#fel kell dolgozzam

[gondolataim-tarhaza]

Minden széthullik körülöttem.

#kapcsolat #én #fáj #barat #nyarak #család #utazás #idő #rohan az idő #utálom ezt #nehéz #fel kell dolgozzam

[ajtostolahazba]

Történt, hogy tavaly elmentem pszichológushoz (családállító szakember), hogy kicsit rendet rakjak magamban, könnyebben kezeljem a mindennapi stresszt, lazábban dolgozzam fel az egzisztenciális válságomat és elinduljak afelé, hogy megtudjam: baj-e, hogy 8 éve egyedül élek, min kéne változtatnom, hogyan válhatnék alkalmassá egy “normális” kapcsolatra (amit amúgy vágyok, de nem görcsölök, tulajdonképpen remekül megvagyok, tényleg). Volt 5 ülésünk. Szinte mindig Ő beszélt, kérdezett, válaszoltam, de nem nagyon volt kifejtős alkalom, amikor én mondom és mondom... Ezalatt megtudtam, hogy az anyám nem szeret (?), a szüleimmel való kapcsolatom mérgező (?), a gyerekeimet el kéne engednem (WTF, elengedtem őket már rég), és hogy az a fajta kapcsolat, amit én keresek, az nincs! Ennyi. Vegyem tudomásul, hogy alkalmatlan vagyok a társas kapcsolatra (ez így szó szerint elhangzott), persze nem vagyok reménytelen, de a kialakult jellemem nem teszi lehetővé, hogy egy “normális” ember engem elfogadjon társként. És hogy én belül nem vagyok nő. Először rágtam magam, kiakadtam, mint a picsa, aztán rájöttem, hogy ez a tipikus “minekmentoda”, hát volt nekem bajom egyáltalán? Kaptam választ arra, hogy hogy ne vágjak eret hosszába, ha mondjuk elveszítem a munkám? Vagy ha beteg leszek.. mert ez a nő csak azt mantrázta, hogy senki nem maradhat egyedül, az ember társas lény, igenis KELL, hogy mindig legyen mellettem valaki. 5 ülés után úgy döntöttem, nekem ez így elég volt, köszi. Nem marasztalt, nem mondta, hogy esetleg ajánl másik szakembert, annyit mondott, szerinte jó az irány, rendben leszek. ( Hogy mitől, azt nem tudom, de mindegy). Nagyon zavart, hogy az üléseken szóba hozott közös ismerősöket, akik jártak hozzá is (ez nem a titoktartás megszegése?), kontextusba állította a problémáikat az enyémekkel... Olyan érzésem volt az első perctől, hogy ez a nő vagy egy mágus, és mindent tud, vagy egy kuruzsló. Ma szembejött egy cikk a FB-on, pont a szingli életformáról szólt, bevallom minden szavával egyet tudtam érteni, mikor látom, hogy odakommenteli, hogy ekkora baromságot még nem olvasott, mert “fejlődni, alkalmazkodni kizárólag kapcsolatban lehet, egy barlangban a világ végén mindenki hiheti, hogy Ő a legtökéletesebb, de ha nincs kapcsolódás, nincs konfliktus, akkor ez nem állja meg a helyét.”  Komolyan elgondolkodtam, hogy több kárt csinált az alatt az 5 ülés alatt bennem, mintha sose mentem volna el, mert bár eleinte élveztem, érdekesnek találtam, a végére kiégettebb lettem, mint voltam. Már gyanakodnom kellett volna, amikor mindent spirituálisan közelített meg, hogy energiák, meg áramlás, meg gyógyító ásványok... de elengedtem a dolgot, tényleg láttam a diplomáját, tényleg pszichológus... Hiszem, hogy egy jó szakember segíthet, hogy mindenkinek kellene, de ez nekem nem segített. Ki is töröltem az ismerőseim közül a picsába. Tanulság nincs.

[csacskamacskamocska]

A sötét hang

Tegnap megint éjjel mentem haza. Nem valami jóféle buliból, a munkahelyemen próbáltam arra kényszeríteni magam, hogy dolgozzam, de nem ment. Próbáltam, próbáltam, de nem ment. Éjfél után adtam fel. És a villamoson leüvöltöttem egy pasas fejét. Van nekem ez a félelmetes hangom. Ritkán jön elő és valahogy nekem is ijesztő. Félelem nélküli, elszánt és brutális. A pasas amúgy tapogatni kezdett a mögöttem levő ülésről előrenyúlva. Először azt hittem a zsebembe nyúlkál, szóltam neki, hogy fejezze be. Aztán megint éreztem, hogy tapogat. Felálltam és kieresztettem a hangom. A pasas amúgy nem volt százas vagy be volt tépve. Átültem másik ülésre. Éjjel mindig a vezetőhöz közeli ülésre ülök, de amíg nem veri rá az ember az ablakot, a vezető is leszarja mi töerténik a háta mögött. Ettől a csávótól nem féltem, kis nyomorult volt. A félelmetesek a suhancok, összeverődve, bepiálva vagy beállva meg a részeg férfiak, azok ütnek és késelnek. Hát ja, nem kéne éjjel járnom haza, bár nappal se jobb szerintem. De nem is ezt akartam, hanem a hangokat, hogy én sem tudom mikor mi jön majd elő, mintha más más személyiségem lenne, többnyire valami gyerekes cukiskodó hangom van, nem is nagyon szeretem, olyan komolytalanná tesz és ha megijedek elakad, elcsuklik a hangom vagy amikor izgulok, és jajj persze ha valaki olyan van ott, aki tetszik, olyan jó lenne olyankor az a másik, a hűvös, okos hangom, ami olyankor jön elő, amikor nem érdekel, hogy amit mondok elfogadják-e, ezen a hangon beszélek az MLM ügynökökkel és ezen mondom el a megoldásokat amikor már minden összegabalyodott, a hang amin sínre teszem a világot. Van még a hisztihangom, amikor beszélni se tudok, a hangom magas és a szavak összekeverednek bennem, és csak ismétlődnek a mondatok, és egyre kétségbeesettebb vagyok amiért nem tudom kifejezni magam lehet, hogy e helyett inkább csak sírok. Mind közül persze ezt szeretem legkevésbé, bár a sötét hangom megijeszt, mert tudom, hogy gátlástalanná válnék, ha meg kellene védenem magam. A francba, tényleg be kell dobnom a táskámba a paprikasprayt. Gondolkodom, hogy a fejemben melyik hangon megy a narráció, de azt hiszem, ez egy másik, mintha egy hangoskonyvet olvasna valaki, szépen beszél, sosem dühöng és csak néha jajveszékel, hogy nem bírja odabent. Nehéz dolog kommunikációs stílust váltani, ha valami beidegzdött és azért ennyi idős korra be is csontosodott már, mert először mindenkinek stratégiailag jónak tűnik, aztán a visszajelzések alakítják a személyiségünket. Ha valaki mindig cinkus megjegyzéseket tesz, akkor azok maradnak mellette, akik érzelmileg megközelíthetetlenek és a cinikus megjegyzéseken jól szórakoznak. És akkor ő lesz a vicces-cinikus, amivel azonosulni fog és közben a lelke mélyén nem érti, hogy miért nem alakulnak ki mély kapcsolatai, és még cinikusabb lesz, hogy az értetlenségét elhazudja. A kedves kislány kap megértést és segítséget, az emberek visszamosolyognak, de sosem veszik komolyan, hiszen csak egy gyerek. Okos vagy nagyon, monja a főnököm, csak olyan szeleburdi. Nyilván ő sem tudja összerakni, hogy hogy van ez, hogy látom amiket mások nem, aztán a komoly dolgokat meg elhülyéskedem, és csodálkozom, hogy csak a bolondok vesznek komolyan.

#hangok #kommunikáció #4-6 #02-15

[quiennoarriesganogana]

El kellett telnie majdnem egy hetnek, hogy felfogjam es fel is dolgozzam ami tortent. Hogy osszeszedjem a gondolataimat ezzel kapcsolatban.

A mi “baratsagunk” mar hosszu evek ota tartott.. hogy miert is irom igy?! Mert bizonyitottad, hogy nem vagy az!

Egeszen addig voltam a baratnod amig vissza nem utasitottalak. Tudod en tenyleg azt hittem valodi baratsag van koztunk, de ugy latom neked az a lany mar nem tartozik a barataid koze akit nem kurhatsz le a korbol. Fontos voltal nekem, de latom mar, hogy en nem.. Sot a te szavaiddal elve “pot kerek” voltam igazabol. De ezzel semmi gond! Innentol kezdve azt hiszem mar nem kell egymas eletevel foglalkozzunk.

B.

[starmythelonesurvivor]

Az élet nem tündérmese, vagyis miért lennék Én különleges, vagy több bárki másnál?! Egy klisé halmaz míg ez a gondolatsor is, akármennyire is vagyok tele idegesítően, és fojtogatóan önbizalomhiányos periódusokkal, jobb pillanataimban tényleg hittem magamban, általában, ha küzdöttem, elértem a célomat, csak miután összejött, mindig összezavarodtam, hogy most hogyan tovább?! A rövid távú "álom" pipa, most mi lesz az Én motivációm?! Van, aki felkelt 12 évesen, látott egy unalomig ismétlet orvosos sorozatot, vagy ihletet kapott Teréz anyától, és rájött, hogy orvos akar lenni. Csodálatos, csinálta, elérte. Más, és gyakran úgy érzem elég sokan vannak, akiknek egyébként nincsenek olyan megrögzött céljaik, csak úgy mennek előre, körülbelül kényelmesen, nem érzik, hogy mit akarnak, de azt sem, hogy ami van az rossz, tik-tak, egyenes az út. És vagyok Én, meg gondolom míg sokan mások, akik csak kallódnak, és nem találják a helyük, rövid távon nincs baj, művészetire akartam menni, megcsináltam, hurrá, aztán klakk. Egész évben magamnak próbáltam rajzolni, nem érzem úgy, hogy túl messzire jutottam volna, már 2 hónapja fel se emeltem egy ceruzát, vagy ecsetet. Minek?! Nincs kedvem, nem akarom, nem érzem úgy, hogy lenne benne bármi. Fotó?! Most szeretem, mondhatom, hogy igen, ez az, ez az Én utam, arra szeretnék menni mesterizni, nézegetem a lehetőségeim, de mi van, ha megint kiábrándulok?! Minden más, ami meg nem hoz lázba, akár írásos tudásanyag, vagy gyakorlati ismeret, feladat, teljesen hidegen hagy, úgy élem meg, hogy velejéig ki kell magamat szívni egyáltalán a végrehajtásához is. Most dolgozgatok, 3 feladatot megcsináltam normálisan, a negyedik már nem ment, egyszerűen nem ültem le, nem haladtam, nem is értettem a rengeteg információ halmazból, ezt gyűlöltem a legjobban, itt tényleg csak egy eszköz voltam más elképzelésének a 100%os leképzésében, semmit nem tehettem hozzá. A csajszi, aki eddig mindig mézesmázos volt Velem, most hosszú üzenetben küldött el a...persze csúnyaszavak nélkül. Mielőtt írt volna nekem, végig telefonálta a főnököm, meg a rendes kolleginát, közölte, hogy bemegyek hétfőn, és mind ott fognak ülni felettem, hogy dolgozzam normálisan, ha már ennyire hasznavehetetlen vagyok. Oké, rendben, megérdemlem, de ezt így akkor sem, annyi empátiát vártam volna, hogy ne így közölje, hanem most leírta, mit is akar, és akkor legalább nekem is könnyebb, nem csak kész tények elé állítani, annyira szégyellem magam, megalázva, most büszkeségből megpróbálok mindent megcsinálni hétfőre, de a lényegen nem változtat, megkaptam. Nem fognak többé szívesen látni, nem fogok többé szívesen menni, elmondta mindenkinek a kudarcom, és már tényleg nem vagyok biztos benne, hogy bármiféle "felnőtt" léttel kapcsolatos feladat, vagy munka ellátására alkalmas vagyok-e. Pedig bíztak bennem, fizetést nem kapok, de felelősséget igen, rámbíztak egyedül a munkákat, nem voltal annyira nagyok, meg lehetett volna csinálni, ha nagyobb a suorgalmam, meg a türelmem. Nem akarom valami felső erőre fogni a sikertelenségem, de tényleg ha nem haladok, fizikai képtelenségnek érzem, hogy bármit is tegyek, fáradt vagyok, lusta, és kimerült. Nem vágyok másra, csak az egyedüllétre, elegem van az emberekből, miközben okádok a gondolatra is, hogy 1 hónap múlva vissza kell mennem az egyetemre...de most legalább jobban fog menni, A. úgyis csak néhány napig lesz ott megrészegedni, és napokig egyhuzamban vedelni, F. Pesten lesz, meg amúgy is van barátja, szóval most szó szerint nem létezek, így nem lesz "társam" a magányban, csak jobban fogok haladni, és kiszolgálni a vezetés által szűken szabott utakat, a kedves, jófej, de hozzám nem különösebben közel álló csoporttársaimmal bazsajgok, eljárok velük néha-néha, csak semmi mélyebb téma, továbbra is a kedves, mosolygós, vidám, vicces Én leszek, egy mondat, egy arc, egy felvillanó emlék lényegtelen emberek agyában, "az a kalapos".

[next-time-imma-stay-asleep]

Szia, sok postodban magamra ismertem, meg friss a dolog es fel kell dolgozzam de lenyegeben jol esett megosztani a posztjaid meg akkor is ha o nem fogja ezeket latni.

💕💕

[deadinside0227-blog]

Depresszio

Sziasztok. Egy 19 éves srácc vagyok.

Kicsit magamról:

Szőke haj kék szem. Viszonylag tűrhetően kinéző arc😅..

Sportosabb testalkat stb..(Igen ezek a story szempontjából lényeges dolgok😅😅

Bocsánat ha összeszedetlen lesz ez az egész de nagyon sok minden történt mostanában..

Az egész történet körübelül 12 éves koromban kezdődik..pontosan ugyan akkor mint a családi problémáim. Teljesen átlagos kis 12 éves voltam akkoriban még voltak reményeim és álmaim..Emlékszem abban az időben még szőke hosszú göndör hajam volt ami miatt nevelőapám melegnek tituált.. Ez mellett persze kaptam a savat hogy soha nem lesz belőlem semmi és senki. De szerencsére anyu tartotta bennem a lelket.. elviselte hogy 12 évesen minden este mellette alszom el sírva.

13 éves koromban már a fizikai bántalmazást is elkezdte. Nem tudnám összeszámolni hányszor emelt fel a füleimnél vagy a hajamnál fogva.. de türtem erős maradtam,nem törtem meg..

14 évesen sajnos eljött a vállás ideje.. amiért apuci szemszögéből szintén én voltam a hibás.. egyszer éjszaka arra keltem fel hogy belehasitott a fájdalom az oldalamba,felnéztem és ott állt az ágyam felett berugva és eltörte 3 bordám alvás közben. Utánna csak magzatpózban összehúzva oldlra szorított kézzel tudtam elaludni. . Én pedig csak sírtam a fájdalomtól..14.5évesen(ha van ilyen😅) próbáltam meg első alkalommal öngyilkos lenni. De sajnos ez nálam nem a kamu depresszió vagy az önsajnáltatás miatt volt. Már akkor is utáltam az életem és utáltam Istent amiért ilyen sorsal vert meg. 14 évesen megettem egy maréknyi xanaxot ráittam kb 4 dl vodkát és befeküdtem egy kád meleg vízbe a depressziós zenémmel. Anya szedett ki a vízből és lélegeztetett...

2014 júniusban elvégeztem az általános iskolát persze a ballagásom megint jó volt egy kis családi konfliktushoz juhuu..

Azon a nyáron nem sokat voltam haverokkal mert dolgoztam egész nyáron hogy tudjak magamnak ruhákat és cipőt venni szeptemberre.

2015 Szeptember..

Bekerültem a középiskolába ahol az első nap tudtam hogy senkinek nem vagyok szimpatikus így beültem egyedül a leghátsó padba fejemre húztam a kapucnim és csak bámultam magam elé hogy mikor fognak elkezdeni baszogatni..

Ez a 3. napon kezdődött el de kórházba kerültem egy műtét elvégzése miatt. Ez egy 1 hónapos időszak volt. Ez után még 2 hónapot ellogtam a suliból mert nem akartam hogy kiközösítsenek és bántsanak..

Az egész kilencedikes évfolyamom magányban és szorongással telt de tudtam hogy a nyár jobb lesz. Az utolsó egy hónapban kellett megcsinálnom az üzemi gyakorlatom amit Pesten egy 5 csillagos szállodában töltöttem. Akkor ott észrevettem hogy tetszik a szakma amit tanulok annak ellenére hogy a gyakorlat alatt nem is azzal foglalkoztam. Ugyanis itt a poén szakács tanulóként cukrászüzemben volt gyakorlatom xdddd.

Elkezdödött a 10.évfolyamom ahol már az osztálytársaim nem utáltak de nem is szerettek. Csak szimplán elvoltunk egymás mellett békében. Viszont a 9.es lányokkal/srácokal nagyon jóban lettem. Köztük egy lánnyal akot hívjunk most Kittinek. Kitti egy alacsony nagyon szép és aranyos lány volt..és persze naiv. A fuckboy osztálytársak elkezdtek beszélgetni vele. Aztán képeket kértek tőle. Eleinte csak olyat ami kint van pl.:instán facen stb..

Aztán jöttek az intimebb témák. De Kitti tipikus lány fejjel gondolkodott. "9.évfolyamosként 10.esel együtt lenni aztaaa" valahogy így mutatta be a storyt..

Ez az évem viszonylag jól telt.. de az utolsó 1 hónapban kezdődtek a szenvedések.. ugyanis osztálytársaim kitalálták hogy Kitti intimebb képeit szülinapján kiteszik a face üzenő falára.

Nem hagyhattam. Tudtam az mivel járt volna szerencsétlen lánynak. Így figyelmeztettem,szerencsére időben.. De kiderült hogy én szóltam neki ezért másnap az osztálytársaim 5en megvertek megaláztak sorban arcon köptek a fél iskola szeme láttára majd vamzernek,és árulónak neveztek.. És az egészben az a happy end hogy utánna még Kitti is rám sértődött meg.. akkoriban már csak ő volt nekem. Senki mással nem tudtam beszélni. És annak ellenére hogy segítettem neki elhagyott...

Ebben az időben voltam 16 éves. És itt jött el a második öngyilkossági kisérletem. Felakasztottam magam mikor elméletileg senki nem volt otthon. De báttyám mégis otthon maradt és megmentett..

Utolsó evfolyamomat nagyjából békében töltöttem de az előző év végi dolog miatt az osztálytársaim megint utáltak. Tesi után az állandó verések,gyakorlaton elrontották a tételt amit főztem hátha megbukok.. De nem adtam fel. Levizsgáztam és befejeztem az iskolát.

Itt jön képbe az első barátnőm akit tényleg szerettem.. de nem voltam belé szerelmes. Ez a kapcsolat 3 hónapig tartott aztán megcsalt.

Újabb indok hogy semmibe vegyem magam és hogy ne legyen motivációm semmihez.

14 éves koromban a költözés miatt elveszítettem a barátaimat. Az új helyen pedig már inkább nem próbáltam barátkozni. Ugyan az a történet minden nap..

Reggel felkelni suli/gyakorlat.. aztán haza az üres lakásba a plafonra meredt szemmel bámulni és gondolkozni..

18 éves lettem juhuu. Mostmár nagy férfi vagyok.. gondoltam én. De azzal kellett szembesülnöm hogy aznap sem írt senki. Senki nem hívott nem köszöntött fel a családomon kívül senki. Ebben az időben a 6 éve tartó depresszióm miatt persze már otthonosan mozogtam a kábítószerekben. Fű,laszti minden amit csak egy fiatal el tud képzelni. Persze azért tartottam egy szintet a minőségben. Nem kezdtem el biózni tudtam hogy az a legalja.

Szülinapomtól számítva 1 hétig gondolkodtam,kétségek közt lebegtem..

Vajon van-e értelme az életemnek?

-Nincs gondoltam magamban. Így elmentem megvettem a szokásos foci labdáimat és mikor már szép állapotban voltam tőlük ki akartam ugrani a HÉV elé. De valaki visszarántott.. megint csak megúsztam és folytatódik ez a szar. Egyjere jobban elkezdtem utálni magam,az életem,a családom...

Egészen míg meg nem jelent az életemben egy már lelépett szereplő. Nem,nem Kitti volt az :D.

Hanem Dóri. Ő akkor szakitott a barátjával. Én ápoltam lelkileg segítettem neki. Annak ellenére hogy dolgoztam egész éjszaka beszéltünk ha arra volt szükség. És rengeteg közös programot csináltunk. Beleszerettem..de viszonzatlanul. 3 hónapig próbáltam elérni mire rájöttem hogy ehez is kevés vagyok..

Aztán 19 évesen mikor nagyon megzuhantam lelkileg jött Ő. Az exem.. az első igazi szerelmem. Akot feltétel nélkül szerettem és az életemmel védtem volna az övét. 1 hónap után megcsalt az exevel... Nem tudtam felfogni erre 3 napra mamámat kórházba vitték. Rá 1 héttel meghalt.

Nincsenek barátaim. Vagy akik vannak velük éppen akkor nem tartottuk a kapcsolatot. Nem tudtam mit csináljak nem tudtam hogy hogyan dolgozzam fel mindezt. És 19 évesen 2019.09.24. Vasárnap megtörtént az 5.öngyilkossági kisérletem.. de valamiért megint megmenekültem..

És most csak azon gondolkodom 2 napnyi ébrenlét után hogy vajon mit szeretne velem Isten? Mindig azon voltam hogy segítsek másokon. Soha nem kértem ezért semmit... sem pénzt sem hálalkodast..Mégis egész életemben a keserűséget,szomorúságot,és saját magam gyűlölését kell élveznem...

Így lesz egy fiatal egész életére depressziós...

"Mit csinálsz? Élsz vagy túlélsz?

Én mát csak túlélek. De ki tudja meddig. 1 nap,1 hét 1 hónap.

Nekem már lényegtelen. De nektek még NEM... Ha tudomásod van ismerősöd/barátod családi,iskolai vagy akármilyen problémájáról segíts neki... ne pedig Te is baszogasd vele.

Hidd el. Azt pontosan tudod hogy mekkora a kő amit a lelkébe dobsz. De azt hogy az mennyire fogja megtörni nem sejtheted..

Köszönöm annak aki elolvasta❤❤.

Kitartást mindenkinek..és jobb életet mint az enyém

[eletreitelve-blog1]

Huh hát szia. Azt hiszem ez lesz az utolsó, hogy írok neked. Legalább is addig amíg helyre nem jövök. Lehet, hogy már jövöhéten jobban leszek, de talán 1 év is kevés lesz hozzá. Tudod Zoli te voltál a legjobb dolog az életembe. (Semmi túlzás nincsen benne.) Azt mondják az eslő szerelemnek mindig vége lesz, de az érzések mindig megmaradnak. Neked nem én voltam az első . De te nekem igen. Mostmár tudom, hogy ez a mondás valószínűleg igaz. Elmondom neked, hogy először nagyon rosszul esett az, hogy szakítottál velem. Hirtelen történt minden. Igazából időm sem volt felfogni. Felfogni azt, hogy többé már semmi sem lesz a régi. Rossz volt, hogy hazudtál nekem. De mikor megtudtam az igazat minden haragom elszállt. Hiszen nem várhattam el tőled, hogy szinte ne is találkozzunk.Elhiszem,hogy valami nagyon nehéz volt. Szóval megértem, hogy mit miért tettél. Azt is megértem, hogy nekem is csak jót akartál. És el kell, hogy mondjam nekem is nehéz volt. Hiszen Orosházan gondoltunk eggyet és találkoztunk. Ez a rohadt változás, tönkre tud tenni mindent. De van amikor valami jobbat hoz az életünkbe. Mint mikor összejöttünk. Jobb ember lettem.Olyan hatással voltál rám mint még soha senki. Szóval köszönöm. Olyan énedet ismerhettem meg ezalatt a majdnem két év alatt, amit mindenkinek meg kéne mutass.Mert csodálatos ember vagy. És nem azért vagyok most a "padlón", mert két hónapja és 17 napja szakítottál velem. Azért vagyok most ott ahol vagyok,mert fel kell,hogy dolgozzam azt, hogy többé már nincs olyan, hogy mi. Én azt kívánom neked, hogy találj magadnak egy olyan lányt akit úgy tudsz majd szeretni mint ahogy én szeretlek téged. És kérlek szépen kezdj el élni. Amilyen jó tanácsokat szoktál adni másoknak, azokat kérlek fogadd meg! És értékeld amid van! Azthiszem ennyit szerettem volna mondani. Remélem egyszer ezen már nevetni fogunk, és mind a ketten boldogok leszünk. Szia, NAGYON NAGYON vigyázz magadra! Szeretlek! és Köszönöm!

[gondolatgombolyag]

Fekete lamúr

Írok, mert így picit könnyebb. Olyan, mintha ez lenne az egyetlen módja annak, hogy kicsit is ki tudjam mosni magamból azt a rengeteg fájdalmat, ami a fejemben van.

Tudom, hogyan lehetne kirángatni magamat a depresszióból. Összeírhatnám azt a 10 dolgot, ami aznap boldoggá tett, csináltathatnék új tetoválást, elmehetnénk kirándulni, de úgy érzem, még egy kicsit hagynom kell, hogy fájjon a hiányod, hogy mérges legyek rád, hogy képzeletbeli vitákat és beszélgetéseket folytassak le veled.

Közben a fiú, akivel három hete találkozgatok, közel van ahhoz, hogy beengedjem. Látom a hasonló mechanizmusokat, amiket veled is láttam, látom, hogy nem azonnal szeretném beengedni, de ő nem akar mindenáron betörni. Nem akar mindenáron párkapcsolatban lenni, nem türelmetlen, egyszerűen hagyja, hogy a saját tempómban dolgozzam fel, hogy tetszünk egymásnak. Közben pedig sokkal szebben hangzik az, hogy hoy eres muy guapa mint az, hogy szép vagy. Meg talán hosszabb is kimondani. Szóval nincs semmi játszmázás, elmondtam neki, hogy nagyon lassan működik nálam az, hogy valaki a része legyen az életemnek (ahogyan azt hiszem az elején feléd is kommunikáltam, nem akartam veled együtt elmenni bárhova nyaralni, nem akartam minden nap együtt lenni, nem akartam beleszaladni ebbe az egészbe, nem akartam azonnal involválódni és elégetni mindent.)

És talán ez fáj a legjobban, és ezért törsz be megint. Mármint azért, mert látom, mennyire intim, őszinte, nyílt, mély tudott lenni az, ahogyan együtt vagyunk, mennyire egy hullámhosszon voltunk az elejétől fogva, mennyire azt éreztem, hogy ismerlek már valahonnan, de közben mennyire nem hagytuk, hogy megismerjük egymást. Ezért fáj, mert lehetett volna ugyanez a tempó veled is. Aztán persze lehet, hogy ugyanúgy szarul éreztem volna dolgoktól, amik igazán kiölték belőlem a lángot, de talán a saját stabilitásom meg lett volna ahhoz, hogy ezt ne érezzem személyes támadásnak. Szeretném kommunikálni feléd a sérelmeim, de tudom, hogy semmi értelme. Te sosem voltál kiváncsi arra, hogy te mit csinálhatnál másképp egy következő kapcsolatodban. Ahogyan én hálás vagyok azért, hogy ezekről beszéltünk. Azóta sokkal nyitottabb vagyok arra, hogy a másik mit szeret, mit hallgat, kik veszik körül, minden szinten. Talán ez hiányzott belőled a legjobban. Lehet, hogy te magadnak tökéletesen ki tudod szűrni, mi az, amit nem csináltál jól, de az én megélésem fájdalmasan itt kavarog bennem, és sosem beszéltünk róla. Ahogyan elnyomva éreztem magam, ahogyan szomorúnak éreztem magam reggelente, ahogyan nem véletlenül voltak ennyire erős PMS hangulathullámaim. Ahogyan azt a szabályt, hogy mások érzései nem a te érzéseid, és semmi dolgod velük, sosem tartottad be. Hogy hazahoztad az összes munkabeli érzelmed, ahogyan átvetted az én érzelmeim, ahogyan rámragasztottál minden mást, aminek én próbáltam ellenállni. Ahogyan megítéltél, ahogyan éreztetted, hogy nem vagyok elég intelligens. Ahogyan érdektelen voltál mindennel kapcsolatban, amit én tanultam, amivel én foglalkoztam, miközben én a legbefogadóbb módon álltam ahhoz ami te vagy. Mégis én voltam kikiáltva annak a félnek, aki érdektelen. Mert én felvállaltam bizonyos dolgokban az érdektelenségem. Fáj ez az egész. Tagadhatatlan a fejlődés, amin keresztül mentem, a rengeteg tanulság, amit leszűrtem, a kapcsolataim mélysége is teljesen más formát öltött, megtanultam melletted őszintén figyelni. Közben azt érzem, hogy az az állítás, hogy én izgalmat és élményeket vittem az életedbe teljesen helytálló, hiszen mást nem akartál kivenni.

Hiába mondtad azt, hogy bánod, ahogy az első lányt az életedben kezelted a kapcsolat legvégén, ugyanúgy kezeltél engem is. Megkérdőjeleztél, bántottál, elszomorítottál, kifiguráztál, majd a legrosszabb pillanatomban, amikor neked viszont alkalmas volt, mert végeztél a vizsgáiddal, ahelyett, hogy egy diskurzust nyitottál volna, ahogy a párkapcsolatokban szokás, egyszerűen a borús hangulatodból evolváltam a helyzetet, és csak kész tények elé állítottál.

Mindig, amikor az elején én el akartam menni, mert a tudattalanom küzdött ellened, amit most már tisztábban látok, miért volt, hagytam, hogy kialakuljon egy dialóg. Mindig visszahúztál, elmondtad érzelmek mentén, hogy nem akarod, hogy elmenjek, pedig a racionalitás az elmenetelt diktálta. Megfogtad a kezem, és azt kérted, hogy maradjak.

Talán a bennem lévő gyermek erre várt. Ahogyan az izraeli lányommal beszéltük, a bennem lévő kislány valamiért okkal fut neki azoknak a helyzeteknek, ahol végül elhanyagolják. Ahogyan megkérdőjelezik. Közben persze látom, hogy ezt a részét a szüleim mennyire elrontották, és mennyire az van valójában, hogyha valaki ignorál, megkérdőjelez, az nekem iszonyatosan fáj, mert egész életemben ez volt egy ponton túl. Ahogyan te is ezt csináltad. Ahogyan nem voltál jelen, amikor először veszekedtünk a piacon, amikor kirobbantottam a vitát a Dunaparton, amikor kiabáltál velem éjszaka az ágyban, amikor órákon át vitatkoztunk Firenzében. Egyszerűen nem hallottál meg, nem hallottad meg a mondataim második felét, nem hallottad azt, ahogyan kérlek, hogy figyelj rám. És közben én voltam megnevezve annak, aki nem figyel. Miközben minden mondatod, minden pillanatod itt cseng a fülemben, minden megragadt. Ilyenkor kapcsol be az a mechanizmusom, hogy utálom, amikor én vagyok hibásnak titulálva valamiért, ami részben, vagy egyáltalán nem az én hibám.

Ahogy neked csak a mondatok fele csengett, amikor casus bellit kerestél. Nem láttad a mondatok második felét, a változást, ami mostanáig is tart. Amihez nem volt türelmed, hogy kivárd. Ahogyan nem láttad azt a vágyat, ami feléd vonzott.

Sosem fognak kifogyni a szavak belőlem. Mármint szeretném, hogy egyszer vége legyen, nem akarom azt, hogy örökké a mi kapcsolatunk legyen a minta a fejemben, mert közel sem volt olyan tökéletes. Voltak tökéletes pillanatai, de visszagondolva, számtalanszor megmérgezted. Mint egy bosszúként, hogy az elején én nem voltam képes azonnal teljes mellszélességgel beleállni. Közben valahol ez érthető. Minél többet olvasok/tanulok/tapasztalok az emberi kapcsolatokról, az elején sosem érdemes agyatlanul belerohanni, hanem meg kell ismerni a másikat, mielőtt azt fontolgatod, hogy éttermet nyitsz vele, vagy elveszed feleségül, vagy bemutatod anyádnak. Meg az egész családodnak.

És közben a végeláthatatlan mondatok tényleg annak szólnak, hogy a dühöm mögött végtelen szomorúság és végtelen szeretet van. Mármint nem marad abba szeretet egy ember iránt, akit szerettem nézni, miközben alszik. Akinek szerettem a teste apró részleteit. Akinek szerettem hallgatni a gondolatait. És ahogyan fáj az a rengeteg elutasítás, amit tapasztaltam, amikor én szeretet adtam. Ahogyan simogattam utolsó este a fejedet, szerettem volna veled tölteni egy éjszakát, és éreztem az elutasítást. Ahogy éreztem Pisába az elutasítást. Ahogy éreztem az utolsó napokban az elutasításod. És közben nem vihetem el magamban a balhét, hogy az elején elrontottam, mert korrigáltam. Mert idővel engedtem, hogy közelebb gyere. Csak a te félelmed az egyedülléttől sürgette az elején ezt a kapcsolódást. A jó dolgokat nem lehet siettetni. A hormonok azok, amik az elején furcsa táncot járnak az agyban, semmi más. A siettség pedig ahhoz vezet, hogy tönkreteszel egy lányt érzelmileg, egzisztenciálisan a totális megkérdőjelezésbe kergeted, megvonod tőle az összes kincset, amit az elején tálcán kínáltál, majd kisétálsz a bejárati ajtón, amikor neked kényelmes. Kurva önző dolog.

És közben nem haragszom. Szeretnék, de ehelyett csak helyzeteket analizálok, keresem a hibáimat, nézem magamat és azt a fejlődést, elmélyülést, amit magamnak tudok felmutatni. És büszke vagyok magamra. Őszintén. És tudom, hogy ez nem fog megállni, nem fog stagnálni, nem fog visszazuhanni, és nincs az a szakítás, nincs az a fájdalom, ami elvehetné ezt tőlem.

Csak fáj. Fáj, hogy az elején nem voltam ennek a tudásnak a birtokába. Amikor azt mondtad, hogy a személyiségemmel szexelsz, valójában fogalmad sem volt a személyiségemről. Ahogyan most sincs fogalmad a személyiségemről. És fáj, hogy ahogyan működtünk, ahogyan reagáltunk egymásra, ahogyan akartuk egymást, amennyi potenciál volt bennünk, elmúlt.

Most három és fél óra repülőút és több ezer kilométer választ el attól, hogy személyesen elmondhassam az összes fájdalmam, de muszáj szembenéznem ezekkel, mert sosem fogom tudni feldolgozni.

És mindig azt fogom gondolni, hogy melletted volt a legbiztonságosabb felébredni, pedig egyáltalán nem.

De még mindig újrakezdeném. Újra táncolnék veled Pécsett és újra ülnék veled azon a padon a Szabadság hídnál vagy a Dürer kertben. A picsába.

[nobodygirlsworld]

Szeretők és a jó kis lányok

Mindenki maga dönti el , milyen kapcsolatot keres, milyen kapcsolatba megy bele és miként távozik azokból. Vajon minden nő alkalmas a szerető szerepre vagy vannak olyanok akik másképp vannak kódolva ? 

Szerető lehet harmadik személy , de lehet csak egy numera is. Mi van  azoknak a  nők fejében akik elfogadják , hogy ők nem az elsők a férfi életében. Ami járhat titok tartással , járhat több hónapig húzódó kalanddal is. Lehet nem tudjátok , de mi nők ha lefekszünk valakivel , akaratunktól függetlenül is már kötődést érzünk a férfi iránt. Persze ez azzal jár, hogy utána várjuk azt a bizonyos telefon hívást és agyalunk azon Vajon tetszettünk e neki ? 

Hiszen mi lehetne annál szörnyűbb, hogy abban az ágyban meg fordult más is , és nem csak nekem készített reggelit , hanem rutin szerűen másoknak is. 

Alkalmas e valaki erre a szerepre?  Elfogadni , hogy nem ő az az egy. Elfogadni , hogy pótolható. Hiába úgy mentünk bele , hogy nekünk is az lesz a dolog. 

Lehet akadnak olyanok akik csak ki próbálják , de valahogy még sem tudják elképzelni , hogy végig tudják vinni. Hiszen mindig is fontosak voltak  egy kapcsolatban , hogy dolgozzam fel azt , hogy én csak egy kellék vagyok neki ? Hiszen az értékemet nem csak az ágyban nyújtott teljesítményben mérem , több vagyok ennél. Ha egy befektetés lennék  csúnyán lentebb csúsznának azok a bizonyos részvények,  ha mindenkinek oda adnám magam. 

Tehát , mi különbözteti meg a szeretőt egy jó kis lánytól ? Az egyik magabiztossággal merül bele bármely kalandba a másik pedig csak annak dobja oda magát aki megérdemli. Válhatnak e a szeretők igazi jó kis lánnyá és lehet e a jó kis lány valaha is vad szerető ? Talán csak  a megfelelő ember kell aki kihozza belőlük !

#szerető #angyal #rossz #jó #szex #élet

[szarazelethaszerelmesvagy]

2017/10/22 Amikor mondták, azt hittem vicc. De nem az volt. Elmentel, elmentel anélkül hogy elbucsuztal volna. Nem vagy már itt velem. Nem ölelhetlek meg, nem mondhatom el neked hogy mennyire szeretlek. Latni akarlak, újra latni és megolelni. Nem telik el úgy nap hogy ne sirnek miattad, mert itt hagytal és el sem búcsúztal tőlem. Nem mondtad nekem hogy szeretsz és hogy el kell menned. Nem volt esélyem el búcsúzni tőled. Egy része a szivemnek orokre osszetort. Uresseget erzek, egy részem hianyzik, és az a resz te voltal. Azt az űrt senki nem tudja betolteni. És hiába mondja mindenki hogy dolgozzam fel, engedjelek el, nem megy. Megöl a hiányod. Nagyon hianyzol, hianyoznak a közös elmenyek. A közös ebedek, hiszen a nagymamak főznek a legjobban. Barmit megtennék hogy újra láthassalak, megolelhesselek. A mai napig se tudom felfogni hogy elmentel, hogy már nem vagy itt. Nagyon faj hogy nem beszelhetek veled, hogy nem látlak nap mint nap. Bárhol is vagy most , tudnod kell hogy szeretlek, és nagyon hianyzol a te kis unokadnak....

[areyouorami]

M O S T V A G Y O K A L E G C S O D Á L A T O S A B B E V E R

vagy nem. de legalabbis olyan lanytipussa valtam, aki lenni szerettem volna es csak abrandoztam eddig arrol, hogy egyszer en is ilyen csaj legyek. ilyen ember. ilyen lelek. ilyen tortenelem. ilyen minden. esdig, talan. najo. elment megint a deepszeker.

talan azert szerrtnek ennyiszer egyedul lenni mostanaban mert egesz ideaig emberrkkel voltam korulveve, rengeteggel es mind teljesen kulonboznek, szivtam magamba a vilagnezetuket es hozzaallasukat a dolgokhoz, felboncoltwm oket es kiereztem a belso valodi mivoltjukat, emberiseguket- lekovetkeztettem hogy legbelul mindenki csak egy erzo lelek, ugyanonnan szarmazunk , de mas az ami rankepul es aztan amibe oltozkodunk. mar mindenkirol tudom milyen valojaban - valahol olyan mint en vagy barki mas. .... de en meg befolyasolhsto vagyok. imadom az embereket valahol megis viszont gyulolom oket. olyan gyonyoru mindenki es megis mindenki a felszinen setal, azon az uton amit kiepitettek, a hidon amin mindenki atmegy hogy ne kelljen a folyon es mezon atkelni. mar egyedul szeretnek lenni, hogy minden eddigi indormacio amit osszegyujtottem, kiszivtam,hasznomra legyen. elertem e kort - el se hiszem. mindezt arra a mondatra h mindenki olyan amilyen. szoval. szoval nem akarok tobb kulso impulzust mert csak meguavarnak, osszezavarnak, naiv vagyok, szeretnek hinni az emberekben/embereknek es megterhelo nem igy cselekedni. fel kelll dolgozzam magamban ezt a sok informaciot es hagynom kell magam kiteljesulni vegre. B E V A G Y O K B A B O Z O D V A. most erek pillangova, man.

[soulsearcher-adventurer]

9.25 - Úgy keltem fel, hogy ez lesz az első napom, amikor elkezdem a ,,legjobb énem” hetét élni, vagyis csak olyan dolgokat csinálok, amiket a legjobb verzióm tenne. Remélem ez a napi rutin szokássá válik és már nem lesz olyan, hogy kevésbé jobb verziós én. Minden este írni fogok róla jegyzeteket, hogy mit éreztem, milyen napom volt, mikre gondoltam. Aztán megvitatom ezeket magammal. Egyedül.  A tegnap éjszakám borzalmas volt. Két dologra jöttem rá, brutál erős vagyok és azt hiszem a legnehezebb lelki mélyrepüléseket is ki tudom bírni, illetve arra, hogy értem valamiért nem éri meg küzdeni:) Nem tudom mi bennem a baj, de azon leszek, hogy rájöjjek és dolgozzam rajta. Én azért szeretnék küzdeni magamért, brutál nehéz lesz, de ilyen az igazi szeretet, és most mindennél jobban ott kell lennem magamnak, hogy ezt átvészeljem. Semmit nem kértem az égiektől, csak több erőt, mert muszáj felállnom. Annyira ezt érdemlem. 

[nemzetinet]

Ami nyugaton két millió eurót ér, az itthon még gyerekcipőben jár

Sztevanovity Zorán szerint ahhoz, hogy az ember megértse, egy pohár víz mit ér, hőség és sivatag kell. Ahhoz pedig, hogy egy labdarúgásban dolgozó vezető megértse, játékosmegfigyelője mennyit ér, befektetett pénzre, időre és türelemre van szükség. A nemzetközi labdarúgó-nyelvezetben scoutként emlegetett személy feladata összetett és jövedelmező (lehet) – főként annak a klubnak, amely számára összegyűjti a tehetségeket. Nevük manapság egy-egy világsztár átigazolása vagy egy, az „ismeretlenségből” felemelkedő csapat kapcsán kerül a köztudatba.

A Leicester City 2015–2016-os szezonban elhódított Premier Leauge-elsősége például nagyban köszönhető annak a Steve Walshnak, aki a klub játékosmegfigyelő rendszere vezetőjeként kiszúrta Riyad Mahrezt, N’Golo Kantét és Jamie Vardyt. A Monaco scouthálózata nélkül Bernardo Silvából nem húzott volna busás, 36,5 millió eurós hasznot a francia csapat. Ha nincs a Southamptonnál a fiatalok felkutatásáért felelős Rod Ruddick, akkor lehet, hogy Gareth Bale még mindig egy newporti pályán rúgná a bőrt.

http://mno.hu/

 Nézzük, mennyire értékes ez a pozíció! Az Arsenal nemrég kétmillió eurót fizetett a Dortmund vezető játékosmegfigyelőjéért, Sven Mislintatért. A Gyémántszemnek becézett szakember olyan labdarúgókat fedezett fel a sárga-feketéknek, mint Kagava Sindzsi, Ousmane Dembélé és Pierre-Emerick Aubameyang. – A történelemben talán ez az első eset, hogy egy scoutért ekkora összeget fizetett egy klub, és ez nyilvánosságot is kapott. (Csak érdekességként: a magyar válogatott védő Kádár Tamásnak a Transfermarkt.com szerint pontosan ennyi a piaci értéke.)

– Azért ez valahol megmutatja, merre tart a világfutball – érzékelteti a Mislintat-üzlet jelentőségét Balogh Tamás. A Videoton játékosmegfigyelője segítségével megpróbáltuk feltérképezni a kelet-európai, benne a magyar viszonyokat. Idehaza összesen harminc-ötven játékosmegfigyelő dolgozik, de közülük csak tízen-tizenöten főállásban. Mint Balogh rávilágított, a Magyar Labdarúgó-szövetség a kiemelt akadémiák számára előírja, hogy scoutot foglalkoztassanak, de a felnőtt csapatoknál nincs ilyen kötelezettség. Központi képzés pedig egyelőre nincs, a magyar szövetségben is még csak tervezik a szakterület oktatását.

Amikor lapunk korábban körbejárta a témát, kiderült, sok élvonalbeli klubnál sincs főállású megfigyelő. Balogh összehasonlításképpen elmondta, a gigakluboknak kiterjedt scoutrendszerük van: a Manchester United vagy a Bayern München harminc-negyven fős megfigyelőcsapatot tart fenn régiónként világszerte. Egy szakemberre két ország jut egy régión belül. De még az Európa-ligás FC Bruges-nél is akad tíz ilyen munkatárs, tehát közel annyi, ahány az egész magyar piacon van főállásban. A nagyobb egyletek tisztán látják: ha nincs meg a kiterjedt hálózatuk, versenyhátrányba kerülnek a piacon. Balogh szerint arra most nincs esély, hogy itthon egyik csapat fizessen a másiknak a játékosmegfigyelőjéért. – Öten dolgozunk most a Videotonnál, nekünk nincs kivásárlási árunk, de más magyar csapatnál sincs ilyen, jelenleg ez nem reális.

A scoutok „leigazolásának” egyelőre más kelet-európai csapatnál sincs kultúrája. – Jó kapcsolatot ápolok a Vojvodina egykori scoutjával, a szerb kollégának a Sampdoria kínált szerződést, de a korábbi csapata ezért egy fillért sem kapott – mondta. Mivel Nyugat-Európában kezd elszállni a focisták ára, felértékelődhetnek a keleti régióban dolgozók, így öt-hat év múlva már lehet, hogy értük is jelentős összeget fizetnek. – Engem a múltban egy amerikai klub keresett meg, hogy dolgozzam nekik Európából. Én azonban jól érzem magam a Vidinél. Itt a tulajdonostól és sportigazgatótól is minden támogatást megkapunk ahhoz, hogy kiemelkedő szinten tudjunk dolgozni a kollégáimmal – tette hozzá.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.21.

Ami nyugaton két millió eurót ér, az itthon még gyerekcipőben jár a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Bayern München #Manchester United #Videoton

[nemzetinet]

Athénból Spártába – íme a családanya, aki ókori hőstettet ismételne

Nincs minden nap „értelmes” repülőjárat, ezért több magyar versenytársával már hétfő este útra kelt a 35. Spartathlon futóversenyre Evetovics-Balla Hajnalka. A kőkemény emelkedőkkel tarkított, 246 kilométeres futóversenyen idén – most pénteken magyar idő szerint reggel 6-kor – az előzetes nevezések alapján 24 honfitársunk indul. A cél mindenkinek közös: 36 órán belül eljutni Athénból Spártába, Leonídász király szobrának lábához, ahogy egykor az ókori futárnak, Pheidippidésznek a mítosz szerint sikerült. Az egygyermekes anyukát, újságírót, amatőr ultrafutót Athénban sikerült utolérnünk.

– Mi indokolta, hogy a pénteken kezdődő futóversenyre már hétfőn elutazzon? Mindössze egy óra az időeltolódás.

– Jó, ha az ember akklimatizálódik. Görögországban az elmúlt években ilyenkor jóval melegebb volt, mint otthon. Most szerencsénk van, 24-25 fokos a levegő, ha ez így maradna péntek-szombatig, mint ahogy mondják, összetenném a két kezemet. 30 fokra készültem, de ha a 20-hoz van közelebb, az még sokkal jobb. A praktikus ok pedig az, hogy hétfőn és szerdán éjszaka van fapados repülő Athénba Budapestről, de nem akartam az utolsó pillanatban beesni és fél éjszakát rögtön kihagyni. Hozzátenném, hogy idén kimaradt a nyaralás, ezért összekötjük az utat egy kis pihenéssel is, bár most a gyerkőc nélkül jöttünk.

– Ki kísérte el?

– Ketten jöttünk a férjemmel, aki szintén ultrafutó, egy nappal később csatlakozott hozzánk az edzőm Frankfurtból. 

– Hány magyar van idén a Spartathlonon?

– Huszonnégyen leszünk, jó nagy csapat. Azt érdemes tudni, hogy van létszámkorlát: görögök, németek, japánok jöhetnek hetvenen, mi, magyarok huszonöten, majdnem hozzuk is a szintet. Sok embernek volt olyan eredménye, amivel automatikusan részt vehet. Az egész mezőny 400 fős. Lesznek majd még visszalépések, a rajtnál körülbelül 380-390-en leszünk ott. Ha már ez így szóba került, Nagy Katalin sem lesz itt, aki amerikai színekben a női csúcsot tartja 25 óra 7 perccel.

http://mno.hu/

Magyarok a 2017-es SpartathlononBlaskó Mihály, Csákány Krisztina, Evetovics-Balla Hajnalka, Huzsvay Edit, Káldi Péter, Kisháziné Zombory Erika, Kolluti Margit, Kreidl Csaba, Lajkó Csaba, Lőw András, Lubics Szilvia, Lukács Albert, Maráz Zsuzsanna, Máthé Zoltán, Rácz Róbert, Roskovics Miklós, Rudolf Tamás, Simonyi Balázs, Sznopek József, Toms Krisztián, Török-Ilyés László, Vágó Boglárka, Veress Béla, Veres Szilárd.A névsorból „természetesen” hiányzik a női versenycsúcstartó Nagy Katalin (25 óra 7 perc), egyrészt mert nevezése után visszalépett, másrészt már évek óta amerikai színekben versenyez. Hogy a felsoroltak közül kinek a helyzetét lehet követni a 36 órás szintidejű verseny során, csak kevéssel a rajt előtt derül ki – minden aktuális információt közöl a Spartathlon Magyar Csapat Facebook-oldal

http://mno.hu/

– Hogyan telnek ezek a napok?

– Szerencsére közel vagyunk az Akropoliszhoz, úgyhogy nem kell nagyot túrázni látnivalóért. A lábamat most már kímélnem kell, átmozgatásként 6 kilométert futok még a verseny előtt, és próbálok minél többet aludni, bár az nem szokott könnyen menni.

– Hogyan alakítja a táplálkozását?

– Próbálok szénhidrátdúsan, rostmentesen enni, hogy az emésztésem lehetőleg ne boruljon meg, és legyen bennem energia. Tésztát eszem, rizst, csirkét, nagyon kevés zöldséget és gyümölcsöt. A banán belefér, az egyik első volt, amit itt beszereztem. És persze a kávémról sem mondok le. Próbálok sósabban is enni a megszokottnál, és sok folyadékot inni.

– Összeadta, hogy hány kilométert futott a készülés jegyében?

– Az egész évem erről szólt. Ultrás léptékkel nem futottam annyira sokat idén, körülbelül 2700 kilométert. Lehet, hogy ez valakinek soknak hangzik, de vannak, akik 4000 kilométerrel a lábukban jönnek ide. Ami nekem hiányzik kilométerben lábból, megpróbálom fejből beletenni, remélem, eljutok vele a célig.

http://mno.hu/

– Először indul. Hogyan ismerkedett ezzel az embertelen hosszúságú útvonallal?

– Volt több hosszú, hegyi futásom. Ez azt jelenti, hogy 30-40 kilométeres edzéseknek olykor a fele is fölfelé vitt, a János-hegyre. A Spartathlon „pályája” is hullámos, fogunk fölfelé és lefelé is futni, 130 kilométer után jönnek majd a kaptatók, és jön majd „A Hegy”, ahol 2 kilométer alatt kell kb. 500 métert emelkedni egy kanyargós úton. Ott mászni fogok, nem futni. A hosszú, alattomos emelkedőket nem várom.

– Menjünk vissza egy kicsit az időben! Hogy jött az ötlet, hogy az ön által teljesített Balaton-kör már nem elég? Az is van vagy 200 kilométer…

– Azt hiszem, 2014-ben, az első Ultrabalatonom után fogalmazódott meg bennem a vágy. Tavaly már el akartam jönni, de egy sérülés megakadályozott, idén volt adott minden, tavaly ősz óta ez van a fejemben. Hogy a bátorság és a vállalkozó szellem hogyan jött, nem tudom pontosan. Egyszerűen hívogatott a táv. A földi halandó kitalálja, hogy menni fog, aztán megpróbál érte mindent megtenni. Bízom benne, hogy kisgyerekes anyaként, hobbifutóként is képes leszek erre, munka, család és minden egyéb mellett. Ahogy egyébként az ultrafutók 99 százaléka úgy jön ide, hogy dolgozik, családja van és egy fillért nem kap azért, hogy annyit edz, mint egy élsportoló.

– Nem úgy, mint a források szerinti görög futár, aki főállásban rohant el Athénból Spártába… Mindegy is, tőle már nem tudjuk meg, hogy csinálta. Jut eszembe, ön kitől fogad el tanácsot? Az ultra eléggé magányos műfajnak tűnik.

– Őszinte leszek. Nagyon kevés ember véleményére adok és érdekel. Pontosan azért, hogy a sokféle vélemény ne zavarjon meg. Elsősorban magamban hiszek. Vannak, akiket megkérdezek, és ha mellettem állnak, akkor én elhiszem, hogy erre képes vagyok. Az egyik ilyen ember a férjem, Milán, aki szintén ultrákat fut, a másik az edzőm, Barát Gabriella, 2011 óta dolgozunk együtt, és minden, amit elértem, az ő segítségével történt. Megvalósítható edzéstervet ír, támogat és hisz bennem. Most ők ketten kísérnek, irányítanak és küldenek tovább. A túlzottan negatív hangokat igyekszem nem meghallani, hogy ne gyengítsenek.

– Vannak ilyenek?

– Az idén nem sikerült célba érnem az Ultrabalatonon, volt egy kisebb gondom és nem kockáztattam. Jött egy olyan megjegyzés, hogy mit akarok én a Spartathlonon, ha még a Balatont sem tudom körbefutni. Van Ultrabalaton-teljesítésem, idén egy kisebb „galiba” miatt nem sikerült, de egyébként meg tudom csinálni. Félre kell söpörni a negatív hangokat. A család mögöttem áll.

– A gyermekük hogyan tolerálta, hogy egy hétig a szülei nélkül lesz?

– Nehezményezte, hogy nem jöhet velünk repülővel, de megbeszéltük vele, hogy 5 és fél évesen ő még ehhez pici, és ez most nem csak nyaralás lesz. A mamáéknál a legjobb napjait éli szerintem. Küldünk neki képeket és fel is hívjuk. Amikor futok, akkor viszont „nem lehetek anya”, ha látnám, hogy ott van a kísérőkocsiban, azon aggódnék, hogy mi van vele, és nem tudnék a célra koncentrálva futni.

http://mno.hu/

– Fa Nándor is hasonlóról számolt be: az óceán közepén tilos érzelmi életet élni. Szóba került, hogy már körbefutotta a Balatont, és hogy 2011 óta edző segíti. De hozzuk közelebb az Akropoliszt a „közönséges földi halandókhoz”! Hogyan kezdődött az egész?

– Valóban egy nagy út megkoronázása az, hogy eljutottam a Spartathlonig, de nem a vége. 2008-ban futottam először félmaratont, 2010-ben maratont azzal a céllal, hogy végigmenjek és „kipróbáljam”, 5 óra alatt sikerült. 2011-ben futottam először 12 órás versenyt. 2012-ben szültem tavasszal, ősszel egy félmaratonnal visszatértem, és elkezdtem célirányosan az ultrákra készülni. 2013-ban alapoztam, 6 és 12 órás versenyen, maratonon. 2014-ben és 2015-ben Ultrabalatonon és 24 órás versenyen indultam a rövidebb versenyek mellett.

– A Balatont mennyi idő alatt futotta körbe? Azért kérdezem, mert az egyszeri magyarnak erről az „ultrapályáról” lehet leginkább képe.

– 30 óra. Nem gyors, de azért ez is bőven szintidőn belül van. És nem haltam bele, bírtam volna még tovább is. 100 kilométer fölött már több mint tízszer futottam versenyen.

– Család és munka mellett hogy fér ez bele?

– Nagyon ki van számolva az időm. A hétközi edzéseket reggel megcsinálom, amikor beadtam a fiamat az óvodába, de még nem mentem munkába. Délután vagyok a gyerekkel, addig a férjem fut. Hétvégén szoktam „hosszút” futni, a vasárnap mindig valahol kint ér a városban (Budapesten – a szerk.). A munkám rugalmas szerencsére, és a munkahelyem is támogat, a munkaszervezésben is segítőkészek bent. A nevezési díjban is kaptam támogatást. Nagyon azért nem vagyok előtérbe helyezve odabent, de rugalmas időben tudok dolgozni. A kollégáim is szurkolnak és figyelnek. A közvetlen főnökeim nyáron ahhoz is hozzájárultak, hogy otthonról dolgozzam, így tudtam a görög hőségre készülve napközben is futni. 

– Mennyibe kerül a részvétel ezen a versenyen?

– A futó nevezési díja 520 euró. Ebben benne van a szállás előtte Athénban és utána Spártában. Benne van még a díszebéd és a gálavacsora is. Nem olcsó, de nagyon sok minden jár érte. A kísérőknek még külön van nevezési díja, de többféle csomagból lehet választani. Megmondom őszintén, nem mertem összeszámolni, mennyibe került az egész, családilag sokkot kapnánk.

– Hogy jön ki a nevezési idő?

– Többféle versenyen elért eredménnyel lehet nevezni, 100 kilométeres, 12 és 24 órás vagy 200 kilométernél hosszabb versenyek eredményeivel. Ezt igazolni is kell, nem bemondásra megy, egy ultrafutó-adatbázisban szerepelnek a hitelesített versenyeredmények, ezek linkjeinek beküldésével lehet nevezni. Van külön férfi és női szint is – én azért „mertem” nevezni, mert 24 órán a férfi szintnél is jobb eredményt tudtam elérni.

http://mno.hu/

– Mi jár a fejében, amikor „hosszút” fut?

– Húha, ne akarja tudni… Változó. Vannak rossz gondolatok, azokat meg kell állítani és jó irányba fordítani. Van, amikor énekelek. Van, amikor fejben megírok félig egy cikket, amit aztán mire leülök, elfelejtek. Olyan is van, hogy csak bedugom a zenét a fülembe, és megyek előre.

– Erre aligha lesz lehetősége most.

– Így van. Akkor majd énekelni fogok. Feladatom úgyis lesz a folyamatos frissítéssel, evéssel-ivással.

– Avasson be minket, hogyan néz ki a frissítés egy 30 órás futóversenyen?

– Szigorú szabályok szerint. A kísérőket is regisztrálni kellett, ők nyakba valókkal közlekedhetnek, és csak meghatározott frissítőpontokon nyújthatnak segítséget. Az első pont 42 kilométernél lesz, addig én tök egyedül fogok futni, persze lesznek frissítőállomások 3 kilométerenként, „terülj-terülj asztalkámmal”, ami energiagél, kóla, méz, keksz, rizs, tészta. A hivatalos találkozási pontokon kívül nem segíthetnek a kísérők, legfeljebb integethetnek a kísérőautóból. 80 kilométer a második találkozóhely, onnantól 10-12 kilométerenként lehet találkozni az enyéimmel, adhatnak enni-inni és ruhát is cserélhetek, valamint kaphatok masszázst. Mondhatják, hogy szedjem össze magam és „kezdjek el futni”. Lelki segítségnyújtás és terror… Persze úgy is végig lehet menni, hogy az embernek nincsen segítője, sokan indulnak egyedül. Ami a ruhámat illeti, egy kulacstartós, zsebes futómellényben megyek, lesz nálam folyadék és ennivaló is, a saját bevált frissítőimet fogom enni-inni, mert elég érzékeny a gyomrom.

– Mi lesz a vízválasztó?

– 9 óra 30 perc alatt el kell jutni a 80 kilométerre lévő Korinthoszi-csatornáig, ez az első. Ez 7 perces kilométerenkénti átlagot jelent, de én azért szeretnék kilométerenként 6 és féllel haladni, és akkor nincs semmi kicentizve. Ez kényelmes, tartható tempónak tűnik. Korinthosz után lazul a szintidő, én is addig találtam ki, hogy mit szeretnék. Utána bármikor bármi megtörténhet. Arra nem gondolok, hogy kicsúszom. A Spartathlon Magyar Csapat Facebook-oldalon érdemes figyelni, hogy hol lehet minket követni.

hirdetés hirdetés hirdetés

Athénból Spártába – íme a családanya, aki ókori hőstettet ismételne a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Börtönben a választáson indult lelkész

Három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság Nagy Péter lelkészt, aki több mint két hónapja a kecskeméti börtönben raboskodik. A pünkösdi karizmatikus közösségi lelkipásztor három büntetőügyben – köztük csalásban és sikkasztásban – érintett. Ugyanakkor ártatlannak tartja magát, szerinte a politika áll a büntetése mögött, ugyanis az előző választásokon a váci polgármesteri székért indult független jelöltként a Fidesszel szemben. Több korrupciógyanús ügyben pedig maga tett feljelentést. Személye azért is érdekes, mert lánya nemrég még Habony Árpád informális miniszterelnöki tanácsadó kedvese volt. Nagy Péter lapunknak elmondta, pozitív benyomást tett rá a kormányfő bizalmasa.

– Szokatlan egy lelkészt a rács mögött látni. Hogy kerül Isten szolgája az elítélt bűnözök közé? – Lelkészként felkérést kaptam arra, hogy egy vállalkozásnak segítsek egy gyülekezeti ház létrehozásában Bicskén. Mivel a munkámmal meg voltak elégedve, később lehetőséget kaptam arra, hogy üzleti alapon tovább dolgozzam. A szóban forgó vállalkozásban aztán belekeveredtem egy rendőrségi nyomozásba, ugyanis – mint az eljárás során kiderült – az üzlettársak gazdasági bűncselekményeket követtek el, így nem fizették be a társaság után az adót. Magam több szerződéskötés előkészítésében vettem részt, továbbá ingatlanok felkutatása is a feladataim között volt, ezért a bíróság engem társtettesként bűnrészesnek minősített (jogi szempontból a kettő különbözik: egyszerre társtettes és bűnrészes nem lehet az elkövető, vagy egyik, vagy másik – a szerk.). Az ítélet szerint ugyanis nekem tudnom kellett arról, hogy a cég tulajdonosai nem fogják befizetni az adót.

– Ugyanakkor a Budapest Környéki Törvényszék tájékoztatása szerint egy másik ügyben is elítélték folytatólagosan elkövetett csalás miatt, két év szabadságvesztésre, amelynek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztették. Voltaképpen hány büntetőügyben érintett? – Összesen három büntetőeljárásban. Az egyiket már említettem, azért ülök jelenleg a kecskeméti börtönben. Egy másik ítélet marasztalt el csalás miatt, és érintett vagyok egy harmadik ügyben is, amelyben még nem hozott a bíróság jogerős ítéletet.

– Utóbbi miről szól? – Annak az a lényege, hogy állítólag elsikkasztottam 1,2 millió forintot annál a birkózóegyesületnél, amelyet a saját 70 millió forintomból tartottam fenn az elmúlt 15 évben.

– Az eddig született jogerős bírósági ítéletek alapján mennyi időt kell börtönben töltenie? – Három év letöltendő börtönbüntetést kaptam, ugyanakkor, ha kedvezményt kapok, akkor ténylegesen két évet kell raboskodnom. Eddig két hónapot töltöttem le a büntetésemből.

– Mire számíthat, ha a harmadik büntetőügyben is elmarasztalják? – Teljes képtelenségnek tartom, hogy abban elítéljenek. Az egy szándékosan kreált műügy.

http://mno.hu/

– A csalási ügyében közel 50 millió forint vagyonelkobzásra is ítélték. Ezt a nagy összeget már ki tudta fizetni? – Ennek az ügynek az iratai még a Kúria előtt fekszenek, ugyanis véleményem szerint ebben az eljárásban a váci bíróságon meghamisították többek közt a tárgyalási jegyzőkönyvet. Továbbá úgy hoztak ellenem ítéletet, hogy sem károkozás, sem jogtalan haszonszerzés nem történt.

– Ugyanakkor az ügyben jogerős ítélet született. Módjában áll kifizetni a közel 50 millió forintot? – Jelen pillanatban ezt nem áll módomban kifizetni.

– Pedig úgy tűnt, korábban jómódban élt. Néhány évvel ezelőtt egy egyedi Jaguarral közlekedett. Ezt több újságcikk is megemlítette, amikor a 2014-es önkormányzati választásokon a váci polgármesteri székért indult. Megvan még az autó? – Már nincs meg. De az újságok azt elfelejtették megírni, hogy az 1990-es évektől kezdve több vállalkozásomban is számtalan ellenőrzés volt, amelyek rám nézve pozitív eredménnyel zárultak. Továbbá 2010-ig talán három vagy négy vagyonosodási vizsgálat is volt ellenem, amelyek során megállapították, hogy az adott időszakban százmillió forintos nagyságrendben volt legális, bevallott, adózott jövedelmem. Úgy vélem, ma minden vállalkozót úgy állítanak be, mint gazdasági bűnözőt, illetve mindenki, aki az átlagosnál jobb körülmények közt él, az a közvélemény szemében automatikusan csaló és bűnöző. Kivéve, ha politikus, esetükben ugyanis ez elfogadott.

– Úgy tűnik, hogy ön a felsorolt büntetőügyekben a körülmények áldozatának tartja magát. Ugyanakkor a cégadatbázis például arról árulkodik, hogy számtalan végrehajtási eljárás és több cég kényszertörlése is fűződik a nevéhez, arról nem is beszélve, hogy a cégvezetéstől is eltiltotta a bíróság. Nem érez felelősséget? – Már a meggyanúsításom előtt, 2007 táján elkezdtem kiszállni a cégeimből, és a lelkészi tevékenység felé fordultam. Valóban több cégem volt, azonban ezek többsége olyan társaság volt, amelyekre vállalkozást szerettem volna építeni, s amelyek végül nem indultak el. A választás után döntöttem úgy, hogy mindenből kiszállok, és tulajdonképpen bedobtam a gyeplőt a lovak közé. Több adóvizsgálat is zajlott ellenem, ezek közül a legutóbbi eredménye épp a börtönbe vonulásom előtti hetekben érkezett meg. Ebben az állt, hogy az egyik adónemben körülbelül egymillió forinttal kevesebbet, egy másik adónemben pedig nagyjából 500 ezer forinttal többet vallottam be.

– Ennek némileg ellentmond, hogy évek óta – és jelenleg is – szerepel a neve a tízmillió forintot meghaladó adótartozók feketelistáján. – Szerintem ez inkább azzal áll összefüggésben, hogy 2014-ben és 2015-ben körülbelül egymilliárd forint értéket érintően tettem büntetőfeljelentéseket Vácon, politikusok által elkövetett gazdasági bűncselekmények miatt. Az, hogy a nevem szerepel a listán, egyértelműen a feljelentéseim következménye lehet.

– Több mint fél tucat korrupciós ügyben tett feljelentésről van szó. Ezeknek mi lett a sorsa? – Ezeket az ügyeket egytől egyig eltussolták. Pedig adócsalás, fiktív számlázás és sikkasztás miatt is feljelentéseket tettem. Az egyik feljelentésem például arra vonatkozott, hogy miként kerülhetett egy 35 millió forintos sátortető Vácnak ezen összeg többszörösébe. Erre azt a választ kaptam, hogy a beérkezett árajánlatok közül a legolcsóbb közel 90 millió forintos volt. Erre válaszul elküldtem egy 40 millió forintos árajánlatot, ám érdemi vizsgálat nélkül lesöpörték az észrevételemet. De nem foglalkoztak a hatóságok érdemben azzal sem, hogy 5-10 ezer tonna veszélyes hulladékot borítottak le tiltott helyen Vácon.

– Visszatérve a lelkészi tevékenységére: jól tudom, hogy a Hit Gyülekezetében kezdte a lelkészi tevékenységét? – A Hit Gyülekezetében tértem meg, nagyon hálás vagyok a közösségnek, és úgy gondolom, hogy óriási szerepe van abban a gyülekezetnek – és az ott kapott tanításoknak –, hogy az életem pozitív irányt vett. De én a pásztói gyülekezetnek vagyok már 25 éve társadalmi állásban lelkésze. Ezt a vállalkozásaim mellett a hitbéli meggyőződésem miatt folytattam.

– Milyen vallási irányzatot képvisel a pásztói gyülekezet? – Pünkösdi karizmatikus közösség vagyunk, hiszünk az újjászületésben, hiszünk abban, hogy Isten be akarja tölteni az embereket szent szellemmel, és imádkozunk a betegekért.

– A börtönben is folytatja a lelkészi tevékenységét? – Természetesen a hit mindenhol hit, nincs gyülekezeti házba vagy templomba bezárva. A börtönben, ha lehetőségem van, akkor az embereknek bizonyságot teszek. Ha tudok, akkor segítek az embereknek abból, amit a Bibliából megértettem, s vannak olyanok is, akik megtértek már itt. Ezenkívül kezdeményeztem a büntetés-végrehajtási intézménynél, hogy ha lehet, szívesen végeznék Bibliával kapcsolatos társadalmi tevékenységet a börtön falai között. Ennek elbírálása egyelőre folyamatban van.

– Úgy tűnik, amit mond, erős ellentmondásban áll azzal, hogy három büntetőügyéből kettőben már elítélték. Nem beszélve a cégügyeiről. Mit gondol? – Én nem látok ellentmondást, inkább a történtek összemosását. Abban az ügyben például, amelyben csalás miatt ítéltek el, a rendőrség először bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást. Ez éppen a választásokkal egy időben történt. Aztán ügyészi utasításra ezt megváltoztatták, és később vádemelés lett belőle. Ezt fel is használták a választási kampányban, igaz, nem írták le a nevemet, de azonosítható módon körülírták a személyemet. Ebben az ügyben – mint már említettem – meghamisították a váci büntetőeljárás során a bírósági tárgyalás jegyzőkönyvét, és hiába jeleztem, hogy ezt ki kellene javítani, szőnyeg alá söpörték a kérést.

– Úgy érti, hogy a történtek mögött a politika áll? – Egyértelműen politikát látok emögött. Mint ahogyan a másik, még be nem fejeződött ügy mögött is. Ez egy tornaterem bérlésével kapcsolatos kálvária, ahol több tényt figyelmen kívül hagytak a büntetőeljárás során. Ez az ügy jelenleg ott tart, hogy vádat emeltek ellenem.

– Többször szóba kerültek a cégügyei. A lányával is volt egy közös cégük, ami miatt őt is eltiltották a cégvezetéstől. Ugyanakkor a lánya sikeres, befutott festőművész, képeit nagy összegekért árulják. Öntől örökölte a művészi vénát? – Biztosan nem tőlem örökölte, ahogy a szépségét sem.

– Nem mellékes körülmény, hogy a sajtóhírek szerint a lánya a nyilvánosságot kerülő Habony Árpád informális miniszterelnöki tanácsadó kedvese volt. Gondolom, találkozott vele. Mi volt a benyomása a kormányfő bizalmasáról? – Az első benyomásom pozitív volt, ugyanakkor megjegyzem, hogy a hitbéli meggyőződésem miatt semmilyen házasságon kívüli kapcsolatot nem tudok támogatni, elfogadni, jóváhagyni.

– Ez konfliktust is okozott a lánya és ön között? – Igen, ez konfliktusforrás volt.

– Ön politikai okokat emlegetett a büntetőügyei hátterében. A 2014-es választáson pedig a Fidesszel szállt szembe. Ilyen szempontból pikáns, hogy Habony Árpád – lánya korábbi udvarlója – a Fidesz legfelsőbb köréhez köthető tanácsadó. – Lelkészként az első benyomásom alapján szimpatikus embernek ismertem meg Habony Árpádot. Ugyanakkor az az értékrend, amit a Fidesz képvisel, számomra nem szimpatikus. Itt ellentmondás van, de ezt a két dolgot teljesen különválasztottam. Éppen a gyülekezetben nyilvánosan is kritizáltam a Fidesz politikáját, amely mögött sokan Habony Árpádot ideológusként látják. Az a véleményem tehát, ha igaz, hogy ő meghatározó személy a magyar politikai életben, akkor azzal nem értek egyet, ám magánemberként pozitív benyomást tett.

– Üzlet vagy politika szóba jött ön és Habony Árpád között? Adott neki esetleg tanácsokat? – Egyikről sem beszéltünk. Tanácsokat sem adtam, ugyanis nem én vagyok az a szintű ember, aki egy Habony Árpádnak tanácsokat ad. Különben arra kínosan ügyeltem, hogy különválasztva kezeljem az üzletet és a politikát a családtól.

– A büntetőügyeiről sem beszéltek? – Soha egyetlen szóval sem említettem neki a bírósági ügyeimet. Soha egyetlen szóval nemhogy kérést, de jelzést sem adtam neki arra vonatkozóan, hogy börtönbe megyek. Nyilvánvalóan akkor lehetett volna másképp is, de ez tőlem idegen.

– A lánya nagy sikereket ért el, befutott festőművész lett. Mit gondol, ebben szerepet játszhatott Habony Árpád személye is? – Jártam a lányom tanáránál, aki egy ismert művész, és én is éppen ilyen kérdéseket tettem fel neki. Erre ő azt mondta, ahhoz, hogy valaki művészként befusson, két dolog kell. Az egyik a tehetség és a tartalom, a másik pedig a menedzselés. Sok esetben csak az egyik van meg. Tehát úgy gondolom, mindkettőre szükség van, de én nem vagyok művészi beállítottságú ember.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.09.

Börtönben a választáson indult lelkész a Nemzeti.net-en jelent meg,