

hiányzik a mosolyod, az érintésed

de mára már más feküdhet melletted esténként

nagyon remélem, hogy boldog vagy, és hogy megad neked mindent az a lány, amit én nem tudtam

#fájdalom #utálom az életemet #uj lany #remelem boldog vagy #hianyzol #M #0131

0 notes

engedd--el · 2 years

Text

Megérdemeltem volna, hogy tudjam az igazat, de te túl gyáva voltál elmondani azt

384 notes · View notes

rivotreal · 3 years

Text

A kapcsolatunkban sok minden volt, de nem az a szeretet, amit megérdemeltem volna.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #hungary #sajatposzt #saját szöveg #saját írás #sajat #sajat szoveg #sajat iras #szerelmes #szeretlek #véget ér #szerelem

211 notes · View notes

tellmethatyousorrytoo · 3 years

Text

Auguszt 27-én úgy döntöttem, hogy elmegyek buliba az egyik barátnőmmel. Éppen Veszprémben voltunk, ezért leutaztunk Füredre, mivel ő alapból füredi. A buli előtt még a borhétről a barátainkat is meglátogattuk, meg persze elhívtuk őket a buliba.

Én augusztusban dolgoztam a borheteken, és a szomszéd bódéban az egyik srác eléggé megtetszett (és ezt a füredi barátnőm tudta is), de nem beszélgettünk annyira sokat, mert főleg akkor láttuk egymást, amikor dolgoztunk. Párszor persze találkoztunk munkán kívül is, mivel közös volt a baráti körünk, de azért nem lett közöttünk annyira szoros a barátság. Rendes, vicces, kedves, de tudni kell, hogy elég nagy egoja van. A legutóbbi talinknál az egyik lányra nyomult a társaságunkban, és most szintén egy másik lányra nyomult, aki jött volna velünk a buliba és mellesleg a munkatársa. Éreztem, hogy remek este lesz, de nem nagyon törődtem vele, mivel ugye nem volt annyira szoros közöttünk a kapcsolat, és gondoltam hogy ő abszolút csak barátként tekint rám.

Éjfél körül beálltunk a szórakozóhelyhez a sorba, és olyan 0:30 körül bejutottunk (aug 28.). Tök jól éreztem magamat, a borhetes srác táncolgatott azzal a lánnyal, aki benne volt ebbe a baráti körünkben, de nem foglalkoztam vele. Táncoltam a barátnőmmel, szóval elvoltam, meg amúgy nem is esett igazán rosszul. Számítottam rá, hogy ez lesz, szóval lelkileg felkészítettem magam, arról nem is beszélve, hogy az idei nyár a párkapcsolatok terén nagyon ellenem volt. Egy fiú, akit a nyár elején ismertem meg, miközben vezetni tanultam 1,5 hónapig próbálkozott nálam. Az oktató szerint (aki nagyon támogatta, hogy összejöjjünk), ez a gyerek nagyon félénk, szóval legyek vele türelemmel meg stb. Nos, 1,5 hónapot vártam, de már az 1.randink után éreztem, hogy ebből nem lesz semmi, amit a 2.randi csak még inkább megerősített. Nagyon különböztünk. Én már csak barátként tekintettem rá, mert annyira nem mutatta ki az érzéseit a srác (annyi volt, hogy a randin ő fizetett mindent), hogy ezzel elvesztett engem is és a türelmemet is. Ahogy meglett a vizsgája, az OKTATÓM írt nekem, hogy sikerült neki is a vizsga, és végül én írtam rá a gyerekre gratulálni. Akkor beszéltem vele utoljára, ennek lassan 1 hónapja. Nem bánom, hogy így alakult. Egy jó példa lett arra, milyen pasit nem akarok. Még az első barátom sem volt ennyire béna, pedig az már évekkel ezelőtt volt. Nem utálom a tetteiért, maximum azért, mert komolyan azt várta el, hogy mindent én tegyek, mivel nekem volt már kapcsolatom, neki pedig még nem.

Vissza a bulihoz. Szóval ott volt a borhetes gyerek, aki minden alkalommal más csajra nyomult, és itt volt ez a fiú, akinek bár nagyon drukkolt az oktatóm, azért csak nem sikerült kettőnk kapcsolata. Remek. Elég jól sikerül magamnak megválogatni a csávókat.

Olyan hajnali 1-1:30 körül a barátnőmmel elmentem mosdóba. Megvártuk egymást, majd visszaindultunk a többiekhez. Egyik kezemmel a kezét fogtam, hogy ne vesszünk el, a másikkal "törtem" az utat magunknak a tömegben. Aztán random megfogta azt a kezemet egy srác. Piros pulcsiban volt, barna haja volt, nem sokkal, de idősebbnek nézett ki, mint én, és haljak meg, de nem nézett ki rosszul.

-Jössz táncolni?-kérdezte. A hangja kedvesnek tűnt és nem hangzott részegnek. Hozzá tenném, hogy én sem voltam az.

-Nem-mondtam full lazán. Még én is meglepődtem magamon.

-Miért?

-Mert nem akarok.

-Miért csinálod ezt velem?-kérdezte, de mosolyogva és amúgy full édes volt. Nem volt mérges vagy ilyesmi.

-Mert nincs kedvem táncolni-mondtam, aztán elmentem. Büszke voltam magamra, hogy nem-et mondtam, ezzel mutatva, hogy nem vagyok könnyen kapható. Ugyanakkor kicsit szomorú is voltam, hogy elmentem, mivel valljuk be... az esetek többségében nem egy jó pasi szólít le a buliban. Vagy valami 30+ -os pasi, vagy valami állati részeg gyerek, aki nyomul rád. Ő nem ilyen volt.

Visszamentünk a többiekhez, és mintha mi sem történt volna táncoltunk tovább. Persze nekem az est folyamán többször eszembe jutott a srác, de igazából nem értettem, miért. Teljesen normális, hogy egy buliban leszólítanak, én mégis máshogy éreztem magam. Egyszer kimentünk a buliból és ittunk egy bort a borháznál, aztán újra visszamentünk a szórakozóhelyre (én még mindig józan voltam, a bor ellenére is, mivel nem ittam annyit). Egész idő alatt a borhetes barátunk, aki iránt éreztem valamit, nagyon feltűnően közeledett a társaságunkban még mindig ugyanahhoz a lányhoz, és őszintén szólva én már csak mosolyogtam a dolgon. Kezdtem elengedni a srácot, főleg hogy ezen a napon láttam utoljára a nyáron.

Ahogy visszamentünk a buliba, a kiszemelt borhetes fiú és a számára kiszemelt kolléganője hamarosan elment, ugyanis ment a vonatuk. Elbúcsúztam a sráctól, megöleltük egymást és egymás fülébe súgtuk, hogy reméljük még találkozunk. Mindketten őszintén mondtuk.

Csapatunk száma -2 fővel csökkent, de ezzel nem is foglalkozva ment tovább a buli. Sőt, nekem még csak akkor kezdődött igazán.

Hajnali 4 körül táncoltam a füredi barátnőmmel, amikor hirtelen megszólalt, hogy itt van az emberem. Először nem értettem mit akar, majd megláttam a háta mögött a piros pulcsis srácot, aki korábban megszólított. A fiúra mosolyogtam, aki szintén észrevett, és a mosolyomat látva közeledni kezdett felém, a barátnőm pedig lelépett. Magamhoz öleltem a srácot, aki visszaölelt. Pár másodpercig így álltunk, miközben a zene üvöltött és mindenki tombolt mellettünk.

Elkezdtünk beszélgetni. Megkérdezte, hány éves vagyok, hogy füredi vagyok-e, most vagyok akkor végzős a gimiben, hova akarok tovább menni, meg ő is mesélt magáról egy nagyon kicsit. Igazából főleg ő kérdezgetett, pedig engem is érdekelt volna, hogy mi van vele, de annyira meglepődtem, hogy újra összefutottunk és itt van. Őszintén szólva, örültem neki. Mondtam, hogy bioszból és kémiából szeretnék emeltezni (mert kérdezte), mire mosolyogva azt mondta, hogy egy állat vagyok. Ezen én is elmosolyodtam, aztán megszólalt, hogy látja a nevem előtt a "doktor" szót. Nagyon édes volt tőle, mert valóban orvosi terveim vannak. Csak egy bökkenő volt az egészben, ami akkor fel sem tűnt, mert annyira le voltam vele foglalva, hogy egy helyes és kedves srác csak úgy leszólított egy buliban. Nem tudta a nevemet... és én sem az övét. És nem is tudtam meg.

Ezek után táncoltam vele egy kicsit, majd szembe fordított magával, és az arcomat a kezébe fogva közelebb húzott magához és megcsókolt. Éreztem az alkohol enyhe ízét a szájában. Számítottam rá, hogy megcsókol, mégis kicsit meglepett. Azonnal visszacsókoltam, mintha csak ezt a pillanatot vártam volna. Ezután elhúzódtam tőle, de ő visszahúzott magához, és újra megcsókolt, kicsi puszikat adva. Hihetetlen érzés futott át rajtam. Meglepett voltam és boldog.

Ezután megjelentek a háta mögött a haverjai. A srác rám mosolygott és én is rá, és mindketten visszaindultunk a barátainkhoz, a saját társaságunkhoz. Anélkül, hogy megtudtam volna a nevét. 10 perc volt maximum az egész, mégis a nyaram egyik legszebb élménye volt. Sosem éreztem így még olyan iránt, akivel így egy buliban futottam össze. Ő más volt.

Boldogan, de meglepve léptem vissza a társaságunkhoz. Boldog voltam, mert úgy voltam vele, hogy megérdemeltem. A fiú, akivel az oktatóm akart összehozni 1,5 hónap után sem mutatott semmi érzelmet, annak ellenére, hogy ő hívott el a randikra, a borhetes fiú meg mindig előttem nyomult új lányra. Megérdemeltem, hogy most én legyek boldog. Ennyinek tudtam be az egészet, szóval nyugodtan mentem haza.

Amikor felkeltem, onnantól jöttek a bajok. Hülyén éreztem magam, hogy nem tudom a srác nevét, és ez az érzés csak rosszabb lett. Minden napom azzal telt el, hogy a szórakozóhely instáját frissítgetem a képek miatt, hátha az egyiken rajta lesz és valahogy megtalálom.

Több, mint 1 hét telt el az egész óta. A szórakozóhely sem posztolt képet, én sem találtam meg a srácot, és őszintén szólva kezdem magam rosszul érezni. Tudom, hogy neki nem jelentettem semmi komolyat. Megkérdezte volna a nevemet, ha komolyat akart volna. Nem értem, én miért akarom ennyire görcsösen megtalálni, de minden nap próbálom. Valószínű nem lenne közöttünk semmk, de nem is zavarna. Csak a neve érdekel. Tudni akarom, kivel volt az első csókom. Tudom, hogy nem lenne közöttünk semmi, de jó lenne neki elmondani, hogy jó volt vele találkozni és beszélni. Vagy nem tudom. Nem sokat tudtunk meg egymásról azalatt a 10 perc alatt. Legszivesebben csak leülnék vele egy kávé mellé, beszélgétni és jobban megismerni. Mert ez a srác nem nézett ki egy faszfejnek. Végig kedves volt velem, és NEM tapizott le még a csók után sem. Ez persze nem mondható el azokról, akik random táncolás közben mögém álltak és megfogták a seggem. Vicces, hogy néhányan ilyenek, mások pedig még egy rövid flört és egy csók után is tiszteletben tartanak.

Ha idáig eljutottál, akkor köszönöm, hogy elolvastad. Igazából csak ki szerettem volna magaból írni. Kezdem elgedni, hogy megtalálom ezt a fiút. Valószínűleg sosem fogom megtaláni és csak az emléke fog megmaradni. Pedig tényleg mindent megtennék azért, hogy visszamenjek az időben és jobban megismerjem, vagy hogy megtaláljam és beszélgessek vele úgy, hogy nem kapok halláskárosodást a zene erejétől. Bármit megtennék hogy újra lássam. De nekem a neve is elég lenne.... remélem hogy neki is van még valamennyi emléke rólam, és szívből remélem, hogy sikeres lesz az életben és boldogan fog élni.

#csókolj meg #csók #csókok #csókolózás #szórakozás #nyár #emlékek #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #szeretlek #szerelem #magyar fiú #fiú lány

44 notes · View notes