#pozitív világ

[just-one-date]

Meglelni valamit jót:

-Magamban

-Másban

-A Világban

#Meglel #Magam #Én #magyar #idézet #magyar idezet #szerelem #magyaridézet #Világ #Pozitív

[sronti]

Szerintetek mi az, ami 2023-ban, még rendben van férfiasságként? Nem csak férfiakat kérdezek itt, minden válasz érdekes lehet. Már egy ideje gondolkozom ezen, de nem sok minden jut eszembe.

Vannak negatívumok (agresszió, dominancia), meg olyan dolgok, amikből simán csak kiszorítják (kiszorítjuk) a nőket (barkácsolás, mérnöki munkák például), meg olyasmi, ami a szerintem elég elcseszett és az (egyáltalán nem régi nukleáris családhoz) meg a kapitalizmushoz kötődik, tehát az apa hajtsa szét magát a munkában, amíg az anya otthon küzd a házzal és a gyerekkel.

A statisztikai fizikai erőfölény tök jó, szeretek nehéz dolgokat emelgetni, de azért a társadalomszervezés egyik alapjaként kevésnek érzem.

Ez egyénileg nekem nem okoz gondot, nem érzem, hogy szűk lenne nekem a férfiasság mint keret és vonzana a cisz férfiségen teljesen kívül lévő világ, inkább elméletileg érdekel a dolog.

Az is valid nézőpont, hogy dobjuk az egész gender rendszert és építsük újra a világot az alapoktól persze, de nekem és a velem egyidőben, vagy korábban született emberek nagyobb részének ez nem fog működni.

Szóval mi az, ami működik és pozitív a férfiasságban, mi az, ami ahhoz kötődik és az akár képzeletbeli fiadnak azt tudod mondani, hogy ez egy minta, amit szeretnéd, ha követne, de a lányodnak nem emelnéd ki ugyanazt a mintát?

[angelofghetto]

színház az egész világ

Novák elmondta leköszönő beszédét. Kimódoltnak és hatásvadásznak éreztem, az elejét a lózungokkal, de főleg a végén azt a behunyt szemű vallásos izét. Valahol középen volt egy kis fuvallat, amiben mintha nyomokban őszinte is lett volna, politikai pályafutása során először, mintha egy másodpercre meglebbent volna rajta a narancs színű palást, ami burkolta. Már-már megsajnáltam, de aztán hirtelen eszembe jutott a reklámfilmje, a nem kell annyi fizetés egy nőnek rész, amivel homlok egyenest ellenkező mondatokat fogalmazott meg most. Nagyapám tudna erre egy jó mondást, de az itt nem szalonképes. Azért az pozitív, hogy végre van egy fityiszes, akire nem szakadt rá az ég, miközben kimondta, hogy hibázott, és hogy sajnálja, de nem tudok hinni abban, hogy ez nem a híveknek szól, hogy egy emberként rántsanak papírzsepit. Hát... nagyon kíváncsi vagyok, hova lehet innen felfelé bukni.

[streetwombat]

Ma ismét fontos dolgok: 1988 és a Fast Car. Tracy akkor már két éve megírta, közben készült el az album anyaga is. Ő történeteket írt, dalokat, amik az emberek életéről szólnak: itt egy párról, akik valahogy próbálnak az életben elboldogulni. De az élet nem mindig jön ki úgy, ahogy reméljük… Sok dalnak kanyarok vannak a történetében, itt egy törpetacskó volt az első hallgató és küldte a pozitív visszajelzést a dalra, az első fellépés pedig a Nelson Mandela 70th Birthday Tribute -n volt, ahol nem más, mint Stevie Wonder lépett volna fel, de nem találta a szintijéhez a MIDI-s floppy-t! (hasonlók most is előfordulnak, csak USB-vel). Kitört a pánik, hogy akkor most ki lépjen fel addig, és Tracy jött (korábban aznap délután már fellépett, de a Fast Car nem ment le akkor) két dallal (a másik a „Across the Lines”-volt). Kiállt, csak egy gitár, egy mikrofon. A többi már történelem. Grammy ’89, ahol a záró dal ez volt.

Nem minden dal születik azzal, hogy pontos a célja az írása során, és itt sem ez volt. Tracy-t édesanyja egyedül nevelte fel, és az ő élete, kapcsolata volt valahol az alap. Az emberek magukra ismerte a történetben (és leveleket írtak erről, mert ’88). Mert ez az élet története maga, van, akinek az életében nem akkor jön el ez a pont, amikor előszőr hallja, van, akinek tegnap, van, akinek majd holnap. Lehet van, akinek soha, de az lehet nem is munkásosztályból származik.

Mindenki dúdolta, bár Franciaországban sokáig még a rádiókban sem ment ez a száma, talán mert ott a „Car” nem annyira szerves része a kultúrának, mint mondjuk az USA-ban, viszont a forradalom, az igen, így a „Talkin’Bout A Revolution” viszont nagy siker volt ott.

Luke Combs (33, elég megasztár Country énekes) adja most elő. Gyönyörű az egész. Ez volt az első dal, ami az apjával kapcsolatos (amikor együtt utaztak az autóban), majd ezen a dalon tanult meg gitározni. És előadja, erősen követve az eredetit, de attól még nagyon country. Tracy nagyon átgondolja ki dolgozhatja ezt fel. Nem ritka, hogy férfi előadóknál a „And I work in a market as a checkout girl” rész változhat, de ő így adja elő.

Lehet egy újabb generáció ismeri meg a dalt, és gondolja át az életet. Egy fekete énekes dala a Country sikerlistákon egy szakállas nagydarab fehér énekestől, változik a világ, már nem ’88 van.

Vannak a dalban erős döntések, nekem ez a mondat jut sokszer eszembe: „I said, somebody's got to take care of him, So I quit school, and that's what I did.”

#fastcar #Youtube

[csacskamacskamocska]

Hiúság, asszony a neved! Meg férfi, meg gyerek.

Ha kellene mondani ilyen örökérvényű igazságokat, mondjuk a gyerekemnek, hogy sikeresebb élete legyen, akkor az egyik az lenne, hogy „Soha, semmikor ne áruld el a trükkjeidet senkinek”. Anyámmal megéltem, hogy manipulált, dicsért, lelkesedett, aztán elmesélte nekem, hogy hogy bedőltek neki, és ő hogy ér el bármit amit akart. Várta érte az elismerésemet IS. Sajnos ez az elmesélés azonnal devalválta az összes dicsértet, amit kaptam tőle. A főnököm a napokban mesélt róla, hogy ő akkor dicsérgeti a beosztott nőket, hogy milyen jó a hajuk, fülbevalójuk vagy milyen üde/színes/vidám a megjelenésük, ha úgy érzi, hogy szükségük van pozitív energiára. Sajnos ez azonnal devalválta az összes dicsértet, amit kaptam tőle.

Amikor valaki elmeséli a trükkjeit, akkor azt hiszi, hogy nem gondolsz rá, hogy veled is ezt csinálja. Én meg sajnos mindig azt gondolom. Miért gondolnám máshogy? Ha valaki azt mondja, hogy unja az embereket, abba én is beletartozom, ha azt mondja, hogy csak napok múlva válaszol azoknak akik nem érdeklik, abba én is beletartozom. Miért lennék kivétel? Mondták, hogy az vagyok? Nem. A nő nem remélt szenvedélye akkor is legyezgeti a férfi hiúságát, ha az asszony nem tetszik neki. Mondta Balzac. Mert okos volt. A híúság nagy varázslat, az érdeklődés, a figyelem, a vágynak még az illúziója is feldobja az embert. Hogy ez önértékelési zavar-e, ezen gondolkodtam reggel a villamoson. Főleg annak fényében, úgy úgytűnik Udvaroljunk a Korosabb Nőknek világnap lehetett, mert a lakásajtótól a villamosajtóig három pasas tüntetett ki a mosolygós és segítőkész figyelmével. Úgyhogy a villamoson azon gondolkodtam, hogyan tudok a degesz csomagjaimmal ülőhelyet szerezni, hogy a kapcsolatainkban igenis fontos, hogy a másik mit mutat magából a világ felé. Azt mondjuk, hogy nem számítanak a külsőségek, hogy csak a belső értékek fontosak. Igen, azok fontosak. És szeretnénk, elvárjuk, hogy a párunknak ezeket a belső értékekeit más is egyből lássa, és irigykedjen. Hogy mi érték, az sokféle lehet, de a külsőségek valójában nagyon fontosak. Akarjuk, hogy tudja a világ, hogy mit birtoklunk. Kinek a nagy csöcs, kinek az elegancia, másnak meg a művészet, a színek vagy épp a visszafogottság amit különlgesnek tart. Hiszen nem beszélhet folyton, hogy látszódjon, hogy milyen okos vagy kreatív. :D Tudom, hogy ez egy hörrenős téma és jobban ki kéne fejteni a mélyre nyúló gyökereit. A megjelenés, a közös megjelenés, az villanásnyi idők alatt kommunikálja, hogy kik is vagyunk, és ki az aki velünk van. Meg még sok minden mást, jajj, nagyonn izgalmas testbeszéd élményem volt a hétvégén, majd még arról is írok. Legyetek nyugodtan hiúak! Bár, ha jól emlékszem, az egyike a 7 főbűnnek, de a hiúság előrevivő is tud lenni. Csak észzel mindent! A hiúságot is! :)

#hiúság #vágy #kapcsolat #kommunikáció #05 09

[nemzetikonyvtar]

Kedves TUMBÁSZOK!

Mindenekelőtt nagyon köszönjük a kiállást, a nagyszámú támogató hozzászólást, visszajelzést, amelyet megtapasztaltunk, illetve olvastunk az oszk.hu domain totális blokkjával kapcsolatban.

Hacsak bűbáj nem csalja szemünk (hivatalos visszajelzést ugyanis nem kaptunk), a délelőtt folyamán szinte az összes, honlapjainkra mutató posztunk és hozzászólásunk helyreállt; oldalainkra újra érkeznek felhasználók a Facebookról. Örülünk, hogy a jelek szerint a sok bejelentés megtette hatását, és belátta tévedését a szolgáltató.

LINK: https://linktr.ee/nemzetikonyvtar

Honlapjaink automatikusan megújuló biztonsági tanúsítványokkal rendelkeznek, kibervédelmi vizsgálatuk alapján nem tudunk számottevő sérülékenységről. Természetesen régebbi fejlesztésű site-jainkon előfordulhatnak hibák, kócosabb kódok, amelyeket jelzés alapján igyekszünk azonnal javítani. Amennyiben egy ilyen miatt büntetett tömeges törléssel a közösségi oldal, akkor ezt az eljárást túlzónak, módját érthetetlennek tartjuk. Különösen riasztónak találjuk, hogy a már megszületett ítéletet követte a vizsgálat, s hogy a zabolátlan algoritmusok elszabadítását, de megfékezését is arctalan és hangtalan végrehajtók intézik a világ legnagyobb közösségi oldalán.

Még egyszer köszönjük a sok pozitív üzenetet, hívást, e-mailt! A nemzeti könyvtár továbbra is ingyenesen szolgáltatja kincseit online felületein, a budai Várban pedig legközelebb a Kulturális Örökség Napjain várjuk Önöket ingyenes, családbarát programjainkkal.

Tartalmas időtöltést, békés megosztásokat kívánunk Önöknek!

#OSZKÉLET

#thanks

[stickalittle]

Legitimálta a pápa Orbán rendszerét azzal, hogy Magyarországra látogatott?

Úgy gondolom, hogy nem.

A keresztény egyház fejéről tételezzük fel azt, hogy nem fasiszta, és nem támogat fasiszta államot, hiszen az irányvonal, amit a Vatikán képvisel éppen ellentétes azzal, amit Orbán közvetít. Persze azt is feltételezhetjük, hogy a Vatikán nincs teljesen vakon a világ dolgaiban, és tökéletesen tisztában van azzal, hogy amerre tart Orbán rendszere, az ellentétes a Vatikán jelenlegi álláspontjával. Vagyis a látogatása, hogy belép egy olyan közegbe (ahol igaz, hogy a kereszténységre hivatkozva) egy teljesen más irányvonalat vallanak, inkább tanúskodik bátorságról, mint megalkuvásról. És megjelenése a megerősítése annak, hogy a valódi keresztény irányvonal a helyes, amit a Vatikán mutat, és nem az attól való elhajlás. Megjelenésével a Vatikán álláspontjának nyer híveket, nem Orbán rendszerének. Akinek a pápa most adott istenközeli élményt, az elsősorban a Vatikán álláspontjára fog figyelni, és nem az ettől való elhajlásra. Megjelenése megerősíti a valódi keresztényeket arról, hogy bízzanak Istenben, nincsenek egyedül még egy ellenséges rendszerben sem. A pápa látogatása nem politikai rendszereket legitimál, hanem a kereszténységnek szól, bármilyen politikai rendszerben élnek. Nem is érdemes a pápa személyét politikai rendszerekhez kötni, és egy-egy látogatását hozzákapcsolni az adott ország politikai berendezkedéséhez. Szerintem mi, egyszerű emberek, csak ennyit tudunk megítélni, ezen túl nincs elég információnk ahhoz, hogy megértsük, a Vatikán miféle megfontolásból, miféle politikát folytat. Mivel nem látunk rá arra, hogy például a magyar kormánnyal miről tárgyalnak, vagy milyen személyes üzenettel érkezett a pápa Orbánhoz, ami ugyanúgy lehet számunkra negatív, de lehet számunkra pozitív kicsengésű is. Esetleg a későbbiekben Orbán politikájából kikövetkeztethető lesz, milyen üzenettel érkezett számára a pápa, de ebben a pillanatban egészen biztosan nincs elég információnk ahhoz, hogy elítéljük a pápát azért, mert az istenhívőkhöz szólt egy kereszténységében elhajlott országban.

[jovagyokmagamhoz]

Feladatunk van!

Te, ki igyekszel mindig kedvesen, önzetlenül, együttérzően fordulni az emberekhez, neked teszem fel a kérdést: ugye mennyire nem könnyű empatának lenni ebben az egocentrikus világban?

De mi valamiért újra és újra próbáljuk megmutatni a környezetünknek, miként érdemes egymással bánni, akárhányszor is tapasztalunk valamilyen gonoszságot. 

Ha valaki empatikus, az annyira sok mindent magába foglal: egy empata törekszik az együttérzésre, kedvességre, önzetlenségre, segítőkészségre, megértésre... és még sorolhatnám. Röviden, minden olyan érzést táplál és továbbad, amitől a világ jobb, békésebb, szeretettel telibb hely lehet.

Valahonnan, valahogy a szeretet ősi ereje ott van bennünk, ott van mindenkiben, nekünk pedig az a feladatunk, (ha ráébredtél-e erre vagy még nem) hogy megmutassuk, a szeretet mennyivel éltetőbb hatalom, mint a gyűlölet. A szavaink magukban rejtik a titkot: szer-ETET, gyűl-ÖLET. 

Mindenkinek van olyan kollégája, ismerőse, rokona, akit nem könnyű szeretni. Velük tekintetben nehezebb dolgunk van, de őket sem véletlenül kaptuk az életünkbe, meg kell értenünk ennek a miértjét. A lelkibékénkre vigyázva, de nekik is meg kell próbálnunk utat mutatni vagy éppen tanulnunk kell tőlük valamit.

Sajnos a hozzánk hasonló embereket sokszor kihasználják, természetesnek veszik a kedvessüget, ezért nagyon fontos a tudatosság, annak állandó gyakorlása. A tudatosságon belül egyrészt elengedhetetlen a minőségi feltöltődés, ugyanis kell tudnunk miből adni, másrészt a határainkat is meg kell tanulnunk felismerni, méltó módon meghúzni másokkal szemben. 

Feladatunk, hogy szórjuk fényt, mutassunk példát, beszéljünk erről minél több emberrel, próbáljuk velük megértetni, valójában a kedvesség, a segítőkészség a valódi önzőség, de jó értelemben. Hiszen, ha másokkal teszünk jót, az százszorosan visszaáramlik hozzánk. Ha másoknak segítünk, önmagunknak segítünk. Mindenki fel tudja magában idézni az érzést, amit azután érzett, miután segített valakinek. Ez egy máshoz nem hasonlítható, felemelő, gyógyító, tisztító, egységet termető érzés... 

Tudom, hogy sokszor nagyon nehéz, de azt tanácsolom, csak azért is légy empatikus, másokkal együtt-érző lény! Ez egy olyan pozitív - evilági szóval - fegyver, ami mindennél hatásosabb. Ha felveszed mellé a remény pajzsát, nem tud leteríteni semmilyen igazsátalanság, lekicsinyítés, átverés, rosszindulat. Csak azért is gyújts fényt a sötétségben, mert ha így teszel, észreveszed, hogy egyre több és több a fény. Csak azért is szeress, mivel, ha jó mélyen a lelkedbe tekintesz, rájössz, nincs is ennél fontosabb.

Légy jó magadhoz, Albi

#önismeret #kedvesség #tudatosság #szeretet #empatikus #empata

[hicapacity]

Viktor Frankl pszichológus nem tartozott azok közé, akikkel túl kegyesen bánt a sors. A családja nagy részét koncentrációs táborokban veszítette el, ahol ő maga is kis híján odaveszett tífuszban. Lehetett volna belőle egy megkeseredett ember, aki gyűlöli a világot - és az emberiséget.

És mégis: nem csak túlélő volt, de egyben jelentést is talált az életében. Mi több, leghíresebb könyvében (amit eredetileg névtelenül jelentetett meg) generációk sokaságának adott támpontot arról, hogy miként lehet értelmes, jelentéssel teli életet élni.

Viszont aki azt hinné, hogy Frankl valamiféle olcsó kincstári optimizmus segítségével volt képes újjászületni ilyen borzalmas tragédiák után, az téved. Az ilyen puszta "légy pozitív" és "nézd a dolgok jó oldalát" típusú optimizmus többnyire nagyon gyenge lábakon áll. Manapság úgy is nevezik: mérgező pozitivitás.

Az előző poszt alatt valaki megkérdezte: vajon lehet mérgező a pozitivitás? Hát bizony lehet. Nem csak saját magad számára lehet az, hiszen megakadályozza, hogy szembenézz olyan kellemetlen érzelmekkel, amelyek arra várnak, hogy megéld őket. De mérgező lehet mások számára is, akik számára a te "pozitivitásod" csak a saját értéktelenségük szégyenteljes tudatát fogja erősíteni.

Frankl kitör az optmizmus-pesszimizmus, pozitivitás-negativitás ellentétpárok fekete-fehér valóságából. Amit ő képvisel, azt tragikus optimizmusnak nevezi. Ez az olyan ember világnézete, aki tudja, hogy a világ bizony nagyon sötét és gonosz hely (is) tud lenni. És ezen az sem változtat, hogy az ember jó arcot vág hozzá és vidám dalocskákat fütyörészik. Viszont ebből nem vonja le azt a következtetést sem, hogy legyünk cinikusak, életuntak és kerüljünk érfelvágós hangulatba.

Elfogadni, hogy a világ kaotikus hely, tele szenvedéssel, de nem engedni, hogy a szenvedés felemésszen bennünket, hanem jelentést találni a szenvedések közepette az életünkben - ez a tragikus optimizmus.

Ha szomorú vagy, ne félj szomorúnak lenni csak azért, mert attól félsz, hogy ezzel utat engedsz a "negativitásnak". Ha örülsz, ne félj örülni csak azért, mert az univerzum előbb-utóbb úgyis kibabrál majd veled. Igazából nem "babrál" veled senki. Sőt, ha mélyre ásol, akkor rájössz, hogy az örömöd vagy a szomorúságod, amit annyira a sajátodnak, a sorsodnak érzel, valójában felhők, amik átvonulnak az égen. És te vagy az ég. Tágas és végtelen. Elég tágas, hogy legyen benne hely szomorúságnak és örömnek is.

Sokan írjátok, hogy az oldalon olyan gondolatokról írok, amiken ti is töprengtetek már, és én jól megfogalmazom őket. Ha így van, kérlek, adj Te is valamit, és légy rendszeres támogató: https://drogriporter.hu/tamogass/

kép: Caspar David Friedrich

#drgrpt #drgrptr #frankl #pszichológia

[thismadeitshit]

Próbálok túlélni, próbálok pozitív maradni minden rossz ellenére. Lehet hogy a világ ilyen, de lehet én látok mindent sötétebbnek…

#magyar #artists on tumblr #hungary #black stories #tumblr #magyar tumblisok #magyar tumblr #saját #egyedül #fájdalom

[starmythelonesurvivor]

Nem tudtam, hogy így is lehet élni, teljesen más a világ, pedig csak anyám, sem apám nem szerepel már többé az életemben, telnek a hónapok, nő az önbecsülésem, és gyógyulok. A testem is átalakul, most is vékony vagyok, még azt se mondhatni, hogy híztam volna egy ruhaméretet, de valamennyi azért feljött rám, egészségesebbnek tűnök, miközben néha azért így azt érzem, hogy a hízó disznó nádszálkisasszony hozzám képest. A gyakorlati helyemen meg voltak elégedve a munkámmal, elkezdtem szisztematikusan készülni a felvételire a mesterszakra, járok az óráimra, és a diplomamunkámhoz is olvasok, ��tletelek. Nem ismerek magamra, még mindig nem vagyok egy igazi buzgómócsing, aki mindenhol sztahanovista módon 180%-an helytáll, viszont mindenképpen megnőtt a teherbírásom, és a hétvégi full extrás mini szabik is hozzáadnak a dologhoz. Néha nagyon fáradtnak érzem magam, és hogy sosincs nyugtom, állandóan valamin pörögni, beszélgetni, ott lenni, helytállni…de másnak ennél tényleg rosszabb, ez a felnőtt élet azt hiszem, és olyan kirívó negatívabb periódusom nem igen volt mostanában. Ma meginterjúvoltam egy riporthoz egy nénit a faluból, annyira pozitív és előremutató hozzáállása volt az élethez, engem is inspirált, anyám, meg a néném állandó terrorja nem engedte, hogy tartósan tudjam magam tartani, viszont azért nem lettem mosoly ember, azokat utálom, meg azt is, ha valami úgy hangzik, mint egy túlárazott motivációs könyv, egyszerűen most valahogy azt érzem, Én irányítom az életem. Néha rám tör, hogy gyűlölöm anyámat, úgy érzem annyi évet elvett tőlem, és eddig nem kívántam tartósan, hogy legyen neki nagyon rossz, bűnhődjön, most mégis néha rámjön a heves utálat. Megnyugszom. Ez is elmúlik egyszer, plusz anyám egy dologhoz ért, az örök boldogtalansághoz, és a másokra hárításhoz, hiába lett végül meg neki minden, plusz szabadult meg tőlem, és játssza a palija mellett a helyi nagyasszonyt, koktél parti, koktél parti hátán, családos élet, úgysem boldog, egyszerűen neki nem megy, nem képes rá. Én többnyire az vagyok, ez most jó.

[angelofghetto]

világkorszakok

Nem vagyok valami nagy filozofikus guru, csak érdekelnek más kultúrák, vallások, gondolkodásmódok. Van a hindu tanítás a Kali-jugáról, a megromlott, értéktorzult, lezüllött, istentelen korról, aminek vége az emberiség pusztulása, és utána jön az aranykor, a kör újraindul, hogy százezer éveken át fokozatosan romolva, alacsonyabb erkölcsiségű korokon át ismétlődjön minden.

Fájdalmasan ismerek rá napjainkra a leírásból, csak igazából az évszámokkal kapcsolatban vagyok kissé zavarban. Ezzel együtt nagyon úgy érzem, hogy rossz korba születtem, vagy ha mégsem, akkor nagyon magányosnak érzem magam, amiért ennyire kényelmetlen számomra az önzés, kapzsiság, hataloméhség, hazugság, erőszak világa.

Volt valami könyv, amit nagyon régen olvastam (talán még kamaszként), amiben az volt, hogy vannak, akik nem születnek le rendesen, hanem egy kis vékony szállal még kötődnek a nagy egyetemes lélekfelhőhöz (én így képzelem a születések közti állapotot, amiben a lelkek némileg összeolvadnak egy nagy közös gomolyba), és ezeknek az embereknek a kézzel fogható valóság sosem tud elég jó lenni, mert zsigerileg érzik a nagy tökéletességet egy kis részükkel, tehát ahhoz képest minden csak hitvány fantomkép. Ez nem kritizálás vagy lenézés formájában jelentkezik, inkább valami szomorú, betölthetetlen hiányérzetként.

Más oldalról furán érzem a világ pulzusát, akár évtizedekre előre megérzek dolgokat, bizonyos embereknek előre látom az életét, de nem merek ennek hangot adni, nehogy önbeteljesítő jóslat legyen belőle. Első benyomásként gyakran belelátok egy pillanatra emberek lelkébe, ilyenkor arra a pillanatra felfénylik egy-egy mondat, ami esszenciaként jellemzi az illetőt, és amit idővel felülírok a "tapasztalásaimmal", de legvégül mindig visszajutok az eredeti mondat igazságához. Volt már, aki azt mondta, vonakodik velem beszélgetni, mert olyan érzése van, mintha egyenesen belelátnék az agyába, és ez nagyon félelmetes.

Az ilyesmi hatalmas áldás, egyben átok. A jövőt látni nagyon hasonló ahhoz az érzéshez, mint mikor egy illatról, apró zajról bevillan egy nagyon régi gyerekkori emlék lenyomata. Biztosan rá lehetne erre tudatosodni, és kezdeni vele valamit, de nem török prófétai babérokra :)

De megint elkalandozok. Lényeg, hogy nagyon rosszul érzem magam ebben az anyagias, erőszakos, értékposványos világban. A pénz-hatalom-hírnév ördögi hármasa sok embert aljasít le a rovar szintre, bár bocsánatot kell kérnem a rovaroktól, mert nekik is megvan a maguk haszna (beporzás, hulladék eltakarítás, vagy csak hogy táplálékul szolgáljanak bonyolultabb élőlényeknek). Az én isteni hármasom, ami szerintem a világot és az egyént is előbbre viszi, az alkotó értelem, az őszinte szeretet és az intuíciók.

Az alkotó értelmet azt hiszem, nem kell magyarázni. Talán a szeretetet sem, bár ez nem az az arcra fagyott mosollyal előadott szenteskedő birkaság, inkább az, hogy a rossz dolgokban is meglátjuk azt a kis szépet, ami van, a gonosz emberekben meglátjuk azt a mély beteg rész, amitől szenved, és meg tudjuk sajnálni őt, hogy kisiklott miatta az élete, és hogy az erőszakos embereknél meg tudjuk találni azt a kis rést a lelkén, amiből kiindulva pozitív töltéssel tudjuk megszelídíteni. (Azt hiszem, ez a legnehezebb a mai világban, mert szinte szeletelni lehet a negatív feszültséget, a gyűlöletet, a dominanciaharcot.) Az intuíciók alatt azt értem, hogy nyitottak vagyunk, és érezzük a világot, ezáltal zsigerileg megértjük, és a döntéseinket, cselekedeteinket ahhoz tudjuk harmonizálni. Szerintem ez a képesség mindenkiben megvan többé-kevésbé, csak nem figyelünk rá, mert túl nagy a zaj kívül-belül.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, de akkor is szeretlek, ha már abbahagytad.Talán Te is egy ilyen érzékeny lélek vagy, talán kinevetsz. Ha az előbbi, akkor jó, hogy mégsem vagyunk egyedül, ha az utóbbi, az nem az én problémám <3

#Youtube

[orokbefogadotthivas]

szia régi szerelem

ezt most neked írom, neked aki már nem létezik..hogy meghalt-e? vagy csak elveszett? azt nem tudom. egyszerűen csak nincs, már nincs. és hiányzik nagyon. hiányzik a szerelem, aki nélkül az oxigén sem kellett, aki nélkül egy percet is rossz volt kibírni, nemhogy egy életet. hiányzik a szerelem, amitől mindennap boldogan keltem fel, és estig mosolyogtam volna tőle. hiányzik a szerelem ami ha kellett bohókás volt, ha kellett szenvedélyes, boldog, vagy épp romantikus. a szerelem amely otthon volt számomra, számunkra, és ahova menekülhettem a világ zaja elől, vagy akár a saját gondolataimtól. ha a legrosszabb dolog történt velem, de közben rád gondoltam szerelem, akkor még az sem tűnt rossznak. miattad mindent jónak láttam, szépnek, és mindenben a pozitív oldalt kerestem, hiszen te erre tanítottál. miattad nevettem, miattad kibírtam a legnagyobb fájdalmat, miattad örültem az életemnek, és örültem annak hogy ezen a világon vagyok-korábban ennek a gondolatnak még egy foszlánya sem fordult meg a fejemben-.az életnek ami előtted borús volt, fekete, és céltalan. tudod mit hoztál az életembe? szivárványt, boldogságot, és szeretetet..önzetlen szeretetet.

és most tudod mit csinálsz szerelem? összecsomagolsz mindent amit magaddal hoztál, és elmész. töretlenül, szemrebbenés nélkül elmész és elviszel magaddal mindent amit hoztál.. hogy mi marad nekem? a lelkem apró, összetört darabjai.

és hogy ki a szerelem? TE.

[csacskamacskamocska]

Szeretném, ha megváltoznál

A kapcsolatok elejét, ha van két ember között bármiféle érdeklődés, azt jellemzi valami pozitív túlfűtöttség. Az ember nem azzal kezdi, hogy jó, jó szimpatikus vagy de nem lehetne, hogy ezt meg azt csinálj vagy ne ezt vedd fel vagy ne egyél ilyesmit vagy ne reagálj úgy vagy ne vihogj, mint egy ló vagy bármi. Persze, attól függően, hogy mennyire vagyunk kiéhezve egy párkapcsolatra vagy alkalmi lötyögésre, attól függően lépünk túl ezeken. Hiszen baszni jó lesz, kit érdekel, hogy mit hord vagy mennyire udvarias abban az egy órában amit együtt töltünk, csak ne törölje a farkát a függönybe vagy ne pisilje le az ágyat, oszt annyi. De később, amikor már jól belemelegedtünk a kapcsolatba, amikor már nem félünk tőle, hogy a másik hátatfordít, akkor elkezdődik a kalapálás, az oktatás, a ternírozás. Nem magunkat oktatjuk, nem magunkat vizsgáljuk, hanem a másikat ütjük, ha minket terhel az alkalmazkodással. Mert fő a kényelem, és azt tartjuk jó kapcsolatnak amiben nincs összezördülés, és összezördülés nélkül van a legnagyobb testi-lelki kényelmünk. Az, hogy e mögött a béke mögött hazugságok vannak vagy szeretelenség vagy szomorúan szimpla szükségletek, az nem fontos már. Nagyon jó kapcsolatban élünk, az egyik feladja önmagát. Juhéj, sikerült! Kicsit uncsi, mert mindig ugyanaz a forgatókönyv, de legalább biztos lehetek benne, hogy uralom az életem. És könnyebb egy új kapcsolatba kezdeni, mert azért az ember sóvárogja azt a kezdeti nagy lelkesedést amikor minden olyan fantasztikusan REMÉNYTELJES. Az ember azért nem bántja a másikat, mert nem arra szerződtünk amikor közel engedtük. Aztán mégis bántja. Aztán a kapcsolat vagy elbírja vagy nem. Lehet, hogy a másik ember, ha minket nem is szeret, de a szerepét legalább szereti. Jézusom. Amikor az anyja voltam a férfinak, aki velem volt, azt persze dacos büszkeséggel sziszeghettem volna el a szakítás után, hogy „felneveltelek, te gyerekes pöcs”, ám ugyanezt úgy is lehet nézni, hogy „nem volt erőm elmenni, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy melletted nincs más szerep”. Nem nevelünk fel senkit, nem mellettünk kupálódik ki, hiszen nem tudhatjuk, más valakivel lehet, hogy sokkal jobb élete lett volna az illetőnek. A saját nagyszerűségünk érzését nem építhetjük a másik feltételezett nyomorára. Ja és a konfliktusok. Az kér bocsánatot, akinek fontosabb a kapcsolat, mint az egoja. Ez mondjuk nyilvánvaló. A kérdés inkább az, hogy ha a másiknak az egoja fontosabb a kapcsolatnál, akkor mi a fasznak fenntartani a kapcsolatot? Milyen szép álom, amikor egy vita után azt mondják, ne haragudj, hogy ez meg az, oké, te se haragudj, hogy izé meg meg bizé. És akkor mindketten megnyugszanak, hogy elmondták, elmondhatták, mégse dőlt össze a világ. Nade megint mindenfélét összehordtem, még jó, hogy ez sem egy doktori disszertáció, csak egy érzelmi overflow.

#kapcsolat #vita #bocsánatkérés #nevelés #konfliktus #06-03

[icouldhavelied8961]

Néha azt érzem, hogy elveszek a világ zajában. Hogy senki sem vesz észre, senki sem akar megismerni, mert nem merek nyitni mások felé és félek, hogy megsebeznek a szó bármely értelmében.

Szeretnék megismerni másokat, akikben ott lakozik valami igazán tiszta ,pozitív jóság. Szeretnék megismerni idegeneket, akik arra érdemesek. Nem ettől függ a földön történő létezésem, csak szeretném...túl sok a szeretném, érthetelen az egész. Ha valaki mégis megért, csak szóljon nekem!

#magyar gondolat #gondolataim

[elettelenfaszfej]

Mikor megfogalmazod életed legszebb sorait, elbüszkélkednél vele édesanyádnak, majd egy egyszerű "most nincs kedvem"-el kiölik belőled az összes pozitív érzelmet a világ felé.

Ne alkossatok, értéktelen lesz minden sora így tehát hiába.