nevadacurrey

[nevadacurrey]

Mi nem úgy...

Mi nem úgy vagyunk szerelmesek, ahogy mások. Nem úgy, mint a könyvekben.

Nem azzal a lángoló hévvel, mely sosem alszik, de cserébe a lágy, meleg szellő cirógatásával.

Nem azzal a rózsaszín, örökké tartó köddel, de egymás hibáit szeretve és segítve.

Furcsa...

Nem gondoltam, hogy ilyen is lehet.

Nem esünk egymásnak a másik húsába marva önző karmaink. Persze, nyilván van az a pillanat, de mégis más, mert ott bujkál valami.

Nem azt látom, hogy mily' csodás a szeme, szép és tengerkék, de cserébe látom, hogy olyan szép a tekintete, egyszerűen szépen néz.

Kedvesen, mint ahogy senki nem tud ezen a földön.

És ha elkap a gyermeki öröm, ő is jön és nevet.

Nem Ő változik értem vagy én Érte, hanem Mi, magunkért. Csiszolódunk egymáshoz, mint két tökéletlen gyémánt, ami bár nem mindig könnyű, de valami mégis mindig összetart.

Ha mérges vagyok és ingerlékeny, Ő nyugodt és türelmes. Ha Ő mérges, akkor pedig én vagyok az.

És megélünk minden pillanatot.

Mindet...

A rosszat és a jót is. Együtt...

Egyszerűen szükségem volt Rá. Szükségem volt az otthonomra.

[nevadacurrey]

emberek

Meguntam az embereket.

Meguntam, hogy azt szajkózzák, hogy hinnem kell istenben. istenben. Igen, kisbetűvel írom. Igen, a harag miatt, amit érzek a szó iránt. Az embereket is kisbetűvel írom, azt mégsem veszi észre szinte senki. Belém kényszerítették a düh érzését... a hitet próbálták, csak az nem sikerült...

Nem sikerült, ennek ellenére mégis azt mondod ez az igaz út és imádkozol értem. Nem kértelek, sőt nem is kényszerítettelek erre. Azt mondod, majd hallani fogom a trombitákat, mert ez az IGAZSÁG. Allah-ot már megkérdezted? Vagy Buddha-t és Krisna-t? Esetleg az összes görög, pogány és skandináv istenséget? A többit nem is sorolom, hisz tudom, leáll az agyad...

Azt mondod ők csak bálványok...S azt, aki őket imádja, mind a pokolra kerül. Allah nem ezt mondja nekik, ahogy a többiek sem...

A Te istened miért több? Azt válaszolod, mert ott a biblia, mire én mondom: Ott a Korán. Ekkor már vörösödik a fejed.

De a biblia szent és a szeretetre tanít... Téged vagy engem?

Egyikünket sem. Belőled a gyűlöletet váltja ki az iránt, aki nem eszerint él, belőlem pedig az ellen, aki ezzel próbál másokat kalitkába zárni.

Azt mondod, képzeljem magam a helyedbe. Állandóan azt teszem. Tudod mit látok?

A biblia a Te szűk látócsöved, amit a világnak hívsz. Sőt, a hitet az igazságnak titulálod.

Felháborodsz, mert Téged, mint hithű keresztény mindig bántanak.

A legnagyobb higgadtsággal adom a tudtodra, sajnálom, hogy Miattad ítélik meg a kereszténységet. Szerencsédre van, annyi tapasztalom, hogy tudom, nem csak olyan isten bárányai vannak, mint Te.

Továbbra is csak azt tudod mondani, hogy a biblia szent. Szerencsédre, vagy inkább szerencsétlenségedre, erre az esetre is fel vagyok készülve.

Számodra mi a szent? Nem várom meg, hogy válaszolj, bár nem is tudnál, mert a csőlátásod miatt nem volt szükséged önálló gondolatokra, így nem is vagy képes ezekre.

A keresztes háborúk szentek? Igen, mert isten nevében vannak. De ott ártatlanok haltak meg... Téged bántanak, őket megölték az istened miatt. A Te istened miatt. A boszorkányokat máglyára vetették... Mert... csak mert isten azt mondta... A pogányságot üldözték, mert... Mert miért is?

Mert másban hittek, mint Te.

Bágyadtan pislogsz rám, látom, ahogy könnyek gyűlnek a szemedben. Hihetném azt, hogy gondolkozni kezdtél, de vesztesnek érzed magad, mert nem tudod megvédeni a saját igazad.

Mondanám, hogy megsajnáltalak, de Te sem teszed ezt az emberekkel, akiket bűnösnek ítélsz a saját szájízed szerint.

Azt mondod, isten mindenkit szeret és elfogad.

Lehet, de Te nem.

Érted már? Nem?

Nem baj, majd meggyónod...

Mint remény foszlány, száll meg az ihlet, hogy felhozd érvnek, mindenkit isten teremtett.

Na, de melyik?

Hát nyilván a Tiéd, bár én a görög történetet jobban szeretem.

És az evolúcióval mi van? Mégis mi lenne? Hisz a tudósok is megmondták, a kettő nem zárja ki egymást. Értem... Tehát a teremtést nem veszed szó szerint, mint a többi igét, amit a bibliádban megírtak. Elhallgatsz, szerintem kezded feladni. Sóhajtani támadt kedvem, mert én itt még nem terveztem abba hagyni. Lehet szóban nyertem, de attól Te még nem fogod érteni.

Tudod... a bibliát is csak emberek írták... Rám nézel, látom, hogy már ellenkeznél, de inkább csendre intelek, nehogy újra elölről kezdjük...

A szabályokat is mi hoztuk létre... A történeteket is mind mi teremtjük. Érted már? Nem érted, de ne aggódj, nem adom fel. Nem szoktál magadtól kérdezni? Értetlenül nézel. Azt mondod, Te mindent istentől kérdezel.

Kérdezd meg istentől, milyen színű az ég!

Válaszolt? Nem.

Kérdezd meg magadtól. Milyen színű? Kék.

Kik nevezték el kéknek? Az emberek...

Ez az, ami megkülönböztet minket az állatoktól. Nem az, hogy nincs lelkük, ahogy a hited állítja, hanem, hogy nem nevezik el a füvet fűnek, a színét pedig zöldnek, miközben mindannyian tudják, hogy az mégis mi. Bezzeg mi, mindent tudni akarunk és mindennek nevet adni, akár annak is, amit mi teremtünk. Remek példa erre bármelyik könyv. Akár egy nem létező világban is játszódhat, mégis elnevezzük, vagy fajnevet adunk olyan teremtményeknek, amiknek a létezésük szinte lehetetlen.

Nagyot sóhajtok, mert nem vagyok benne biztos, hogy ez megváltoztat-e benned valamit. Bár őszintén számomra mindegy, a vallásod szerint eddig is pokolra kerülök. A Te vallásod szerint.

Csak gondolkodj el!

isten teremtett Téged, vagy Te őt?

Egy percre felvillant benned valami, bennem pedig a remény, hogy ezentúl nem ítélkezel. De mindegy is volt, hisz, ahogy beléptél vasárnap a templomodba, rögtön töröltél minden gondolatot. Nem baj, majd legközelebb folytatjuk.

Ha Te is úgy akarod.

#magyar tumblr #gondolatok #magyar #társadalom #saját #írás #vélemény #NevadaCurrey