#állampolgárság

[nonquebecoisayul]

Költözésünk keserves története

Szeptember 23-a 2016-ban is péntekre esett; akkor láttam az utolsó napfelkeltét a Bem rakpartról és aznap indult hivatalosan is közel hat esztendőnyi transzóceáni kalandom. Mit ad Isten, most is éppen költözésben vagyunk: elvileg ma köt ki a hajó Németországban, ami a dobozainkat hozza, és egy hét múlva pénteken vesszük át a lakást, amit kibéreltünk a következő évekre.

Rutinosak vagyunk már a nemzetközi költözés rejtelmeit illetően, de ez a legutóbbi helyváltoztatásunk igen keményen indult. Alig 3 hónappal ezelőtt szinte egyik óráról a másikra kellett elhagynunk brazíliavárosi lakásunkat, ami minden volt, csak békés nem... Úgy gondoltam, kellő távolságból szemlélve kevésbé leszek feldúlva és objektívabban ítélem meg az események lefolyását.

A pandémiás évek amúgy sem voltak egyszerűek a mocskosszájú elnök birodalmában (apropó, jövő héten választások Brazíliában!), a felettünk lakó szomszédok csak nehezítették a neurológiai akadálypályát. Az első faldöngetésemre konkrétan emlékszem: 2020 karácsonyán egyik éjszaka 1 óra körül csaptam oda, mert pimaszul leszarták, hogy egy hatemeletes betonház harmadik emeletén laknak. Hiába kérleltem Rafát, csak áprilisban volt hajlandó bejegyzést írni a recepción rendszeresített “üzenőfüzetbe.” A válasz cinikus volt.

A helyzet néha jobb volt, néha rettenetes. Voltak olyan hetek, amikor reggelente akkor ébredtünk, amikor ők, a csütörtökök pedig egyenesen elviselhetetleneknek számítottak: akkor járt hozzájuk a takarítónő és reggel 9-től délután 4-ig olyan volt, mintha egyenesen költözés zajlott volna felettünk. Úgy tűnt, a gravitáció sokkal erősebb a harmadikon, mint nálunk: állandó jelleggel, de random módon estek le dolgok a lakás legkülönbözőbb részein. Az asszony állandóan kiabált - reggeltől estig, ami ismerve a brazil habitust, még el is fogadható, de az, hogy komplett párbeszédeket hallhattunk és szinte bármelyik helyiségünkből, egy idő után feltolja az emberben a pumpát.

Aztán az idén januári covid-eseményünk után, mihelyst kiszabadultam a lakásból és biciklire szálltam, sikerült összefutnom a nővel és két idegesítően rikácsoló kutyájával a járdán. (Ja, mert voltak kutyák is, akik naponta legalább háromszor ugatták végig az egész lakótelepet mindig ugyanabban az időben a lakástól a liften át a parkig, a parkettán való iszkolásukat pedig csodálatosan lehetett hallani a másodikon is...) Szóval találkozásunk után elkezdett kiabálni utánam, hogy én el akarom őt ütni, amire én visszafordultam és éles szóváltásba kerültünk az utcán. Elmondtam neki, hogy lassan két éve velük kelünk, velük fekszünk, és hogy vegye észre magát. A válaszaiban még neki állt feljebb, és olyanokat vágott a fejemhez, hogy költözzünk el, ha nem bírjuk, mert ő már 20 éve itt lakik, és különben is péntek esténként orvos férje nem tud aludni a mi vihorászásunktól(!). Síkidegen hagytam ott a boszorkányt.

Ettől az esettől kezdve egyre erősebben és gyakrabban vertem a falat és kiabáltam felfelé portugálul. Pontosan egy hónappal lisszaboni repülési időpontunk előtt aztán végképp eltört a mécses. Aznap délelőtt a nappaliban ültem és a Mozart-életrajzot olvastam, amikor észveszett kiabálás indult be már n-edszerre felettem az asszony és 15 éves forma kamaszlánya között. Átmentem egy másik szobába, de ott is folytatódott, sőt agyrengető dübögések (ismét a gravitáció vagy Stranger Things, ki tudja?) is kísérték. Egy óra múlva elvesztettem a türelmem és ismét elküldtem őket melegebb éghajlatra. Aztán megszólalt az interphone, amin a recepcióról szoktak csörögni, ha jött valaki vagy valami küldemény. Ezúttal a szomszéd asszony volt az és artikulátlanul ordított valamit a telefonba. Eltartva a fülemtől küldtem el nyomdafestéket nem tűrően a francba.

A reakció furious volt: szerintem komplett szekrényeket dönthetett le, tényleg azt hittem, leszakad a mennyezet. Még számtalanszor csörgött a telefon, nem vettem fel. Egy óra múlva megint csörgött, akkor a második próbálkozásra felvettem: bemutatkozás nélkül az orvos férj, akivel soha semmilyen bajunk nem volt (amúgy is 3 helyen dolgozik, szóval sokat nem volt otthon, nem is igazán tudhatta, mit művel a családja többi tagja), közölte velem, hogy nekem annyi, mert el akartam ütni a feleségét biciklivel (mindezt persze januárban, de ki tudja, mit mondott neki az a rohadék). Miután angolra váltva annyit mondtam csak, hogy “Excuse me”, a férfi megismételte amolyan igazi gengszteres hanggal az előbbieket.

Azonnal hívtam rendőr Sógoromat meg Rafát is, és végül előbbi felvezetésevel elhagytuk a lakást. Előtte azonban Rafa elkövette azt a hibát, hogy ahogy szokott, ebédidőben hazajött, beállt a kocsival a garázsba. Mihelyst kiszállt, megjelent a sötétben a szomszéd férfi hátra tett kezekkel (figyelem, ez Brazília, ahol még a majmoknak is van fegyverük!) és felelősségre vonta Rafaelt, akinek ebben a konfliktusban nem is volt igazán szerepe. Remegő térdekkel jött fel az emeletre. Szerencsére a teljes beszélgetést rögzítette a Sógor, akivel éppen vonalban volt érkezéskor.

Onnantól kezdve a lakásba csak a Sógor vagy - az előrehozott költözés alatt - felbérelt kvázi biztonsági őrrel mertünk csak visszamenni. Így aztán a költözésre sem tudtunk rendesen felkészülni, de két részletben kellett kimenekíteni a romlandókat és a szükséges ruhákat az ottlétünkre, a portugál útra és a pozsonyi tartózkodásra a cuccaink érkezéséig. Szerencsére az én szenzációs Anyósom azonnal befogadott, hely is volt, mint anno, így tényleg keretes szerkezetűvé vált a brazil 2 évünk.

Az eseményeket követő napokban nem mertem kimenni az utcára, mindenhol bérgyilkosokat láttam. Kiderült, hogy az ominózus napon a felettünk lakó kamaszlány felvágta az ereit (ez okozhatta a kiabálást), az asszony ellen meg már 3 rendőrségi feljelentés is született korábban (Rafa is tett egyet rögtön a férfi ellen, így most már neki is van, de persze sokat nem ér ez Brazíliában...). Szóval nem én voltam türelmetlen ott, sőt, szerintem én sokáig tűrtem is azt a ki tudja, milyen szintű családon belüli horrort, ami felettünk zajlott. Természetesen semmi nyoma nem volt a mentők kiszállásának: a kedves orvos társadalom minden országban kiváltságos, ügyesen el tudják tüntetni a kompromittáló események nyomait...

Napokig nem aludtam és utáltam magam, hogy Rafaelt ilyen veszélynek tettem ki. Abban a pillanatban ott a garázsban meg is ölhette volna a szomszéd. A mocskosszájú által még inkább erőszakossá tett és fegyverközpontú országban, ahol az emberi élet értéke amúgy is igen alacsony, sajnos ez mindennapos. Láttam magamat egy brazil börtönben, vagy hogy nem engednek ki az országból, mert ki tudja, mit varr a nyakamba a ki tudja milyen kapcsolatokkal rendelkező orvos. Még a követségi ismerősömet is riadóztattam. Ugyanolyan rémálmaim lettek, mint a pandémia első napjaiban ugyanott, az Anyós lakásában... Mi éreztük magunkat úgy, mint a bűnözük, akik lopva járnak vissza 5-5 percre a lakásukba. A teljes tehetetleneség, ami ezt az egész sztorit jellemzi a leginkább, kiborító és igazságtalan volt. A civilizált együttélés képtelensége! Nehéz volt azokban a napokban nem a legrosszabbakat kívánni a szomszédoknak, akik végképp megkeserítették, sőt megnyomorították az életünket az amúgy is borzalmas pandémiás Brazíliában.

A sors fintora, hogy harmadnapra megkaptam az állampolgárságot. Igazából nem éreztem semmit, csak azt, hogy a fene egye meg, amiért pont Brazília jött velem szembe és nem mondjuk Új-Zéland anno:) Persze ez utóbbi egy vicc és most már könnyebben írom le ezeket az eseményeket. Magunk mögött hagyva ezt a rémálmot (nagyon sajnálom amúgy azt a szerencsétlen gyereket...), már várjuk a költözést, a berendezkedést az új otthonunkba, ahol ugyan lehet, fázni fogunk, de erősen bízunk benne, hogy a szigetelés minden irányból jobb, mint a brazil vasbetonban, s nem éljük majd egyik szomszédunk életét sem...

#évforduló #költözés #mentalitás #rendőrség #bűnügy #állampolgárság

[telavivdelhi2]

Világ: Extrém veszélyt hirdettek: Irán egy hétre van attól, hogy atombombát gyártson | hvg.hu

Jelenti az ISIS. Nem az a ISIS. Ez egy régebbi think tank. És meglehetősen hiteles.

...talán nem véletlenül olyan nagy az érdeklődés a román meg a magyar állampolgárság iránt Izraelben, egy NY-i cimbi engem is be akart szervezni az állampolgársági bizniszbe, de nemet mondtam, mert a pénznek igenis van szaga.

#állampolgársági biznisz #magyar állampolgárság #izraeli-magyar állampolgárság #iráni atombomba #isis #irán-izrael

[zeroz2ro]

"A törvény a tervek szerint 2024. június 1-jével lép hatályba, a digitális állampolgárságot összefogó alkalmazás, valamint a digitális személyiadat-tárca, a hozzájárulás alapú adatszolgáltatás, az eAláírás és az eAzonosítás pedig legkésőbb szeptember 1-jén indulhat majd el. Az ePostára, az eFizetésre és az eDokumentumkezelésre viszont további bő egy évet kell majd várni. " Kiderült, hogy van olyan hogy Ügyfélkapu+, amiben be lehet kapcsolni a Kétlépcsős Azonosítást, vagyis be lehet állítani egy telefonos authentikátor programot (pl. Google Hitelesítő). Őrület hogy ilyet is tud a Magyar Állam, most már jöhet a Digitális Állampolgárság!

[diogenesz2020portugal]

Szia! Most bukkantam rá a blogodra, és azért írok mert felmerült bennünk is, hogy Portugáliába költözünk. Én összességében már eltöltöttem pár hónapot ott, camper van-nel végigjártam Farotól Portóig, és minden évben megyek néhány hétre szörfözni Penichebe, de ezek azért mégis turistáskodások voltak és a kint élés azért egy más műfaj. Ha esetleg van kedved írni a praktikus dolgokról, hogy milyen eddig, örülnék neki :) Illetve ami nálunk még kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy van egy féléves gyermek is, szóval bölcsi-ovi-daycare-suli helyzet és érdekelne... Köszi!:)

Szia! Tényleg más a nyaralás és az itteni élet. Ha érdekel az itteni magyarok véleménye, a FB-on két csoport is van, szívesen panaszkodnak. Visszamenni azért kevesen akarnak. Akkor sorban: Lakhatás: Az életviteletektől függ, ha ragaszkodtok a nagyváros nyújtotta előnyökhöz, elég húzósak az ingatlanárak. Akár bérelni is. Most épp tanévkezdés van az egyetemeken, a Lisszabon-Portó-Coimbra szentháromságról (ezek a nagyobb városok, nagy egyetemi élettel) naponta vannak híradások a TV-ben. Szoba 450-től 800-ig. Egyszobás lakás 1000-től a csillagos égig. Egy ismerősünk most, pár hónapja vett ki egy garzont 1600-ért. Nem drágán, nem olcsón, ennyi. Nem a bulinegyedben vagy az óvárosban. Kíváncsiságképpen megnéztem a helyzetet vidéken, kísértetiesen hasonló sorházi, teraszos, nem földszinti és nem tetőlakás kis terasszal, de nem nagyvárosi (Coimbrától 50 km, Lisszabontól 160) lakás 250. Vásárolni hasonló arányokkal lehet. Tehát, amennyiben meg tudjátok oldani, érdemes vidékre menni. Minél nagyobb a távolság a nagyvárosoktól és az óceántól, annál olcsóbb és jobb lehetőségek vannak. Sokat fogod hallani: általában nincs fűtés a házakban. Vagyis ha meleg kell (és kell), akkor bérelt lakásban villany/gáz/olajradiátor, ami az átlagos szigetelésű lakásokban nem lesz egyszerű, sem olcsó. Jó hír, hogy bár tavaly durván elszálltak az energiaárak itt is, azóta már 2x 20-30%-kal csökkentették. Tavaly télen 300-350€ volt a rezsink (villany/gáz), előtte 150. Idén még nem tudom, nem kell még fűteni.

Munka: ha van távmunkád, az a legjobb. Még jobb, ha a fizetésed is euróban kapod. Az itteni minimálbér 760 €, az átlagfizetés 1000 körül. Vezető pozíció nem multinál, 1500. Az IT fizetések sem érik el a csillagos eget. Az ingatlanárak emelkedésének a rossz nyelvek (és a közbeszéd) szerint az a legnagyobb gerjesztője, hogy egy csomó "digitális nomád" idejött, az utóbbi időben az USÁ-ból (ezen sokat dolgozott a kormány), sok ezer dolláros fizetéssel, amiből itt nagyon boldogan megélnek, vesznek bérbe vagy vásárolnak lakást. Szóval a városi életet lassan csak az tudja megfizetni, aki távmunkában, külföldre dolgozik. Ha mindenképpen itt akarsz munkát, jó hír, hogy itt is szakemberhiány van, főleg IT és kapcsolódó területeken. Rengeteg a multi, SSC, 1000 eurós ügyfélszolgálatos meló hetek alatt megvan. Sőt, egy csomónál beszállnak a költözésbe is. Portugál cégnél általában kell a nyelvtudás, máshol elég az angol. Van szakma, amit honosíttatni kell, van, amit nem. Ha érdekel az ilyesmi, csillió startup van, ez az egyik olyan kormányprogram (elég szép támogatások vannak), ami egészen jól bejött. SaaS vagy DaaS cégekkel Tejot lehet rekeszteni. A legtöbb melóhoz elvárják a szakirányú végzettséget, némelyik még így is kihalálos alapon működik. Portugál ismerősöm 8 évet várt rá, hogy közintézménynél véglegesítsék, előtte ötven körös nyílt pályázattal jutott be.

Adminisztráció: Ezt sokan nem kedvelik, de szerintem nem bonyolultabb, mint máshol. Mindennek meg van a rendje, mit miután lehet és kell intézni, a lényeg, hogy adószám mindenhez is kell, 3 hónap alatt kötelező itteni letelepedési engedély, ez pedig hozza magával, hogy a TB-t is rendezni kell. Épp most segítünk a fent említett ideköltözőknek, 3 hónap alatt mindenük kész. Állampolgárság 5 év elteltével, a feltétele egy A2 nyelvvizsga és egy erkölcsi bizonyítvány. Nem nehéz megugrani. Alapvetően, minden hivatalban baromi segítőkészek, kedvesek. Csak van, amire várni kell. Meg van sorban állás. Ez itt a mindennapok része.

Egészségügy: Az egyik legjobb Európában, tényleg. Persze, az itteniek sírnak, kevés a háziorvos, sztrájkolnak az orvosok és a nővérek, mert több fizetés akarnak, de ha kell ellátnak. Jól. És közben kedvesek. Nem néznek le, nem oktatnak ki, olyan vizsgálatokat is elvégeztetnek, ami otthon eszébe sem jutott az orvosomnak, átnézik a laboreredményeket, és ha valami nem stimmel, kivizsgáltatják. Érted, nem kell panaszkodni, hogy itt vagy ott fáj, maguktól. És ez az állami. Ha van pénzed, családostól havi 100-ért lehet privát biztosításod is. Nem kell választani. Ahogy a helyiek mondják, ha nagy a baj, akkor állami, ha nem nagy, de gyorsan akarod, akkor magán.

Oktatás: Saját tapasztalataim nincsenek, csak a nemzetközi statisztikákat látom, ahogy jön fel Portugália a ranglistákon, meg látom, hogy sztrájkolnak a pedagógusok, lassan egy éve, a jobb körülményekért. Bölcsi, ovi, általános iskola ingyenes, felsőoktatásban is vannak ingyenes helyek. Viszont kevesebb ingyenes bölcsődei hely van, mint gyerek, évente több tízezer új helyet nyitnak, elvileg 2024-25-re lesz kész. Mert lehet előre tervezni, nő a lakosság, főleg, mert sok a bevándorló, akik itt is akarnak maradni. Durván PC az oktatási rendszer, tanárok, diákok. A népnemzeti nevelést itt úgy képzelik, hogy mindenki a nemzethez tartozik, aki itt él. Nagyobb, külföldi gyerekeknek külön felzárkóztatás van. Ha megengedheted, minden nagyobbacska város környékén van magániskola. Legyen bölcsi, gimi vagy egyetem.

Idegenellenesség: Ezen elég sokat dolgoznak. Hétköznapi életben nincs. Még a szélsőjobb sem szeretné kitenni az idegeneket. Az "illegális bevándorlók" többségében itt "emberkereskedők áldozatai", akik szörnyű körülmények között laknak, kizsákmányolják őket, ezért rendszeresen zaklatják a hatóságok pl. a mezőgazdasági nagyüzemeket. Ahol "illegális munkást" találnak, kötelezik a munkaadót, hogy biztosítson emberi körülményeket, megfelelő lakhatást, bért. A szomszédok nem szólnak be a származásod, hited, szexuális irányultságod miatt. Ha kedves vagy, kedvesek. Nem másznak bele az életteredbe, mint sok mediterrán országban, de köszönnek az utcán. A véleményüket megtartják maguknak. Nemrég beszéltem egy itt élő venezuelai nővel, egyetértettünk, hogy egyáltalán nincs idegengyűlölet a hétköznapokban. Ha viszont munkát akarsz, lehet, hogy nem téged választanak elsőként, amennyiben van portugál jelentkező.

A legfontosabb: van óceán, napfény, gyönyörű városok, falvak, tájak, kedves emberek. És a híradótól nem megy fel a vérnyomásom.

[gyepmester]

beleolvastam végre a törvénybe, és sikerült az itt felmerült aggodalmakat eloszlatni

a klubtagságnak NEM feltétele az állampolgárság: êletkort kell igazolni hozzá és (helyi) lakcímet.

nyilatkozni kell, hogy máshol nem vagy tag, fejenként egy klubtagság engedélyezett.

a birtoklás egyetlen feltétele a betöltött 18. életév, ha a mennyiség <25 g (határon persze továbbra sem szabad átvinni egyik irányba sem).

a 444 cikke minden ponton helytálló, ami a birtoklást és a fogyasztást illeti.

az egyetlen fogalmi tévedés, hogy az egyesületek "tagjai egymásnak szállíthatják a füvet"

nem szállításról, hanem ellátásról, kiszolgálásról van szó. az egyesületnek van egy kertészete, meg engedélye évi x mennyiség termesztésére, amiből a tagok igényeit kielégíti havi max 50 gramm erejéig.

az egyesületek magokat és a szaporításhoz szükséges felszerelést nem tagoknak is eladhatnak, hiszen az otthoni termesztés nem tagsághoz kötött.

a törvény az árusítást csak szárított növény vagy hasis formájában engedélyezi - edibles, mint süti vagy gumicukor nem engedélyezett, sőt dohánnyal előtekert dzsointot sem szabad árulni.

természetesen fel kell tüntetni a THC- és CBD-tartalmat, ártalomcsökkentő füzetecskét mellékelni, stb.

tehát egyelőre az amszterdami coffeeshop feelinget itt el lehet felejteni, pláne, hogy az egyesületek területére is fogyasztási tilalom van érvényben.

a no-puff zónák közé tartozik minden, ahol cigizni sem szabad. a parkokban figyelni kell, hol gyújt rá az ember, mert valahol mindig van egy játszótér a közelben :/

végül: sétálóutcákban is tilos 7 és 20 óra között

[munkat-keres-kinal]

A Siófoki Járásbíróság felvételt hirdet jegyzőkönyvvezető, írnok munkakör betöltésére büntető ügyszakba. A jelentkezési határidő: 2024. április 19.

Feltételek:

- érettségi és igazolt gépírástudás (pl.: közgazdasági érettségi),

- felhasználói szintű számítógépes ismeretek (windows, word),

- büntetlen előélet (az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.) szerinti hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal igazolva)

- magyar állampolgárság

- 18. életév betöltése.

A jegyzőkönyvvezető, írnok feladatai:

- bírósági tárgyaláson történő jegyzőkönyvvezetés (a tárgyaláson való részvétel mellett)

- határozatok, megkeresések leírása hangfelvételről

- iratkezelési, kiadmányozási, postázási és egyéb ügyviteli feladatok elektronikusan és papír alapon.

A felvétel üres álláshelyre történik 8 órás munkaidővel, az Iasz. előírásai szerint.

Jelentkezni fényképes önéletrajz benyújtásával lehetséges:

- e-mailben: [email protected]

- levélben: 8600 Siófok, Kele u. 2.

Bővebb információ a 84/519-240/5 elnöki telefonszámon.

Az álláshely a feltételek megléte esetén azonnal betölthető.

—————-

Szerk. Megj. A berezes megtekintheto az Iasz. torveny mellekleteben.

[sronti]

Ebben az az érdekes, hogy a settled status, ami nekem is van, az az indefinite leave to remain (ILR) egy formája, ami EU-s állampolgároknak jár, de semmi különbség nincs aközött, hogy valaki idejött Nigériából és itt él mondjuk tíz éve, megkapta az ILR-t, vagy hogy az EU-ból jött és settled status-a van. Szerintem ezt kétféleképpen lehetne jól csinálni:

1. Meg lehetne könnyíteni az ILR és az állampolgárság közötti átjárást, hogy ne legyen 2000 font, meg rengeteg macera.

2. Minden ILR járjon szavazati joggal.

Ha csak az EU settled statusszal jár majd szavazati jog, annak elég rasszista hangulata van. Nehéz lenne úgy tenni, mintha nem örülnék neki úgy is, mert a szavazáson kívül tényleg semmi vonzó nincs az állampolgárságban, de azért nem lenne olyan jó szájíze ennek így.

[nyuszimotor]

Csodás ötlet - a sok primitív turbószittyát pont az ilyesmikkel lehet triggerelni aztán még lehet erre építeni, hogy léptesse is ki Orbanisztánt. Kéne valami olyan állampolgárság is lassan, ami benne lesz az EU-ban pár év múlva is

[uzemi-kollektiva]

A tegnapi poszttal kapcsolatban megpróbáltam utánanézni, hogyan oktatják a munkásmozgalmat egy erős szakszervezeti kultúrával rendelkező országban (Finnország), és amit találtam azok alapján

SEHOGY*.

Viszont már a középiskolásoknak** van lehetőségük “szakszervezetbe” lépniük évi 20€ díjért, jár egy csomó kedvezmény, vannak külön programok meg lehetőségük (minimálisan) beleszólni a középiskolai életükbe, így megtapasztalni az összefogásosdit, van is saját bevallásuk alapján 50k+ tagjuk.

Valamint az is biztosan sokat segít, hogy a tanárok több, mint kétharmada szakszervezeti tag.

Lehet ez a járható út az önszerveződés és szolidaritás felé.

*: van tudatos állampolgárság kurzus, amit felvehetnek, de ez nem a munkásmozgalomról szól, max szólhat

**: középiskolának mondom, de ez olyan, mint máshol a líceum, mert náluk a 6+3+3 rendszer utolsó szakaszában van erre lehetőség.

[nonquebecoisayul]

Luzofón láz

Ezeket a sorokat már ugyanabból az időzónából irom, ahol többségében ti is éltek, megérkeztünk a szomszédba, beindult az új életünk Bratislavában, leánykori nevén Pozsony-Pressburgban. De mielőtt belevetném magam a szlovák mindennapokba, jöjjön egy részletes összefoglaló a portugál utunkról (és még van pár gyűjteményre való fotó is valahol a felhőben).

Úgy vélem, hogy az utóbbi két hétben posztolt fotók visszaadták azt a hangulatot, amiben léteztünk a luzofón őshazában. A hat, tengerentúlon töltött évünk alatt többször is jártunk Portugáliában: fekvése miatt mind Brazília, mind Kanada és Magyarország között kiváló megállóhelynek bizonyul. Szerencsére mindketten szeretjük az országot mindenesetül.

2016 októberében Portóból indult az a montréali gép, amivel kiköltöztünk Kanadába: előttem van, ahogy sorba állunk a beszállásra várakozva és a Citibank call centerét próbálom az utolsó pillanatokban hívni, mert valami bődületes technikai hiba folytán az előző napi összes tranzakciónkat duplán terhelték be (többek között volt benne szállásdíj is!). De arról az útról hoztam ennek a blognak a profilképeit is: a Sagres mellett található, a kontinens délnyugati csücskében lévő utolsó buszmegállót és azt a lisszaboni csempét, amelyen egy anya tartja egyik kezében a gyermekét, a másikban pedig egy hajót.

Ezúttal Portóban kezdtük az utunkat (ugyan Lisszabonban reggeliztünk, mert a brazíliavárosi gép ott tett le bennünket július 29-én hajnalban). Rengeteg turista mindenütt, jó volt ismét látni a nagybetűs Életet. Jó volt látni, hogy ismét él és lélegzik a város, az ország: rengeteg új elemmel bővült a paletta, és még a rurális részeken is elégedetten konstatáltam, hogy jó helyre költötték az EU-s támogatásokat. Bérelt kocsival 1500 km-t kocsikáztunk jobbnál-jobb autópályákon (meg hajmeresztő szakadékok környékén is:). Ugyan a legtöbb autópálya fizetős, a bérelt kocsiba beszerelt kis kütyüvel nem kellett minden kapunál megállnunk - persze a végszámla majd csak most érkezik.

A Spanyolországban eredő Douro-folyó és környéke irdatlan nagy bortermelő vidék. Első portói utam előtt én sem tudtam, hogy a híres portói bor nem onnan származik, hanem a Douro mentén jóval feljebbről, csak a már felturbózott (fortified) borok érlelése történik Portónál. És azért írom, hogy Portónál, mert igazából a folyótorkolat másik oldalán, Vila Nova de Gaia városában vannak a pincék. Egészen az 1970-es évekig kézierővel és vitorlákkal hajtott lélekvesztőkön (rabelo) hozták le a hordókat a hol zabolátlan, hol meg izommunkát igénylően nyugodt folyón. A portói városi múzeum Extensão do Douro nevezetű kiállítótermében végignéztünk egy fekete-fehér dokumentumfilmet, ami az utolsó rabelo hajókon dolgozók egy tipikus útját követte végig a hordók felvételétől azok leadásáig. Nagyon kemény meló volt ez! Csak egy érdekes tény: a hordókat soha nem töltötték meg teljesen a szőlősgazdák, hogy a gyakori hajótörések vagy csak simán kipottyanásuk után ne merülhessenek el a vízben, könnyebb legyen őket kihalászni! A Dourón kialakított számtalan gát, a vasút, közút és a a folyó teljes hajózhatóságának kialakitása után a rabelo-k kora leáldozott.

Az utunk során meglátogatott múzeumok szinte mindegyike a szőlőtermeléssel, annak történetével (is) foglalkozott. Jártunk mi már elég bortermelő vidéken (a nagyok közül megvolt már Olaszország, Kalifornia, Argentína is), de ilyen mennyiségű szőlőt ilyen drámai tájképben még nem láttunk. És egészen elképesztő, hogy az amúgy kietlen, száraz, forró vidéken, ahol minden észveszejtően meredek hegyoldal csak kövekből áll, a homo sapiens hozott földet és kifejlesztette a teraszos művelést évszázadok, sőt évezredek során!

Valószínűleg magunktól nem választottuk volna Portugáliát úticélnak júliusban, főleg nem a globális klímakatasztrófa idején. Helyiekkel gyakorlatilag nem találkoztunk, csak magunkfajta bolond turistákkal, akik a perzselő napsütésben és bőven 40 fok feletti hőguta-érzetben is csúsztak-másztak-vonaglottak a templomok, várak és éttermek között. Egész biztosan nem ajánlom a nyári utat Portugáliába (de Itáliába és Spanyolországba sem, az tuti). Még jó, hogy van errefelé vinho verde (azaz zöld bor), ami jól behűtve fogyasztandó és életmentő volt egy-egy ebédnél.

Az utolsó heteink Brazíliában nagyon intenzívre és sűrűre sikeredtek. Július 1-jén jött ki a közlönyben, hogy megadta az igazságügy miniszter az állampolgárságot nekem is. Nincs menekvés, most már brazilként (is) tengetem életem. Emiatt kötelességemnek tartom még jobban megismerni a luzofón kultúrát, igy például portugál utunk során irodalmi értékeket is kerestünk, eljutottunk az egyik legnagyobb XX. századi portugál költő-író, Miguel Torga (meg a híres felfedező Magellán) szülőfalujába is. Az egyik katedrális múzeumában megtekintettük azt a keresztet, amely Brazília 1500-as “felfedezése” után az első misén szerepelt, s amelyet Brazíliaváros 1960-as felavatásakor is átvittek az óceánon. És még sorolhatnám. A brazil történelem, kultúra, mentalitás, gondolkodásmód, logika nem érthető meg a portugálok ismerete nélkül!

Rengeteg élménnyel és ismerettel gazdagodtunk, ez kétségtelen. Persze ehhez kellett nem kevés tervezés, olvasás, kutatás. Vila Nova de Gaiában egy egész múzeumkomplexumot húzott fel valamelyik hipergazdag angol befektető: megvette a fél pincés hegyoldalt, és tematikus, XXI. századi, bravúrosan interaktiv múzeumokat hozott létre EU-s támogatással. A belépő borsos, de egy egész napot a WOW névre keresztelt helyen töltöttünk cserében: a The Wine Experience beszívott teljesen, a parafáról szóló kiállításon gyakorlatilag gyerekké váltam: ugráltam, nyomogattam, ráültem, elértem, arrébb raktam - ez annyira bejött, hogy külön képposztot szentelek neki, ígérem.

S hát a kulináris élmények - mindent felülmúlóak! Sokadik portugál utam után úgy vélem, hogy csak az olasz konyha jobb a portugálnál. Ugyan az elmúlt 2,5 évben drasztikusan emelkedtek ott is az árak (mint bárhol máshol a világon), még mindig jó áron és finomakat, könnyedeket lehet enni és inni. Tőkehalat minden egyes nap ettem és persze pastel de natát, a portugál krémesszerűséget. És a borok...! Van minden a fehértől a zöldön át a vörösig, és egyik jobb, mint a másik. Talán most volt először, hogy az egyik nem ízlett és kértem a pincért egy másik hozatalára. Profi módon először csak kóstoltatnak és utána töltik meg a poharadat.

Portugália nem Transzóceánia, de a távolság Magyarországtól azért jelentős: 3000 km nem a szomszéd. A kultúra és a mentalitás is igen távoli, már-már Óperencián túli, de mégis Európa, a mi Európánk. Magyar szót sehol nem hallottam, csak Lisszabonban egy-két helyen. Idén tényleg betesz a háború meg a 400 forint feletti euró-árfolyam. De ha egyszer úgy adódik, javaslom megismerni ezt a közel-távoli országot. És akkor még nem voltunk Madeirán és az Azori-szigeteken, ami a mai napig Portugália részét képezi. Majd egy másik brazíliai hazalátogatás után. Most már ott is helyinek minősülök ugyebár - ahogy viccesen mondogattam az elmúlt hetekben: gyerekkori álmom vált valóra a brazil állampolgársággal. Ezzel lett kerek ez a 6 év amerikai körút, biza’!

#Portugália #utazás #kultúra #történelem #mentalitás #portugál konyha #irodalom #állampolgárság

[nitta86]

Nem szeretnék hippikommunába költözni

Oké, igazából egyelőre nem is fenyeget a veszély, hogy hippikommunába költözzek. De kamaszként meg huszonévesként még ez volt az álmom, és utána is még nagyon sokáig az, hogy több barátunkkal éljünk együtt egy sokszobás családi házban.

Vannak ismerőseink, akik foglalt házban élnek Nyugat-Európában és ez például nagyon izgin hangzik, de ők is azt mondták, hogy annyira nem jó. Mert a helyiek segélyből élnek, nekik viszont dolgozniuk kell, ami miatt néha basztatják őket a többiek, hogy nem vonultak ki eléggé a kapitalizmusból, ami elég WTF. Meg az állampolgárság megszerzéséhez kéne rendes lakcím meg a munkavállaláshoz se árt, szóval nehéz.

Most épp arra jöttem rá, hogy még ideális körülmények között se tetszene, mert nekem kell a személyes tér, és néha még a férjem is sok. És hogy nem vagyok annyira poliamor és soha nem is leszek, hogy összeköltözzek a férjem plusz partnereivel. Oké volt olyan, akivel voltunk annyira jóban, hogy ideiglenesen elment volna. De különben legrosszabb rémálmom, még akkor is ha lenne külön szobám. Nekem is volt olyan plusz partnerem a múltban, akivel nem csak szexeltünk hanem szerelmesek is voltunk egymásba, de vele se bírtam volna az összeköltözést, mert a sok közös pont mellett sok volt az értékrendbeli különbség. Meg a közös fürdő és konyha olyan lenne, mintha örök kollégisták lennénk mindahányan.  Egyébként meg minél több ember lakik együtt annál több a súrlódási felület és annál nehezebb alkalmazkodni.

#szövegesposzt

[zeroz2ro]

"A Digitális állampolgár mobil alkalmazás 2024-ben jelenik meg, a tervek szerint mindenkit meg fognak keresni, aki fent van az ügyfélkapun, hogy töltse le az alkalmazást." Óriási túlárazást szimatolok. Gondolom olyan biztonságos lesz mint az Ügyfélkapu, ahol még egy kétlépcsős azonosítás sincs.

[habkeinb0ck]

Röpke 3 hetes iskolaőri képzés utàn, már rendet is vághatsz a nebulók között, nem kötik végzettséghez.

"A pályázatra cselekvőképes, 18. életévüket betöltött, a felvételi követelményeknek megfelelő magyar állampolgárok jelentkezését várjuk. Feltétel a magyar állampolgárság, az állandó bejelentett belföldi lakóhely, valamint az egészségi, fizikai, pszichikai alkalmasság, és az erkölcsi bizonyítvány megléte."

Fb

[keresztyandras]

A szlovák-magyar kettős állampolgárság ügye

Perintfalvi Rita >Ha volna pillanat, amikor elő lehetne venni a szlovák-magyar kettős állampolgárság ügyét, és komolyan lehetne venni, hogy a magyar kormány tényleg védi a határon túli magyarok érdekeit – akkor az most lenne. Most, amikor állítólag történelmi csúcson vannak a szlovák-magyar diplomáciai viszonyok. Most megbeszélhetné a két, egymás vállát sűrűn veregető miniszterelnök, hogy miért…

View On WordPress

[fovarosiblog]

Grafikus munkatársat keres 2023. december 5-ei kezdéssel a Magyar Természettudományi Múzeum. Az állás betöltésének feltétele egyebek mellett a büntetlen előélet, a magyar állampolgárság, a legalább középfokú végzettség, az Adobe Indesign, Adobe Illustrator, Adobe Photoshop, Corel Draw programok magas szintű ismerete, a rugalmasság, a kreativitás, a proaktivitás, az önállóság és precizitás, valamint a nyomdai előkészítésben való jártasság. Benyújtási határidő: 2023. november 30.

Bővebb információ:

Magyar Természettudományi Múzeum ; I: https://kozszolgallas.ksz.gov.hu/JobAd/Info/42729

Mi volt az az álláskeresős tumbli oldal?

#grafikus #allas

[angelofghetto]

Azoknak, akik úgy gondolják, nem csináltak semmi rosszat, nincs takargatni vagy félni valójuk: Digitális állampolgárság mint globál-rabszolgaság? A szép új világ már itt van.