jegyzetbolgondolatok

[jegyzetbolgondolatok]

Elalvás előtt

"Sajnálomokkal" meg "ezvanokkal"

Tapètàzott plafonom bàmulom

mintha internet böjtben lennèk

ès mèg sajnàlni is akarnàm magam.

Sajnàlod de megteszed ..

vagy megteszed majd sajnàlod

akàrhogyis alakul,

ÈN maradok az "ezvannal".

Sebaj mert szeretem a mintás falakat

meg tèged, szóval ha megtelik a plafon,

költözöm ebből a szobàból (is).

[jegyzetbolgondolatok]

Àllj. Megvagy

Azt mondjàk, az ellentètek vonzàk egymást,

azt mondjàk..

Szóval én úgy kerestelek,

hogy végül te talàltàl meg engem

Most meg èn vagyok kèptelen

lemondani rólad.

[jegyzetbolgondolatok]

Maradj.

Minden nagytakarítás után

azzal a gondolattal fekszem le

hogy csak helyet cserèltek a dolgaim

mert képtelen voltam megvàlni tőlük.

Te jöttèl, be akartàl költözni, èn vàrtalak

Csak azzal nem számoltam, hogy nincs több

valamirejólesz ès ez mind hozzàm tartozik.

Megjöttél. Több táskàval mint gondoltam.

Bàr tudtam mi fog következni, csókkal köszöntöttelek.

Addig ültèl mellettem, míg képes voltam megvàlni

A századik kedvenc pólómtól amit màr csak jobbik

Esetben pizsamànak hordók.

Ès igy köszöntem el büszkeségemtől, a félelmeimtől

a rossz éjszakàimtól, a szorongásaimtól.

Te ott ültél és megvártad míg magamtól leszek képes minderre.

A maradèk cuccaimban làtsz te igazinak, gyönyörűnek.

És mostmàr csak azt várod, hogy meztelenül àlljak előtted,

Mert te màr meztelen vagy.

Pont akkoràra szükìtettük a ruhàim lètszàmàt, hogy elfèrtek a te ruhàid is.

[jegyzetbolgondolatok]

Veled olyan..

Mintha felhő lennék, olyan könnyű

..mintha nem ült volna rá sosem elefánt

a lelkemre, vagy ha ült is, most fel állt.

..mintha célba ért volna minden imám,

..mintha tudnád Te is, nem kérdő, fel kiáltójelnek vagyok itt neked.

..mintha szárnyam lenne, és a horizontnál tovább nem is kivankoznék.

..mintha két puzzle darab helyre csúszott volna.

..mintha az utolsó süti a tálcán az enyém lenne.

... mintha én nyertem volna meg az ötös lottó várható főnyereményét.

... mintha a mezőn csokolná a nap a bőröm mikozben a felhőkre csodálkoznék.

..mintha ki fújtam volna a mélyre vett levegőt.

..mintha még az ujjaim, vállam, lábam, hátam s a lelkem is mosolyogna.

..mintha hátradőlnék egy kanapén.

..mintha sötétben is tudnám, hogy hol a villanykapcsoló, s mintha Te is tudnád.

..mintha olyan érzésem lenne, ma hosszabb lesz a mély alvásom.

..minth tudnám, hogy holnap nem kell korán kelnem.

...mintha 5 éves kislányként nevethetnék, gondtalanul.

Olyan nyugodt vagyok.

Valaki, kérlek, csak csípjen meg, és mosolyogja el nekem, hogy nem álmodom.

[jegyzetbolgondolatok]

Ha rólad kellene meséljek

Mesélnék a tél végéről,

Mikor megjötTél

A tavasz jöttéről

Mikor lelkemhez nőttél.

Mesélnék a nyár elejéről

Hogy három napra érkeztem

A nyár végéről

Hogy magam itt felejtettem.

Mesélnék az ősz elejéről

Hogy könnyes szemmel engedtelek

Az ősz végéről

A talakozás szépségéről,

Hogy végre öleltelek.

A télről és az ünnepekről

Az együtt öröméről

Csak mesélnék és mesélnék

A végéhez nem érnék

Így hátha nincs is neki

Csak legyen mit mesélni.

[jegyzetbolgondolatok]

Te el tudod képzelni velem ?

A fesztivált ?

A távolságot ?

A türelmet ?

Az összejöveteleket ?

A kedvenc csapatod meccsét?

A karácsonyt ?

A szulinapjainkat ?

A pihenést ?

Hogy majd a mamád és anyukád receptjét tanulom ?

Te velem képzeld ?

Hogy énekeljük a kocsiban?

Hogy utánam gyere a WC-re.

Hogy lemossam előtted a festéket ?

Úgy is

Hogy hibáztál ?

Hogy hibáztam ?!

Hogy hibázunk majd ?

Hogy félre értessz majd ?

Hogy félre értelek majd ?

Hogy sokat sírok ?

És majd

Nem fogsz félni sírni nekem ?

Szólsz ha bajban vagy ?

Hogy kérsz ha nincs ?

Meztelen leszel előttem ?

Hogy így tudjunk

Boldogok lenni

Barátok

Szeretők

Társak

Szülők

Nagyszülők

Te el tudod képzelni velem ?

[jegyzetbolgondolatok]

Ahogy te engem

Szeretsz

Merülőben levő lelkem

Feltöltője jelenléted.

Ahogy gondoskodsz rólam

Ahogy hallod a lelkem.

Amikor mellettem fekszel

Amikor dobban a szíved,

Amikor közben érzem az illatod

Ahogy szuszogsz mikor elaludtál

Ahogy ki fújod a levegőt.

Ahogy csukott szemmel becézve jóreggelt kivansz.

Hogy fontosabb vagyok mint az ivás

Hogy időbe otthon vagy

Hogy próbálkozol és nem adod fel.

Hogy tiszteletben tartasz.

Akkor is mikor nagyon nehéz

Mikor szeretnem kellene, de úgyis te adsz.

Hogy mindig elfelejted leoltani a villanyt.

Hogy tényleg akarod

Ha nem megy is .. bízol.

Hogy építesz egy világot bennem, magunknak.

Annyira megnyugtat az illatod és szuszogasod

Hogy nem felek elaludni.

S mikor elmész, édes, olyan nagy az űr

Kérlek értsd meg hogy miért sír a szemem

lelkem, ha itt hagysz.

[jegyzetbolgondolatok]

Ősz(ülő)

Idén első sorból néztem végig

Hogy elvitte az ősz a nyarat.

Idén első sorból néztem végig

Hogy elvitt az élet messze tőlem.

Mostmár a nappal is éjsötét

Mostmár reggel is sötét van.

Mostmár nem melletted ébredek

Mostmár nem melletted alszom el.

Emlékszel a nagy zöld lombokra ?

Látod milyen üresek az ágak ?

Emlékszel hogy mindennapod voltam ?

Látod milyen gyorsan eltelt ?

Tél, kérlek ne siess.

[jegyzetbolgondolatok]

Felkiált(ó)

Én elhittem hogy író vagyok

És te vagy az akit versé faragok

Kedvem, s hangulatom szerint.

Tudod mindig úgy, mit ki hozol belőlem.

Én elhittem hogy ha keményen dolgozom rajta

Szívedben nem kérdőjel, annál inkább

Egy határozott felkiáltójel leszek.

Fel akartam kiáltani, hogy biztosra

Halld meg, hogy itt akarok maradni.

Azt hiszem vagy rossz munka tervvel

Vagy néha túl sokat, máskor túl keveset

Dolgoztam

De sose annyit és ott ahol kellett.

Szóval én nem vagyok író,

Legalábbis nem a Te írod.

Lehet én vagyok a vers, lehet

Te vagy az író.

Szóval igen, most egy kicsit légy madár

Kicsi nyugalomért szól fel imám,

Tudod csak azt szeretném ha ezúttal

Magadtól maradnál, kérnél, adnál, szeretnél.

Akkor azt hiszem lehetnék íród,

S te lehetnél A kötetem.

[jegyzetbolgondolatok]

Félve kértem,

Még egy kicsit reméltem.

[jegyzetbolgondolatok]

Az én bűnöm

Kétely szülte bűn, bűn szülte harag.

Mégis ez lenne a csúf igazság.

Tehát esztelen elveim

keveredve tapasztalatommal

Megállapította ;

Bűn, plusz harag egyenlő

Keser igazság plusz szomorú lelkem.

Cserélgesd akárhogy is.

Összeadásom kommutatív művelet.

Istenem, vigasztalj.

Ettem a fáról, Istenem, én sem bírtam.

Büntetésem? Megérdemelném.

De mind tudjuk, a bűn maga sanyargatja lelkünk.

Sanyargatja hát az enyém is.

Kímélet ? Sehol, kerested a bajt magadnak kedves.

Ettem a fáról, Istenem, tudod, tudni akartam mindent.

És most, hogy tudom, azt kívánom bár ne tudnám,

vagy inkább bár ne így tudnám.

Ettem a fáról, Istenem csak a kiváncsi eszemnek volt ágában ilyent tenni.

Istenem, kérlek, közöm van hozza, miért bűn és miért fáj ?

S haragom miért öli szeretetem?

Istenem, vigasztalj.

[jegyzetbolgondolatok]

Ketten eggyé

Szeretem mikor kivánsz

Tetszik, hogy érzem

A szíved, hogy gyorsabb

Tudod, tetszik, hogy megfogsz

Hogy míg oda huzol magadhoz

Már én is szaggatottan veszem a levegőt

Tetszik hogy a csókod hangos

Hogy az ajkad és az ajkam

Már szerelmeskedik.

Már a világ is megszűnt létezni

Körülöttünk.

Én csak rád, te csak rám.

Szeretem, hogy ilyenkor is

A legfontosabb, hogy szeretsz.

Tudod, nekem elég, ha rám nézel

És látom benne tüzes gondolataid.

Engem

Tetőtől talpig, minden porcikád izgat.

[jegyzetbolgondolatok]

Néhai

Nem, igazából te sem

Még az elején

Talán

Szóval, igen te is

Ugyan olyan

Vagy fogalmazzunk úgy

Egy kicsit,talán egy kicsit

Más

De a vér,férfi.

Szóval igen.

És én ?

Mindig ugyan olyan

Szegény fejem.

Kérlek ne higyj el mindent.

Kérlek

Szegény fejem, kérlek.

Nem attól hogy ennyi,

nem attól hogy nem

Muszáj ez ?

A pihenő

A “ kis távolság “ .

Mi hibáztunk

Vagy

Mi nem találtunk ?

[jegyzetbolgondolatok]

Ha egyszer

Ha egyszer tényleg ide érsz

Hálából neked adom mindenem.

Érzed, hogy valahol várnak?

Nagy ünnep közeleg,

Ma még a szekrény alá,

Lustább napokon besöpört port is

Vígan búcsúztatjuk.

Már készülök.

Levettem a falamról az ósdi posztereket

Amikért rajongtam hogy addig is

Elvonjam a figyelmem rólad.

Igyekeztem nagyon

Hogy ha hozzám érsz azt érzezd

“Én mostmár otthon. “

Mert ha egyszer ide érsz,

Én nem akarom

Hogy, elmenj.

[jegyzetbolgondolatok]

E 1-2, T1

Tőlem kérlek többet ne kérj

Annál ami vagyok.

Lehet ha tetszem

Lehet ha nem.

Semmiképp sem veszítesz.

Sem te

Sem én.

Mert ha engeded, hogy az legyek

Ami éppen most vagyok,

Nem kell félnem tőled.

Nem kell félned tőlem.

Mert lehet ha holnap már más leszek

Mert elért hozzám egy darab belőled.

Az is lehet, hogy te formálsz

Az is lehet, hogy egy kicsit én is.

Még az is lehet ha addig formáljuk egymást

Míg tökéletesen össze nem illünk.

Szóval kérlek engedd,

Hogy megengedjem neked is,

Az legyél aki vagy.

[jegyzetbolgondolatok]

2018.03.05

Feldobott a gondolatod.-

A reményt szeretem. Nem téged. -

Úgy igazából mitől is ? -

[jegyzetbolgondolatok]

Honnan az önbizalom ?

Úgysem viszed semmire..

Nyitom ki a szemem bódult állapotom

Közepette

A villany kapcsolódik, a szemem nyitom,

Illetve nyitnám ha a fény nem sértené

Annyira, hogy mint egy csapóajtó,

Ha kinyitom becsukodik.

Reggeli rutinná vált már, hogy

Késő kása módra az öt perc szundi

Nálam sokszorozza önmagát.

Tuléltem.

Már igyekszem a mosdóba

Es cseng is a fülemben a jól ismert

Ébresztő mondat :

“Sosem tudsz időben felkelni,

mindig mindent az

utolsó pillanatra hagysz,

-úgysem viszed semmire. “

-mondja apám, majd magára vágta az ajtót.

Az atya is csak egy Úr isten

Én sem vagyok egy korán kelő lexikon.

A reggeli lendület után,

az iskola padban

Egyetlen pillanatra vonja el figyelmem

Egyetlen katicabogar

amely ott mászik a

padomon,

mar nyúlok érte egy vonalzoval,

hadd játszak vele kicsit.

De már ott is terem Zoli, a tanár.

És kezdődik..

Elmondja nekem,

szépen bőven

nem kímélve

a többiek idejét sem,

hogy

Milyen értékes az Ő ideje

és én mennyire

Értéktelen dolgokkal foglalkozok.

Végülis az én időm,

nem értékes.

Majd befejezi :

Nem tanulsz eleget .

-Úgysem viszed semmire.

Különben is

Ki dönti el hogy kinek az ideje értékes ?

Fújja tovább, panaszkodik

mennyire

nem szeret ő ide járni

órát tartani, milyen

kevés a fizetés.

Kerestem a logikát,

miért is fárasztjuk akkor egymást.

A megoldas:

a rendszer.

És ő ezért tanult hogy

kevés pénzért azt

csinálja amit nem szeret?!

Hát akkor meg

Ő sem vitte sokkal többre.

Mindeközben a terem másik oldalán

Sunyi tekintettel tekint körbe

a másik diáktársam.

És hopp.

A jól bevált radír es vonalzó katapult.

Zoli, felé fordul,

Majd neki is igy fejezi be.

-Úgysem viszed semmire.

Míg az osztály nevet

én megnyugodtan hátra döltem.

Nem vagyok egyedül.

Sosem szerettem, hogyha

ilyesmivel töltik el a tanárok a drága percim,

hogyha már nem tanítanak,

velünk hallgathatják meg minden panaszukat,

mert nem akarnak fizetni egy szakembernek.

Haza fele indulnék,

hív a mama,

kész a kaja.

Az ebédből maradt utolsó

A falatok mar nem mentek

le a torkomon

Utolsó órán a pad alatt

A padtársam megmaradt

szendvicsével laktam.

Jóllakottan

meg hogy egyen az ember ?

Mire szól a mama.

Ha nem eszel nem lesz erőd semmire es azzal meg

-Úgysem viszed semmire.

Haza megyek.

Fognék neki tanulni.

S teszem fel a kérdést magamnak:

- minek ha úgysem viszem semmire ?